Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

A különböző üveggyárak igényeit elégítik ki a pásztói ÜM. Szerszám- és Készülék­gyár dolgozói, így nemrégiben az ajkaialdól kapták megrendelésüket, finomcsiszoló gépe­ket készítenek sorozatban. Ebben az esztendőben 104 darab hagyja cl a pásztói gyárka­put az említett termékekből, melynek gyártásában részt vesz — képünkön — Szeberé- nyi László géplakatos is. — kj — tesz-e folytatás? Tovább fokozódott a lendület Erről győzött meg Máté Ká- loly, a Budapesti Finomkö­töttárugyár balassagyarmati gyárának termelési, és Csá­szár Pál ugyanennek a gyár­nak a termelési osztályvezető­helyettese. A jó hangulatot, a munkakedvet kiváltó okokat taglalva, szinte egyszerre mondják: — az első negyed­évben is jó volt az anyagel­látás, de a másodig negyed­évben ez még tovább javult. Hallatlan nagy előnyt je­lent, hogy nyugodtan, egy hó­napra előre tudjuk progra­mozni a munkát. Ha netán valamilyen kellékanyag hi­ányzik, akkor még van elég időnk annak időbeni pótlásá­ra. — Annyi anyagot küldött le a központunk, hogy le kellett őket beszélni az újabb szállít­mányokról, — érzékelteti az előnyösen megváltozott, jó hangulatot teremtő és állan­dósító helyzetet Császár Pál. — Biztos ami biztos alapon, tavaly, az év végén, erre az esztendőre még bérmunkát is terveztünk, azzal a gondolat­tal; hátha fennakadás lesz nálunk a fonalellátásban. Sze­rencsénkre, ellenkezőjére for­dult a helyzet. Ennek ellenére a Salgótarjáni Ruhagyárral szemben vállalt bérmunka-kö­telezettségeinket teljesítettük. Ugyanakkor megnövekedett feladataink elvégzése érdeké­ben az Egri Háziipari Szövet­kezetét kertük meg bérmun­kára. Azóta exportképes ter­mékeket gyártanak részünkre — egészíti ki az előbbi gon­dolatot a termelési osztályve­zető. A korábbi években alig volt olyan értekezlet, ahol a dol­gozók ne panaszkodtak volna a rapszodikus, az ütemtelen, késve érkező anyagellátásra. Az ilyen jellegű panaszok eb­ben az esztendőben teljesen megszűntek. Bebizonyosodott a dolgozók és a gyár vezetőinek sokat hangoztatott igazsága: a kollektíva többre képes, csak biztosítsák a feltétele­ket. . . . Ehhez Császár Pál a követ­kezőket fűzi még: — Ha nincs elég munkája a dolgozónak, akkor harapós — fogja tréfá­ra a szót, majd így folytatja: — Nálunk az asszonyok-lá- nyok, jó értelemben véve, amikor munkáról van szó, még erőszakosabbak is, mint a férfiak. . . — Csak tartsák meg tovább­ra is ezt a jó szokásukat — zárja le a témát Máté Károly, maid hozzáfűzi: — A jelen­legi körülmények között sok­kal jobb vezetőnek lenni. Nem kell magyarázkodni, azzal fog­lalkozhat az ember, ami az igazi feladata: a termelés szervezésével, irányításával, ellenőrzésével a távlatok ki­alakításával. — De jó a dolgozóknak is. T"')b pénzt visznek haza. mint korábban. Például a fizikai dolgozók keresete az első fél óvben 6,5 százalékkal nőtt, amikor a bázishoz képest 10, a tervhez képest pedig 5,4 százalékkal termeltünk töb­bet a tervezettnél, méghozzá kevesebb létszámmal. Ez utób­bi hozzájárult ahhoz, hogy az egy főre eső termelékenység a bázishoz képest 16,6, a tervhez képest 9,1 százalékkal növekedjék — veszi vissza a szót Császár Pál. — Mindezt úgy értük el, hogy termékeink termelői ára átlag hét százalékkal csök­kent. A fogyasztói árakban ez viszont sokkal nagyobb mér­tékben jelentkezik. Például az általunk gyártott férfiúszó­nadrágok ára 40—50 forinttal lett olcsóbb, — vélekedik Má­té Károly, majd kisvártatva így indokol: — A termelői ár csökken­tése nem érintett bennünket hátrányosan. Tudomásunk sze­rint a központhoz tartozó öt testvérgyár közül továbbra is mi adjuk a legtöbb nyeresé­get. És ami igen fontos: a mi­nőség is kedvezően alakult. Az első osztályú termékek részaránya a tavalyi 94,1 szá­zalékról, 95,2 százalékra nőtt, ugyanakkor jelentősen csök­kent a készlet nagysága. A valóban tiszteletreméltó eredményeket tanúsító első fél év után önként adódik a kér­dés: merre tart a kollektíva? Lesz-e folytatása az eddigi sikereknek? A két vezető határozott igennel válaszol, majd közük elképzeléseiket. A harmadik negyedévben főleg exportra termelnek, méghozzá munka- igényes termékeket. Gyártá­suk mégsem okoz gondot, mert olyan termékek kerül­nek le a szalagokról, amelye­ket már korábban is gyártot­tak, csak más fazonban. Cé­lul tűzték, hogy a 10 százalé­kos termelésnövekedést ál­landósítják. Ennek érdekében a 22 főt számláló meó-szerve- zetet központi intézkedésre át­szervezik, ék tevékenységüket a teljesítménybérekhez so­rolják. Az átszervezés során felszabaduló hét dolgozót, ugyancsak teljesítménybérben, a nyersanyag teljes bevizsgá­lásánál foglalkoztatják. A lendület megtartása, to­vábbi fokozása érdekében a művezetőknél és a szalagve­zetőknél bevezetik a telje­sítményhez kötött bérezést. Ezt az elszámolási rendszert az öt gyár közül elsőnek itt vezetik be először. — Még nem dőlt el, hogy a két javaslat közül melyiket alkalmazzuk. Egy biztos: az új bérrendszer alapján hamar megmutatkozik, melyik vezető, milyen szinten képes irányí­tani, szervezni, végrehajtani a kiadott feladatot — véleke­dik a termelési osztályvezető. — De sokat várunk a most munkába álló negyven új fia­tal szakmunkástól is — foly­tatja az előbbi gondolatot Császár Pál. — Ha az év végéig tart, illetve tovább fokozódik a mostani lendület, akkor olyan jó évet zárhatunk, mint 1976- ban — pergeti vissza az em­lékezés fonalát Máté Károly. Egy percig sem kételkedünk szavainak igazságában. — Venesz Károly — A káderállomány tervszerű képzésének, felkészítésének biztosítása átgondolt, folya­matos munkát jelent, A párt­szervek feladata ügyelni arra, hogy a termelésben, a közé­leti és mozgalmi tevékenység­ben kitűnt dolgozók ne kal­lódjanak el. Tudatos nevelő ■ mnkával, fokozottabb köve­telmények támasztásával, is­koláztatással, egyéni foglal­kozás útján különböző megbí­zások adásával segítsék a te­hetségek kibontakozását. Gon­doskodjanak körültekintőbben a fiatalok vezetővé nevelésé­ről, s a vezetők személyes felelősségének érvényesülésé­ről az utánpótlás-nevelésben. Segítség elő minden terüle­ten a vezetésre alkalmas sze­mélyek időbeni előléptetését. Fordítsanak megkülönbözte­tett figyelmet a káderután­pótlásként tervezett fiatalok, fizikai dolgozók és nők vala­mint az állami, gazdasági és kulturális élet irányító szak­embereinek — a feladatkörök­höz igazodó — politikai, szak­mai képzésre és továbbkép­zésre. A tervszerű, átgondolt tevé­kenység, s az előttünk álló feladatok megkövetelik, hogy a pártszervek növeljek, ma­gasabb színvonalra emeljék ellenőrző tevékenységüket a kádermunkában is. Ez tulaj­donképpen a káderpolitikai elvek gyakorlati érvényesülé­sének folyamatos ellenőrzését, a kádermunka tendenciáinak, tapasztalatainak rendszeres elemzését jelenti. Nagyon fon­tos, hogy a helyzetmegállapí­táson túl elemezzék kritiku­san azokat az okokat, amelyek a problémák forrásai. A hiá­nyosságokért és a mulasztáso­kért pedig vessék fel a szemé­lyes felelősséget. Az ellenőrzés igen sokrétű feladat, nem nélkülözhető a kádermunka egyik eleménél sem. Az ellenőrzésnek — a terü­let adottságaitól, az adott problémáktól függően — sok­féle módszere lehet, amelyek külön-külön, de kombináltan is alkalmazhatók. Lehetséges helyszíni vizsgálat, s annak tapasztalatairól készült érté­kelés megvitatása; egy-egy terület vezető testületének, vagy vezetőjének beszámol­tatása (a vezető szerv ülésén, vagy azon kívül a szerv meg­bízása alapján); alsóbbszintű testületek ülésein való rész­Mire képes a magyar mezőgazdaság ? y*r j kenyerünket is ünnepeljük augusztus II húszadikán, amikor Budapesten száz­ezrek, milliók előtt kinyílanak az or­szágos mezőgazdasági és élelmiszeripari ki­állítás és vásár kapui. Az ország figyelme jó két héten át a vá­sárvárosra irányul; aki teheti útra kél, hogy ott körülnézhessen. A mezőgazdasági terme­léssel foglalkozó azért, hogy holnapi munka­eszközeit, az új növény- és állatfajtákat lás­sa, tapasztalatot cserélhessen — a mezőgaz­daság, az élelmiszeripar produktumainak fo­gyasztója, naponkénti minősítője pedig azért, mert neki is köze van élelmiszer-gazdaságunk állapotához. Valóban: valamennyien szemé­lyesen érdekeltek vagyunk élelmiszer-terme­lésünk fejlettségében, a kenyeret termelő ember jó közérzetében, munka- és vállalko­zókedvében, megbecsültségében. Az élelmiszer-termelés ugyanis nem csupán a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók, s nem is csak a feldolgozó üzemekben tevé­kenykedők ügye. A társadalom egészének gondolkodásáról, felelősségérzetéről is tanús­kodik, arról, mit tud megvalósítani a ren­delkezésre álló élelmiszer-termelés lehetősé­géből. A gépet, az üzemanyagot, a sokféle vegyszert, az új növény- és állatfajtákat, az építőanyagot és sok egyebet, de még a ve­tést az ár- és belvíztől védő gátakat is „kí­vülről” várja a mezőgazdasági termelőüzem. Éppúgy a termelési biztonságot, a bölcs irá­nyítást. Nem kisebb, hanem nagyobb területen folyt a termelés az ötvenes években, a ter­melők száma is lényegesen nagyobb volt a jelenleginél, s mégis üresek voltak az üz­letek, hosszú sorok álltak a kenyérboltok előtt, két deka paprikát épp oly nehéz volt beszerezni, mint egy kiló húst, egy tojást, bizonyságául annak, hogy az elhibázott poli­tika és a rosszul irányított gazdaság is hiányt képes teremteni, ahol a bőségre is lehető­ség van. Mezőgazdasági termelésünk több területen a világelsők közé küzdötte föl magát: az utolsó öt év átlagában elért 40 mázsás, ga­bona-, és csaknem ötvenmázsás hektáron­kénti kukoricatermelésre méltán büszkék le­hetünk. Arra 1», hogy az egy íőra jutó to­jástermelő« terén egyetlen ország sem, a hústermelésben is csak egy-két ország előz meg bennünket. Mezőgazdaságunk, élelmi­szeriparunk termékeinek nagyjából harma­dát exportáljuk, s ez a teljes magyar kivi­tel egynegyede. Az ötvenes években gabonát voltunk kénytelenek vásárolni, tavaly több mint félmillió tonnát adtunk -el. A gyü­mölcsexport húsz év alatt kilenc-, ezen belül az almáé tizenötszörösére, a gyümölcskon- zerveké csaknem hétszeresére, a boré négy­szeresére, a húsféléké több mint ötszörösére nőtt. A következő évek fejlődésétől várható mezőgazdasági terméktöbblet csaknem egésze tovább növelheti az exportálható mennyisé­get, hiszen a jelenleginél sokkal több élelmi­szer hazai fogyasztására senki nem számít. Élelmiszerüzleteink, a piacok bőségről, nagy választékról tanúskodnak. A számok is bizonyítják az elmúlt két évtized fejlődését. Az 1960-as 48 kilogrammos személyenkénti húsfogyasztás 72 kilóra, a 114 kilogrammos tejfogyasztás 157-re, a cukoré csaknem a kétszeresére emelkedett. Primőr zöldséget, fagyasztott készítményeket, étel-, gyümölcs­ös zöldségkonzerveket az év minden szaká­ban vásárolhatunk a bőségben rendelkezésre álló idénycikkekkel együtt, s ezt egyúttal mezőgazdasági termelésünkről kiállított bi­zonyítványnak is tekinthetjük. „A mezőgazdaság a szocialista átszervezés előtti évekhez viszonyítva jelenleg hét szá­zalékkal kisebb földterületen 48 százalékkal kevesebb dolgozóval, 61 százalékkal több ter­méket ad az országnak” — hangzott el a XII. pártkongresszuson, bizonyítékául annak, hogy a helyes politika, a mezőgazdasági ter­melés fontosságának felismerése alapján ki­alakított gazdaságirányítás szép sikereket hoz­hat. Mázsákkal, százalékokkal, de még váltoga­tott jelzőkkel sem fejezhető ki azonban az a változás, ami az elmúlt két, két és fél év­tizedben a mezőgazdasági termelők munká­jában, életében történt. A figyelmes szemlélő a mostani mezőgazdasági kiállításon is lát­hat ötven év fölötti falusi férfiakat, asz- szonyokat; lassú mozgásuk, kidolgozott ke­zük és egészségüknek számtalan, ~ olykor még az orvosok által sem ismert károsodá­sa — a tanúja a hajdani paraszti munka emberszakasztó gyötrelmeinek. Merít rettene­tesen nehéz volt a kaszát húzni aratáskor,1 sarlóval szedni a markot a szederindás for­ró tarlón, emelgetni a kapát a vége sehol,’ gazos, cserepesföldű kukoricasorrtkban, tér­den csúszva egyelni a cukorrépáit esővel na-i ponta többször is megverten, porban, ve­rejtékben fürdeni a cséplőgép töreklyukjá mellett, hordani a szalmát a kazal tetejére, a nyolcvankilós búzászsákokat magtárba,1 padlásra. A mai ötvenévesek gyerekkorukban még kézzel csavargatták, vagy egyenként, késsel vagdosták le a cukorrépa sáros, oly­kor deres levelét, koronáját, heteken át tör­ték a kukoricacsöveket. Az elmúlt évtizedek legnagyobb igazságtétele, hogy az élelmiszer­termelő ember számára is meígszűnt a látás-' tói vakulásig való munka, s hogy a tudo­mány vívmányai a technika legkorszerűbb eszközei a földművelő ember könnyebbségé­re és kezébe kerültek. A kőbányai vásárvárosban az idén is bi­zonyára sokan megfigyelik majd a legújabb típusú gépeket: a korábbinál is nagyobb tel­jesítményű traktorokat, a kombájnokat, a minden igény teljesítésére képes vetőgépeket, a speciális munkákra használható sok-sok technikai csodát. Akárcsak a hatékonyabb; ám kíméletesebb vegyszereket, a valóban haté­kony gazdasági együttműködésekről szóló tudó­sításokat. Kell is, hogy sokan és jól megfi­gyeljék; mezgőazdaságunk számára ugyanis nincs megállás. Terméseredményeink tovább növelhetők, a termelés szerkezete is finomít­ható. Megszoktuk és a jövőben is elvárjuk az élelmiszerek bőségét; széles választékát, * eladni is akarunk a fölöslegből.' Varrnak tartalékaink — szoktuk mondani sok min­denre, s ez az élelmiszer-termelés esetében' szó szerint igaz. Az irányítási túlzásoktól le nem béklyózott nagyüzem a felvásárlók ár- és átvételi önkényétől tartani nem kénysze­rülő kistermelő az eddiginél is többre képes.' Megfizethetetlen nemzeti kincsünk, hogy a mezőgazdasági termelésnek kiváló irányítói, szakemberei és gyakorlati művelő! eaámaer- szám találhatók nálunk. Ha aa áapfe asrt jelzik; kejl a hízott sertés, WZWnsi.’kbágy mutatkozik; ha igényli és magflatl a piac a primőr zöldséget, már ftHnäfe M • MHeatft- rak. Sokmllllő szakkönyv sorakozik a mező­gazdasági termeléssel foglalkozók polcain; s ezeket nem lakásdíszül, hanem a szakmai tu­dás forrásául vásárolták az új tudnivalókkal; fajtákkal, eljárásokkal ismerkedni nem rest, többet, jobbat termelni akaró emberek. Fel­mérhetetlen haszna lenne persze annak is, ha a termelés szervezésére is hivatott és a nagyközségekbe, járási székhelyekre költö­zött szövetkezetek emberei a magukra ha­gyott községekben Is megfordulnának néha, biztatnák a termelőket, szerveznék, könnyíte- nék a munkájukat. M ert a jövőben la egyre nagyobb meny- nyiségben lesz szükség az itthoni ki­fogástalan ellátást lehetővé tevő és gazdaságosan exportálható élelmiszerre. Nem egy ez a sokféle megvásárolható cikk között: nélkülözhetetlen az ember számára, örülhetünk annak, hogy előállításához le­hetőségünk, erős szándékunk és szorgalmunk is van. Gonda Irén a kádermunkában vétel, amikor az a káder- és személyzeti munkával kapcso­latos kérdést tárgyal; írásos tájékoztató jelentés kérése; a vezetői munka értékelése; stb. Szükséges esetekben az el­lenőrzés lehet átfogó jellegű, amikor a kádermunka egészé­re kiterjed. A legcélszerűbb külön vizsgálni egyes részkér­déseket, pl: a káderkiválasztás elveinek érvényesülését; a ká­dernevelés és -utánpótlás hely­zetét; a minősítések tapaszta­latai, a személyzeti apparátus tevékenységét, vagy a káder­munka más részkérdését. Mindez azonban nem helyet­tesítheti k folyamatos helyszí­ni ellenőrzést. A vezető testületek ellenőr­ző munkájának középpontjá­ban elsősorban a káderpoli­tika érvényesülése álljon. Ezt mindenkor a felsőbb pártszer­vek és saját határozatainak tükrében kell vizsgálni. A tes­tület akkor tudja hatékonyan végezni ellenőrző és elemző munkáját, ha tagjai ismerik a kádermunkával kapcsolatos saját és felsőbb szervek ha­tározatait. Ezért szükséges, hogy az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak mindenütt a határozatok megismerteté­sére, egységes értelmezésére, a végrehajtás megszervezé­sére. Mindezt jól elősegítheti az olyan gyakorlat is, amikor az ellenőrzést követően a pártszervek vezetői az érintett terület párt-, állami és gaz­dasági, valamint személyzeti vezetőivel közös tanácskozá­son vitatják meg a munka tapasztalatait, a határozatok, rendeletek végrehajtásának helyzetét és hívják fel a fi­gyelmet a további tennivalók­ra. Az ellenőrzés módszerei kö­zül külön is kiemeljük a ve­zetői munka rendszeres érté­kelését. Az egyes feladatok megoldásának értékelése se­gítséget és , biztonságot ad a vezetőnek. Hiszen, ha tudja, hogy munkájának ellenőrzése folyamatos, akkor biztos le­het benne, hogy hibáit gyor­san jelzik, s ezzel lehetőséget adnak azok kijavítására; he­lyes, követendő gyakorlata pe­dig megerősítést kap. Ehhez persze igen fontos, hogy az ellenőrzés és értékelés első­rendű célja a jobb eredmény elérésének segítése legyen. El­gondolkoztatóak az olyan ér­tékelések, amelyek szerint pl. egy üzem vezetői jól végzik dolgukat, de az általuk veze­tett üzem nem képes megfe­lelni a népgazdasági követel­ményeknek. Konkrét esetek­ben egy vezetőnek nem vala­mi elvont szakmai-politikai és vezetői követelményeknek kell megfelelnie, hanem ké­pesnek kell lennie az üzemet •— a változó körülmények kö­zött is — magasabb színvo­nalú eredményekhez vezetni. A kádermunka tervszerűsé­gének fejlesztése, az ellenőr­zés javításával minden terüle­ten azt kell elősegíteni, hogy megtaláljuk, kiválasszuk, fel­készítsük és vezető funkcióba állítsuk azokat a kádereket, akik képesek a párt politiká­jának megvalósításáért önzet­lenül, áldozatkészen és ered­ményesen dolgozni. Kenéz Anna MSZMP KB munkatársa NÓGRÁD - 1980. augusztus 17., vasárnap 3 (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom