Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-26 / 199. szám
1 Utazás a játszóterek körül Vállaljuk... csináljátok I Üröm nélkül nem lehet ? Vasárnapi vonat Dús fűvel borított üget mellett vezet az út, önfeledt nebulók bújócskáznak, valamivel arrébb a grundfoci hősei csatáznak a győztes gólért, emitt pedig a pingpong szerelmesei párbajoznak. Mások a libikókák és a hinták álomvilágát választják, míg néhány aprócska gyerek a sergővel próbálkozik. A daliás fiúcskák, akár valami cirkuszi akrobaták, izmaikat fitogtatják a cseperedő lánykák nem kis örömére. Később, pihentetőként a faház klub- helyiségének oltalmába fenekűinek a pihegősebbek, míg mások a medence hűs vizébe mártóznak meg. Aztán ki-ki kedve szerint bekapcsolódik az ügyességi játékokba, tréfás vetélkedőkbe, majd a túrára, portyára induló csapatokhoz csatlakoznak. Este filmvetítés a klubban, a szabadtéren pedig diszkó. Utána nincs zárás, ahogyan reggelente .nyitás sincs — ez a szabadidős-hely bármikor, bárki számára nyitva áll. Csak egyetlen „difi” van: ilyen nem létezik, csupán egy meglódult fantázia szüleménye. * Hogy talán az országban nincs az előbb említett szabadidős-hely, annak bizonyára sok magyarázata van, ám a nyári vakációs hónapok kellemes és hasznos eltöltésének gyér lehetőségeire már kevesebb mentség akadhat. Tudniillik, a meglevőkkel is gyengécskén gazdálkodunk. Mindezt játszótéri körképünk is bizonyítja. De, ha csupán a statisztika alsó rubrikájára te. kintünk, ott azt olvashatjuk, hogy ma Salgótarjánban hatvanöt játszóteret találunk. De mit láthatok, ha magunk körül széjjel nézünk? Csak címszavakban: naphosszat kujtorgó gyerekeket, összetört hintákat, szaggatott kerítéseket, 'gaztól elöntött játszótereket, agyontaposott virágágyakat, s a kicsiket átkozó nagyokat. Mindehhez még hozzá tudná tenni a tanár a testnevelés alól fölmentett kövérkéket, a szülő a fantáziátlan játszótereket, a hivatal a köz ügye iránt közömbös állampolgárokat, a gyerekek pedig.de őt ilyen ügyekben nem nagyon kérdezik. Ebben alárendelt szerepet játszik, amit kap, azzal kell beérnie, Amikor a lakótelep, a ház, a lakás költségvetése készül, ezernyi nélkülözhetetlen rubrika várja, milyen összeget f irkán tanak keretei közé. Csak a játszótéri címszó nyugodt, ő biztos a dolgában, ugyanis mindig a legutolján van, ha néhány ezer forint marad, akkor már tapsikolhat örömében. Ha nem marad, hát istenem, nem jutott. MIÉRT JÁTSZUNK? „Az életre való felkészítésben, a felnőttek regeneráló- dási feltételeinek biztosításában fontos szerepe van a játéknak és a sportnak. A kisgyermek a különböző játékokon keresztül ismerkedik az öt körülvevő környezettel, az anyagokkal, h tárgyakkal, az élőlényekkel. A játék kapcsán kerül társas viszonyba, így ismeri meg a csoportmunkát, az alkalmazkodást, egymás segítését. Később, az ügyességi játékok használata közben megismerkedik a különböző mozgásformákkal, sportolni kezd, fejleszti fizikai erőállapotát. A játék felnőttkorban is jelentős hatással van közérzetünkre, munkavégző képességünkre. Csak a sokat játszó és mozgó gyerekekből lesz egészséges, szellemileg friss, edzett ifjúság és csak ilyen ifjúságból lesz egészséges, munkabíró felnőtt generáció” — írja a Játékról komolyan címet viselő könyvében Pirk Ambrus, s azt hiszem. ennél lényegretörőbben nem lehetne megfogalmazni a játék szerepét. Visszatérve megyeszékhelyünkre, adódik a kérdés, hogyan szolgálják az említetteket ’átszőtereink? Körbe járva húsz-egynéhányat nehezen találtam a választ, megkérdeztem hát az e kérdésben illetékesebbeket is. — Ahol «zabad Jiely volt, ott általában beépítették, de ennek ellenére játszótereinkkel sohasem lehetünk elégedettek — mondta Szabó Ferenc, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, aki már jó néhány játszótér építésében, szervezésében részt vett. — Legtöbb játszótér „hagyományos”, csak a legkisebbek igényét elégítheti ki, de ott vannak például az iskolaudvarok, amelyek ilyenkor gyakorta üresen állnak, mert a gyerekeket, lehet, hogy éppen a szigorú gondnok „jóvoltából” nem engedik be. Persze, tndni kell azt is, hogy nem olyan egyszerű egy játszóteret elkészíteni. Ha ma elhatározzuk, hogy valahol építünk, akkor a megvalósulás csak két-három év múlva történhet meg, a TRIÁL nem tudja előbbre vállalni, mástól meg nem nagyon kaphatunk játszótéri fölszerelést. Megnézünk négy-öt játszóteret, előbb az újaknait. Alig egy éve készült, de bizony már jócskán ellepi a gaz. Goldhauser Alajos körzeti népfront alelnök mondja, hogy szervezi a tisztítási akciót, de mint szavaiból kiderül, nem túl nagy az érdeklődés. Azon szülők részéről sem, akiknek gyermekei nap mint nap használják a teret. Üjabb játszótér, a Csizmadia úton. Csaknem minden van, ami egy ilyen helyen szükséges lehet. Mint a környékbeli gyerekek említik, kedvenc szabadidős-hely. De a törődés már itt is kiábrándító, szakadt a kerítés, a négy sakkasztalból három táblája kikaparva..., vajon ki nem bírt az erejével? BESZTERCEI COWBOLYOK Stifterné Tóth Olga diplomamunkaként egy komplex játszóteret készített az építőipari főiskolán, később e munkával országos pályázatot is nyert. A 17 ezer négyzetméternyi területű, faalanelemek- kel ellátott coWboyfaíut fölkínálta a megyeszékhelynek, létre is jött az egyezség. Lassan három és fél esztendeje. Egyelőre még semmit nem látni a Beszterce-lakótelepen leendő ígéretes játszótérből, de ahogy hírlik, az előkészületek folynak, s talán az ősszel elkészül az első rész. Mindez azért is érdekes, mert Stifterné Tóth Olga, a Nógrád megyei Tanács játszótéri „felelőse” is egyben, s azt hiszem, a dolgok lényegét foglalta össze, amikor azt mondotta: — Nem csodálkozhatok azon, ha netán kihasználatlanok a játszóterek, kevesen keresik föl, s egyáltalán nem vonzza a környékbelieket. Ez véleményem szerint azért van, mert jócskán elmarad az igények mellett... Kit elégít ki ma már egy homokozó, néhány hinta, libikóka? Lehet-e ezzel a szegényes, és fantáziátlan fölszereléssel órákon, napokon át foglalatosságot nyújtani a gyerekeknek? Sokkal többet kellene áldoznunk a pénztárcából és a társadalmi munkavállalásokból is a gyerekekre. Hadd tegyem hozzá, saját érdekünkben! Apropó, áldozat. A kezdeményezéssel. azt hiszem, nem lehet baj. Számos tanácstagi beszámolón, gyűlésen jelen voltam, s bizony több helyütt büszkén mondogatták: vállaljuk a játszótér építését, a parkosítást, a tereprendezést stb. Aztán, mikor a tettekre került volna a sor, csupán a tanácstag és tisztes családtagjai állták körbe a virgonc gazterepet. Persze, az ellenkezőjére is bőven ván példa, de ami a szülők szerepét illeti, még bőven van tennivaló. Mert például teljesen jogos annak a síküveggyári brigádvezetőnek a panasza, aki —, mikor a Kemerovo-lakótelepre hívták társadalmi munkára — azt felelte, inkább a saját lakóházának környékén szeretne segédkezni. ZSEBRE MEGY, MÉGIS... Az emberi közömbösségről, a nemtörődömségről Szabó Im- réné, a Salgótarjáni városi Tanács kertészeti mérnöke sokat tud beszélni, sajnos, nap mint nap adódnak efféle gondjai. — Nehéz' szavakkal kifejezni azt, mennyire nem tudjuk becsülni értékeinket, melyekről gyakran azt hisszük, nem a miénk, holott végül is mindenki zsebére megy — mondja. — Évente 3,5 millió forintot kapunk a parkokra, a virágokra, a játszóterekre, de már most ebből egyetlen fillér nincs... Az idén különösen sok virágot ültettünk, rengeteg pénzt áldoztunk erre... aztán a főtéri virágágyásokat összetaposták, letépik a viráA krusevaci (Szerbia) „Var- varinsko polje” agrár-ipari kombinát —, amely tagja a „Éupski rubin” gazdálkodási rendszernek — ez évben mintegy 445 millió dinár értékű beruházással bővíti, illetve korszerűsíti üzemeit. Gyügokat, a padokat rongálják, a játékokat tönkreteszik. Évente 3—5 játszóteret építenek, többségük hagyományos, de ez év őszétől a besz- terce-lakótelepi cowbolyfalu mellett egy iparművész közreműködésével a Gorkij-lakó- telepen is újszerű megoldással kísérleteznek, majd minden játék fából készül, s rendhagyó formákat tartalmaz. Mint Szabó Imréné említi, a játékszerek változása elsősorban nem anyagi kérdés, egyszerűen szűkös a választék. A gyártók és szállítók nemcsak hosszú időre vállalnak, hanem kínálatuk is meglehetősen szegényes. Éppen ezért a társadalmi munkát vállaló, ötletdús és gyermekszerető emberek segítsége nélkül aligha lehet valami változást remélni. * Hazafelé menet gyakran elnézem a lakótelepi gyerekek játékát. Felülnek a 6-os buszra a tóstrandná}, s egy megállót utaznak. Akkor leszáll- nak, ugrándoznak a környék építkezésein, kavicsokat dobálnak a patakba, összetörnek néhány üveget, fölborítanak egy-két kukát, s nekiiramodnak az erdőnek. Eleinte a komolyabb felnőttek rájuk szóltak, magyarázgattak nekik dolgokat a jó modorról. Most már alig érdekel valakit, mit csinálnak a gyerekek. mölcs- és zöldségfeldolgozó gyárakat, gabonasilókat épít, felújítja húsgyárát. Ezenkívül száz hektárral gyarapítja a szőlő-, ezer hektárral pedig a gyümölcstermő területeket, az állattenyésztő egységeket pedig csibefarmmal bővítik. A nyári vasárnap reggelek egyformák a salgótarjáni vasúti megállóban. Fél hat tájban már az egész várótermet végigállja a sor, a pénztár előtt. A korai órákra fity- tyethányva százak állnak a peronon, idősek és ifjak, gyermekek is szép számmal. A „fürdővonat”, más néven „üdülővonat” utasai. A szerelvény nem egészen tíz perccel az indulás előtt érkezik meg. Megindul a lökdösődés, helyezkedés, ki-ki szeretne az ajtó közelébe jutni, hogy mielőbb felszállhasson és helyet foglalhasson övéinek. Az egyik kocsinál torlódás. Talán valami jókedvű vasutas, vagy takarító a kocsi két középső ajtaját belülről bezárta. Akik ekörül tömörültek, cifrákat mondva igyekeznek csomagjaikkal cipekedve a nyitott ajtókhoz. Remélik, hogy akad helyük. Kisterenye, Nagybátony, Pásztó. A szerelvényre újabb és újabb utasok szállnak fel, van, akinek Ülőhely sem jut. Az ablakon kibámuló kis- legény tán még tízéves sincs. HOVA UTAZOL? — Debrecenbe, a nagymamámhoz. Anyuval, apuval, meg a két testvéremmel. — Hogy hívnak? — Bozó Attilának. — Ez az egyik legjobb vonat, főként, hogy nem kell átszállni — teszi hozzá az édesapja. Selypen is sokan felszáll- nak. Köztük édesanya a karján műanyag ülőkében n vonat legfiatalabb utasa, az öthónapos Damó Tamáska. — Ceglédre megyünk, ott katona az uram — mondja a fiatalasszony. Már harmadszor utazom ezzel a vonattal, ha nem volna, nem érném el a csatlakozást. Hatvan. Itt már kevesebben szállnak fel . . . Leszálló már akad, vannak, akik Pestre utaznak. Plopp György és Bagó László a családdal Hajdúszoboszlóig váltott jegyet. — Egy hétre megyünk, az’ ÉMÁSZ-tól kaptuk a beutalót. A lehetőségekhez képest így utazhatunk a legkényelmesebben. A tévé ellenére bízunk a jó időben. NEM MINDENKI ELÉGEDETT — Azt írja meg az újságba, hogy szabad az emberekkel így elbánni! — panaszkodik Verbói Mihályné, aki egyhetes berekfürdői üdülését kezdi hosszússággal. — Tarján- ban olyan hosszú volt a sor, hogy nem tudtunk jegyet venni. Amíg a férjem sorban állt, én elmentem a forgalmi irodába, azt mondták, szálljunk fel nyugodtan, a kalauz ad jegyet, büntetést se kell fizetni. A kalauz meg csak most jött, azt mondta, 6 nem tud semmiről, és kifizettette a büntetést is. Két kocsival odébb Iíátal József jegyvizsgáló széttárja a karját. — Én elhiszem, hogy nem tudtak jegyet venni, de ahhoz, hogy a pótdíjat ne számoljam fel, szükséges lett volna a menetlevél mellé a salgótarjáni pénztár igazolására. Ennek híján nem tehettem mást. Ha nem számolom a pótdíjat, jegyenként száz forintra büntetnek. Jószívűségnek kicsit „drága”. A szép, korszerű szolnoki pályaudvaron többen leszáll- nak. de a legtöbben mégis a karcagi állomáson válnak meg a vonattól. No. persze, nem kevés azoknak a száma sem, akik Hajdúszoboszlóig utaznak, Debrecenbe azonban már sok üres hellyel fut be a szerelvény. Viszontlátásra 17.40-kor búcsúzik a leszáiA boszanszka-kosztajnicai mezőgazdasági gépgyárban új gép sorozatgyártását kezdték meg: a félautomata gép zöldségfélék — káposzta, paprika, paradicsom stb. — ültetésére kiválóan alkalmas, három lóktól a kalauz. Neki még van egyórányi hivatalos teendője, azután délutánig egy kis szabad ideje. HAT ELŐTT HÚSZ PERCCEL Ugyanonnan indul visszafelé a vonat. Az utasok jó része azonos rajta, legfeljebb fáradtabbak, van, aki már az indulás után a falnak dől és aludni próbál, akad, aki átmegy a harmadik fülkébe és egy pakli kártyával tér vissza, s az egyik pádon körbejár egy félliteres üveg is. Cseresznye, — Hazafelé sokkal hosszabb az út — mondja valaki. A tűző napsütésben felmelegszik a kocsi. A gyerekek miatt sok helyen nem húzzák le az ablakot, nehogy a huzat megártson, így aztán melegtengeri akváriumban érzik magukat az utasok. Karcag után újra teli a vonat, \ragy hétszázan vannak rajta. Ahogy lassan sötétedik, egy- te halkabb a beszéd, egyre szúrósabban néznek azokra, akik miközben keresztülmennek a kocsin, becsapják az ajtót. A családok, az emberek jobban magukba fordulnak, az újságíró kérdésére is inkább név nélkül válaszolnának. — Nagyon jó ez a vonat,' csak ne lenne ilyen lassú... Kell ez a vonat, az lenne jó,’ ha nemcsak nyáron járna. Nemcsak a fürdőzők utaznak rajta . , . Igazán jő lenne, ha ezen a hosszú úton legalább frissítőt árulnának . . . — Legalább havonta’ járok erre — mondja Kálmán József építőipari gépkezelő. — Igaz, én elfogult vagyok, ha dicsérem — rokonokat látogatok. Ha nem lenne, sok átszállás, rossz csatlakozások... — Ez a szerelvény mindig tömve van, Van rá igény. Tőlünk, a STÉSZ-tól ennek a révén tudjuk megoldani az egyhetes turnusváltást Berekfürdőre. De sokan panaszkodnak, hogy a helyijárat nem mindig igazodik hozzá — jegyzi meg Rázsó István Salgótarjánból. HATVAN UTÁN Már mindenki kényelmesebben helyezkedhet el, aki akar, ledőlhet, végleg elcsendesedik a vonat. — Üres kocsi is van — mondja Zagyi Ferencné jegyvizsgáló, aki két-három hetenként utazik ezzel a szerelvénnyel. Kevesebb a dolga, van ideje beszélgetni. Elmondja magáról, tíz évig volt kocsitakarító, de mindig kalauz akart lenni, három éve sikerült, öt éve van a nyugdíjig és reménykedik, hogy a kalauztáskát továbbadhatja lányénak. Majdnem pontosan érkezik a vonat. Salgótarjánban teljesen kiürül. Aki a szerelvény közepéről száll le. mire a taxiállomásra ér, már csak néhány várakozó családot talál ott, beállhat közéjük a sorba... Sok öröm, sok bosszúság forrása a vasárnapi vonat. Az utóbbiak egy része — például a menetidő — nem orvosolható, s még így is előnyösebb, mint átszállásokkal,' órás csatlakozásokkal utazná A sorban állást azonban el lehetne kerülni, ha valaki az illetékesek tudomására hozna, ezen a vonaton mindig sokan vannak, többen, mint, ameny- nyit egy pénztár elbír. Nem ártana egy-két kocsit gyerekekkel utazók számára fenntartani, esetleg a kocsik közé első osztályút sorolni. Talán kevesebb kocsival, de nemcsak a nyári időszakban, hanem’télen is indíthatnának közvetlen debreceni vonatot, legalább hetenként egyszer... — g. — műveletet végez az adott sortávolság és mélység betartásával. Csatlakoztatható hozzá öntöző és — rögös föld esetén — talajporhanyító berendezés is. t Keresett rakodólapokat állít össze a tízfős Dobó Katica Szocialista Brigád a Nógrádi Szénbányák faipari részlegében Kistcrenyén. Képünkön: Kiss Bertalanné brigád vezető és Szabó Bélánc a műszakonként készülő 130—160 lap alaprészét szegezi. NÖGRÁD - 1980. augusztus 26,, kedd $ Tanka László Áz agráripari potenciál bővítése Félautomata zöldségültető gép
