Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
Ez lesz ma az olimpián LOVASSPORT 7.30—12.00 Díjugrató nagydíj, egyéni verseny 15.00 Záróünnepély Hi lesz az olimpiai falu sorsa? ;,Az olimpiai falu jövője biztosítva van” — jelentette ki Leonyid Reremiskin, az olimpiai falu polgármester-helyettese. Mind a harminchat objektumot, amelyek 81 ország képviselőinek adtak otthont e játékok alatt, és amelyek egybehangzó vélemények szerint Ideális olimpiai falut alkottak, bölcsen fogják kihasználni. Már a tervezésnél is figyelembe vették az olimpiai falu jövőjét. A komplexum úgy épült fel, hogy nagyszerűen beleilleszkedett Moszkva fejlesztési irányvonalába. 18 lakótömbben összesen 14 ezer moszkvai kap majd két- és háromszobás lakást: a negyed a Gagarin-városrész körzete lesz. A lakótelep és az egész város rendelkezésére bocsátják majd az olimpiai kultúrköz- pontot, az olimpiai klinikát és a szolgáltatókombinátot. A kulturális központ 1200 férőhelyes nagyterme koncerteknek adhat otthont, de konferenciák megtartására is használhatják, hiszen nagyszerű tolmácsberendezésekkel van felszerelve. A poliklinika épületébe a fővárosi kardiológiai intézet költözik be, az edzőtermeket pedig a sportiskolák használják majd. A XXII nyári olimpiai játékokról ielenfiük Egy-egyezüst és bronz az utolsó előtti versenynapon Ozsvár is dobogós ■ ■ Öröm és csalódás A cselgáncsozóknál minden magyar rer&ény egy esetleges kellemes meglepetésben, a Bp. Honvéd 135 kiló testsúlyú versenyzőjében Ozsvár Andrásban testesült meg szombaton. Huszonegy cselgáncsozó kezdte meg a tatami versenyeinek zárását jelentő, abszolút kategóriás küzdelmeket. öt indulónak selejtezőt kellett vívnia a tizenhatos ágra jutásért, s ezek között volt Ozsvár is. A magyar szakvezetők azt még a verseny előtt egyöntetűen megállapították, hogy Ozsvár kétségkívül a jóval erősebb csoportba került. Ez sajnos, később igazolódott is az eredményekben. Az első csata sikerrel zárult, hiszen az egykori junior Európa-bajnokunk a lengyel Wojciech Reszkot űzte-hajtotta és végül bírói döntéssel búcsúztatta. A tizenhat között a belga Robert Van de Wallet iskolázta le. Ekkor következett a márkás nevű francia Párisi, aki ellen Ozsvár az utolsó pillanatokban veszített. Párisi kihasználta cselgáncso- zónk pillanatnyi hibáját és ko- ka értékű akcióval — 3 pont — nyerte meg a találkozót. Később Párisi a szovjet Novikov ellen is győzni tudott. Ezután került sor az Ozsvár —Novikov-találkozóra. A tét itt már a bronzérem megszerzése volt. Ozsvár nagyszerűen helytállt és bravúros győzelmet aratott a klasszis Novi- kovval szemben. Így Ozsvár a dobogó 3. fokára került, s újabb bronzéremmel gyarapította a magyarok gyűjteményét. Kubai fölény ökölvívásban Ezen az olimpián is óriási érdeklődés kísérte az ökölvívómérkőzéseket. Mintegy 20 ezren szurkolták és izgulták végig a jobbnál-jobb csatákat. A meglepetés ezúttal sem maradt el. A 11 súlycsoportban 8 kubai vívott döntőt, s végül hatnak sikerült az aranyérem megszerzése. E sportág krónikájához tartozik, hogy a kiütés királya, Teofilo Stevenson, a kubaiak üdvöskéje harmadszor nyert nehézsúlyban olimpiai bajnokságot. Ezzel az amatőr ökölvívósport csillaga beállította Papp László rekordját, örömünkre szolgál, hogy a mieink Montre^lhoz képest előbbre léptek, és Váradi (légsúly), valamint Lévai (nehézsúly) révén két bronzérmet szereztek. A hat kubai mellett Sabin (Szovjetunió), Leszov (Bulgária), Fink (NDK), Oliva (Olaszország) és Kacov (Jugoszlávia) osztozott az aranyérmeken. A kajak-kenu versenyek utolsó napján 11 döntőből 10- ben érdekeltek voltunk. Legnagyobb várakozással Wichmann Tamás szereplése elé tekintettünk, áki a kenu egyesek 1000 m-es döntőjében szerepelt. A negyedik olimpiáját járó nagyszerű sportember már az indításnál elszámította magát és emiatt azonnal hátrányba került, s 750 méternél ügyem megpróbált újítani, de aztán leállt, nem bírta tpvább. Erejét valahogy összeszedve csak eljutott a célba, de 9. helye óriási csalódás a magyar sportbarátoknak. A következő fináléban vigasztalódhattunk. A kajak kettesek 1000 m-es döntőjében a magyar színeket a veterán Szabó István, valamint Joós István képviselte, utóbbi Bakó Zoltán kiesése után alig egy hónappal az olimpia előtt került a párosba. A magyar kenusok ügyesen taktikáztak és majdnem végig a győztes szovjet hajó „vizén” evezve, nagyszerű teljesítménnyel ezüstérmet szereztek. A kajak négyes 1000 m-en Demé- ék gyengén kezdtek, fél távnál viszont már ott voltak az első hat között. Az aranyéremért folyó végső csatában már nem tudtak beleszólni, de pontot érő hellyel, az ötödikkel fejezték be szereplésüket. A magyar mérleg tehát ebben a sportágban egy-egy arany-, ezüst- és bronzéremből áll, ami csak részben felel meg a várakozásnak. Furcsa módon éppen azok az egységek teljesítették a célt, vagy múlták felül önmagukat, amelyek a kevésbé esélyes hajók közé számítottak. így elsősorban a Zakariás—Rakusz páros, aztán Szabó és Joós is, és a tavalyi kudarcát most feledtető Fol- tán és Vaskuti. Utolsó lépések az olimpiai faluban. Képünkön a Foltán— Vaskuti és a Zakariás—Rakusz páros. Jól válogattak Nagy Béla érmét elfújta a szél Az olimpiai bajnoki címért négy napon át 38 férfi és 29 női sportoló vállalta az idegeket is alaposan igénybe vevő versenyt. Magyar szempontból szombaton is Nagy Béla versenyzését kísérte a legnagyobb figyelem, ö „félidőben” még a mezőny élén állt, s kritikusnak ígérkezett a pénteki 90 méteres táv, amelyen általában szétszóródik a mezőny. Ezúttal ugyan nem így történt, s Nagynak a 70 méter volt a „holtpont”, mert ekkor egy nullás lövése is akadt. Amint később Szász György, a szövetség főtitkára elmondta, technikai hiba okozta ezt a kisiklást: — Versenyzőnk rosszul akasztotta be a nyílvesszőt, ezt nem vette észre, s ezért lövése messze elszállt egy másik táblára. így aztán természetesen óriási hátrányba került. Szombaton aztán elsősorban ezt akarta korrigálni, s mindvégig fej fej melletti küzdelmet vívott a szovjet Iszacsen- ko, a finn Poikolainen és az olasz Ferrari társaságában. Az utolsó hármas sorozatok előtt a finn sportoló átvette a vezetést, később is kiválóan célzott, nem kis meglepetésre ő lett az olimpiai bajnok. Nagy Béla finise nem volt valami fényes, igaz, hogy eredményben együtt végzett ő, valamint az angol Blenkarne, de a szabályok értelmében a szigetországi sportoló eléje került: Nagy ugyanis pénteken egyszer nullát lptt, a brit viszont egyszer sem. Férfiíjászatban olimpiai bajnok: Tomi Poikolainen (Finnország) 2455 kör, 2. Iszacsenko (Szovjetunió) 2452, 3. Ferrari (Olaszország) 2449, 4. Blenkarne (Nagy-Britannia) 2446, 5. Nagy Béla (Magyarország) 2446, ... 28. Balázs István (Magyarország) 2241. Női íjászatban olimpiai bajnok: Keto Losaberidze (Szovjetunió) 2491 kör, 2. Butuzova (Szovjetunió) 2477, 3. Meri- luoto (Finnország) 2449. ... 12. Kovács Judit 2323, ... 21. Szobi Margit 2216. A legszebb szovjet lányokat válogatták ki arra, hogy a versenyszámok díjkiosztó ünnepségein ők vigyék az érmeket. A csinos és bájos lányok többsége egyetemi hallgató, de van köztük eladónő a GUM-ból, óragyári munkásnő, nővér és laboráns. Lehetetlen volt fel nem figyelni rájuk és csillogó-villo- gó ruháikra. Huszonnégy kislány közülük moszkvai, a szovjet fővárosban születtek és nőttek fel. A díjkiosztó ünnepségen ők orosz népviseletbe öltöztek. Érdekesség, hogy majdnem egyharmaduk ugyanarra a keresztnévre hallgat — Jelena. Négy-négy kislány érkezett a többi tizennégy szövetségi köztársaságból, saját nemzetségüket képviselve. Az egyes köztársaságokban szépségversenyeket rendeztek, hogy kiválogassák a lányokat. A zsűriben koreográfusok, művészek, modellek és a szervező bizottság képviselői ültek, két alapfeltétele volt: a jelöltek nem lehettek idősebbek húsz évnél és legalább 170 centiméter magasnak kellett lenniük. Szempont volt az is, hogy a lányok lehetőleg a legjobban képvis" - jék nemzetségük típusát. Májustól kezdve a már összeállított „csapat” mozgásgyakorlással volt elfoglalva. Számtalanszor elpróbálták a díjkiosztó ünnepség ceremóniáját is. Olimpiai kaleidoszkóp az olimpiától Akárhogyan is érezzük most magunkat, meg kell vallanunk, hogy egy kicsit fáradtak vagyunk. Igaz, ami igaz: jóleső fáradság ez; vállaltuk, nem kényszerítette rá senki sem az emberre. Két hétig lestük a híreket a lapokban, délután, vagy esténként, a lát. nivaló odavonzott minket a televízió elé; drukkoltunk, örültünk, bánkódtunk; szerettünk volna kedvenceinknek segíteni. A versenyek helyszínén küzdelmek zajlottak, sport- csillagok bukkantak fel az ismeretlenségből, vagy éppen nagy egyéniségek tűntek le a sport forgószínpadáról. Hangulatunk változékony volt; olykor szinte szóhoz sem jutottunk a meglepetés örömétől; máskor pedig ingerülten szisszentünk fel, amikor a híradások arról tudósítottak, hogy egy-egy esélyes csapatunk, vagy világklasszis magyar versenyző időnek előtte volt kénytelen elbúcsúzni a versenyektől. De hát ettől szurkoló a szurkoló, és ettől sport a sport. A pályán sohasem lehet biztosra menni, a sportban szinte minden lehetséges. Az élmezőnyök fokozatosan kiegyenlítetté válnak; az abszolút esélyesek korszaka le- tűnőfoen van... Éppen ez a jelenség tette utólag is érvénytelenné, értelmetlenné bizonyos nyugati körök propaganda-hadjáratát, amely arra irányult, hogy a XXII. nyári olimpiai játékokat a közvélemény csonka olimpiának tekintse, hogy egyes sportolók távolmaradása miatt megkérdőjelezzék a versenyek valóságos sportértékét. Csattanós válasz volt erre a moszkvai olimpiai és világcsúcseső. A játékokon induló sportolók eredményeinél meggyőzőbben nem is lehetett volna cáfolni a rosszindulatú jóslatokat; a közvéleményt lehet helyenként manipulálni, de a stopperórát soha! A bojkott meghirdetői tehát kudarcot vallottak, s talán nem járunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk: a moszkvai olimpia lejáratán sónak képtelen ötlete meghatározza a jövő útját Is: nem valószínű, hogy ezek után bár. ki is megpróbálná a nemzetközi sportmozgalmat, az olimpiai eszmét politikai célok elérésének eszközévé deformálni. Ez a petárda hatástalanul pukkant el: az olimpiai mozgalom, amely az évtizeNŐGRÁD — 1980. augusztus 3.. vasárnap dek során a népek barátságának, nemes \ versengésének egyik szimbólumává vált, állta a próbát, sőt megerősödve került ki a mesterségesen kavart viharból. Az olimpiák történetében el. ső ízben szocialista ország fővárosa vállalta a rendezést: a rádió, a televízió és a sajtó kiküldött munkatársainak egybehangzó véleménye szerint kifogástalanul, magas színvonalon. Tanúsíthatják ezt a nézőknek, rádióhallgatóknak azok a milliói is, akik a tömegkommunikációs eszközök dolgozóinak munkája jóvoltából szinte nonstop műsorban követhették végig a versenyeket. Igazolhatják mindazok, akik látták a győztesek örömtáncát, vagy éppen örömkönnyeit. Figyelmünk persze elsősorban a mieinkre, a magyar sportolókra irányult. Nem idézhetjük itt föl valameny- nyiük csatáját, de annyit még. is elmondhatunk: a moszkvai csapat a magyar sport legszebb hagyományaihoz híven helytállt a játékokon: érmeseink, helyezettjeink, s a többiek, akik, ha nem is álltak a reflektorfényben, valameny- nyien öregbítették a magyar sport hímevét. Tovább erősítették az ötkarikás mozgalom eszméjét, a népek barátságát. Gömöry Albert Ismétlés Ma harmincesztendős: s kell-e szebb születésnapi ajándék, mint egy olimpiai aranyérem? Waldemar Cierpinski olimpiai győzelmével megismételte az etiópiai Abebe Bi- kila csodálatos teljesítményét, egymás után kétszer nyerte meg az ötkarikás maratonfu- tást. Cierpinski Montrealban is a dobogó legfelső fokán állt. A most már kétszeres olimpiai maratonbajnok a verseny után válaszolt az újságírók kérdéseire. — Nehéz volt-e az útvonal? — Nagyon sok mindent el kellene erről a versenyről mondani. Mindenekelőtt nehéz és kemény küzdelem volt. Ugyanakkor minden kitűnően meg volt szervezve, kezdve az ellátástól az italok biztosításáig. — Mikor nézett először hátra, hogy hol futnak az ellenfelek? — Közvetlenül a stadion előtt. Rászoktattam magam, hogy megbizonyosodjak az ellenfelek helyzetéről. De akkor már biztos voltam, hogy ezt a versenyt győztesként tudom befejezni. A stadionnál meghallottam, hogy hazám himnuszát játsszák: tudtam, valamelyik honfitársam nyert. Ez külön lendületet adott. Korábban a legmerészebb álmomban sem jött elő, hogy Moszkvában megismételhetem a montreali győzelmet. öt montreali győztes tudta megvédeni olimpiai bajnoki címét Moszkvában. Az NDK diszkoszvetőnője Evelin JahI 69.96 méteres eredménye olimpiai csúcs lett, éppúgy, ahogy négy évvel ezelőtt is olimpiai csúccsal győzött. Az NDK-bóI még két versenyzőnek sikerült megismételni montreali bravúrját: Waldemar Cierpinskinek a mara- tonfutásban és Bärbel Wöc- kelnek, a nők 200 méteres versenyében. Két szovjet versenyző is ismételni tudott: a kalapácsvetésben Jurij Szedih és Tatjana Kazankina, a női 1500 méteren. ☆ A sportmozgalom történetében először állított fel világcsúcsot a férfi magasugrásban NDK-ás versenyző, nevezetesen a moszkvai olimpiáig viszonylag ismeretlen Gerd Wesslg. Világrekordja — amelyet már az ötkarikás aranyérem megszerzése után ugrott meg — 2.36 méter, azaz egy centiméterrel javította meg a lengyel Jacek Wszola eddigi csúcsát. „Még sohasem fejeztem be úgy versenyt, hogy ne törekedtem volna mindent kihozni magamból. Éppen ezért határoztam el — noha már a zsebemben volt az olimpiai arany —, hogy megpróbálkozom a világrekorddal. Persze, ilyen magasságról ezelőtt álmodni sem mertem” —nyilatkozta Gerd Wesslg. A schwerini sportoló hat évvel ezelőtt kezdett el atlétikával foglalkozni. Tavaly 15 centimétert javított egyéni csúcsán. Az olimpia előtti legjobbja 227 centiméter volt. Nem hivatalos rekord ugyan, de minden eddigit felülmúló volt az olimpia atlétikaversenyein részvevők száma is. Hetvenhárom ország összesen 1088 versenyzője küzdött meg az érmekért és a helyezésekért. Adrian Paulen a Nemzet-, közi Atlétikai Szövetség elnöke a versenyek végén jogos elégedettséggel állapíthatta meg, hogy az olimpia küzdelemsorozatai a sportág eredményeinek töretlen emelkedését bizonyították. * „Montreal óta gyakorlatilag Moszkvára készültem és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült megvédenem olimpiai bajnoki címemet — jelentette ki Evelin Jahl a női diszkoszvetés immár kétszeres olimpiai bajnoka. Nagyon keményen dolgoztam, jó formában érkeztem Moszkvába és számítottam is a jó eredményre '1 — folytatta Jahl. A világcsúcstartó kitűnő sorozatával egyetlen percig sem hagyott esélyt ellenfeleinek. A győzelmet hozó 69,96 méteres legjobb dobásától a második helyen végzett bolgár Petkova több mint két méterrel maradt el... A potsdami joghallgatónő az utóbbi években a sportágban elérhető minden címet és ran- * got megszerzett már. Az Eu~ rópa-bajnokságot, Világ és Európa Kupát nyert versenyzőnő valamennyi viadalon megnyerő fölénnyel dobta túl minden vetélytársát. Sorozatainak állandó biztonsága azt sugallja, hogy a tavasszal elért 71,50 méteres világcsúcs és olimpiai győzelem után Jahl még hallatni fog magáról 9 jövőben is.
