Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-12 / 162. szám

Nagyobb sebességre kapcsol a MÁV

Vasúti

pályarekonstrukció

Július második vasárnapján 30. alkalommal ünnepli az ország a vasutasnapot. A MÁV legnagyobb műszaki feladatú rói, a vasúthálózat korszerűsítéséről ad cikkünk áttekintést.

A hetvenes évek elején egyensúlyzavarba került a vasút: a járműpark — részint a villamosítás és a d Szélesítés hatására — érdemben korszerűsödött, ám e megújulás a vágányháló- zat rovására ment végbe. A kiszolgált sínek, és más, úgynevezett helyhez kötött berendezések cseréjére a negyedik ötéves terv időszakában meglehetően kevés forint jutott: akkor mindösz- sze 1185 kilométer pályát újítottak fel és 2090 kitérőt cseréltek ki. Ez lépéshátrányba juttatta a MÁV-ot, 1976-ban, a most végéhez közeledő ötödik ötéves terv elején már 4150 kilométeres pályafelújítással voltak lemaradásban.

Megannyi hátránnyal járt ez: a nemzetközi fővonalakon — a szomszédos országokéhoz képest — igen alacsony volt az utazási sebesség, a forgalmat lépten-nyo- mon lassújelek fékezték, s az óvatosság ellenére is megnőtt a balesetek száma. Hiába érkeztek nagy raksúlyé kocsik, megfelelő kihasználásuknak gátat vetett, hogy a fővonalak egy részén és a mellékvonalakon alacsony volt a tengelynyomás. Nem túlzás: az ötvenes évtized eleje, vagyis a háborús károk helyreállítása óta ez volt a mélypont.

A múlt idejű fogalmazás Indokolt: az ötödik ötéves terv — már előírásaiban is — kedvező változást hozott.

A mostani az első olyan, középtávú tervidőszak, amikor nem csak a felhaszná1- ható forintokat határozták meg, hanem a feladatokat írták elő pontosan. Eszerint 1976. és 1980. között 1700 kilométer hosszú pályát kellett felújítani, s 2700 kitérő cseréje vált lehetővé.

Vagyis a teljes vágányhálózatnak több mint tíz százalékát lehetett a ma közlekedésének követelményeihez igazítani. Ám, hogy ez megvalósulhasson, a személyi feltételeket is meg kellett teremteni.

Korábban a pályamunkákat is nagymértékben hátráltatta a létszámhiány: a sínek, betonaljak cseréje igen nehéz fizikai munkát követelt, s a kereset sem volt megfelelő. A változások első lépcsőjeként — már a negyedik ötéves terv kezdetétől nagyarányú gépesítés indult meg — kényelmes, jól felszerelt munkásszállók épültek. Megoldották az étkeztetést is, ami pedig a jövedelmeket illeti: az építő pályamunkások — éves átlagban — az 1975-ös 34 ezer forinttal szemben, 1979-beri már 43 ezer forintot kaptak kézhez. De feltehetőleg az a leglényegesebb, hogy az esztendő végéig, öt év alatt újabb egymilliárd forintot költve a fejlesztésre, tovább gépesítették a pályaépítést és a fenntartási munkálatokat. A törzshálózat vonalait ma már kizárólag géppel tartják karban, s így nehéz testi munkára csak kismértékben van szükség.

Az ötéves terv előírása eddig részarányosán teljesült. A tavalyi év végéig 1390 kilométer hosszú pályát újítottak föl, a kitérők közül pedig 2240 darabot cseréltek ki, s az idei számok is arra utalnak, hogy a célok megvalósulnak. Négy év alatt több mint 9,1 milliárd forintot fordítottak kitérő, és pályaépítésre, s több fővonalon végeztek-folytattak nagy munkát. Így a budapest— hegyeshalmi vonalon, Budaörs és Tatabánya-felső között (ötven kilométernyi hosszon, a korábbinál előnyösebb nyomvonalon, az eddigieknél gyorsabban közlekedhetnek a vonatok), a Budapest—Szolnok“— Záhony,

a Szolnok—Biharkeresztes, a Budapest—Miskolc és a Szerencs—Nyíregyháza közötti vonalon. E felújítások egy része a hatodik ötéves terv időszakában is folytatódik (például Hegyeshalom felé.)

Bár a terv, mint említettük, forintkeretet nem szabott meg, a gazdaságosság szempontjait nem hagyták figyelmen kívül. A pályát oly módon újították fel, hogy az 1700 kilométernyi vágányhálózatnak csupán kétharmadához használtak új anyagot, egyharmadának sínanyagát pedig a fővonalról helyezték át a mellékvonalakra. Ott, a kisebb forgalomnak még évtizedekig megfelelhetnek. A rekonstrukció hatására a tengelynyomás 11—17 tonnáról 21 tonnára emelkedik, s a 21 tonnás tengelynyomású vonalak részaránya 56 százalékról 61,5 százalékra emelkedik. (Hetvenhét iparvágányon, hozzávetőleg 70 kilométer hosszon is kicserélték a felépítményt. A forgalom már eddig biztonságosabbá, gyorsabbá vált — ám igazi előrelépéssel a nyolcvanas évek derekán számolhatunk. A felújított pályákon óránként 140 kilométeres sebességgel is közlekedhetnek a vonatok, s elképzelhető, hogy — külföldi példára — Budapest és a kiemelt megyeközpontok között „intercity” vonatpárok indulnak, amelyek megállás nélkül, a mainál lényegesen hamarabb érnek célba.

A „hogyan tovább ?”-ot véglegesen még nem fogalmazták meg, a hatodik ötéves terv számai egyelőre nem ismeretesek. De ha 1981. és 1985. között mód lenne kétezer kilométer hosszú pálya rekonstrukciójára, a MÁV utolérhetné önmagát, s helyreállna a korábban felbillent egyensúly.

F. T.

Minden párttag tanul valahol

A tömegpolitikai tanfolyamokról a FÜTŐBER Nagybátonyi Gyáregységében

A párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén a tömegpropa- ganda-munka tapasztalatait, hatását elemezték és az alapszervezetek idei feladatairól szóltak a FÜTÖBER Nagybátonyi Gyáregységében.

— A testület szinte valamennyi tagja véleményt mondott. Alapvetően rendben mennek a dolgaink — összegez Danyi Balázs, a pártbizottság titkára. — Mint jó néhány esztendeje már, a párt- szervezetek többségében gondosan, körültekintően készítik elő az új oktatási évet. A politikai munka szükségletei, a párttagok érdeklődése alapján döntötték el, most is, kit hová küldjenek tanulni.

Az idén hat témakörben hét tanfolyam munkája fejeződött be. A párttagok között jó né- hányan vannak olyanok, akik munkáját úgy értékelték az alapszervezetekben, hogy alapfokú politikai végzettséget tanúsító „bizonyítványt” kaptak.

KEZDETBEN KÉNYSZERBŐL

Azt mondják a gyáregység kommunistái, három-négy éve a kényszer vitte őket arra, hogy komolyan végiggondolják, megtervezzék és megszervezzék a politikai képzést, továbbképzést.

— Akkoriban a párt-, a KISZ- és a szakszervezeti tisztségviselők között alig-alig akadt olyan, aki a politikai munkában szerzett tapasztalatát közép- vagy netán felsőfokú politikai végzettséggel „támogatta” meg — emlékezik Danyi Balázs.

Mindössze tíz olyan tisztség, viselőt számoltak a gyáregységben, aki elvégezte a marxista—leninista esti egyetem általános vagy szakosító tagozatát. Tavaly negyvenegyen, az idén negyvennégyen tanulnak a különböző káderképző tanfolyamokon.

PROPAGANDISTÁK

HELYBEN

A felkészült, a politikailag képzett párttagok munkájával szinte valamennyi alapszervezetben számolnak. Többen kapták azt a pártmegbízatást, hogy propagandistaként tevékenykedjenek a tö. megpolitikai tanfolyamokon.

— Abban a helyzetben vagyunk, hogy valamennyi propagandistánk, de a helyetteseik is az esti egyetem általános, vagy szakosító tagozatán tanult. Az alapszervezetek arra is ügyelnek, hogy közülük a legrátermettebbek tanítsák, neveljék munkatársaikat — mondja. — Más pártfeladattal bízzák meg azokat, akik elfáradtak a propagandamunkában, vagy elmaradtak a követeimé, nyéktől.

Rendszeres képzésükre, továbbképzésükre hozták létre az oktatási kabinetet. Évente öt-hat alkalommal jönnek ősz. sze a propagandisták beszélgetni, konzultálni. A politika alapjairól, a gyáregység munkájáról, az oktatás módszertanáról. S ha elmarad egy-egy beszélgetés,- legjobban a propagandisták érzik hiányát.

Pedig hát munkájuk, elfoglaltságuk van bőven. Csaknem kilencvenen tanultak tavaly a tömegpolitikai tanfolyamokon. Az idén több mint százan jelentkeztek. A legtöbb érdeklődőt a gazdaságpolitikai tanfolyamok vonzanak. Majd minden párttag tanul valahol, és egyre több pártonkívüli munkás érdeklődik a politika iránt.

LÉPÉST TARTANI

— Gyakran felötlik bennünk, hogy kevesebb talán több lenne — vélekedik Danyi Balázs. Mindezzel munkájuk nem kevés gondjára utal. A gyáregység dolgozóinak mintegy fele a környező községekből utazik Nagybátonyba. A

párttagok között is jelentős az ingázók száma. Emellett a

gyáregységben több műszakos termelés folyik. Meglehetősen nehéz úgy összehangolni a

munkát, a tanulást, hogy ne

legyen jelentős termeléskiesés, a tanfolyamokon is ott legyen, aki annak szükségét érzi.

Sokféle megoldással próbál, koztak. Szabad szombatokon tartották a tanfolyamokat, de nemhogy a napi eseményekkel, a tananyaggal sem tudtak lépést tartani. Márpedig a tömegpropaganda arra vállalkozik, hogy a politikai-ideológiai alapok erősítése mellett válaszol a napi kérdésekre is. Hét közben, a rendelkezésre álló, viszonylag rövid időt kell tehát jobban hasznosítani. Ennek pedig az a legbiztosabb módja, ha a propagandista és a tanfolyam valamennyi résztvevője felkészül a foglalkozásokra.

— Nem is olyan régen, meg. lehetősen sok gondunk-bajunk volt a tanulmányi fegyelemmel. A párttagok egy része úgy gondolta, elég, ha jelentkezik, eljárni már nem szükséges a tanfolyamra. Mintha nem is érte történt volna az egész! Sok volt a hiányzó. Az alapszervezeti titkárokkal kéthetente találkoztunk, s gyorsan szót értettünk velük, ők meg a párttagokkal... Nos, valahogy velük együtt próbáljuk jobbá, hatékonyabbá tenni a foglalkozásokat is — mondja a pártbizottság titkára.

Meggyőződése ugyanis,

hogy mindennek a pártmunka, az alapszervezetek tevékenysé. ge látja hasznát.

V. G. ;

Lelombozott újítókedv

Olykor két szám is lehet beszédesebb, mint egy néhány perces magyaráz- (kod)ás. Ezt legutóbb a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál tapasztaltam.

Ott ugyanis a régi, rangos újítóknak mindössze annyit kell mondanom, hogy tavaly hetvenhárom újítást adtak be összesen a gyáriak, idén pedig fél év alatt csupán tizennégyet. Hogy miért, ezt már csak szószaporításként kellett hozzátennem, mert a két számban benne- foglaltatott a kérdés is.

X

— Propagálják azt szépen, nem azzal van a baj — véli Sasvári János esztergályos. — Hanem túl nagy az átfutási idő. Lehet, hogy az is közrejátszik, hogy a Gyuri hosszan beteg volt — utal Zárván György újítási felelősre —, de tény, hogy az elbírálók sokáig ülnek a javaslatokon. Csak akkor foglalkoznak velük, amikor mar a fülükre lépnek.

— így van — bólint Zor- ván György. — Az elbírálásra kiszabott hatvan napot csak átlagban tudjuk betartani. Van ügy, ami száz napra is nyúlik.

— Egyéb gátló ok nincsen?

— A bányatámgyártó üzemrész újnak számít — így Sasvári János. — Pár éve ide egy képzett, ütőképes garnitúra került- Legalább 50 százalékuk érettségizett, sőt technikus. Ilyen emberek kezdtek gyártani új terméket. Voltak akadályok, amiket le kellett küzdeni. De azóta megoldódott minden. Nincs újítási téma. Űj termékekkel jön csak újítási téma.

A fiatalember szavait saját példája támasztja alá. ö — gépésztechnikusi képzettségű lévén — az idei legéletképesebb újítás szerzője. A viszonylag újnak számító termékhez, a fűtőkonvektorhoz talált ki egy gyors gyártási módszert. A bordáscsövek esztergálásának gépi idejét felére csökkentette, konvektoronként 13 forintot takarítván meg. Díjat még nem vett föl, de várhatólag, nyolc-tízezer forint üti majd a markát jó ötletéért. .

— Tudom én azt, hogy miért nem. Mert nekem nincsen rá kapacitásom. A vállalat mást vár tőlem. Ahogy befejezem az egyik feladatot, már jön is egy másik munka. Amire azt mondják, hogy sürgős Az élező kivitelezése három hetembe kerülne. Volna másik újításom is. Szinte az udvaron hevernek a témák, le se kell hajolni értük. De nem foglalkozom velük. Minek? Hogy felidegesítsem magam?

— Itt van az újítási felelős, tőle is megkérdezheti: nekem volt négy-hat, de legkevesebb három újításom minden évben — mondja szenvedélyesen Gál Lajos szerszámkészítő. — Hogy most miért nincs egy se? Sajnos az embernek a kedvét elveszik- Mert ha a papírmunka gyorsan menne!... De az elbíráló személyek asztalán fekszik el sokáig.

— Mindenkit ez tántorít el?

— Amit mondtam, énrám vonatkozik. Most is van egy felhasználatlan újításom. ' Elfogadni elfogadták, de még nem lehetett megvalósítani. Körfűrészt és szalagfűrészt élező automata. Csak papíron van. Közben pedig másik vállalathoz hordjuk a fűrésztárcsákat élezni.

— Drága lenne, ha megépítenék ?

— Eddig is én csináltam meg az újításaimat, ezt is én készíteném el. Elfekvő anyagokból! De nem engedik, hogy hozzáfogjak.

— Ki nem engedi?

— Azt nem akarom megmondani, mert főnököm.

— Csak megkérdezném tőle, miért nem engedi— Kapásból azt tudom

mondani: úgy érzem, hogy

aki ma újítást ad be, az a műszaki fejlesztéssel kerül szembe — tűnődik Keresztúri Tibor öntő, aki idén harmadmagával a Kiváló újító kitüntetés bronz fokozatát vehette át. — Ma is bent van egy újításunk, és nem mondhatnám, hogy gyorsan reagálnak rá. Pedig egy gyakori selejtet szűrne ki, ha alkalmaznánk. Minden embernél egyformán jelentkezik a selejt, azt se lehet mondani, hogy ügyetlenség. Szerintünk egy szerszámhibából adódik, az rontja el a hengerzáró gyűrűket. Mi megpróbáltuk kijavítani, de nem figyelnek ránk. Inkább elviszik ezt a gyártmány másik városba. Ez a megoldás?

— Mikor adták be a javaslatot?

— Május 30-án — nyújtja kezembe az újítás szöveges részének másolatát. — Mindmáig 'nem kaptam rá választ. De a selejt azóta is termelődik. Lehet, hogy ez a módszer se szüntetné meg a gondot. De annyit mindenképpen megérdemelne, hogy kipróbáljuk, ötszáz forintba kerülne legfeljebb. Egy nap

alatt megcsinálhatná két 5n- tő meg egy esztergályos.

— Stikában nem tudnák megcsinálni?

— Gondolkoztunk rajta erősen, hogy stikában megvalósítjuk. De még várunk vele egy darabig.

— Jó jel, hogy kevesebb idén az újítás — állítja Hlavaj Sándor főmérnök. — Idén a követelményszintet megemeltük. Nem tekintünk minden ötletet újítsanak. Meghatároztuk a konkrét igényeket, nagyobb a szigorúság. Ezenkívül egy objektív mérési rendszert alakítottunk ki, ami az értékeléskor kizárja a szubjektivitást.

— Ma több rangos újító panaszolta hogy a szakvéleményezők asztalán túl sokáig elfekszik egy-egy javaslat, s ez elveszi a kedvüket.

— Sajnos, ez így van.

— Miért lehet ez? Mondják, hogy nincs rangja ennek a tevékenységnek. A szakvéleményezők asztalán a paksaméták aljára kerülnek az újítások.

— Erről nem tudok. De gyakori gond az, hogy az újítások' leírása alacsony színvonalú. így a szakvéleményezőnek konzultálni kell az újítóval.

— Hogyan lehet javítani a helyzeten?

— Ügy, hogy módosítjuk a szakvéleményezés határidejét, s ha ezt nem tartják be, következményeket kapcsolunk hozzá.

— Milyen következményeket? '

— Azoknál, akiknél rendszeresen előfordul, anyagi következményeket.

Molnár Fái

Az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyár Szécsényi Gyáregységében naponta több tízezer darab különböző alkatrészt gyártanak, melyből ügyes kezű lányok, asszonyok szerelik össze a különböző típusú lakatokat, zárakat. A képen Révfy István, a Pataki István, brigád vezetője, és Szeles Jánosné, a csapgyártó automatánál, munka közben.

(báb-)

| NÚGRÁD - 1980. július 12., szombat ” 3