Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-30 / 177. szám
Hfläqdss - de merre? Hálaű cknog üuloníajta gazdasági mutatókat sorba állítván demonstrálni az evról évre végbemenő fejlődést Még a gazdasághoz botfülűek is érzékeim tudják, milyen örvendetes az, na valami hat évvel ezelőtt még csak 355 volt, eztán az esztendőik során 411 re, majd 432-re, később 470-re utána 54,'1-ra emelkedett, tavaly 640-nél tartott, idén az első tél évben pedig huszárosán 8 • 3-ra ugrott. Vagyis hat év alatt jóval több mint kétszeres az előrelépés. Az emiatt érzett örömbe csupán az a nem éppen elhanyagolható üröm vegyül, hogy ennek a mutatónak nem növekedni, hanem inkább csökkenni, de legalábbis nagyjából egy helyben toporogni kellett volna. Ezek a számok ugyanis annyi forintot jelölnek, ameny- nyi egytonnányi szén önköltsége volt megyénk bányavállalatánál az utóbbi években. Az ..előrelépés” okait kerestük Szőke Barna gazdasági vezérigazgató-helyettessel . — A mélyművelésű bányászat fokozódó gazdaságtalan- ságát a műszakiak azzal magyarázzák, hogy a visszafejlesztés miatt tíz évig nem volt kutatás. így most kevés az információ a szénkészletre vonatkozólag. És nem jönnek be az elképzelések. Mi gazdaságiak ehhez hozzátesszük, hogy a szabályozóváltozások is növelték terheiniket. Az áremelkedéssel járó többletkiadásokra negyvenötmillió forintot terveztünk. Áprilistól emelkedett a fa, a réz ára, harminc százalékkal nőtt a gépeinkhez kellő importalkatrészek ellenértéke. Eddig tizenöt százalék SZTK-járulékot fizettünk, ezt fölemelték huszonnégyre; a költségnövekedés így harminchatmillió forint. Kaptunk négyszázalékos bérfejlesztést. De a teljesítmény nem növekedett, így ez is a költséget gvarapította. Ti zen h ár ommi 1 - lió forinttal nőtt az amortizáció. A nullára leírt gépek egy részét ugyanis kiselejteztük, de az új gépekkel sem több a termelés Tehát az ugyanannyi, sőt kevesebb szén jóval többe kerül. — Eléggé nyomósak az objektív okok. Tetézik-e ezeket szubjektív balfogások is? — Sajnos egyes aknáknál az a felfogás a jellemző, hogy ,kell a szén, mindegy, mibe kerül”. Így hát nem ügyelnek kellőképpen arra, hogy elejét vegyék a pazarlásnak. A másik szemléletbeli hiba, hogy még mindig a mennyiségi szempontok az elsődlegesek. ..Teljesíteni a tonnát, akárhogyan is!” Ennek következtében a minőség romlik. 1964- ben harminchat százalék volt a nógrádi szén hamutartalma. Tavaly már negyvenöt százalékra emelkedett. Végzek magánszorgalomból összehasonlító számításokat. Ebből kiderül többek között az, hogy a nógrádival nagyjából azcs- nos körülmények között dolgozó oroszlányi bányában 1974-ben 219 forint volt egy tonna szén ára, még csak 9 forinttal több a mién kénél. Tavaly viszont az oroszlányi szén 610 forintot ért a nógrádi ellenben csupán 450-et. Ennyit romlott nálunk a minőség. Pedig, ha tudtuk volna tartani az 1974-es arányokat, akkor évi 130 millió forinttal lehetne több a bevételünk — Mi lehet a minőségromlás oka? — A legfőbb ok az, hogy a maróhenger meddőt fejt a szén közé. A mi önjáró front- biztosítóink vastagabb szénrétegek fejtéséhez alkalmasak, így bizonyos mennyiségű meddő mindenképp belekerül a szénbe'. De van, amikor többet is beleapróznak, mint amennvi elkerülhetetlen volna. — Ezek mind az aknaüzemek hibái. Vannak-e olyan hibák, amiket a falakon belül követnek el? — Szerintem több felelősségre vonást kellene alkalmaznunk. Előfordult olyan eset, hogy az egyik fronton egy méter nyolcvan centis magasság helyett kényelmi okokból két méter magasságban fejtettek, növelve a szennyeződést. Ezt a termelési osztályvezető beírta a szoros pataki naplóba, ott pedig az aknaüzem-vezető adott egy írásbeli figyelmeztetést a csoportvezetőnek. Ezzei az ügy le volt zárva. Egy másik belső hiba, hogy az első fél év összes problémáját júliusra, augusztusra sűrítettük össze. Azért, hogy a tervet száz százalékra teljesítsük, vállaltuk a későbbi problémákat — A féléves prémiumért? — Az nálunk, első számú vezetőknél nem számottevő. Nem a prémiumért vállaltuk, hanem azért, hogy a vállalat erkölcsi megítélése jó legyen. — Mennyi prémiumot kapnak? — Ezt nyugodtan elmondhatom. Az első számú vezetők prémiuma a fizetés harminc százaléka. Erre jöhet még húsz százalék az úgynevezett komplex elemzés után. Fél évkor a prémium hetven százalékát lehet kifizetni. Ez nálam kilencezer forintot jelent. Többet kaphatnak az aknavezetők és az ottani főmérnököké Ahol teljesítették a tervet, a prémiumuk elérheti a huszonnégyezer forintot. — Ha túljutnak a felgyülemlett nehézségeken, s jól alakul a szénen kívüli tevékenység, elképzelhető, hogy előbb, vagy utóbb nyereséges lesz a vállalat? — Tisztában kell lennünk azzal, hogy a nógrádi szénbányászat soha nem lesz gazdaságos. Most 450 forint a szén ára, a mi önköltségünk pedig 813 forint. Ebből látható, hogy százszázalékos áremelésre volna szükségünk, hogy gazdaságosan termeljen a vállalat. Nógrád jövőjét az dönti el, hogy kell-e ez a szén az országinak, vagy nem. Molnár Pál Konzultáció A szocialista törvényesség, a közrend-közbiztonság Számok és tények Kirgizia tudományos életéből A Kirgiz SZSZK Közép- Ázsia északkeleti részén helyezkedik el, területe 198,5 ezer négyzetkilométer. A köztársaság területének kétharmada legalább 1500 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. 1979-ben a köztársaság lakosainak száma meghaladta a 3,5 millió főt. Fővárosa — Frunze. Ma Kirgizia ipara egy nap alatt termel ugyannyit, mint az egész 1913-as esztendőben. * A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméig Kirgiziában nem találhattunk egyetlen tudományos intézményt sem. Napjainkban több mint 7000 tudományos kutató dolgozik a köztársaság számos Jól felkészült szakmunkások biztosítják az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában a termékek jó minőségét. A szakemberek utánpótlása is biztosított, esztendők óta folyó kitartó munka eredményeként ma már mind többen kérik felvételüket az üzembe, frissen végzett szakmunkások és érettségizett szakközépiskolások. Képünkön Ferencz Miklós és Kovács József szerkezetlakatosok, akik szállító- szalagok szerelésében vesznek részt, eredménnyel- kj intézetében. Egyharmaduk tudományos fokozattal is rendelkezi k. * 1954-ben a szovjet tudományos akadémia kirgíziai tagozata átalakult kirgiz tudományos akadémiává. Jelenleg 17 intézet, 1200 kutató tartozik hozzá. A kutatók között megtalálhatjuk a kirgiz tudományos akadémia több mint 50 tagját, illetve levelező tagját. A köztársaság - tudósai eredményeket értek el a bányászat, az elméleti fizika, a géptervezés, a geológiai, a szeizmológia, a kémia, a biológia, az automatika és távközlés területén. A kirgiz tudományos akadémia könyvtárában több mint 800 ezer külföldi kiadvány áll az olvasók rendelkezésére. Hegnövekedett «2ményes végrehajtása megköveteli, hogy a mindennapi gyakorlatban megvalósuljanak szocialista viszonyainkat kifejező jogszabályaink és hatékonyan segítsék a társadalmi viszonyok továbbfejlődését. Az ügyészi szervek sajátos helyet töltenek be ebben a folyamatban. Alkotmányos szerepüknek megfelelően — mint eddig — a jövőben is segítik a szocialista törvényesség érvényesülését. Az állampolgároktól, a különböző szervezetektől megkövetelik jogszabályaink betartását és betartatását. Fontos feladat — ahogy ezt a kongresszusi határozat is hangsúlyozta — az állampolgári fegyelem, a törvénytisztelet erősítése. Az ügyészi munka valamennyi területén arra kell törekedni, hogy az állampolgárok mind szélesebb köre ismerje: jogszabályainkban az ő érdekeik fejeződnek ki, így azok megtartása is érdeküket szolgálja. Természetesen a törvénytiszteletre nevelést nemcsak direkt nevelő propagandamódszerekkel biztosíthatjuk. Ehhez más, hatékonyabb eszközeink is vannak. Éppen azzal tehetünk a legtöbbet az állampolgári fegyelem erősítéséért, az állampolgárok önkéntes jogkövetéséért, ha eszközeinkkel érvényt szerzünk a jogszabályoknak. Azaz, következetesen és a szükséges szigorral felelősségre vonjuk, illetőleg felelősségre vonatjuk e jogszabályok megsértőit, betartva a jogalkalmazás jogpolitikai követelményeit. A törvényesség követelménye a jogok és kötelezettségek maradéktalan és elválaszthatatlan egységét, azok érvényesülését feltételezi. Szocialista törvényeink széles körű jogosultságokat teremtenek az állampolgárok számára. Biztosítani kell azonban, hogy csak a kötelezettségek maradéktalan teljesítése útján nyíljon mód e jogok gyakorlására, az abból eredő előnyök igénybevételére. Ennek megfelelően a konkrét ügyészi teendők ellátása során különös szigorral szükséges fellépni a ma még előforduló munka nélküli jövedelemszerzési és általában a nyerészkedési törekvések minden formájával, a munkafegyelem megsértőivel szemben. Folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket és eszközöket, amelyekkel az ügyészi tevékenység is a jobb, a fegyelmezettebb, a hatékonyabb munkavégzésre, a gazdálkodási fegyelem megszilárdítására ösztönöz. Az állami állampolgári fegyelemmel összefüggésben feltétlenül foglalkozni kell két helytelen nézettel. Ezek a nézetek általában konkrét esetek, ügyek kapcsán jelennek meg és alkalmasak arra, hogy az adott kérdésben a közvéleményt társadalmilag nem kívánatos irányba befolyásolják. Ebben rejlik veszélyességük is. Ezek közül az egyik, hogy a lakosság egy részében időről időre felvetődik: törvényeink betartása nem mindenkire egyformán kötelező. Vannak olyan kivételezettek, akik büntetlenül, vagy szerény büntetéssel ússzak meg a törvénysértéseket. Azt hiszem, ezekkel, a társadalmi valóságunkat alapvetően eltorzító nézetekkel bátran szembeszállhatunk. E nézetek táptalaja ugyanis abban rejlik, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt: a jogalkalmazásban — annak minden területén — érvényesülnek a jogpolitikai irányelvek. Azok a követelmények, melyek a megelőzés és nevelés mesz- szemenő figyelembevételével, a törvénysértések súlyához igazodó joghátrány alkalmazását írják elő a jogalkalmazók számára. Alkotmányunk határozottan leszögezi a jog- egyenlőség és a törvény előtti egyenlőség elvét. Ezek az elvek maradéktalanul érvényre jutnak társadalmi gyakorlatunkban és joggyakorlatunkban is. Az a körülmény pedig, hogy a jogalkalmazás mechanizmusában nem rekednek értékelésen kívül a jogsértések személyi és tárgyi tényezői, társadalmi vonatkozásai, az említett alkotmányos elvnek valódi, tehát tartalmi érvényre juttatását jelenti. Érthető, hogy így van ez, hiszen a változó körülmények között élő és tevékenykedő emberek tevékenységének, így jogsértéseinek abszolút egyenlő mércével történő mérése éppen ellenkező hatást, jogegyenlőtlenséget eredményezne. Amikor tehát az ügyészi munkával kapcsolatban a jogsértések következetes üldözését, a jogsértők jogpolitikai követelményekhez igazodó felelősségre vonását hangsúlyozzuk, szükségképpen felvesszük a harcot ezekkel a torzító nézetekkel is. A felelősség következetes érvényesítése lehet az egyetlen hatásos eszköz e nézetek felszámolására. A büntetőjogunk elmúlt évi reformja kapcsán esetenként felszínre kerültek olyan vélemények is, hogy a büntetőeljárási törvény egyes olyan garanciális rendelkezései, mint a személyes szabadság korlátozása, vagy a védelem jogainak kiterjesztése, nehezítik a társadalom védekezését a bűnözők ellen. Valójában támogatást adnak a bűnelkövetőknek. Ez a nézet — bár látszólag a törvényesség maradéktalan érvényesülése mellett tör lándzsát — nem kevésbé helytelen és veszélytelen, mint az előbbi. A társadalom védekezése a bűnözés és a bűnözők ellen nem történhet minden áron. A bűnüldöző hatóságainknak megvannak azok a jogszabályadta eszközei, amelyek elegendőek és alkalmasak azon elv gyakorlati valóra váltására, hogy egyetlen bűncselekmény se maradjon felderítetlenül, s a tettesek felelősségre vonása minden esetben megtörténjen. Ám a bűnüldöző hatóságok eljárásával együtt jár bizonyos tévedési lehetőség is. Természetesen a tévedések lehetőségét el kell kerülni. Éppen ezt segítik a kifogásolt garanciális szabályok és elvek. Segítségükkel biztosítható ez a jogpolitikai követelmény, hogy ártatlanul senkit se vonjanak büntetőjogi felelősségre, senkit ne büntethessenek meg. Társadalomépítő feladataink eredményessége nem kis mértékben függ azoktól a körülményektől, amelyek között akár országosan, akár helyileg, egy megyét tekintetbe véve, a munka folyik. Éppen ezért, amikor a kongresszusi határozattal összefüggésben az ügyészi feladatokat értékeljük, nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy milyen megyénkben a közrend és közbiztonság állapota. Ha a bűnözés alakulását nézzük, azt mondhatjuk, hogy helyzetünk e téren valamivel jobb az átlagosnál. A tízezer lakosra eső, ismertté vált közvádas bűncselekményeket tekintve, megyénk a középmezőnyben, a tizenegyedik helyet foglalja el. Nem ilyen kedvező a kép, ha a bűnözés szerkezetét vizsgáljuk. Az erőszakos és garázda jellegű bűnözést tekintve, megyénk messze az országos átlag felett, a negyedik helyet foglalja el. Nógrád' megyében az elmúlt évben tízezer lakosra 13,6 ilyen bűncselekmény esett. A megyékben általában 12,1, a fővárosban pedig 10,7. Különösen aggasztó helyzetünk, ha az élet elleni bűnözést nézzük. Ebben a társadalomra igen veszélyes bűncselekmény-kategóriában enyhén emelkedő tendencia figyelhető meg. Ebben az évben már öt emberölés történt a megyében, általában a hozzátartozók sérelmére. Ezek a tények azt hiszem, megmutatják azokat a legfontosabb feladatainkat is, amelyeket a bűnözés visszaszorítása, a közrend és közbiztonság szilárdítása érdekében végre kell hajtanunk. Minden erőnket az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények visszaszorítására kell fordítani. A bűnüldöző szervek összehangolt, megelőző munkájának erősítésén túl, továbbra is szükség van az egyre szélesebb társadalmi összefogásra. Meg kell szüntetni e bűncselekményeket kiváltó okokat, elsősorban az alkoholizmus terjedését. At ■’nx/ó'iTcÁfr így a megyénk ÄZ uqyeszsee, ügyészi szervei is következetes munkájukkal a szocialista törvényesség érvényesítésével segítik, az MSZMP programnyilatkozatában megfogalmazott és a XII. kongresszus által megerősített célkitűzések valóra váltását. Dr. Csonka Tibor Vadhajtások Rugalmas lógás? Panaszkodik az osztályvezető: — Amióta bevezették vállalatunk központjában a rugalmas munkarendet, lazult a munkafegyelem. Ezzel törvényesítettük a lógást, legalizáltuk a reggeli késéseket. Egyesek fél nyolc helyett nyolcra, fél kilencre sétálnak be. A napokban bátorkodtam megjegyezni a gépírónőnek, hogy sorozatosan elkésik, mire az arcomba nevetett, s könnyedén odavetette: „Ru- galmazok osztályvezető szak- társ. Leellenőrizhet, este hatig itt verem majd a gépet!" Úgyis tudja, hogy miatta nem maradok az irodában munkaidő után, így aztán mihelyt kiteszem a lábam, leléphet. Az osztályvezető tudhatná, hogy a rugalmas munkaidő- rendszer nem magyar találmány. Több nyugat-európai országban évtizedek óta alkalmazzák, elsősorban a nem fizikai munkakörökben. Célja, éppen a munkaidő jobb, ésszerűbb kihasználása: a nyolc órából a legexponáltabb időszakban (délelőtt 9 órától délután 2-ig) mindenkinek kötelező hivatalában tartózkodni, nem kérhet kilépőt magánügyeinek intézésére. A fennmaradó munkaórákat pedig saját életviteléhez, napi elfoglaltságához igazítva dolgozhatja le, reggel hat és délután hat óra között. Szabadon oszthatja be idejét, s választhat: mikor pótolja azokat a munkaórákat, amelyeket magáncélra használt fel. Természetesen belátható időn — két héten, vagy egy hónapon — belül. A rugalmas munkarenddel tehát jól jár a vállalat, az intézmény, mert alkalmazottai havi átlagban nézve aktív munkával töltik 190—200 órájukat, jól járnak a dolgozók is, például a kisgyermekes szülők, hisz nem kell hajnalban felkelteni a gyerekeket csak azért, hogy még a munkaidő kezdete előtt útba ejtsék a bölcsődét, óvodát, vagy az iskolát. Az utóbbi két évben egyre több vállalat, intézmény ismeri fel előnyeit, jelenleg mintegy ötszáz ipari, kereskedelmi, tanácsi stb. területen működő hivatal, tervezőiroda alkalmazottai dolgoznak ebben a munkarendben. Általánosan bevált. Kétségtelen, nagyobb önállóságot, kötelességtudatot, fegyelmezettséget kíván az új forma a dolgozóktól, ugyanakkor a vezetőktől is áttekintöbb irányítást: ha a „főnök” a rugalmas munkarend szerint szervezi osztályán a munkát, s rendszeresen számon kéri, ellenőrzi a feladatok elvégzését, akkor megszűnnek aggályai, miszerint: akire nem nyitja rá tízpercenként az ajtót, az nem dolgozik. Horváth Anita Lézerszike A berlini Charité klinika sebészei a lézerszike klinikai alkalmazására készülnek. A sokszor megismételt állatkísérletek egészen kiemelkedő eredménnyel jártak : a lézersugámyaláb gyorsan és hibátlanul vág, alkalmazásánál a véredények azonnal záródnak, így kórokozók nem kerülhetnek a szervezetbe. Az új szike előnyei főként a vérzékeny betegeknél mutatkoznak meg: a műtétnél a vérzés csökken, vagy esetleg el is kerülhető. A nehezen megközelíthető operációs területek fő eszköze is a lézerszike lesz, ahol eddig mindig fennállt a környező szövetek sérelmének a veszélye. Sokat várnak például az új eszköztől agyműtéteknél. NÓGRÁD - 1980. július 30., szerda
