Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

Poptábor Salgóbányán Észrevételek és megjegyzések a „könnyűzenéről" A közelmúltban is “sSf-6! «KSK KISZ-tábor adott helyet tizenkét amatőr popegyüttesnek. A tabor létrejöttének alapgondolatát az a tény szolgáltatta, hogy az amatőr könnyűzenei mozgalom gazdátlan, ugyanakkor tö­megbefolyása, jelenléte az ifjúság közegeiben számottevő. Az amatőr fesztiválok, találkozók tapasztalatai szerint a szerény mértékű progresszív törekvések mellett, nagymérvű dilettan. tizmus jellemzi a popzenekari mezőnyt. Ez a felismerés, egy. szersmind hiányérzet szülte a tábor megvalósításának gon­dolatát. Célunk a popzenekari táborral az volt, hogy letíe- töséget biztosítsunk néhány együttesnek egy bensőséges, Intenzív műhelymunkára, melyet élvonalbeli szakemberek irányítottak. Ez a törekvés határozta meg a tábor program­ját, melyben az irányított próbák és gyakorlások kettősségén túl, klasszikus összhangzattani ismeretek, hangszerelési és improvizációs feladatok szerepeltek. Ezeket a foglalkozáso­kat Victor Máté irányításával — aki a tábor művészeti ve­zetője volt —, Fridrich Károly, Presser Gábor, Szigethy Fe­renc és Tolcsvay László vezették. A heti munka lezárását egy közös koncert jelentette, melyet a Magyar Rádió is rög­zített. A hangversenyen nyújtott produkció és a tábori munka ismeretében érdemes néhány gondolatot szentelni az amatőr könnyűzenei mozgalmat reprezentáló együttesek teljesítmé­nyének. A zárókoncert szokatlan helyzet elé állította a zenekaro­kat; egyrészt a rádiófelvétel jóvoltából az ,-,élő felvételek” hangminőségi követelményének kellett eleget tenni, másrészt a színpadi produkció, az „élő kép” feltételeinek megfelelni. Ez a kettős igénybevétel, valamint a rutin hiánya érződött a produkciók többségén. A hétközi formák elmaradtak, ez alól csak a Tamásiból érkezettHANG-ÁR, a fővárosi H. I. T. és a Rockwell együttesek voltak kivételek. A HANG-ÁR együttes lüktető, kemény alapra épített vokális muzsikát játszik, amit a fúvóskórus és a billentyűs hangszerek effektjei színeznek. A hazai popzenei életben rit­kán fordul elő a fúvósokkal operáló, hasonló formáció, a kevés kivétel egyike az egykori legendás hírű Syrius együt­tes. Kísérletező kedvű, invenciógazdág zenészek, bár zenei világuk még nem letisztult. A H. I. T. zenekar műsora va­lódi kuriózum, szándékuk szerint zenés színházat játszanak. Ami valóban izgalmas produkciójukban a zene mellett, az a történet, cselekmény — ahogy kibontják és eljátszák. A szándék újszerűsége mellett a több szólamú vokál megkompo. hálása és interpretálása érdemel említést. A Rockwell ke­mény rockot játszik, a hagyományos felálláshoz képest a két dob egymásmellettisége számít eltérőnek. A feszes alapot a két ütős tükördobolása és a basszusgitár biztosítja, amit jól egészít ki az énekes és a gitáros szuggesztív játéka. Hétközi teljesítményük alapján feltétlenül az élvonalhoz sorolható a váci MODI-ROCK és a pesti SOLARIS. A MODI_ ROCK teljesítményét erősen lerontotta a rpssz beállítás. Ä háttérül szolgáló zenekari blokk több hangsúlyt kapott a ve­zető szólamot vivő vokálnál. Az együttes melodikus rockot játszik, ami az ének szerepét hangsúlyozza. A Solaris instru­mentális zenét játszik; meghatározó egyéniség a billentyűs játékos, de méltó társak a két gitáros, fuvolista és a dobos. Zenéjük bennem egyidejűleg idézte fel a Nice, a Yes, és a Pink Floyd egzotikus harmóniavilágát. Az ügyes melodikus- hangszerelési ötletek ellenére vállalkozásukból hiányzik a zenei, gondolatok kifejtése. Ettől nyugtalan és szaggatott ez a zene, kompozícióik a befejezetlenség érzését állandósítják. Az élvonalhoz kapcsolódik egy bizonyos szálon a kalo­csai ROCK-TÁV is. Azt a zenei anyagot, amit fölvállaltak pontosan tudják, összeszokott, tisztán éneklő, zenélő csoport, Gondom a „matériával” van. Zenei világuk a hatvanas évek sweetes beatstílussal rokon, ami akkor sem tartozott a progresszív vonulathoz. Dallam-, harmónia- és szövegformá­lásuk lágy tónusú, érzelmi és gondolatvilága szentimentális, ugyanakkor mindez kemény alapra, rockos ritmusszekciókra épül. K. O. kontra Fanyúl: A Budapesti K. O. jelképesen ki­ütötte önmagát. Ezt zenei nyelvre fordítva: az instrumentális blokk stabil háttere, plaszticitása mellett labilis szólóének adta az előteret. Az éneknek szánt kiemelt funkció, a szó­lista bizonytalansága miatt, teljesen lerontotta az összképet Az énekesnek nem „csak” intonációs zavarai voltak, hanem szinte végig legalább szekund távolságban elkerülte saját szólamát. Így az egyébként kitűnő zenekari kíséret ellenére fölborult az egész konstrukció. A hazai pálya előnyét él­vezte a salgótarjáni Fanyúl együttes, melynek tagjai hangsze­reiket jól kezelő, improvizatív készségű zenészek. Az együt­tes munkában viszont több hiányosság mutatkozik. A zene természetétől idegen megoldások: végnélküli rögtönzések, pár­huzamos szólók, melyek sokszor üresen futnak, a találkozás reménye és az alapkíséret támasza nélkül. Olyan ez, mint az alap nélküli felépítmény. A rockkoncerteken érző füllel-szem- mel jelenlevő, de a zenei szövet lényegére alig odafigyelő közönség érzékszerveit leköti a látvány; a hangszerek „iz- zasztása”, az egymást felülmúló szólók virtuozitása, az éne­kes emberi hangon túli megszólalása. Az öncélú hangszer­szólók egyetlen céllá, kizárólagos tartalommá, lényeggé vál­nak. A kompozíció ily módon történt torzítása a Fanyúl együt­tes programját is meghatározza. Így aztán nem érvényesültek kellőképpen az egész amatőr mezőny egyik legkvalitásosabb énekesének és dobosának valódi értékei sem. Kár mindkét csapatért, mert az említett fogyatékosságok nélkül az élmezőnyben lenne a helyük. És a többiek? Róluk még egyelőre csupán a jövőbeni remények kapcsán szólhatunk: a Denevér, a mátranováki GM 75 és a Stress együttesek produkcióiban egy-egy zenei ötlet vagy ügyes muzsikus jóvoltából megcsillant valami, de náluk még hiányzik az a plusz, amivel akár az előbbi zene­karok színvonalához felzárkózhatnának. birtokában vallom, hogy az tapasztalatok llyen vállalkozásokra, mint a poptábor, szükség van, még akkor is, ha jól tudom, mindez nem helyettesítheti a könnyűműfajjal főprofilként foglalkozó intézmények sokrétű lehetőségeit. Tóth Csaba, a megyei művelődésügyi osztály munkatársa Kulturális hírek ' ;,Busku története” címmel játszák. Operatőr: L. Sarov- új játékfilmet készített a dorzs. mongol filmstúdió. A film — A közeljövő filmújdonságai amelynek rendezője és sző- között szerepel három másik vegírója P. Cogzol — népi ih- játékfilm — köztük a törté- letésű mongol mesét dolgoz nelmi tárgyú „Keresztül a fel, Buskuról, a szegény, de Góbin és Kjangánon” — és bátor emberről, a jóért, az egy dokumentum film „Mon- igazért folytatott harcáról, goi kommunisták” címmel, győzelméről szól- A főbb sze- amelyeket mongol filmesek re pékét L. Cogzolma és Sz. szovjet ’kollégáikkal kopro- Genden érdemes művészek dukcióban készítenek. Ellentétes tendenciák Visszapillantás a színházi szezonra Kicsit mindig gondban vaa az értékelő akkor, amikor összefoglalót készít egy olyan bonyolult, összetett dologról, mint a színházi évad — mely nálunk megyénk sa­ját színházzal nem rendelkez­vén. több egymástól eltérő feltételekkel, adottságokkal bíró színház programjából áll. Nógrád megye színházi műsorpolitikája így szükség* szerűen mások műsorpolitiká- jának függvénye, vajmi kevés lehetősége adódik arra, hogy ebben sajátos szempontjait érvényesítse. Nekünk nem a döntés, hanem a választás le­hetségessége jut, az is — is­merve például a szolnoki vagy a Népszínház színpadi követelményeit — korlátozott mértékben. Persze nem sajnálkozáskép­pen írjuk le ezeket. így tör­ténik már ez évek óta, s így fog történni — ugyancsak szüségképpen — jő ideig. A gondolat felvetését lényegé* ben egyetlen dolog indokolja: annak megértetése (mert szé­les közönségrétegekben is­meretlen a világos magyará­zat), miért kevés — mond­juk — a színházi ajánlatok­ban a kacagtató vígjáték, vagy a melodikus operett. Mert ezekből Salgótarján* ban — ahol, beszámítva a bábos gyermekelőadásokat is, négy színház gondoskodik programról — keveset látha­tott a közönség az elmúlt sze­zonban, mégis örvendetesen többet, mint egy esztendővel ezelőtt Most nemcsak Candi- de mulattatott; részt vállalt belőle La Mancha lovagja, Svejk, Musztafa bej s — Igaz, néhány vállalkozó szellemű szolnoki színész jóvoltából — Rettegi Fridolin. E névsorból is kitűnik, a szolnoki Szigli­geti Színház tanult eíőző évadjának — megítélésünk szerint eszmeileg, művészileg igényes — hűvös közönségfo­gadtatásából, s ha nem is ad* Az évad legnagyobb sikerű előadását Szurdl Miklós ren­dezte. Az út... Hasek Svejk- jéből készült (A „hős” kato­nát Hollósi Frigyes, a bornirt ezredest Czibulás Péter alakí­totta.) ta fel eredeti elképzeléseit, engedett a nézők „súlytala­nabb” szórakozási igényeinek. Hogy helyesen tette-e? Sal­gótarjáni tapasztalatainkat tekintve, igennel válaszolha­tunk. Előadásonként — jólle­het befolyásoló tényezőként kell számba vennünk a két* tővel csökkentett előadásszó- mot is — átlagosan jóval több néző ült a színházban, mint előzőleg. Az érdeklődés tehát a műsorpolitika módo­sításának, a jelenlegi átlagos közönségízlés gondosabb fi­gyelembe vételének helyessé­gét igazolta. A felcsendülő tapsok is erre engednek kö­vetkeztetni ; és természetesen a magunk józan átgondolása, körültekintő, a szempontok sokaságának mérlegelése. Az elmúlt évadban a szol* noki színházzal kapcsolatosan nem is ezzel volt gond. A ki­választott és bemutatott da­rabok gondolatgazdagok, szín­padi alapanyagként igényesek voltak. Gondoljunk a Jurij Ljubimov rendezte Trifonov­Mal témát dolgozott fel, Jellembeli hibákat, fogyatékossá­gokat ostorozott Szász Péter bohózata, a Whisky esővízzel. A Verebes István rendezte darabban Antal Anettát, Mar- glttay Ágit és Szoboszlay Évát láthatjuk. gyezhettük meg a nevét. Á két éve tevékenykedő új szín­házi vezetés — a gyakorlat bizonyítja — jól halad a ma* ga választotta-ld jel ölte út on. Lengyel György, a színház művészeti vezetője nyilatko­zata körülbelül egy esztende­je, hogy a színháznak a ha­sonlóan gondolkodó emberek gyülekezetének kell lennie: s ez Debrecenben mintha egv- re inkább megvalósulna. Szí­vesen látnánk hát egyszer a prózai részlegét is — mint ió fél évtizeddel ezelőtt. Talán meg lehetne egyezni az ille­tékeseknek, anélkül. hogy Szolnok érdekeit sértenem*- Évad végi visszapillantá­sunk végén érdemes szólnunk országjáró színházunkról, a Népszínházról, mely a megve nagyobb- helységeiben, műve­lődési házaiban mutatja be rendszeresen műsorát. A két éve létesült intézmény eszmé* nyéről, a tömegszínházi esz­ményről már sokszor írtunk, esetenként kétségbe vonva, vagy éppen megerősítve bizo­nyos művészi törekvéseket. Az elmúlt évad általunk lá­tott — négy-öt —*Drodukc;ó- ja alapján meggyőződéssel ál­lítjuk: a színház mind köze­lebb kerül vállalása teljesí­téséhez. Szervezeti felépítése, színházirányító munkája is egyre világosabb lett előttünk. Bízunk benne, hogy Malonyai Dezső Igazgatása és Vámos László főrendezősége alatt to­vább tisztul a kép, s az or-' szágjáró társulatok is a vár­beli és a többi kőszínházi adaptációra, a Cserére, amely- lyel a moszkvai Taganka Színház világhíres főrendező­je másodszor szerepelt Ma­gyarországon, ■ amely a ven­dégként fellépő Végvári Ta­másnak nyújtott kiugró lehe­tőséget- Emlékezhetünk a Hasek-átdolgozásra, a Svejkre Is, vagy Szász Péter leleplező, és egyben keserű bohózatára, a Whisky esővíz- zel-re, Paál István — aki azó­ta, a tavasszal a sztnhz fő­rendezője lett — Jarry-inter- pretációjára, A leláncolt Übü- re S e felsorolással a legsi­kerültebb, a legszínvonala­sabb előadásokat említettük. A többi — például a La Man­cha lovagja című musical, a Bál a Savoyban, a Platonov szerelmei — csak részértékek­kel, nem egy esetben egészen szerény mértékben, büszkél­kedhet. S itt Jutottunk el gondolatsorunk magvához: a szolnoki produkciók összes­ségének színvonalbeli prob- együttesek színvonalához zár-, lémáihoz. Egyértelműen esett kóznak fel. Az előadások lát­a színvonal az egy évvel ko- ványkiállításában, a rendezés rábbihoz képest S rendsze- és a szerepjátszás szemléleté­rint nem a rendezői munka ben ennek határozott jelel fogyatékosságai, kimunkálat- mutatkoznak. Természetesen lansága miatt, hanem a szí- az avitt, öröklött előadás- és nészi játék kiforratlansága, játékstílust nem lehet máról éretlensége vagy kifejezett holnapra levetni. Türelem, ki­gyengesége folytán. Különö* tartás, szívós igyekezet kell sen az énekes játékokban hozzá. A türelmet a magam éreztük, hogy a színészek részéről meg is szavazom, mert nem rendelkeznek a szüksé- érzékelem, hogy ez a színház ges hang- és táncbeli képes- jobb, mint egy éve, és sok­ségekkel. Általában azonban szorosan jobb a korábbi évek­ez nem az ő hibájuk. Rájuk hez képest. Szívesen vennénk a vezetőség kiosztotta a sze- azonban, ha megyénk több repet, nekik pedig meg kel- községébe látogatna el a szín­lett csinálniuk. Nem tehetség- -ház — ezt igényli, joggal, le­telenségről van szó, hiszen galább három-négy tradíciók­azok, akik nem tudtak a ze- kai rendelkező, színházi elő­nés játékok motorjai lenni, adást azonban már két éve azok kitűnőnek mutatkoztak nélkülöző község­számos más esetben prózai Végére érve összefoglalónk- darabokban. Bizonyára nekik nak újból feltesszük a kér­legalább annyira kínos volt a dést: milyen értéket képviselt sikeres szerepekben feszenge- az elmúlt színházi évad?Sum­niük, mint látni azt a nézőtér- mázva válaszolva átlagosat, ről. A színháznak a jövőben Nem hozott olyan kimagasló gondosabban kell kiválogat- sikert, mint a korábbi Tangó, niaa szereplőket, hamárkö- nem Is hozott olyan bukást' zelít — érthetően és helyesel- mint a Bakhus volt. A külön­hetően — az étlagízléshez, böző színházak fejlődési ten­Olyan darabot tűzzön műsorá- dencái azonban az idén nem ra, amelynek szerepeire —. estekegybe; Szolnok, mintrá­akár vendégként is — minden mutattunk, kivált az egység­tekintetben megfelelő színészt bői. Ám, mint várható volt, tud kiállítani. új vezetés kezdi el ősszel ott Ellentétes fejlődési tenden- is a munkát, nincs hát okunk ciát tapasztalhattunk a deb- megvonni bizalmunkat a Szig­receni Csokonai Színház két ligeti Színház társulatától, produkciójában. Vélemé- Színházi életünk — érez- nyünket a konkrét előadások hetjük Nógrádban is, nyilván As utóbbi esztendők egyik kapcsán részletesen megírtuk, közelsem olyan erősséggel, legegyenletesebb színvonalú most az összegezés a felada- mint a színházakkal rendel­operaelőadása Erkel Ferenc tunk. A hosszú éveken ke- kező megyékben — továbbra Bánk bánja volt. A második resztül helyben topogó szín- is forrásban van; megújhodó­szereposztásban Melindát házban — énekesek járnak ban. Remélhetőleg a követke­Marsa.v Magda, Bánkot ven- Salgótarjánba — erősödött az ző szezonban ebből több cl­dégként Horváth Bálint éne- operatársulat. Legalább fél ményünk, örömünk szárma* kelte. Az előadást Kertész tucat fiatal, tehetséges éne- tik. Gyula rendezte kesre figyelhettünk fel és Je- Sulyok LásníS A Népszínház operatársulata Palotáson tartotta meg az Asszonyháború című Sehubert-opera országos bemutatóját. Képünk a Kertész László által acínpadra állított dalmű hölgykoszorúját ábrázolja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom