Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-05 / 182. szám
Gyorsított ütemben halad az OBV Salgótarjáni Bányagép- gyárában a hergerelt áruk felületkezelését szolgáló revétle- nítő építése. A házi kivitelezésű berendezésen rövidesen megkezdődik a próbaüzem. (báb-) A koppenhágai konferencia A nők évtizedének első ötévi eredményeit áttekintő, Koppenhágában megrendezett ENSZ konferenciájáról számoltak be hétfőn a Magyar Nők Országos Tanácsának székházában megtartott sajtókonferencián a találkozón részt vett magyar kormányküldöttség tagjai. Erdei Lászlóné, a küldöttség vezetője, az MNÓT elnöke elmondotta, hogy a közelmúltban befejeződött eszmecserén — Kurt Waldheim- nek, az ENSZ főtitkárának és számos más kiemelkedő nemzetközi személyiségnek a részvételével — megvitatták: milyen eredményeket hozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének a „nők évtizede” akcióprogramja, pontosabban annak első fele. Aktív, fontos, számos politikai kérdésben állást foglaló találkozóként értékelte Erdei Lászlóné a konferenciát. Új búza — régi gondok A mezőgazdasági üzemek csak az elmúlt napokban kezdték meg a búza aratását. A késői indulás után a gazdaságok teljes lendülettel láttak a betakarításhoz, amellyel azonban korántsem ér véget a gabona útja. Sőt, azt lehet mondani, a neheze csak azután kezdődik. Az átvétel, a szárítás, a tárolás, mind olyan mozzanat, amely nélkül aligha kerülne kenyér az asztalunkra. Ezeket az állomásokat jártuk végig — először a pásztói járásban — dr. Eszes Józseffel, a Nógrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi igazgató- helyettesével és Gordos Gyulával, a TESZÖV termésfejlesztési osztályvezetőjével. A bőség zavara Első utunk a tari takarmánykeverő üzembe vezet, ahol Kasza Lajos üzemvezető számol be az elmúlt hét vége gyötrelmes óráiról. A kis üzemet két és fél nap alatt elárasztotta a beérkező takarmánybúza. A 40—50 tonnás napi szárítókaoacitás képtelen volt megemészteni az ötszáz tonnás gabonazuha- tagot. Tovább rontotta az amúgy is kétségbeejtő helyzetet a vasárnap délutáni időjárás. Mialatt a pásztói termelőszövetkezet zavartalanul aratott, Taron ugyanolyan zavartalanul ömlött az eső, és félő volt, hogy a fóliával, ponyvával védett búzát is elmossa a víz. Ilyen körülmények között az üzemvezető a két rossz közül a kisebbiket választotta és visszaküldte a termelőszövetkezet három kocsiját, mondván, legalább a platón levő búza biztonságban van. Az itt dolgozók szinte emberfeletti munkát végeztek és végeznek azóta is, hogy biztosítsák az átvételt. Következő állomás a pásztói malom, ahová két termelőszövetkezet és a Mátraaljai Állami Gazdaság szállít búzát. Itt százvagonnyi mennyiséget tudnak naponta átvenni, ha tárolásra alkalmas, száraz búzát kapnak. Mivel ezzel nincs gond — a víztartalom 15 százalékos és a hektolitersúly is 80 feletti — az átvétel folyamatos, minőségi vita nincs. A laboratóriumban ezután -kezdik meg a javító hatású búzák mintáinak vizsgálatát. Eredmény még nincs, annyit azonban a fenolos eljárás kimutatott, hogy az egyik tétel étkezési búzából 37 százalék takarmánybúza volt. Maradunk Pásztón. A „Béke” Termelőszövetkezetben dr. Bencze Barna , elnök megértő az átvételi gondokat illetően. Hat kombájnt már átirányított az árpába, belátva, hogy a korábbi tízzel aratva kétségtelenül sikerült volna a GMV-t belefojtani a búzába. Teljes a megértés egy szárító létesítését illetően — cél- csoportos beruházás keretében. Szagos a búza A pásztói vasúti raktártelepen és a körülötte zajló forgalom minden képzeletet fölülmúl. Tucatnyi vontató és tehergépkocsi csordultig búzával. Vezetőik egy része — jobb híján — az árokparton ultizik. Szepes Barna, a telep vezetője kerékpáron száguldozva próbál igazságot tenni. Az ecsegiek indulásként ide küldtek néhány kocsi gázolajban fürdetett gabonát, jókora torlódást előidézve. • Megnézzük az 500 vagonos tárolót, amelynek egyik sarkában az ecsegi olajos foglalja a helyet, más termény elől. Még szerencse, hogy az itt dolgozók észrevették és nem raktak rá néhány tonna tisztességes szemet, mert hordhatták volna ki a tönkrement gabonát. Az olajos búza — nem kell hozzá farkaskutyának lenni — úgy szagít, mint egy bedöglött olajkályha. A szurdokpüspöki közös gazdaság gabonája viszont gyönyörű, a szakemberek szerint: „örül az ember, ha ilyet lát”. A többi gazdaságé is rendbe, elkülönítve vár sorsára. Folyik az exportszállítmányok berakása és éjjelPártmunka az irodában A lkalmazottak, egyéb szellemi dolgozók, ad- minisztratív dolgozók, Irodisták, tisztviselők... Az elnevezések sokasága is jelzi, akad még némi bizonytalanság e réteg pontos társadalmi helyének értelmezésében. De bárhogy nevezzük is őket, tudjuk, kikről van szó: azokról, akik felsőfokúinál alacsonyabb végzettséggel ülnek az íróasztal mellett, végeznek ügyviteli, nyilvántartási, számszaki, vagy egyéb hasonló tevékenységet. A politikai gyakorlat, illetve a társadalom szerkezetét elemző tudomány jobbára csak az utóbbi időben fordult e réteg felé. Korábban nem is igen emlegettük őket külön: a munkások, parasztok és értei, miségiek mellett „a hazánk többi dolgozója” gyűjtőfogalomba soroltatván esett szó róluk. Pedig létszámuk az elmúlt évtizedekben (különösen a hetvenes évek elejéig) gyorsan növekedett, s jelenleg immár — a munkásosztályt követően, a termelőszövetkezeti parasztságot megelőzve — társadalmunk második legnagyobb lélekszámú csoportját alkotják. Igaz, e csoport nem tekinthető homogénnek, ^egységesnek: munkájuk jellege éppen annyira eltérő, mint ahogy az ellátásához szükséges képzettség is különböző. Akadnak, akik több fizikai erőkifejtésre kényszerülnek, mint nem egy kétkezi dolgozó; mások tevékenysége viszont alig-alig különböztethető meg az értelmiséghez sorolt társaikétól. Sokan közülük pusztán végrehajtói mások elhatározásainak, némelyek viszont az ügyek intézése során felelősséggel döntenek emberek sorsát érintő kérdésekben. •Jó részük nagy intézményekben, hivatalokban összpontosul, mások viszont csak né- hányadmagukkal látnak el ilyen munkakört, a különféle kisebb gazdasági egységekben, hivatalokban. Ám akárhol is dolgoznak, munkájuk mindenütt fontos. Az alkalmazottak létszámának emelkedése világjelenség, s ez már önmagában is jelzi: a termelési folyamat előkészítésében, megszervezésében, eredményeinek. értékeinek számontartásában, az emberek mindennapos ügyeinek intézésében e rétegnek a mai modern világban egyszerűen nélkülözhetetlen a szerepe. Ha az íróaszta] mellett közvetlenül nem is állítanak elő anyagi javakat, nem oktatnak, nem gyógyítanak — az adminisztratív-ügyviteli teendők ellátása nélkül ma nem lehetne sem termelés, sem oktatás, gyógyítás. művészeti élet. Ezért a legkevésbé sem mellékes, hogy mennyire értenek ahhoz, amit csinálnak, s mennyire értik a pontosság, a lelkiismeretesség szükségességét. Az MSZMP XII. kongresszu. sa összefoglalóan úgy értékelte, hogy „a termelésben és az igazgatásiban foglalkoztatott •lfcalmazottak nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel végzik munkájukat”. E sokféle tapasztalatot sűrítő elismerés mellett ugyanakkor a kongresszus a további teendőkre is utalt, kimondván: „Több figyelmet kell fordítani az alkalmazottak politikai felkészültségének, szakmai ismereteinek ^növelésére”. Ez a feladatmegjelölés arra épül, hogy az elkövetkező években ezen a munkaterületen is fokozódnak a minőségi követelmények. A „minőségi” kifejezés itt külön hangsúlyt érdemel, hiszen a legkevésbé sem cél az irodai-hivatali munka mennyiségének további szaporítása. Ellenkezőleg, az élet éppenség. gel a papírmunka csökkentését, az ügyintézés egyszerűsítését követeli. Az irodai munka mennyiségének szaporodása ugyanis némiképpen túlszaladt a fejlődés által természetszerűen magával hozott mértéken; a takarékosság, az ésszerűség körülményei itt nyomatékosan intenek a mérséklésre. Annál is inkább, mert e folyamattal párhuzamosan és ennek követ, kezményeként az alkalmazottak létszáma is gyorsabban nőtt a valóságos szükségleteknél, s ezen a tendencián is feltétlenül változtatnunk kell. A pártszervezetek tehát napi politikai munkájuk során az irodai alkalmazottak tévé. kenységéről sem feledkezhetnek meg. A kifejezetten hivatali pártszervezeteket e feie- dékenysóg veszélye kevéssé kísérti —, hiszen nekik ez a működési közegük —, de az üzemi, területi alapszervezeteknél már inkább előfordul, hogy a figyelmet a fő területre összpontosítva látókörű, kön kívül marad. Pedig a szó legszélesebb értelmében felfo*ott politikai szervező és nevelő munka ezen a területen is nélkülözhetetlen. Annál is inkább fontos ez, mert egyes valóságos társadalmi ellentmondások itt bizony, talanságot szülhetnek. Jelenleg ezzel kapcsolatban elsősorban arról az ellentmondásról kell szólnunk, mely az alkalmazotti létszám túlzott felduzzadásával keletkezett. Nyilvánvaló, hogy amikor e tendenciával szembeszállunk, nem az adminisztrációs munka szükségességét vonjuk amúgy általában kétségbe, s nem is az ügyviteid-nyúlvánitaritási dolgozókat hibáztatjuk az említett jelenség miatt. Nem ők duzzasztották fel saját soraikat, nem ők hozták az ehhez a helyzethez vezető döntéseket — képtelenség lenne hát őket elmarasztalni, nekik címezni, hogy „ugyan miért vagytok ilyen sokan?” A mag. oldás itt a munka és a szervezeti felépítés ésszerűsítése, a bürokrácia visszaszorítása, s ezen az alapon a munkaerő ésszerű és emberséges átcsoportosítása, az egyes szakterületek közötti jobb megoszlásának kialakítása. Ez átgondolt intézkedéseket igénye! az arra illetékes vezetőktől, s a megvalósításukhoz szükséges feltételek kialakításában való tevékeny közreműködést a pártszervezetektől. Vitathatatlanul hordoz ellentmondásokat az a törekvés is, hogy miközben általában az egyéni alkalmasságot tekintjük a pártba való felvétel kritériumának, egyúttal törekszünk a párt összetételének tudatos szabályozására, az alapvető osztályokhoz tartozók többségének megőrzésére a párttagság soraiban. Ezek az ellentmondások azonban a pártépítés gyakorlatában folyamatosan feloldhatóak. A XII. kongresszus egyértelműen kimondta: a pártban helyük van mindazoknak az alkalma, zottaknak. akik munkájukkal, magatartásukkal tanúsítják, hogy méltóak a felvételre. A tagfelvétellel kapcsola. tos „gondok” voltaképpen egy nagyon pozitív tendenciát fejeznek ki: a párt vonzerejének továöbi növekedését az alkalmazottak soraiban. Jó alap ez arra. hogy a pártszervezetek sikerrel teljesítsék politikai feladataikat, tovább fokozzák az irodák dől. gozóinak hozzáértését lelkiismeretességét és politikai elkötelezettségét. Gyenes László nappal üzemel a szárító, de így sem győzi a munkát. Irány Ecseg. Turányi Károly főagronó- mus módfelett csodálkozik, hogy a GMV-nek nem tetszik a szövetkezet módszere. Gordos Gyula kérdésére, hogy miért nem küldtek átadót Pásztóra, a válasz, az átadó a repcével van elfoglalva. Megszemléljük a szárítót, amely most már elfogadható terményt produkál. A hangulat kezd megenyhülni, amikor berobog Kazinczi János tsz-elnök, aki messziről integetve nyugtázza, hogy tud a történtekről. Azután azt állítja, hogy a búza azért lett olajos, mert előzőleg a repcét szárították és annak a szagát vette át. Véleményünk szerint a repcének — bár olajos növény — normális körülmények között nincs gázolajszaga. Szécsényben az első szállítmány Ütünk Palotásra vezet, ahol minden rendben a száz vagon beérkezett búza körül. A külön tárolás megoldott, a szárító nyújtott műszakban üzemel. A másik telepre menet Vájná Tamással, a palo- tási termelőszövetkezet elnökével találkozunk. Pár perces eszmecsere, észrevétel. Véleménykülönbség nincs az átadással, átvétellel kapcsolatban. Kálló, „Vörös Csillag” Termelőszövetkezet. A beküldött búza fajsúlyát illetően nézet- eltérés volt az átadásnál a szövetkezet és a GMV között, amely mint kiderült, téves tájékoztatáson alapult. A mérések adatai egyeznek mindkét helyen. A „játék” tiszta, az együttműködés, korrekt. A kállóiak gyorsítani akarják az aratást, két helyre szeretnének egyszerre tárolni. Akadály nincs, fő, hogy a termés mielőbb biztonságban legyen, így az egyezség hamar megszületik. A GMV vanyarci tárolójában nagy a sürgés-forgás. Mint Kollár Pál raktáros jelenti, vasárnap kezdték az átvételt és azóta éjjel-nappal szárítanak. Az öt színbe 2500 tonna termény tárolható, de még csak az elsőbe rakodnak. A következő állomás. Szé- csény, malmi telep. Pintér József főmolnár tájékoztat min* két az itt zajló munkáról. A patika tisztaságú laboratóriumban minden készen áll a beérkező búza vizsgálatára és minősítésére. Itt kapjuk a hírt, hogy a vasúti raktárté- lepre befutott Nógrádmegyer- ből az első szállítmány idei búza. Ezért most oda Igyekszünk. Szabó Balázs raktárvezető éppen az automata mérleg hitelesítésével foglalatoskodik. A tisztító és a szárító még áll, a folyamatos üzemeltetéshez kevés a termény, de a következő napokban itt is beindul az éjjel-nappali munka, hiszen hat mezőgazdasági üzemből szállítják majd a gabonát. így látták Utunk végeztével — melynek során a gabonaforgalmi vállalat hét üzemében és három termelőszövetkezetben jártunk — dr. Eszes József így összegezi a ta pás haltakat. — Mint látható volt, a legtöbb gondot a szűk szárító- kapacitás jelenti az átvétel során, s ezt csak fokozza a csapadékos időjárás. További észrevétel, hogy akad gazdaság, amelyik nem küld átadót, aki révén a kapcsolatot folyamatosan tarthatnánk a termelőkkel. Az üzemek többsége korrekt partnernek bizonyul, akikkel könnyű együttműködni a legfontosabb cél, a gabona gyors és veszteseg- mentes betakarításában. Mi a magunk részéről eddig mindent megtettünk — a nehézségeink ellenére —, hogy a jövő évi kenyérnekvaló minél előbb biztonságba kerüljön. — Gordos Gyula osztályvezető véleménye: — Az átvétel, szárítás, betárolás gyorsaságát befolyásolja az a tény, hogy a GMV felszereltsége minden igyekezet ellenére sem korszerűsödött olyan mértékben, mint azt a termelőszövetkezetek termelésének fejlődése megkívánná. Több helyen a mező- gazdasági üzemek gépekkel és egyéb eszközökkel segítik a gabonaipar munkáját. A pásztói „Béke” Termelőszövetkezet szinte menetrendszerűen közlekedeteti egy tolólapos erőgépét, hogy az átvevőhelyeken gyorsítani tudják a munkát. Mivel a javító hatású búzák minősítése csak ezután kezdődik, észrevételünk még nincs, a TESZÖV három megbízottja a helyszínen van — Pásztón, Balassagyarmaton, Szécsényben — és várják a beérkező mintákat. (zilahy) A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben nem csak a vasöntéshez szükséges minták készítéséhez használnak faanyagot, hanem más termékek technológiájához is. Képünkön éppen faanyagot rakodnak ki a vagonból, ami a pácoió- kádak készítéséhez érkezett. NÓGRÁD - 1980. augusztus 5., kedd
