Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-23 / 171. szám
A többségnek szívügye Bizottsági tagság, társadalmi vezetőségben való részvétéi — mindez, bármennyire kezd közös üggyé, társadalmi feladattá válni a közművelődéi élőbbé tétele, gazdagítása, szélesítése — sokak szemében még „gittegyletnek”, tires formalitásnak tűnik. Nem volt könnyű dolog Pásztó nagyközségben é® társközségeiben sem összehozni a művelődési intézmények (könyvtárak és művelődési házak együtt) társadalmi vezetőségét. De az elmúlt hónapban már nem először jöttek össze, közel egy esz- tepdeji tapasztalat van mögöttük. Huber Pálné, a pásztói Lovász József Művelődési Központ intézményi előadója, a társközségek kulturális életének összefogója úgy vélekedik, a vezetőségi tagok többségének nem közömbös, miről esik szó az üléseken, szívügyük a jobb ellátás. Ha nem tudnak eljönni az értekezletre. arra nyomó* indokuk van — nem „igazolatlanul” vannak távol. — Az a gyakorlat, hogy először a három társközség — Mitrakeresztes, Mátra- szőlfis, Hasznos — társadalmi vezetőségét hívjuk össze. Miután tavaly augusztusban Hasznoson egy jó adottságokkal rendelkező művelődési ob. jektumot adtak/ át — felújítás után — itt tartottuk az összevont megbeszélést június közepén. -Előtte írásos tájékoztatót adtunk ki mindhárom helység objektív és szubjektív feltételeiről, tartalmi -tevékenységéről — a téma az ezekkel kapcsolat-' ban felmerülő kérdések megvitatása volt, ötletek, javaslatok, kérése a társadalmi vezetőség szerepének növelése. tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében. Egy orvosdoktor a XVIII. századból Weszprémi István Tóth Bél*. • XVIII. századi Debrecen tudományos életének egyik legjobb ismerője, az utóbbi években három kiemelkedő egyéniség életét és munkásságát foglalta össze: 1977-ben Hatvani Istvánról, 1978-ban Maróthi Györgyről és legutóbb Veszprémi Istvánról irt tanulmánya je lent meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában. Mindhárom tudós, századának kiemelkedő személyisége volt. Hatvani és Weszprémi legjelentősebb képviselője volt annak a szellemi mozgásnak, amely a teológia gyámsága alól az önállósodás felé vitte a tudományokat. Weszprémi István 1723-ban született Veszprémben. Családi neve Csanádi volt, a Weszprémi nevet akkor vette fel — utalva származási helyére —, amikor tanulmányai végzése elszakította az otthonától. Kilencéves korában került a pápai kollégiumba. 1739-ben a soproni líceumban, majd 1743-ban néhány hónapig Besztercebányán folytatta tanulmányait, és még ez év októberében a debreceni kollégiumba került A debreceni kollégiumban 10 évet töltött. Ebben a tiz évben nagy változások történtek az oktató-nevelő munkában. Ez az időszak a felfelé ívelés korszaka volt. Maróthi, Hatvani a természettudományos oktatást korszerűsítették. Weszprémi sokoldalú érdeklődésére nagy hatással voltak a kollégium széles látókörű, polihisztorságig emelkedő tanárai. Hatvani tanárságának kezdetére Weszprémi már különböző, a kitűnő tanulókat megillető megbízatásokat látott el. A legfelsőbb osztály tanítója (praeceptor oratoriae), bibliothecarius és 1751-től szénior volt. E tisztségeiben közel került a fiatal Hatvani professzorhoz és az ő orvosi tevékenysége új világot tárt fel előtte: a gyógyító orvos világát. Weszprémi István 1752-ben a kollégium pénzügyi segítségével külföldi egyetemek látogatására indult. Bécsben három hónapot töltött, majd Zürichben folytatta tanulmányait, ahol a Kail Schäffer vezette anatómiai gyakorlatok voltak nagy hatással rá. Utrecht, London volt peregrinusunk további útja. Mindenütt az orvostudományokat tanulmányozta nagy előszeretettel. 1755-ben a pestisoltásról írt könyvet, melynek a londoni tudós körökben is visszhangja volt. Utrechtben szerezte meg orvosdoktori oklevelét és 1757-ben a pozsonyi vizsgáló bizottság előtt „szoros tudománybéli vizs- gáltatást állott ki”, majd ezután telepedett le Debrecenben, ahol 1757—1799 között dolgozott. 1768-tól „mint a Debrecen városának rendes és fizetéses orvosa”. Nem csak gyakorló orvosi munkáját végezte, hanem gondja volt a felvilágosító munkára is. 1760-ban jelent meg Kolozsváron a „Kisdedgyermekek neveléséről rövid oktatás” című munkája, melyben a betegségek gyógyítása helyett azok megelőzésére teszi a hangsúlyt, és ehhez ad tanácsokat. Ezt követte a „Bábaságra tanító könyvecske” (Debrecen, 1766), majd az 1766-ban Pozsonyban nyomtatott „Gazda-ember könyvecskéje”. Weszprémi legnagyobb és legismertebb müve a „Suc- cincta Medicorum Hungáriáé et Transylvaniae Biographia”. Ez a mű nem előzmények nélküli, maga Weszprémi is megemlékezett elődeiről. Húszéves — széles körű levelezésen alapuló — gyűjtőmunkájának eredménye 1774 —1781 között jelent meg négy kötetben. Tóth Béla részletesen elemzi a Succinta feltáró módszerét, a fennmaradt kéziratos példány alapján a Weszprémi gyűjtő és feldolgozó elveit. Megállapítja, hogy Weezprémi műve „életrajzi, könyvészeti, nyomda- és művelődéstörténeti adatok sokaságát őrizte meg”. (62.1.) E nagy műve után még két írása látott napvilágot életében. Gyakorló orvoal munkája mellett törvényszéki orvosi feladatokat is végzett, da nem csak Debrecenben, hanem a Hajdú Kerületben is. Emellett kiterjedt levelezést folytatott hazai és külföldi tudósokkal. Debreceni háza a szellemi élet központja. Szinte állandó vendégei voltak: Csokonai, Földi János, Mán- di Márton István és megfordult házában Kazinczy Ferenc is. Kiterjedt orvosi munkája, levelezése mellett a számtalan családi probléma 'között gazdag könyvtára volt vigasztalója. Halála után 667 darabból álló könyvtár maradt utána, melyben az orvosi könyvek mellett irodalmi, nyelvészeti, jogi művek is találhatók. Számos latin, angol, francia és német nyelvű folyóirat is hozzátartozott könyvtára állományához. Háromkötetes növénygyűjtője számos növényritkaságot őriz. Ö is a debreceni füvészek egyik utóda és mint ilyen, egyike a magyar botanika úttörőinek. 1799. március 17-én halt meg Debrecenben. Weszprémi azoknak a sorához tartozott, akik külföldet bejárva, könyvekben és tudásban hazahozták koruk modern ismereteit és „itthon apostoli hévvel terjesztették a szegény, megromlott —magyar nép között”. Itthon is lépést tartott korának tudományosságával, társadalmi mozgásaival. Személye és munkája összekötő kapcsot képez a debreceni korai felvilágosodás és az ugyancsak itt kibontakozó „nagy” felvilágosodás képviselői között (Csokonai, Földi, Fazekas). A Weszprémi István életét bemutató kötetet gazdag jegyzet- és képanyag, valamint német és orosz nyelvű összefoglalás teszi teljessé. (Tóth Béla: Weszprémi István [1723—1799], Bp. 1979. 159 lap.) LenUey István NOGRAp - 1980. július 23., szerda J — Mit „hoztak át” a társ- községi megbeszélésről a nagyközségire, milyen témák kerültek szóba? — A június végfei megtartott pásztói társadalmi ver zetőségi ülésen a szakterületi tevékenység jelenlegi helyzetével, gondjaival, lehetőségeivel ismerkedtek meg. A hozzászólók — a három társközség képviseletében is — elmondták, mit várnak az intézménytől, az előadóktól. „Kintre” alapszolgáltatás szintjén tudjuk biztosítani a műsorokat. A célunk: a központi ellátás további erősítése — azaz minél színvonalasabb nagyrendezvényeket biztosítsunk itt. minden korosztálynak, érdeklődési körnek eleget téve és arra ösztönözzük a peremközségek lakóit, hogy vegyék igénybe. — Gyakran van gond a látogatottsággal — különösen színházi jellegű rendezvényeken. Ezzel kapcsolatban nem mondták el véleményüket a vezetőségi tagok? — De, szóba került. Ügy fogalmazódott meg: nem megfelelő még az előkészítés, a művészi hatás befogadására. Nem tudják sokszor az emberek, mire jönnek, mit kapnak — az érdeklődés, a művészeti élmény nagyobb lenne, ha ezt jobban csinálnánk. Jó formának találták a szocialista brigádvezetők klubját — a különböző gazdasági egységekből érkező emberek itt sok tapasztalatot összegyűjthet- nének, ami segíthet a kulturális munkában is — szorgalmazták. ne tartson sokáig az átmeneti szünetelés. Az is a látogatottság, kedveltség témájához tartozik, ami az ismeretterjesztő nanokkal kapcsolatban felmerült. Jónak érzik a múltkori formát, amikor sok volt az üzemekbe kihelyezett előadás, a témajavaslatokat, a biztosítható szemléltető eszközöket élőre megkapták — így tudták, mire ülnek be. Az őszi ismeret- terjesztő napok során a műszaki ismeretterjesztés kerül középpontba. Még a közönség kérdéséhez tartozik: kiépült a közönségszervező hálózatunk. Az idén már most tudjuk, mit hoz a Népszínház, a filharmónia, a bábszínház, milyen pódiumműsorokra lesz lehetőségünk a Radnótó-színpaddal kötött szerződés révén. Ezzel a két adottsággal jobban kellene élni — ebben sok feladata van a társadalmi vezetőségnek. — Melyek ezek? — Munkánkban nagy segítséget jelent, ha a társadalmi vezetőség tagjai szűkebb környezetük, munkahelyük művelődési igényeit, problémáit feltárják. Kérjük, h'ogy ne tekintsék ezt kampányszerű feladatnak, ne csak az ülések alkalmával mondják el véleményüket, hanem a mindennapos tevékenység figyelemmel kísérésével, konkrét aktív munkával segítsék az intézmények vezetőit, előadóit. Ez különösein a társközségben fontos, hiszen mindenütt nyolcórai munka után, tiszteletdíjért vállalták a munkát. Mátrakeresztesen igen sok volt a cserélődés, nem könnyű kapcsolatokat kiépíteniük. G. Kiss Magdolna A feipödrött bajuszű művész 0.) Salvadoré Dali „Totális zseni vagyok" Három dolog tette híressé: A márkajeleként viselt, felpödört bajusz. A íekiámgegek. ként megrendezett botrányok. A lágyan szétfolyó órák — itt egy Breker gipsz mellszobron —, amelyeket azért festett, hogy az idő szétfolyását ábrázolja. A spanyol festő, Salvadoré Dali megzavarta és megdöbbentette, lelkesítette és felháborította a közönséget, egy fél évszázadon keresztül. Decemberben Párizsban volt a sokat vitatott művész legnagyobb kiállítása. Színesre festett halászcsónakok dülöngélnek békésen a kikötőben. A keskeny" mólón férfiak ülnek, a hálóikat foltozzák. Két sovány macska egy ragadós tintahal maradékán ve_ szekszik. Mindenhol megtörténhetne — csak nem Port- Lligatban, a turistáktól zsúfolt spanyol partok északi csücskén tenger- és halszagot lehet érezni, nem a sült krumpliét Itt nem takarják el szállodasorok a grandiózus sziklakulisszákra való kilátást. A sziklás strandon alig egy tucat turista fekszik. „Azt ott fent”, mondja Gor- di halász, „azt nem szeretjük. Mit tett értünk? Semmit. Éppen ellenkezőleg, miatta nem építkezhetünk itt, még az utat sem javíthatjuk ki. A turizmus elkerül minket.” Ott fenn, nem a Jó Isten van, hanem valaki, aki annak tartja magát: Salvadoré Dali. Századunk egyik jellegzetes művészfigurája. Ami viszont nem kétséges: Dali a szürrealizmus szimbolikus alakja. A lágy órákat és égő zsiráfokat, a női testből kihúzott fiókokat és a lágyék alá támasztott monstrum mankókat ábrázolnak képei. A régi mesterek precizitásával festette meg környezetünk otthonos tárgyait, de abszurd, fantasztikus szituációba állította őket. A nyilvános fellépéseknél is nagy becsben tartotta őket. Dali az gz excentrikus ember, aki egy homárt pórázon vezet sétálni. Dali az az ember, aki a meztelen nőket élő tengeri állatokkal körit. Dali az a főcímekre vadászó ember, aki karfiollal telerakott Rolls. Royca-szal megy el a párizsi egyetem előtt. Dali az a showman, aki olyan frakkot visel, ami nyolcvannyolc üveggel van tele aggatva, amelyek, ben borsmentalikőr és egy döglött légy van. Dali az a reklámstratéga, aki a következő elv szerint dolgozik: „Beszéljenek Daliról, legrosszabb esetben akár jót is.” Dali a művészeti piac olyar szupersztárja, aki több mint 30 könyvet illusztrált, verseket, esszéket és regényeket írt, és másoktól eltérően a saját nevét teszi kommersszé. A neve megtalálható ingeken, nyakkendőkön, ékszereken és pálinkákon. A hegyoldalon, egy alivali- gfe közepén él az az ember, aki azt mondja magáról: „Totális zseni vagyok.” 1929. óta él ott. A növekvő jólétben egymás után öt halászkunyhót épített át a birodalmává. A kertben az úszómedencének fallusz formája van. A galambházon egy ragyogó fehér óriás tojás, a széles falról két ezüstös kopasz fej köszönt ránk — az egyébként inkább polgári homlokzat szürrealista dekorációja. Zavartalanul é! itt a mester. Franco ugyanis 1954-ben, Dali kedvéért nemzeti természetvédelmi területté nyilvánította a Port-Lligat-öblöt. Dali ma inkább Mpliéra „Képzelt betegére” emlékeztet, mint arra az emberre, aki egy fél évszázadon keresztül arról akarta meggyőzni a világot, hogy ő „évszázadunk legnagyobb művésze”. A mester fáradt. A showman szerepe már a terhére van. Már nem pózol. Csak Dali beszélőkéje nem szenvedett csorbát. Ki csodálkozik, ha Dalit olyan szívesen hasonlítják össze a boxmester Alival. Mindkettőnek óriási az öntudata. Az önreklámozáshoz való tehetségével Dali elérte, hogy az utcán az is megismeri, akit nem érdekel a művészet, ugyanúgy, ahogyan az is ismeri Alit, aki soha nem látott boxot. A művész, aki már évente csak egy képet alkot, a spanyol király I. Juan Carlos portréján dolgozik. Hiperrealista stílusban festi. Ez az amerikai művészéti irányzat az egyetlen a kortársiből, amely kegyes* szemében. Az amerikai Richard Estes fényképszerű pontossággal festett képei tetszenek a szürrealista Dalinak. Salvadoré Dali a spanyol Figue- ras tartományi városban született 1904-ben egy köziegvző fiaként. (—B—) Villánykövesd pincéi A Mecsek aljától délre, a Dráva menti síkságból kiemelkedve a Villányi-hegység lábánál, olyan a táj, mintha mediterrán vidéken járnánk. S szépségeit csak fokozzák építészeti remekei. Népi építészetünk egyik páratlan szépségű értéke, a villénykövesdl védett pincesor tárul a szemünk elé, ha Villánytól keletre megteszünk két kilométert A két-háromszáz éves pincék mélyen a domboldalba húzódnak. S az út kanyarulatát, ívét követve épültek egymás mellé, mögé. Itt-ott, s a padokon fekete- kendős, bőszoknyás öregasz- szonyok pihennek meg. A színesre festett ablakkeretek, ajtók a fehér falú homlokzatokon, a sárga-, narancs- es zöld falak szép ritmusú váltakozása megkapó látvány* A formág, színek ritmusát csak fokozza az a különleges építészeti mód, amely a hegy oldalában még egyszer megismétli ezt a pincesort. Egy emelettel feljebb, újabb konstruktív formájú pincék sorakoznak. Alig száz pincéből, egy utcasorból áll a község, a baranyai németség egyik festői települése. A pincékben ma is a táj legjobb borait őrzik, kínálják. Egy ismerősöm ismerőse áll az egyik pince előtt. Kóstolásra jöttek. Az ismerkedés után a szőlősgazda csak any- nyit kérdez: a barátom ismerősei? Az igenlő válaszra a pincébe tessékel, és már önti is a topóból poharunkba a különleges ízű, zamatú vörös borokat. Hiába szabadkozunk, vendégek vagyunk. Nem kis büszkeséggel nyugtázza dicsérő szavainkat. S szívesen mutatja meg a mély pincét, a különböző nemes borokat rejtő hordókat, s az oltványokat. Egyik-másik pincéről úgy tudják, már a török megszállás idején is megvolt, búvóhelyül szolgált. A település csakúgy, mint Villány — évszázadok óta a villány-siklósi borvidék nevezetessége. A hegy oldalában erős, zamatos vörös bort — kadarkát, nagyburgundit, oportót, kékfrankost termelnek. A déli, mediterrán jellegű vidéken kora tavasztól késő őszig melegítenek a szőlőérlelő napsugarai-:. A Villányiihegység mészkőszikláit, — köztük Villánykövesd dombjait —, lösz borítja és ezen a kiváló talajon képződött meszes agyag alkotja a világhírű villányi borok termőtalaját. A történelem tanúsága szerint ezen a vidéken már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtelepítéssel, bortermeléssel. A környék gazdaságát is a szőlő virágoztatta fel, folyamatosan, a XVIII. század óta. A múlt század végén, az országos filoxéracsapás után Franciaorszából hozott csemetéket telepítettek. Ma a villányi szőlők, borok mesz- sze földön híresek, keresettekA 100 villánykövesdi pince védett műemlékegyüttes. Állaguk megóvására tulajdonosaik évente meghatározott összeget kapnak a Műemlék- védelmi Felügyelőségtől. S gazdáik is szeretettel gondozzák, óva használják. Kádár Márta A villánykövesdi pincesor. (Bényl László rí
