Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-19 / 194. szám

Már a századforduló előtt felfedezték a tudósok, hogy Ipolytarnóc határában olyan természeti ritkaság található, ami az egész világon egyedül­álló. Ez a ritkaság a 25—30 millió évvel ezelőtt élt ősálla­tok megkövült lábnyomai. Sajnos, a nyomok megőrzésé­ről nem gondoskodtak, ami­nek következtében egy része megsemmisült. Az Országos Környezet- és Természefvé- clelmi Hivatal felismerte, mi­lyen óriási természeti érték menne veszendőbe, ha nem gondoskodnánk megfelelő vé­delemről. Ezért megbízást adott egy védőépület tervezé­sére a Nógrád megyei Taná­csi Tervező Vállalatnak. A lé­tesítményt egyedi tervezésként clongahéjszerkezettel az elké­szült terv alapján a szécsé- nyi ÉPSZÖV készítette. Az 5.6 millió forint értékű épü­let műszaki átadása megtör­tént. A környék rendezése és a további beruházás befejezé­se után várhatóan 1981. első fel évében nyílik meg a nagy- közönség számára. * ,-5 Hozzászólás Ne az alkoholistákról beszéljünk, hanem a kóros mértékű alkoholfogyasztásról! A NÓGRÁD augusztus 14-1 pénz és munkaidőalap alkoho- tékű alkoholfogyasztást. Férfi- számában, (r. i.) aláírással írt lista klubok szervezésére, de lakosságunk 25—35 éves dol- cikkhez szeretnénk hozzászól- egyetlen esetben sincs tudó- gozóiból ötévenként van egy másunk, hogy művelődési há- „mohácsi csatavesztésünk”, A ni. A salgótarjáni Ideggondo zónák az alkoholisták gyógy- zakban kezelése és a súlyosan szegedettek kijózanítása rül tíz éve folytatott kenysége során, elég sok ta­pasztalatunk gyűlt össze. ilyen klubszervezés nyugdíjkorhatár végéig, hat­Homoga József felvétele Panaszos levelek nyomán Szeméthegy Bánkon IDÉZET EGY tavaly május­ban keltezett levélből: „Az új központi szemétlerakó telep helyének kijelölésére... a nya­ralóktól 15—20 méterre, az élelmiszerbolttól 25—30 mé' kérdezem Rompos Dezsőt, a Rétsági közös Tanács elnökét. — Természetesen tudják, hiszen elmondjuk nekik min­den alkalommal azon a gyűlé­____v______ sen, amit evente összehívunk. t érré került sor. ...kérjük a te- ... ’ , J Itt csak az o gondjaikkal, lep kijelölését más helyen, mind a falutól, mind pedig a nyaralóteleptől legalább 50— 100 méter távolságra.” Egy másik levélhez diapo­zitív is melléked letett, ame­lyen az omniózus szemétdomb gyönyörűségei színesnek lát­hatók. A diapozitív éppen egy évvel ezelőtt, alkotmá­nyunk ünnepén készült... A harmadik levél már az idén íródott, de semmivel sem fest rózsásabb képet a tava­lyinál. A szeméttelep maradt problémáikkal, azok megoldá­sával foglalkozunk. A sze­méttel, hulladékkal régóta bajunk van — így a tanács­elnök. — A szállítás a mi felada­tunk — kapcsolódott be Tö- mösvári Sándor, a költségve­tési üzem vezetője. — A ház­tartási hulladékot hetente egy­szer visszük el az üdülők házai elől, illetve a központi szemétlerakóból. Az üzem­nek egyetlen üzemképes zárt­helyén - olvasom a levél- „ ért­ben —, a kihelyezett konténer kukák dugig tömve. Ezzel hét községben kell dol­goznunk. Egyelőre erre futja tőlünk kukákat Ha jól em­lékszem, egyetlen vásárló akadt. Pedig a szemétgyűjtő autót éppen ezekre a kukák­ra alakították ki. Meghirdet­tük azt is, hogy vásároljanak a helyi megbízottunktól nagy­méretű műanyag zsákokat, ezeket töltsék meg és min­den kedden az autó begyűjti azokat. Egy, azaz egy telek­tulajdonos vett eddig a zsá­kokból. A kukák havi bérleti díja tíz forint, a műanyag' zsákok darabja pedig csupán öt forint. A tisztaságért nem nagy ár! A nyaralók gazdái­nak is el kellene végre dön­teni, hogy melyik megoldást tartják a legel fogad hatóbbnak és attól kezdve mi is aszerint járnának el — summázta Rompos Dezső. es a kukák dugig tömve, a . ~ “ környékük nedű? léevezredek az erőnkből. Minden más hul- kqrnyékuk pedig legyezredek Iadék elszállitéaát megrende­tanyaja. Ezt mesélték el a levelek. Es a valóság? Pontosan ugyanez. Bánkon közel öt­száz üdülőtelket mértek ki az elmúlt évek során, ezek ja­ván már szép nyaralók büsz­kélkednek. Amikor hét végén megérkezik a pihenni vágyó tulajdonos, magával hozza a fóznivalót, mindezt papírba, nylonba csomagolja, óhatat­lanul szemet keletkezik, amit valahová el kellene tüntetni, mert csúf és mert egészség­telen. De hová? — kérdi ma­gától. Hát egyszerű! — bök a homlokára, és már viszi ts a központi szemétlerakó hely­be, ahol a konténer mellé ön­ti. Mór csak azért is, 'mert ottjértamkor ez a jókora sze­métgyűjtő oldalára fordulva éktelenkedett a Mikszáth Kál­mán és a Móricz Zsigmond utca találkozásánál. Körülötte mindenfelé zsákocskák, zacskók tele hulladékkal, másutt csak úgy a földre öntve mindaz, ami a hétvégi házakból kike­rült. Vajon kinek volt útjában a konténer? Mindazonáltal senki nem vette a fáradságot magának, hogy a helyére bil­lentse. Egyszerűbb melléönte­ni a szemetet. HA MAR ITT VAGYOK, gondoltam, szétnézek kicsit. Nos, a banki üdülőtelep tisz­ta, rendezett. Csak.., csak amerre jártam, a házak előtt mindenféle edényekben dí­szelgett a hulladék. Az egy­szerű bádogvödör nem okoz­hat gondot a nem épp díj­birkózó külsejű szemetesek­nek, de a telitömött, kéthek- tós, egykori olajoshordót va­jon ki emeli fel? A jövendő játszótéren amo­lyan önkényes szeméttelep. Akadt ott nylonzacskó, baba­kocsikerék, gally, fémdoboz, rothadó gyümölcs... Vajon ki hordta össze ezt a sok „gyö­nyörűséget”? Erről egyetlen levél nem tett említést. Másutt az utcára kivetve a levágott fű, a megmetszett gyümölcsfák gallya, építési törmelék, — Tudják-e a telektulajdo­nosok. hogyan kell hulladé­krikat tárolni, megsemmisíte­ni vagy elszállíttatni? — lésre végezzük. Ha a kocsi meghibásodik, akkor baj van. Ezért is alakítottuk ki a központi gyűjtőhelyet, ahová csak le kellene vinni a sze­metet és akkor nem a házak előtt csúfoskodna. Elhelyez­tünk ott egy konténert, meg néhány kukát, ám a kukák- szemeteskocsi ból eddig már három eltűnt... valaki ott, — Tudjuk, hogy a azemét­EGYSZÓVAE NINCS szük­ség levelezésre, kedves bánki telektulajdonosok, csupán a meglevő lehetőségekkel kel­lene élni! A fedeles kukák legalább olyan alkalmasak a ház körüli hulladék biztonsá­gos tárolására, mint a beköt­hető szájú műanyag zsákok. Így aztán az sem okozna kü­lönösebb gondot, ha netán a késne. S ha a tó környékén ügy érzi, hogy már nincs lerakó nem a legjobb megöl- szüksége arra a ma még hi­dás — folytatta a tanácsel­nök —, meg is akarjuk szün­tetni. Tájékoztattuk a tulaj- és "Móricz utca sarkára! donosokat arról, hogy vásá­rolhatnak és bérelhetnek is ányzó három kukára, ugyan vigye már vissza a Mikszáth —li­teré- érdekében egyetlen lépés is vanéves korig a férfilakosság kő- történt volna. Pedig a klub- vesztesége tovább fokozódik, tévé- mozgalom lenne az, amely az és ezen 25 év alatt évjáraton- egészségügy gyógyító, immár ként körülbelül 13 ezer főt elkésett tűzoltói tevékenysége tesz ki. Tíz év alatt tehát a Ezekből szeretnénk néhány felől az alkoholellenes küz- 35—60 éves korcsoportból 130 fontosat hozzáfűzni az emlí- delmet, társadalmi méretű ezer férfi veszti életét az át­tett cikk számos, helyes meg- megelőző mozgalom területére kohol különböző formában je- állapításához. Megjegyezzük, helyezné át. lentkező következménye kép­hogy tapasztalataink meg- Sajnos, akiknek a „háza nem pen. Egy kicsit sok egy ilyen egyeznek az országos tapasz- ég”, lekicsinylő legyintéssel kis országnak. Ezt szeretnénk tálatokkal is. Az egészségügy hajlamosak elintézni ezt a kér- jelezni szerényen, társadal- általában már csak az alko- dést. Hadd. hozzunk hát elő munkát nagy felelősségtudat- holistákkal foglalkozik, az al- megdöbbentőbb adatokat is, tál vezető illetékesei, tanácsi koholfogyasztás egészségügyi mint az előző cikk, az alko- szervei, társadalmi szervei fe- ártalmaival. Annak, hogy idá- holistók számarányáról. En- lé. Hogy a későbbiekben azu- ig eljut valaki, hosszú előz- nek megértéséhez előrebo- tán a férfiak átlagos életko- ménye van. És ez az előzmény csátjuk, hogy mi szívesebben ra 66,6 év, a nőké 73,3 év nem tartozik az egészségügyi beszélünk alkoholisták és al- és hogt hatvanéves kor után ellátás látókörébe, hanem a koholizmus helyett a túlzott a férfiak számaránya a nőké- társadalomban fennálló szó- mértékű alkoholfogyasztás hez képest egyre kifejezetteb­kások, az életmód, a hagyó' mányok, a kultúra, a ben csökken, ez természetes következmény. Meggyőződé­alkoholfogyasztás sokkal több ná látni, hogy társadalmunk alko- minél egészségesebb arculatot öltsön, mint ahogy szoktunk hosszú népbetegséget öltő ég kitérje^ műve- désű egészségügyi ártalmairól lődésügy, a mindennapi vi- Az egészségre káros mértékű sünk, hogy mindenki óhajta- selkedés, az erkölcs, az érték' rend, az élet megbecsülése, az embert érint, mint az emberi méltóság, az ifjúság holisták száma. iránt érzett felelősség, szociá- Tudjuk, hogy hazánkban az kívánni egymásnak lis intelligencia, az emberi alkohol 85 százalékát a dolgo- életet és jó egészséget. Csak együttérzési képesség, a sza- zó korú férfiak fogyasztják el, az a baj, hogy ennek a meg- bad idő eltötlése témáival kap- és íme a következmény, a valósítása önmagunkon is mú- csolatos. Az egészségügy szó- statisztika szerint (Magyar lik jelentős részben, és sok- rosan vett feladata a gyógyí- Statisztikai Zsebkönyv 1980) — szór bizony ez a kívánság tás és a megelőzés. De az al- évenként születik körülbelül csak frázis marad, s elhang- koholizmus megelőzése tekin- nyolcvanezer női és nyolcvan- zik az első koccintásnál és egészség- ötezer férfi nemű egyén. HU' tétében a jelenlegi ügyi ellátás nem elégséges. szonöt éves korig a nemeknek morúan. végződik nagyon-nagyon szo­Milyen tanácsi és társadal- ez az aránya változatlan, 35 mi szervekre hárul tehát a éves korig felelősség? Szerintünk igen aknak ez a nagy mértékben a művelődés- nik. Tehát 25—35 éves életko ügyre és népművelésre, de rig úgy látjuk, mintha a műve lődésügy egyáltalán nem tő- amely pusztulásnak semmiféle számára helyt adni. a fontos feladat- biológiai magyarázata nincs. Semmiféle más okát adni A jelenlegi tendencia sze- azonban a férfi- rint egyre szomorúbban, többlete megszű- Hozzászólásunkkal szeret­nénk megnyitni további hoz- a férfiakból ötvenezren zászólások sorát, és kérjük a pusztulnak el tíz év alatt, NÓGRÁD szerkesztőségét ezek rődne ezzel tál. így például a drága mű­velődési házakban lenne hely, nem tudjuk, mint a kóros mér­Tisztelettel: A megyei Ideggondozó Intézet dolgozói J Kedves vásárlónk! . 1. ttölit meg táv röpcédulán a cipóforgal­mazók is a cipógyártók képviselője. Köelik velem, hogy a lábbeliknek használ­hatóságuk és rendeltetésük van. Például • téli cipót téli, a nyárit nyári viseletre szán­ták, mig a sportcipőt sportra, a házit pedig arra, hogy kizárólag a lakásban húzzuk fel. Megdöbbentő éleselméjűség! Na de menjünk tovább, e hasznos tájékoztató rejt még meg­lepetéseket. A nyári cipót ugyanis csak SZÁ­RAZ időben ajánlatos hordani. Ez már döfi! De mit csináljak én, az egyszerű dolgozó, ha nyáron — teljesen cipóellenesen — esni kezd az eső? Tudom már! Lerántom, besuvasztom az e célra rendszeresített reklámszatyorba és békésen ballagok tovább. Ám lehet, hogy abban a reklámszatyorban ott kell lapulnia a téli cipőnek is, amit ilyenkor derűs mosoly. Igái előcibálok és fittyet hányva az égi áldás­nak, a nyári lábbeli tetejére húzok? Lehet, •zen a verzión még mm gondolkoztam el iga­zán. Na, de mi van még a „röpcsin”? Például tíz jótanács, amiből mindjárt a másodikat idézném: „Lehetőleg naponta váltsunk ci­pót", ...mlként a fehérneműnket — tenném én hozzá, ha kérdeztek volna. De nem kér­deztek. Viszont már elterveztem, hogy a kö­vetkező havi fizetésemet cipóarzenálom kibő­vítésére szánom. Veszek egy hétfői, egy keddi, egy szerdai és így tovább cipőt. Veszek még külön húsvétit és karácsonyit és külön egy olyat, amiben csak az anyósomat látogatom meg... Inkább nem eszem, de veszek! Van még egy-két trükkös dolog ezen a cé­dulán, amit nekünk, a kedves vásárlónak szántak. Mit mondjak? Ha nem olvasom el, talán bután halok meg. —• h — iiiiiiniiiiiiiiiiiiiuiiiHioiriiiiiiiiiioiMiiiuiimiiniiiiiiiiiiiiHM<iiiiiiiiiiimiiwiiiiiiiiHHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiNiiiiniiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiNiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Cserhátszentivánon a Rá­kóczi út egyik takaros por­táján kopogtatok. A házigaz­da, Csernus Kálmán nyitja a kaput és szíves mosollyal in­vitál beljebb a házba. — Ép­pen a szokásos szombat dél­utáni ház körüli teendőket vé- gezgettem. Lekaszáltam az ud­var gyepét, no meg a házunk előtti járdaszakaszt is lesöpör­tem. Fél szemmel azonban mindig a kiskaput figyeltem... — Kálmán bácsi a hatvan­kettediket tapossa, de úgy szemre is nyugodt szívvel elsik­kaszthatna belőlük egy ikszet — mondom, s van ebben igaz­ság. A harmincévi tanácsi, tanácstagi munka, a szikár, örökké tenni akaró embert nem hogy megtörte, de in­kább megőrizte fiatalos lendü­letét, a közösségszeretetét, em­berségét. — Nagyon nehéz időszak­ban és mégis nagyot; szép na­pon születtem — mondja büsz­kén. 1919. március 23-án, ami­kor még alig kétnapos volt a Magyar Tanácsköztársaság. Szüleim szegény földműves emberek voltak, akkoriban a kenyér ritkaságszámba ment nálunk is. Korán dolgoznom kellett, munkaalkalom kevés volt, így kényszerültünk el messzire munkát vállalni. Gyalog be Pásztora, onnan vo­nattal, vagy szekéren, ki, hogy tudott Pestre. Dolgoztam ácsok mellett, segítettem kő­műveseknek, kublkoltam, részt vállaltam aratásban. De nem csak én, velem egyívásúak is ilyen nehezen keresték meg a A Cserhát völgyében Három évtized a tanácsban mindennapi betevőt. Egy hó­napban egyszer-kétszer ha patakon átívelő két beton- híd, a szép kultúrházunk, a hazajöhettek. Így aztán van patak szabályozása, mert mtn­egy örökségünk, nem rossz, becsületes, nehéz örökségünk. Még ma is szép számmal él­nek Szentivánon kőművesek, ácsok, asztalosok. Reggel vi­szi őket az autóbusz Pestre, Salgótarjánba, este hozza, má­sok csak hét végén jönnek meg a családhoz. Persze a mostani korosztályunk, a fia­talok, másként: szebben, job­ban élhetnek, ők jobb örök­séget kaphatnak kézbe, mint mi kaptunk. A gyerekek ki­repültek már, ketten marad­tunk a feleségemmel. A lá­nyom Pesten dolgozik, Jóska fiam sofőr, az itteni termelő­szövetkezetben keresi a kenye­rét. Megtalálja a számítását. — Mikor került kapcsolat­ba a tanácsi munkával, Kál­mán bácsi? — 1950-ben választottak meg községi tanácselnöknek, s 1954-ig végeztem ezt a mun­kát. Nehéz, kemény négy év volt. önállóak voltunk, az igaz, de ez inkább azt jelen­tette, hogy „magad uram, ha szolgád nincs”. Nem szépítet­tük. csinosítottuk a falut, mint most, hanem a szó szoros ér­telmében — ezt is, mint né­pünk az országot — újjáépítet­tük. Űj lakások, kövesutak, den évben áradásával fenye­kultúrházak is épülnek, de az már a meglevő csiszolgatása. Ml is most itt a faluban a jobb közösségi munkát szor­getett jó néhány családot. Hát galmazzuk, a KISZ-íiatalok jó ezeket csináltuk mi akkori­ban, s bizony még egy kis turpisságot is be kellett vin­ni a dolgok intézésébe, mert másképpen nem jutottunk vol­na máról holnapra. 1955-től, mint tanácstag tevékenyke­dem a községi tanácson, s az összevonás óta az Alsótoldi közös községi Tanácsban. Im­már harminc éve, s ebben az évben is megkaptam a Rá­kóczi úti lakók bizalmát. — Milyen különbségek van­nak a régi s a 1 mostani ta­nácstagi munkában? — A nehéz időszakban a létfontosságú teendőket sorol­tuk az első helyre: kövesút. közösséggé való összekovácso­lásáért drukkolunk. Van még mit tennünk, a tiszta, takaros faluért Is. Nemrégen omlott be a kultúr előtti kőkerítés, sür­gősen meg kell csinálni. Sze­retnénk, ha javulna a vegyes­bolt választéka, ki tudja, le­het, hogy két-három éven be­lül egy korszerűbb ABC-t is összehozhatunk. — Milyen a kapcsolat az utca lakóival, s a tanáccsal? — A lakókkal mindenna­pos. Évtizedek óta ismerjük egymást. Sok fiatal keres meg problémájával, s beszéljük meg őszintén a dolgokat, adok megrendszabályozott patak, híd tanácsot, ha tudok, segítek. és kultúrház. Ezekbe a felada­tokba a lakosság segítsége nél­kül — a földmunkákhoz iga, társadalmi munka, szakmunka — nem foghattunk volna be­le. A segítség mindig meg­volt. A szentivániakra lehe­tett számítani s ezért szeretem én ezt a közösséget, mert so­hasem csalódtam. — S a mostani feladatok mennyiben különböznek? — Igaz, hogy most is ké­szülnek utak, hidak, még új Megmondom őszintén, ennek örülök a legjobban. A tanács­csal való kapcsolat? Jó! Négy­szer van egy évben tanács­ülés, ez nem sok, de a mi munkánk nem szorítkozhat erre a négy alkalomra. Az öt község — Szentiván, Bo­kor, Kutasó, Felsőtold, Garáb — szétszórtan alkot egy csok­rot, s ez megnehezíti a taná­cson dolgozók munkáját. Emi­att a feladatok összehangolása nem könnyű feladat. így a közös tanács vezetőit többször is szívesen látnánk, nem csak falugyűléseken, ünnepsége­ken, de olyan alkalomkor is, amikor a község tanácstagjai­val együtt beszélik meg a problémákat, a tennivalókat, s ezt a többi társközségben is meg lehetne valósítani. így a lakók is jobban megbizo­nyosodnánk arról, hogy a kö­zös tanács a társközségek elő­rehaladásával is törődik és nemcsak Alsótold gyarapo­dását szorgalmazza. Igaz, hogy az utóbbi időben Cser­hátszentivánon nem sok új lakást építettele, s mentek is ki a faluból szép számmal, de az elköltözöttek helyére újak települtek. A szőlők alatt szé­pen szaporodó hétvégi há­zak, az egyre takarosabbá vá­ló lakások a községben, az egyre korszerűsödő utak és közlekedés... egyszuszra csak ennyit hozok most fel gyara­podásunkra, Nem is olyan ré­gen a rossz nyelvek, vagy in­kább az aggódó emberek va­lamiféle visszafejlesztésről be­széltek. Hiszem, hogy nem er­ről van szó! A közös tanács segítségével, a lakók össze­fogásával, a szűkös anyagi le­hetőségekkel is szépülő, gya­rapodó kisközségekről be­szélhetünk a Cserhát völgyé­ben... Szabó Gy. Sándor NÓGRÁD - 1980. augusztus 19., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom