Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
Bol szorít a cipó ? I/** I I ■ ' • ' I" n \ n \ r * Közoktatási es kozmuvelodesi káderhelyzet a pásztói járásban Sok víz lefolyt a Zagyván 1977 márciusa óta, amikor Pásztón a párt járási végrehajtó bizottsága átfogóan elemezte a művelődésügy káder- és személyzeti helyzetét. Határozatában minősítette az eredményeket és feladatokat jelölt meg a párt-, állami és tömegszervezeti vezetőknek, testületeknek abból a meggondolásból, hogy javuljanak a közoktatás és közművelődés feladatai, megvalósításának feltételei. Választások és kádermunka A határozat végrehajtása következetesen folyik — állapította meg a legutóbbi ülésén a párt járási végrehajtó bizottsága. A néhány intézményben és közigazgatási körzetben meglevő gondok ellenére összességében jelentős az előrelépés mind a vezetésben, mind a munkaerő-ellátásban. A pártvezetők (járási és községi szinten) fokozott figyelmet fordítottak a művelődésügy vezető kádereire, az intézmények belső munkalégkörére, a pedagógusok és népművelők politikai befolyásolására, a párttag művelődésügyi dolgozókkal kapcsolatos követelmények emelésére. A járási pártapparátus dolgozói és az alapszervezeti pártvezetők rendszeresen részt vesznek a tan- testületi értekezleteken. A korábbinál gyakoribbak a vezetői megbeszélések. A peda- gógus-pártcsoportok munkája tartalmasabbá vált. Az alapszervezetek egyre inkább érvényesítik a hatásköri jegyzékben foglaltakat. Megalapozottabb a káderkiválasztás, a minősítés, a politikai beiskolázás. A kádermunka szempontjából kiemelt jelentősége volt a tavaly lezajlott úttörővezetői és az idei pedagógus-szakszervezeti vezetői választásoknak. Miről vallanak a számok? íme egy-két konkrétum a fentiek igazolására- Lássuk a közoktatást! Az iskolaigazgatók száma az intézményátszervezések nyomán 19-ről 14-re csökkent. Közülük tizenegyen tagjai a pártnak. Hatan a női nemet képviselik. Igazgatói komplex tanfolyamot, vagy egyetemi speciális vezetéselméleti tanfo- lyamot nyolcán végeztek. Hárman manapság látogatják. Mindennek eredménye főleg a pedagógiai, igazgatási munka tervezésében, a munkáltatói feladatok ellátásában mérhető. Javult az elemző és ellenőrző tevékenységük, ám e területen további tennivalók vannak. Az igazgatókra összességében a stabilitás a jellemző. Többségük hosszabb távon is alkalmas vezetői feladatok ellátására- A követelmények figyelmbevétele mellett tudatos a fiatalításra való törekvés- Az igazgatók átlag- életkora nem éri el a 45 évet. A pásztói járás 23 óvodáját manapság 11 vezető óvónő irányítja. Számuk 1977- ben 20 volt. Az átszervezések feladat- és hatáskör-növekedéssel jártak. Ezért az óvodavezetők közül a vezetői feladatok ellátására a legalkalmasabbak kaptak megbízatást. Az integráció és a vezetői önállóság kedvezően hatott az óvodák nevelő munkájára, még az összevont óvodák részlegeiben is. Fogyatékosság, hogy a vezetőhelyettesek esetében a munkamegosztás egy-két intézményben nem egyértelmű. Megállapították, hogy a 11 vezető óvónő közül 8 felsőfokú képesítéssel rendelkezik- A pártnak hárman tagjai, esti egyetemet, vagy speciális tanfolyamot négyen végeztek. Egy kivételével valamennyi eredményesen látja el vezetői feladatát és hosszú távon is alkalmas az összevont (6). illetve önálló (4) óvoda vezetésére. Vanyarcon ebben az évben változásra kerül sor, egvben önállósítják az óvodát. A vezetők átlag- életkora csupán 35 év. Az úttörőcsapatok vezetését az átszervezések után 19 pedagógus látja el, az iskolákban és óvodákban összesen 25 szakszervezeti tisztség- viselő tevékenykedik. Az elmúlt években növekedett a szakszervezeti munka politikai és szakmai tekintélye a járás legtöbb oktatási intézményében a községi párt- és tanácsi vezetők előtt. Néhá- nyan azonban nem nyújtanak kellő támogatást a fokozott követelmények érvényre juttatásához, rosszul felfogott érdekvédelemből a kényelmeseket. az igényteleneket védik. Nem segítik a reális értékelést, az ennek megfelelő és a munka szerint érdemelt bér- és jutalmazási politikát A pedagógus szakemberellátás javulását tükrözi, hogy 1977 óta a szakosan tanított órák aránya 64-ről 75 százalékra nőtt, a képesítés nélküli pedagógusok aránya 16-ról 7 százalékra csökkent- Sikerült a fluktuációt mérsékelni, a nevelői állomány minőségi összetételét javítani. Ám az élet- és munkakörülmények javításában a céltudatos törekvések ellenére is lassú a haladás. A tantestületek belső munkalégkörében több helyen továbbra is feszültségek tapasztalhatók. Szegényebb eredmények A közművelődés káder- és személyzeti helyzetének alakulásában szerényebbek az eredmények. A korábbi gondok — fluktuáció, képesítés hiánya, vezetői fogyatékosság, rossz kapcsolatteremtő képesség — zöme továbbra is tapasztalható. A 30 függetlenített közművelődési állásból 27 betöltött. A 10 képesítés nélküli népművelő közül hárman tanulnak. A többiek vagy nem vállalták a továbbtanulást, vagy a felvételi vizsgán nem feleltek meg. Többségük a művelődésiott- hon-hálózatban dolgozik. A könyvtárak közül mindössze egyben működik képesítés nélküli személy. Nehéz a választás, mert erre a területre alig van jelentkező szakember. Különösen élénk a lemorzsolódás Kálión, Ecsegen, Szurdokpüspökiben, Jobbágyiban, Alsótoldon és Bujákon. Megoldást a végzős tanár—népművelő vegyes szakosok fogadása jelenthet a jövőben. Ezek száma azonban kevés. Főként a központi intézményeket keresik. További gond, hogy a tanácsok nem tudnak nekik lakást biztosítani. A következő ötéves tervben különösebb fejlesztésre a közművelődésben nem számíthatnak a járásban. A feltételek javítása szinte kizárólag társadalmi összefogással oldható meg- A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a közoktatási és köz- művelődési munkában folyamatos és következetes kell, hogy legyen minden szerv munkája, és az eddiginél nagyobb összehangoltságra, a lehetőségek hatékonyabb kihasználására van szükség. R. I. Tűnődés a szobroknál Miután ünnepi alkalom kínálja, talán megbocsátható, ha ezúttal személyes megjegyzéssel kezdem ezt az írást. Tizedszer ülök le én is ezen a meleg augusztusi napon, hogy megírjam a tájékoztatót a' salgótarjáni szabadtéri szoborkiállításról. Ugyanis jubileumi kiállítást nyitottak minap a város főterén, e tárlatok sorában az idei már a tizedik. (Persze, nem ezért kezd könnyezni az ember a tér sarkán. Még csak azért sem, hogy a nemrég drága új köpenyt kapott tér különböző gondatlanságok következtében már töredezik. Talán akad, aki felfigyel rá s intézkedik, nehogy mire a folytatása készen lesz, kezdhessék elölről a toldo- zást-foldozást. A könnycsepp azért van, mert kánikulában e kis tájon egészen sivatagi a klíma, hatványozottan szúr a napsugár. Nem panaszképpen mondom, szomszédban az OFOTÉRT.) Maradjunk a kiállításon. Vörösmarty klasszikus soraira utalva, ment-e előbbre a világ — akár csak ez az északi kis országdarab is — általuk? A kérdés költői, hiszen én is azt hiszem, hogy ment. Nem látványosan, nem nagy léptekkel. Az emberek belső gazdagodása, ízlésük alakulása, szellemük gyarapodása nem mérhető az oly kedvelt statisztikákkal, lassabban is történik, mint a külső körülmények formálódása. Mielőtt bárkinek eszébe jutna, megjegyzem, az égvilágon semmi értelme sem volna megsaccolni, hányán is látták tíz év alatt ezeket a kiállításokat. Semmire sem mennénk vele. A tárlatok hatása nem ezen múlik. Tény viszont, hogy egy évtized alatt a városban már sokan várják az augusztus eleji kiállításokat, megnézik a szobrokat azok is, akik nem járnak kiállítótermekbe, \ véleményt mondanak róluk, közben egy kicsit ügyükké válik. Akik pedig értőbbek, vagy érdeklődőbbek, szeretnének minél többet látni az adott időszak köztéri alkotásaiból, egy-egy év terméséből. Eredménynek nem is olyan kevés ez, mint hinnénk. Van, ami nem sikerült. írtunk róla többször: jó lett volna, ha a salgótarjáni szemle a magyar városok számára alkalommá vált volna a tájékozódásra és vásárlásra, segítve köztéri beruházásaik bonyolításában. Ez a művészek- számára is hallatlanul nagy vonzerőt jelentett volna. Nem így történt- A jelenlegi gazdasági helyzetben pedig nem is nagyon időszerű erről beszélni. Időszerű viszont arról, hogy mi lesz a jövője ezeknek a szabadtéri szoborbemutatóknak? A tizedik salgótarjáni szoborkiállítás ugyanis nemcsak örömet hozott. Inkább csalódást. Természetesen nem Makrisz Agamemnon műveiben csalódtunk! Távolról sem. Arról sem a művész tehet, hogy műtermében pillanatnyilag TUkörben. „csak” ennyi alkotás volt. Hiszen a szobrász különösen nem magának dolgozik, hanem megbízásra. A művésznek tehát köszönet jár azért, hogy elküldte Salgótarjánba műveit, élvezzük őket. nemesebbé válhatunk általukDe erre a térre ennyi szobor kevés, s ezt a rendezőknek, a Salgótarjáni városi Tanácsnak és a megyei József Attila Művelődési Központnak kellene tudniuk. Különösen akkor, ha azok, akik tíz évvel ezelőtt ezt a kiállítást kitalálták, s hosszú ideig szervezték, bizony, néha el is kényeztettek bennünket. Tíz év alatt gazdag, parádés tárlatokat láthattunk a téren. Még akkor is, ha néha hiányérzetünk is volt. Éppen a jubileumi kiállításon a legkevesebb a szobor. (Pedig milyen gazdagságban láthattuk éppen Makrisz Agamemnon életművét nem is olyan régen a Magyar Nemzeti Galériában.) Ha azt akarjuk, hogy a következő évtizedet is megérje ez a kiállítás — márpedig akarjuk, hiszen a városban pillanatnyilag ez az egyetlen valóban figyelmet keltő nyári kulturális esemény —, akkor sokkal nagyobb ügyszeretettel és szervezőkészséggel kell hozzálátni a munkához. Nem hiszem, hogy egyetlen művész alkotásai a jövőben megtölthetnék a teret. Azt sem, hogy például egy-egy művésztelet» elzárkózna a szereplés elől, ha felkeresnék tagjait, szívesen invitálnák őket. Van ilyen csoport Szentendrén, vagy Szolnokon, több is Budapesten, és így tovább. S a szervezést már most meg kellene kezdeni jövő augusztusra. Volt már róla szó, Makrisz Agamemnonnak köszönet jár. Művei — huszonhat alkotás — élnek a téren s a ház előcsarnokában- A nemes szépségű, izgalmas formai megoldású, magas minőséget hordozó alkotások ízelítőt adnak az életműből, s külön öröm, hogy a legjelemzőbbek közül is itt van néhány. S nem csak a méltán nemzetközi hírre emelkedett mauthause- ni Mártír-emlékműre gondolunk, hanem több kitűnő portréra is, vagy nem utolsósorban a „Niké”-re, amely a pécsi felszabadulási emlékmű terve, s a Női akt galambbal című alkotásra. Makrisz Agamemnon, bár érett művészként érkezett hazánkba, itt alkotta életművének javát. Először realista portréival tűnt föl, monumentális művei azonban, melyekben szintén szerencsésen ötvöződik a görög klasszikus hagyomány a modern művészeti törekvésekkel. náluknál is nagyobb hírnévre emelkedtek. Életművét szervesen építi, nagyobb formai kitérők nélkül, a társadalmat, amelyben él, szolgálni akarja, művészete az embertelenség ellen lázad, az emberért van. Az ország számos városában látható köztér! alkotásai koncentráltan sugallják ezt. (A Pat- raszban 1913-ban született, Kossuth- és Munkácsy-díjas, kiváló, érdemes művész, 1950 óta él Magyarországon.) Szerencsés véletlen, hogy a budapesti Corvina Kiadónál most jelent meg Pogány Ó Gábor Makrisz Agamem-. non című műve. A könyv az athéni Akmón Kiadónál nan- világot látott kötet (1978) magyar nyelvű változata- Érdemes fellapozni, s mintegy „bővíteni” a képen látható szobrokkal a Salgótarján főterén vendégeskedő művek sorát. A kortárs művészeti élet nagy alakját így mélyebben ismerjük meg. Tóth Elemér Tíz nap tábor Kallódó emlékek nyomában V. Nógrád megyei honismereti ifjúsági tábor A hetvenes évek elején terjedtek el hazánkban az úgynevezett szaktáborok, melyek néhány év alatt megtörték az építőtáborok, napközis-táborok és a „klasszikus” úttörőtáborok egyeduralmát. Létrejöttük azon a felismerésen alapult, miszerint a fiatalok többsége a vakáció ideje alatt is szívesen vesz részt — érdeklődésének megfelelő — képzésben, igényli az iskolai kötöttségektől eltérő rendszeres foglalkozásokat. Azóta egyre-másra alakultak ilyenolyan szaktáborok, melyek szervezésében Nógrád megye is kiveszi részét. A tapasztalatok általában kedvezőek, de természetesen naivitás volna túlzott elvárásokat támasztani a szaktáborokkal szemben. Mert, légyen bár egy hét, 10 nap, vagy akár két hét egy-egy tábor Időtartama — mégoly inten- ®iv képzés mellett sem — elegendő ez az idő arra, hogy önmagában eredményes legyen. Következésképp azok a táborok töltik be leginkább funkciójukat, melyek „csupán” részei egy folyamatnak... Példa erre a július 28. és augusztus 6. között Salgóbá- nyán megrendezett V. Nógrád megyei honismereti ifjúsági tábor, melyet nem határolt be a bűvös 10 nap. A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága által szervezett tábort ugyanis közel féléves előkészítő munka előzte meg, s valójában maga a tábor is csak egyik — igaz leglátványosabb — fázisa volt egy tervszerű kutatótevékenységnek. Dr. Horváth István, a Nógrád megyei Múzeumok igazgatója így beszélt erről: — Ez év januárjában kerestük meg levélben a megye középfokú oktatási intézményeinek igazgatóit, és történelemtanárait, hogy hívják föl a tanulók figyelmét a tervezett táborra, ösztönözzék az adott téma iránt fogékony gyerekeket a jelentkezésre. Előzetesen több mint hetven diák nyújtotta be jelentkezését. Közülük került ki az a harminckettő, akik részt vettek a 10 napos gyűjtőmunkán. — Mi alapján válogatták ki a táborba meghívottakat? — Nem mi válogattunk, a gyerekek önmaguk dönthettük el, hogy folytatják-e a munkát. Ugyanis már áprilisban szerveztünk konzultációkat a jelentkezők számára, ahol ismertettük a tábor programját, a kutatás témáját. Megalakítottuk a kiscsoportokat, sőt, — az ajánlott irodalom jnegjelölése után — konkrét feladatokkal is megbíztuk őket. A májusi, júniusi foglalkozásokon aztán kiderült, hogy kik vették komolyan a munkát... Természetesen akadtak, akik egészség- ügyi, vagy egyéb családi okok miatt nem tudtak eljönni Sal- góbányára. * Az etesl, karancsaljai lakosok hamar hozzászoktak a kisebb-nagyobb csoportokban falut járó diákokhoz. Ez — a megye történelmében egykor meghatározó jelentőséggel bíró — bányavidék volt a kutatási terület, ahol — különböző szempontok alapján — a munkáséletmód alakulását vizsgálták a fiatalok, szakképzett muzeológusok irányításával. Az ipar- történeti szakcsoport tagjai a bányaművelés eszközeit, a művelődéstörténeti szak- csopoi* tagjai elsősorban a munkásotthonok, öntevékeny művészeti csoportok dokumentumait vették szemügyre, míg a munkásmozgalmi szakcsoport egyik fele a két világháború közötti mozgalmak történetét, másik része a fasizmus alatti ellenállási mozgalmak után kutatott. A két néprajzi csoport a paraszti gazdálkodás, illetve a paraszti népviselet változását térképezte fel. A jegyzetfüzetekkel, magnetofonnal „felfegyverkezett” gyerekeket mindenhol szívesen fogadták, s az adatközlők — egy-két kivételtől eltekintve — készségesen válaszoltak az emlékeket idéző kérdésekre — Miközben a témával kapcsolatos adatok után nyomoztunk nemcsak a történelemhez, de az emberekhez is közelebb kerültünk — hangsúlyozta Gál Melinda, aki — a honismereti táborba legtöbb fiatalt delegált — salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola tanulója. Máj eher Tamás negyedik alkalommal vett részt a tábor munkájában, ö az idén érettségizett a salgótarjáni Madách Imre Ginfházíum- ban: — A művelődéstörténeti csoportban dolgoztam és a bányászkórusok működését tanulmányoztam. Rengeteg értékes, ritka dokumentumra bukkantunk, de természetesen azokat a tárgyi emlékeket is begyűjtöttük, melyek nem az általunk vizsgált területhez kötődtek. Kormos Katalin „civilben” a kisterenyei gimnázium harNÓGRÁD - 1980. madik osztályos tanulója: — Számomra is a gyűjtőmunka volt a legérdekesebb, egész más szemmel tekintek néhány dologra... .. .A kiragadott vélemények természetesen csupán apró jelzések, de talán ezekből is kitűnik, hogy ez a tudományos alaposságot igénylő tevékenység a diákok számára mást is jelentett. Talán nem merész megállapítás, hogy a múlt változásának tanulmányozása, személyiségük alakulására is hatással volt. * Említettük, hogy a 10 napos táborral nem fejeződött be az ifjú kutatók munkája. Többségük pályamunkát készít a feltárt dokumentumok rendszerezésével. Addig is, amíg a kutatás eredményei írásban realizálódnak, a salgótarjáni múzeum raktárában bemutatásra várnak azok a tárgyi emlékek — köztük néhány valódi kuriózum —, melyet a fiatalok gyűjtöttek össze a 10 nap alatt. Ezek immár nemcsak a múlt, de a jelen dokumentumai is. P. K. 10., vasárnap 7