Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-24 / 198. szám
Harmincéves a Zeneműkiadó Vállalat A magyarországi zenemű- Munkájukhoz elsőrendűen kiadás hosszú Ideig magán- fontos az ez irányú jólérte- kézben volt. E viszonylag kis sültség. Űj életre keltek a kapacitású, különböző elvek kollektív muzsikálási szoká- alapján működő vállalatokat sok, a kórusművészet, — a 1950 júliusában egyesítették: Páva-körök bizonysága sze- s a Zeneműkiadó Vállalatot rint. Ismét divat a pengetős a világ egyre több táján ismerik, Eiditio Muslca néven. — Első kiadványunk Bartók Gyermekdalok című műve volt — mondja dr. Eősze László művészeti vezető, — azóta ez a szerzemény húszszor látott napvilágot kiadásunkban. Kezdettől napjainkig pedig tízezer kiadványt bocsátottunk útjára — évente csaknem ezer kottát. — Némi szemléltető statisztikát szeretnék hallani a kiadott művek mennyiségéről, műfajáról. — Tavaly pontosan 935 kiadványunk került a bolthálózatba; 887 kotta, 48 könyv. Példányszámról szólva: Egymillió-hétszázezret meghaladó kotta, és csaknem hat- százötvenezer kötet könyv. A 725 komolyzenei és 47 könnyűzenei kiadvány közül, a legtöbb, 547 klasszikus és modern szimfonikus és kamarazenei mű; ebből 192 újdonság. — Közismerten elindult egy folyamat, amely a kortárs magyar zeneművészetet — zeneszerzést és interpetálást igyekszik propagálni a világ mind több táján. Hogyan veszi ki részét ebből a Zeneműkiadó? ző művéből 132 külföldi előadást szerveztünk. Abszolút számok mutatják a mai magyar szerzemények kiadását, s felkészültünk a külföldi megrendelők kiszolgálására is. Jelenleg négyezer cím azonnali külföldre szállítására vagyunk felkészülve. — Értesülésünk szerint 1979-ben minden eddiginél több magyar művet játszottak szerte a világon. S ennek az örvendetes szellemi terjeszkedésnek különféle positiv hatásai vannak, például a kölcsönös látókör-szélesedés. A hazai zenei műveltség, a zenei érdeklődés ugrásszerűen megnövekedett és sokrétűbbé vált az utóbbi időben. A zenei műfajok, történelmi korok, hangszerek iránti érdeklődés változatos. hangszer, a középkori es a barokk zene, minden ami, archaikus, vagy archaizál. Közkedvelt a folk, az eredeti népzene, s nem vesztett népszerűségéből az opera és a klasszikus szimfonikus zene sem. A beat és sokasodó válfajainak világhódításáról nem is szólva, ismét hódít a dzsessz, valamint a dixie, és a többi. Ügy tetszik sokrétűbb lett a mai közönség zenei igénye. Nehéz-e a szinkronítás? — Bonyolult feladat, de azt hiszem, nem maradtunk le — sőt, alighanem kölcsönösen fejlődik, az igény, és az igényt kiszolgáló-növelő kiadó tevékenysége. Húsznál több kötetet adtunk ki a Kezdők Muzsikája sorozatban; az idén újabb kamarazene-gyűjtemény, gitár- és klarinétduók gyarapítják e sorozatunkat. A tizedik kötetnél tart a hatvanas években indult Liszt Ferenc Összkiadás. Kétféle változatban adtuk közre a XVI. század legnagyobb magyar lantművészének. Bakfark Bálintnak összes műveit. — Ismét terjed a kamara- zene iránti igény, nem csak passzív zenehallgatók, hanem társas zenélés, a házimuzsika kedvelői körében is. mű sorozatunkat. Ennek füzetei könnyű technikájú, de magas színvonalú darabokat tartalmaznak. Gitáriskola, az ABC-től kezdve: Szendrey Karper László, Moeóczl Miklós, és Nagy Erzsébet munkál. Közkedvelt Muslca Rlnata sorozatunk késő barokk és klasz- szikus szerzők műveinek első kiadása; az Urtext-sorozat pedig a régi zenét teszt hozzáférhetővé, például Scarlatti kétszáz szonátáját. A zongoratanulóknak készült a Zongoráétüdök kezdőknek című, jegyzetekkel. Instrukciókkal ellátott gyűjtemény. — Mivel Mívűinek s Bartók-centenártumra T — öt Bartók-kottát adunk ki, szokványos és hasonmás — fakszimile — változatban. Számos tanulmány, emlékezés, képeskönyv, brevárium, forrásjegyzék, és más műfajú kötet emlékezik Bartókra, emellett Bartók-írásokat, és kottautánnyomásokat is készítünk. — Munkájukhoz tartozik a menedzselés is. És szóljunk néhány szót a magyar köny- vyüzenérői is, amely újabban szintén a világhírt ostromolja, s amely azért is fontos terület, mert a fiatalságot bevonja a zenehallgatásba, aktív zenélésbe, hiszen a mai, világméretű konkurrenciával versengő könnyűzene már invenciót és felkészültséget feltételez. — A könnyűzenei impresz- szálást 1977. elejétől vontuk be tevékenységünkbe. Kitűnő kapcsolatok rendszerét építettük ki külföldi zeneműkiadókkal, lemezgyárakkal, producerekkel, előadókkal, szövegírókkal. E három év alatt csaknerii 50 magyar könnyűzenei mű lemeze szerepelt a külföldi lemezpiacon. És — de ez minden zenei műfajra érvényes — könnyű műfajban csekély a jelentősége a kotta kiadásának. A döntő a lemez, a lemez közkézre adása. Ehhez tévéadók, rádiók, fesztiválok — élő kapcsolat, és élő szereplési lehetőség kell. S mi nem csak azért tartjuk fontos célnak a magyar zene propagálását, menedzselését, mert ez hírt és devizát jelent. Hogy Connie Francis amerikai popsztár magyar dalokat énekel idegen nyelven nagylemezre, hogy olaszul hallhatják a nagyvilágban Eisemann Mihály egykorú nótáját — azt hogy Gyűlölöm magát, vagy hogy a torontói Boot Record és a japán Toshiba angolul adja ki a magyar Nao- ton-família lemezét, — ex tegnapi és mai könnyűaanal nyelvünkkel ismerteti meg a világot. Az, hogy a magyar zeneszerzők és előadóművészek minden műfajban elismertek, ma már, hogy nincs a koncertévadban olyan hét, amikor valahol a világban na hangzana el magyar zenemű, a. hogy Európa veoei életében tényezővé vájt basánk zenéje — ea w amiért dolgozunk, S az a néhány Mozzanat talán rsemléiteti némileg, hogy harmincéves fennállásunk eredménye nemcsak ez a kerek szám. Páréit Gabriella — Néhány évvel ezelőtt, 1976-ban 18 zeneszerzőnk 58 ^ _ Tíznél több kötetben adművét adták elő külföldön, az tűk ki Régi Kamarazene c£- idén 30 kortárs magyar szerButtler kontra Buttlerné Különös házasság volt Mindjárt sietek megjegyezni, hogy itt nem Mikszáth Kálmán nagyszerű regényének valamiféle cáfolata következik. A Különös házasság témáját az író egy közel negyven esztendeig tartó perből vette, s a saját eszközeivel, írói módján dolgozta fel. írói szabadságát nem korlátozhatták évszámok, tények, s ezt sem történész, sem jogász, sem pedig az egyszerű olvasó nem róhatja fel. Buttler Jánosról a korabeli írások azt pletykálják, hogy fegyelmet nem ismerő, köny- nyelmű, ingatag ember volt. Báró Eötvös Ignác házánál ismerkedett meg Dőry Katalin kisasszonnyal, akinek tizennyolc esztendős szépsége lángra lobbantotta szívét, s a jelek arra mutattak, hogy Katalin Is rajta felejtette szemét az ifjú grófon. Amikor az Eötvös család — velük együtt a grófkisasszony is — az 1792. esztendő farsangját Egerben töltötte, Jánost mindennapos vendégként fogadták a háznál. Az ifjú a farsang utolsó napján lóhalálában Kassára vágtatott, és megkérte a szülőktől Katalin kezét. Nem kapott kosarat. A sors úgy hozta, hogy a májusi koronázási országgyűlés idején Pesten már meg is tarthatták az eljegyzést. A baj akkor kezdődött, amikor a fiatalok hirtelenjében elhatározták, hogy a lehető legrövidebb időn belül házasságot kötnek. A nehézségeket leküzdve a fiatalok augusztus 20-án a gi- rincsí templomban két tanú Jelenlétében, a nagymise után örök hűséget esküdhettek egymásnak. (Mindkét család távol tartotta magát az eseménytől I) Innen a fiatalok azonnal Erdőtelekre utaztak, hogy megkezdjék mézesheteiket. Első gyermekük halva született, s az Ifjú gróf nem tartván kötelezőnek magára nézve a házastársi hűséget, neje Nagy Zsuzsanna nevű bomomá Jávái sok keOaBMH párost töltött. Egészen addig, amíg Buttlerné tudomást nem szerezvén a dologról, alaposan fel nem pofozta a leányzót. Zsuzsa bosz- siút esküdött, s így, amikor a grófnő betegséginek enyhítésére a rénbi fürdőre utazott, az a kellemetlen hír Jutott i János fülébe, miszerint feleségének, egy „régi jó ismerőse”, nevezett Szirmay József igen gyakran látogatja a grófnőt... V Ez 1794-ben történt, két esztendővel az esküvő után. A szokásos nagyjelenetet követően Katalin, férje haragja elől, Egerbe költözött. Nemsokára szeretett volna visszatérni a „meghitt” családi fészekbe, Buttler erről hallani sem akart... Katalin grófnő pénztárcája rohamosan ürült, így a fiatal- asszony az év augusztusában — a házassági évforduló megünneplése helyett — keresetet adott be az egri szentszékhez, hogy az kötelezze férjét: vagy visszaveszi, vagy tartásdíjat fizet. A per decemberben kezdődött, a felek kölcsönösen hűtlenséggel vádolták egymást, ítélet azonban csak 1796 augusztusában született. Kötelezték Buttlert, hogy szállítsa haza a feleségét, s amíg ezt nem teszi meg, fizetnie kell évi ezernyolcszáz forint tartásdíjat. A férj azonnal fellebbezett a prímási székhez. A grófnak néhány év múlva eszébe jutott, hogy örökös nélkül marad, s ezért 1801- ben hazavitte Katalin asz- szonyt. Pádányban éltek 1803 teléig, akkor újra kiadta a felesége útját. Újra per a tartásdíjért! A Csanádi püspöki szentszék 1819-ben ötezer forint tartásdíjat ítélt meg, s ezzel be Is fejeződött a tartásdíjjal kapcsolatos perek sorozata, hogy egy újabbnak, érdekesebbnek adja át a helyét. Buttler örökösről akart gondoskodni. Elhatározta, hogy felbontja a házasságot, s termékenyebbet köt. Sávoly Sámuel személyében nagyszerű ügyvédre talált, akivel közösen kidolgozták a tervet. A házasság érvénytelenségét akkor könnyű kimondani, ha az esküvő kényszer hatására történt! Ilyesmire a gróf eddig soha nem hivatkozott, de ez nem zavarta. A* erőszakra való hivatkozásra az adta az alapot, hogy 1792 júliusában azt ígérte jegyesének: csak augusztus végén látogatja meg, s láza — a gróf mégiscsak Glricsen termett, ahol elhatározták, hogy mihamarabb megtartják az esküvőt. Ez a rész eléggé homályos, sok tanú már meghalt, az élőt pedig meg lehet vesztegetni... A készülődés Buttlernénak is tudomására jutott, s még időben alkalmas tanúkat szerzett, akik egyrészt az ő igazát, másrészt a férj tanúinak megvesztegetését igazolták. A keresetet Buttler 1827-ben nyújtotta be az egri érseki szentszékhez. Közben felke- .reste feleségét Is azzal, hogy ha nem áll a válás útjába, százezer forintot, valamint évi háromezer forint tartásdíjat is fizet. Katalin azonban hajthatatlan maradt, így 1827. május 17-én megkezdődött az országra szóló válóper. Buttler tanúi hamar ellentmondásokba keveredtek. Közben né-' hány fontos irat eltűnt, ama- lyell a gróf ellen szóltak... De a tanúk egymás után bevallották, hogy őket bizony Buttler megvesztegette. (A gróf által tálalt történet nagy része megegyezik a Különös házasságban leírtakkal.) A háttérben a férj és a feleség hosszas alkudozást folytatott — eredménytelenül. A szentszék a bizonyítási eljárást 1831-ben fejezte be, s ítéletében érvényesnek nyilvánította a házasságot. A fellebbezés után 1833-ban a prímási szék is jóváhagyta az egri ítéletet. Buttler annyira megharagudott, hogy áttért a református hitre, de ez nem sokat jelenthetett a számára, mivel házassági ügyekben a katolikus egyház volt a döntőbíró: A gróf, aki ezután sem állt szóba nejével, rokonok után kutatott. így akadt rá az ír: származású gróf Buttler Sándorra, akire végrendeletében a vagyonát hagyta. Buttler János gróf 1845. május 3-án halt meg. Katalin asszony természeteién bőven részesült az özvegyi haszonélvezetből. Hét évvel élte túl a férjét: 1852. november 8-án halt meg Pesten. Így került végre pont egy pereskedésben eltöltött, valóban különös házasság végére. Kátal Gábor Á ltalános elképedést válj tott ki a szakmában, amikor Tálas Tas, a neves szobrászművész lángos- sütödét nyitott a Balatonnál, és megfogadta, hogy soha többet nem vesz mintázófát a kezébe. — Meguntam — nyilatkozta a lángost majszoló újságíróknak, miközben ő maga is egy lángossal a kezében, szakácssüveggel a fején állt a fényképezőgépek elé. — Nézzék, uraim, elmúltam negyvenéves, ilyenkor már éppen ideje valami komolyabb foglalkozást keresni. A művészet? Ugyan! Játék, semmi egyéb! De ami a legkellemetlenebb, olyan játék, ahol állandóan lökdö- sik, taszigálják, akasztják az embert. Ott mindenki nyerni akar, és ennek érdekében sokan a csalástól sem riadnak vissza! Hát én ebből többet nem kérek! Abbahagyom az egészet, és ezentúl csak a lángossal törődöm. Nyugodtan fekszem és nyugodtan kelek, nem kell vajúdnom különböző megrendeléseken, nem kell szednem marékszám a nyugta, tókat, és nem lesznek irigyeim. Csak élni akarok, uraim, mint annyian mások, és amikor eljön az ideje, meghalok... Mint egy tisztességben és zsírszagban pácolódott lángossütö. Ennyi és nem több, amit mon. dani akartam. Kérnek még egy lángost? A barátai is hiába akarták Tálast jobb belátásra bírni, hangoztatva, hogy milyen nagy veszteséget okoz ezzel a magyar képzőművészetnek, nem hallgatott rájuk. — Döntöttem — hajtogatta makacsul —, ne is próbáljatok lebeszélni. Ti tudjátok a legjobban, hányán áskálódtak ellenem, a lelkem csupa seb a temérdek fúrástól, hát most tessék, félreállok, csinálják Tóth-Máthé Miklóst LÁNG nélkülem: Végre kívülről nézhetem az egész cirkuszt, és azért sem fogok szívinfarktusban elpatkolni, legfeljebb érelmeszesedésben, mert ezeknek a pompás lángosoknak magam sem tudok ellenállni. Ugye, milyen omlósak, por- hanyósak? Egyetek, tőletek igazán nem sajnálom! A lángos igazán, minden kívánalomnak megfelelt, és az üzlet is kezdett egészen jól beindulni. Tálas Tason kívül a felesége és még egy asszony alkották a személyzetet. Egész nap percegett a zsír, sült a rengeteg lángos, és esténként Tálasék holtfáradtan zuhantak ágyba, hogy másnap újra beindítsák az „etetőgépet”. Már törzsvevők is akadtak. Ilyennek számított például egy jól táplált, nagy, kerek arcú, szőke svéd, aki naponta többször is ellátogatott a sütödébe. Ez a férfi arról is nevezetes volt, hogy furcsa módon kezdett a lángosevés- hez. Először mindig a szeme elé emelte, akár egy nagy monoklit, amelyen keresztül szeretne nézni, megforgatta párszor, és miután kigusztálta magának a legjobb helyet rajta, csak akkor és oda harapott. Egy ilyen alkalommal, amikór a nagy, kerek fejet éppen eltakarta a nagy, kerek lángos, Tálas Tas bosszankodva szólt oda a feleségének: — Szörnyű ez a pasas, de még szörnyűbb ez az uniformizált forma ezekben a lán- gosokban. Mind olyan sablonosa» kerek, olyan sem mi t- mondóan formátlan...! Csak nézd ezt a telihold képűt és előtte a sárga tésztatányér, csapnivaló az: összhatás! — Miért? — Nem tudom, de valahogy ez így túl közönséges. Tucat, jellegtelen! Sürgősen ki kell találni valami új formát, már csak azért is, mert a kon- kurrenciára sem árt gondolni. — Ugyan, ne beszélj marhaságokat !. Nem mindegy, mit esznek meg? — Nem, egyáltalán nem mindegy! Adni kell az eszté-- tikumra is. Várj csak majd valamit kitalálok. És másnap már kész tervvel ment a sütödébe. Olyan lángost formált tésztából, akár egy kesztyű. — És azért is érdekes — magyarázta a meglepett asz- szonynak —, mert alkotó játékra ingerli még a felnőtteket is. Ha leharapják a kesztyű egyik ujját, torzójában is új alakzatot vesz fel. Mindig más lesz az összhatás, változik a forma, ahogy komótosan eszegetik. — Igen, ez csakugyan érdekes, de... — De lehetne még érdekesebb is — nézett a feleségére a szobrász. — Ugye, erre akartál figyelmeztetni? És tökéletesen igazad van! Ez csak minimális továbblépés a kerek formától, és valóban; az ember ne legyen igénytelen még egy lángossal szemben sem. Ma mindenesetre még — csináljuk ezt • tsériát, <1« holnapra valami újabbat gondolok ki. Az emberek érdeklődve mustrálgatták a kesztyű alakú lángosokat, még jobban megnőtt a forgalom, annak ellenére, hogy Tálas drágábban árusította őket. — Aki olcsóbbat akar, az vegyen kereket — oktatott ki egy méltatlankodó vevőt, és fejével a szomszédos lángos- sütöde felé intett. — A magam részéről beérem igényesebbekkel. akiknek nem mindegy, mit sóznak, és tüntetnek el a gyomrukban. Hölgyeim és uraim, nálam erősen dominál az esztétikum is! A következő napokban meglepő formákat eszelt ki. Izgalmas, absztrakt kompozíciók születtek a tésztából, furcsán meghökkentő alakzatok. A vevők csodálkozásánál csak az áruk volt nagyobb, így érhető, ha egyre kevesebben vásároltak az érdekes lángosokból, inkább csak nézegették őket, aztán átpártoltak a szomszédos lángossütőhöz, hagyományosan kerek lángost enni, hagyományos áron. — Az emberek nehezen szokják meg az újat — mondta a feleségének elgondolkozva Tálas Tas. — Az viszont természetes, hogy ezeket a lángosokat nem árulhatjuk bagóért. A beléfektetett energia, az ötlet, a gondolat... És tudod mi jár örökösen az eszemben? Hogy lehetne néhányat kis- plasztikaszerűen is megcsinálni! Aktokat, népi motívumokat belekarcolva... Gondoljunk a külföldiekre! Hadd dicsekedjenek el otthon a. magyar lángosokkal! Ez igen! Lángosplasztika a Balaton partján! Meglátod, majd újra fellendül a forgalom! Még aznap nekiállt, hogy elkészítse az első lángosplaszti- kát. Rengeteg vázlatot, skiccet összegyűrt, amíg végül az egyiknél megállapodott. És egy hét múlva dugig volt különböző lángoskompozíciókkal meg bámészkodókkal a sütöde. Csak éppen vevő nem akadt egy sem. Nézelődtek, mint egy kiállításon, nevetgélve vitatták a borsos árakat aztán az ínycsiklandó élménytől kiéhezetten átballagtak a szomszédos sütödébe kerek lángosért. — Érthetetlen — csóválta a fejét Tálas Tas —, hát most mondd meg, sok az a kétszáz forint ezért a matyó díszítésűért? Vagy a kecskekörmös stilizáeióért az a háromszáz? Vagy a szőlőfürtös aktért az az öt? Bagatell árak! Csak a színük ne lenne ilyen egyformán sárga! És ez a zsírszag, ez már egyszerűen elviselhetetlen ! — Mit akarsz? Milyen legyen egy lángos? Megsózzák, megeszik és kész! — Ezeket? — A szobrász felháborodva bámult az asz- szonyra. — Mi az, hogy megeszik? Csak azért vajúdtam velük, hogy azután megsózzák, megegyék és megemésszék?!... Hát már arra sem méltó egy Tálas-kompozíció, még há tör_ ténetesen tésztából is készült, hogy fel tegyék otthon a falra? Mondjuk, stílszerűen, a konyhában, esetleg két cseréptányér vagy fakanál közé? — De az istenért, ne beszélj őrültségeket! Ne téveszd össze a lángossütődet egy kiállítással ! — Kiállítással ? Látod, ez nem is rossz, nem ártana néhány barbárnak megmutatni a szakmában, hogy én még egy lángosból is... De nem, mégsem, amilyen irigy disznók, még megzabálják vagy össze- harapdálják nekem az egészet! — Na és? — nézett rá évődve az asszony. — Mi történik akkor, ha megeszik? A lángosnak, végül is ez a sorsa. De te megcsinálhatod újra időálló anyagból,.: mondjuk bronzból... Nem gondolod? Tálas Tas a feleségére nézett, aztán elnevette magát. — No igen — mondta, hát persze, hogy megcsinálom! Hiszen ismersz, milyen konok vagyok, ha én egyszer valamit a fejembe veszek...! Pedig tudod, hogy ez a lángossütöde nem is lett volna bolondság? Csak hát... negyvenen túl nagyon nehéz megszokni a zsírszagot. Fenemód nehéz! Hidd el, csupán ez mindennek az oka. — Csak ez?... álas Tas nem felelt, a tekintete nagyon mesz- sze, valahol a műterem tájékán kalandozott, aztán sóhajtva leemelte egyik frissen készült, méregdrága lángos- plasztikáját, megsózta jól, és lassan, komótosan befalta az utolsó zsírcseppig. NÓGRAD — 1980. augusztus 24,. vasárnap 9 i
