Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

A Kublnyl Ferenc Múzeum. Az új, tizenkét tantermes általános iskola szeptembertől fogadja a diákokai. A nagyközség AJ áruháza. A múlt és a jelein keve­redik, mintha Szécsény főútvonala korok ha­tára is lenne egyben. Jobbra lent a Borjúpást, ahol 1705- ben Rákóczi fejedelem kuruc rendjei vitatkoztak ország- gyűlésen, s ahol négy év múl­va Bercsényi Miklós fővezér és Bottyán János generálás tartott díszszemlét. Fölötte a hajdani szécsónyi vár marad­ványai, a megmaradt néhány falrészlet, a félkör alakú bás­tyatorony, a Forgách-kastély újjávarázsolt épülete, amely­ben a Kubinyi Ferencről el­nevezett múzeum kapott he­lyet. Túloldalt a ma: új lakó­telep a nagyközség szívében, pompás áruház, a szolgáltató- szövetkezet egységei... Hétezren élnek Szécsény- ben, amely már 1334-ben Ró­bert Károlyiéi Buda városá­val hasonló kiváltságokat ka­pott, s amely 1971-től viseli a nagyközség címet. A hajdani kiváltságoknak nyoma sincs. Az újak? Méltán lehetne tu­ristamegállító joga most is Szécsénymek. Tiszta, rende­zett, kínálja az érdekes lát­nivalókat, s dinamikusan fej­lődik. A nagyközségi tanács fiatal titkára, Czeglédi Já­nos is egyetért, s lohol kisa­játítási tárgyalásra — a gya­rapodással jár ez együtt. Felfedező útra indulunk. A mustra a központban kezdő­dik, ahová egyre-másra ér­keznek az autóbuszok a kör­nyező falvakból, s bár Szé­csény nem járási székhely, vonzása ugyanolyan, mintha az lenne. Rimóciak, nagyló- ciak, hollókőiek, varsányiak itt szerzik be a legszüksége­sebbeket. Hogy a kereskedel­mi ellátás szinte kifogástalan, köszönhető ez az ÁFÉSZ-nek, amely körültekintően gondos­kodik az itt élők ellátásáról. Szerencsénk van. Igazi nyá­ri napot fogtunk ki. Diákok, felnőttek rajzanak, kismamák tolják csemetéiket' babako­csikban, kinyíltak az ablakok. Azoknak a házaknak az ab­lakéi, amelyeket az elmúlt esztendőkben emeltek a szé- csényiek. Mert nagy itt az építkezési kedv. Még több azonban a lakásra váró. Így a tanács minden igyekezete ellenére a meglevő feszült­ségen nehezen enyhít, holott az V. ötéves tervre előirány­zott nyolcvan OTP-lakás he­lyett mór átadtak száztízet, s az idén további kilencet épí­tenek. A település szélén gombá m ódra szaporodnak a családi házak is, csak bírják a kőműves kisiparosok. Hiá­ba, Szécsénynek sincs azonnal lakáshoz juttató kiváltsága. örvendetes viszont, hogy az oktatás feltételei nagyban javulnak. A tizenkét tanter­mes új, általános iskola el­tanak ki. Szeretnék november hetedikére átadni. Törik te­hát a fejüket a szécsényi ta­nács vezetői, miként tudnák olcsón, gyorsan orvosolni a meglevő gondokat. Régóta va­júdó téma egyebek között a nagyközség művelődési há­zának ügye. A jelenlegit ki­nőtték, született néhány el­képzelés, abban bíznak, hogy a hatodik ötéves tervben már nem csak a terveket, a léte­sítményt is láthatják. Nem mintha addig szegényes len­ne a művelődés „étlapja”, ínyencek igényeit is kielégíti, kiállítások, bemutatók, hang­versenyek követik egymást. S a szervezők nem „titkolják”, a település közepén is hirde­tik, csábítják a helyieket a szabad idő tartalmas eltölté­sére. Bár a hétköznapi estéken — különösen így augusztus elején, amikor a kiskertekben gyűlik a tennivaló — a szé- csényiek inkább foglalatos­kodnak, s elég a napi munka is. Hogy hol? Az ipar a hat­vanas évek második felétől te­lepedett meg. Kisebb, „fiók­üzemek” sorakoztak fel a szö­vetkezetek mellé. A jelző az EL- ZETT gyáregységénél már el­avult, hiszen gyári sétánk so­rán a főmérnök büszkén új­ságolta: termékeik java része A háziipari szövetkezet ter­mékei sem kevésbé híresek. Akad turista, aki azért uta­zik Szécsénybe, hogy palóc1 babával, terítővei díszíthes­se lakását, -s rápillantva eszé­be jusson a palóc népművé­szet. A termelőszövetkezetben kevés a látványosság, annál több a termés. Nagyíóc felé kombájnok imbolyognak, mint hajók a nyílt vízen. Villog­nak a sárga jelzőlámpák, hí­rül adják a tehergépkocsi- vezetőknek, hogy tele a tar­tály — irány a magtár. Szé­pen pendül a gazdaság, a fi­zetés sem megvetendő. A mikor a tanácselnök, a nagyközségi tanács ala- . kuló ülésén a válasz­tásokat. követően elmondot­ta programbeszédét, joggal büszkélkedhetett: a szécsényi- ek az elmúlt öt évben tíz­millió forint értékű társa­dalmi munka végzésére ajánl­koztak. Eltelt négy év, s az eredeti vállalásukat már egy­millióval túlteljesítették, s a nagyközségek kategóriájában meg is nyerték tavaly a tár­sadalmi munkaversenyt. Nincs olyan dolog, amelynek meg­valósításából ne vennék ki részüket üzemek, intézmé­nyek, szocialista brigádok. A település, a nagyközség szeretet« az itt élőknek ter­mészetes. Talán Szécsény le­vegőjéből szívják magukba. Irta: M. Szabó Gyula Fényképezte• Bábel f.ácrló Az új Szécsény Szita Magdolna, az ELZETT- Vadas Józsefné, a háziipari szövetkezetben fürgén szövi gyáregységben a cilindenzár- a palóc térítőt; készítők közé tartozik. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom