Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-06 / 183. szám

Munkásszállások

Hová tart a nyolcvanezer?

Ma nekem, holnap neked

SZÁZEZER embernek jut hely a munkásszállókban, a lakók száma azonban csak nyolcvanezer — írta a közelmúltban egyik napilapunk. Az általános színvonal-emelkedés ellenére azonban a szállók egy része még ma sem megfelelő. Nyilván ezek hevernek parlagon — gondolná az ember. Ebben a meggyőződésében azonban rögtön megingatja ugyanaz az újságcikk.

Mert a például szolgáló „Hotel KEMÉV”, a Kelet- Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat nyíregyházi munkásszállása szállodává léphetett elő. Egyre-másra megüresedő 2—4 személyes szobái a megyei idegenforgalom szolgálatába álltak. A Nyírtourist gondoskodik róla, hogy üresen ne maradjanak, a vállalat pedig jól jár, mert az idegenforgalom lényegesen nagyobb díjat fizet,« mint a munkás.

Természetesen. Az már kevésbé természetes, hogy ugyanakkor másutt az IBUSZ fizetővendég-szobáit munkások lakják vállalati térítés fejében. Tavaly csupán Rüdapes- ten 130 vállalattal koflftít| ^erre szerződést az IBUSZ.' Budapest persze meglehetősen távol esik a Nyírségtől, az ottani üres szobákkal aligha lehetne az itteni befogadó- képességet bővíteni. A szállók közötti jobb együttműködés követelménye mégis jogos. Pontosabban: ennek az együttműködésnek a létesítésénél kell kezdődnie. Mert — bármily furcsán hangzik — több vállalat közösen is építhet szállást. Ami egyáltalában nem olcsó mulatság.

Az ötödik ötéves tervben hazai vállalatok 40 milliárd forint szociális költségéből 15.5 százalékot, 6,2 milliárd forintot költenek munkásszállóra. Az összeg éppen élég tekintélyes ahhoz, hogy valóban rendeltetésszerűen használják fel azok javára, akik családjuktól távol élve kénytelenek munkát vállalni.

A NYOLCVANEZER főnyi réteg egyébként is megkülönböztetett figyelmet érdemel Köztudomású, hogy nagy részük szakképzetlen, sokan még az általános iskola nyolc osztályát sem járták ki. A szállón lakás viszont kedvező lehetőséget biztosít ahhoz, hogy törődjenek velük. Nem csak testi épülésükkel, étkezésükkel, ami lényegében megoldott, hanem szellemi táplálékukkal is.

Néhány hete a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a fővárosi tanács művelődés ügyi főosztálya tűzte napirendre a főváros szállóiban lakó 45 ezer vidéki ember életmódját. Különös tekintette] a köztük élő fiatalok tekintélyes arányára, egyáltalán nem mellékes, hozzájutnak-e valamiféle művelődési, tanulási, továbbképzési lehetőséghez.

Igaz, mostanában színvonalasabbak lettek a könyvtárak, szélesedett az olvasnivaló választéka. Különösen a nagy szállókra jellemző ez, ahol a 28 ezer lakó, 75 ezer kötet könyv közül választhat. Korántsem ilyen biztató a kis munkásszállók helyzete, ahol a nem kielégítő Szociális viszonyok a kulturálódási lehetőség teljes hiányával súlyosbodnak. És ahol a megoldás sem látszik egyszerűnek.

Az utóbbi is amellett szól, hogy a közös erővel életre- hívott munkásszálló az igazi, ahol a szélesebb anyagi lehetőség mellett egyesült erővel lehet munkálkodni az ott lakók szellemi, szakmai fejlődése érdekében. Ez pedig nagy előpy a fizetővendégszobák helyzetéhez képest, ahol még nyomon kísérni is nehéz, hogyan töltik a munkások a szabad időt.

SZÁZEZRES tömegről van szó. És nem kis részben a szakszervezeti gondoskodástól, a klasszikus nevelő munka hagyományainak megőrzésétől függ, vajon a modern munkásosztály gyarapodik általuk, vagy az egyik napról a másikra élő félanalfabéták rétege.

L. M.

A drégelypalánki Szondi Lakatos- és Szerelőipari 'Szövetkezetben ebben az esztendőben száz darab villamos kapcsolószekrényt készítenek, amelyek szovjet exportra kerülnek. A képen Fodor István elektro lakatos a termék szerelése közben. (báb-)

Egyik akna üzemnek a szén- termelési tervtől való eltérése fél év alatt tizenegy százalék. A másiké tíz százalék. Nem sok a különbség — gondolhatjuk. Ám tévedünk. Ugyanis az egyik üzemben az eltérés tizenegy századrész többlet. A másikban tíz százalék lemaradás.

Vállalati szántén mindegy — ugrunk fejest az újabb tévedésbe —, hiszen az eltérések aránya majdnem ugyanakkora, így hát kiegyenlíti egymást a két áknaüzem. De ez az okoskodás is falnak megy, mert — a Nógrádi Szénbányák balvégzetére — a szorospataki bányának, amelyik lemaradt, mintegy kétszer akkora a kitermelendő szénmennyiségre szóló terve, mint a tiribesinek, amelyik túliteljesítést ért el. Így hát a féléves előirányzat valóra váltásában maradandó érdemeket szerzett a pó- lyosá külfejtés, amely tizenháromezer tonnányi többletfej. téssel helyrebillentette a vállalat mérlegét.

Minek köszönhető az egyik bánya sikere, minek tudható be a másik akna fiaskója? A legilletékesebbeket, az ott dolgozó vezetőket faggattuk.

Értelmezés helyett...

Mindenki értette a feladató, kát. A tennivalókat egységesen értelmezték. Közösen próbálták megoldani a nehézségeket, Megértették, hogy a gondokat csak összefogással lehet megszüntetni — röpködtek az információk Tiribesen.

— Ezek lassan közhelyek lesznek — hangzott a bátortalan ellenvetés.

— Persze — bólintott Mihalik Sándor főmérnök. — Nem is az értelmezésen volt itt a hangsúly. Mert van, aki az ötéves tervet még mindig csak értelmezi. Mi egyszer értelmeztük a feladatokat, és azután a végrehajtásra összpontosítottunk.

— És figyelembe vettük — így Sipos Ervin aknaüzemvezető —, hogy a jó munkát meg kell fizetni. De azt is akartuk, érezze a dolgozó, hogy akkor keres sokat, ha az üzem szempontjából hasznosan dolgozik.

Erre a vállalat lehetőséget teremtett az aknáknak. Megoldották, hogy a bértömegen felül minden többlettonnáért: 200, vágathajtásban minden többletméterért 1500 forintot oszthasson szét jutalomként a bánya. Tiribesen az eredmények hatására tizenegy százalékkal emelkedett a bérszínvonal, mindenki többet keresett mint tavaly ilyenkor. Ám nem mindenki egyformán többet. Igyekeztek különbséget tenni. A vastagabb borítékot azok vihették-vihetik haza, akik produktív — jelen esetben: szénfal melletti — munkát végeznek.

— Elértük azt, hogy ha valakinek fölajánlanánk, menjen produktív munkahelyre, örömest vállalná — állította a főmérnök. — Az első fél évben kilenc fiatal munkást vettünk fel az üzemhez, közülük azóta öt már produktív munkahelyen van. s kétszer amy- nyit keres, mint a korábbi munkahelyén.

Ám a szorgalmas fhunka kevés a bányászathoz. A sikerhez kell a „jó szerencse” is.

— Mondják, hogy könnyű a tiribesieknek — meditált az üzemvezető. — Pedig nem volt könnyű dolgunk nekünk se. Vető meg átharántolás sok adódott ebben a fél évben is.

Ezt az állítást a bányatérkép tanúsítja. Az idei fejtés területét keresztül-kasul szabdalják a régi vágatok, meg-meg- szakítják a vetők.

— Sok múlik az előkészítésen — így a főmérnök. — Fontos, hogy jó ütemben csoportosítsuk át a munkaerőt meglegyen a termelésbiztonság. Ez a kulcsszó.

— A váratlan bajok elkerülésére két-három lehetőséget kell mindig keresni, s ha az egyik nem megy, váltani lehet — öntötte szavakba tapasztalatát az üzemvezető.

— Nem szabad megengedni, hogy a természeti okokra hivatkozzunk. Az ember azért ember, hogy átalakítsa a természetet — fogalmazott egy szépen csengő mondatot a főmérnök. — Hinni kell benne, hogy változtatni lehet rajta.

— Fene tudja — jött egy újabb felszeg ellenvetés. — Ha egyszer hatvancentis a szénréteg, hiába hiszem, hogy háromszor akkora...

— Az igaz. De olyan helvre —, körmyítenünk kell a műbélévé nem szabad vágatot haj- kájukan, ahol lehet, tani...

Duizadó talp

Szorospatakon meggyűlt a

— A széntermelés tízszázalékos elmaradása mellett a vagathajtás is lemaradt kilenc százalékkal. Sok volt az átcsoportosítás ?

— Igen. A vártnál több fenntartási munkára, előkészítésre volt szükség, ide kellettek az emberek. Ezenkívül a

bányászok baja a természettel, gépeink, az F—6-osok, az

Laptársunk, a Nógrádi Bányász EHOR-ok a sok víz miatt nem írja, _ hogy nyomástól talpduz- tudták növelni teljesítményiU zadáson keresztül a vetőig két. De szilárd elhatározásunk, minden nyűg elérte őket. A hogv éves szinten a vágathaj- bánya — legjobb tudomásunk tásban nem lehet elmaradás, szerint — nem olvassa a Termelésben lesz. az biztos. NÖGRÁD-ot, ezért itt most oe vágathajtásban teljesítenem érdemes _ megróni „fe- uj kell a szakmai tervben elő- gyelrnezetlensége” miatt. Az írtakat, mert ez a jövő szem- ellenben figyelemre méltó, pontjából fontos. 230 méter miért hoztak OR—4-es front- most a lemaradásunk. Ez idő- biztosító berendezést — ezt a ben három hét. Tudjuk nősök millió forint értékű szer- velnd a teljesítményt. Augusz. kezetet —, ha a szorospataki tusra 215 méter volt az erede- szénréteghez nem tudják ad- ti terv. Ezt megváltoztattuk:

kalmazni.

— A vállalatvezetés egyetértésével mi döntöttünk így — mondta Poszuk József ak- naüzem-vezető. — Tavaly májusra vártuk, az 1-es telepre kellett volna, az ottani szén réteghez megfelelt. Csakhogy május helyett novemberben étkezett, december elsején állítottuk munkába. De nem ott, ahová terveztük, mert az

345 métert akarunk haLadni összesen a hét vágatban. Ezzel már 130 métert hoznának be a lemaradásból.

Óvatos

bizakodás

Mindkét aknaüzemben el- ,, . hangzott a kérdés: elképzel1 hető-e, hogy egy év múlva

A 2-es telepre tettük, ott pedig már vékony a szén. Ráadásul a technológiai fegyelmet is megsértették: sok

meddőt fejtettek a szén közé.

olyan mérvű lemaradással bajlódjanak, mint most a szorospataki bánya. A sikeres és az — egyelőre! — balsikeres üzemben is sűrű fejcsóvá- lás volt a válasz, és a szavak

Szívesen alkalmaztak volna js majdnem ugyanazok voltak, az OR—4-eseket az egyes telep D ereszkéje mellett, ám oda ^ meg fúl kicsi a szerkezet, az ottani réteg ugyanis 210 centiméter vastag. Ezt a telepet

— Ahhoz nagyon sok rosszJobb híján bizakodnunk kell. Ez nefn árt, sőt fontos élőfelkét vető ketté’is szabta, ezért tóteJ a hatásos cselekvéshez.

a fáradságosabb munkát igénylő SHZ-támokkal láttak neki a fejtésnek. Szerencsére hamarosan elérnek egy 50 méter széles homlokot, ott hosszú ideig fejthetnek OR—4-es tárnok védelmében a bányászok.

A 2-es telepre pedig Borsodból hoznak MK 97-es tárnokát, ezek 70-től 150 centiméteres rétegvastagságig alkalmazhatók. Szeptemberben

hatvan egységet szállítanak Patakra MK 97-esből, ha beválik, hosszú ideig ezekkel dolgoznak.

— ... öregednek a bányászaink — így az üzemvezető

Molnár Pál

Új Diesel-motor

A csehszlovák autóipar konstruktőrei 1500 köbcentiméteres Diesel-motort szerkesztettek személygépkocsik számára- Percenkénti fordulatszáma négyezer. A bezin- motorral összehasonlítva, annál 10 kilóval nehezebb, de a városi forgalomban 25 százalékkal kevesebb üzemanyagot igényel.

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinitiiiiiiiiiiuimiiiiiiniiiiimiiiiuiMiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiuiHiiiiMmiiiiiiimiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuinnninnnmiiiinii«

A tudomány termelőerővé válik

M

int az élet minden területén, a mezőgazdaságban is rendkívül fontos az, hogy a tudományos kutatómunka lépést tartson a gyakorlattal — és fordítva: azaz a legújabb eredmények minél hamarabb piaci árukínálat formájában jelentkezzenek. Ennek egyik új útjáról, illetve ma még csak útkereséséről beszélgettünk a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási és kutatási főosztályán a kutatási osztály két munkatársával: dr. Csörgő István csoportvezetővel és dr. Viglási Pál főelőadóval.

Azért éppen velük, mert ők foglalkoznak közvetlenül egy új közös tevékenységi forma, a kutatási, fejlesztési, termelési társaságok ás egyesülések kialakításával. Ennek jogi alapját egy tavaly őszi minisztertanácsi rendelet adta ugyan meg, de még mielőtt ez napvilágot látott volna, a minisztérium támogatásával már létrejött néhány tudományos termelési társaság, mint például a GABONAMAG, a PROTOL, a Kecskeméti Tudományos Céltársulás. Most, hogy a kormányrendelet alapján alakulnak az új típusú társulások, ezek a meglevők is alkalmazkodnak az új követelményekhez.

Miről is van szó? Köztudott, hogy amikor egy-egy új növény- vagy állatfajta minősítésre és elfogadásra kerül, az még korántsem jelenti a kérdéses fajta gyors termelésbe állítását, hiszen amíg az elfogadás után a felszaporítás eléri a nagyüzemi termelésbe lépéshez szükséges mértéket, sokszor már a következő fajtaielölt ..kopogtat” a minősítő bizottságnál. Ezenkívül a mezőgazdaságban is akadt

jócskán felesleges párhuzamos kutatás, termelőegység is kutatott olyasmit, amiben a kutatóintézet már jóval előbbre tartott, kutatóintézet is tartott fenn termelőegységet, hogy üzemi kísérletekhez szükséges méretekben dolgozhasson. Ha egymás eredményeire volt szükség (ha egyáltalán tudták, hogy milyen újdonsáés Iparinövények Termelési Rendszere, az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája. Kisalföldi Búzatermesztési Rendszer és a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vallalat.

A másik, már működő társaságról, a PROTOL-ról teljes neve árulja el tevékenységi körét: Fehérje- és Olajosnövények Nemesítés! és Veúj rendelet alapján működik majd Kaposvárott, célprogramja a tejtermelési, húsmarha- termesztési, a sertéshústerms- lési, galambhústermelési és a juh ágazati rendszerek tudományos fejlesztése lesz.

Egy kutatási-termelési-fej- lesztési társaság angóranyúl vonatkozásában már létre is jött, ennek gesztora az ISV, az Iparszerű Sertéstermelési Vállalat tagja az Állattenyésztési

Közösen könnyebb, eredményesebb

got hol kell keresni...), akkor sorozatos, hosszan tartó, két- vagy többoldali megbeszélésekkel „úszott” az idő.

így jött az ötlet: mi lenne, ha lenne egy olyan közös tevékenységi forma, amely egy-egy konkrét célfeladatot tekintve mindezt összefogja, koordinálja, az ésszerű munkamegosztást, a gyors információáramlást is biztosítja, a felesleges párhuzamosságokat eleve kiküszöböli?

A gyakorlatban ez a következőképpen zajlott le: például a GABONAMAG Alapanyagszaporító Társaság esetében a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet védnökségével 1978 nyarán az alábbi partnerek egyesítették szellemi és anyagi erőforrásaikat a már felsorolt célok érdekében: a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés, a Hajdúsági Agráripari Egyesülés, a nádudvari „Vörös Csillag” Mg.- tsz Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés, a Növényola.iipari és Mosószer- gyártó Vállalat, a rákóczifalvi „Rákóczi” Mgtsz Gabonatőmagellátó Tudományos Termelési Társaság. Ennek gesztora az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézet. Ebben is részt vesz a növényolajipar, a gödöllői és a keszthelyi egyetemek tangazdaságai mellett partner a Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinát, a VEV, a Bácsalmási Állami Gazdaság.

Rövid fennállása alatt e két társaság már eredményeket is mutathat fel. a GABONAMAG a GK—Szeged nagy termőképességű búza, valamint az új kukoricahibridek felszaporításában, a PROTOL pedig 3 új napraforgó hibridjelöltet máris 10—10—10 hektáron termeszt a MÉM előszaporítási engedélyével, hogy a fajtaje- lölt elismerése után azonnal rendelkezésre álljon megfelelő mennyiségű vetőmag.

A Csörgő dr. vezette csoport pedig most dolgozza ki egy olyan kutatási-termelési-fej- lesztési egyesülés kísérleti modelljét, amely már eleve az

és Takarmányozási Kutató Intézet. A „halasok” is öo'goz- nak az új együttműködési forma megvalósításán. A százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság, a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet, a bikali és a hortobágyi állami halgazdaságok és más gazdaságok is össze kívánják fogni erőiket, hogy az ő szakterületükön is lerövidüljön a tudományos eredményeknek a termelés gyakorlatába való átültetése És ez a jövő útja.

s ami a legfontosabb: valamennyi felsorolt, és a még csak most alakuló társulások (egyesülések, társaságok) nyitott jellegűek, azaz minden olyan intézmény, vagy vállalat be'éohet soraikba. amelyik úgy érzi: az adott területen, célorogramban „van mit az asztalra tennie”, vagy egyszerűen csak eredményesebben akar dolgozni a közös munka révén.

Szatmári Jenő István

NÓGRÁD - 1980. augusztus 6., szerda