Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

Csanádi János:

Mártélyi nyár

i

Kedveszegett madár a nyárül, csak ül egy csonka ágon, a víz fölött a lomb sugárzik zölden, ahogy a partot járom, nem is a nyár talán magam vagyok — ahogy vagyok oly szo'morú, a közelben elhúz egy néma, ladikforma szurkos hajó, a nádas mentén pillangózik egy pár csillogó evező, néha a zöld súlyom-ba botlik, a levelek rendje megbomlik- de aztán viszi utasát új, kalandos horgász-vizekre hallgatózom, akár az özek, őzek az ártér vadonán, avar roppan, a puha kőzet, meg-megsüpped közte bokám, s ezer év csöndje ül nyomasztón azon a csonka ágú fán.

Verbőczy Antal:

Gyermekmonológok

AZ IN JELEM

Az én jelem szóló, és Anyu rengeteget bajlódott, amíg egy egész fürtöt hímzett a szoknyámra.

A nagyinak bezzeg sokkal

könnyebb volt,

— mondta Anyu —,

mert Anyu csak egy alma volt az óvodában.

IGAZÁBÓL

Nagyiék nyaralni mentek a Balatonhoz, de én iderajzolom őket a fotelba — mondjuk — ha megígérik

átadják helyüket Nagyiéknak mikor visszajönnek Balatonról,

— igazából.

Színházak nyáron

Rég idejét múlt* * megkülönböztetés: téli. vagy nyári színházi évad. Évről évre mindinkább gyakorlattá válik, hogy a kőszínházak még be sem zárják kapuikat, mári« megnyílnak — országszerte — a szabadtéri színpadok. Műfaji szempontbői sincs különbség: a nyári hónapokban szinte azonos arányban láthatunk klasszikus drámákat, mai színműveket, vígjátékokat és zenés-táncos produkciókat, mint a téli, illetve őszi-tavaszi hónapokban.

Csupán a helyszínek változnak. Budapest elsősorban a zenés műfajoknak ad otthont, az operáknak, hangversenyeknek, a távoli országokból hozzánk látogató egzotikus énekés táncegyütteseknek. De azért a próza sem hiányzik! A Városmajori színpadon folytatja sikersorozatát a múlt nyáron bemutatott ,.Hurrá fiú!” című osztrák bohózat, Haumann Péterrel. Galambos Erzsivel, Kovács Zsuzsával és Balázs Péterrel a főbb szerepekben. Ismét különleges irodalomtörténeti-színpadi csemegével várja nézőit a Városligeti Kör- színháa — a Thália Színház nyári állomáshelye —, amelynek ez lesz a 22. évadja. Július 4-én mutatják be a Thyl Ulenspiegel című német—fla- mand népmese dramatizált változatát, Kazimir Károly rendezésében. A főbb szerepeket Kozák András, Szirtes Ádám, Bordán Irén, Zsurzs Kati, Rátonyi Róbert. Draho- ta Andrea, Bitskey Tibor, Nagy Attila alakítja.

Szentendrén is folytatódnak az immár hagyományos ünnepi játékok. A város főterén rögtönzött szabadtéri színpadon, a Madách Színház művészei a tavalyi nyári sikert: Marin Drzic ..Dundo Maroje” című komédiáját újítják fel, Szirtes Tamás rendezésében. A főszereplők itt Körmendi János, Márton András, Paudits Béla, Tímár Béla. Székhelyi József, Sunyovszky Szilvia, Schütz Ila. Az előadássorozat június 28-án kezdődött és a darab három héten keresztül minden csütörtök, péntek, szombat és vasárnap este kerül a közönség elé.

ősbemutató lesz a szegedi Dóm téren: Páskándi Géza . Kálmán király” című történelmi drámáját július 19-én játsszák először, Ruszt József rendezésében. A címszereplő: Balázsovits Lajos, s fontos feladat jut a darabban Trokán Péternek, Máriáss Melindának. Szakács Eszternek, Sára Bernadettnek és Farády Istvánnak.

A Gyulai Várszínházban július 4-én Székely János „Hugenották” című tragédiáját mutatták be, Szinetár Miklós rendezésében. Székely János neve nem ismeretlen a gyulai közönség előtt: két évvel ezelőtt itt mutatták be nagv sikerrel „Caligula helytartója” című történelmi tragédiáját. Mostani színjátéka 1762-ben játszódik, a franciaországi vallásháborúk idején. A főbb szereplők: Lukács Sándor, Hegedűs D. Géza. Bács Ferenc. Tahi Tóth László. Mádi Szabó Gábor. Gálffv László és Kozák T ászló. Ezt követően július 25- t'l Hernádi Gyula új színpadi játéka szerepel a programban, V. N. H. M. (Szörnyek

évadj*) címmel, rendezője az író elválaszthatatlan alkotó, társa: Jancsó Miklós. A szokatlan című színmű első része Londonban. I. Károly angol király korában játszódik, a második rész pedig 1920-ban, Magyarországon. A darab úgynevezett történelmi groteszk: eszerint Károly angol király egy mágussal elkészítteti hasonmását, de hiba csúszik a munkába: hasonmás helyett szörny születik, aki elindul, hogy bosszút álljon a királyon ... A második részben „kiderül”, hogy Horthy Miklóst, Magyarország egykori kormányzóját nem a szülei, hanem szörnyek hozták a világra .s a Horthy bőrébe bújt szörny tanítja meg Hitlert, Mussolinit és Francot a fasizmusra, a diktátorság mesterségére . . . Néhány név a szereposztásból : Tordai Teri, Hernádi Judit. * jugoszláviai magyar színésznő: Ladies Katalin, valamint Bencze Ilona, Jobba Gabi, Madaras József, Fillöp Zsigmond, Iglódi István, Sinka Károly és Maros Gábor. A programban szerepel még Teleki László ..Kegyenc” című színműve, az Universitas együttes előadásában (ez július 15-től a Gróza Parkban kerül a közönség elé), valamint több előadóest a Lovagteremben. Illyés Gyula. Weöres Sándor, Simonyi Imre és Ladies Katalin műveiből.

Egerben ismét megrendezik

az Agria játékokat. Itt mutatják be Száraz György „Gyilkosok" című tragédiáját, amely Semmelweis Ignác, a tragikus sorsú magyar orvos- professzor, a gyermekágyi láz felfedezőjének életéről, küzdelmeiről szól. A címszerepet Végvári Tamás alakítja. A bemutató július 9-én lesz az egri Líceumban. Július 17_én még egy ősbemutató lesz Egerben, a vár tömlöcbástyáján: Fekete Sándor „Lenkey tábornok” című történelmi drámája kerül a közönség elé. Reviczky Gáborral a címszerepben. A Zala megyei Egervá- rott is lesznek nyári játékok: itt Garcia Lorca „A csodálatos vargáné” című színművét mutatják be július 7-től, Berek Kati rendezésében, ezt követi július 19-től a „Sevilla csillaga” című vidám játék.

A Székesfehérvár melletti Tácon. a Gorsiumi nyári játékok várják a közönséget. Ezúttal az „Elektra” című antik tragédiát tűzik műsorra, az egykori római város romfalai között. Július 3—16. között Boglárlellén vendégszerepei a Kaposvári. Celky Gergely Színház társulata. Ivó Bresan „Paraszt Hamlet” című komédiájával.

A fenti rövid és korántsem a teljességre törekvő ismertetésből is kiderül: színes, gazdag, változatos a nyári színházi program. Több — jó értelemben vett — szenzációt ígér, mint amennyiben részünk volt az elmúlt ..hivatalos” kőszínházi évadban.

Garat Tamás

Zengő Árpád: Naplólapok

(részletek)

Levél M. I-nek Esteledik. A házak egymáshoz bújnak, a fák meghajolnak a dombon a szélnek

Már «sík. Az árkád alatt egy lány csókot lop a sráctól. Irigylem. Az eső az orrukra koppint, nevetve szétrebbennek. Bújócskát játszik egy virág. A híron bújt ki a kövek között, sárga szirmait a vas- korlát alá dugta. Fél a világtól. de él.

Nagymama biceg a Járdán; a tizedik lépés már sok neki. Szétszakad a csönd. A mennydörgésbe beleüvölt a Boney M, valaki magyamótát fütyül, vízcsap rázza a falat, gyermek üvölt egy pofontól.

Elfutnak a felhők. A Hold a falra rajzolja az udvaron álló fa árnyékát. Óra dobol a fülemen, robban a csönd. Részeg horkan odalent, villamos sikít, valaki ceoezog az Istent szidja: belemarkol a sötétbe.

A telefon recesenése nyakamra szorítja a szorongás vasmarkát. A hangodat várom.

Arcomat szántja már az idő, kezem reszket. Várom a

szót Sziszeg a telefon; — téves kapcsolás.

Egy felhő letörölte a falról a fa árnyékát. A szél végigfut az úton, belép az ablakon, téged keres, csak helyedet találja, elrohan s dühösen maga után rántja a függönyt. Szólj, hogy érinthesselek, érints, hogy szólíthassalak! Szólnék, kiáltanék, de hiányod összetöri hangom. A Hold átbújt az ágak között. Szellő testvére kisöpri a várost, nekiszalad egy autónak, pördül egyet a híd közepén, lányok szoknyájába markol, befüty- tyent a házak ablakrésein. Egy rádió átkiált a szomszédba. Kapu ordít a házmesterre, a zár nyelvet ölt az ajtófélre. Az árkádok alatt félelem csavarog, sziréna bántja a lelki- ismeretet Berúgott egy borosüveg, gazdáját a járdára fekteti. A vonat füttye visszapattan a hegyekről, a kerekek tánca álmokba furakszik.

Elmegyek. Köszön az ajtó — visszavár. A lépcső nyikorogva visz le. A ház elfordul, belepirul a hajnalba. Az utca elém szalad, ismeri léptemet. A villamos fényesre nyalja a

síneket. Mellém szegődik a magány, társam helyetted. Kapualjak bűze tolakszik tüdőmbe, kopott hangú részegek éneke hasít fülembe. Kurvák fartánca kísér, pénzt kér az elidegenedés, megtáncoltat a rosszindulat. Valamit szorítok, de elbukom egy szóban, szerelem nélkül elvesztem a holnapot.

Bocsáss meg, ma ilyen vagyak!

*

öt mondat Ratkó Józsefnek

Az idő kezd ráégni arcodra, lázad mégsem apad. Mély- szántású tenyerek árnyékából, holtak arcáról jövőt énekelsz. Porízű levegőt emészt, hited szívedbe is belemar, holtak hagyatékából, anyád porából új várat építesz. Tű vagy a lemezen, szisszensz minden rajzra, holtak hangját rakod poros szavakból. Tenyeredből eszik az igazság, rímeidtől fél a hazug szó, arcod mélyülő árkaiban holt ősök pihennek. Kenyered darabokra töröd, a szót kérőnek mondatot adsz, gyökeret versz a homokba, holtak közt, halálhoz kötve.

I .

I»i

C/inder Antal rajza.

S

ok padot koptattam életemben, hol rövidebb, hol hosszabb Ideig. Egyiken éveket töltöttem, mégis hamar elfeledkeztem róla, másikon csak órákat, mégis kitörölhetetlen az emlékezetemből. Mindahány közül a legfeledhetetlenebbek: az iskolapadok.

Mennyit izgultam, unatkoztam, mennyit hevültem, dideregtem az iskolapadokban. Kényelmes egyik sem volt, de mindegyik kopott, tintafoltos, összefaragott. Négy évig ültem abban a padban, amelybe legyalulhatatlanul mélyre szívet véstek, abba pedig a büszke-ujjongó értesítést: „Cuci és Fidor jegyesek!”

Valahányszor visszagondolok arra a padra, mindig meg. hatódom, de az elérzékenyü- lésbe egy kis borzongás is vegyül.

A meghatódás nyilván a paddal együtt fölidéződő hajdani önmagámnak szól. Lányos képű, szelíd, szőke, törékeny testű kamasz ül már az idők végezetéig számomra azon a pádon, akit „Egér” néven szólítottak a társai.

A borzongást, viszolygást valószínűleg a szigorúságot, ridegséget sugárzó fizimiskája kelti annak az összefaragott padnak. Van is oka morcosságra, hiszen annyi szégyenletes kötelességmulasztásnak, fölháborító figyelmetlenségnek, orcátlan pimaszságnak, oktalan dühnek, szánalmas siránkozásnak, durva röhejnek volt a tanúja, hogy csak behúzott nyakkal lehet fölidézni. És része volt

Homoródi József:

PADJAIM

ez a pad az iskola fegyelmező, kordába szorító, ritkán röptető, sokszor szárnyat szegő masinériájának, amely jaj, de sokszor ütött fejbe, s ritkán, nagyon ritkán simogatott. És mindig recsegett is ez az ócska pad, hangosan, amikor szólítottak és én ijed. ten ugrottam föl, s még hangosabban, amikor a megvetőn és gúnyosan harsogó „ülj le!” után visszarogytam az ülésére.

Nyomasztóbb padok emlékét is őrzöm. Semmiféle meg- hatódást sem érzek, Inkább hideglelős rémület akasztja meg bennem még ma is a szuflát, amikor a különféle hivatalok és hatóságok ablaktalan előszobáinak, homályos folyosóinak alattomosan billegő, ijesztőn recsegő padjaira gondolok vissza. Hányszor kuporogtam rajtuk órák hosz- szat, némán, moccanni sem merészelve, dideregve várakozván a sorsomat eldöntő határozatokra, amelyek mindig megfellebbezhetetlenül adták tudtomra, miért, s mire vagyok alkalmatlan, méltatlan, mitől tanácsolnak, tiltanak el, miért fosztanak meg et- től-attól, miért zárnak ki innen-onnan.

És gyönyörű padjaim is voltak. A legszebb minden bizonnyal egy munkástelep hervadó, őszi parkjában állt,

sűrű bokrok árnyékába rejtezve. A távolból zsolozsma mormol ása hallatszik: könyörögj érettünk... hallgass meg minket... A betonlába- zatú, esőtől-hótől szürkére fakult, repedezett lilésdesz- kájú ócska pádon a litániáról elszökött diák és diáklány váltja remegő ajkakkal az első csókot.

Padok. Emlékek, titkok, örömök., bánatok, keservek, kínok és néha a boldogság őrzői.

Az a fehér pad a szülőszoba előtt, a kórház folyosóján, amikor a feleségem kínlódó- boldogan várta, hogy beteljesedjék a csoda, a testéből sarjadó új élet születése. Ahol remegő gyomorral, égő türelmetlenséggel én is várva-vár- tam, hogy megláthassam végre a fiamat.

Az a másik fehér pad, egy másik kórház másik folyosóján, szemben az ajtóval, amely mögött az apám feküdt. Iszonyodva vártam, mikor nyílik az az ajtó, mikor lép ki rajta suhanó fehér köpenyben valaki, hogy suttogva közölje velem a megváltozhatatlant, amelytől hangosan felzokogok majd: elvégeztetett...

Padok. Életem állandó kísérői, átkozottak, áldottak. Mind mozdulatlan, mind néma, legfeljebb érthetetlenül recseg, Emlékeimben mégis

elevenen kavarognak, hangosan tanúskodnak.

A jó padok, a vonatok padjai. Azok a régi, sárga fapadok. Vitték a tudományra só- várgó diákot a bölcsek csarnokaiba, vitték az egyenruhás sebesültet a frontról haza, vitték a meglett férfit a sokáig hiába sóvárgott találkára a fény városával.

Láthatatlan, anyagtalan padjaim is vannak. Ezek borzasztóbbak, mint a valóságosak. Csalódott és könnyes, kiábrándult és keserű, dühös és vádló tekintetek ültetnek ezekre a láthatatlan padokra, és hiába minden kérés, könyörgés, tiltakozás, fogadkozás, esküvés, környörtelenül az ülésre szegeznek ezek a tekintetek, ahol ezerszer nagyobb gyalázat ülni, mint akár a közszemlére kitett szégyenpadokon, s az itt kapott sebek sajgóbbak és nehezebben gyógyulók, mint a szégyenpa- don kapott botütések sérülései.

És egy-két gyönyörű díszpadom is van ezek között a láthatatlan padok között: szerelmes asszony, rajongó gyermek tiszta tekintete emel föl rájuk, talán érdemtelenül, méltatlanul is, mégis jólesik, büszkévé, boldoggá tesz.

Az utóbbi években jóságos padokkal is találkozom. Mindig éppen akkor kerülnek elém, amikor már botladoznak lépteim, kalimpál a szívem, elakad a lélegzetem, támaszt keresőn nézek körül, mert szédülök, félek, hogy ösz- szeesem és ekkor mindig, éppen elérhető közelségben felbukkan a jóságos pad, barátságosan invitál, kínálja az ülését, támláját: gyere, pihenj meg rajtam, fújd ki magad, ne félj, nincs semmi baj, pár perc és rendbe jössz, mehetsz tovább.

Mostanában egy virágmintás, festett padra gondolok a legtöbbet. Tapasztott padla- tú, pingált falú, mestergerendás kis falusi házban áll, az utcára szolgáló ablak alatt, öreg anyóka üldögél rajta, bő ráncú sötétkék szoknyában, fekete kötött ujjasban, fekete fejkendőben. Pápaszem az orrán, a gyorsan sötétedő alkonyaiban az ablakhoz hajolva olvas. Rézszegekkel kivert, csatos bibliát lapozgat. Amikor bedugom a fejemet az óvatosan nyitott, nyikorgó ajtón, kedvesen biztat, lépjek be, int, üljek le melléje.

■1 övök, drága Nagyika. Ott

J már az én helyem is azon a festett pádon, drága Nagyikám, ahol a kapcsos könyvvel az öledben találtunk Rád, amikor egy csöndes tavaszi estén örökre lehunytad a szemed.

NŰGRAD — 1980. július 6., vasárnap