Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-30 / 203. szám

A magyar közgazdasági gondolkodás sikere Beszélgetés Káldor Miklóssal A Hitel megjelenésének s meg kell, hogy mondjam, a fejlett államokat éppen ellen- 150. évfordulója alkalmá- gazdasági hangulat azóta so- kező, a rossz irányba tereli az bál augusztus 26—30. között kát javult. Megfigyelésem infláció. Annyira idegesíti őket, Széchenyi-emléknapokat szerint az emberek elégedett hogy visszafogásáért szállnak szervezett a Magyar Köz- tek, tisztában vannak a gon- harcba elsősorban és úgy vé- gazdasági Társaság. A ren- dokkal és az eredményekkel, lik, ennek az a legjobb mód- dezvénysorozat fő esemé- magabiztosabban néznek a jő- ja, ha egész gazdasági fejlő- nye az a tudományos ülés- vőbe. Ezt én óriási dolognak désüket visszafogják. Pedig szak volt, amely három tartom a jelenlegi bizonytalan az ellenkezője is lehet igaz: napon át folyt a Magyar világgazdasági helyzetben! az tudniillik, hogy az infláció Tudományos Akadémián, Ahogy a közgazdászok el- rosszabb, ha recesszióban pusz- s amelyen Széchenyi 1st- mondták, a nyersanyag- és tít, mintha fellendülés ide- ván életművén tál a világ- energiahordozó-árrobbanás, va- jén tenné ugyanezt. Mindezzel gazdaság napi gondjairól és valamint a gazdasági struktú- azt akarom mondani, hogy a a 80-as évek magyar gaz- ra gyengeségei következtében fejlett államokon múlik, mi- daságáról cseréltek véle- keletkezett problémák feszi- lyen lesz a világgazdaság hol- ményt a közgazdászok — tőereje gyengült. A kereske- nap. Ha segítenék a rászoru­köztük legalább 30 külföl- delmi mérleg az idén majd- ló országokat, azzal a gazda­di szaktekintély, valameny- nem egyensúlyban lesz, a sági bővítés új lehetőségét nyien magyar származó- nyugatra irányuló export biztosítanák mindenki Szá­sánk. Káldor Miklós két- mennyisége ígéretesen nő — mára. Tény azonban, hogy je- ségkívül a tanácskozás dacára annak, hogy a tőkés- lenleg ebből a segítőkészségből egyik legnépszerűbb kül- országok most gazdasági re- mutatkozik a legnagyobb hi- földi résztvevője volt. Any- cesszióban vannak, és emiatt ány. Szerintem, hogy a világ- liából érkezett, ahol már részükről csökkent a külföldi gazdaság jelenlegi nehézsé- 50 esztendeje él, s ahol ál- áruk kereslete. Én azt tapasz- geit leküzdjük, ahhoz első lé­talános gazdasági és pénz- taltam, hogy a gazdasági re- pésben a gazdasági gondolko- ügypolitikai kérdésekkel form, amit 1968-ban vezettek dást kellene átalakítani az be, nagyon jól bevált egész világon. Nekem különösen tetszenék a magyar mezőgazdaság ered­foglalkozik. — Számomra hallatlanul iz­galmas volt ez az ülésszak. _ _ Nemcsak azért, mert Széche- ményei". A búza” hozama ma nyi Hiteljének alapgondola- háromszor nagyobb, mint tait ütköztettük a XX. század 1945 előtt volt. Nagyszerű utolsó két évtizedének kü- eredmény! De mondhatnék szöbén érvényes gazdasági más példát is. Nagyon impo- tényekkel és elgondolásokkal, náló a mezőgazdaság egész Legalább ilyen érdeme a ta- rendszere, az állami gazdasá- nácskozásnak, hogy a jelenle- g0k, termelőszövetkezetek és gi bonyolult világpolitikai és a háztáji gazdaságok között -gazdasági helyzetben kiváló kialakult egységes együttmű- fórumot teremtett a különbö- ködés. Nem véletlen, hogy ezt ző országokból érkezett szak- nyugaton a magyar gazdaság emberek véleménycseréjének, „success-story’’-jaként, nagy Széchenyi Istvánnal kapcso- sikereként emlegetik. Végül latban újból rádöbbenhettünk pedig, ami a magyar gazda- arra, hogy a modem magyar sági szakemberek munkáját közgazdasági gondolkodás illeti, azt a világon mindenütt alapjait megteremtő Hitel mi- elismerik és hogy jól dolgoz- lyen zseniális munka volt, és nak, ez tény. Ennek ellenére e hogy alkotója már 1830-ban tekintetben tapasztalom min- mennyivel előbbre tartott dig a legnagyobb szemérmes- kortársainál a gazdasági kér- ^get Magyarországon. dések megítélésében. Engem külön is örömmel töltött el, A világgazdaság ma su­hogy a Magyar Közgazdasági tyos válságjelenségekkel kusz- Társaság, a Magyarok Világ- kodik, Egyes közgazdászok sze- szövetségének közreműködé- r’T1^ komolya eb ez a krízis, sével megrendezte ezeket az m'rit amilyen ^ 19^9 33-ban emléknapokat, én ugyanis vo*1-" Professzor űr, ön hogyan nagy tisztelője vagyok Széche- vaT'~e nyi Istvánnak, és úgy vélem, e|ya^lán kiút ebből a vál- hogy kijárt neki ez a tisztel- “S”"­gés. Arról nem is szólva, hogy — Szerintem a fejlett or- az ő gondolatainak megvita- szágok kötelessége az, hogy tása 1980 derekán, azok egy- olyan gazdaságpolitikát foly- bevetése a mával milyen ér- tassanak, ami a termelésüket dekes és tanulságos dolog, mi- és a fogyasztásukat ösztönzi, csoda szakmai kuriózum! Ezzel az úgynevezett expanzi­— Lord Káldor, ön gyalfc- ós gazdaságpolitikával a töb- ran megfordul hazánkban. Ho- bi államnak is lehetővé ten- gyan vélekedik a magyar gaz- nék, hogy előrelépjenek. Az daság jelenlegi helyzetéről, ki- Egyesült Államoknak, Ang- látásairól, a hazai gazdasági liának, az NSZK-nak, Fran- szakemberek munkájáról? ciaországnak és Japánnak kel­— 1979 januárjában jár- lene húzni a többieket. De mi tam utoljára Magyarországon, történik valójában? Ezeket a Kocsi Margit A termelés ára A MEZŐGAZDASÁGI ter­melés egyre költségesebb. A munkafolyamatok gépesíté­sének, a növényvédő szerek alkalmazásának, az állatte­nyésztés növekvő arányának, az egyre nagyobb szállítási igénynek egyáltalán a terme­lés iparosodásának következ­tében ez a megállapítás igaz­sága egyre érezhetőbb. A gépek és alkatrészek árai, az építőanyagok, a mű­trágya, az energiahordozók és a termeléshez használt egyéb segédanyagok árának számot­tevő növekedése jelentősen drágítja a termelést. A trak­tormunka költségei két év alatt majdnem négy százalék­kal nőttek. Az 1976. évi, il­letve az 1979. évi üzem­anyag-áremelések miatt töb­be kerül a szállítás. 1976-ban 39 fillér volt, 1979-ben már elérte a 45 fillért az egy ton­nakilométerre jutó üzem­anyag-fogyasztás költsége. A búza termelése — a nö­vekvő hozamok ellenére — 4—5 év alatt 38—40 százalék­kal, a kukoricatermelés 15— 16 százalékkal drágult. Az A napokban a megyében megkezdődtek az őszi mezőgazda- sági munkák. Bartfeá Barna traktoros a Nftgybárkányi j Kisíagyvavölgye Tsz szántóján végzi 165 lóerős gépével és! 5 ekével az őszi mélyszántást 25 cm mélységben a búza alá, 1 Sámscnbáza határában. fotó: Prakíaivi I említett két meghatározó ter­mék költségeinek növekedése már önmagában is drágítja a hústermelést. Az istállók drá­gulása még inkább erősíti ezt a tendenciát. Egy szarvas­marha-férőhely értéke 1975 óta mintegy 22 százalékkal nőtt. Drágult tehát az eszköz, az energia, meg sok más is, mégis mondhatjuk-e, hogy ez afféle sorscsapás, ami ellen nincs mit tennünk? . Nem! A költségek növekedéséért ugyanis nemcsak úgy általá­ban a világpiac a „felelős”. Termékszerkezetünk sokszor nem követte a vevők igényeit és a gazdaságosság követel­ményeit. Termelékenységünk elmaradt az élvonaltól. Nem használt nekünk a pazarlás sem, ami a kacsalábon forgó üzemi épületekben, a vasbe- ton-istállócsodákban, a „leg­modernebb” hajszolásban mu­tatkozott meg. Tudomásul kell végre venni, hogy az adott helyzetben nem mindig a leg­modernebb a leggazdaságo­sabb. Tenni kell tehát — a szemléletváltozásban ís — mégpedig inkább ma, mint holnap, mert minden elvesz­tegetett nap elveszett millió­kat jelent. Gondoljunk példá­ul a modern, de iszonyatosan költséges gázolajjal működő szárítóberendezésekre. Nem hiába, hogy manapság sokat beszélünk a tartalékok­ról. Valóban bőven vannak ilyenek. És miután nemcsak beszélünk róluk, hanem te­szünk is, máris mutatkoznak az eredmények. Csökkent pél­dául a termőföld pazarlása. A parlagföld 45, a vetetten szántó 15 százalékkal keve­sebb. Meggyorsult a romos tanyák lebontása és helyük művelésbe vétele. Mérséklő­dött a drága abraktakarmá­nyok pazarló etetése és még sok minden más hasonló eredmény született, olyan eredmények, amelyek érde­mesek a figyelemre, de mind­ez nem elég. A NAGYÜZEMEKBEN használható legolcsóbb trak­tor ára 133 ezer forint. A legdrágább közel másfél mil­lióba kerül, és ezekből a drá­ga gépekből a mezőgazdaság­ban több mint 56 ezer dolgo­zik. Valóban dolgozik? A Gödöl­lői Agrártudományi Egyete­men kifejlesztették a terme­lés aráiiyosüzemóra-számlálót, ami jelzi a teljesítményki­használást. Vajon mikor sze­relik fel a traktorokat ezzel az okos műszerrel? Esetleg miért nem már a műszerrel együtt árusítják? A lehetősé­gekre a példákat hosszan le­hetne sorolni. A kukoricának a ma szinte általánosan hasz­nált szárítása például még az olcsó üzemanyagárak mellett alakult ki, ma már erősen vi­tatható a létjogosultsága, de azért mégis csinálják. Oj felfogásra volna szükség a talajerő-utánpótlásnál, a műtrágyázási tervek készíté­sénél és a gyakorlati végre­hajtásánál. A talajkémiai vizsgálatok elvégzése most már mindenütt halaszthatat­lan. Jó lenne, ha tavasszal nem lennének csíkosak, fol­tosak a mezők, mert ez nem­csak esztétikailag rossz, ha­nem nagyon drága is. Nézzünk néhány példát az állattenyésztés területéről is. Évente kereken százezer üsző kerül hizlalásra és levágás­ra. Ha ezeket fedeztetnék, ak­kor minimálisan 70 ezerrel több borjú születne. Nem ne­héz kiszámolni, mennyi több­lethúst jelentene és bizonyos, hogy költség csökkenését is eredményezné. Az állategészségügyi szabá­lyok betartásával, megfelelő gondossággal is sokat lehet elérni. A borjúelhullás egyet­len százalékkal való mérsék­lése ötezer borjú felnevelését tenné lehetővé. Az elhullás mértéke jelenleg még mindig 6 százalék fölött van. Ha­sonló a kép a malacelhullás­nál is. Ennek egyetlen száza­lékos csökkentése révén kö­rülbelül 50 ezer választási malaccal lehetne többet fel­nevelni. A broilerhizlalás eredményét is nagymértékben a 9 százalékos, magas elhul­lás! arány rontja. A KIRAGADOTT példák bizonyítják, hogy vannak még lehetőségek. Természete­sen nem tagadható, hogy az ipari termékek árának emel­kedése újabb eszközök és anyagok alkalmazása minden gondosság, “minden tartalék­feltárás ellenére drágítja a mezőgazdasági termelést. Az ösztönző jövedelem-színvonal fenntartása pedig megkövete­li, hogy a termékekben meg­testesülő költséget a fogyasz­tó elismerje, megfizesse. Ter­mészetesen csak azt a több­letköltséget ismerheti el, ami reális. A lehetőségek ki nem használásából keletkező pa­zarlás következményeit a jö­vőben egyre kevésbé lesznek hajlandók viselni a fogyasz­tók, a felhasználók. Keserű József Politikai stabilitás ős dinamikus ffellödés Konzultáció M ineJan túlzás nélkül maen mondhatjuk: a szocialista építés társadalmá­ban a politika művészete ab­ban van, hogy a politikai sta­bilitás fenntartása és állandó erősítése mellett biztosítani tudja a fejlődés megfelelő di­namizmusát E kettős cél tu­lajdonképpen el sem választ­ható egymástól, kölcsönösen feltételezik egymást. A politi­kai stabilitás alapvető felté­tele mindenfajta haladásnak. Csak a szocialista demokráciá­ban kifejlődő szilárd munkás­hatalom és annak tömegtá­mogatása biztosíthatja a ki­egyensúlyozott munkát, az al­kotó, építő tevékenységet. Ugyanakkor a fejlődés dina­mizmusa révén jönnek létre azok az eszközök, amelyek le­hetővé teszik a tömegek sok­oldalú szükségleteinek nö­vekvő kielégítését. Enélkül hosszabb távon elképzelhetet­len bármilyen politikai stabi­litás. E kölcsönös feltételezettségi kapcsolatban a két oldal nem azonos súlyú. Tapasztalatból is tudjuk, hogy a politikai stabilitásnak elsődleges meg­határozó szerepe van. Ez azon­ban csak a kettő közötti Össz­hang fenntartására irányuló erőfeszítések keretei között állja meg a helyét, és tartó­san semmiképpen sem érvé­nyesíthető a fejlődés dinamiz­musának rovására. Egy hosz- szantartó stagnálás a társa­dalmi élet bármelyik terüle­tén elkerülhetetlenül aláássa a legszilárdabbnak vélt poli­tikai viszonyokat is. A politikai stabilizációt azon­ban nemcsak a tartós stagná­lás áshatja alá, hanem a túl­zott és megalapozatlan, a dolgozókra elviselhetetlenül nagy terheket jelentő gyors ütemű fejlesztés is. Az ötve­nes évek tapasztalataiból tud­juk, hogy ez szintén súlyos gondokat okozhat. A rendkí­vüli helyzeteket leszámítva —, amikor is a tömegek ál­dozatkészsége nagy1 mértékben növelheti a nehézségek politi­kai elviselhetőségét — az olyan véglet is súlyos politi­kai bizaimi válságnak lehet a forrása. A két világrendszer közötti éles osztályharc kö­rülményei között ez minden szempontból fokozott teher­tételt jelent és politikai kon­zekvenciákkal járhat A fejlesztés dinamizmusá­nak optimuma a politikai tű-, réshatár szintjétől függ, amit sokféle körülmény befolyá­solhat. Éppen ebben áll a po­litikai vezetés művészete, hogy ezt az optimumot jól ki tud­ja tapintani, és sem alá, sem fölé, nem céloz túlságosan. A politikai sebesség és a dinamikus fejlődés közötti összhang olyan ellentmondá­sos folyamat, amely az ellen­tétes tendenciák kölcsönhatá­saként valósul meg. A fejlő­dés dinamizmusa mindig együtt jár korábbi mennyiségi és még inkább minőségi viszonyok fel­bomlásával és átalakulásával. Általában felborítja a régeb­bi jövedelmi és presztízsvi­szonylatokat. A változások közvetlen hatása egyes tár­sadalmi rétegeket, csoporto­kat előnyösebb, másokat hát­rányosabban érinthet. Ezek kezdetben természetesen en­nek alapján ítélik meg a vál­tozásokhoz való viszonyukat. Igaz, az alapvető érdekek min­den dolgozó rétegnél a fej­lesztés mellett szólnak, de ezek automatikusan nem ke­rülnek összhangba a pillanat­nyi és közvetlen érdekekkel. Ezért szükséges az érdekek kapcsolatának megteremtése, a megfelelő tudatosság kiala­kítása, mert ezek híján a tár­sadalmi méretekben végrehaj­tott fejlesztési lépések meg­bontják, átrendezik a korábbi politikai stabilitást. Napjainkban az egyik leg­fontosabb feladat a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének helyreállítása. Ez az erők és eszközök olyan átcsoportosítá­sát igényli, amely átmeneti­leg egy mérsékeltebb fejlő­dési ütemet tesz lehetővé. Ezen belül azonban a visszafogott­ság és a dinamizmus viszony­lag tág teret kap. Egyes ága­zatokban mérséklés, esetleg visszafejlesztés, míg másutt ép­pen a dinamikus és gyors fej­lesztés szolgálja a jobb egyen­súlyi viszonyokat. Ennek alap­ján kerülnek megítélésre az egyes vállalatok beruházásai, hitelkérelmei, bérfejlesztési stb. lehetőségei. Ilyen feltéte­lek között új differenciálódás megy végbe egyes vállalatok, termelési ágak, munkafajták között. A korszerűbb és hatéko­nyabb termék- és termelési szerkezet — általános tenden­ciaként — jobban kedvez a szakképzettebb, a magasabb termelési kultúrát képviselő munkának, előnyösebb felté­teleket teremt a munkaerő ér­tékesülésének. Az új, vagy legalábbis módosult értékrend új viszonyokat hoz létre az emberi, a csoport- és réteg­kapcsolatokban. Ez nem min­dig megy végbe simán, konf­liktus nélkül, hogy akár a azt képzelni, hogy akár a legjobban átgondolt, égetően szükséges Intézkedésekhez is mindenki egyforma lelkese­déssel viszonyul, egyformán támogatja azokat. A társada­lomirányító szerveknek, in­tézményeknek ezért nem csak e folyamatokkal, hanem az ezzel összefüggő tendenciákkal is feltétlen számolniuk kell. Megfelelő tudatossággal, elő­relátással szükséges felmér­ni a várható következménye­ket Ügy kell befolyásolniuk a gazdasági döntéseket, hogy az a lehető legkisebb ellenállás­sal és a lehető legteljesebb egyetértéssel találkozzon, s ugyanakkor a fejlődés köve­telményeinek is. A párt- és az egyéb társadalmi-politikai szerveknek ilyen szempont­ból mérlegelve kell támogató bizalmukat megadniuk, illet­ve a politikai felelősséget ér­vényesíteniük. Az előrelátás, az intézkedé­sek várható következményei­nek politikai megítélése lehe­tőséget nyújt a tudatformáló, a gondolkodást és szemléletet befolyásoló munka pontos megtervezéséhez. Annak fel­méréséhez, hogy a dolgozók milyen csoportjánál számít­hatnak támogatásra, kik azok, akiket közvetlenül nem érin­tenek az intézkedések, s hol kell ellenérzésekkel, eltérő vé­leményekkel számolni. Kik­re lehet támaszkodni a poli­tikai agitációhan, a jó és szük­ségszerű kezdeményezések el­fogadtatásában és kiket, mi­lyen érvekkel lehet és kell megnyerni az ügynek. A táv­lati és alapvető érdekekre épít a közvetlenebb és az általá­nosabb érdekek közötti elté­rés ellensúlyozásához, meg­szüntetéséhez szükséges fel­tételek felvázolásával ez utób­biak számára is előbb vagy utóbb elfogadhatóvá válik minden konstruktív célkitű­zés. Kevés olyan ember van, akit jó érvekkel előbb, vagy utóbb ne lehetne megnyerni az értelmes céloknak, a jó ügyet szolgáló törekvéseknek. Különösen ha olyan törekvé­sekről van sző, mint például a hatékonyabb, a jobb, a szakképzettebb munka na­gyobb megbecsülése, a kor­szerű, a piacon keresett ter­mékek előállítása, a gazdasá­gosság, a munka jobb szerve­zettsége, a takarékosság stb. Ily módon a politikai stabili­tás fenntartása mellett meg­valósíthatók a dinamikus fej­lődés követelményei; kiszűr­hető az ezzel kapcsolatos za­varó tényezők nagy része. Sőt, a politikai stabilitást maga­sabb szinten lehet megszilár­dítani, továbbfejleszteni. Ehhpn 32 belemben LDDcn napjainkban különösen megnövekszik a szervezett, tervszerűen irá­nyított, a konfliktusokkal is számoló és azzal bátran szem­benéző, jól felkészült politi­kai munka jelentősége. Rákos Imre NÓGRÁD - 1980. augusztus 30., szombat 3 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom