Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-11 / 161. szám

Csökkentek a fuvarozási igények A MÁV 64 millió, a Volán 88 millió tonna árut továbbított fót év alatt Az elmúlt hónapban vala­melyest élénkült a vasúti és a közúti áruforgalom, ennek el­lenére az egész fél évet te­kintve a korábbiakhoz képest csökkent a szállítási igény. Ez állapítható meg a MÁV és a Volán hathónapi teljesítmé­nyét értékelő adatokból­A vasút júniusban 10,8 mil­lió tonna árut továbbított, ke­vesebbet a tavalyinál, s főleg jóval kevesebbet a tervezett­nél. Az okok közé tartozik: a fuvaroztatók hét közben, kedd­től péntekig, a lehetőségeket meghaladó igényeket támasz­tottak a vasúttal szemben, a hétvégi forgalom viszont vál­tozatlanul tovább csökkent. Szombatonként például átla­gosan 13 ezer tonnával, va­sárnaponként 16 ezer tonná­val kevesebb árut rakodtak, s a tele vagonok 'gén sokat áll­tak feleslegesen, Tetézték a gondokat a szomszédos vas­utak változatlanul fennálló fogadási korlátozásai. Nem volt ritka, hogy napi 40—50 vonat várt átlépésre a határállomá­sokon. A júniusi kisebb teljesít­mény tovább tetézte az elma­radást a vasúton, amely fél év alatt 64 millió tonna árut to­vábbított, a tavalyinál 1,2 mil­lióval, a tervezettnél 3,7 mil­lióval kevesebbet. Januártól június végéig egyedül a tran­zitforgalom növekedett, az export és az import a tavalyi alatt maradt, akárcsak a bel­földi forgalom, amelyben a legfontosabb tömegáruk közül — főleg az előszállítások ered­ményeként — csak műtrágyá­ból vittek el a 80 ezer tonná­val. cementből pedig 210 ezer tonnával többet a tavalyinál. A tapasztalatok, a jelzések alapján nem várható az áru- szállítás lényeges növekedése, mégis nehéz helyzetbe került a vasút a második fél - évre. Miután az őszi csúcsforgalom­ra semmiféle előnyt nem sike­rült szerezniük, komoly erőfe. szítésekre lesz szükség a kö­vetkező hónapokban a torlódó mezőgazdasági és ipari igények kielégítésére. Jóllehet, a vas­úti kapacitás összességében elegendő a várható nagyobb feladatokhoz, végrehajtásuk­ra csak akkor nyílik lehetőség, ha a vasutasok és a fuvaroz­tatók fokozottabb együttmű­ködésével jól kihasználják az eszközállományt. A Volán helyzete sem sok­kal kedvezőbb, a vállalatok júniusban a tavalyinál alig va. lamivel több, összesen 16,5 mil­lió tonna árut fuvaroztak, ter­vüktől azonban félmillió ton­nával elmaradtak. Ez jelle­mezte egyébként hónapról hó. napra az egész első fél évet, amely idő alatt 88,1 millió tonna áru szállításával alig teljesítettek többet, mint a múlt év azonos időszakában, a tervükhöz viszont 2,7 millió tonna áru hiányzik. A Volánnál 'őleg azoknak a nagy teljesítményű billenős kocsiknak a foglalkoztatása okozott gondot, amelyek ko­rábban tömegesen dolgoztak a beruházások előkészítésén, evekig hiány volt belőlük. Most viszont egy részüket le­állították. Csökkentek a Vo Ián útépítési feladatai is. Azt is tapasztalták, hogy a közüle. tek a korábbinál fokozottab­ban használják fel saját fu­vareszközeiket. Akárcsak a vasúton, a Volánnál Is főleg hét közben van munkájuk a teherautóknak, kétműszakos foglalkoztatásuk azonban rit­ka és kevés a vasárnapi fuvar is. A Volán-vállalatok a szállí­tási igények csökkenését fel­használták az elavult jármű­vek selejtezésére. A meglevő eszközöket is az adott felada­toknak megfelelően, éssze­rűen átcsoportosították, s elsősorban arra törekednek, hogy a szállításokat minél ke­vesebb energiával, kisebb rá­fordításokkal, az eszközök jobb kihasználásával bonyo­lítsák le. Rugalmas üzletpo­litikát alkalmazva minden­féle fuvart elvállalnak, s első­sorban a lakossági szolgálta­tásokat igyekeznek bővíteni, s nagyüzemi módon megszer­vezni. Iparfejlesztés Ez évben « szerbiai NíS kör, zetében egymilliórd dinár ér. tékű beruházást valósítanak meg, ami 27 különféle léte­sítmény építését vagy korsze­rűsítését foglalja magában. Az Iparfejlesztések főleg két helyre koncentrálódnak: KurSumlijára és Prokupljére. Kursumlljában az erdészeti és faipari kombinát új konyha­bútorgyárat épít, a „Július 7.~e” konfekcióüzemet bővítik, új üzemcsarnokot kap a Metalae fémkohászati üzem. Prokupljé. ben az üveggyárban épül új csarnok és a cérnagyárat bőví- tik. Másutt a mezőgazdaság fej­lesztését célzó beruházásokra kerül sor. így Razanjban ba­romfifarmot létesítenek, Gadüin Haliban pedig üveg- és műanyaghajtató házakat gváirtó üzem kezdi meg rövi­desen működését. A turizmus fejlesztését szol­gálja a blaci „B" kategóriájú hotel építése. Prolomban gyógyfürdőt és szállodát épí­tenek. Ha a terveket sikerül meg­valósítani, akkor az 1976—1980 közötti Időszakban a niSi kör­zetben 113 fejlesztési prog­ram készül el. Mindez jó ala­pot biztosít a következő, kö­zéptávú tervidőszakhoz (1981 —1985), amikorra újabb 114 létesítmény építését tervezik. Pihen a gyors... Gyanítom, hogy a vasúti forgaloinszervez.es illetékesei délelőtt tíz éra tájban sűrűn csuklanak. Jó ha tudják: ez idő körül Salgótarján-külső pályaudvaron emlegetik őket — nem éppen választékos, irodai nyelven. A majdnem mindennapos „életkép” azzal kezdődik, hogy a Budapestről érkező gyorsvonat (?) befut Salgótarján-kttl. sőre — és az istennek sem akar tovább indulni. Ácsorog öt—tíz—tizenöt—húsz, esetleg huszonöt percig. Egészen ad­dig, amíg meg nem szólal az utastájékoztató: „Nemzetközi személyvonat érkezik...” Mármint — Losoncról. Besompo. lyog ez az istenadta minlvonat, aztán leszáll róla két vas­utas. A „pihenő" budapesti gyors utasai pedig fürtökben lóg. nak az ablakokban, s azt találgatják: mi az ördög miatt nem mehetnek tovább; mikor közük már, hogy karambol, föld. rengés, vagy más természeti csapás miatt kell.« vesztegelni. Persze, csak a türelmesebbek. A sietősebbek ugyanis elhagy, ják a vonatot, autóbuszt keresnek. Lehet, hogy nekik van igazuk — elképzelhető, hogy így még hamarabb eljutnak a belvárosba. „Az embernek megáll az esze! Itt vagyunk húsz perce Salgótarján előszobájában, s képtelenek vagyunk tovább jutni! Gyorsvonattal...” — Az indulatos szavak egy nyugal­mazott vasúti dolgozótól valók, aki a minap már nem bírta tovább cérnával a tétlen várakozást. Káromkodása közben jutott ideje a szakszerű magyarázatra, kollégáival együtt szupen megtárgyalták, mi is az oka a kényszerű várakozás, nak, Eszerint: az ugyan megtervezett, de takarékossági szem. pontból be nem épített berendezések hiánya miatt nem lehet a vonatokat „keresztezni”. Ha tehát jön Somosról az egyik szerelvény, akkor azt a másiknak meg keli várnia Salgótarján-külsőn. S erre tesznek rá még egy „lapáttal” a forgalomszervc- zök, a menetrend összeállítói: pontosan akkor közlekedtetik a losonci szerelvényt, amikor a budapesti gyorsnak érkéz, nie kell. S itt illdomos felidézni egy párbeszédrészletet is a bennfentesek korántsem indulat nélküli eszmecseréjéről: „Ti nem közlitek a menetrendszerkesztőkkel ezt a di­lit? — Azt hiszed, kíváncsiak a mi véleményünkre?” Figyelembe veszik-e vagy sem a helyi tapasztalatokat — ez igazán a vasút belső ügye. Nem úgy a gyorsvonat, nem egyszer húsz percnél is hosszabb „pihenletése” Salgó­tarján „előszobájában”, hogy mennél nagyobb legyen a mé­reg. —kele— Mitál jön meg a vendég étvágya ? Interjú Dombi Andrással, a Hógrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatóiával A vendéglátás és a foci egy dologban feltétlenül ha­sonlít egymásra: a taccsvona­lon túl mindenki úgy véli, hogy ért hozzá, s jobban tud­ná csinálni, mint a pályán levők. Pedig, ha valaha kellett, akkor most igazán elő keli venni a vendégül látás min­den fortélyát. Mert úgy tű­nik, ismét kezdünk berendez­kedni a hazai főzőcskére, ami bizonyéra jó az élelmiszer-ke­reskedelemnek, de nem az a vendéglátásnak, Főleg a tava­lyi nyár óta, amióta maga­sabb árak mellett kell ver­senyre kelni a „mama főztjé- vel.” A vendéglátás gondjai­ról, a vendégül látás szokásai­nak változásairól beszélget­tünk Dombi Andrással, a Nóg- rád megyei Vendéglátó Vál­lalat igazgatójával. — Tavaly nyáron úgy látszott, hogy a vendég­látóipari árak drágulása betette a kaput az étter­meknek, bisztróknak. Az­óta egy esztendő eltelt. Most mi a helyzet: van-e kinek főzni? — A tavaly júniusi áreme­lés negatív hatását ellensú­lyozó új üzletpolitikai célki­tűzéseink megvalósítása, il­letve a II. osztályú egysége­inkben végrehajtott novem­beri árkorrekciók ellenére minden negyedik vendégünk lemondott az éttermi étkezés­ről. A forgalomvisszaesés még az idei esztendő első felére is rányomja bélyegét. Bár minden utazási irodával ér­vényes szerződésünk van. kedvezőtlen számunkra az idegenforgalom megcsappaná­sa is. A korábbinál nagyobb viszont az igény az előfize­téses étkezésre, ahol csupán a nyersanyagár-növekedést hárítottuk át a vendégre. Summa summárum: most ott tartunk, hogy a 75 százalék­ra visszaesett vendégforgal­munk jelenleg 85—88 száza­léknál tart, tehát valamelyest kezdjük mér megközelíteni az áremelés előtti forgalmat. — Minden rosszban van valami jó is. Ebben jelesül az, hogy kevesebb ven­déggel nivósabban lehet foglalkozni. Élnek ezzel a lehetőséggel? — Helyenként már igen, és egyre inkább ennek kell a jellemzőnek lenni. Érdemes visszagondolni, hogyan tanít­ják a vendéglátást az isko­lán: a vendég fogadása az ajtóban történjék, kísérjék a helyére az érkezőt, segítsenek a választásban, ajánljanak. Minderre kevés idő jutottak­kor, amikor egymás alól húz­ták ki a széket a vendégek. Ma más a helyzet, változ­nia kell a napi gyakorlatnak is. — Mindez azonban csak alkalmazkodás a kialakult körülményekhez. Miben kíván kezdeményezni a vállalat? — Az idei évre szóló üz­letpolitikai tervünk már meg­fogalmazta a nyitást a társa­dalmi étkeztetés felé, azaz lépnünk kell a munkás-, gyermek-, diákétkeztetésben. Üzemekkel, gyárakkal tár­gyalunk az üzemi konyhák átvétele ügyében. A VEGYÉP- SZER esetében ez már meg­történt s megoldottuk a NÖG- RÁDTERV dolgozóinak ebé­deltetését is. Legalább ennyire fontos számunkra a gyermek- és diákétkeztetés fejlesztése, ebben az illetékes tanácsok­tól várunk segítséget, Salgó­tarjánban a háromezer ada­gos báziskonyha jelentené majd a megoldást, a tervei már készülnek. A kezdemé­nyezések sorába tartozik az új értékesítési forrnék beve­zetése, az utcán éti eladás, a hot dog, a hűtőládából tör­ténő értékesítés. Máris szép eredményeket tudunk felmu­tatni a teraszprogramban, s újdonság a gasztrofol ételek értékesítése, mely az otthoni vacsorakészítéshez nyújt je­lentős segítséget. Ősztől táj­jellegű vacsoraesteket szerve­zünk a Beszterce, a Salgó és a Cserhát étteremben — ma­gyar ételspecialitásokkal, folk- műsorokkal, Ilyen lesz többek között a sárközi, a kunsági és a hevesi vacsoraest. — Valahány étterem tük­re, kirakata az étlap. Ha ez sivár. ötletszegény, máris elmegy a vendég étvágya. Mit tesznek a vál­tozatosabb kínálatért? — Egyre több helyen sze­repel az étlapon a kisadagés a zónaétel, a turistamenü, a gyermekmenü, a kímélő étel. Tapasztalataink szerint elto­lódott az igény a tésztafélék felé, ami ugyan nem kifeje­zetten az egészséges táplálko­zást képviseli, viszont olcsó. Beszereztünk tehát tíz sütő- berendezést a tésztafélék vá­lasztékának bővítésére. A vál­tozatosabb étlap azonban fel­tételezi a biztonságos beszer­zést, s ez egyáltalán nem könnyű ügy. A csirkebelsősé­gek vásárlását már megol­dottuk, birkahúshoz is hoz­zájutunk. Sokan szemünkre vetik, miért nem kínálunk vadpecsenyét. Az az igazság, hogy be tudnánk szerezni, de én például nem merném ki­írni az étlapra, hogy a tűz­delt őzgerinc 180 forintba ke­rül. Az viszont célunk, hogy több helyen kínáljanak lán- gost, tócsnit, és más olcsó közkedvelt ételt. — Számos gondjukat érin­tettük eddig is. Mind­emellett mi okoz főfájást a vendéglátó vállalat igaz­gatójának? — Meggyőződésem, hogy hiába a legkitűnőbb üzletpo­litikai terv, ha azt nem fo­gadják el és nem valósítják meg az egységekben, márpe­dig ez nem mindig történik meg. Az italboltokban vala­melyest javult már a büfé­árul? kínálata, de nem elég­gé. Pedig a szendvics, párolt kolbász, virsli, tengeri sült- hal értékesítéséhez a kalkulá­ció megléte az egyetlen fel­tétel, csupán az üzletvezető kezdeményezőkészségén mú­lik. Ahol veszik a fáradtsá­got ehhez, mint a kistere- nvei bisztróban, vagy a pász­tói borozóban, ott nem fizet­nek rá, mert van rá igény, s mert egy forint ételforga­lom után tízszeres a jutalék, mint egy forint italforgalom­ért. Ha másként nem megy, minőségi cserék útján igyek­szünk elérni célunkat: az idei év első felében tucatnyi al­kalommal került sor e végső lépésre. — Gyakorta panaszkodnak a melegkonyhás egységekben: kevés a szakács, ki főzzön a vendégnek? — Igazuk van, valóban ke­vés. De nem ritkán támad ne­hézségünk az üzletvezetői posztok betöltésével is. S eb­ben már belejátszik a ven­déglátó szakma csekély tár­sadalmi presztízse is. Ügy vé­lik az emberek, hogy ez aranybánya, itt mindenki any- nyit keres, annyit manipulál, amennyit nem szégyell. Pe­dig az egységek elszámoltatá­si rendszere oly precíz, hogy azonnal megfogják, aki a za­varosban próbál halászni. Szerencselovagok persze min­dig akadnak, ezek viselt dol­gaiból azonban nem lehet egy egész szakmát megítélni. — Ön sokfelé jár az or­szágban. Ismeretei alapján hogyan minősítené a me­gye vendéglátását? — Színvonalát nem tar­tom rosszabbnak az országos vidéki átlagnál, áraink ala­csonyabbak attól. Hiányoznak viszont nálunk az egyedi han­gulatú, speciális üzletkörök, például a halászcsárda, va­dásztanya, kevés az ételbár, tejbár. Az elkövetkező időben a szűkös fejlesztés mellett is tehát az üzlethálózatot iga­zítjuk jobban a differenciált igényekhez. Szendt Márta Egymillió forintot crt az a munka, melyet a nagylóciak végeztek az elmúlt eszlcndőben térítés nélkül a község gaz­dagítására. A gyarapodó település szép példája az együtt cselekvésnek. — kj — , Korszerű eszközök az olimpia közvetítésében A rádió és a televízió már közzétette az olimpiai közve­títések rendjét, műsorát, amelynek továbbításához a forgalmi, műszaki és techni­kai feltételeket a posta a szovjet postaigazgatással együttműködve biztosította. A posta-vezérigazgatóság távközlési szakosztályán az MTI munkatársainak elmon­dották, hogy minden előkészü­let megtörtént a hazai közvéle­mény megfelelő tájékoztatá­sára, arra, hogy a tévénézők, a rádióhallgatók, az újságol­vasók folyamatosan figyelem­mel kísérhessék az olimpia gazdag programját, eseménye­it, megkaphassák legfrissebb híreit. A rádió tervezett 110 órás, a televízió 130 órás olimpiai műsorához szüksé­ges műszaki hálózat és appa­rátus, a hang- és képközve­títésekre alkalmas összeköt­tetések, a kommentátor és a szolgálati, valamint a tarta­lékvonalak már most rendel­kezésre állnak. Az olimpia műsorai, esemé­nyei, hírei műhold közremű­ködésével, hagyományos föl­di mikrohullámú közvetítő­csatornákon és vezetékes ösz- szeköttetéseken jutnak el ha­zánkba. A televízió közvetí­téseire három útvonal is ren­delkezésre áll, részben Moszk­va—Kijev, Lvov—Ungvár —Budapest közötti mikrohul­lámú vonalon, részben a prá­gai interszputnyík földi állo­máson keresztül Pozsony köz­vetítésével, ugyancsak mikro­hullámú láncon kapjuk a ké­pet és a hangot. A taliándö- rögdi űrtávközlési földi állo­más a nyugati tranzitforgal­mat bonyolítja le, a Moszk­vából vett műsorokat továb­bítják Bécs felé. A posta a biztonságos és jó kép- és hangminőség ér­dekében korszerűsítette az úgynevezett keleti mikrohul­lámú láncot. Budapest—Ung­vár között új, magyar gyát- mányű mikrohullámú beren­dezésekkel váltották fel a több mint két évtized alatt amúgy is kiszolgált régieket- A televízió- és rádióközvetí- tpsek, valamint a telefonbe­szélgetések egyidejű lebonyo­lítására alkalmas hálózat re­konstrukciója 140 millió fo­rintot fordítottak. A hazánkba érkező olim­piai programot, a képet és a hangot az ország valamennyi £dója — 12 középhullámú és 28 urh rádióadó, 10 televízió adóállomás és 36 átjátszó adó — sugározza. Ezek a beren­dezések — amelyeket szintén felülvizsgálták, felkészítet­tek a nem mindennapos fel­adatokra — ugyancsak zavar­talanul működnek. NŰGRAD - 1980. július 11., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom