Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-12 / 162. szám

Valahonnan Ma, szombat este, 18 órátój a József Attila megyei Műve­lődési Központ klubjában Mélykúti Ilona önálló estjére kerül sor. 1974-ben aratta első jelentős sikerét, az „Ország legjobb versmondója” elne­vezésű versenyen , "Radnóti-dí­jat kapott, 1977-től a rádió­ban hallhatjuk kellemes hang_ ját, mint bemondóét és vers­mondóét. A salgótarjáni kö­zönség az idei költészet napi műsor nyilvános rádiófelvéte­lén Ismerhette meg, a József Attila-versek nagyszerű tol­mácsolójaként Ez alkalommal A mindenség szerelme címmel Juhász Gyula verseiből tart önálló előadóestet. A vendéget- fogadni kell —- A szokásos kávét és kőiét? — kérdi a felszolgálónő a Salgó­tarjánt Pécsied presszó teraszán, s máris asztalomon az Ital. Mit tagadjam, jólesik, bogy számon lan Ja szokásomat, hogy figyel­mes. Negyedóra múlva letelik Kiss tajosnénak, a presszó felszolgáló nőjének munkaideje, s ezúttal vendégként telepszik az asztalhoz. — Az a hír Járja, hogy hatodik helyet nyert a Ki minek mestere? országos döntőjében. — így igaz. A megyei verse­nyen győztem, a területin máso­dik lettem. A düntöt a margit­szigeti Thermal Szállóban rendez­ték meg. szakmai cs politikai is­meretekből. valamint gyakorlati tudnivalókból. Szakmaiból a sör­gyártás és a marcipánkészités volt a feladatom, a gyakorlati ten­nivalók közt pedig bort, desszer­tet és süteményt csomagoltam, turmix italokat és ötféle meleg szendvicset készítettem. Ez Így persze nagyon egyszerű­en hangzik, de az országos ver­senyen elvárt színvonal teljesíté­sere hosszú hónapokon át készült. Nem egyedül: munkatársai, első­sorban Begyik' Istvánná sokat se­gített. De nemcsak a gyakorlás juttatta el liis Lajosnét az előke­lő helyezéshez, hanem bizonyára szakmájával szembeni igényessége is. — Valamennyi felszolgálónak dolga, hogy rendelést vegyen fel, vigye ki a vendégnek, számoljon, rendet tartson. Ez azonban mind kevés: a vendéget fogadni is kell, foglalkozni vele, mint ahogyan a jó házigazda teszi. Vendéglátóüz letben dolgozom, s ennek a ne­vében is benne van: az embere­ket vendégül kell látni. Nem idegenkedik a közéleti sze­repléstől sem megbecsült törzs- gárdatag, többször kapott jutal­mat. Jól beosztja idejét, hiszen hároméves kisfiával is törődnie kell. — Hobbija? — A főzés. Számomra izgalmas dolog egyre dj izeket kipróbálni. — Tervek? — Most üzletvezetői tanfolyam ra járok, ulána pedig szerelnék felvételizni a vendéglátóipari szak­iskolában. (tótb 1.) FIATALOK RÓL NAK „Sztrájkol" az osztály Egy beszélgetés margójára Szemben balról jobbra: Kelecscnyi Csilla, Gáspár Erzsébet, Kakas Mária, Villányi Etelka, Maglód! Tibor. Kelecsényi Csilla nem kön- törfalaz, amikor arra a kér­désre válaszol, miért lett bőr­díszműves tanuló. — Szüleim két dolgot kér- tek tőlem pályaválasztáskor — mondja —, mégpedig azt, hogy bőrdíszműves és divat- tervező ne legyek. Erre én a bőrdíszműves szakmát válasz­tottam, és divattervező aka­rok lenni! Természetesen a szakmunkásképző elvégzése után... de úgy érzem, minden­képpen megtalálom majd a módját annak, hogy divatter­vező legyek. Bár Csilla éppen azt sem tudja, hol és miként lehet va­laki ma a túlontúl népszerű szakma művelője, ez azonban mit sem csorbít becsvágyán. Határozottsága, eltökéltsége dicséretre méltó, s ha sikerül leháritania magáról a serdü­lőkori lózungokat, üres for­maságokat, valamint felelős­ségtudata is kialakul, ha nem is divattervezővé — bár mit lehet tudni —, de bizonyára értékes emberré válik. Ám, hogy temperamentumával most még nevelőinek, mun­kahelyi oktatóinak nem kis gondot okoz, ez a tény. Az első év elején, tavaly például ott akarta hagyni az iskolát, a balassagyarmati 217. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetet, mire — nem tudni pontosan milyen meg­gondolásból — húszegyné­hány társa kezdett el azon gondolkodni, hogy ők is ott hagyják az iskolát, alig meg­kezdett tanulmányaikat. Az­tán, mint mondják, tanári hatásra Csilla visszakozt fújt, erre osztálytársai is lemond­tak a „sztrájkról”. Nemrégiben a Salgótarjáni Ruhagyár Balassagyarmati Gyáregységében beszélget­tünk Kelecsényi Csilla, Gás­pár Erzsébet. Kakas Mária, Villányi Etelka, Maglód! Ti­bor bőrdíszműves tanulókkal, akik szakmai gyakorlatukat töltik az üzemben, illetve a tanműhelyben. A gyáregység alig néhány hónapja költözött új helyére, ahol a korábbinál jóval kedvezőbbek a munka- körülmények. S mint aztFon- tányi János párttitkár elmon­dotta, nem kis áldozatot, hpz- tak azért, hogy a tanulók ré­szére jól fölszerelt, tágas, vi­lágos tanműhely, az üzemben pedig tanulói gépsor működ­hessen, így a diákok alapo­san megismerkedhessenek vá­lasztott szakmájuk tudnivaló­ival. Közel kétórás beszélgeté­sünk talán úgy summázható, hogy a diákok a feltételeket, a körülményeket tulajdonkép­pen formális jegyekből ítélik meg, s nem a fölszerelést, a berendezkedést említették el­ső helyen, hanem például azt, hogy miért nem lehet fotókat, zenekari képeket kirakni a falra? Egyikük sóvárogva em­lítette, mennyivel jobb volt a régi, kopott és zsúfolt tan­műhelyben. ahol a kedven­cek a falról néztek rájuk. Egy másik „gond”, a munkaköz- beni rádióhallgatás — meny­nyivel hamarabb telnének a percek, ha közben szólna a rádió? A diákok, szinte kivétel nélkül más iskolába szerettek volna járni, bár akad köztük olyan, aki időközben megsze­rette a bőrdíszműves szak­mát. Csak mit kezdhet a ru­hagyárban, ahol a sematikus, unalomgerjesztő munka vár rajuk? — kérdezték. A gyár vezetése — mint mondták — nem azt kéri tőlük, hogy bőr­díszművesként varrónői mun­kát végezzenek, éppen ezért külön részleget hoznak létre részükre, a piackutatás is megindult, s ez remélhetően a gyárnak és a leendő bőr­díszműveseknek is kedvező lesz — legalábbis a kezdeti jelek erre utalnak. Voltaképpen iy . véget érr hetne a beszélgetés króniká­ja, ám egy gondolat, az el­hangzottak nyomán még ide­kívánkozik. Tudvalevő, hogy komoly gondok mutatkoznak a szakmunkás-utánpótlással, hogy a hosszú évek nem hogy növelték volna az érdeklődést a pályák Iránt, hanem csök­kentették. Es az Is nyilvánva­ló, hogy a jelenlegi helyzet még sok jobbítást, változta­tást kíván az intézmények­től, a munkahelyektől egy­aránt. Mert valamiképpen el­szigetelőéivé — elzárkózva? — végzik munkájukat azok a szervek, melyeknek érde­kük a szakmunkás-utánpótlás „kinevelése”, s így mindenki a maga útját járva, végül is nem a „megbeszélt” végállo­máson találkozik a többiek­kel. Nem kézenfogás szükségel­tetik, csupán a közös szándék vezette együttes megvalósítás — kezdve a család szerepétől a munkahelyi beilleszkedésig. Tanka László Frank Zappa hatalmas, már­cius 25-én elkezdett koncert­sorozata Európában ér véget a nyár derekán. Mihelyt visz. szatér Los Angelesbe, megkez­di új nagylemezének felvétele, it. Az albumnak még nincs címe, de beavatottak tudni vélik, hogy a ..Nem akorok behívót kapni” is szerepel majd a dalok között. A tervbe vett LP valószínűleg október­ben már a boltokban /lesz. Zappa mostani együttesének minden tagja énekel. A felál­lás a következő: Ike Willis (gitár), Ray White (gitár), Tom Mars (billentyű), Arthur Bar- row (billentyű és basszus), Da. vid Logeman (dob). ☆ A sorok írása pillanatában a Pink Floyd „Fái” című nagylemeze már több mint tíz hete első a tengerentúli listákon. A komoly és igen rangos szaklap, a Variety sze­rint hetenként egymillió pél­dányt adnak el az albumból, s ez megdönti a „Szombatesti láz”, a „Frampton még él”, a „Hajolaj”, vagy az új «■ Fleet- wood Mac, az „Agyar” rekord­ját. Pophírek, rockhírek Glenn Matlock, a Sex Pis­tols, a Rich Kids és Iggy Pop volt zenésze megalakította új együttesét. A Danny Kustow (gitár), Gream Potter (dob), CC (billentyű) és Art Collins (szaxofon) alkotta . formáció a The Spectres (Szellemek) ne­vet kapta, s a felvételekre most kezdtek tárgyalásokat. ☆ Lou Reed kis híján sírva ■fakadt, amikor európai kőr­útjára indulóban megtudta, hogy a „Nyilvánosság előtt nőttem fel” című nagylemeze borítójára öreg földrészünkön nem nyomtatták rá a dalok szövegét. „Közömbös, érzéket, len báboknak fogok énekel­ni. Ha értik a szöveget az már fél siker” — mondta kese­regve a harmincnyolc éves sztár. Gordon (Sting) Summer, a Police basszusgitárosa filmfő­szereplésről folytat komoly megbeszéléseket Francis Ford Coppolával, a „Keresztapa” és az „Apokalipszis most” című szuperprodukciók híres rende­zőjével és Robert Stigwooddal, a nem kevésbé neves hangle­mez- és filmproducerrel. ☆ „Felvettem az új nagylemez számait németül is. Ügy tűnik, kevésbé értenek meg Németor­szágban, mint másutt. Most választhatnak az angol és a német verzió között. Nekem megvolt az a hasznom, hogy gyakoroltam egy kicsit a nyel­vüket” — mondta Peter Gáb­riel. a Genesis volt főnöke egy BEST-interjúban. Nyelvgya­korlat.? Szép, de a haszonnak anyagi oldala még szebb lesz. A németek szeretik, ha kivált angolszáz sztárok meghajol­nak a nyelvük előtt. Észrevette ezt már EJvis Presley, Cliff Richard és a Beatles mened­zsere is, hogy csak a legna­gyobbak közül említsünk neve­ket, , . . , ; | (vas) Pihenés diákmódra A Salgótarjáni Kohászati üzemekben az Idei nyáron csak. nem kétszáz diák dolgozik. Több mint ötven fiatal — a több­ség a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskola tanulója — a kötelező gyakorlati idejét dolgozza le a vállalatnál, s mint­egy százötven általános iskolát végzett, vagy középiskolás diák kisegítő munkát végez. A jelentkezett fiatalok húsz napot dolgoznak különböző üzemekben. Fizetésüket nyara, lásra, szórakozásra, az őszi beiskolázások költségeire fordít, ják. Németh Zoli és Liska Attila már olyan szakszerűen csoma­golja a szeget, mintha mindig ezt csinálták volna, Zoli a gépipari szakközépiskolába, Attila pedig a szakmunkáskép­zőbe készül. Győri Hilda, Bükki Mária és Horváth Ildikó — mind a hárman a Madách Imre Gimnázium tanulói — a szegcsoma. goiáshoz szükséges papírdobozok gyártásához készítik elő az anyagot. Puskás Ákos és Kollár Péter pedig a géppel készített dobo­zok hajtogatását és szállítását végzi. Hegedűs Tibor a dunaújvárosi kohó. és fémipari főiskola hallgatója — a gyár ösztöndíjasa — az exportcsomagolás­hoz szükséges pántolószalagok anyagát készíti elő. Fodor Tamás képriportja | NÖGRÁD — 1980. július 12., szombat 5 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom