Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-15 / 191. szám

/ Kilencven éve született Hunyady Sándor Apja a századforduló Iro­dalmának talán legnagyobb hatású alakja: Bródy Sándor, anyja: Húnyady Margit a szép, fiatal kolozsvári szí­nésznő. „Törvénytelen” gyermek, aki súlyos örökséggel indul el pályáján. A világirodalom­ban számos példát találha­tunk arra, hogy a zseniális apa árnyékában nehezen bontakozhat ki az igazi te­hetség; elég, ha Thomas Mann, s legidősebb írófia, Klaus Mann esetét idézzük. Ám ez a „törvénytelen” gyer­mek igen hamar öntörvényű íróvá válik, már első elbe­széléseiben felcsillan sajátos varázsa; klasszikusan zárt novellái kezdetben mikszáthi hatásról tanúskodnak, majd hangja mind eredetibb lesz, a nehéz örökség ellenére meg­találja önmagát. A társadalom általános je­lenségeit mindig az egyes ember életén keresztül vilá­gítja meg; a látszólag zárt kisvilágban bonyolódó egyé­ni konfliktusok sohasem ma­radnak periférikusak és élet­idegenek; egy egész kor le­vegője vibrál mögöttük. Különös, ellentmondásos kor ez: a langyosan csobogó kávéházi élet, az úri világ „gemütlich” hétköznapjainak felszíne alatt mély társadal­mi problémák lappanganak; igazi írónak kell lennie an­nak, aki képes ezeket észre­venni és hitelesen ábrázolni. Hunyady Sándor azonban képes erre, szellemes, köny- nyed, mulatságos elbeszélései túlnőnek az öncélú anekdotá- záson. Kissé frivol történetei — a vöröslámpás házban szállást és új életformát ta­láló diákról, a gyilkosság gyanújába keveredett selyem­fiúról, a luxushajón utazó, tetszeni vágyó szépasszonyról, vagy a bakaruhában unatko­zó léha úrifiúról — a kor­szak romlottságának, ember­telenségének krónikái. Talán legérdekesebb művé­ben, a Családi albumban vall minderről az író; szemlélete­sen tárul az olvasó elé, hogy a családi kapcsolatok szöve­vényében, az úri világ ele­gánsan felületes miliőjében hogyan találja meg igazi hangját. Mai szemmel nézve is tár­sadalomkritikai alapállás ez, ha nem is mindig teljesen tu­datos. Mert egy dologra min­dig kényes volt Hunyady Sán­dor — nemcsak szépprózájá­ban, hanem publicisztikai munkásságában is — és ez az igazság. Nem véletlen, hogy egy olyan következetes, a szegénység mellett elkötele­zett írókortárs, mint Nagy Lajos, így jellemzi őt: „Mulatságos vagy keserű anekdotái mögött metsző tár­sadalomkritika búvik meg: Hunyady vendég mindenütt ebben a világban, semmiféle osztályhoz, kategóriához nem tartozó, barátkozó, magányos, bókra, udvariasságra hajla­mos. némi körültekintő kompromisszumra képes —. de a lelke mélyén igazságos!” G. A. Szécsényben nincs uborkaszezon ' A szécsényi nagyközségi mű­velődési központban nincs uborkaszezon. Nem kell ki­tenni a táblát: nyári szünet, A program több szabadtéri rendezvénnyel, kirándulással, a nyári évadhoz igazodik. Ami a belső kis- és nagy termi ren­dezvényeket illeti, azok is szép számmai előfordulnak a „repertoárban”. A színház kedvelői a szolnoki Szigligeti Színház előadásában láthat­ták a Szabin nők elrablása cí­mű komédiát. Sok érdeklődő tekinthette , meg a látványos Pedro showműsort. A Rutt- kai-est, amelyre a múzeum­ban került sor, komoly iro­dalmi élményt jelentett a résztvevőknek. Július végén megtartotta premierjét a he­lyi színjátszó csoport. A szé- csér.yi fúvószenekar három alkalommal adott térzenét. A művelődési központ kis- galériájának tárlatait a nyári hónapokban több mint ezren tekintették meg. Augusztus 17-től szeptember 12-ig egy rendhagyó tárlat, a sakktörté­neti kiállítás várja az érdek­lődőket. A különböző kisközségek kirándulásokon vettek, illetve vesznek részt. Az ifjúsági klub tagjai budapesti Plane­táriumba és a Nemzeti Mú­zeumba látogattak el. A nyug­díjasok Mezőkövesden jár­tak. A kertbarátok Dunake­szibe szerveztek tapasztalat- cserét, augusztus végén pedig megtekinti az országos me­zőgazdasági kiállítást. A nyár egy kicsit a szóra­kozás és kikapcsolódás idősza­ka. A szécsényi fiatalok min­den hét végét diszkóval bú­csúztatják. A klub nyáron is nyitott ajtóval várja a láto­gatókat. A gyermekek szá­mára heti egy alkalommal különböző játékos foglalko­zásokat tartanak. Üj dolog, hogy a nyár fo­lyamán tollaslabdát, teniszt, asztalitenisz-felszerelést, vala­mint labdát kölcsönözhetnek a művelődési központban azok, akik sporttal kívánják eltöl­teni szabad idejüket. Készülő rádióműsorok A Magyar Rádió stúdióiban új műsorokat rögzítenek hangszalagra. Filmjegyzet Félek A félelem megeszi a lelket — ez a közelmúltban nálunk is vetített egyik NSZK film címe. A megállapítás igazsá­gával nem vitatkozunk, az aforizmához azonban vala­mit hozzáteszünk. A félelem nemcsak a lelket eszi meg, hanem olykor a teljes sze­mélyiséget is összeroppantja — megbénítva erőt, hitet, aka­ratot, meggyőződést. Ilyesmi történik Graziano rendőr törzsőrmesterrel, a Fé­lek című Damiano Damiani- film hősével. A férfit kemény próbák edzették a törvény en­gedelmes szolgájává. Intellék- tus dolgában nem áll vala­mi magas tokon, a „mit”, „miért”, „hogyan”ok-oko- zati összefüggései kevéssé izgatják. Parancsokat hajt végre, s megelégszik azzal, hogy mások gondolkoznak (helyette is.) Aztán egyszer- csak „kattan” benne valami. Elszörnyedve tapasztalja, hogy egyetlen ember élete sincs biztonságban. Főnökei — elöljárói — egyenként hulla­nak. Grazianónak ez már túlságosan sok. Elhatalma­sodik benne a félelem: resz­ketni kezd, mint a nyárfale­vél. Úgyszólván először éle­tében cselekvésre szánja el magát. Feladja a kívülállás pozícióját és elhatározza, hogy beavatkozik az eseményekbe. Már amennyire teheti. A Félek éppen arról szól, hogy nem teheti, hiszen az állami gépezet — meg a szen­tesített törvénytelensség mo­rálja — mindenkinél és min­dennél erősebb. Mivel a meg­rémített zsaru cselekvésre szánja el magát, és beszélni. óhajt, annak rendje és módja szerint elteszik láb alól. Egyre több a Félek-hez ha­sonló, meglehetősen csüg- gesztőnek nevezhető látlelet a nyugati filmgyártásban. Da­miano Damiani, az olasz ren­dező úgyszólván futószala­gon készíti kritikus hangvé­telű és művészi hatékonyság­ban is jó színvonalú alko­tásait- ■ i • "I Ha mérleget készítünk, a té­makör feldolgozásáról, a tar­tozik és a követel oldalra egy­aránt írhatunk. Mindez ter­mészetesen a Félek-re is vo­natkozik. A legradikálisabb következtetéseket megfogal­mazó művek hangsúlyozzák, hogy nem egyes emberek fel­Az életveszélyben forgó rendőr és a bíró (Gian Maria Vo­lonte és Maria Adorf) fogásával, moráljával stb. van baj: a társadalom egé­sze korrupt, a gyökerekig kell .leásni ahhoz, hogy a szimptó- mákat felfedezzük. Graziano „sztorija” is ezt példázza. Ugyanakkor — és ez az érem másik oldala — sémává me­revedtek bizonyos fordula­tok és a hatáskeltés eszkö­zei szituációról szituációra, mi több: filmről-filmre visz- szaköszönnek. Mindig ugyan­azok a felsőbbség módszerei. Mindig ugyanúgy hallgattat­ják el az árral szemben úszó­kat. Mindig a „nem tehetünk semmit” csüggesztő konklú­zióját visszük el a moziból ta­nulságként. De ne legyünk igazságta­lanok: .Damiani nem beszél­het nyíltan a tőkés rend megdöntésének perspektívái­ról. Pályatársai sem. Talán közvetve érzékeltethetnék meg erőteljesebben az összefogás, a protestálás programjának értelmét. A filmben egyébként fe­szes a dramaturgia. Egyes je­lenetek sokkolóak. Gian Ma­ria Volonté a rendőr össze­omlásának folyamatát le­fegyverző hitelességgel áb­rázolja és partnerei (Erland Josephson, Mario Adorf) is illúziótkeltően alakítanak. —ko— Befejezés előtt Szegeden Befejező szakaszához érke­zett a Szegedi Szabadtéri Já­tékok idei évadja. Az eddigi 17 előadást több mint 50 000 néző tekintette meg, s még a hátralevő 5 estén is telt ház ígérkezik. Így a nézőszám elő­reláthatóan 80 000 körül ala­kul. A játékok idei fináléjában augusztus 15-én pénteken a magyar népi együttes bemu­tatóját tekinthetik meg az ér­deklődők. Műsorösszeállitá­p ■ ilrKon c-jómnc iii tonpl/nvoAd. ráfia mellett az együttes egy­kori neves mesterének, Rá­bai Miklósnak több nagy sike­rű feldolgozását, köztük az Ecserí lakodalmast is előad­ják. Produkciójukat augusz­tus 17-én és 19-én megismét­lik. A játékok befejező sza­kaszában két este, augusztus 16-án és 20-án Szakcsi Laka­tos Béla—Csemer Géza Pi­ros karaván című musical- ja kerül színre. ,, Gajdos Ferenc hangmester és Sediánszk.v János szerkesz­tő-műsorvezető a „Játék a szerelemmel” műsor vissza- hallgatásán. ' A „Törd a fejed" vetélkedőműsor résztvevői. 4 NÓGRÁD - 1980. augusztus 15., péntek iiiiinnimiioiiiiiiiniiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiniiiiiHiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiMiimimiiiiiiiimiiiiiiiiiniimimiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiinini. Példa a türe'emre, akaraterőre, hivatástudatra Péchi Blanka életműve „Beszélni nehéz!” Ez a mondat jó ideje összeforrt Pé- chy Blanka nevével. Megdöb­bentő kijelentés, de—, sajnos —, mindannyian tapasztal­juk, hogy nem túlzás. Beszél­ni, úgy látszik, nem könnyű. Döcög, elbizonytalanodik, vagy éppen ellenkezőleg: bizton­ságos rutinnal teszi gyászos közkinccsé a helytelen beszé­det gyakran az is, akinek a szó a hivatala. Szerencsére mindenki füle hallatára tűzte ki céljául egy­re több felnőtt és gyerek a szép magyar beszéd elsajátí­tását. S aki nemcsak megél­hetési forrásnak, vagy a köz­lés jól-rosszul használható esz. közének tekinti anyanyelvét, az nem szégyelli a tanulást, beszédkultúrájának csiszolá­sát. Péchy Blanka nevét egyre többen ismerik a „Beszélni nehéz” című rádióműsorból, s azonos című könyvének ol­vasóiként. A fiatalabb kor­osztály talán nem 'tudja, hogy eredeti hivatása nem nyelv­művelő, hanem színész. Tagja volt Budapest legkitűnőbb színházainak, játszott a bécsi Josefstädter Theaterben, a vi­lághírű Reinhardt társulatá­nál — nála végezte el a ren­dezői szemináriumot is —, a felszabadulás után pedig a bécsi magyar követség kultu­rális tanácsosa, a bécsi Colle­gium Hungaricum igazgatója lett. Több színházban és a Zeneakadémián tanította a színpadi beszédet, s ország­szerte, színpadokon, pódiu­mokon népszerűsítette a leg­nagyobb magyar költőket. Eredetileg csupán eszköze — művészetének kifejező- eszköze volt a szó. Hogyan lett nyelvművelő? „Nálunk semmi beszédkultú­ra, semmi oktatás nincs, sőt, a hangzó beszéd törvényei sin­csenek tisztázva”. Kodály e szavai 1937-ben hangzottakéi; őt idézi Péchy Blanka abban a kötetében, amely az eddig napvilágot látott négy mun­kája közül a legtöbbet árulja el szerzőjének életéről, leg­főbb céljáról. Ez a kötet az 1974-ben megjelent Eeszélni nehéz. — Kirakatba került a be­széd. Közszükségleti cikké vált. Égetően időszerű tehát az általános beszédkultúra meg­teremtése. Általános! Ez a lényeg. Persze, az út hosszú lesz, mert beszélni ne­héz! A magam bőrén tanul­tam meg, milyen irgalmatla­nul nehéz. Hat évtized óta munkaeszközöm a beszéd. Máig sem sikerült kiismer­nem. Néhány titkát kifürkész­tem mégis. Sajnálnám sírba vinni őket. Megingathatatlan meggyő­ződése. hogy a gyökeres tár­sadalmi változás —, s az élő­szóval terjesztett tömegtájé­koztatás térhódítása — ugyan­olyan újítómozgalmat igényel az egységes kiejtés, az igé­nyes beszéd érdekében, ami­lyet Kazinczyék valósítottak meg a polgáriasodás küszö­bén. Nem tudott ellenállni a vágynak, hogy lökést adjon e mozgalomnak. így jutott el a Kazinczy-alapítvány gon­dolatához. Szinte jelképes, hogy Já­szai Mariról írott kötetének tiszteletdíját áldozta a Ka- zinczy-alapítványra. S, mert nálunk hasonlóra nem volt példa, sok adminisztrációs akadályt kellett leküzdenie. Et­től sem rettent vissza. — A magyar nyelv szolgá­latában eddig 46 esztendőt töltöttem el színpadon, elő­adói pódiumon, s néhány év­tizedet íróasztal mellett. Ha­lálom után is szeretném szol­gálni anyanyelvemet, mely nekem megélhetést, életem­nek tartalmat, szépséget adott... Most milliós töme­gek lépik át a művelődés kü­szöbét. Sokszor felelősség há­rul a szép magyar beszéd hivatásos terjesztőire és mű­velőire. .. Sürgősen fel kell ébresztenünk a felelősségteljes érdeklődést az élő beszéd, és anyanyelvűnk szent ügye iránt. Ezek Péchy Blanka szavai. De nemcsak írott és kimon­dott szóval harcol a szép be­szédért. Százezer forint kész­pénzt ajánlott fel a Kazin- czy-alapitvány céljára, hozzá­fűzte, hogy végrendeletében az alapítványt teszi meg általá­nos örökösévé is. Több mint húsz esztendő óta jutalmazzák Kazinczy- díjjai azokat, akiknek pél­dásan szép beszéde naponta Péchy Blanka civilben eljut a hallgatók millióihoz, s akik ily módon az egész nép beszédét alakítják. Ha­sonlóképpen részesítik a díj­ban a kitűnően beszélő tanu­lókat Is. Péchy Blanka nehéz misszi­ót vállalt. Tevékenysége, pél­dája felbecsülhetetlen. De, hogy megbecsülik a tevé­kenységét, azt bizonyítja az is, hogy az Érdemes művész cím mellé kitüntették a Ma­gyar Népköztársaság Zászló­rendjével. Jutalma a sokrétű vissz­hang is; az a kézzelfogható eredmény, amelyet munkás­sága erejével elért. Péreli Gabrieli*

Next

/
Oldalképek
Tartalom