Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-12 / 188. szám
Á borravalótól a korrupcióig Előjegyzéses vásárlás és csúszópénz TTol végződik a borravaló és hol kezdődik a korrupció? A közvélemény mai ítélete szerint nincs abban különösebb kivetnivaló, ha valaki elégedett valamely szolgáltatással. s ezért az őt kiszolgáló személyt utólag külön is honorálja. Felesleges és hiábavaló is lenne tiltakozni a taxisofőrnek, a fodrásznak, a pincérnek mór-már kijáró borravaló ellen. De nagy hiba lenne mindezt összemosni a korrupcióval. A kettő közötti határt nehéz pontosan megszabni, de valahol ott található, ahol a különjuttatásért jogosulatlan előnyt kér vagy kap az, aki zsebbe csúsztatja a bankót. Ebben az értelemben korrupciónak minősíthető a kereskedelemben elharapódzott csúszópénz is. amelyet hiánycikk kiszolgálása ellenében ad — olykor kényszerül adni — a vevő. Miért üldözendő a kereskedelemben a csúszópénz? Először is azért, mert indokolatlan pénzkiadásra kényszeríti azt a vásárlót, aki történetesen valamilyen hiánycikkhez kíván hozzájutni. Mi több: jogosulatlan előnyt nyújt számára. Megkapja azt, amit a másik vevő nem kap meg. A kezdetben szinte ártatlannak látszó tíz-húsz forintos juttatásoknak azonban még súlyosabb következményeik támadtak. Miután a vevők egy része hozzászoktatta az elárusítók egy részét a borravalóhoz, egyes boltosok elkezdtek manipulálni. Pult alatt tartják a ritkán kapható termékeket, hogy csak annak vegyék elő, aki ezért külön is fizet Ez már bizony spekuláció és korrupció a javából. Tetézi a gondot, hogy az ilyen manipuláció a legszigorúbb hatósági vizsgálattal is csak nehezen leplezhető le. Az ügylethez az eladó és a vevő nem hív tanút, s általában egyik sem jelenti fel a másikat. Az eladó szándéka legfeljebb úgy bizonyítható, ha a vevő kérésére nem szolgál ki bizonyos árut, ugyanakkor azt a terméket az ellenőrök megtalálják a raktár mélyén vagy a pult alatt. Ez büntetendő cselekmény, hiszen a kereskedelmi üzletszabályzat előírja: minden árunak, amiből a bolt rendelkezik, lennie kell az eladótérben is. Az eddigiekből kitűnik, hogy a kereskedelemben elterjedt csúszópénz ellen aligha lehet hatékonyan fellépni csupán az ellenőrzések eszközével. Ezért törekedett és törekszik a Belkereskedelmi Minisztérium a* úgynevezett megrendeléses vagy előjegyzéses vásárlás elterjesztésére. Kijelölték azokat a vállalatokat, szövetkezeteket — illetve üzleteket, áruházakat —, amelyek kötelesek a vásárlók megrendeléseit elfogadni. Vagyis: az éppen nem kapható mosógépre, magnetofonra, bútorra vagy más termékre előjegyzést felvenni. Amikor a keresett áru beérkezik, értesíteni kell a vevőt, aki Ily módon nyomban hozzájut ahhoz, amit meg akart venni. Csúszópénz nélkül. A rendszer egyúttal csökkenti annak a lehetőségét is, hogy a boltosok eldugják a keresett, ritkán kapható árukat, hiszen azokat ki kell szolgálniuk az előjegyzéssel vagy megrendeléssel rendelkező vevők számára. Most már csak az a kérdés, hogyan funkcionál ez a rendszer. Nem hibátlanul. Bár a kijelölt vállalatok, szövetkezetek rendelkeznek a hiánycikkek listájával, s ez a lista általában megegyezik azoknak a termékeknek a listájával, amelyekre kötelesek előjegyzést elfogadni, a vevők tájékozatlansága miatt, egyelőre mégis viszonylag alacsony a megrendeléses vásárlás aránya és változatlanul létezik csúszópénz. A fogyasztóközönség két dolgot tehet a saját érdekében. Az egyik: nem csúsztat pénzt az eladó zsebébe, még ha szorult helyzetben van is, elvégre így leszoktathatja az elárusítót az áru eldugásáról. A másik: a reálisabb teendő, ha nem kap meg valamit, azt kérdezze meg. felvesznek-e az árura előjegyzést, megrendelést. Ha az adott boltban nincs Ilyen rendszer, az ott dolgozók kötelesek a vevőt tájékoztatni arról, hogy a vállalat vagy a szövetkezet melyik üzlete, áruháza foglalkozik előjegyzéses árusítással. g. zs. Hugyagi fiatalok között Fogjuk meg és vi gyük! A beszélgetés során végig érződött, hogy a hugyagi fiatalok saját sorsuknak nem egyszerű szemlélői: nem várnak ölbe tett kézzel külső segítségre; főszereplői, aktív formálói alkotó közösségüknek. A feladatokat nem „passzolgatják” egymásnak, s az eredmények, sikerek „világát” nem tépik le egymás elől. — Egy ilyen kis faluban, mint a miénk, nem mondhatjuk, hogy ez a KISZ feladata; ezt csinálja az ifjúsági klub; ez a művelődési házra tartozik; ez meg a sportkör asztala. Ugyanabba a szervezetbe, közösségbe, ugyanazok a fiatalok tartoznak. A sajátos céloktól, formáktól eltekintve a feladat egy: tartalmas programot biztosítani a fiataloknak — magyarázta Varsi István KISZ-tit- kár. — A különbző szervek, intézmények együttműködését, hogyan tudjátok megvalósíta— Nincs koordinációs egyeztető bizottságunk. Nem szabad, hogy a sok szervezés közölt elvesszen a lényeg. AZ irodalmi színpad a művelődési házé, de fellépnek a KISZ-megmozdulásokon, a községi ünnepségeken. A lényeg az, hogy ezek a gyerekek aktívan foglalkoznak az irodalommal, s ha kell, másokat is szórakoztatnak. A különböző házi tömegsportversenyeken a KISZ szervez, a sportkör pedig a szakmai í észt vállalja. Megint az a fontos, hogy sportoljanak a fiatalok. Nálunk nincs olyan, hogy ez a te feladatod, csináld te. Az van, hogy ez a mi feladatunk, csináljuk közösen. Hugyagon a „fogjátok meg és vigyétek” elv helyett a „fogjuk meg és vigyük” elmélet az uralkodó. Senki sem azzal foglalkozott, hogy a tol- Us’nbdapólyót a sportkör, a KISZ'Vagy az ifjúsági klub építi. A meditáció helyettiapátot, ásót, egyéb szerszámot fogtak, a pálya elkészült. — Sok faluban a fiatalok arról panaszkodnak, hogy nem tudnak mit csinálni a szabad idejükben. Mi szombaton, vasárnap délután a sportpályán összejövünk, ahol focizunk, míg mások tollasoz- nak. A kultúrházban lehet asztaliteniszezni. Este pedig a klubba megyünk, ahol zenét hallgatunk, társasjátékozunk, beszélgetünk, vagy házi diszkót tartunk. Ez az általános programunk — így Farkas József. — És ami nem tartozik az általános fogalmába? — Pénzes Géza vezetésével működik a fotószakkör. Sok fiatal itt tölti el szabad idejének egy részét. Ugyancsak. Pénzes Géza rajztanár vezeti a művészeti szakkört. Ez is igen népszerű az ifjúság körében. A klub kötött programot is nyújt: vetélkedők, vitaestek, előadások, fórumok — tájékoztatott a helyi szórakozási lehetőségekről Győri Viola. Az ízlésesen berendezett klubhelyiség falón oklevelek, s amelyeknek ott nem jutott hely, azok a szekrénybe kerültek, hogy dokumentálják az utókor számára a hugyagi fiatalok mai ténykedését. -Tó kulturális, sport-, mozgalmi tevékenység a háttere egy-egy oklevélnek. Fenyvesi Ildikó neve sok oklevélen szerepel. — Szeretek sportolni. Ezen a területen valóban több oklevelet szereztem Az egyéni eredményeim mellett jobban örülök, ha közösségünket dicsérik meg — vélekedett Ildikó. Az egész közösség, vele együtt Ildikó is mint szervező titkár bizonyára örültek a járási KISZ-bizottsóg elismerésének, amikor megkapták a Kiváló szervezet kitüntetést és vele együtt az 5000 forint pénzjutalmat. — Mi fiatalok szívesen végzünk társadalmi munkát, megteremtjük a magunk programját, örömmel jövünk az ifjúsági klubba, mert jól érezzük magunkat. Nem szabad elfelejteni, hogy azon személyek nélkül, akik ezt összefogják, szervezik, programot adnak a számunkra, s gondolok itt Varsi Istvánra. Fenyvesi Ildikóra, Pénzes Gézára, valamint a kultúrház vezetőjére, minden jóval nehezebben menne — állapította meg tárgyilagosan Csókás! Csaba. — Nálunk sem minden tökéletes. Van amit lehet finomítani; új formákat bevezetni, ezekkel még színesebbé, gazdagabbá lehetne tenni közösségünk életét. Azt hiszem, ennek megvalósítása is rajtunk múlik — vélekedett végezetül Varsi István KISZ- titkár. Sz. F. Közlekedésbiztonság az autópályákon Interiú az Országos Rendőr-főkapitányság útvonal-ellenőrző parancsnokával — Sajnos igen, pedig a stop- polás (főként este) nem veszélytelen. Kedvenc vadász- területük a leállósáv, pedig itt nemcsak veszélyes a várakozás. hanem felesleges is, hiszen mint említettem, mind kevesebb autós áll le ok nélkül a leállósávban. Mások, a benzinkutak környékén, a felhajtósávon várnak a szerencsére nem is sejtve, hogy azt az autóst hozzák veszélyes helyzetbe, aki netán felveszi őket. Aki ugyanis itt megáll, nehezen tud ismét felgyorsítani, annyira, hogy veszélytelenül becsatlakozzák a forgalomba. Egyébként: autópályán autóúton gyalogosan közlekedni tilos.,. — Mi az, amire az eddig mondott kedvező tapasztalatokon túl is felhívná a figyelmetT — Mindenekelőtt arra, hogy célszerűbb Jobban megválasztani a hazaindulás idejét. A vasárnap délutáni csúcs 18 és 2o óra között zajlik, ilyenkor mindkét sáv telített, a percenkénti járműszám 35 körül mozog. Ilyenkor autózni fokozott idegi megterhelést jelent, aki tehát teheti, induljon előbb, vagy később. Mindemképpen nagyobb figyelmet és önuralmat javaslok a városba bevezető útszakaszon: az autópálya kétszer két sáv. jába csatlakozik a 70-es út is; aki tehát rossz sávot választ és itt akar sávot váltani — nem pedig jó előre a számára megfeielő sávot választva — nehéz helyzetbe jut. Nem véletlen, hogy Itt meglehetősen gyakori a koccanásos baleset. Végül, ha a pályán bármi történik, legyen az koccanás, műszaki hiba, az első feladat: szabaddá tenni a pályát, vagy a leállósávba húzódni, vagy pedig —, mint sokan helyesen teszik, ha a belső sávon haladva történik velük valami —- az el. választó, zöld sávba állni. — Az M 7-es mindeddig kedvező krónikája minden bizonnyal a rendőrség állandó jelentétének Is köszönhető... — Elsődleges célunk változatlanul a forgalom segítése, a kombinált —, földi-égi — ellenőrzéssel pedig a szabály, sértőik és —, sajnos, mér az M 7-esen sem kevés — Ittas vezetők kiszűrése. Az autósok az idén már a felhajtósóvok- nál Is találkozhatnak rendőrrel. Ennek az intézkedésnek kettős célja van: az észlelt szabálysértést, rendkívüli eseményt azonnal továbbítja a mozgóellenőrzésnek. A másik, hogy a segítségre szoruló autósoknak rendelkezésére álljon. Sajnos, ezt a lehetőséget még kevesen veszik igénybe. — Mit vár az utószezon* tói? — A várható nagy forgalomban is az eddigihez ha. sonló nyugodt, biztonságos közlekedést. Balogh László Az M 7-esen most van a főszezon. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy az autópályán is —, csakúgy, mint az üdülőkben — három időszakot tartanak nyilván. Az előszezon március harmadik vasárnapjától június elsejéig tartott, június elsejétől szeptember harmincadikéig a főszezon zajlik, majd ezt követi október elseje és'huszonki- lencedike között az utószezon. Túl vagyunk már az elsőn, a második e napokban éri el a csúcsot, a harmadik még hátravan. Az elmúlt négy hónap milyen tapasztalatokat hozott? — erről kértünk tájékoztatást Pongor Sándor rendőr századostól, s az Országos Ren d őr-fő kapd tányság útvonal-ellenőrző parancsnoksága vezetőjétől. — Kezdjük az előszezonnal. Erről az időszakról nincs különösebb mondanivaló,' ha csak az nem, hogy a szeszélyes időjárás és a. kisebb idegenforgalom miatt a forgalom lényegesen csendesebb volt, mint a korábbi évek hasonló időszakában. Minden bizonynyal ez is közrejátszott abban, hogy a balesetek száma is csökkent. Itt jegyezném meg, hogy július 30-ig bezárólag ez az első olyan évünk, amikor az autópályán nem történt halálos kimenetelű bal. eset, — Minek köszönhető ez? A szeszélyes nyárnak, a kisebb turistaforgalomnak, vagy valami másnak is? — Mint említettem, az előszezonban e két tényező valóban hatott a balesetek csökkenésére. Most viszont már a második hónapot zártuk a főszezonban, a korábbi évekhez hasonló csúcsforgalommal, és hogy ebben az időszakban sem történt halálos kimenetelű, vagy például a korábbi évben elég gyakori tömeges karambol, az véleményem szerint más tényezőknek is köszönhető. — Például? — Például a 100 kilométeres sebességkorlátozással az M 7-es forgalma higgadtabb lett, az alacsonyabb sebesség miatt kevésbé alakulnak ki veszélyhelyzetek. Ehhez persze — a rendelkezésen túl — mindenekelőtt arra van szükség, hogy az autósok megtartsák a sebességhatárt. — És megtartják? — A többség igen. Az igazság az, hogy a hosszú hétvégeken vagyis péntek délutántól vasárnap reggelig a pólya mindkét sávjában egymást követik a kocsik. A pálya any- nyíra telített, hogy nagyobb sebességre, esztelen száguldozásra nincs is lehetőség, Persze, olykor-olykor előfordul, hogy a konvojban valaki a megengedett sebességhatáron felül szeretne menni, rááll az előtte haladó kocsira, s villogtatással, kürttel akarja arra kényszeríteni, hogy engedjen utat neki. Ez egyrészt teljesen értelmetlen, hiszen mit ér vele, ha egy kocsit sikerül a másik sávba kényszerítenie, másrészt veszélyes, mert megbontja a pályán kialakult ritmust és a zavarból, kapkodásból sohasem származik jó. — Korábban gyakori látvány volt a pályán a hibás, vagy a leállósávon indok nélkül parkoló jármű. Most mi a helyzet? — Az emberek a maguk kárán tanulnak... Mindenesetre tény, hogy a korábbi évekhez képest nagyobb gondot fordítanak járművük műszaki állapotára, ebből következően a pályán jóval kevesebb a meghibásodott jármű. A leállósávot sem használják már pihenőnek. Ügy is mondhatnám, a magyar autós- társadalom már felnőtt az autópálya-közlekedéshez is. Az M 7-esnek kialakult a törzsközönsége, akik majd minden hót végén ezt az utat járják, S elsajátították az alap. vető tudnivalókat, hiszen az ő érdekük, hogy nyugodtan, folyamatosan, biztonságosan haladva — célba érjenek. Jellemző egyébként, hogy a kevésbé gyakorlott autósok, vagy azok, akik tudják, hogy kocsijuk nem képes az autópálya-sebességre, mind többen és önként választják a 70-est, a régi balatoni utat. Ez is űj jelenség. — A pályán most ti szép számmal látni stopposokat. .. Nemrégiben mondotta egy régi úttörővezető, hogy gondban vannak, amikor az őrsök, rajok vezetőinek képzési listáját kell összeállítani, ugyanis sok-sok tehetséges és szór. galmas gyerek alkalmasnak látszik és szívesen is vállalnak tisztséget. Talán ezért is van az, hogy alkalmasint „túlteng” a tisztségviselők száma az őrsökben, s ez a „nem baj, hadd gyakorolja a gyerek a vezetést” szemlélet végül is gzt eredményezheti, hogy a sok tisztség szétforgácsolhatja a közösséget, s az úgynevezett végrehajtás csupán egy-két jámbor lelkű Neme- csekre marad. A megyei úttörővezetö-kép- ző táborok, melyeknek munkálataiban az idei nyáron több mint ezren vettek részt, egyik lényeges feladatként fogalmazták meg, hogy tisztázzák: pontosan mi is tartozik a hatáskörbe? A balassagyarmati pajtások ezt úgy kérdezték: milyen legyen a jó úttörővezető? Persze, hogy röpködtek a válaszok: példamutató, szorgalmas, okos, kitartó, ügyes, legyen humorérzéke és így Formális megbízatások Hogy több Nemecsek legyen... tovább, ám amikor a mindennapi helyzetekről esett szó, hamar kiderült, jóval nehezebb ezeket a követelményeket érvényesíteni, mintsem hinnénk. Elég csupán arra gondolnunk, hogy a gyerekek (sajátos helyzetüknél, fogva) nemcsak a szülők kénye-ked- vének vannak kitéve, hanem gyakran a tanároktól sem kapnak meg minden segítséget a munkájukhoz. Sokan úgy vélik, bőségesen elegendő az a néhány tanítási óra a kapcsolatokra, a nevelésre, amit a tanterv előír — a szabad idejével csináljon amit akar a gyerek. Mások pedig esküsznek rá. hogy az igazi nevelésre. a tanórák utáni idő a legalkalmasabb, sőt az úttörő- mozgalom a legjobb lehetőség erre. Véleményem szerint, éppen a nemtörődömség egyik jele, hogy túlburjánzónak a tisztségek, ami annyiban nem lenne' baj, amennyiben a mozgalom célját szolgálnák. Csakhogy gyakorta formálisak, rendszertelenek, üres formulák ezek. Nem tudom például, mi szükség van a tűzfelelősre annál az őrsnél, amely évente kétszer megy kirándulni, s kétévente egyszer rak tábortüzet. Egyszóval: nem ártana jobban „tudatosítani”, hogy csak arra a tisztségre kell választani, amire az adott közösségnek szüksége van. És, hogy a Nemecsekekre is szükség van, akik voltaképpen a munka javát végzik, s eközben nem ti jut idejük rangkórságuk „levezetésére”. Ezek az emberkék figyelemre méltó szór. galommal ténykednek, magukra vállalnak szinte mindent, miközben a felelős, a tisztség betöltője abban a hitben ringatja magát, hogy neki csak az irányítás a feladata. Egy kis közösségben, főként gyermekeknél hamar kilóg az efféle lóláb, ami tér" mészetesen nem gyermekspecialitás, hanem egyfajta felnőtt-tükörkép. Bizottságok alakulnak, felelősöket választanak, tisztségeket neveznek ki néha oly’ jelentéktelen dolgoknál is, melyeknél az egész választási ceremónia ideje alatt köny- nyűszerrel megoldhatnák a problémát, amiért a hűhót csapják. Az egyetlen előnye ennek a mániának az, hogy a felelősségvállalást könnyen el lehet süllyeszteni ebben a bürokrácialabirintusban. De, ha mgr ennek orvoslásában keveset is segíthetünk, legalább ne nyújtsuk át örökségként az utódoknak. <ta-) NÓGRÁD - 1980. augusztus 12., kedd
