Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
A sudár Tármaradrány büszkén magasodik a község fölött KI mit rísz, dry halad... A termelőszövetkezet melléküzemágában jövedelmező tev» Uenygég folyik. A z ember megáll valamelyik nógrádi csu- pa-fa, csupa-virág utcában és a derűs csendben tisztán hallja a méhek hangos zajongását. Ilyentájt virágzik a hárs és a nógrádi utcák telis-tele vannak ezzel a nyár közepén illatozó fával. De nemcsak a hárs — a szeder, (eper), a dió. a szilva, a körte, a nyáras, a magasba hajló jegenye, a hatalmasra terebélyesedő vén-öreg vadgesztenye, de talán még a szelídgesztenye is felfedezhető a fákkal, gyümölcsfákkal teleültetett nógrádi virágos utcákban. Alighanem a nógrádi ember mindenkinél jobban szeretheti a fát, mert ilyen szépen telepített, dús koronájú, utcai és kerti fasorokat, csoportokat csak nagyon ritkán látni manapság. Építik a nógrádi várat? Nos, erről nincs ugyan szó, de az igaz, ahogy erről a tanácselnök említést tesz: a várhoz vezető feljárót javában építik már és a műemléki szakemberek rövidesen jelentős munkát áldoznak a vármaradvány megőrzése érdekében. És, ha már szóba hoztuk a híres-neves nógrádi várat —■ a történelem évszázadaiban rendkívüli jelentőségű erődítmény volt, a tatárjáráskor azonban elpusztult a vár és a város Is, hiszen városi rangja is volt valamikor Nógrádnak, és később már nem tért vissza soha a Vár régi jelentősége. Tény az is, hogy. 1544. tavaszán Mehmed budai pasa elfoglalta (Hasszán esztergomi bég segítette ebben), és feltehetően a török fennhatóság alatt keletkeztek vfzvezetékcsövel, mert mindig is gond-baj volt.a ^r Vizével. Gopd, haj ma- a község vizével van elsősorban — erről meg azt mondja Tölgyesi János tanácselnök: — Gyakorlatilag két forrásból meríti ma a lakosság az egészséges ivóvizet, mert a kutak nagymértékben szennyezettek- Szerencsére a gyermekintézmény kútja jó vizű, így legalább azzal nincs külön ts gond. De a község közepén levő Margit-forrás, és távolabb a másik, a Csurgó-forrás kényszerűségből olyan látogatott hely. Való igaz, az utasnak, az idelátogatónak, turistának (sok Van belőlük mindennap, különösen a nyári szezonban!) feltűnik, milyen nagy mennyiségben szállítanak vizet a Margit-forrásból, amelyet éppen az előbbiekből követkézve a tanács kivezetett az utca szélére köréje szép kutat építtetett. Így már érthető az is, hogy magük a nógrádiak miért tartják olyan rendben a kút környékét, mintha a saját portájukon állna! Mikor lesz jó Ivóvize a községnek? Valamennyi lehetőséget, elkötelezettséget, tervet figyelembe véve „leghamarabb” a hetedik ötéves tervben!?!) Addig a Margithoz, a Csurgóhoz kénytelen vízért járni a nógrádi ember. Ez bizony, súlyos gond és meglehetősen távoli a megoldás, akkor, amikor ivóvízről van szó. Az élet alapvető feltételéről —, ahogy mondani szokás. Nem panaszképpen említik ezt sem a tanácsiak, hiszen a tavalyi eredménnyel volt teli Nógrádban. Felépült — nagy anyagi koncentrációval, társadalmi segítséggel — a hetvenöt személyes óvoda (óvónőkkel is jól ellátott e száz gyereket nevelő szép intézmény) és az iskolanapközit is létre tudták hozni. Első a gyerek — mondják a nógrádiak, akik hatalmas kedvvel, energiával építkeznek, a flatalabbja is „csak úgy belevág a házépítésbe” és végig is viszi, amit eltervezett. De talán nincs is olyan udvar ebben a szép, emberi ' hangulatot árasztó községben, ahol ne állna, ne fogyna az építőanyag. Ha újat nem is, legalább a régit korszerűsíteni akarja mindenki, aki csak teheti. Ebből a szépitkezési, korszerűsítési törekvésből csupán csak a nagyon idősek maradnak ki, akik magukra azért nem maradnak Nógrádban- A régi óvodát képezték ki öregek napközijének, klubjának, ahol nagyon szívesen üldögélnek, beszélgetnek, kötögetnek a legidősebb helybeliek. Valósággal divat lett, elismert jó dolog lett oda járni, pedig a kezdeteket tekintve eleinte bizony, itt is — csakúgy, mint máshol, szerte a megyében — idegenkedve fogadták az idős emberek ezt a lehetőséget- Azt tartják a helybeliek, hogy á régi Nógrád a vár túlsó oldalán volt. Az, amelyik elpusztult, és ide, erre a helyre elsőként hét szlovák telepes érkezett. így alakult ki fokozatosan az egykori váci püspökségá területhez tartozó Nógrád, amelynek városba illő műemlék temploma, a barokk építmény külső és belső pompája emlékeztet erre az időre. N agy munkában találtuk a nógrádiakat, hiszen most kell szedni a málnát, amelyet jó másfél évtizede kezdtek ezen 'a tájon: termeszteni, s amely egyre több munkát és ’ persze, jpvedelmet is nyújt a termelőknek. Maga a termelőszövetkezet is élen jár a bogyós gyümölcs termesztésében: mindent összeadva nem kevesebb, mint 43 vagon málnát termeszt a szövetkezet és majd ugyanennyi megterem a háztáji, zárt kertekben is. Nem kis gondot okoz a felvásárlásban részt vevő szervek eltérő árkínáiata, de, mint, ahogy a helyszínen meggyőződhettünk erről is — nagy figyelmet fordít éppen maga a szövetkezet a helyes arányok kialakítására. A szövetkezet, amely eredményeit tekintve jelentős sikereket ért el, s amely a helyben dolgozásért nagyon sokat tett (tesz továbbra is!) a melléküzemági tevékenység fejlesztésével. Jelenleg laborberendezések, esztergomi szemüvegkeretek, gépi alkatrészek, kempingszékek, öntőminták készülnek a Béke Mgtsz melléküzemági korszerű műhelyeiben, ahol körülbelül másfél száz (!) főként nógrádi és részben a szomszédos társközségből való berkenye! asszony dolgozik. A férfiak nagy része azonbafi eljár a Pest környéki, váci üzemekbe. A nyolcvanöt százalékban szlovák nemzetiségi lakosság kiegészült” azzal a mintegy kétszáznegyven, szinte kizárólag fővárosi „Ideiglenes nógrádi lakossal”, akik nagyon rövid idő alatt megvásárolták a nemrégiben kimért haszontelkeket. Azt mondják ők maguk is: jól érzik magukat a derűs, nyílt szívű nógrádi emberek között. T. Pataki László Kép: Kulcsár József
