Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-05 / 156. szám
Tanácstagként — közügyekért Cselekvőkészség és lehetőség Az ifjú hölgy a belső szoba nyitott ajtaja felé irányít, anélkül, hogy különösebben érdeklődne kilétemről: ott az igazgató. Enyhén szólva, máshoz szokott az ember. Mint, ahogy az sem egészen természetes ma még, hogy az igazgatói asztal mögött egészen fiatal ember ül. Erki Dénes. a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének igazgatója 37 éves. s a bemutatkozás perceiben meglehetősen keveset tudok róla. Két lány gyerek apja; Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen végzett; három esztendővel ezelőtt került a Mátraaljai Állami Gazdaságból a „Váci Kötöttbe”. S még valamit: tősgyökeres pásztóinak vallja magát. Ez pedig most különös jelentőséggel bír, hiszen a gyáregység-igazgató egészen friss, újabb társadalmi megbízatásáról. tanácstagságáról beszélgetünk. Mondom, az újabbról, hiszen Erki Dénes eddig is számos feladatot látott és lát el. Kézenfekvő tehát a kérdés: mi ösztönözte a felkérés teljesítésére? — Pásztóról kerültem el Iskolára, ide tértem vissza — a kötődésem nagyonis szoros a nagyközséghez. Sok a teendő — természetesen — a gyárban is. s ha valamit sikerül megoldani, akkor az az érzés tölt el: tettem valamit 6—700 ember érdekében. Amikor tudomást szereztem a javaslatról, felvetődött bennem, hogy a megbízatás vállalásával egy kisebb közösségen .túl ■nagyobb kollektíva érdekében is munkálkodhat az ember. Szóval, szélesebb körűek a lehetőségek. Jó hallani Erki Dénes szavait: a benne meglevő cselekvőkészség szerencsésen „találkozik” az új megbízatással. Az ifjú gyáregységigazgató Pásztó nagyközség Tanácsának ünnepélyes alakuló ülésén kiállt társai elé esküt tenni, megválasztották a végrehajtó bizottság tagjának. Nem is marad bennem a hamiskás kérdés: közelebb kerül talán ezáltal egymáshoz a „Váci Kötött” és az államigazgatás? — A kapcsolatunk eddig is nagyon jó'volt a tanáccsal — hallom Erki Dénes tárgyilagos válaszát. A KÖZÉRZET ÉS IIATÄSA De így is van ez rendjén. A „váci” Pásztón a legnagyobb, legtöbb munkást foglalkoztató, egyik legjelentősebb üzem: az elmúlt esztendőben 270 millió forintos termelési értéket produkált. Kétségtelen, hogy az üzemnek sem mindegy, „ott til-e az igazgató a végrehajtó bizottságban, vagy sem”, Erki Dénes azonban nagyobb távlatokban gondolkodik. — Nézze, ha a mi dolgozóink közérzete jó, akkor az korántsem csak üzemi ügy. Hatása érezhető a társközségekben és a járás más településein is. hiszen jelentős számú bedolgozót, bejáró munkást foglalkoztatunk. A minapi választásén a 22- es számú választókörzet — Lenin utca, Arany János utca, Zrínyi köz — lakossága szavazott bizalmat a közéleti munkában korántsem járatlan gyáregység-igazgatónak. — Többnyire idősebbek élnek itt, akikkel igen közeli a kancsolatom, hiszen az én otthonom is ebben a körzetben van. Azt hiszem, ez meg is könnyíti a munkámat. Egészen friss még a mandátum, de e rövid idő alatt is igyekeztem „felderíteni”, milyen feladatok várnak rám. Meglehetősen forgalmas ez a környék, jó lenne korszerűsíteni a közvilágítást, például. Ez ügyben egyébként már javaslatot is tettem a tanácsnak, holnapra ígérték a választ. Arról van szó, hogy a főutca korszerűsítése következtében lecserélik a lámpatesteket, ott hevernek az árokban, s véleményem szerint ezeket még nagyszerűen lehetne hasznosítani másutt. Például az én választókörzetemben is. A FELÜLETESSÉG ELLEN Reméljük, hogy a válasz kedvező lesz, ez a gyorsaság azonban mindenképpen dicséretes. Akárcsak az az alaposság, amellyel Erki Dénes a többi feladatot is kezeli. Közkút sorsa, járda minőségének a javítása is a holnap teendői közé tartozik, hadd idézzünk azonban még egy gondolatot, nem véletlenül. — Jellemző ránk, hogy felületesen. kellő figyelem híján építünk. így van ez az Arany János utcában is, ahol a járdaépítéskor nem figyeltek a szintezésre, s most megáll rajta a víz. Ezen mindenképpen változtatni kell. Bárcsak lenne az ilyen „apróság” a 22-es körzet kizárólagos gondja! Félő azonban, hogy az újat nemcsak itt, s nem is csak Pásztón árnyékolja be a figyelmetlenség, a mulasztás. Szavai tanúsága szerint, Erki Dénes kellő önbizalommá! vágott neki az új feladatnak. igaz, a közéleti munkához'szé- les körű „előtanulmányokat”, sőt, gyakorlatot végzett. — A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság pásztói szervezetében is dolgozom, a vezetési szakosztály titkára vagyok; egy éve osztályfőnöki feladatokat látok el a marxizmus—leninizmus esti középiskolában. S van még valami, bár ezt enyhe mosollyal jegyzi meg Erki Dénes; tizenkét éve már, hogy a bélyeggyűjtő kör titkára, majd elnöke. Pedig, nagyon is komoly dolog ez: itt is 120 ember kedvére, 120 szenvedélynek hódoló emberért kell tevékenykednie. Legföljebb az a kérdés jogos, hogy nem sok-e ez így együtt? — Minden rakott szekérre fér egy villával — nevet az új tanácstag —, különösen, ha a kollektíva erre lehetőséget ad. A gyáregység huszonnyolc fős vezető kollektívája pedig — beleértve az üzemi nővért is — ebben a szellemben dolgozik. A KÖZÉLETISÉG ISKOLÁJA Beszélgetésünk végén készítünk egy leltárt. A „Váci Kötöttben” dolgozik a járás országgyűlési képviselője; ketten innen tagjai a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának; két további tanácstag is itt keresi a kenyerét; de még egy munkahelyet változtatott, mátrakeresztesi tanácstag is a gyáregység „nevelése”. Imponáló lista. S, ha eddig úgy emlegettük a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységét, hogy jelentős tényező a munkássá válás bonyolult folyamatában, akkor ezt most kiegészíthetjük egy újabb minősítéssel. Nevezetesen: a Kiváló gyáregység címet elért üzem a közéleti- ségre való nevelésnek is jó iskolája. Kelemen Gábor A fettes ismeretlen? Xsebiinkre megy! Sok kicsi sokra megy, tartja a közmondás, melyet ez esetben igazoljunk azzal, hogy legázolt gyeppel, kitördelt fákkal, tönkretett padokkal, és hasonló „apróságokkal” évente százezres tételekben mérhető, megyei szinten akár a milliót is meghaladó károkat akozunk a köznek, azaz, magunknak. Elsősorban a megye két városában. de a legtöbb településen előfordul a közterületek rongálása. A károkat leggyakrabban nem az okozók térítik meg. Mikor a hars virágzik... Kössünk csokrot a leggyakoribb kártételekből, próbáljunk fényt deríteni a körülményekre! Akadnak általános jelenségek. Például a városok új lakótelepein semmi becse a zöldterületeknek. Kitapossák, gépjárművel ráliajtanak, legázolják, az ujjnyi vastag ,.suháng”-facsemetéket kitördelik. — Száz suhángból, aminek darabja körülbelül 30 forint, jó, ha tízet meghagynak. Olcsóbb háromszoros áron úgynevezett parkfát venni,, mert annak közel fele, vagy akár több is megmarad, mivel jóval vastagabb a törzse — mondja Hegedűs Józsefné, a balassagyarmati kertészet üzemvezetője. — A legutóbbi Piramiskoncert alkalmával egész leendő fasort tettek tönkre, a tavaszi virágok hagymáinak 80 százaléka eltűnik. Mikor a hárs virágzik, gyógynövény- gyűjtők esnek neki a természetvédelmi területen levő IPa- lóc-liget harsainak csakúgy, mint a Szandi és Rákóczi út fáinak. Két éve a Somogyi Béla-fasort úgy összedúlták, hogy teljesen vissza kellett metszeni. A droggyűjtők pitypanggyökér után árkokat ásnak a gyepágyásokban . . . A Lenin-lakótelepen egy délután valaki majd minden pádból kiszerelte a csavarokat a játszótéren. A Nógrádi Sán- dor-lakótelepre kiszállítottunk négy szemétgyűjtőt. Mire munkásaink kimentek, hogy a földbe rögzítsék, nyomtalanul eltűntek . . . — Nézze meg a közlekedési parkot, a játszóutcában. Szabályosan lerombolták a táblákat. Alig egy-kettő áll a helyén. s talán egy sem ép — mondja a példát Bede Józsefné, a Salgótarjáni városi Tanács műszaki osztályának főelőadója. — De az is eleg megdöbbentő,1 hogy a város utcai virágtartóiból a frissen kiültetett virág fele 8 órán belül eltűnik. Innen, a tanácshúz elől is! — Személykocsik parkolni, teherautók az üzletek árukészleteinek feltöltésére a járdára állnak, tönkreteszik burkolatát — fűzi hozzá munkatársa, Balya Istvánné. LáthataHanok ? A parkok, játszóterek védelme elsősorban a tanácsok feladata. Milyen lehetőségek vannak erre? Hegedűs Józsefné: — Tizennyolc játszóterünk, jelentős parkfelületünk, tizenkét parkőrünk van. Úgy hetven év körüliek. Más a fizetésért nem vállalja. Mihez kezdek négy-öt év múlva? Bede Józsefné: — Idős parkőreink, ha tetten is érnek valakit, legfeljebb 10—12 éves korig léphetnek fel. De még ezeket a csínytevő gyerekeket is (általában) megvédik a szüleik. Az idősebbek jobb esetben faképnél hagyják az eljáró parkőrt, de volt már rá eset, hogy megfenyegették, megfélemlítették, sőt bántalmazták. Ilyen körülmények között igazoltatásról természetesen szó sem lehet. Pedig az a szabálysértési eljárás előfeltétele. A feljelentésben szerepelnie kell az elkövető nevének: — Rongálás esetén a szabálysértési eljárás feltételei: ismert tettes’ bizonyított elkövetés és bizonyított szándékosság — világosít fel dr. Schink Annamária, a Salgótarjáni városi Tanács igazgatási osztályának illetékes előadója. — Az ilyen jellegű szabálysértési feljelentéseink zöme parkok füvén várakozó gépjárművekre vonatkozik. Sok közülük megyén "kívülről érkezik. Tehát a helybeliek ott is „otthon érzik” magukat. A feljelentő szinte kizárólag a hatóság. Köztulajdont érintő lakossági feljelentés mondhatni nincs! A műszaki osztály előbb említett két tisztviselőjének. valamint a városgazdálkodási vállalat közterület-felügyelőjének. lehetőséget teremtettünk a helyszíni bírságolásra, mellyel ellenőrző útjaik során élnek. — Nem lett volna célravezetőbb a parkőröket felruházni a lehetőséggel? — Nem tudom. Talán igen. De jelenleg tudomásom szerint arról folyik a vita, hogy tanácsi dolgozó-e a parkőr, ugyanis csak ekkor oldható meg a dolog. Mint említettük, az effajta rongálások egyedi értéke alacsonyabb, semhogy a tett bűnügynek számítson. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a rendőrség tétiénül nézi a rombolást. Tettenérés esetén helyszíni bírságot rónak ki a járőrök. Szükség esetén pedig szabálysértési feljelentést tesznek. Ezen túlmenően, illetéke» szabálysértési szervek megkeresésére —, amennyiben tulajdon elleni szabálysértésről van szó — segítséget nyújt az ismeretlen tettes megtalálásához. Ennek is előfeltétele a szabálysértési eljárás. Annak pedig a feljelentés, mely végső soron a kérdés egyik sar- kallatos pontja. A rongálok ugyanis korántsem láthatatlanok. bár gyakran az esti, vagy a hajnali órákban •,ügyködnek”. Mégis leggyakrabban szemtanúk, sokszor ismerősök szeme láttára kártékonykodnak, akik azonban azáltal, hogy szótlanul nézik, maguk is cinkosokká válnak. Miértek, hogyanok Próbáljuk kideríteni, miért követik el az efféle rongálásokat. Kezdjük mindjárt a gyerekékkel. Akik szülői felügyelet nélkül — esetleg a szülő példája nyomán — leginkább unalomból, erőfitogtatásból rongálnak. Nem elég — mennyiségileg, vagy minőségileg — számukra a játszótér. Utánuk következnek a kényelmes közömbösek. Akik restségből. útjukat rövidítendő futnak, vagy hajtanak át parkon, füvön, alapvető joguknak érzik, hogy a lehető legközelebb parkoljanak, levágják a sarkokat. Őket talán némiképp menti, hogy a parkok néha szögesen, a használati szempontok ellenére, papíron kitalált merev formákban kerülnek megvalósításra. A boltok ellátására pedig annak idején kézikocsikat rendszeresítettek, melyekkel az úttesten álló járművekből a bolthoz, pavilonhoz szállították az árut. Ez a mi eseteinkben is megoldást jelentene. Hátramaradt még két csoport: a szándékosan rongáló vandáloké, és azoké, akik a közterület prédálásá- val saját tulajdonukat szaporítják. Érdemelnek egy gondolatot az új lakótelepek lakói is. akik valami torz szemlélet következtében csak a küszöbükig érzik magukénak a lakóhelyüket. Az ő közömbösségüket talán befolyásolja a folyó építkezések miatt még rendezetlen környék. Közös társadalmi munkaakciók előbb-utóbb tudatosíthatják a közös tulajdont — azokkal, akik részt vesznek bennük. Végezetül hadd idézzük a Balassagyarmati Városgazdálkodási Vállalat igazgatóját, Ács Boldizsárt: — Nem megoldás minden parkba, vagy minden virág mellé rendőrt állítani. Az emberek szemléletében, tudatában van szükség változásra. Valóban. A köz tulajdonát csak a köz védheti iyieg igazán. Más szóval feltétlenül szükség van a lakosság aktív közreműködésére — szükség esetén a károkozók leleplezésével járó „haragszom rád”, illetve a beidézések elviselésére — ahhoz, hogy minél kevesebb érték menjen tönkre Csáky szalmájaként. Gáspár Imre A salgótarjáni városi kertészetben az idén sok fiatal dolgozik. Vannak közöttük olyanok is, akik virágárusítással foglalkoznak. Győri Andrea a közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskola tanulója ezzel nyári zsebpénzét szeretné gyarapítani. —Gyurkó— A mátramindszenti orvosi rendelő a község egyik büszkesége A jól felszerelt, korszerű intézmény a lakók egészség- ügyi ellátását jól oldja meg. — kj — Mibe szólhatok bele V Uraságod azt kérdi, van-e nálunk üzemi demokrácia? Már hogyne volna? Meg hogy én mibe szólhatok bele itt a munkahelyemen? Hát sok mindenbe. Nem akarok dicsekedni, de ha végighallgatna egy-egy parázs vitát, tát— va maradna a szája! Uram, nálunk mindenki őszintén fogalmazhat, bírálhat, a haja szála se görbül, sőt a főnökeink egyenesen kedvelik, azt, aki bátran, keményen kiáll az igazáért. Nem fojtják belé a szót. Példát is mondjak? Kis türelmet... Itt volt, kérem, tavasszal a Nyilasi-ügy! ...Emlékszik, ugye? Mikor olyan nagy csinnadrattával a Fradi sztárja visszatért a zöld gyepre! Uram, én őszintén véleményt mondtam erről az ügyről, fogalmazhatok úgy is, hogy beolvastam a főnöknek, aki civilben nagy Fradi- szurkoló, és nem lett semmi bajom! Ha jól emlékszem, egy osztályértekezleten akasztottuk össze a bajuszt a Nyilasi miatt. Ja, igen! A munkahelyi gondok kapcsán azt is szóvá tettem, hogy a férfimosdóban hetek óta nem működik a zuhanyzó, lavórban mosdunk, de a főnök letorkolt, ne üssem bele mindenbe az orrom. Azért van a gondnokság, majd intézkednek. És tudja, hogy a főmérnökkel min kaptam össze? Egy szombat esti televízióműsoron. A főmérnök az egekig magasztalta, nekem nem tetszett, parázs szóváltás kerekedett köztünk. Látja, itt vagyok, semmi bajom, pedig a vita végén már ordítottunk is. Igaz, a főmérnök azért pöccent be, mert neki is szóltam a zuhanyzók miatt, és pulykavörös lett, amikor szóba hoztam, hogy lavórban kell mosakodni, de hát istenem, megszoktuk, tudjuk, a főmérnök eléggé vehemens természet. Uraságod el sem hiszi, hogy ezek után meghívtak egy fontos tanácskozásra. Ha nem volna nálunk üzemi demokrácia, hogy szólhatnék én bele a vállalat dolgaiba, nem igaz? Méghozzá olyan jelentős kérdések kerültek terítékre, mint az idei bérfejlesztés, a termékszerkezet-átalakítás, a gazdaságtalan termékek visszaszorítása, s még egy sereg tennivaló. Micsoda szenvedélyes vita volt ott, uram! Még én is szót kaptam! Igaz, másnap a szakszervezéti titkár elcsípett a folyosón, hogy kár volt a férfimosdóban elromlott zuhanyzók kérdését kiélezni, de hát én előre nem tudhattam, hogy a felügyeleti szerv képviselői is ott ülnek a tanácskozáson. S tudja, hogy ki az én állandó vitapartnerem? Urasá- godnak elárulom: Lancsalics kartárs, a főos’ztályvezetőnk. Gondolta volna? Hát ilyen magas szintű nálunk a vállalati demokrácia! A jó múltkor például arról vitatkoztunk, hogy Petőfi Sándornak miért kellett elmennie a segesvári csatába. De az élesebb, politikai témákban is szót értünk. Hogy példát is mondjak, az iráni túszügyben, azonos volt az álláspontunk, ellenben az 1905-ös orosz polgári forrada- * * ■ lom megítélésében már eltérő véleményt hangoztattunk. 'Emlékszem, egy ilyen vita hevében atyai jóbarátként tanácsolta, hogy ne emlegessem annyit azokat az elromlott zuhanyzókat, napjában egyszer én is kibírom, ha lavórban kell mosakodni, különben is van otthon fürdőszobám, fölösleges ilyen piti dolog miatt a főnökök előtt hőbörögni. Egyébként az igazgatónak is az volt a véleménye, amikor két héttel ezelőtt magához kéretett, hogy nagyon egészséges lavórban mosakodni. Annál is inkább, mert a vállalat előtt álló népgazdasági feladatok megoldása nem ezen az egy-két lavóron múlik, Mit kérdezett uraságod ? Hogy most mi a helyzet az elromlott zuhanyzókkal ? Örömmel, újságolhatom, hogy az igazgató kartárs intézkedett. Tegnap új lavórokat hoztak a férfimosdóba! Kiss György Mihály NÓGRÁD - 1980. július 5„ szombat £
