Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-26 / 174. szám

% BARÁTUNK AZ ÚJSÁG* v pMaI i Tábor vigyázz! Napiparancs-hirdetés következik! Lázas munkában az újságfró-úttörők. Témamegbeszélés a Barátság- stúdió előtt. Tevemutatvány. Foglalkozás közben. A kulturális bemutató egyik legnagyobb sikerét Vajda Szi­lárd turulyaszólója aratta. Készül a faliújság: Mihalik Judit és Tóth Szilvia kiteszi „Kádárkuti Enikő rajtitkár írását. jelentem ...” Úttörő-újságírók Nyírjesen: július 15 — 22. Volt egyszer egy tábor... Bő fél esztendeje, a NÓG- RAD és a megyei úttörőel­nökség pályázatot hirdetett Barátunk az újság címmel, melynek célja az volt, hogy az úttörő-tudósítók révén a megyében élő gyermekek megismerjék egymás életét és a felnőttek is bepillant­hassanak az úttörőmozgalom­ba. A több száz pályázó kö­zül húsz-egynéhányan ér­demelték ki, hogy július 15— 22. között a nyírjesi Barát­ság-táborban, csehszlovák és kiváló magyar úttörők társa­ságában 8 napon át megis­merkedjenek az újságírás és -készítés alapjaival, hivatá­sos újságírók segítségével gyakorolják az írást. A tábo­ri eseményekről faliújsá­gokon tudósították a részt­vevőket, s elkészítették a Ba­rátság Krónika című kiad­ványt is. Most munkájukból, írásaikból és élményeikből adunk közre egy kis ízelítőt. TÁBORUNK ÉS KÖRNYÉKE A táj gyönyörűsége ámu­latba ejt. A kis faházakban szép szobák. Az udvaron ró­zsabokrok, fenyő- és nyár­fák sorakoznak. A betonból készült járda mellett álló padokon lehet pihenni. Az ebédlő teraszán pingpong­asztalok. A kapu felé halad­va, az erdőből madarak csi­csergése hallatszik. A ke­rítés mellett áll az őrbódé, benne asztal, két szék. Túl a kapun az erdő... Estefelé in­nen indulnak támadásra a szúnyogok. Az erdőben a fák alatt gombák, a kerítés má­sik oldalán lágyan hullám­zó búzaföldek, arrébb hét­végi házak sorakoznak. Mikor megérkeztünk ebbe a szép táborba, még nem is­mertük egymást. Ezért a tá­bor vezetősége tábortűzzel egybekötött ismerkedési estet rendezett. A rajok szórakoz­tató műsort adtak elő. Külö­nösen érdekes volt a szlovák pionírok bemutatója, a gitár- és énekszólók. Uzt közös já­ték követte. Jól éreztük ma­gunkat, emlékezetes maradt a nap. HOGYHA Jö A CSENDES ÉJ A neonlámpák halovány világa kékes fényt vet a sma­ragdzöld pázsitra. A gyér fény­ben sejtelmes alakok imbo- lyognak. Vajon kik zavarják az éjszaka csendjét? Ahl A tábor méla lakói azok, akik izomlázzal széde- legnek a mosdó felé, elve­szett fogkeféjüket keresve. Csak néha-néha hallatszik a hangszórón egy álmosító, mély zengésű férfihang, fel- híva a figyelmet a csöndes éj és a várva várt takarodó közeledtére. Hirtelen női si­koly hallatszik! Valaki vé­letlenül a saját fejére öntött egy bögre vizet. Egy kedves tanárnő figyel­meztet, hogy csak az veheti igénybe a kultúrát, aki vízi- jártassági igazolvánnyal ren­delkezik, ugyanis a toalettben bokáig érő a víz. 10 óra: takarodó! 10 óra 10 perc: kései por­tyára indulunk. A mosdóban néhány hölgyvendég a zu­hany alatt, arra hivatkozván — ők az őrök. A sétányon hosz- szútávú futók csoportja li­hegve tűnik fel, kérdésünkre elárulják, sürgős dolguk akadt. A lámpa alatt asztal, székek, egy pakli kártya... A tábor lassan elcsendesül. Már csak a tábor vezető sut­tog, az első szobából hangos sóhajtás szűrődik ki. Benyi­tunk. Megrohan bennünket az éhező, csont-bői-gyerme- kek hada. — Kaját, vagy életet! Menekülés... A következő szobában la­kozó hölgyek hiányos öltö­zékben lépnek elénk a ho­mályból: sérelem érte őket. — Nem volt idő az ágya­zásra! — keseregnek. Arrébb az ablakból halo­vány fény pislákol. Kik azok a szorgalmas hangyák, akik ily későn is munkálkod­nak? Riporterek körmölnek fogyó gyertyák fényénél. A faliújság reggel jelenik meg. Csehszlovák barátaink abla­kai alá settenkedünk. Ked­ves szavakkal fogadnak — kár. hogy nem értjük. Ró­meók és Júliák adnak elő er­kélyjeleneteket. A tanári szo­bából kiharsog a rapparapara- subidubidáj... Pihennek, al­szanak a tábor lakói, tér­jünk hát mi is nyugovóra — ily módon. ARCOK A TÁBORBÓL 1. Kiváló úttörő Mázsáról — Neved? — igen. — Kiss Csaba vagyok. — Hol születtél? — Egy kis községben. Bér­ceién, de most Nézsán la­kom. — Szüleid? — Mindketten a termelő- szövetkezetben dolgoznak. Édesapám buszsofőr, édes­anyám szakácsnő. — Nézsán élnek szlová­kok? — Te beszéled nyelvüket? — Igen, tudok szlovákul, oroszul. — Mivel érdemelted ki a jutalomtábort? — Jó közösségi, nemzetisé­gi munkámért, a versenye­ken szerzett helyezésekért. — Tanulmányi eredmé­nyed? — Két négyes, a többi je­les. LÁTOGATÁS SALGÓTARJÁNBAN Az úttörő-újságírók autó­busszal kirándultak a megye- székhelyre, élményeikről cik­keikben számoltak be. „Megismerkedtünk az üveg­készítés fortélyaival a Salgó­tarjáni Öblösüveggyárban. A félautomata rendszer sokban megkönnyíti a munkások dolgát, csak ügyelniük kell a gépek helyes beállítására és nincs más hátra, mint a készterméket levenni a sza­lagról. Ahogy beléptünk az üvegfúvók munkahelyére, for­ró levegő csapott meg ben­nünket. Kis kemencékben iz- zott a folyékony üveg. szinte elvakított a látvány .. „A KARAN CSHŰS-üzem- ben fehér köpenyt öltöttünk magunkra. Mielőtt megtekin­tettük volna a sertések fel­dolgozását, kóstolóban volt részünk. Frink Ferenc fő­könyvelő elmondta: 45 ezer sertést vágnak le évente, s egy munkás átlagosan 3600 forintot keres.” „Jártunk a NÖGRÁD szer­kesztőségében is, találkoztunk újságírókkal, s kérdezgettük őket a szerkesztőség munká­járól. ök nagyon szívesen és részletesen válaszoltak ... szóltak a szerkesztőség fel­építéséről, a lap múltjáról, majd ők érdeklődtek, miként érezzük magunkat a tábor­ban? A válasz egyöntetű volt: Jól! Ezután megtekin­tettük a szerkesztőséget és a nyomdát, ahol a NÖGRÁD készül...” HlRlRÁSGYAKORLAT Baleset történt Salgótarján­ban tegnap, a Zöldfa út 3/2. alatti házban. Egy há­roméves kislány leesett — a székről. Három ember áramütést szenvedett július 18-án Rom- hányban. Ügy történt, hogy Kacsó János megfogta a ká­véfőzőt, őt meg két ember. B^et szúnyog összeütközőit az esti órákban a 6. szobá­ban, A “baleset körülményei­nek vizsgálata még tart. CÍMEKBEN Nyirjesi tó — Az ezüst tó kincse, Tábori házirend — Vesztegzár a Grand Hotelben. Tábori takarítóbrigád — A láthatatlan légió, Sorban állás az étkezésnél — Beszterce ostroma, Nincs még kész a vacsora — És mégis mozog a föld. írták: Becsó Zsolt, Csonka Piroska, Dohor Anikó, Fodor Klementina, Franyó Ildikó, Hütter Eliza, Ivánffy Mária, Jankó Tamás, Kádárkuti Eni­kő, Mihalik Judit, Mocsári Nóra, Pál Beáta, Péter Kata­lin, Sándor Judit, Singlár Ka­talin, Sztavron Andonisz, Tor­zsa Péter, Tóth Szilvia, Vaj­da Szilárd, Vincze Györgyi — a NÖGRÁD úttörő-tudósítói. 2. „Szintünk barátkozni.. // Beramekova Zsuzsát ki­emelkedő sportmunkájáért küldték a nyírjesi úttörőtá­borba Besztercebányáról. At- letizál, de szeret röplabdáz- ni és asztaliteniszezni is. Sportiskolába járt, ősztől a gimnázium első osztályát kezdi el. — Nagyon tetszik, hogy a magyar pajtások jól felsze­relt sportcsarnokkal, új tor­napályával rendelkeznek. A zánkai sportlétesítmények csodálatosak — mondta út­törővárosi élményeiről. — Részt vettünk nemzetközi tá­borban a Balaton mellett is. A bolgár, lengyel, NDK-beli pajtásokkal oroszul beszélget­tünk, hiszen mi e nyelvet már negyedikes korunktól fogva tanuljuk. Jól megértettük egy­mást ... — magyarázza, majd hozzáfűzi: — Nagyon szere­tünk barátkozni! TOLVAJOK A TÁBORBAN Egyik éjszaka, úgy fél ket­tő tájban arra ébredtünk, hogy valaki torkaszakadtábóí kiabál a mikrofonba, majd ritmikus zene, latin-amerikai ütemek következtek, melye­ket félbe-félbeszakított a Hang, s közölte: pajtások riadó, el­lopták a magyar és a cseh­szlovák zászlót! Álmosan másztunk ki az ágyból, az­tán rohantunk az alakuló- tétre, itt megkaptuk a paran­csot, s mint a holdkórosok, kutattuk-kerestük a zászló­kat... egymás kezét fogva, elemlámpa fényénél kerestük a zászlókat. Először a ma­gyar, majd a csehszlovák zászló lett meg, ám a tolva­jokat nem fogtuk el, ámbár azt mondták, hiába is keres­tük volna őket... A BARÁTSÁG KARNEVÁLJA Ha egy idegen betévedt volna csütörtökön este a nyír­jesi táborba, hirtelenjében nem tudta volna, hová csöp­pent. Arabok, tahitiek, indiá­nok, hollandok, japánok nyü­zsögtek, nem beszélve a ma­dárijesztőkről és az ősembe­rekről ... Karnevál volt ez a javából! Ha nehezen is, de sikerült fölismerni az ötlete­sebbnél ötletesebb jelmezbe öltözött táborlakókat, s ne­héz dolga akadt a zsűrinek.,. A népek barátságát nemcsak a jelmezek, hanem a cseh szlovák pajtások lelkes rész­vétele is jellemezte. Szerkesztette és összeállí­totta: M. Szabó Gyula, Tan­ka László. A fotókat Bábel László készítette. (LAPZÁRTAKOR ÉRKEZEIT) „Tisztelt Szerkesztőség! Azt hiszem, az eddigiek közül a legnehezebb feladatot válla­lom, amikor — mintegy a tábor epilógusaként — meg­próbálom szavakba önteni, azokat a bizonyos búcsúesti érzéseket. Akkor mi valóban nem hazudtunk: nem tudtuk, mi késztet bennünket sírás­ra. Ez a tábor többet érde­mel, mint a „nagyon ja’jel­zőt... De vajon, miért kapott az 5. szoba sírógörcsöt? Ezen töprengtem ez idáig... Az­tán rájöttem, a kedvessége­tek, az egymástól való elsza­kadás gondolata volt a szo­morúság okozója ... Gondo­lom, első itthon töltött éjsza­kánk folyamán sokan sóhaj­tottunk föl álmunkban: mit nem adnék, ha most bejön­nétek és kiparancsolnátok az ágyból... a legnagyobb öröm­mel tornásznék a hideg éj­szakában is. Mert akkor új­ra együtt lennénk. Mi, hu­szonötén !” Űttörőköszöntéssel, előre! Mihalik Judit | NÖGRÁD - 1980. július 26., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom