Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
Hogy megmutathassák, mit tudnak A pártkongresszus minden eddiginél sokoldalúbban és mélyebben foglalkozott a társadalom és az ifjúság kapcsolatának kérdéseivel, a fiatalok életével, örömeivel és problémáival. Joggal vetődik fel a kérdés: mi az oka ennek? Se kérdésre válaszolni kell! Nemcsak azért, mert az okok feltárása önmagában is érdekes, hanem azért is, mert az okok arra is felhívják figyelmünket, hogy — az ifjúságot illetően —, milyen kérdésekre kell a jövőben leginkább odafigyelni. A választ sokféleképpen megfogalmazhatjuk. Igaz az is, hogy az ifjúság és társadalom kérdése mindig „életbevágó”, „jelent és jövőt me- határozó” kérdés volt, s jelentőségét a gyors társadalmi változások mindig fokozták. Mondhatnánk azt is, hogy nálunk éppen most — a párt ifjúságpolitikai határozatának tizedik évében természetes is, hiszen az ifjúsággal való intenzív foglalkozás éppen az ifjúságpolitikai határozat életképességét, megvalósult eredményeit, de hátralevő feladatainkat is jelzi. S világos válasz volt az is, amit maga Kádár János kongresszusi zárszavában is hangsúlyozott, hogy „a párttagság és az egész társadalom felismeri az ifjúság szerepének rendkívüli fontosságát”, s ezért is esik róluk annyi szó. Figyelemreméltó, amit még Kádár elvtárs hozzátett: „mintha lelkiismeret-furdalá- sunk lenne, hogy az ifjúság nevelése tekintetében nem tettünk meg mindent, amit kell”. Ez mind-mind világos, egyértelmű és valós válasz. Érdemes volna akár egyenként is elemezni, hogy például az egyes területeken és a különböző kérdésekben hol is tartunk az ifjúságpolitikai határozat megvalósításában? Vagy azt megnézni, hogy kinek miben, miért és milyen mértékben lehet lelkiismeret- furdalása? Ezt az elemzéstki- nek-kinek a megfelelő időben el is kell majd végeznie. Köztudott, és sokféleképpen bizonyítható, hogy a fiatalok az elmúlt években egyre nagyobb számban és egyre nagyobb jelentőséggel vesznek részt az építőmunka mai feladatának megoldásában, jelen vannak az élet minden területén. Ma már a munka- vállalók 40 százaléka 30 évnél fiatalabb, s a munkaerő utánpótlásának gyakorlatilag egyetlen forrása a felnövő nemzedék. Naponta tapasztalhatjuk a demográfiai változások „beérett” hatásait, tényeit, a nemzedékváltás természetes és mégis néha oly sok problémát felvető jelenségeit. Sokféle tény, napi esemény hívja fel a figyelmet arra, hogy a társadalmi fejlődés következtében tovább folytatódott, egyes területeken erősödött az ifjúság differenciálódása — a képzettségben, a munkamegosztásban elfoglalt helyük, életmódjuk, magatar. tásuk, érdekeik és érdeklődésük vonatkozásában egyaránt. Mindezek — örömöket, gondokat, feszültségeket és elsősorban óriási lehetőségeket rejtő mindennapi kérdéssé tették az ifjúság ügyét. Érezzük, tudjuk: egyre nagyobb szükség van arra, hogy ne csak általában, hanem konkrétan, e társadalmi változások dinamikus folyamatában vizsgáljuk az ifjúság helyét, szerepét és feladatait. Végül is mindegy, hogy munkáról, iskoláról, szórakozásról, a családról, a viselkedésről, vagy akár a beatkoncer- tekről van szó, mindig erre a differenciáltabb szemlélet- módra van szükség, hogy megértsük a problémákat és érdemben, hatékonyan tudjunk cselekedni. Érdemes ezen túl —, de az előbbiekkel is összevetve — észrevenni azt is, hogy az önmagában örvendetes fejlődés milyen sajátos körülményekre, következményekre hívja fel figyelmünket. Látnunk kell, hogy a gyors fejlődés, az életszínvonal-növeke. dés hatására mérhető módon felgyorsult a fiatalok fizikai, biológiai fejlődése, s ennek következtében hevesebben bontakozik ki vitális energiájuk. Növekszik önállósulási törekvésük, előbb szeretnének felnőttéletet élni, saját ügyeiket intézni és a társadalom életének aktív részesei lenni, értelmes, erőt és tehetséget bizonyító feladatot kapni. Ugyanakkor egyre több idő kell ahhoz, hogy a fiatalok elsajátítsák a munkavégzéshez szükséges ismereteket, s ezért meghosszabbodik a tanulóidő, a felkészülés, illetve a „társadalma- sodás” időszaka, s így valójában egyre később lehetnek önállóak Érthető, ha ezért a fiatalok még jobban igénylik azt, hogy vonják be őket a társadalmi tevékenységbe, adjanak számukra fontos, elvégezhető, értelmes feladatokat, s egyre szélesebb körben biztosítsák a társadalmi aktivitás lehetőségeit. A meghosszabbodott tanulóidő következtében a fiatalok a korábbiaknál később és nagyobbrészt egyszerre, egy- időben találkoznak a munkába állás, a beilleszkedés, a családalapítás, a lakásteremtés, az önálló életkezdés gondjaival. Ezek a gondok még csak fokozódnak azáltal, hogy a családban, az iskolában, a kollégiumban tapasztalt nagyobb jóléthez, kevesebb gond. hoz és felelősséghez képest nyomasztóbbá válik az önálló életkezdés egyébként is komoly gondja. G yakran és joggal mondhatjuk azt is, hogy a mai fiatalok már „a szocialista társadalom gyermekei”, szocialista viszonyok között nőttek fel, ,;természe- tes életközegük a szocializmus”, „beleszülettek”,, ezekbe a viszonyokba. Ez tény és rendkívül nagy lehetőséget kínál az egész társadalom számára. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy ez a természetes életközeg, ez a beleszületés azt is jelenti, hogy a mai fiatalok már a nagy megrázkódtatásoktól mentes időszakban nőttek fel, s már nemcsak a kapitalizmusról, de a szocializmust építő munka első évtizedeiről sem szerezhettek közvetlen tapasztalatot. Érthető tehát, hogy napjainkban megnőtt körükben az érdeklődés a közelmúlt történelme iránt, s rendkívül nagy igyekezettel akarják megtudni mindazt, amit apáik tettek. Éppen ezért fontos feladat ma a szocializmus első évtizedeinek reális megismertetése. A szocializmus, mint természetes életközeg azt is jenak az ismereteknek, melyek a nemzeti kultúra legősibb rétegeiből táplálkoznak, s adtak éltető erőt évszázadokon át a magyar művészetnek, irodalomnak, s a művészetek oly sok ágának. Múltunk iránti érdeklődés kielégítésének feladatát nemcsak a könyvkiadás, de a rádió is feladatának tekinti. A Magyar Rádió 1976-ban műlenti, hogy addig, amíg az idősebb generáció a kapitalizmus valóságát hasonlította a szocializmus eszméihez, addig a mai fiatalok a szocializmus megvalósult gyakorlatát hasonlítják a szocializmus eszméihez, s így a mai társadalmi valóságot gyakran ideáljukkal mérik össze. Ezért jogosan fogalmazódik meg napjainkban az a feladat, hogy közelebb kel] hozni az elméletet a gyakorlathoz, a tanultat a tapasztalthoz, hogy jobban meg kell ismertetni a fiatalokkal a szocializmus gyakorlatát, be kell vonni őket a mindennapi munkába, mert akkor közvetlenül érzékelik a fejlődés lehetőségeit, de akadályait is, közvetlenül ütköznek a visszatartó erőkkel és közvetlenül tapasztalják, hogy „nem lehet mindig to- ronyiránt haladni”. Joggal hangsúlyozta Maróthy László, a KISZ-kb első titkára a kongresszuson, hogy az egész társadalomnak napjainkban fokozódó „... kötelessége segíteni az új nemzedéket az eligazodásban, hogy képes legyen leegyszerűsítés nélkül, valóságtól elrugaszkodott, hamis ábrándképek nélkül gondolkodni, bátran és eredményesen cselekedni... Ideológiai nevelő munkánk akkor lehet hatékony, ha nemcsak válaszol a kérdésekre, hanem meggyőz, cselekvésre késztet, küzdelemre vértez fel”. A z ifjúság társadalmi helyzetének változásával, az ifjúság hatékonyabb nevelésével összefüggésben sok szó esett a kongresszuson a velük való foglalkozás módjáról is. Rendkívül figyelemreméltóak voltak azok a gondolatok, amelyeket Kádár János elvtárs fogalmazott meg, s amelyek a „munkastílus fejlesztésére”, a „személyes példaadás” fontosságára, a „bizalmat kifejező értelmes feladatadásra” ösztönöz, s amelyek arra intettek, hogy a „szervezetek önmozgatására” fecsérelt energiát az „emberekben rejlő lehetőségek jobb kihasználására”, az „öntevékenységre”, a „kezdeményezőkészség kibontakoztatására” fordítsák. Arra van szükség, hogy a „hatalom, az erő pozíciójából való intézkedés helyett” a „meggyőzés erejét” használják fel és adjanak „forradalmi eszmét és vezérlő életcélt, cselekvési lehetőséget az ifjúság számára, hogy megmutathassák, mit tudnak”. olvasó előtt a királyok és nemesek, de a kisemmizett jobbágyok hétköznapjai, ünnepei is — a fennmaradt források alapján. Még messzibb, távolabbi múltat térképez fel Gáboriné Csánk Vera könyve: Az ősember Magyarországon. A szerző saját kutatási gyakorlatának eredményeit és eseményeit dolgozza fel tudományos A szépirodalmi művek mellett az utóbbi időben figyelemreméltó tudományos és ismeretterjesztő könyvek jelentek meg. örvendetes, hogy egyik fontos szaklexikon-sorozatunk kötetei viszonylag gyorsan követik egymást. A Magyar Néprajzi Lexikon III. kötetét vehetik kézbe az olvasók. A magyar népi kultúra tárgyi és szellemi emlékei eltűnőben vannak. Sok olyan tárgy, eszköz, hagyomány van kiveszőben, melyet már csak múzeumok, könyvtárak és szakkönyvek őriznek meg az utókor számára. A magyar könyvkiadás számos sorozattal és egyedi kiadvánnyal tett eleget az egyre növekvő olvasói igényeknek, a különböző olvasáskutatási felmérések azonban azt mutatják, még mindig nem kielégítően. A Néprajzi Lexikon — közel 50 év után — első tudományos összefoglalása a magyar etnográfiának. A III. kötet első címszava: kálvária, utolsó pedig: néprajz. Gazdag tárháza e lexikonsorozat mindazoksorra tűzött egy tizenkét adásból álló magyar művelődéstörténet-sorozatot. Az egyes adások formája kötetlen beszélgetés volt történészek, régészek, nyelvészek, néprajzosok, irodalmárok, zene- és művészettörténészek közreműködésével. A műsor népszerűsége, s nem utolsósorban az elhangzott igen gazdag ismeretanyag arra ösztönözte a Gondolat Kiadót, hogy az adások anyagát könyv formában is megjelentesse. Így született a Hogyan éltek elődeink? című kötet Hanák Péter szerkesztésével. Nem szokványos „történelemkönyv”, nem a társadalmi fejlődés nagy politikai vagy gazdasági összefüggéseiről van benne szó, hanem a magyar nép évszázadainak hétköznapjairól, szokásairól. Milyen házakban laktak? Milyen ruhákat viseltek? Hogyan étkeztek? Milyen tárgyi eszközöket használtak? Különösen érdekesek a könyv azon részei, melyek a szokásjog és gondolkodásmód kérdéseire adnak választ. Felvillannak az Apjától a lánya Orvos a Mátra alján Megszámlálhatatlanul sokszor zörgették meg Mihók doktor ajtaját az elmúlt negyvenöt esztendőben, nemegyszer az éjszaka kellős közepén, vagy a hajnali derengésben: „Doktor úr, nagy baj van, jöjjön gyorsan...” Dr. Mihók János mátra- mindszenti körzeti orvos szó nélkül felkelt, öltözött, vette az orvosi táskáját és indult Az első időkben szekéren, kerékpáron, vagy éppen gyalog. Keresztül a Mátra nyúlványain, kis erdei ösvényeken, hóban, sárban, égető napsütésben. Vagy botorkálva a sötét éjszakában egy kézilámpás fényénél. Amikor Mátramindszentre körorvosnak kinevezték, hat község — Nádújfalu, Mátra- balla, Mátramindszent, Do- rogháza és Szuhahuta, a mai Mátraalmás — lakóinak testilelki panaszait orvosolta. Ma négy községet lát el. Városba soha nem vágyódott. Magasabb rangot, hivatalt se kívánt magánák. Az ő számára Mátramindszent és környéke jelentette az életet, a napi munkát, az örömöket, bánatokat. Itt születtek a gyermekei, itt talált barátokat, őszinte tisztelőket. , ☆ — Akár a regény az életem, ha úgy visszagondolok. Székelyföldön a Hargita egyik kis falujában születtem, talán azért is szerettem mindig a hegyeket, a fákat, a zöldet. A Mátra vonzott. A mai napig is, ha nyugalomra vágyom, kellemetlenség ért, fogom magam és megyek a hegyekbe. Legényember voltam, amikor ez a mindszenti állás megüresedett. A Mátra csücskében, az úttalan-utak között megbúvó kis települések orvosának velem együtt tizenheten pályáztunk. Szerencsém volt, engem neveztek ki. Milyen volt akkoriban egy körorvos élete? A foghúzástól kezdve a szülések levezetéséig, minden rámhárult. Kórház legközelebb Pásztón volt. Előfordult, hogy azzal a szekérrel, amit értem küldtek, a beteg asszonyt vitettem Pásztóra. Én meg jöttem haza gyalog. A mai napig hiszem és vallom, ennél szorosabb kapcsolat, mint ami a falusi körzeti orvos és betegei között kialakul, nincsen. Ismerek minszakszerűséggel, ugyanakkor közvetlen és színes előadásmódja következtében az érdeklődő közönség számára is élvezhető módon. Vértes László nyomán már korábban megismerkedhettünk a vértes- szőllősí ősemberrel, a népszerű Samuval. Az időközben felépült szabadtéri múzeum sok látogatót vonzott, s az oda kiránduló gyerekek megcsodálhatták Samu hatalmas lábnyomát is. De nemcsak Vértesszőllősön hagyott emléket a hazai földön valamikor élt ősember, hanem pé- dául a Duna-kanyar vadásztáboraiban és az Istállóskői barlangban is. A vadásztáborok lakóinak életéről, a helyszínen talált állati csontokból és egyéb régészeti leletekből megállapítható a paleolitikum emberének élelemszerző életmódja, szokásai, sőt a vadász- fegyverek fejlődésének útja is. Az Iparművészeti Múzeum nemzeti kultúrkincsünk jóval kisebb szeletét mutatja be, a gyűjtött tárgyak és emlékek természetéből, illetve az ipari, azaz nem egyedi művészetek kialakulásának alig két évszázados történetéből adódóan. Az 1851. évi londoni világkiállítás sikerének tulajdonítják azt az ösztönzést, mely szerte Európában az iparművészeti múzeumok alapításához vezetett. Nálunk 1872-ben hagyott jóvá az országgyűlés ötvenezer forintnyi rendkívüli költséget az ipar- művészeti múzeum alapításádenkit. Ha valaki belép az ajtón, már tudom, mi lehet a baja, melyek a panaszai. Negyvenöt év egy helyen megtanítja az embert sokmindenre. Valamikor a babona ellen veszekedtem. Pókhálót, csalánt, meg a jó ég tudja, mi mindent raktak a sebekre. Engem már csak akkor hívtak, ha nagy volt a baj. Hiába mondtam, ezzel rontották el, megmérgezték a sebet, azt hajtogatták, másnak is használt, legközelebb megint jó lesz... Azt hiszem, amolyan igazi falusi orvos típus vagyok. Aki az aszfalton idegenül mozogna. A mai napig szeretek utazni, világot látni. Bejártam Európát, sok szépet, értékeset láttam, de egy hét múlva elfogott a nyugtalanság. Vágytam vissza Mátramindszentre. ☆ Derűs, vidám kedélyű, mókára, csipkelődésre mindig kész ember. Egy hónapja, hogy nyugdíjba ment. Azóta az állandó búcsúztatás állapotában él — mondja. — Pedig nem megyek el innen, a vasútállomás mellől. A betegeim, barátaim mindig megtalálnak. A kedves szavaknak is örülök. Érzem a szere- tetet, amely mögöttük van. El. mondok egy példát. A napokban ünnepélyesen hívtak meg Szuhára, mondván, az egész község közösen akar elköszönni a doktor bácsitól. Mentem én annak rendje-módja szerint. Mondtak nekem szépeket. A gyerekek még különra. A múzeum Igazgatója, Miklós Pál szerkesztette Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei című kötetet, amely bő válogatásban ad ízelítőt a rendkívül gazdag anyagból. Ötvösművek, ónedények és bronz kisplasztikák, elefántcsont-faragások, művészi bőrmunkák és könyvkötések, csempék és kályhák, fajanszok, porcelánok, üvegek, bútorok, kárpitok, szőnyegek, középkori miseruhák és ikonok csoportosításban ismerkedhetünk meg e sokrétű és igen gazdag gyűjteménnyel. Az egyes témákat művészettörténészek mutatják be rövid tanulmányokban. Dicséretes a Corvina Kiadó törekvése, hogy korábbi próbálkozások után egyik jelentős közgyűjteményünket ilyen gazdag képanyaggal és reprezentatív kiállítású kötetben mutatja be a hazai s külföldi olvasóknak. Gerő László, a magyar vár- építészet legkiválóbb ismerője. A helyreállított budai vár címmel írt új kötetet. Még alig szabadult fel az ország, máris hozzáláttak a vár helyreállításához, a nehéz és nagy szakértelmet ' kívánó munkát Gerő professzorra bízva. Ennek történetét, s természetesen a vár évszázados történetének vázlatát kapja kézbe az olvasó ebben a kötetben. műsort is összeállítottak a kedvemért. Az asztal szépen megterítve, a végén még táncolnom is kellett mindenkivel. Mondtam is az asszonyoknak, jó, jó, a harmincötödik forgás után már mégis meg kellene pihenni. Ezt a gyönyörű népviseletbe öltöztetett szu- hai babát azóta is „főhelyen” őrzöm. Hazafelé mondtam is a feleségemnek: ha semmiért, de ezért az estéért megérte a negyvenöt esztendő... ☆ — Sokat köszönhetek a feleségemnek — néz szeretettel élete társára, akivel negyven- három esztendővel ezelőtt kötötte össze sorsát. Olika asz- szony igazi orvosfeleségnek bizonyult. Mosolyogva meséli: — Egy bálon ismerkedtünk meg, akkoriban ez volt a divat. Megkérte a kezemet, jöttem Mátramindszentre feleségnek Salgótarjánból. Hoztam magammal egy zongorát. Mondván, hogy itt, a falusi csöndességben zongorázgatok egész nap. Aztán egykettőre rájöttem, közel sem ez a legfontosabb. Asszisztense lettem az uratnnak. Kötöztem, altattam, mentem vele a betegekhez. Mátraal másra, meg vissza egy napig tartott az út. A múltkor a boltban odajött hozzám egy kislány, megsimogatott és azt mondta: én voltam az, akit ki tetszett húzni a kútból... Hát ilyen esetek is adódtak. Három felnőtt gyermekük közül az egyik orvos, a másik kutató fizikus, a harmadik mérnök. A három unoka gyakran vendégeskedik a nagyszülőknél, a nagymama legnagyobb örömére. ☆ Dr. Mihók János körzeti főorvos több kitüntetés birtokosa. Nyugdíjba vonulása alkalmából a héten vette át, Budapesten a Kiváló orvos elismerést. ☆ Nyugdíjazásával nem szakad meg kapcsolata Mátramindszent, Dorogháza, Szuha és Mátraalmás lakóival. A gyógyítás továbbra is a családban marad. A körzeti orvosi munkát a főorvos lánya, dr. Mihók Olga veszi át. — cse — Gigantikus méretű kristály Harkovi szakemberek 143 kilogrammos átlátszó kristályt állítottak elő, amely méreteit tekintve tízszer nagyobb minden eddigi ismert mesterséges kristálynál. Kiindulási anyagként egy nem nagy, mindösz- sze gyufásdoboznyi méretű szervetlen sókból álló lemez szolgál, ehhez kötődnek az olvadékból kiváló kristályok rácsszerkezetei. A természetben évezredek alatt lezajló folyamat az elektromos kemencékben mindössze néhány nap alatt játszódik le. NÖGRÁD - 1980. július 6., vasárnap 7
