Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-20 / 195. szám

A múlt emlékei Á vizsgálat tárgya: munkásművelődés Beszélgetés Podl'pszky Ervinnel, a NEB balassagyarmati járási-városi bizottságának tagjával Látogatás a megyei pártarchívumban A Népi Ellenőrzési Bizott- *,ia Balassagyarmat járási és városi bizottságának egyik szakcsoportja 1979 márciusá­ban, három balassagyarmati vállalatnál vizsgálta meg a művelődési bizottságok tevé­kenységét, a munkásművelő­dés helyzetét. A feltárt hiá­nyosságok „jegyzékét” reah- záló jelentésben küldték meg a vállalatok igazgatói­nak, akik válaszlevélben ér­tesítették a NEB-et, a kifogá­soltak felszámolására vonat­kozó konkrét intézkedéseikről. — Változott-e a helyzet az eltelt egy esztendő óla? — kérdeztük Podlipszky Ervint, a vizsgálat vezetőjét. — Az 1979 május 9-én ki­adott javaslatok jelentős ré­szét a vállalatok végrehaj­tották, bár ennek mértéke természetesen vállalatonként különböző, hiszen a vizsgálat idején sem voltak azonosak az „erőviszonyok”. — Melyek voltak a vizsgá­lat főbb szempontjai? — Mindenekelőtt arra ke­restünk választ, hogyan se­gítik a munkásművelődést, a munkahelyi művelődést, az állami és szakszervezeti ve­zetés művelődési tevékeny­ségét a vállalati művelődési bizottságok. Ezen belül — egyebek között — azt vizs­gáltuk, hogy a bizottságoknak van-e egységes művelődési programja, támogatják-e a szocialista brigádok kulturá­lis vállalásainak teljesítését, segítik-e a bejáró dolgozók művelődését, hogyan használ­ta fel a vállalat a jóléti és kulturális alapját stb? — Milyen általános és mi­lyen egyedi problémákat tárt fel a NEB-vizsgálat? — Tavaly még mind a négy vállalat meglehetősen „gyer­mekcipőben járt” a munka­helyi művelődést illetően. Kü­lönösen a PENOMAH balas­sagyarmati gyárában volt tra­gikus a helyzet. Hasznos vakáció Gyermekkönyvtárak, gyermek- ü/mházi előadások, úttörőházak, az ifjú természfctkutatók, itjú technikusok szakkörei, klubok, a mozikban Jó gyermekfilmek. If­júsági turlstaállomások. szünidei táborok várják az Iskolásokat mindenütt szerte a Német Demok- ratiküs Köztársaságban. A statisztikai adatok szerint r vermek korosztályokból event« mintegy 1« milliónyian látogatják s múzeumokat, kiállításokat, em­lékhelyeket. 600 ezren hallgatják sz Iskolai és egyéb ifjúsági kon­certeket és Jelentős a színházi közönség soraiban is a* iskolá­tok száma: a 11 millió színházlá­togatónak több mint a fele százaléka — iskolás korú. Hasznos időtöltésre adnak lehe­tőséget az iskolák és úuörőszer- vezetek különféle szakkörei is, amelyekben irodalommal. mate­matikával, mikrobiológiával, szín­játszással, bábozással foglalkoz­nak. Van itt elsősegélynyújtó tanfolyam is és meg sok egyéb, hasznos ismeretszerzésre alkal­mas foglalatosság. A körök ve­zetői szaktanárok, mezőgazdasági és ipari munkások, gyakran szü­lők de tudósok, művészek, spor­tolók is, A tanulók tetszés sze­rint akár több szakköri foglalko­záson is részt vehetnek. A rész­vétel. a termek, az anyagok használata ingyenes. Jelenleg a tízosztályos általános iskolákban 109 800 természettudo­mányos-technikai és kulturális- művészeti szakkör, illetve mun­kaközösség működik 1,6 millió taggal, s ebbe még nem számí­tottuk beje az énekcsoportokat, kórusokat. Az iskolai sportcsapa­tokban és az NDK Torna- és Sportszövetsége egyesületeiben másfél millió gyermek sportol. A klubokban, úttörőházakban műkö­dő együtteseknek mintegy száz­ezer állandó tagja van. A klubéletet sokféle vetélkedő rendezése színesíti. Rendeznek itt matematika-, fizika-, kémiaver­senyt, orosz-,.olimpiát”, „ifjú te­hetségek napjait”, énekversenye­ket, barátság-tárlatokat, itt mu­tatják be a „holnap mestereinek” a kiállításait is Az „Ernst Thälmann” Üttörö- szervezet és a Szabad Német If­júság, az FDJ összefogása lehe­tővé teszi, hogy a fiatalok egé­szen korán megkezdjék közéleti szereplésüket. így tanulják a fe­lelősségvállalást, örömteli élmé­nyekkel gazdagodnak, kapcsola­tokat építenek ki, megtanulják egvmást tisztelni, megtudják, mit je'ent alkalmazkodni. Megismer­kednek a társadalmi kötelességek­kel és jogokkal. Kiderült, hogy egyik válla­lat sem készített középtávú feladattervet. A művelődési bizottságok tagjai, vezetői nem ismerik kellően a fel­sőbb szervek által kiadott fel­adatterveket és irányelveket, a közművelődési törvény do­kumentumait. — Feltételezhető, hogy a művelődési bizottságok saját funkciójukkal sem voltak tel­jesen tisztában... ? — Nagyon is valószínű. De erről nemcsak a vállalatok tehetnek. Az SZMT-nek és a megyei, városi tanács műve­lődési osztályainak is foko­zottabban gondoskodniuk kellett volna a művelődési bizottságok tagjainak, veze­tőinek felkészítéséről, mód­szertani képzéséről, tájékoz­tatásáról. — Térjünk vissza az egyes vállalatokhoz! Mi változott tavaly óta? — Csak néhány példát em­lítenék. Az Ipoly Bútorgyár vezetőinek figyelmét felhív­tuk arra. hogy a szécsényi te­lep kultúrtermét rendelteté­sének megfelelően — és ne raktárnak — használják. Azó­ta megoldódott a probléma. A FIM Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati üzeme idő­közben együttműködési szer­ződést kötött a városi műve­lődési központtal. A legjelen­tősebb változás talán a FE- NOMAH-nál ment végbe, ahol újabban a művelődési bi­zottság üléseiről is jegyző­könyvet készítenek. Termé­szetesen nem ezek a kiraga­dott — látványos — példák a meghatározók, de ezek is jel­zik a javuló tendenciát. Egyéb­ként ez év júliusában az érintett vállalatoknál utóvizs­gálatot végeztünk és ismétel­ten összegeztük a tapasztala­tokat. — Vannak-e akkut problé­mák, melyek máig sem ol­dódtak meg? — A bejáró dolgozók mű­velődésének tervszerű segí­tése ma még egyik vállalatnál sem megoldott. Ez talán ma a legégetőbb probléma. To­vábbra sem megoldott a mun­kahelyi és lakóhelyi művelő­dés összhangjának megte­remtése. — ön személy szerint haté­konynak tartja az ilyen jelle­gű vizsgálatokat? — Feltétlenül. Meggyőző­désem, hogy szükség van a munkahelyi művelődés, a mű­velődési bizottságok tevé­kenységének rendszeres fe­lülvizsgálatára, mindenek­előtt azért, hogy a vállalatok is érezzék; a munkásművelő­dés színvonalának emelése nem csak a vállalatok belső ügye, hanem mindnyájunk kö­zös érdeke. P. K. OZSVÁRT Lőrinc egyene­sen a színhelyre vezet. Tágas terem, ízléses asztalkákkal, kényelmes székekkel, a mennyezetről ömlik a fény. — Most még kicsit iskolás­ízű ez a kutatószoba, később átrendezzük, de hát annyi gondunk gyűlt össze az át­költözéssel — szabadkozik. Besétálunk a polcerdőbe. DEXION-elemekből készült állványokon egyszínű karton­dobozok, rajta jól olvasható feliratok. A megyei pártbi­zottság székházában va­gyunk, ahol űj helyet kapott a pártarchívum — a párt megyei levéltára — s ez ap­ropóul szolgál, hogy bemu­tassuk. — Az archívum sokrétű te­endőt lát el. Feladata egye­bek között az illetékességi és gyűjtőkörbe tartozó levéltári anyagoik gyűjtése, átvétele, szakszerű kezelése, biztonsá­gos megőrzése. Biztosítanunk kell rendezését, nyilvántartá­sát, alkalmassá tennünk ku­tatásra. Segítenünk, hogy az archívumban őrzött anyago­kat hasznosíthassák a párt­szervek munkájában, a hely- történeti kutatásokban. Mi koordináljuk a megye mun­kásmozgalmában jelentős sze­repet játszott személyek visz- szaemlekezéseinek felvételét, a hivatalos célokat szolgáló személyi igazolások is hoz­zánk tartoznak — magyaráz­za Ozsvárt Lőrinc, a megyei pártarchívum vezetője. Jelenleg annyi irat, doku­mentum, jegyzőkönyv talál­ható itt, hogy ha egymás mel­lé raknák — jó szorosan —, kétszáz métert tenne ki. Itt meglelhetők a Magyar Kom­munista Párt megyei, járási, városi szerveinek és alapszer­vezeteinek iratai, a Magyar Szociáldemokrata Párt me­gyei szervezetének fennma­radt dokumentumai, A Ma­gyar Dolgozók Pártja, a Ma­gyar Ifjúság Népi Szövetsége, a Dolgozó Ifjúsági Szövetség, a KISZ és természetesen a Magyar Szocialista Munkás­párt anyagai. — Az itt őrzött iratanya­gok a felszabadulás utáni időszakban felhalmozódott munkásmozgalom-történeti dokumentumok. A mozgalom és a párt történetének, ta­pasztalatainak legfontosabb forrásai, amelyek politikai és tudományos szempontból egyaránt felbecsülhetetlen ér­tékűek. Azért is jelentősek, mert képet adnak a megyei vezetés elképzeléseiről, mun­kamódszereiről, s emellett sokoldalúan tükrözik a fejlődés politikai, gazdasági, ideológiai eseményeit, bele­értve a járási, városi, üzemi, községi eseményeket is — mondja az archívum vezető­je. Hosszasan fejtegeti, hogy a megnövekedett feladatok, a végrehajtás jobb megszerve­zése együtt jár a politikai munka tudományos megala­pozottsága iránti igénnyel. Megnövekedett a történetiség ismeretének szerepe, s foko­zódik a pártmunkában is. Épp a pártmunka tudomá­nyos alapokon nyugvó gya­korlata állítja középpontba a társadalmi folyamatok elem­zését, s ehhez adnak tetemes segítséget az archívumban őrzött anyagok is. — A párt kollektív emlékei ezek — mutat körbe. — E dokumentumok szemléletesen igazolják az MSZMP politi­kájának helyességét, s a módszerek tekintetében is gazdag tárházul szolgálnak. Megyénk munkásmozgalma történetének feldolgozása, közkinccsé tétele a történé­szeknek, helytörténeti kuta­tóknak is jó lehetőséget kí­nál ... AKAD RÁ NEM EGY PÉLDA. A Nógrád megye története című monográfia IV. kötetének forrása példá­ul ez az archívum volt. Ku­tatók ^szorgoskodtak itt Sal­gótarján, Balassagyarmat monográfiájához anyagot gyűjteni, számos szakdolgo­zat, diplomamunka készítésé­hez ültek be az archívum ko­rábbi kutatószobájába. — Kik vehetik igénybe? — A történeti-tudományos kutatás, a párt-, az állami és társadalmi szervek, a tudo­mányos, a felsőbb oktatási és népművelési intézmények, a kiadók, a tömegkommuniká­ciós szervek vezetői megbízó- levelével rendelkező szemé­lyeknek engedélyezhető, amely a megyei pártbizottság ideológiai titkárának hatás­köre. Más munkaterületen dolgozók is kérhetnek kuta­tási engedélyt helytörténeti munkák, tanulmányok, szak- dolgozatok készítéséhez — válaszol Ozsvárt Lőrinc, majd arról beszél, miként is kerül végleges helyére egy- egy irat. Folyamatosan ve­szik át a dokumentumokat, amely általában öt évig ma­rad azoknál a szerveknél, ahol „született”. Az idén így az 1974-ben készült anyagok kerültek a párt levéltárába, amelynek szakmai felügyele­tét, irányítását a párttörténe­ti intézet látja el. Aztán rendszerezik — ebben segít Jedlicska Sándorné szakelő­adó — végleges helyére rak­ják. — Fontos, hogy gyorsan rendelkezésre állhassunk, pontos nyilvántartás kell — jegyzi meg az archívum ve­zetője és próbát ajánl, vá-; lasszak témát. — Legyen az MDP párt-’ alapszervezeteinek tevékeny­sége ... a balassagyarmati já-j rásban! Mondjuk 1953-ból! Mérem az időt. Egy perc sem telik el, ott a kért anyag.' Tényleg gyorsan előkerült. — A testületi ülések jegy-' zőkönyveit külön kezeljük. Sőt, napirendi jegyzéket is készítünk, ne kelljen egy-egy téma keresése kapcsán vala­mennyit átlapozni.... A polcokon feltűnik a be­kötött újságok sora. A me­gyei lap példányai például 1948 januártól együtt vannak, akkor / még Nógrádi Újság néven, s persze a Népszabad­ság évfolyamai is. — Az archívumnak milyen tervei vannak? — Szeretnénk a közeljövő-’ ben a megye munkásmozgal-J mi és eseménynaptárét elké­szíteni. s a munkásmozgalom nógrádi jeles alakjainak élet­útját, munkásságát egy kiad­ványban megörökíteni. Ozsvárt Lőrinc arcán az elégedettség jelei. Jövőre tíz éve lesz, hogy e tisztségben dolgozik. Persze, hogy örül az új helynek. — Érdekes munka! így pa­pírokon keresztül különösen izgalmas nyomon követni a történteket — mondja. — Akadt rá példa, hogy valaki a saját birtokában őr­zött anyagot felajánlotta megőrzésre, mondjuk abból az időből, amikor gyakran az iratok tára a zseb, az akta­táska volt? — Még nem, de szeret­nénk. Bizonyos,' hogy újabb érdekes, tanulságos anyagok­kal gazdagodnánk... BÚCSÚZUNK. Az archí­vum új termeiből, ahol vál­tozatlanul tart a munka, hogy az utolsó papiros is végleges helyére kerülhessen s szolgálhassa a pártmunkát, a kutatást, s megőrizze az emlékeket. M. Szabó Gyula Megoldandó rejtély Ma már senkit sem lepnek meg olyan jelentések, hogy a Szovjetunió északkeleti ré­szén jó állapotban megma­radt mammutmaradványokat találtak. A legutóbbi iljren fel­fedezés azonban szenzációt váltott ki. A leningrádi tudó­sok által a Kolima és a Ka­tanga folyók (Szibéria) me­dencéjében talált mammut- maradványokban lipideket, olyan szerves anyagokat mu­tattak ki, amelyekből java­részt az emberek és a maga­sabb ttndű állatok agyveleje áll. Abban, hogy ezek az anyagok 40—50 ezer évig ter­mészetes módon konzer­válódni tudtak, az a megle­pő, hogy a laboratóriumok­ban eddig fagyasztás révén egy hónapot alig meghaladó ideig lehetett csak lipideket konzerválni. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiMiniiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiniiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiHiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiMiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiimiiiiiiiiiMimiiiiiiiimiiiii:iiiiiiiiiiiiimHiiiiiimiiiiil H ammurabi babilóniai király időszámításunk előtt 1800 évvel tör­vénykönyvet alkotott, amely­ben összefoglalta birodalma lakóinak számos kötelességét és azt a néhány jogot, ami a királyi teljhatalom mellett jutott nekik. Általában ezt a kőbe vésett törvénykönyvet szokás az első alkotmánynak nevezni. Ilyen értelemben al­kotmány Mózes öt könyve, s a görög városállamok írott és íratlan törvényeiben is meg­találhatók a későbbi alkot­mányok mintái. Mégis hosszú időnek kel­lett eltelnie ahhoz, hogy va­lóban alkotmányos alapon szerveződjenek az államok. Olykor az uralkodók ellen fel­kelt nemesek kényszerítet­tek ki olyan törvényeket, ame­lyek alkotmányos jogokat ad­tak. Az elsőt 1215-ben Ang­liában: Földnélküli János ki­rály aláírta — és később visz- szavonta — a Magna Chartát, azaz a Nagy Iratot, amely va­lójában szabadságlevél volt az egyházi és világi hűbére­sek, valamint a városok szá­mára. Évszázadokon át uralkodók praktikája volt, hogy ha in­gott alattuk a trón — az ab­szolút, korlátozás nélküli mo­narchiát átalakították (vagy legalább ígérték) alkotmá­nyos monarchiává. Alkotmá- nyozó nemzetgyűléssé alakult át 1789-ben a francia Rendi Gyűlés is — ám a nép gyor­sabban határozott, s eltö­rölte a királyságot alkotmány- tervezetével együtt. Hason­lóképpen járt az utolsó orosz Álkotmánytörténelem cár, II. Miklós is, aki 1905- ben Ígérte meg alkotmány adását és a törvények alap­ján való kormányzást. Pedig a királyoknak, csá­szároknak, cároknak lett vol­na idejük az alkotmányos­ság bevezetésére. Nem így az első proletárállamnak, a Pá­rizsi Kommünnek, amely rö­vid ideig állott fönn, állan­dó veszélyben forgott, fegyve­res harcokat kellett, vívnia, s mégis meghozta a maga al­kotmányát. Ebben leszögez­te: 1. a kommün tagjai bár­mikor visszahívhatók; 2. egy kézben kell lennie a törvény­hozó és a végrehajtó hatalom­nak, mindkettő a kommün hatásköre, s ugyanazok- dol­goznak a végrehajtáson, akik a törvényeket hozzák. Mindez életbe is lépett, s egy sor más- tervezet volt még, amit már elfogadni sem volt ideje a Pá­rizsi Kommünnek. Napjainkban csaknem any- nyi az alkotmány, ahány or­szág van a földön. Akadnak még olyan országok, amelyek rövid ideje nyerték el függet­lenségüket, s az alkotmány törvénybe iktatására majd csak az elkövetkező időkben kerülhet sor —, de vannak olyanok is, ahol diktátor, vagy katonai junta ragadta kezé­be a hatalmat, s első dolga volt, hogy felfüggessze az al­kotmányt. Hitler, Mussolini és Franco hatályon kívül he­lyezte az addigi alkotmányt, s egyszemélyi diktatúrájának alapelvévé tette, hogy alkot­mányos az, amit ő elrendel. Hasonlóképpen történt Chilé­ben is: Pinochet tábornok és katonatiszti klikkje egyik leg­első intézkedéseként eltöröl­te az alkotmányt és az abban biztosított állampolgári jogo­kat. Űj országok új módon fo­galmazzák meg a maguk al­kotmányát. Algériában pél­dául 1963-ban emelték tör­vényerőre az alkotmányt, amelynek első két paragrafu­sa: „Algéria népi és demok­ratikus köztársaság; szerves alkotó része az arab Magh- rebnek, az arab világnak és Afrikának”. Szól az államha­talomnak a nép általi gyakor­lásáról, a gyarmati rendszer minden nyomának eltünteté­séről, az emberi méltóság tisz­teletben tartásáról, a kínval­latás és az ember épsége el­len irányuló minden fizikai, vagy erkölcsi kényszer elíté­léséről. Minden alkotmány a múlt­ban gyökerezik és az adott helyzetet rögzíti. Algériában a gyarmatosítók embertelen terrort alkalmaztak, napiren­den voltak a kínvallatások —, ezért került be az alkotmány­ba ennek elítélése és kizárá­sa. S bár a más felekezetű- ek egyenlőségét is garantálja az algériai alkotmány — ki­mondja, hogy az államfő csak 35. évét betöltött, algériai származású, muzulmán vallá- sú férfi lehet... Mások a viszonyok, s így egészen másfajta az alkot­mány a kétnemzetiségű Cip­ruson. Ott minden fontos tisztség betöltésénél külön meghatározza, hogy azt török, vagy görög nemzetiségűnek kell betöltenie. Az alkotmány első paragrafusa kimondja: „Az elnök görög, az alelnök török, akiket a ciprusi görög, illetve török közösség a jelen alkotmány rendelkezéseivel összhangban választ”. Ugyan­így a hadseregben — bár nincs kötelező katonai szol­gálat — 60 százalék görög­nek, 40 százalék töröknek kell lenni, a rendfenntartó fegyveres testületeknél az arány 70:30 százalék. Másfél évtizedig tartott mindössze ennek az alkot­mánynak a tényleges hatálya, akkor véres események ját­szódtak le a szigetországban, s gyakorlatilag kettészakadt. Az alkotmány elvileg érvény­ben van, s ha a két közösség tárgyalásai egyszer eredmény, re vezetnek, ismét életbe lép. Mást és mást hangsúlyoz­nak a különböző országok al­kotmányai. Némelyik afrikai országban például azt, hogy az állampolgárok között nem szabad különbséget tenni — törzsi hovatartozásuk sze­rint. Az iszlám országokban fontos szerepet kapott az al­kotmányban a vallás, az eu­rópai fejlett országokban pe­dig az állam függetlensége az egyháztól. Svédországban nemrég módosították az al­kotmányt úgy, hogy a király­nak ténylegesen szinte semmi beleszólása nincs az állami ügyekbe, Franciaországban pedig az Ötödik Köztársaság alkotmánya a kormány és a parlament jogkörének egy részét is az államfőre, a köz­társaság elnökére ruházta át. Magyarországon régen so­kan és sokszor hivatkoztak az „alkotmányos” jogokra, elő­írásokra —, de alkotmány nem volt. Igaz. már 1222-ben, Európában másodikként si­került elérniük a magyar ne­meseknek, hogy a király te­vékenységét sok tekintetben ellenőrizhessék — ezt tartal­mazta az Aranybulla. Írott alkotmányt azonban először 1919-ben fogalmaztak, a Ma­gyar Tanácsköztársaság nap­jaiban, s ez sem léphetett életbe az ellenforradalom győ­zelme miatt. H armincegy éves a Ma­gyar Népköztársaság alkotmánya. Több mó­dosítást hajtottak végre rajta, a lényeg azonban változat­lan: A Magyar Népköztársa­ságban minden hatalom a dolgozó népé! v. e. NÓGRÁD - 1980. augusztus 20., szerda ) c

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom