Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
Hivatalosan 70 óra... Egy hét néma világ, de... Irány a sportpálya! Romantikus, bár itt-ott feltúrt erdei úton érkeztünk meg a salgótarjáni járási úttörőtáborba Szorospatakra. A kapuőri teendőket ellátó kislányok nyakában. mosolygós szemű-szájú ' papírkorong csüng, rajta a nevük: Zsuzsa, Zsóka. Már idejövet feltűnt a gyönyörű fekvésű, hatalmas pá- zsitos sportpálya — színes melegítőben tollaslabdázó gyerekekkel. A magasabb részen sort álló faházak egyikében találjuk meg a „főhadiszállást”, Kovács Mária táborvezetővel. Művelődési táborban vagyunk — 30-án, szombaton csukják be kapuit; mire ez az írás megjelenik, már otthon lesz az a 46 cigány iskolásgyerek, akinek hat napig itt nyílt lehetősége sok élményre, szórakozásra, ismeretszerzésre. Itt jártunkkor a harmadik nap programjai zajlanak — unatkozni nem lehet senkinek, erről gondoskodtak. GYÖNGY, GYÉKÉNY ÉS TÁRSAI Kint játék és daltanulás folyik — a „nagyvezírrel” a tábor lakóiról beszélgetünk. — Remek táborveztőségem van — alig van munkám mellettük. ... Nyitrai Zsoltné Pásztóról nagyobb csoporttal jött — köztük már felsősök is vannak, korábban is báboztak és más kézműves „mesterséggel” is ismerkedtek. Márti egyébként félig-medddg művészeti vezető itt — neki van talán legnagyobb gyakorlata abban, mi érdekli a gyerekeket, mivel lehet lekötni őket. Mad jász Julianna főiskolás tanulmányai során is foglalkozik a cigány tanulókkal. A mát- raverebélyi gyerekeket Tőzsér Ildikó, a diósjenőieket Presér- né Munkácsi Anna, az endre- falvaiakat Lemer Tamásné, a nógrádmegyerieket Kerényi Ferenc, a sőshartyániakat Toldi István kísérte. Rajtam kívül Berhidai Magdolna népművésznek és Julinak nincs csoportja és munkánkat három balassagyarmati óvónőképzős, egy egészségügyis segíti. A táborveziető pár napja még Csillebércen volt — az országos népművész szaktábor titkáraként dolgozott. Történelem-testnevelés szakos, a pásztói járási hivatal művelődési előadója, a csuklóján és az ujján kéklő gyöngyöket maga fűzte össze — az érdeklődés nem hiányzik belőle a kézművesség, a legnehezebb pedagógiai feladatok, a „legnehezebb gyerekek” iránt. — Az alapkoncepció eredete valahol itt van: a program gerincét a kézműves foglalkozás, a gyöngyfűzés, gyékényszövés, rongybabakészítés, kézi is. A WC-használat utáni, evés előtti kézmosás, az esti fürdés fontos „napirendi pontok”, fésülködés nélkül nem illik kijönni a játékhoz, reggelihez — érdemes ehhez hozzászokni tanév előtt. A papírhajtogatás sem csupán varázsdoboz, hattyú és egyéb madár hajtogatását jelenti — könyv és füzetek bekötését is gyakorolják, amit az ő családjukban nem mindig tud a mama, papa, és itt a nyakukon az új tanév... — Az esti foglalkozások te- matikusak, már délelőtt erre készítjük fed a gyerekeket. Egyik napon este moziba megyünk, máskor színházhoz készülünk — az élmény fogadására és a megfelelő öltözékre, külsőre egyaránt felhívjuk a figyelmüket. Olyanok a tábori programok, hogy eltérnek az iskolaitól, de a művelődési otthonokban folytathatók. FOLYTATÁS ŐSZTŐL?!...' — És az iskolákban? — A tanórán kívüli nevelés lehetőségei valóban nem csak a közművelődésben, de az iskolai munkában is ötletekked gazdagodhatnak a tábor nyoMindenkl Berhidai Magdolna kezére figyel: gyöngyöt fűzni tanulnak a lányok. fonás, madzagszövés, papír- hajtogatás, bábkészítés alkotja. Ezek eredeti népi gyöke- rűek, könnyen elsajátíthatóak, szeretik a gyerekek. EZT ÍGY KELL.:! Közben jönnek be a gyerekek a tollasütőkkel, labdákkal, készülnek a mai „fürge ujjak” programra. Figyelem, milyen udvariasan teszik le az eszközöket, segítenek átvenni a felszerelést, ha valaki csak úgy berobban köszönés nélkül, a társai rászólnak. A táborvezetőnek közben sürgős beszélgetése van a gondnokkal: csak az egyik melegvíztartály működik, kell a másik mán. Pásztőn gyermek játszóházat szeretnénk kísérletként kialakítani — amellett az iskolákban hasznosítani a cigány tanulók művelődését, személyiségének fejlesztését szolgáló formákat, napközis foglalkozási lehetőségeket. Nagyon lelkes, tettrekész pedagógusok jöttek minden községből — van, aki most ismerkedik a tananyagon túli neveléssel először, mások napközisek voltak — mindnyájan visznek magukkal tapasztalatokat, marad a mostani lelkesedésből őszre is. — Először hirdettek Nógrád. ban cigány művelődési tábort — miként tudják lemérni, mit nyújtott? Foglalkozás előtt az ifik — Szeretnénk a tanítás megkezdése után is kapcsolatot tartani a gyerekekkel — megtudni, hogyan hasznosították az itt tanultakat, át tudták-e adni a többieknek. Ez a pár nap csak egy folyamat elindítását jelentheti, a reális célunk: bemutatni, hogyan lehet hasznosan eltölteni a sza- dab időt, igényt ébreszteni. És nemcsak a gyerekekben, a pedagógusokban — használják ki mind jobban a nevelés; lehetőségeket a cigány tanulók esetében is! Van itt olyan, aki „megelőzően pártfogolt, sokaknál a családi körülmények szinte elviselhetetlenek — de a többieknek, a rendezettebb életűeknek is sok élményt hozhat a tábor. Ezt szeretnénk — ezért nem akadályversenyt, hanem akadályjátékot csináltunk, ezért szereztünk be minden eszközt — sok társadalmi segítséggel — ahhoz, minél változatosabb, színesebb programunk legyen. Kétféle folytatást szeretnénk: a mindennapok munkájában és egy másik nyáron! 4 NÓGRÁD — 1983. augusztus 31., vasárnap szöveg: G. Kiss Magdolna fotó: P*«J*í»lvj Endre Erős gyökerek — új hajtások A LEGJOBBKOR érkeztünk a nagyoroszi borbélyműhelybe: a mester az utolsó simításokat végzi Rakonczai Antal fején. Jól jön az autó Tóni bácsinak, hiszen a napokban engedték ki a kórházból, idegszálsorvadás miatt botot kell társul venni a sétákhoz. De a séták nem maradhatnak el — be kell menni a tanácshoz, találkozni az emberekkel. A jelenlét, a kapcsolattartás egy népművelő számára mindennél fontosabb! A lakás hűvösében, egy könyvekkel teli szobában beszélgettünk. Hosszú utat jár be gondolatban Rakonczai Antal, a kultúra terjesztésével eltöltött négy évtized állomásait idézi fel. — A könyvek fele a fiamé. Bár gépészmérnök, szereti az irodalmat, művészetet — úgy látszik, ez „ragályos” ... És ehhez még hadd tegyem hozzá: átment pedagógusnak, a váci szakközépiskolában tanít. Egyik lányom Herceghalomban iskolaigazgató, a másik a rádiónál külső felvételek szervezője. Ismerős a képlet: a tanítói oklevél mellé a • kultúra terjesztésének törekvése párosult; a felszabadulás után főiskolai tanulmányokkal megerősített tudás és a neveléstől elválaszthatatlan népművelői munka. Nagyorosziban hagyományai vannak a szakszervezeti művelődésnek — egyik gazda- gítója az innen származó Rakonczai Antal volt, négy évtizeden át kötődve valamilyen formában a népműveléshez. — Az építők szakszervezetének kultúrházában már a Horthy-rendszer idején működött színjátszócsoport. Demokratikus szellemű darabokat kerestünk, nem féltünk a zenés játékoktól sem, jómagam a magyar—történelem szak mellett a muzsikához is értek. Előadtuk például a Mágnás Miskát. A felszabadulás után ugyan nem voltam kultúrigazgató, de igyekeztem folytatni ezt a munkát — Szabad Föld ankétot tartottunk, felléptek a színjátszók is. 1950- ben Diósjenőn iskolaigazgatóhelyettes voltam. Abban a községben függetlenített művelődési ház- vezető volt, de azért nem maradtam ki ott sem a kultúrából — tánccsoport, színjátszás, ismeretterjesztés ment. Aztán szakfelügyelő, majd a járási hivatal művelődési osztályának vezetője lettem, onnan mentem nyugdíjba. Tiszteletdíjért közben is elláttam a nagyoroszi népművelési munkát — most részfoglalkozásként, havi 70 óra hivatalos munkaidővel csinálom. Persze, ennél sokkal több idő elmegy — nem is lehetne másképp... — AZÖTA SOKAT változtak a művelődési szokások — „leáldozott a falusi színjátszócsoportok napja”, az emberek jobb körülmények között élnek, ritkábban mozdulnak ki otthonról. Sokan pesszimisták a közművelődéssel kapcsolatban. .. — Nem tartozom közéjük! Azt mondom ma is: érdemes csinálni csak kissé nehezebb. Itt, Nagyorosziban például van körülbelül 250 autó — a hétvégeken ide-oda utaznak sokan. A munka mellett többeket a kert, a háztáji vár, mellékfoglalkozásokat vállalnak, így mire estefelé a televízió elé ülnek, már el is bóbiskolnak. Ezzel számolni kell — mégis, sok nagyrendezvényünknek volt sikere, telt háza, eredményesen szerveztünk tanfolyamokat van egy törzsgárdánk. — Milyen korosztályból kerül ki ez? — Szerencsésen vegyes — az ifjúsági klub tagjai (ipari tanulók, fiatal munkások főleg), a helyi üzemek dolgozói (nők is!) és a nyugdíjasok. Akivel találkozom a faluban, megszólítom: János bácsi, a napokban ez és ez lesz, várjuk ám magát is... 15—20 nyugdíjasnak rendszeresen megy az üzenet — az iskolás gyerekek „kézbesítik” — ha van valami. Az üzemekkel tartott kapcsolat — a művelődési bizottságok fajaival — szintén sokat jelent. A szakmunkásképző tanfolyam során, a régi színjátszó gárdából, sokan kötődnek a házhoz. Nem lehet panaszkodni a községre — amikor Bárdy György fellépett, meg is dicsérte a közönségszervezést, ilyen kis településen ritkán találkozott eddig hasonló érdeklődéssel. Ma már más kell, mint korábban — több a hivatásos műsor — járt itt többek között Harsányi Gábor, Komlós János, Hofi Géza, Lehoczki Zsuzsa, Kovács Kati, együttesek. — Nincs ráfizetés?... — De előfordul — ám ha egy irodalmi est „nem hozza be a pénzt”, kiegyenlíti a szórakoztató műsor. Az üzemek, a honvédség, az iskola, óvoda adja a különböző felnőtt- és gyermekműsorok közönségét. A gyerekeknek iskolamozit: mesemozit szerveztünk, a pedagógusok — különösen az iskolaigazgató — sokat segítenek az ismeretterjesztésben. Volt egy közművelődési énekzene tanfolyamunk — nem hivatalos zeneiskola, de szolfézst is tanultak — sajnos, ez most megszakad. Nagy igény lenne tánciskolára, csak sikerülne oktatót kapni hozzá. A fiatalok ma már másért jönnek be szívesen a házba: a klubfoglalkozásokon az ismeretterjesztés, játék, zene mellett vetélkedőket, vitákat tartunk. Ez más, mint az 50-es évek színjátszása, de szintén közösséget teremthet, igényeket ébreszthet. Váltani kell, nagyon figyelve, mit tervezzünk, melyek a reális kívánságok. A rétsági művelődési központ igazgatójától, Girasek Karcsitól és a József Attila Megyei Művelődési Központtól sok segítséget kaptunk a korszerű művelődési formák kialakításához. Amíg egészséggel bírom, szívesen csinálom ezt a munkát. AZT KÍVÁNJUK, ez sok-sok esztendőt jelentsen még! És szívből gratulálunk a Szocialista Kultúráért kitüntetéshez, amivel immár harmadszor ismerték el Rakonczai Antal kultúraterjesztő munkáiét! G . K M. Robert Benchley: Ki ölte meg Alfred Robint ? Azon számtalan, jellemvonásom közül, amely megkülönböztet a nemzet nagy fiaitól, az egyik az, hogy képtelen vagyok végigolvasni egy detektívregényt. Nagy ügy- gyel-bajjal eljutok az utolsó tíz oldalig, ekkor azonban mindjobban fokozódó közöny hatalmasodik el egész lényemen — és a hűtőszekrényhez indulok, hogy valami italt vegyek elő. Arra képes vagypk, hogy megbirkózzam egy detektív- regény első részével, azokkal az oldalakkal, amelyek telisteli vannak hullákkal és gyanús alakokkal és, mint a de- tektívregény igazi kedvelője, izgatottan olvasom az utána következő részeket, amelyek szívet tépő sikolyoktól és pisztolylövésektől hangosak és kajánul mosolygok, amikor a Scotland Yard embere a körmét harapdálja... De mihelyt eljön az az idő, hogy mindent a helyére kell tenni és a detektív megmagyarázza, miért jutott arra a következtetésre, hogy éppen Scarboro követte el a gyilkosságot, akkor én hirtelen ráeszmélek, hogy még a szereplők nevére sem emlékszem és —, ami még roszszabb ez nem Is izgat különösebben. Valószínűleg éppen a nevek problémája hűti le a detek- tívregények iránti lelkesedésemet. A cselekmény kibontakozása során, ahogyan egyre újabb és újabb hősök bukkannak fel, én mindinkább szeretném elraktározni őket emlékezetemben. Csakhogy sehogy sem sikerül öt névnél többet megjegyeznem, a többit illetően pedig azzal a reménnyel vigasztalom magamat, hogy majd eszembe jut, kicsodák, amikor újra megjelennek. No és persze, amikor a regény végéig már csak hat oldal van hátra, ahol nem történik semmi, csak holmi McCartney-kről, Wallessek- ről, Martissis-ekről meg Waldenheimekről esik szó —, akkor bizony pocsék helyzetbe kerülök. Ha érdekli a kedves olvasót, hát az alábbiakban megpróbálom összefoglalni a de- tektívregények többségének utolsó tíz oldalát. — Nos, mondja meg nekem, felügyelő, mi késztette arra a gyanúra, hogy éppen Reedy, nem pedig Peroni járt azon az estén Balinto lakásán? Bőrpótló anyag égési sebekre Az NDK klinikáin már félezer balesetet — főleg égési sérülést — szenvedett emberen alkalmazták sikerrel a „Sys- pur-Derm” nevű időleges bőrpótló anyagot. A lipcsei egyetem és a schwarzheidei műanyagipari kombinát kutatóinak együttműködésével kifejlesztett „Sys- pur-Doraa” poliuretánhab alapanyagú bőrpótló egész Európában egyedülálló gyógyászáti segédeszköz. Eddig 26 országban szabadalmaztatták. Az orvos a „Syspur-Derm”- mel fedi a sebesült égési felületeit, amíg a saját bőr átültetése lehetővé válik. Jól használható a plasztikai sebészetben, kelések, egyéb bőrdefektusok estién is. — Pofon egyszerű volt: miután megállapítottuk, hogy Gildo semmiképp sem találkozhatott Chigagóban Matessy embereivel, O’Roork és Bleaker pedig, ahogyan tudtuk, súlyos anyagi helyzetben volt —, ezt Gregory közölte velünk —, a bájos Maud Maxs- rickot, hogy csalja meg Ma- ton pedig megpuhította Patryt... Úgyhogy azon az estén, amikor látták, hogy Freebiscb kilép Hanocck lakásából... — De hisz McKerrt látták, nemde? Teamy éppen ezt közölte. .. — Teamy azért mondta ezt, mert attól félt, ha Clark megtudja, hogy Nogeletz buzgón csapta a szelet Elsie-nek, akkor közli ezt Gorelli bandájával, Sheenositz pedig menten megpukkad... — Tehát nem volt bizonyos abban, hogy azon az estén Clare járt a tímárműhelyben? — Sejtettem, de addig nem voltam biztos benne, amíg meg nem találtuk Van der Hook felöltőjének zsebében a zálogcédulát, és rá nem jöttünk, hogy Duke is -belekeveredett ebbe a zűrös ügybe, Levinnel és Sebastiannal egyetemben. Alice Gratz mindent tudott, de nem szólhatott, mert félt McNamarától. — Nos és a biztosítási kötvény? — A biztosítási kötvényt, mint tudja —, ha hajlandó megerőltetni az agyát Auster- ville nevére állították ki, ez a kutya pedig Pasterson embere. Éppen ő fedte fel az egész ügyet... — Süllyedjek el, ha értem! — Nem. ezt egyáltalán n kívánom! Inkább fizessen kém egy pohár whiskyt... Fordította: Gellert György
