Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

Szeptembertől háromszáz magyar fiatal kezdi meg tanulmányait külföldi felsőoktatási in. té/.mcnyekben. A diákok hétfőn tették le az esküt a Budapesti Műszaki Egyetem aulá­jában. A képen a kiutazók egy csoportja az eskütétel után. Az autóipar világválsága Reagan és a Csaknem minden tőkés au­tógyártó országot érint az au­tóipar válsága, amely világ­méretekben 1974 óta most je­lentkezik újra. A problémák egyik góca a japán gépkocsik exportja,ami az utóbbi években többszörö­sére emelkedett szinte vala­mennyi országba, különösen az Egyesült Államokba. Ja­pán ipari körökből származó értesülések szerint a japán külkereskedelmi és ipari mi­nisztérium már tárgyalásokat kezdett a 7 legnagyobb autó­gyártó cég képviselőivel és fel­kérte őket. hogy tegyenek in­tézkedéseket a kivitel vissza­szorítására. A Toyota cég már bejelentette, hogy az ez évre le­gyártani tervezett mennyisé­get 6 százalékkal csökkenti. Az USA-ban a nagy gépko­csigyártó cégek teljes mun­kaerő-állományuk mintegy egv- harmadát nem tudják foglal­koztatni. A kormány még mindig nem tette szabaddá azt az 1,5 milliárd dollárt, amely- ivei a Chrysler autógyárat kí­vánja támogatni. Európában az angol autó­gyártás ' van a legnehezebb helyzetben, ahol a gépkocsiel­adások száma az év első 5 hónapjában 11,5 százalékkal csökkent. Ziaul Hak meghátrált Ziaul Hak pakisztáni elnök vasárnap kénytelen volt en­gedni a vallási gyakorlata tisz­teletben tartását követelő fel­dühödött síita kisebbség nyo­másának és ígéretet tenni egy sérelmezett adórendelet eltör­lésére. A siita szekta vallási vezetőjével folytatott több órás megbeszélését követően Ziaul Hak bejelentette: szep­tember 13-ig eltörli az általa hozott intézkedést és ezentúl tiszteletben fogja tartani va­lamennyi pakisztáni vallási hitét. Mint azt már korábban je­lentettük, a hét végén — Ziaul Hak hatalomra, jutásának har­madik évfordulóján — hatal­mas méretű kormányellenes megmozdulást szerveztek az ország lakosságának egyhar- madát kitevő síiták. A véres tüntetéseket követően vasár­nap mintegy 25 ezren meg­szállták Islamabad kormány­negyedét, követelve, hogy vonják vissza a katonai kor­mányzatnak a közadakozást adó formájában kötelezővé te­vő rendeletét. A síita vezetők főleg azt sérelmezték, hogy az addig vallási alapon szabályozott, választott egyházi tanács ál­tal meghatározott, és önkéntes jellegű közadakozásról a szunnita vallási előírások fi­gyelembevételével a katonai kormányzat döntött. Ziaul Hak meghátrálását kö­vetően a tüntetők kivonultak a kormánynegyedből. (MTI) SALT Kádár János és Georges Marchais megbeszélése Az AP amerikai hírügynök­ség a republikánusok 1980-as politikai platformtervezetére és Ronald Reagan katonai fő­tanácsadóinak nyilatkozatára hivatkozva hétfőn terjedelmes jelentésben foglalta össze a republikánus elnökjelöltség első számú esélyesének a SALT—II megállapodásra és az amerikai katonapolitikára vonatkozó nézeteit. Ezek szerint Reagan tanács­adói — a republikánus politi­kus katonapolitikai nézeteinek tulajdonképpeni kialakítói — azt hirdetik, hogy még az­előtt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megfelelő fegyverzetellenőrzést tudna elérni, Washingtonnak meg­gyorsított nukleáris fegyverke­zési versenyre kell kihívnia a szovjeteket, mivel a szovjetek úgymond, „csak akkor hajlan­dók jelentős engedményekre, ha meggyőződtek, .arról, hogy Washington modernizálni fog. ja és kibővíti atomerejét”. A tanácsadók kijelentették, ha Reagan lenne az elnök, azt javasolnák, hagyjon fel az amerikai szenátusban minded­dig még nem ratifikált SALT —II megállapodással; azonnal kezdjen hozzá az amerikai ha­dászati rakéták „megvédését” célzó költséges programhoz és tökéletesítse azoknak a „kor­látozott atomháború” körül­ményei közötti harcképességét; kemény tárgyalási álláspontot foglaljon el. (MTI) Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak meghívására 1980. július 3—6. között látogatást tett Ma­gyarországon Georges Mar­chais, a Francia Kommunista Párt főtitkára. A látogatás során nyílt és baráti beszélgetésre került sor a két párt vezetője között. Átfogó, a kölcsönös megértés­ről tanúskodó eszmecserét folytattak napjaink legfonto­sabb nemzetközi kérdéséi­ről, különösen a békéért és a leszerelésért. a nemzetközi együttműködés fejlesztésé­ért vívott küzdelemről. Meg­vizsgálták a két párt kapcso­latai további erősítésének le­hetőségeit is. A megbeszélések eredménye­ként a következő nyilatkoza­tot fogadták el: A világban végbemenő vál­tozások következtében jelen­leg kedvezőbbek a forradalmi erők térhódításának lehetősé­gei. Korunk az emberiség nagy átalakulásának idősza­ka. folytatódik az átmenet a kizsákmányolás, az elmara­dottság és a nélkülözés vilá­gából a társadalmi haladás­ra, a demokráciára, az em­berek boldogulására épülő vi­lág felé. Tovább mélyül a túlhala­dott tőkés rendszer válsága- Az imperializmus uralmának fenntartásáért vívott harcában meghátrálásra kényszerül. Vi­lágszerte gyarapodnak a szo­cializmus, a béke és a nem­zeti függetlenség erői. A szocialista országok nö­vekvő szerepet töltenek be a nemzetközi életben. Gazdasá­gi fejlődésük eredményeit áz emberek jólétének szolgála­tába állítják. Ezzel is bizo­nyítják a szocialista társadal­mi rendszer magasabbrendű- ségét, korunk nagy kérdései­nek megoldásában. A szocia­lista országok előrehaladása, növekvő ereje és aktív béke­politikája alapvető tényező a világbéke megvédésében. A nemzeti felszabadító mozgalom is új erőkkel gya­rapodik, s a legutóbbi idő­szakban is érzékeny csapáso­kat mért az imperializmusra, tovább csökkentve annak be­folyási övezetét. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népei fel- _ szabadulnak az imperialista és i gyarmati elnyomás alól. erő­södik a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás irány­zata. A kapitalista országokban fokozódik a munkásosztály és más demokratikus erők harca a tőkés rendszer válsága kö­vetkezményeinek elhárításá­ért. a munkanélküliség ellen, a demokratikus vívmányok védelméért és kiterjesztéséért, és ez a küzdelem mind gyak­rabban veti fel a mélyreható politikai változások szüksé­gességét. A nemzetközi erőviszonyok pozitív változásait az impe­rializmus újabb agressziókkal, a haladó mozgalmak elleni összehangolt támadásokkal igyekszik ellensúlyozni, feríye- geti az enyhülést és fokozza a fegyverkezési hajszát­Az amerikai közép-hatósuga­rú rakétafegyverek gyártásá­ra és nyugat-európai telepíté­sére vonatkozó NATO-dön- tés veszélyezteti a népek biztonságát és növeli a kato­nai feszültséget. Az MSZMP és az FKP az agresszív imperialista szán­dékokkal szemben szükséges­nek tartja valamennyi béke­szerető ember, g demokrati­kus és békemozgalmak ösz- szefogását, hogy közös erőfe­szítésekkel megakadályozzák a fegyverkezési verseny to­vábbi kiterjesztését és elérjék, hogy tényleges lépések történ­jenek a leszerelés útján, az enyhülés eredményeinek meg­őrzése és megszilárdítása ér­dekében. A két part megelégedéssel állapítja meg. hogy a kommu­nista pártok legutóbbi párizsi találkozójának eredményei nagy hozzájárulást jelente­nek az európai békét és biz­tonságot fenyegető veszélyek elhárításáért folytatott közös küzdelemhez. Kifejezték kész­ségüket, hogy cselekvőén elő­segítik a párizsi találkozó fel­hívásában foglalt célok meg­valósítását. különösen: a kö­zép-hatósugarú amerikai raké­ták telepítésére vonatkozó NATO-döntés felfüggesztését, a tárgyalások megindítását; a katonai enyhüléssel és le­szereléssel foglalkozó össz­európai konferencia megtar­tását. A két párt fellép azért, hogy a tervezett időpontban sor kerüljön Madridban az európai biztonsági és együtt­működési tanácskozásra és azért,. ..hogy .a tanácskozás cé­lul tűzze ki a további előre­haladást a helsinki záróok­mánynak valamennyi állam részéről történő maradéktalan végrehajtásában, különösen pedig a politikai enyhülésnek a katonai enyhüléssel történő megszilárdítását. A békéért folytatott harc mellett nagy fontossága van a nemzetek közötti egyenjogú gazdasági kapcsolatok meg­teremtése érdekében vívott küzdelemnek. Az MSZMP és az FKP támogatta a fejlődő országok - jogos törekvéseit és arra irányuló kezdeményezé­seit, hogy kivívjak a tényle­ges politikai és gazdasági füg­getlenségüket, maguk döntse­nek természeti kincseik fel­használásáról . hogy létrejöj­jön az új típusú, igazságo­sabb gazdasági kapcsolatok rendszere. E célok elérésében nagy jelentőséget tulajdoníta­nak az el nem kötelezett - or­szágok mozgalma tevékeny­ségének. A két párt úgy véli- hogy az éhség, az írástudatlanság, a gazdasági elmaradottság el­len vívott küzdelem korunk­ban az emberiség egyik nagy feladata. Saját eszközeikkel, s a rájuk háruló felelősséggel összhangban mind az MSZMP mind a FKP tevőlegesen részt vesz ebben a harcban. A két párt szorgalmazza a Magyar Népköztársaság és Franciaország közötti polili- kai. gazdasági, tudományos- műszaki és kulturális kap­csolatok dinamikus fejlődé­sét. A kölcsönös előnyökre épülő, együttműködés haté­kony hozzájárulást jelent az európai biztonság és enyhülés ügyéhez, s egyben megfelel a két ország, a két nép alapve­tő érdekeinek. A Magyar Szocialista Mun-' káspártot és a Francia Kom­munista Pártot széles körű, gazdag harci hagyományok kötik össze. Az évek során az internacionalista szolidaritás jegyében hatékony kapcsola­tok, mély barátság és egyet­értés kovácsolódott közöttük az egyenjogúság, a független­ség, és egymás álláspontjai­nak kölcsönös tiszteletben tartása alapján- Az MSZMP és az FKP határozott törek­vése. hogy tovább erősítsék gyümölcsöző kapcsolataikat,a .béke és a biztonság, a szocia­lizmus és a népek közötti 'barátság közös nagy céljai­nak eléréséért. (MTI) Kennedy programja Edward Kennedy szenátor az gató küldöttekkel azokat az el. elmúlt hét végén négyoldalas yeket, amelyek alapján az el­tervben ismertette a demokra- folytatott küz. ... ... ,. delem végső szakaszat megvív­taparti konvencióban ot tamo- ja Az Indokína—ASEAN pár­beszéd politikai légköre, úgy tűnik, forrósodik- Nyugtalaní­tó tények sokasága figyelmez­tet arra, hogy a két ország­csoport álláspontja a legin­kább vitatott kérdésekben, a térség biztonságát zavaró té­nyezők felszámolásának mód­ját illetően távolodik egymás­tól. Nézzük előbb a tényeket, az elmúlt napok, hetek fejle­ményeit. Az ellentétek csomó­pontja továbbra is Kambod­zsa. Az ASEAN, s min­denekelőtt Thaiföld legsürge­tőbbnek az ún. kambodzsai probléma megoldását minősí­ti. Ezzel Jószerivel Vietnam is egyetért, csak a kiút milyen­ségét nagyon másképpen ítéli meg. JAVASLATOK THAI­FÖLDNEK Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter az elmúlt hónapban kereste fel Malay­siát és Thaiföldet. Mindkét ASEAN-állam vezetőivel tu­datta, hogy Hanoi kész csa­patai visszavonására Kam­bodzsából, mihelyt biztosított az ország szuverenitása, nor­mális, zavartalan élete. Ennek nyilvánvaló előfeltétele a Pol Pot-bandáknak nyújtott köz­vetett-közvetlen thaiföldi tá­mogatás beszüntetése. A folyamat következő állo­mása a kambodzsai külügy­minisztérium június eleji in­dítványa volt, amelyben tár­gyalást javasolt Thaiföldnek a két ország határán uralko­dó feszültség csökkentésére. Indokína — ASEAN A feszültség mezsgyéjén A nyilatkozatban Phnom Penh újólag hangsúlyozta, hogy kész a kétoldalú kap­csolatok normalizálására a függetlenség és a választott po­litikai rendszer kölcsönös tisz­teletben tartása alapján. (Érde­mes emlékeztetni rá, hogy Pol Pót kormánya annak idején a Thaifölddel való határtérséget is háborús tűzfészekké vál­toztatta) Bangkok válasza így hang­zott: „Nincs miről tárgyalnia a Heng Samrin-kormánnyal, minthogy ezt a kabinetet nemlótezőnek tekinti.” Ez, a stílusát nézve, a szemtelenség határát súroló felelet, lénye­gét tekintve, az ASEAN is­mert álláspontjának megis­métlése. HADJÁRAT VIETNAM ELLEN Sok jel mutat azonban ar­ra, hogy az ASEAN nem éri be többé a párbeszéd befa­gyasztásával, hanem átcsú­szik a feszültség nyílt kiéle­zésének mezsgyéjére. Phnom Penh és Hanoi tiltakozása eH lenére a szervezet kierősza­kolta a genfi „Kambodzsa- konferenciát”, azzal a váddal, hogy „Kambodzsát az éhín­ség veszélye fenyegeti és Viet­nam szándékosan akadályozza a segélyek elosztását”. A felélénkült Hanoi- és WÓGRÁD - 1980. július 8., kedd Phnom Penh-ellenes ASEAN diplomáciai aktivitás láttán már nem intézhető el fantaz­magóriaként a Pol Pot-féle „dzsungelkormány” újdonsült fejének, Samphannak a fe­nyegetőzése egy, az esős év­szak beálltával kezdetét vevő „vörös khmer”-offenzíváról. Sőt, a legfrissebb bangkoki jelentések szerint a thai kor­mány ezt fontolgatja: vissza­telepít 170 ezer, területén élő khmer menekültet. Az érin­tett menekült tömeg azonban Pol Pót bandáinak szervezeti­szellemi ellenőrzése alatt áll s így a „visszatelepítési terv” kitapintható bizonyítéka a ta- lajtalan, tömeggyilkos rezslm- maradvány thai—kínai­amerikai segédlettel történő talpraállítási kísérletének. Noha a kambodzsai helyzet bonyolultsága vitathatatlan, az is világos, hogy az össze­hangolt lélektani hadjárat valódi célpontja Vietnam. Mögöttes szándéka a- hanoi kormány nemzetközi elszige­telése, vagy legalábbis tevő­leges szembeállítása a többi délkelet-ázsiai állammal. Nem véletlen, hogy az ASEAI{- kampány időbeli kezdőpontja egybeesik Huang Hua kínai külügyminiszter délkelet­ázsiai propagandakörútjával. Ezt két eseménysor is bi­zonyltja- A közelmúltban nyugati újságírók népes cso­portja járt Kambodzsában és egybehangzó megállapításuk szerint Pol Pót bandája — a párizsi Le Monde szavai sze­rint — „sehol sem teszi kér­désessé a központi síkságok és lakosaik hatékony ellenőr­zését. A »vörös khmer« itt- ott tartja magát egyes helye­ken és egységekben, de gya­korlatilag semmi sem áll el­lenőrzése alatt, kivéve néhány hegyvidéki dzsungelövezetet a thaiföldi határ mentén”. HÁTTÉRBEN: WASHINGTON ÉS PEKING A másik elgondolkoztató tény, hogy az elmúlt na­pokban rendkívüli módon fel­erősödött a Vietnam-ellenes nyugati, mindenekelőtt ame­rikai ihletésű sajtókampány. Bangkokból amerikai hírügy­nökségek olyan tudósításokat küldtek, melyek szerint' „több mint 30 ezer vietnami készül törvénytelenül elhagyni az or- ságot, s újabb menekültára­dattal kell számolni a délke­let-ázsiai országokban”. Ha­noiban a leghatározottabban visszautasítják a tendenció­zus kampányt. Emlékeztetnek rá, hogy Vietnam a tavalyi genfi menekültügyi konferen- cai után komoly erőfeszítése­ket tett vállalásainak betar­tására, kétoldalú tárgyaláso­kat folytatott egyes nyugati és délkelet-ázsiai országokkal a távozások törvényes meg­szervezésére, szigorúan meg­büntette és megbünteti az il­legális menekülések szervező­it, résztvevőit. A vietnami fővárosban ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy Washington és Peking minden eszközt fel­használ, hogy megakadályozza Vietnamot ígéreteinek betar­tásában. A kérdés láthatóan alapvetően érinti Vietnam és az Egyesült Államok mind­máig rendezetlen viszonyát, amelyről Pham Van Dong mi­niszterelnök nemrég ezt mon­dotta: „a normalizálás hasznos lenne mindenkinek, s már ki­nyilvánítottuk jóakaratunkat. Washington azonban a »kínai kártyát« játsza ki Vietnam ellen.” Ami Kínát illeti, me­rev, tárgyalásokat ■ elutasító, s fenyegetőző magatartása Vietnammal szemben mit sem változott. • , A térség biztonságát nyil­vánvalóan kedvezőtlenül érin­ti, hogy ehhez a kampányhoz az ASEAN több országa is csatlakozni látszik- A párbe­széd azonban nem tekinthető lezártnak. A vietnami diplo­mácia vezetője a napokban újabb, ezúttal indonéziai lá­togatást tett, amely malay- zia—thaiföldi eszmecseréi folytatásának tekinthető. Fi­gyelemreméltó, hogy Pham Van Dong ennek a látogatás­nak az előestéjén jelentette ki ismét: „Készek vagyunk barátsági és együttműködési szerződést kötni a térség ál­lamaival, készek vagyunk megvitatni a délkelet-ázsiai béke- és stabilitási övezet megteremtését.” Megfigyelők nem alaptalanul állítják ez­után, hogy a labda ismét átke­rült az ASEAN térfelére. Kennedy elégedetlenségének adott hangot a fatálisán gyenge pártprogram miatt, s kifogásol­ta, hogy a pártvezetőség „ural­kodó frakciója” inkább a Fehér Ház diktátumait tartja szem előtt, mint a munkanél­küliek és a hátrányos helyze­tűek kétségbeejtő életkörülmé­nyeit. Kennedy kijelentette, hogy a pártprogramba öt olyan irányelvet kell beiktatni, ame_ lyek lehetővé teszik, hogy az amerikai nemzetgazdaságot talpraállítsák. Ezek a követ­kezők: — az infláció elleni harc ne vonja maga után a munkanél­küliség növekedését; — ne töröljék a fontos szo­ciális programokat a költség- vetésből ; — támogassanak olyan fog­lalkoztatottsági tervet, amely Kennedy szerint 800 000 új munkahely létrehozását írja elő; — vezessenek be rövid lejá­ratú kötelező ellenőrzést az árak, a bérek és a gazdaság más területei fölött; — hozzanak létre olyan mechanizmust, amelynek se­gítségével a nagyobb termelé­kenység biztosítása érdeké­ben átalakítható az amerikai gazdaság szerkezete. Kennedy szenátor a múlt héten kijelentette: támogatnám Cartert, ha bizonyos változta­tásokat hajtana végre a gaz­daságpolitikában, A javasolt programpontok magukba fog­lalják ezeket a változásokat, de Carter kijelentette, változ­tatásokat nem hajt végre. (MTI) % •9

Next

/
Oldalképek
Tartalom