Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-27 / 175. szám

Mai magyar társadalom A termelőszövetkezeti tagság érdekviszonyainak változása 957—1961 között mint- 1 egy egymillió korábban egyénileg dolgozó pa­raszt lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A terme­lőszövetkezeti mozgalom na­gyobb része azonban akkor a jelentős állami támogatások ellenére sem tudott tagjainak a munkásosztályéhoz hasonló jövedelmet biztosítani. Legin­kább az egyharmadnyi részt kitevő kedvezőtlen természe­ti adottságú termelőszövetke­zetekben volt ez a helyzet. Az alacsony munkaegységek, a zárszámadásig bizonytalan mértékű részesedés, a társada­lombiztosítás hiánya és a me­zőgazdasági munka évszakok­hoz kötődő „aránytalan el­osztása” folytán a mindezek­nél kedvezőbb lehetőségeket biztosító ipar és szolgáltatás elszívó hatása — amely kü­lönösen az újonnan munkába lépő fiatalokat és a javakor­ban levő, vállalkozó szellemű tagokat csábította el a tsz-ek- ből — a szövetkezetek tagsá­gának fokozott elöregedéséhez vezetett: 1964 végén a hatvan éven felüli tagok aránya meg­haladta a 40 százalékot. Ugyanakkor 1962-től 1964­ig 21 ezerről 122 ezerre növe­kedett az alkalmazottak szá­ma, ezen belül az időszakos fizikai munkát végzők száma nőtt a legszembetűnőbben. „Hovatovább már a fogatos is csak havonta fizetett fix bérért, alkalmazotti munka- viszonyban hajlandó dolgoz­ni” — hallhattuk akkor a mozgalmat irányító egyik pártvezető előadásában. Az alkalmazotti státusba törekvés — az iparéhoz ha­sonló jövedelmi és társadalom- biztosítási viszonyok miatt — mint cseppben a tenger jelez­te a termelőszövetkezeti tag­ság érdekviszonyainak jövő­beni alakulását, irányát: ré­szükre is a munkásosztályéhoz hasonló élet- és munkakörül­ményeket kell teremteni. A fo­kozatosság elvének szem előtt tartásával mindezt politikai­lag is megfogalmazta pártunk Központi Bizottsága 1965 no­vemberi határozatában. Első intézkedésként összébb csuk­ták az agrárollót, mintegy 10 százalékkal felemelték a me­zőgazdasági felvásárlási ára­kat. A részletes megoldási ja­vaslatok kimunkálása 1967 tavaszán, a termelőszövetkeze­tek I. országos kongresszu­sán történt. A tagok az éve3 tervben garantált készpénz- részesedés 80 százalékát havi munkadíjban kapják meg, a többit pedig zárszámadáskor. A nyugdíjkorhatárt a férfiak­nál hatvanöt, a nőknél hat­van évben állapították meg, úgy, hogy az kétévenként egy évet csökken, így tíz év alatt azonos lesz a munkások és alkalmazottak nyugdíjkorha­tárával. A társadalombiztosí­tási szolgáltatásokat a tsz- tagságra is kiterjesztették. A korábbi helyzettel ellentétben nem a család, hanem a tag részére állapították meg a háztáji föld mértékét, ezzel ösztönözve a kisegítő család­tagok belépését a termelő- szövetkezetekbe. A tsz-ek vállalatszerű gaz­dálkodásának elve megkíván­ta a termelőszövetkezeti föld- tulajdon kialakítását. Koráb­ban a föld csak a tsz-ek tartós használatában volt, hiszen az átszervezés nem érintette a tulajdonviszonyokat. A tsz-ek tartós használatában igen sok olyan földterület is volt, amely az elöregedés következ­tében öröklés útján kívülállók tulajdonába került, akiknek a szövetkezethez semmi közük sem volt, csak haszonbér for­májában földjáradékot fizet­tek részükre. Ezért a kongresz- szus határozatot hozott, hogy a kívülálló földtulajdonosok vagy lépjenek be a termelő- szövetkezetbe, — ez akkor társadalmi méretekben irreá­lis volt —, vagy ötévi haszon­bért kitevő megváltási ár fejé­ben kötelezően ajánlják fel földjeiket megvételre. így a korábban földjáradékra kifi­zetett összegeket a jövőben a tagság javadalmazására lehet fordítani. A kongresszus határoza­tait az állami szervek jogszabályokba foglal­ták, a kongresszus kialakítot­ta a mozgalom társadalmi­képviseleti szerveit: a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsát és a területi szövetsé­geket. A TOT a mozgalom ér­dekeit képviseli az állami-po­litikai szervek előtt, döntése­ket, jogszabályokat kezdemé­nyez, véleményez, részt vesz az állami támogatások felosz­tásában stb. Mindezek hatására sikerült megállapítani az elöregedési és elvándorlási folyamatot, — pár év alatt több mint 50 ezerrel nőtt a 14—26 éves fia­tal tsz-tagok száma. A foglal­koztatottság bővítését célozta a tsz-ek melléküzemági te­vékenységének politikai fel­karolása. A szabályozórendszer hiányosságai miatt indokolat­lanul túlsúlyba került az élelmiszer-gazdasági vertiku­mon és a helyi szükségletek kielégítésén kívüli mellék­üzemági munka. Gombamód­ra szaporodtak az ipari be­dolgozó-, feldolgozóüzemek, három-négyszeres jövedelme­ket biztosítva csábították el az ipari üzemek munkásait, sok termelőszövetkezetnek az ipari mellett már alig volt — mezőgazdasági tevékenysége. Mindezt a kellő mederbe szorí­totta vissza az 1972-ben be­vezetett adópolitika. A hetvenes években a ter­melőszövetkezetekben szinte megszűnt a hagyományos ér­telemben vett paraszti tevé­kenység : műszaki színvonalat emelő számos beruházás, az iparszerű termelési rendszerek elterjesztése átalakította a tagság összetételét, a túlnyo­mórészt szakképzett tagság ér­dekviszonyai az ipari munká­sokéhoz közeledtek. A termelőszövetkezeti tagság érdekviszonyainak speciális területe a háztáji gazdasá­gokban végzett tevékenység. Mivel a háztáji emlékeztet leginkább a tulajdonosi pa­raszti' gazdaságra, ezért köz­vetlenül az átszervezés után, a „közös” termelési erejében bízva, néhány területen a helyi politikai vezetés a ház­táji elnyomására törekedett. Ez viszont a parasztság saját fogyasztásának és jelentős köz­ponti készletek termelésének bázisát veszélyeztette, amire a tsz-parasztság a háztáji ter­melés csökkentésével reagált. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a közösből származó ala­csony jövedelem miatt sokan visszahúzódtak a háztájiba, a közösben nem dolgoztak. A háztáji termelés csökkenése részben átgyűrűzött az egész mezőgazdaság termelésered­ményeire is. fS 964-ben központi bizott- | sági határozat szögez­te le, hogy a tagok ház­táji gazdasága a közös gazda­ság szerves része. Azóta a vezetőségek a gyakorlatban ta­karmánnyal, vetőmaggal, munkagépekkel, az értékesí­tés megszervezésével segítik a háztáji termelés eredmé­nyességét. A hetvenes évek elején a felvásárlási árak ala­csony megállapítása miatt került válságba a háztáji, azóta gazdasági és politikai intézkedések őrködnek e ter­melési forma fenntartásán. Varga Sándor Szent elhivatottság — Miért mondott fel? Nem — Miért? bukta: 4393 forintos ráfiz®­tudom. Nemrégiben még azt — Mert nem találtam ér- téssel. mondta itt, ezen a széken telmét. Elvesztettem a hite- — Megszoktuk már a rá­ülve, hogy elkötelezettje a met, a lelkesedésemet Kü- fizetést — meséli keserűen népművelésnek. Aztán . . • lönben én nagyon nagy sze- Vermesné. — Még Horpáczy alig egy év után felmondott, repet tulajdonítok a hitnek, Judit volt az igazgató, ami- Beledőlt a saját kardjába, ezzel fogok mindenhez hoz- kor felléptettük Kabost. Fél (Jelinek Tibor tanácselnök), zá. Lelkesedem, töröm ma- ház jött össze, 150 ember. — ötletes, mozgékony férfi gam, egy idő után aztán a Kabos csak ámult, s azt volt, lendületet vitt az itteni dolgoknak már „maguk- mondta, bárhol előfordult, munkába. Nem szabad lett tói” kell menniük. Így gon- mindenütt tömött házak fo- volna elmennie. Biztosan bi- doltam Kisterenyén is. Nem gadták, az emberek a csilláro- zonyította volna tehetségét, következett be fordulat, s rá- kon csüngtek- Hogy mi van rátermettségét. (Vermes Je- döbbentem, nincs szükség a ezen a Kisterenyén?! nőné gazdasági előadó)- hitemre, lelkesedésemre. Egy éve dolgozik a házban — Nagyon lelkes ember- — Ezért mondott fel? Forgács Erika, s azóta mind­nek ismertem meg. Volt cél- Elgondolkodik: — Ezért. . • össze két olyan rendezvényt ja, volt mi után mennie. Néhány emberrel tudtam szerveztek, amely nem volt Rosszul tette, hogy felmon- csak emberi, baráti kapcsola- ráfizetéses dott, ártott vele a családjá- tot kialakítani, olyat, ame- — Hiába rakunk ki piaká­nak. . . (Forgács Erika szer- lyikböl mind a ketten tanú- tot, küldünk meghívót, nem vezési előadó). lünk. Aztán úgy vettem ész- jönnek az emberek. Kezdet­— Az ELTE tánccsoportjá- re, hogy csak olyan munkát ben nagyon lelkes voltam, nak előadása mindenütt si- tudok végezni a posztomon, Zsoltról átragadt, de ma kert aratott. Zsúfolt házat ami részben látszólagos, rész- már. . Talán nekem sem vonzott Cereden, Karancs- ben pedig egyáltalán nem kellene már itt dolgoznom, kesziben, a nagybátonyi Pe- látszik. Csinyovnyikká vál- Pedig nem is olyan régen ■tőfi Kultúrházban. A csoport tam, s ebbe nem akarok be- még népművelő akartam len­egyetlen bukása ott volt Kis- letörődni. Végül is apró ese- ni. váltotta ki a terenyén. (Erney Attila, a já- tek sorozata rási hivatal közművelődési döntésemet, főelőadója)- — Egy konkrétumot — Anyagilag, erkölcsileg meg- nevezne? becsültük, segítettük a mun- — Például az egy A tanácsházán Jelűnek Ti­bor összegzi tapasztalatait. A meg- tanácselnökből megállítha­tatlan folyamként árad a pa_ évvel nasz. Konkrét eseteket említ. káját. Miért „futtattuk”? — ezelőtti Piramis szabadtéri úgy érzi. az egykori kultúr­vágják a fejünkhöz nem ép- koncert. A focipályán 3500 ház-igazgató becsapta őket, pen jogtalanul. íme az ered- ember Ujjongott, s néhány szent elhivatottságot hangoz- mény! (György István, a já- ezer forintos hasznunk volt. tatott. de szalmalángnyira rási hivatal művelődésügyi Már az Omegával tárgyal- futotta erejéből: ügybuzga- osztályának vezetője). tam, amikor leállítottak: nem lomról szónokolt, közben el­— Ö nem mindennapi ember, erre van szükség ebben a mulasztót! a a körültekintő de, sajnálatára, olyan embe- községben, Kisterenye nem szervezést- Két férfi, kétféle rek között kell élnie. (Mocsá- nagyváros. Majdnem fegyel- poszt, s kétféle elképzelés: ry Bertalanná, a járási hiva- mit kaptam az erősködése- népművelésről. szórakozta* tál gazdasági főelőadója). mért, azért, mert meg sze- fásról, üzemeltetésről. Vélemények egy emberről, rettem volna lovagolni egy ^ A szavak elválnak és egy- diadalt- Az volt az első és , .. . . máshoz simulnak. Kinek van utolsó megyehatáron túli si- dé ü yi Évának metéke- igaza? Milyen ember is vol- kér, s mint egyetlent, akár egyeld faképpen Malomvizi Zsolt, a véletlennek is elkönyvelhet- , - ~ ... , . . ház ioí a _ — «ras&s: A nagyközségi tanácstól he!-vett teremben próbálko- VUlu_, kapott szolgálati lakásán be- z°tt­szélgetünk. Fürdőnadrágra — Ráfizetéssel. problematikus helyzettel, elismerik a volt művelődési- ház-vezető magas szellemi- képességéi hozzáértését, de megfogalmazzák emberi Koncert­vetkezett a júliusi ritka for- 3eink,rf kevesen ^ lőttek, róságban s elmerengve ugyanígy a szmnázi előadá­“77 ’ , sainkra Nasvnn szén helven “»cgiusauiiazzaK. ernoen mustrálgatta legújabb fafa- nagyon szép neiyen gyengéit j flgv mond1ák raevánvát egv kifeszített fekszik ez a kulturház, csak , ragvanyat, egy Kileszitett környezet- nem volt més népművelő a Krisztust. a Kert van,rossz Környezet- ob-ihen pnm-iro Vh+­_ Ánrilishan adtam he a Ö€n- Esténként nem veszély- la asDan, akiben ennyire hit f elmondásoma- emlékezik télén a fák alatt járkálni; a ^ , fnyire tá­reimonaasomat — emlékezik lánvok. asszonyok m°gattak- Nyilván ezert is miközben felesege kávét 1“yok’ asszonyok fáJ a cserben hagyás szolgál fel asztalunkra- — -*01 Juciján: ezt. Azt írtam benne, hogy dön- - Milyen kiscsoportot működ- tésemet nem szándékozom tetett. indokolni. Érdekességek az NSZK állampolgárairól A nyugatnémetek számára még mindig a gépkocsi a legnépsze­rűbb közlekedési eszköz. Bár az üzemanyagköltségek egyre nőnek, a nyugatnémetek 80 százaléka még mindig gépkocsival megy munka­helyére. Az országon belül szállí­tott áruforgalom 50 százalékát is az országutakon bonyolítják le. Átlagosan számítva egy nyu­gatnémet állampolgár évente 630 liter különböző fajta italt fogyaszt el. Az ital azonban nem teljes egészében sörből áll; valójában egyre nagyobb mértékű az alko­holmentes italok és a különböző szörpök fogyasztása. Az elmúlt évben például a narancsszörpfo- gyasztás 43,9 százalékkal nőtt. CT Több mint fél évtizede, hogy a Corvina Kiadó megindította Európa nagy stíluskorszaka­it bemutató sorozatát. Az egyes köteteket nem fogja össze sorozatcím, csupán a for­mátum azonos, megközelítő­leg azonos a terjedelem, s az egyes kötetek szerkesztési módja. A 200—300 oldal ter­jedelmű kötetek összefogla­lását adják, sok — főként szö­vegközti — képpel illusztrál­va, az újkor művészetének. Az eddig megjelent művek: Római művészet, A román kor művészete, A gótika művé­szete, A XIX. század művé­szete magyar szerzők mun­kája, s mindmáig egyetlen külföldi szerző szerepel e so­rozatban : Champigneulle Art nouveau—Jugendstil— Szecesszió. A sorozat legújabb kötete a hellenisztikus mű­vészetet mutatja be Castiglio- ne László tollából, kinek a római művészetről szóló mű­ve ugyancsak e sorozatban látott napvilágot Amit ma tudunk, azt a görögök tud­ták először — mondja vala­hol Szerb Antal, s hogy meny­nyire igaza van, azt ez a kö­tet is alátámasztja. Az embe­riség történetben egyik nagy fordulópontot hozó s megha­tározó volt a görög civilizá­ció, mindenekelőtt a város­államok, a poliszok kialakulá­sa, ahol ’’egyén és közösség, kétkezi és szellemi munka csodálatos összhangban volt egymással (s sajnos utoljá­ra talán csak ott és akkor.) A hellenizmust, mint kul­turális jelenséget sokan és nem alaptalanul tartják igen hosszú életűnek, mert bele­számítják a Római Biroda­lom, sőt bizonyos vonatkozás­ban a Bizánci Birodalom gö­rög nyelvű és hellénisztikus kultúráját is, azokon a terü­leteken melyeket Nagy Sán­dor meghódított. Castiglione új művében csak a szó leg­szorosabb értelmében vett hel­lenisztikus korszakkal foglal­kozik, vagyis ameddig a hel­lenisztikus birodalmak fenn­állottak. Ez nem fog be töb- bet, mint három évszázadot Nagy Sándor és Augustus uralkodása között. A „polgá­ri” vagy „városi” görög mű­vészet hordozója a makedón— görög uralkodó réteg el­vesztette a városállamok ko­rában meglevő szabadságát, önrendelkezését királyok szol­gálatába állt s kicsúszott ke­zéből a politikai élet irányí­tása — a művészeté azonban nem. Az ide-oda költöző (in­nen a szó: koszmpolitész = kozmopolitika) görögög meg­tartották s tovább sugározták kultúrájukat, nyelvüket. Ezt a nagyhatású és sokoldalú mű­vészetet mutatja be a szerző, alapos, de ugyanakkor könnye­dén áttekinthető és világos történeti, kultúrtörténeti be­vezetéssel úgy, hogy abból az egész hellén világ lényege, kialakulása és továbbélése megérthető. Castiglione kü­lön foglalkozik az építészet­tel, szobrászattal, a portré­val, a domborműszobrászat­tal, a festészettel és a moza­ikkal és a kisművészetekkel, úgymint érmékkel, és a kéz­művesipar megannyi gyakor­lati tárgyat gyártó termékei­vel. Castiglione könyve nemcsak szépségekkel ismer­teti meg az olvasót, hanem mint olvasmányélmény is figyelemreméltó. • Mi sem természetesebb, hogy a Magyarországon élő Munkácsy-díjas görög szob­rász Makrisz Agamemnon mű­vészetét is a hellenisztikus il­letve a klasszikus görög szob­rászat tradíciói jellemzik. Művészi formanyelvére ma­gától értetődően hatottak a modern plasztikai törekvé­sek, ’ mindenekelőtt Henry Moore művészete. A Corvi­na Kiadó szép kiállítású kö­tetben mutatja be Makrisz Agamemnon művészetét, számtalan színes és fekete-fe­hér reprodukcióval. Nemcsak azt a művészt, akit a nemzet­közi munkásmozgalom, a gö­rög szabadságharc, a máso­dik világháború áldozatainak sorsa érdekelt s ábrázolta hőseiket döbbenetes erővel — gondoljunk a mauthauseni Mártír-emlékmű szoborcso­portjára —, hanem a legújabb és legmodernebb művészt is, aki külföldi kiállításokon is sikert aratott. Mai-írisz élet­útját, művészi fejlődését Po­gány ö. Gábor rajzolta meg, szuggesztív erővel s a nagy művésznek kijáró hozzáér­téssel és alapossággal. Bálint Endréről napjaink egyik legnagyobb szürrealis­ta ihletettségű festőjéről a Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalata jelentett meg mu­tatós albumot. A kötet szer­zője a festő régi barátja, tisz­telője Román József, aki a portrét a költő eddig nem publikált kéziratai, valamint a művésszel folytatott be­szélgetései alapján állította össze. Talán túl sokat is tu­dunk meg a művész környe­zetéről, belső életéről Ro­mán József tollából: „A mű­vész életútját követve szeret­ném megtalálni fejlődésének főbb állomásait és művésze­tének az életből, a történelem­ből, a társadalmi körülmé­nyekből fakadó indítékait, vagyis azt a találkozási pon­tot, ahol az egyén élete, él­ményei alkotássá válnak” — írja elöljáróban a szerző. Bá­lint Endrét ez a kötet mutat­ja be először monográfikus részletességgel rajongóinak, azoknak, akik Vajda Lajos méltó folytatóját, törekvései­nek továbbfejlesztőjét lát­ják benne. Kiderült — mondja Er- ney Attila másképpen látjuk a tennivalókat. Sze- kalmas kiscsoportos foglal- r£tünk • koncertek szerve­knzásra de hidegen az i* zése másodlagos, a kultúr­Egyetlen helyiségünk al­kozásra, de hidegben az is . . . ,,. szinte kifűthetetlen. Egyetlen h“ lg^,gatÓ]a ”®nnt ,ez v°tt csoport működött: a Röpülj páva-kör- Az ellenemre, mert úgy éreztem, valójában nem hagyományt őriznek az égi­a fő. Mi szerettük volna, ha szakköröket. kiscsoportokat működtet, nem tette. Öltöz­ködése, külső megjelenése sze alatt, hanem pletykálkod- vo.lt mi’id?n1*or e8e~ nak, torzsalkodnak, én pedig ménynt^ megfelelő, kifogas- nem vénasszonyok pletyká- ta,an- Tavasszal mindezeket zó klubját akartam csinálni. e r™ndt.uk ™:kl’ 8 u8y t^nt> De a tanácson rámparancsol- elismerte egyetért ye­tak, csinálni kell. 'ünk, aztá,n hét — Április óta nem dolgozik, oeadta a kulcsot­két gyermeke van. . . “ gondol, miért. — Június elején még kap- . ..Errí?? fogyatékosságai tam fizetést, a lemondási idő msatt- Állítom, ő volt a leg- miatt. Egyébként azóta is képzettebb, _ legérzékenyebb megszakítás nélkül dolgozom, népművelőnk, de sokkal ke. Szobrokat faragok. Szüleim y«ebbet produkált másoknál, képzőművészek, korán „fér- ,zavakból, lelkesedésből nem tőzést” kaptam. • . Ha meg- , , n*- Két ízben vál­szorulunk, egy-egy munkát el- f1 tölem apróbb megbí­zok. zatást, egyszer sem teljesí­— Félidőben abbahagyta a Műveltsége, Intelligen­tanárképző főiskolát, ahol 5^ía mögé emberi tartás kel­matematika—rajz szakra járt. ‘ene’ 8 °^?an felfogás, amely Mihez kezd most az életével? nemeik a látványosságot te­— Iparengedélyt akarok k, ’ feladatnak, hanem a kiváltani film- és szitanyo- mindennapi apró munkát is. mó szakmában. Most várom, Kisterenyén évek óta gond- hogy a helyi tanácson meg- |aJnk yannak> évenként vál- adják rá az engedélyt. togatják egymást az igazga­A kislány, csupaszon, pl- ‘°k’ Nehéz község, éppen tyeregve szalad be az udvar- e ^ “ olyan ember kellene ról. Megijesztette egy isme- oaa’ aki szívós, nem ing meg rétién bogár. az „pofontól”. Sajnos, Zsolt azonnal hanyatt esett. * A pihenőpark 1790 óta áll A kultúrházban nem a leg- Kisterenyén- Csaknem két rózsásabb a hanyulat. Nyár évszázada megfordult benne derekán is színházi előadást Lavotta János zeneszerző, fogadnak, de hogy ki nézi hegedűművész is. Az egyko- meg, arról fogalmuk sincs- ri lovardát remekül átalakí- A szerződést viszont felmon- tották a művelődés céljaira, dani nem akarják, mert a Csak most már valóban fele bérleti díjat akkor is ki használni is kellene, kell fizetni. Ha megtartják Hat év alatt körülbelül ki- az előadást, talán mégsem fi- lene yezetője volt az intéz- zetnek rá annyira; legalább ménynek. Nem biztos, hogy is ebben bíznak. mind a könnyen megfutamo­Vermes Jenőné május vé- dó, a szerencsével kacérkodó géig bezárólag kimutatást emberek fajtájából. Ezt kizá- készített a rendezvényekről, rólagossá tenni túlságosan Az ELTE-tánccsoport elő- egyszerű lenne. Mélyebbek a adására öten váltottak je- gyökerek, gyet, háromnegyed ház jött Határozat törvény szól ar- össze Horváth István nóta- ról, hogy a közművelődés estjére. Ez is ráfizetéses volt. társadalmi ügy. De Kistere- A kilenc rendezvény közül a nyén vajon ez valóság-e? legnagyobbat a V Moto-rocké Sulyok László | NÖGRÁD - 1980. július 27., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom