Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-02 / 180. szám

Hatékony segítség a határozatok végrehajtásához Beszélgetés Kispál Józseffel, a megyei NEB elnökével A megyei tanács alakuló ülésén megválasztotta a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottságot, a népi ellenőrzés já­rási testületéit. Az új bizottságokban a tapasztalt NEB-ta- gok mellett jelentős számmal akadnak, akik először kap­tak ilyen megbízatást, akik minden bizonnyal tovább szé­lesítik a társadalmi ellenőrzést, amely változatlanul fontos szerepet tölt be. A választásokat követően Kispál Józseffel, a megyei NEB elnökével beszélgettünk a népi ellenőrzés előtt álló feladatokról, az elmúlt évek tapasztalatairól. — Aliként ítéli meg a me­gye népi ellenőreinek az el­múlt Öt esztendőben kifejtett tevékenységét? — Ügy érezzük, s az ille­tékes szervek is úgy értéke­lik, hogy a megyei népi el­lenőrzés betöltötte feladatát, megfelelt a követelmények­nek. Munkamódszerünk fejlő­dött, tapasztalatokban gazda­gabbak vagyunk, egy-egy té­ma kapcsán vizsgálatainkkal vagyunk a vizsgálati megálla- segítséget nyújtottunk a párt-, pítások hasznosulásával. Elő- áüaml és társadalmi szervek fordulnak általánós, társa- döntéseihez, igyekeztünk nép- dalmi, gazdasági jelenségeket szerűsíteni s jó tapasztalato- kölcsönhatásaiban nem meg­hat, feltárni a hiányosságo- felelően értékelő megállapítá- kat. Az eltelt ciklusban erő- sok. Észrevételeinket nem inket a kongresszusi határo­zatok, a kormány által meg­szabott feladatok és a megyei tennivalók megoldására össz­pontosítottuk. Ellenőrzési té­máink megválasztásakor iga­zodtunk a változó körülmé­nyekhez, kapcsolódtunk a leg­főbb gazdaságpolitikai kérdé­sekhez. — Milyen témakörökben szereztek tapasztalatokat? — A megye népi ellenőrei előtt az elkövetkező években milyen feladatok állnak? — Továbbra is legfontosabb célkitűzésünk, hogy hatéko­nyan segítsük a párt- és ál­lami határozatok végrehajtá­sát, a gátló tényezők felszá­molását. Sajátos eszközeink­kel szeretnénk hozzájárulni a megyénk előtt álló társadal­mi, gazdaságpolitikai célki­tűzések maradéktalan teljesí­téséhez. Ellenőrzéseink során a jövőben is kiemelten kezel- Jtik a gazdálkodás hatékony­m ságának, a minőség javításá­munkánk szün- nak vizsgálatát A szociáliS) kulturális, egészségügyi vizs­gálódásaink is folytatódnak. Elsősorban a rendelkezésre álló anyagiak ésszerű felhasz­nálásának lehetőségeivel fog­lalkozunk. A közérdekű be­jelentések és panaszok kö­rültekintő, alapos intézése ugyancsak a kiemelt teendő­ink közé tartozik. Szeret­nénk aktívabban bekapcso­lódni az ellenőrzések terüle­ti összehangolásába, jobban élni a koordinációban rejlő lehetőségekkel. A megnöve­kedett, részben újszerű kö­vetelmények arra késztetnek bennünket, hogy csiszoljuk munkamódszerünket. Folya­matos feladatot jelent a to­vábbiakban is a népi ellen­őri hálózat korszerűsítése, datnak tekintettük a lakossá­gi bejelentések intézését és más szervek ilyen tevékeny­ségét is figyelemmel kísértük. Az igazsághoz tartozik, hogy a változó körülményekhez való igazodás tőlünk Is a megszokottól módszereket, télén fejlesztését követeli. E területen nekünk Is akad pó­tolnivalónk. Elégedetlenek Hová lett a májfa ? Egy falu, két nyelv — NEMZETISÉGIEK? — né- gyeltem, hogy nehezen megy —, de sokan járnak a szlo- zett rám Bíró Ottó, a nőtin- a magyar. Hát megtanultam, vák nyelvi szakkörbe is. esd közös tanács elnöke. — A kicsik között is volt olyan A könyvtárat Kemenciné Más nyelvet beszélünk, de a aki, amikor beíratták, még Szekeres Mária vezeti. A ta- célunk közös. Ez a hazánk, egy szót se tudott magyarul, karos kis épületben levő itt akarunk élni, boldogulni. Most meg? Tán épp fordít- kétezer kötetnek majd a fe­Különben, ha többet akar tudni, kérdezze meg magukat az érdekelteket — bocsátott utamra. Felsőpetény zegzugos utak végén búvik meg a szelíd dombok között. Nyolcszáznál alig lakják többen, de a la­kóházak, mint szétszórt koc­va van,.. A főkötőre pillantva a nép­viseletről érdeklődöm. — Sokan hordjuk a falu­ban. Én a magamét magam varrtam. Mondják: miért nem öltözöm ki? Miért öltöznék, amikor ezt szeretem? Ezek a ruhák régóta megvannak. le szlovák nyelvű. — A középkorúak valahogy nem látogatják a könyvtárat. Inkább a gyerekek, meg az idősebbek — mondja a fia­talasszony. — Pedig sok szép olvasnivalót kapunk, követ­ve a friss szlovák kiadásokat) Balázsovits Istvánék porté ­kák egy terepasztalon. Bejár- Nincs is időm varrónőhöz jár- ia felé indulunk. Hatalmas, mindenütt fogadják megfele­lően. Holott a népi ellenőrö­ket a segítés szándéka ve­zérli. — A népi ellenőrök társa­dalmi munkások? — A megbízatás társadal­mi, s örvendetes, hogy bázi­suk szélesedett. Ahhoz, hogy eredményes munkáról szá­molhatunk be, elengedhetet­len volt a népi ellenőrök ön- - Minden olyan fontosabb zetlen tevékenysége, a külön- ^«zetéíelének Javftfc* területen, amely a dolgozó- bozo szervektől kapott tamo- J kát, a lakosságot közvetlenül gatás, amelyért ezúton is kö- foglalkoztatta. Alapvető fela- szünetet mondok. Döntött a Legfelsőbb Bíróság ELVÁLTAK — KIÉ A CSALÁDI HÁZ? I A házastársak húsz évvel ezelőtt keltek egybe, de öt év múlva elváltak. Hót év* vei később újból összekerül­tek, a régi szerelem fölújult és ismét házasságot kötöttek. Ez sem bizonyult tartósnak, mert újabb öt év múlva élet s a hátralék részletekben tör­ténő fizetését is indokoltnak találta. SZÁZEZRET FIZET A SEGÉDMOTOROS Segédmotoros kerékpáron haladt egy fiatalember a fő­útvonal felé. Az „Állj, el sőbbségadás kötelező!” táb­közöeségük megszűnt és a vá- Iánál megállt, majd újból ál­lást is kimondták. Két kis- indult, de a jármű nem gyor­korú gyermekük az asszony­hoz került. A volt házastársak saját családi házukban laktak. Az asszony pert indított a va­gyonközösség megosztásáért, Ebben kérte, hogy nyolcvan- ezer forint ellenében őt jogo­sítsák fel a ház magához vál- tására. A férj — az egyéb vagyontárgyak figyelembe­vételével — kétszázezer fo­rintot követelt, Az asszony volt férje igényét százezer forint erejéig elismerte és tízezer forint értékű ingó­ságok kiadását is vállalta, járásbíróság a házra sült fel, s így mielőtt a főút vonal jobb oldalához ért vol­na, odaérkezett egy személy­autó, A vezető, hogy a balese­tet elkerülje, hirtelen balra fordult. Ennek következtében a kocsi megingott, majd az árokba fordult. A vezető és utasa csak könnyebb sérülé­seket szenvedett, az autó azonban javíthatatlanul tönk­rement. A fiatalember ellen a rendőrség eljárást Indított és az elsőbbségadás elmulasz­tása, s a közúti közlekedés rendjének megzavarása mi­att háromezer forint pénz­bírsággal sújtotta. Vezetői A járásbíróság a házra a közös tulajdont megszüntette ‘^lyányát pedig egy evre es a kölcsönös követeléseivel *~ számolása után 140 ezer fo­rintért azt az asszony tulajdo­nába adta azzal, hogy az ösz- fc/eget kilencven nap alatt, köteles megfizetni. Az ítéletet a megyei bíróság helyben hagyta. Nyolcvanezer forint kifizetése után, fennmaradó tartozásának huszonnégy ha­vi törlesztése iránt az asz- szomy kérelmet terjesztett elő, de a járásbíróság elutasí­totta, A jogerős ítélet és a részlet- fizetési kérelmet elutasító végzés ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt. bevonta, Ilyen előzmények után az autótulajdonos kétszázezer fo­rint megfizetéséért a baleset idején még kiskorú kerék­páros valamint szülei ellen kártérítési pert indított. Az ügyben végső fokon döntő Legfelsőbb Bíróság a kerékpá­rost havi részletekben fize­tendő százezer forint megfize­tésére kötelezte. Az ítélet indoklása szerint a fiatalembernek számolnia ke*" lett azzal, hogy a már négy­éves segédmotoros kerék­pár nem gyorsul fel megfe­lelően. Csak úgy lett volna melynek a Legfelsőbb Bíróság szabad fölhajtania, hogy az helyt adott, az alsófokú itéle, teket megváltoztatta, az ász- szonyt terhelő marasztalási ősz- szeget százezer forintra le­szállította és engedélyt adott, hogy tartozását havi kétezer forinttal törlessze. Az indoklás szerint az in­gatlan értékét a beköltözhető- segi állapot alapján állapítot­ták meg, holott tekintette) kellett volna lenniük a csa­ládvédelmi szempontokra: hogy a házasság a férj fele­lőtlen magatartása következ­tében romlott meg, továbbá, hogy gyermekeik az anya gon­dozásában maradtak, és az ingatlanban vele együtt él­nek. Ezért a Legfelsőbb Bíró­ság a házat csökkentett ér­tékben vette számításba és így állapította meg az asz- csonyt terhelő megváltási árat, ott haladó gyorsabb jármű­vek forgalmát ne zavarja. Ezt elmulasztotta, s ezzel olyan veszélyhelyzetet te­remtett, ami a baleset köz­vetlen okozója lett. Az autó­vezető azonban szintén vét­kes. Kilencven kilométeres sebességgel robogott, de a jó látási viszonyok között az út­kereszteződéshez érkező ke­rékpárost észrevehette. Bár a főútvonalon elsőbbsége volt, a KRESZ által előírt fokozott gondosság mellett a sebességet csökkentenie kellett volna. Ezért a Legfelsőbb Bíróság, 50—50 százalékos kármegosz­tást alkalmazva, kötelezte a kerékpárost a százezer forint megfizetésére, de a szülőkkel szembeni keresetet elutasí­totta. Hajdú Endre — Az újjáválasztott testü­letek képesek e teendők vég­rehajtására? — Igen, hiszen a népi el­lenőrzési bizottságok összeté­tele javult, amely a válasz­tások egyik célkitűzése volt. Miként más területen, itt is telnek az évek, fáradnak ak­tivistáink, romlik az egészsé­gi állapot, mások elköltöznek. A jelenlegi választások során a bizottságokban a fiatalok aránya kettőről tizenhárom százalékra nőtt, a nőké 16-ról 31-re, a fizikai dolgozóké ket­tőről tizenegy százalékra emelkedett. A NEB-tagok kétharmada főiskolai, egyete­mi végzettséggel rendelkezik, s emellett sikerült jobban biztosítani az ágazati, terü­leti elvet. A lehetséges és szükséges változások mellett figyelemmel voltunk a folya­matosságra is. Egyszóval a megyei, járási népi ellenőr­zési bizottságok tagjai felké­szültek, közéleti emberek, s képesek arra, hogy megyénk­ben a népi ellenőrzéssel szem­ben támasztott követelmé­nyeknek megfeleljenek. Az újra nem választott NEB-ta­gok tapasztalatait pedig sze­retnénk a továbbiakban is hasznosítani — fejezte be a beszélgetést Kispál József. M. Sz. Gy. ni nem is egyszerű vállalko zás. A kétszázharmincnyolc család kétharmada szlovák ajkú. Az óvoda igazodik a falu­hoz. Kicsi, de éppen elég. Egyetlen apróságot sem kel­lett visszautasítaniuk az idén. A nemrég épített, minden gyerekigényt kielégítő óvo­ní. Néha már a szemembe egyemeletes ház tekint a lei­dobták városon, hogy ni, a fős utcára az „újsoron”. Há­rom generáció él együtt. — Balázs- meg Gergely­napkor a gyerekek bejárták a falut. Szalonnát, kolbászt svűjtöttek a kántor-tanítónak. Ma nincs szüksége rá, ezért a régi szokásért nem kár. Ha­nem az nagyobb bajnak lát­paraszt. Tudja, olyan sértőn. A ruhám miatt. Az rosszul­esik, de nem törődöm velük. Már májfát is csak itt-ott ál­lítanak a fiatalok, pedig ré­gebben gyönyörűség volt néz­ni a szalagos, díszes fákat.- - , Húsvétkor? Azelőtt minden dában# szeptembertől szlova- iegény együtt indult és min- szik, hogy nemigen hordják kul is foglalkoznak a gyere- den lányos házhoz be kellett a ruhát! A lányom is... — kekkel. Legalábbis ezzel a menjenek. Húsvét szombatján nyitja a szekrényt Zsuzsi né­tisztították akkoriban a légé- ni. — Ehol a sok szoknya, nyék a kiskutakat. Azokat az egyik szebb, mint a másik! ásott, jó vizű kutakat,' amik- A fölső polcon modern bői a mezőre hordtuk az inni- szoknya lapul..., de Zsuzsi Évike már így tanult „ovono- valót. Amikor munkavégezté- néni csak egy pillantást vet ül” — magyarázza a mosoly- Vel visszaindultak, ha érték, rA aztán teregeti ki a szebb- gós asszony készséggel. Bulejsza Éva épp az uzson­nára ügyel, amikor beszélge­tésre invitálom. Az idén érett­ségizett Budapesten, a Bem hírrel fogad Bahor Andrásné, az intézmény vezetője. — Én ugyan csak értem, de nem beszélem a szlovákot, de József óvónői szakközépisko­la szlovák tagozatán. — Most még csak figyel­megrabolták a tyúktojásokat nél szebb kendőket, pruszli- a fészkekből. Ahol lustább kokat, ingeket, főkötőket volt a gazdasszony, vágy a2 — Vasárnaponként, a temp- annakvaló, az hoppon ma- l°m kedvéért öltözött ki rnin- radt. denki, no meg ott volt a ta­lálkozóhelyünk. De szépek is AZ ÓVODÁBÓL Vidovsz- voltunk — sóhajtja, ky Ágnesekhez irányítanak. — Ahogy végignézem az getjük a gyerekeket, ki mit Agnes szlovákot tanít az ál- egykori zsellérfalut — mutat hozott otthonról, mennyit tud. talános iskolában, ahol csak ki az ablakon István bácsi—, nak a nyelvből — jártatja alsó tagozatosak okosodnak, hát nem is tudom. Szinte szemét a kicsiken. — Egyéb- a felsősök fejébe Nőtincsen mindenki úgy él, mint régen ként nem foglalkozások lesz- töltik a tudományt. a gróf. nek az órák, tehát nem szí- — Az idén szeptemberben — Itt az újfaluban magya- gorú, zárt, katonás rendben tizennégy elsősünk lesz és rok laknak inkább, de azért nyelvészkedünk, hanem játé- mindegyikük szeretne szlo- mi csak tótul kiabálunk — kos formában, csak azzal, vákul tanulni. Ez nagyszerű, rakosgat a szekrényben az akinek éppen kedve lesz. bár néha még kapacitálni kell idős asszony. — Nem okoz gondot, hogy a szülőket. Mi otthon beszél- — MAGYAROK, tótok so- a gyerekek otthon nem az jük, tehát éljük a nyelvet, de se veszekedtek? — kérdem, irodalmi szlovákot, hanem egy ez nem mindenütt van így. A két idős ember egyszer- tájnyelvet, a tótot hallják? Talán félnek is a szülők egy re értetlenül néz rám. — A mostani fölmérések kicsit, hogy nem tudnak se- — Min veszekedtünk vol- azt mutatják, hogy otthon gítséget adni a nyelvtanulás- na? Éltünk békében. Ahogy nem sok nebuló tanul meg ban gyerekeiknek. Pedig kell. Egy volt itt az öröm is, tótul, ezért szinte új nyelv- ahány nyelv, annyi ember. nyomorúság is, akár tótul, ként hallják tőlem a szlová- Az iskola jól fölszerelt, akár magyarul nyögött az kot. Jövendő nyelvi játéka- akad magnetofon, lemezját- ember — mondja bölcsen Ist- inkhoz már rendeltünk is ké- szó, televízió, írásvetítő, min- ván bácsi. peskönyveket, meséket, le- den, ami kell. A gyerekek A szeme az unoka fényké- mezeket és egy gyermekfo- kedvét igazolja, hogy sokan pén állapodik meg. A kislá- lyóiratot, a Vcielkát. vesznek részt a nemzetiségi nyon népviselet. A fejéről — A fiatal szülők nem na- kulturális szemléken — az már hiányzik a főkötő. gyón beszélik a nyelvet — idén arany oklevelet kaptak Hortobágyi Zoltán kapcsolódik be a ■ beszélgetés­be Bahor Andrásné, a veze­tő. — Sajnos, mert így elfe­lejtődik. A községben inkább az idősebbek beszélik, de ők már ritkán laknak együtt sz ifjabb generációval. Szülői értekezleten elmondjuk az apukáknak, anyukáknak emi­atti aggodalmunkat. Mar’ka néni — özvegy Kiss Jánosné — az óvoda dajkája. A fehér köpenyhez is hordja az egyszerű főkötőt. — Nálunk otthon mindig csak tótul beszéltünk, az az igazság. Aztán persze szé­Kü önleges „járműpark" Akinek esküvői hintóra, pos- szívesen kölcsönöznek kt az tabocsira, vadászfogatra, fi- esküvőre készülő berliniek, ékerre, régi Idők különleges Hetekkel előre kell előjegyez­kocsitípusaira volna szüksé­ge, szinte mindet megtalálja a 73 éves Hans Pohlnál, Ber­linben. Az idős férfi 40 kü­lönféle úti alkalmatosságot és 18 stílusosan felszerszámozha- tó ló gazdája, tulajdonosa. ni az egykori társaskocsira is az ülőhelyet, amely városné­ző sétára viszi utasait. Leggyakoribb „bérlői” azon­ban a filmesek, televíziósok. Egyik kocsija a berlini Álla­Legnépszerűbbek az eskü- mi Opera színpadán is „fel- vői hintók, amelyeket igen lépett”. Zánkán az út»örő-r®|t*ónypályázat qyőztese Fortuna ajándéka: az első táborozás! „Abban a rejtvényben, amit — Barátnőmtől tudtam meg, az egész osztály megfejtett és hogy pályázat indult a NÖG­beküldött, te lettél az első helyezett, téged húztak ■ ki. Kapsz majd értesítést, hogy mehetsz kéthetes táborozás­ra iánkéra” — (me a szorgos és hű barátnő, Zábrádi Ma­rika levelének részlete, amely­ben Zeleméri Csillát, a NÖG- RÁD tizfordulós vénypályázatának tudósítja a sikerről. Csilla ugyanis majdnem az egész nyarat az NDK-ban, Greifs- waldban töltötte volna. Így RAD-ban —, mondja Csilla. — Együtt oldottuk meg, de úgy látszik nekem több sze­rencse jutott. Egyébként sza­bad időmben szívesen fejtek rejtvényeket. Mondhatni ez a hobbim. Szeptembertől a nyolcadik úttörő-rejt- osztályt kezdi, s mint mondja győztesét ezúttal utazott táborba első ízben. Látni rajta, sok-sok izgalommal, várakozással néz az élmények elé. A dré- gelypalánki Szondy György nem is tudhatott arról, hogy úttörőcsapatban őrsvezető­Fortuna kegyeibe fogadta, s nyári ajándékként a zánkal gyermekváros lakója lehet. Augusztus elsején indult a táborba. Az utazás előtti na­pon kerestük föl otthonában, Drégelypalánkon, a Bem utca helyettesi tisztséget tölt be. Bár az eredményhirdetéskor már javában „dúlt” a vakáció. hetett. Búcsúzásul arra kér­tük. hogy élményeiről újsá­az őrs tagjai egytől egyig ér- gunk hasábjain számoljon be tesültek a jó hírről. azoknak a gyerekeknek is, Igazán példamutató, aho- akik szintén helyesen fejtet- gyan az ismerősök, rokonok ték meg a pályázat feladvá- segítettek Csillának, nehogy nyait, csak éppen a sors sze- 4-ben. Néhány napja érkezett távolléte miatt lemaradjon az szélye ezúttal nem kedvezett haza szüleivel, akik egyéb­ként a greifswaldi atomerő­mű építésén dolgoznak, s lá­nyuk e szerencsés alkalmára rendkívüli szabadságot kap­tak. utazásról, a tanártól kezdve a nagymamáig, ki a szerkesztő­séget ki Csillát értesítette a tennivalókról. így aztán pén­tek délutánra már a zánkai gyermekváros lakói között le­szálltukra. Várjuk tehát a be­számolót! (la-) Hozzászólás Érdemes-e zöldséget termeszteni ? A vasárnapi lapszámunkban megjelent „Pillantás a piacra” cí­mű cikkhez érkezett hozzászólás Pásztóról. „Nagy érdeklődéssel olvastam a ZOLDivER vezérigazgató-helyettes nyilatkozatát és szeretném ismer­tetni, mi a helyzet Pásztón. Kez­detben az árrés a zöldségnél 20 százalék volt, majd szépen föl­ment negyvenre. A feleségem aa átadott paradicsomért 14 forim 60 fillért kapott, az eladási ár ugyanakkor 20—21 forint volt. Ezt a különbséget túl soknak tartom. De nem csak én, hanem hason­ló cipőben járó társaim is. A zöldségtermesztő szakcsopor­tunk hat éve alakult 13 taggal. Az első négy évben az anyagi segít­ségen túl szakmai támogatást is kaptunk az AFÉSZ-től. Az utób­bi két évben már sem ezt, sem azt. A felvásárlásnál mindig új embereket találunk. Mire meg­szoknánk őket, már rég mess/« járnak. A termelést különben is a felvásárló és nem a gazda szemevei nézik. Ez nagy hiba! Mostohagyereknek érezzük ma­gunkat. A szakcsoport tagjai kö­zül négyen ki is léptek, és so­kan hasonló gondolattal foglalkoz­nak. A kérdés: megéri-e ilyen kedvezőtlen feltételek között szer­ződést kötni?” Szőllősi László, a pásztói ÁFÉSZ zöldségtermesztő szakcsoportjának elnöke ] NÓGRAD - 1980. augusztus 2., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom