Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

Ez lesz ma az olimpián LOVASSPORT 7.30—12.00 Díjugrató nagydíj, egyéni verseny 15.00 Záróünnepély Hi lesz az olimpiai falu sorsa? ;,Az olimpiai falu jövője biztosítva van” — jelentette ki Leonyid Reremiskin, az olim­piai falu polgármester-helyet­tese. Mind a harminchat objek­tumot, amelyek 81 ország kép­viselőinek adtak otthont e já­tékok alatt, és amelyek egy­behangzó vélemények szerint Ideális olimpiai falut alkottak, bölcsen fogják kihasználni. Már a tervezésnél is figye­lembe vették az olimpiai falu jövőjét. A komplexum úgy épült fel, hogy nagyszerűen be­leilleszkedett Moszkva fejlesz­tési irányvonalába. 18 lakó­tömbben összesen 14 ezer moszkvai kap majd két- és háromszobás lakást: a negyed a Gagarin-városrész körzete lesz. A lakótelep és az egész vá­ros rendelkezésére bocsátják majd az olimpiai kultúrköz- pontot, az olimpiai klinikát és a szolgáltatókombinátot. A kulturális központ 1200 férő­helyes nagyterme koncertek­nek adhat otthont, de konfe­renciák megtartására is hasz­nálhatják, hiszen nagyszerű tolmácsberendezésekkel van felszerelve. A poliklinika épü­letébe a fővárosi kardiológiai intézet költözik be, az edző­termeket pedig a sportiskolák használják majd. A XXII nyári olimpiai játékokról ielenfiük Egy-egyezüst és bronz az utolsó előtti versenynapon Ozsvár is dobogós ■ ■ Öröm és csalódás A cselgáncsozóknál minden magyar rer&ény egy esetleges kellemes meglepetésben, a Bp. Honvéd 135 kiló testsúlyú ver­senyzőjében Ozsvár András­ban testesült meg szombaton. Huszonegy cselgáncsozó kezd­te meg a tatami versenyeinek zárását jelentő, abszolút kate­góriás küzdelmeket. öt indulónak selejtezőt kel­lett vívnia a tizenhatos ágra jutásért, s ezek között volt Ozsvár is. A magyar szakve­zetők azt még a verseny előtt egyöntetűen megállapították, hogy Ozsvár kétségkívül a jóval erősebb csoportba került. Ez sajnos, később igazolódott is az eredményekben. Az első csata sikerrel zá­rult, hiszen az egykori junior Európa-bajnokunk a lengyel Wojciech Reszkot űzte-hajtot­ta és végül bírói döntéssel bú­csúztatta. A tizenhat között a belga Robert Van de Wallet iskolázta le. Ekkor követke­zett a márkás nevű francia Párisi, aki ellen Ozsvár az utolsó pillanatokban veszített. Párisi kihasználta cselgáncso- zónk pillanatnyi hibáját és ko- ka értékű akcióval — 3 pont — nyerte meg a találkozót. Később Párisi a szovjet No­vikov ellen is győzni tudott. Ezután került sor az Ozsvár —Novikov-találkozóra. A tét itt már a bronzérem megszer­zése volt. Ozsvár nagyszerűen helytállt és bravúros győzel­met aratott a klasszis Novi- kovval szemben. Így Ozsvár a dobogó 3. fokára került, s újabb bronzéremmel gyarapí­totta a magyarok gyűjtemé­nyét. Kubai fölény ökölvívásban Ezen az olimpián is óriási ér­deklődés kísérte az ökölvívó­mérkőzéseket. Mintegy 20 ezren szurkolták és izgulták végig a jobbnál-jobb csatákat. A megle­petés ezúttal sem maradt el. A 11 súlycsoportban 8 kubai vívott döntőt, s végül hatnak sikerült az aranyérem megszerzése. E sportág krónikájához tartozik, hogy a kiütés királya, Teofilo Stevenson, a kubaiak üdvöskéje harmadszor nyert nehézsúlyban olimpiai bajnokságot. Ezzel az amatőr ökölvívósport csillaga be­állította Papp László rekordját, örömünkre szolgál, hogy a mie­ink Montre^lhoz képest előbbre léptek, és Váradi (légsúly), vala­mint Lévai (nehézsúly) révén két bronzérmet szereztek. A hat ku­bai mellett Sabin (Szovjetunió), Leszov (Bulgária), Fink (NDK), Oliva (Olaszország) és Kacov (Ju­goszlávia) osztozott az aranyér­meken. A kajak-kenu versenyek utolsó napján 11 döntőből 10- ben érdekeltek voltunk. Leg­nagyobb várakozással Wichmann Tamás szereplése elé tekintettünk, áki a kenu egyesek 1000 m-es döntőjében szerepelt. A negyedik olim­piáját járó nagyszerű sport­ember már az indításnál el­számította magát és emiatt azonnal hátrányba került, s 750 méternél ügyem megpró­bált újítani, de aztán leállt, nem bírta tpvább. Erejét va­lahogy összeszedve csak elju­tott a célba, de 9. helye óriási csalódás a magyar sportbará­toknak. A következő fináléban vigasztalódhattunk. A kajak kettesek 1000 m-es döntőjében a magyar színeket a veterán Szabó István, valamint Joós István képviselte, utóbbi Bakó Zoltán kiesése után alig egy hónappal az olimpia előtt ke­rült a párosba. A magyar ke­nusok ügyesen taktikáztak és majdnem végig a győztes szovjet hajó „vizén” evezve, nagyszerű teljesítménnyel ezüstérmet szereztek. A ka­jak négyes 1000 m-en Demé- ék gyengén kezdtek, fél távnál viszont már ott voltak az el­ső hat között. Az arany­éremért folyó végső csatában már nem tudtak beleszólni, de pontot érő hellyel, az ötödik­kel fejezték be szereplésüket. A magyar mérleg tehát ebben a sportágban egy-egy arany-, ezüst- és bronzéremből áll, ami csak részben felel meg a vá­rakozásnak. Furcsa módon ép­pen azok az egységek telje­sítették a célt, vagy múlták felül önmagukat, amelyek a kevésbé esélyes hajók közé számítottak. így elsősorban a Zakariás—Rakusz páros, aztán Szabó és Joós is, és a tavalyi kudarcát most feledtető Fol- tán és Vaskuti. Utolsó lépések az olimpiai faluban. Képünkön a Foltán— Vaskuti és a Zakariás—Rakusz páros. Jól válogattak Nagy Béla érmét elfújta a szél Az olimpiai bajnoki címért négy napon át 38 férfi és 29 női sportoló vállalta az idege­ket is alaposan igénybe vevő versenyt. Magyar szempontból szombaton is Nagy Béla ver­senyzését kísérte a legnagyobb figyelem, ö „félidőben” még a mezőny élén állt, s kritikus­nak ígérkezett a pénteki 90 méteres táv, amelyen általá­ban szétszóródik a mezőny. Ezúttal ugyan nem így tör­tént, s Nagynak a 70 méter volt a „holtpont”, mert ekkor egy nullás lövése is akadt. Amint később Szász György, a szövetség főtitkára elmondta, technikai hiba okozta ezt a kisiklást: — Versenyzőnk rosszul akasztotta be a nyíl­vesszőt, ezt nem vette észre, s ezért lövése messze elszállt egy másik táblára. így aztán természetesen óriási hátrány­ba került. Szombaton aztán elsősorban ezt akarta korrigálni, s mind­végig fej fej melletti küzdel­met vívott a szovjet Iszacsen- ko, a finn Poikolainen és az olasz Ferrari társaságában. Az utolsó hármas sorozatok előtt a finn sportoló átvette a ve­zetést, később is kiválóan cél­zott, nem kis meglepetésre ő lett az olimpiai bajnok. Nagy Béla finise nem volt valami fényes, igaz, hogy eredmény­ben együtt végzett ő, valamint az angol Blenkarne, de a sza­bályok értelmében a szigetor­szági sportoló eléje került: Nagy ugyanis pénteken egy­szer nullát lptt, a brit viszont egyszer sem. Férfiíjászatban olimpiai bajnok: Tomi Poikolainen (Finnor­szág) 2455 kör, 2. Iszacsenko (Szovjetunió) 2452, 3. Ferrari (Olaszország) 2449, 4. Blen­karne (Nagy-Britannia) 2446, 5. Nagy Béla (Magyarország) 2446, ... 28. Balázs István (Magyarország) 2241. Női íjászatban olimpiai baj­nok: Keto Losaberidze (Szovjet­unió) 2491 kör, 2. Butuzova (Szovjetunió) 2477, 3. Meri- luoto (Finnország) 2449. ... 12. Kovács Judit 2323, ... 21. Szo­bi Margit 2216. A legszebb szovjet lányo­kat válogatták ki arra, hogy a versenyszámok díjkiosztó ünnepségein ők vigyék az ér­meket. A csinos és bájos lá­nyok többsége egyetemi hall­gató, de van köztük eladónő a GUM-ból, óragyári mun­kásnő, nővér és laboráns. Lehetetlen volt fel nem fi­gyelni rájuk és csillogó-villo- gó ruháikra. Huszonnégy kis­lány közülük moszkvai, a szovjet fővárosban születtek és nőttek fel. A díjkiosztó ünnepségen ők orosz népvi­seletbe öltöztek. Érdekesség, hogy majdnem egyharmaduk ugyanarra a keresztnévre hall­gat — Jelena. Négy-négy kis­lány érkezett a többi tizen­négy szövetségi köztársaság­ból, saját nemzetségüket kép­viselve. Az egyes köztársaságokban szépségversenyeket rendeztek, hogy kiválogassák a lányo­kat. A zsűriben koreográfu­sok, művészek, modellek és a szervező bizottság képvise­lői ültek, két alapfeltétele volt: a jelöltek nem lehettek idősebbek húsz évnél és lega­lább 170 centiméter magas­nak kellett lenniük. Szempont volt az is, hogy a lányok le­hetőleg a legjobban képvis" - jék nemzetségük típusát. Má­justól kezdve a már össze­állított „csapat” mozgásgya­korlással volt elfoglalva. Számtalanszor elpróbálták a díjkiosztó ünnepség ceremó­niáját is. Olimpiai kaleidoszkóp az olimpiától Akárhogyan is érezzük most magunkat, meg kell valla­nunk, hogy egy kicsit fárad­tak vagyunk. Igaz, ami igaz: jóleső fáradság ez; vállaltuk, nem kényszerítette rá senki sem az emberre. Két hétig lestük a híreket a lapokban, délután, vagy esténként, a lát. nivaló odavonzott minket a televízió elé; drukkoltunk, örültünk, bánkódtunk; sze­rettünk volna kedvenceinknek segíteni. A versenyek helyszí­nén küzdelmek zajlottak, sport- csillagok bukkantak fel az is­meretlenségből, vagy éppen nagy egyéniségek tűntek le a sport forgószínpadáról. Hangulatunk változékony volt; olykor szinte szóhoz sem jutottunk a meglepetés örömétől; máskor pedig inge­rülten szisszentünk fel, ami­kor a híradások arról tudósí­tottak, hogy egy-egy esélyes csapatunk, vagy világklasszis magyar versenyző időnek előt­te volt kénytelen elbúcsúzni a versenyektől. De hát ettől szurkoló a szurkoló, és ettől sport a sport. A pályán sohasem lehet biztosra menni, a sportban szinte minden lehetséges. Az élmezőnyök fokozatosan ki­egyenlítetté válnak; az ab­szolút esélyesek korszaka le- tűnőfoen van... Éppen ez a jelenség tette utólag is érvénytelenné, értel­metlenné bizonyos nyugati körök propaganda-hadjáratát, amely arra irányult, hogy a XXII. nyári olimpiai játéko­kat a közvélemény csonka olimpiának tekintse, hogy egyes sportolók távolmaradá­sa miatt megkérdőjelezzék a versenyek valóságos sportér­tékét. Csattanós válasz volt erre a moszkvai olimpiai és világcsúcseső. A játékokon in­duló sportolók eredményeinél meggyőzőbben nem is lehetett volna cáfolni a rosszindulatú jóslatokat; a közvéleményt le­het helyenként manipulálni, de a stopperórát soha! A bojkott meghirdetői tehát kudarcot vallottak, s talán nem járunk messze az igaz­ságtól, ha megkockáztatjuk: a moszkvai olimpia lejáratán sónak képtelen ötlete megha­tározza a jövő útját Is: nem valószínű, hogy ezek után bár. ki is megpróbálná a nemzet­közi sportmozgalmat, az olim­piai eszmét politikai célok el­érésének eszközévé defor­málni. Ez a petárda hatásta­lanul pukkant el: az olimpiai mozgalom, amely az évtize­NŐGRÁD — 1980. augusztus 3.. vasárnap dek során a népek barátságá­nak, nemes \ versengésének egyik szimbólumává vált, áll­ta a próbát, sőt megerősödve került ki a mesterségesen ka­vart viharból. Az olimpiák történetében el. ső ízben szocialista ország fő­városa vállalta a rendezést: a rádió, a televízió és a saj­tó kiküldött munkatársainak egybehangzó véleménye sze­rint kifogástalanul, magas színvonalon. Tanúsíthatják ezt a nézőknek, rádióhall­gatóknak azok a milliói is, akik a tömegkommunikációs eszközök dolgozóinak mun­kája jóvoltából szinte non­stop műsorban követhették végig a versenyeket. Igazol­hatják mindazok, akik látták a győztesek örömtáncát, vagy éppen örömkönnyeit. Figyelmünk persze elsősor­ban a mieinkre, a magyar sportolókra irányult. Nem idézhetjük itt föl valameny- nyiük csatáját, de annyit még. is elmondhatunk: a moszkvai csapat a magyar sport leg­szebb hagyományaihoz híven helytállt a játékokon: érme­seink, helyezettjeink, s a töb­biek, akik, ha nem is álltak a reflektorfényben, valameny- nyien öregbítették a magyar sport hímevét. Tovább erősí­tették az ötkarikás mozgalom eszméjét, a népek barátságát. Gömöry Albert Ismétlés Ma harmincesztendős: s kell-e szebb születésnapi aján­dék, mint egy olimpiai arany­érem? Waldemar Cierpinski olimpiai győzelmével megis­mételte az etiópiai Abebe Bi- kila csodálatos teljesítményét, egymás után kétszer nyerte meg az ötkarikás maratonfu- tást. Cierpinski Montrealban is a dobogó legfelső fokán állt. A most már kétszeres olim­piai maratonbajnok a verseny után válaszolt az újságírók kérdéseire. — Nehéz volt-e az útvonal? — Nagyon sok mindent el kellene erről a versenyről mondani. Mindenekelőtt ne­héz és kemény küzdelem volt. Ugyanakkor minden kitűnő­en meg volt szervezve, kezd­ve az ellátástól az italok biz­tosításáig. — Mikor nézett először hát­ra, hogy hol futnak az ellen­felek? — Közvetlenül a stadion előtt. Rászoktattam magam, hogy megbizonyosodjak az ellenfelek helyzetéről. De ak­kor már biztos voltam, hogy ezt a versenyt győztesként tudom befejezni. A stadionnál meghallottam, hogy hazám him­nuszát játsszák: tudtam, va­lamelyik honfitársam nyert. Ez külön lendületet adott. Korábban a legmerészebb ál­momban sem jött elő, hogy Moszkvában megismételhetem a montreali győzelmet. öt montreali győztes tudta megvédeni olimpiai bajnoki címét Moszkvában. Az NDK diszkoszvetőnője Evelin JahI 69.96 méteres eredménye olimpiai csúcs lett, éppúgy, ahogy négy évvel ezelőtt is olimpiai csúccsal győzött. Az NDK-bóI még két versenyző­nek sikerült megismételni montreali bravúrját: Walde­mar Cierpinskinek a mara- tonfutásban és Bärbel Wöc- kelnek, a nők 200 méteres versenyében. Két szovjet ver­senyző is ismételni tudott: a kalapácsvetésben Jurij Szedih és Tatjana Kazankina, a női 1500 méteren. ☆ A sportmozgalom történe­tében először állított fel vi­lágcsúcsot a férfi magasug­rásban NDK-ás versenyző, nevezetesen a moszkvai olim­piáig viszonylag ismeretlen Gerd Wesslg. Világrekordja — amelyet már az ötkarikás aranyérem megszerzése után ugrott meg — 2.36 méter, azaz egy centiméterrel javí­totta meg a lengyel Jacek Wszola eddigi csúcsát. „Még sohasem fejeztem be úgy versenyt, hogy ne töre­kedtem volna mindent kihoz­ni magamból. Éppen ezért határoztam el — noha már a zsebemben volt az olimpiai arany —, hogy megpróbálko­zom a világrekorddal. Per­sze, ilyen magasságról ezelőtt álmodni sem mertem” —nyi­latkozta Gerd Wesslg. A schwerini sportoló hat évvel ezelőtt kezdett el atlé­tikával foglalkozni. Tavaly 15 centimétert javított egyéni csúcsán. Az olimpia előtti legjobbja 227 centiméter volt. Nem hivatalos rekord ugyan, de minden eddigit felülmúló volt az olimpia at­létikaversenyein részvevők száma is. Hetvenhárom or­szág összesen 1088 versenyző­je küzdött meg az érmekért és a helyezésekért. Adrian Paulen a Nemzet-, közi Atlétikai Szövetség el­nöke a versenyek végén jo­gos elégedettséggel állapít­hatta meg, hogy az olimpia küzdelemsorozatai a sportág eredményeinek töretlen emel­kedését bizonyították. * „Montreal óta gyakorlatilag Moszkvára készültem és na­gyon boldog vagyok, hogy si­került megvédenem olimpiai bajnoki címemet — jelentette ki Evelin Jahl a női diszkosz­vetés immár kétszeres olim­piai bajnoka. Nagyon kemé­nyen dolgoztam, jó formában érkeztem Moszkvába és szá­mítottam is a jó eredményre '1 — folytatta Jahl. A világcsúcstartó kitűnő sorozatával egyetlen percig sem hagyott esélyt ellenfelei­nek. A győzelmet hozó 69,96 méteres legjobb dobásától a második helyen végzett bol­gár Petkova több mint két méterrel maradt el... A potsdami joghallgatónő az utóbbi években a sportágban elérhető minden címet és ran- * got megszerzett már. Az Eu~ rópa-bajnokságot, Világ és Európa Kupát nyert verseny­zőnő valamennyi viadalon megnyerő fölénnyel dobta túl minden vetélytársát. Soroza­tainak állandó biztonsága azt sugallja, hogy a tavasszal el­ért 71,50 méteres világcsúcs és olimpiai győzelem után Jahl még hallatni fog magáról 9 jövőben is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom