Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-23 / 197. szám
1 I Mintha hazamennék Brhlik Miháiyné az idéri tavasszal ment nyugdíjba a pásztói tejüzemtől Mar akkor felajánlotta. hogy amennyiben szükség van iá, szívesen vállal munkát. Nem sokkal később valóban értesd ették is, s így egész júliust a régi munkahelyén töltötte, szabadságon levőket helyettesített. — Az az igazság, hogy amikor nyugdíjba mentem, a helyemet sem találtam. Igaz, ugyanúgy felkeltem mint addig, amíg dolgozni jártam, hiszen itthon is van mit tenni- venni, de mégis nagyon hiányzott a munkahely, a társaság. Éppen ezért nagy örömmel vettem, amikor hívtak, úgy éreztem magam, mintha hazamennék. Nagyon jól fogadtak, ez jól is esett, meg érthető is volt, hisz majd öt évet dolgoztunk ott eddig együtt, megkedveltük egymást mindnyájan. Legnagyobb részt ugyanazt végeztem, amit nyugdíjazásom előtt. Polyleszedő voltam, de néha mást is rámbíztak, nem válogattam, munka, munka. Jólesett. — Otthon mit szóltak hozzá, hogy megint dolgozik? — Mit szóltak volna? Az én dolgom. A kisebbik unokát van hol hagyni, a nagyobbik meg maga is elvan, elnélkülöztek. Nekem meg jólesett visszamenni, nem is beszélve arról, hogy kerestem is, az is jól jön. — Ha megint hívnák, újra menne? A lábaim, a derekam valahogy megöregedtek, már nem nagyon birnám folyamatosan. De egy-egy időszakra, egy hétre, egy hónapra bármikor nagyon szívesen! Nyári munkában Nyár van. A betakarítás ideje, a szabadságolások ideje, s az évszak második felében a kereskedelmi akcióké is. Kell az ember, a távollevők pótlására, a megnövekedett terhek viselésére. Diákok mellett nyugdíjasok százai, ezrei vállalnak néhány hétre, vagy néhány hónapra munkát. Segítenek ezzel az adott gazdasági egységen és tágabb értelembe véve a népgazdaságon, hiszen ők teszik lehetővé, hogy a szabadságolások ellenére, a megnövekedett feladatokat lehetőleg zavartalanul bonyolítsák le. Dicséret, szeretet, elismerés illeti -azokat, akik hajlot- tabb koruk, megfáradt szervezetük ellenére részt kérnek a közös munkából. Nagyon hasznos szakértelmük, szorgalmuk, példamutató helytállásuk. Munkaszeretetük manapság sok helyen fehér holló... Dicséret helyett azonban gyakran megjegyzéseket kapnak. Gyermekeik valami rosszul értelmezett presztízsből sokszor mintha szégyel- nék, hogy dolgozni jár a nyugdíjas szülő „Nincs arra szüksége magának”, „Szóljon ha pénz kell, adunk", érvelnek, s esetleg észre sem veszik, hogy megbántják szüleiket, haszontalannak, munkára értékes tevékenységre alkalmatlannak minősítik őket a — bizonyára — jó szándékú korholó szavak. Néha a környezet is hibás és bántó Ítéletet hoz. Egy ismerősöm nem vállalkozott ‘ interjúalanynak, pontosan emiatt. Évről évre visszajár pedig munkahelyére, és bizony sokszor fejéhez vágták már. „így könnyű! Kapja a nyugdíjat és keresi hozzá a pénzt...” Fáj az irigység, hisz az idős ember nem feltétlenül a pénzért dolgozik, általában igényei is kisebbek. Legfőképpen arra van szüksége, hogy tudja: igényt tartanak a munkájára, nem felesleges teher a többi ember nyakán. És ejtsünk azokról is szót, akik nem vállalnak munkát, „csak” az unokák felügyeletét látják el óvodai, iskolai szünidőben, lehetővé téve, hogy a szülők munkahelyükön zavartalanul tegyék dolgukat. Ismerek nagymamát, aki az ország másik végéből jön el nyárra, hogy az édesanyának az óvoda tatarozása idejére ne kelljen fizetetlen szabadságot kérnie. Az öregek munkakedvét sok fiatal elé is példaként lehetne állítani. Nemcsak munkatársaiktól, főnökeiktől, mindanyikunktól kiérdemlik a szeretetet, megbecsülést és hálát. Kisegítő — két hétié A rimóci postahivatalban Szabó Lájosné nagy szeretettel és némi csalódással beszélt háta mögött tudott pályájáról. — Csak kisegítőként dolgozom itt — kezdte a diskurzust, miután a munkájával végzett. Nem kell hozzá különösebb szakembernek lenni, hogy az ember észrevegye azt a határozottságot, magabiztosságot, ahogyan dolgozik. Pillanatok alatt kapcsol, az ügyfelek közül mindenkit jól ismer, az érkezőkhöz van egy-két jó szava. Egyértelműen, világosan tájékoztatja azokat, akik tanácsért fordulnak hozzá. Az összes iratnak, újságnak „vakon” tudja a helyét. Egy kisegítő nem rendelkezhet ilyen rutinnal, és helyi ismeretekkel, így megkockáztattam a kérdést: — Hosszabb ideje kell kisegíteni a postán? — Csupán két hétre jöttem be. Tudja, a lányom a postamester, tőlem vette át ezt a munkakört ez év áprilisában, amikor nyugdíjba mentem. Mi amolyan postás- cs-’^d vagyunk. Szegény férjem volt itt a postamester, feaiaia után 19o7-ben én kaptam meg az állást. A másik lányom, Ildikó a tari postán dolgozik. Az ősz hajú, nyugdíjas postamesternő szavai nyomán kibontakozott előttem 3 gyermekét nevelő, a munkáját becsülettel ellátó, az élet kisebb- nagyobb bajaival megbirkózott özvegyasszony élete. — Mi nem az elismerésekért, kitüntetésekéit dolgozunk. Ennek ellenére jólesett, amikor megkaptam a Kiváló dolgozó címei... Ha egy nyugdíjas még tanácsot adhat, azt,, hiszem, hogy a nagy élettapasztalat erre feljogosít, akkor azt mondhatom, hogy ha másra nem jut, akkor köszö- nömmel vagy egyéb elismeréssel, de észre kell venni és nyugtázni a hosszú évekig becsületesen dolgozó emberek tevékenységét. — Mivel telnek a nyugdíjas napok? — Munkával. Otthon a ház körül mindig akad tennivaló. Most, hogy a lányom és családja elmentek üdülni, két hétig, ismét aktív postás vagyok. Aztán remélem, hogy még sokáig aktív nyugdíjas lehetek. — szcnográdi — NYUGDÍJASOK MAGAZINJA A munkaközvetítőben Sok jelentkező A Salgótarjáni városi Tanács munkaközvetítő irodájában Herczeg Vincétől érdeklődünk, milyen nyári munka- lehetőséget találnak a nyugdíjasok, s egyáltalán igénylik- e az iroda szolgáltatásait. — Csaknem minden gyár és üzem, vállalat foglalkoztat nyugdíjasokat, nemcsak a nyári időszakban. Ilyenkor idényjellegű alkalmazásra az építőipar, a kereskedelem — különösen nyári vásárok idején —, illetve a városgazdálkodási üzem keresi a legtöbb nyugdíjast. Nem csak helyettesítésre, hanem idényben például őrnek is alkalmazzák a vállalkozó öregeket. — Jut-e minden munkára jelentkező? — Általában igen, sőt tulajdonképpen mondhatjuk, hogy az igények megel őztek a lehetőségeket. Sok nyugdíjas jelentkezik azzal, hogy szívesen vállalna munkát. Ha a '.ónnal nem tudunk k "övére valót találni, előjegyzésbe vesz- szük, Volt olyan ügyfelünk, akit januári előjegyzésünk alapján közvetítettünk ki. Van persze olyan hely is, amelyre nem akadt még vállalkozó. Például az egri üzemi élelmezési vállalat a salgótarjáni Zója-ligetben levő büféjébe keres eladót... Meg kell jegyezni azt is, hogy a fenti arány nem egészen mérvadó. Igen sok üzem saját nyugdíjasait közvetlenül keresi fel és hívja vissza meghatározott időre. Velük nem találkozunk ügyfélként. Általános tapasztalatom, a nyugdíjasok a munkáért dolgoznak, szerétnek dolgozni, megragadnak minden lehetőséget. „Családi vonás..." Laczkó Sándorné 42 éve kezdett dolgozni a kereskedelemben. Azóta egyetlen megszakítással nyugdíjazásáig, eladó volt. Az utolsó tíz évet a salgótarjáni Centrum Áruházban töltötte. Ma már nyugdíjas, e napokban mégis az áruház méterosztályán találkozhat vele, aki keresi. — Annyira hiányzott a munka, hogy amint szóltak, kaptam az alkalmon. Persze ennek több oka van. Hogy mást ne mondjak, a kollektíva. Ahogy visszajöttem, szinte kényeztettek. Igaz,’ nekem vásárlóval sem volt soha nézet- eltérésem. Mikor én tanultam, még azt tanították, a „vevőnek mindig igaza van”. — A család nem hiányolja otthonról? — Ilyen gondom szerencsére nincs. A fiam Egerben tanít, a lányom Pestre ment férjhez, két kis unokámmal ott laknak. A férjemmel vagyunk együtt, ő is nyugdíjas, szeret főzni, így ha egy-két hétre bejövök, még a háztartás alól Is nagyban mentesítve vagyok. — Persze, ha az unokák itthon vannak, akkor bizonyára inkább velük van, mint az áruházban ? — Ez természetes — vágja rá, aztán lassan alkudozni kezd magával: — perszenem kicsik már, a nagyapával is egész jól megvannak... Hát ha egy hétre be kellene jönni, azt hiszem bejönnék... Megígértem a kollégáknak, hogy ha szükség van rám, akkor jövök. Csak az egészségem állandóan így bírja tovább. Családi vonás ez nálunk, van egy nővéreit'. Pesten él, 73 éves, nyugdíjas, de munkát vállal a Patyolatnál. Pedig ott is kell hajtani. Higgye el, én sem azért a pénzért csinálom. Amit kapok, abból főképp az unokáknak, meg a gyerekeknek lesz egy kis meglepetés. Csütörtök van, bevásárlónap. A pultnál sokasodnak a vevők. Laczkó Sándorné, vagy ahogy a munkatársai szólítják Iduka néni, fáradhatatlan mosollyal fordul az elsőhöz.. 1 Nélkülözhetetlenek — Meg kell mondanom, nagyon szeretem a nyugdíjasokat. Sokat segítenek a gazdaságnak nem csak azzal, amit csinálnak, hanem azzal is, ahogyan teszik — mondta Vájná Tamás, a palotási termelőszövetkezet elnöke, mikor arról érdeklődtünk, milyen a nyugdíjasok nyári foglalkoztatottsága a gazdaságban. — Érzelmileg kötődnek a munkához, felelősséget vállalnak azért, amin dolgoznak. Szeretik amit csinálnak, példát mutatnak a fiataloknak, akik nem csak a szakértelmet, hanem a munka becsületét is eltanulhatják tőlük. — Hányán és, milyen posztokon dolgoznak a szövetkezetben? — Szükség esetén 80—100 nyugdíjas munkaereje áll a rendelkezésünkre. Ez nem kis kapacitás, hiszen legtöbbjük az évek múltának ellenére sem életszemléletében, sem munkaképességeiben nem öregedik. Elsősorban őrtevékenységet folytatnak, segítenek az állattenyésztésben, betanított munkát végeznek, de idényben munkahelyi közvetlen irányításra is használhatjuk őket.1 — Honnan verbuválják a nyugdíjas dolgozókat? — Zömében szövetkezetünk nyugdíjasai. Sokan jelentkeznek közülük, mások megvárják míg invitáljuk őket. Akik mostanában mennek nyugdíjba, már a búcsúztatókor ajánlkoznak, hogy szívesen dolgoznának. Legtöbbjüknek szinte nélkülözhetetlen a munka. A minap találkoztam egyik nyugdíjas vezetőségi taggal, Harmos Gyulánéval, aki növénytermesztőként dolgozott. Sírva panaszolta, hogy szinte nem érzi jól magát otthon, dologtalanul, de nem dolgozhat, lejárt a kötelező óraszáma. Eszébe se jutott, hogy a keresetet említse. Ezeknek az embereknek legtöbbje — s ezt óriási dolognak tartom — a munkához, ehhez a szövetkezethez kötődik oly mértékben, hogy mindig számíthatok rájuk. . _ , . .. Azelőtt Keretek és lehetőségek Nem árt, ha tudjuk Államunk gondoskodik azokról, akik életkorúk vagy egészségi állapotuk miatt már nern alkalmasak a folyamatos munkára. A lehetőség azonban számukra is nyitott, hogy képességeik és egészségük keretein belül hasznos munkát végezhessenek. A nyugdíjasok munkavállalásának szabályairól lehetőségeiről érdeklődtünk Király Pálnál, a SZOT Társadalombiztosítási Intézet Nógrád megyei Igazgatóságának nyugdíj- ügyi osztályvezetőjénél. Mint megtudtuk, az általános szabály: az öregségi és rokkantsági nyugdíjat élvezők évente 840 munkaórát dolgozhatnak. Ez alól azonban vannak kivételek. Néhány, a rendeletekben meghatározott munkakörben, többek között egyes egészségügyi beosztásokban, idényszerűen működő üdülők, alkalmi működésű kiskereskedelmi, vendéglátóegységek dolgozóiként évi 1260 óra is engedélyezett. Mindezen túl korlátozástól mentes foglalkozások is vannak, mint a különböző őröké, takarítóké, és még néhány más beosztásban dolgozóké. Ugyancsak korlátozásmentes a munkavállalás és a kereset azok számára, akik 1980-ban 1720 forintnál kevesebb havi nyugdíjat kapnak. Az idei esztendő első napjától kiegészült a rendelkezés. A jelzett keretórák érvényben maradtak azzal a megkötéssel, hogy a nem fizikai munkakörben alkalmazott nyugdíjasok a jelzett órakereten belül 30 ezer forintnál nem kereshetnek többet. Ez azt, jelenti, hogy ha az említett összeget a meglevő óráiknak csak egy részét felhasználva keresték meg, a fennmaradó órákat már nem használhatják fel. A rendelkezés alól a munkáltató megkeresése alapján a MüM és a SZOT, illetve az illetékes miniszter adhat mentesítést, a következő módon. A keretórák tekintetében a MüM és a SZOT közös engedélyére az összegkorlátozás — a nem fizikai munkával kereshető 30 ezer forint — feloldására, illetve bővítésére a szakminisztérium jóváhagyása szükséges. A mentesítés, keretbővítés igénylésére a munkáltatók a Magyar Közlönyben megtalálják a szükséges nyomtatványt. Tekintve, hogy a mezőgazdaság igen fontos népgazdasági területén a nyár munkaidény, ahol a nyugdíjasok is tevékenykedhetnek, július 15., és november 15. között állami gazdaságban és termelő- szövetkezetben mezőgazdasági betakarításban résztvevő nyugdíjasok munkája nem tartozik a keretidőbe, .5 amennyiben fizikai munkát végeznek, a fenti rendelet értelmében a keretösszegbe sem számít bele. Ezek természetesen csak a legfontosabb tudnivalók, melyeket jó, ha minden munkát vállaló vagy erre készülő nyugdíjas ismer. A részleteket azonban érdemes megtudakolni, mert későbbi kellemetlenségeket kerülhet el vele az ember. Az oldalt összeállította: GÁSPÁR IMRE kertem volt Ott, a sarokban ül Dezső bácsi, azzal beszéljen — igazítanak útba, mikor a salgótarjáni főtéri park nyugdíjas padján üldögélőktől érdeklődöm, melyikük dolgozik a nyugdíj mellett. Dezső bácsi ősz hajú, nyugodt beszédű ember, 11 esztendeje vonult nyugalomba. — Ötvenöt éves voltam akkor, vájár a bányában. Ott is laktunk, Mátranovákon. A ház mellett volt egy kis kertem, mikor nyugdíjba mentem, ott tettem-vettem. Jólesett a föld alatt eltöltött évek után. Aztán vagy hat éve beköltöztünk Salgótarjánba, itt egy többemeletes házba lakom. Én meg aztán az egész életembe nem szoktam meg, hogy ne csináljak semmit. Egyszerűen úntam magam. Nekem mindig kedvem van dolgozni. Ne úgy írja, hogy nagyra vagyok magammal, de higy- je el, ez az igazság. Így aztán ahogy lehetett, munkát vállaltam. Ahogy az egészségem bírta. Legutóbb is az AGRO-, FIL-nál voltam éjjeliőr. Aztán megbetegedtem, aztán meg tél jött. Tudja, az meg nem nekem való. öreg vagyok már ahhoz, hogy hidegbe őrködjem. Most aztán megint szóltak a főnökségről, hogy szívesen várnak. Kedves volt a hívás, szeretem a vállalatot, mert érzem, hogy megbecsülnek, lg;' aztán megint éjjeliőr vagyok, meg nappali is, vasárnaponként. Kitölti az időm, leköt. Kell, hogy az ember úgy érezze, van valami dolga. A fiam ugyan mondogatja, minek csinálom, megélnék nélküle is, de tétlenül nem bírok meglenni. A munka nyugtat is. Feláll a pádról, fogja a kis- táskát — benne talán elemózsia éjszakára — s munkába indul Maróti Dezső, nyugdíjas vájár, aki ezen a nyáron is éjjeliőr. „Nyugdíjasok padja”. Nyári pillanat a salgótarjáni Tanács- köztársaság. térről. I NÓGRÁD 1980. augusztus 23„ szombat 5
