Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-26 / 174. szám
Kedvvel, szorgalommal látja el munkakörét a kishartyáni Szende István a salgótarjáni bányagépgyárban. 1978-ban végzett szerszámlakatosként, s azóta sok-sok önálló feladatot oldott meg. Képünkön az ifjú szakember. — kj — Hogyan tovább az építőiparban Nem az elért sikereket méltatni ültek össze az év derekán az építésügy szakemberei. Sokkalta inkább azért, hogy számot vessenek azzal: milyen feladatokat remélhet az immár — mint mondották — korszerű építőipar a beruházási kedv apálya idején, várhatók-e a technikai színvonalhoz méltó tennivalók? Nem holmi aggályoskodás késztette prognosztizálásra a minisztérium és a vállalatok vezetőit: a tavalyi meg az idei változások tűntek olykor meghökkentőnek. A szokottnál kevesebb az építkezni vágyó; akadtak, akik visszaléptek megrendelésüktől, s talán először az iparrá lett építés történetében, a kivitelezőknek kellett munka után nézni. A „hogyan tovább ?-ot” — helyesebben a „hogyan másként?” — napirendre tűzni indokolt ugyan, de a feladatok nyomasztó hiányával aligha kell számolni. Az MSZMP XII. kongresszusának határozata kimondja: „Az építő- és építőanyag-iparnak, valamint ezek háttériparának termelése a népgazdaság és a lakosság igényeihez igazodva növekedjék”. Ismételjük: „növekedjék”. Miként? „A termelést szolgáló beruházások, a lakás- és kommunális építkezések mellett, az építőipar tekintse kiemelt feladatnak az ország épületvagyonának megóvását, felújítását és korszerűsítését. Az építőipar fokozza a munka hatékonyságát, szervezettségét, javítsa a minőséget, alkalmazzon olcsóbb lakásépítési technológiákat. Fejleszteni kell az építőipar műszaki bázisát”. A még formálódó hatodik ötéves terv a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos emelkedésével számol, s ehhez — egyebek mellett — az építőipari termelés 10—14 százalékos növekedése szükséges. Ám mindez, feltehetőleg, arányváltozásokat kíván. A szocialista szektorban aligha lesz több beruházás, mint amennyi az ötödik ötéves tervben volt. Már az idén is a korábbinál hozzávetőleg kétezerrel kevesebb új építmény munkálataihoz kezdtek hozzá — az egy építményre jutó feladat viszont növekedett. Ily módon a kivitelezők nem forgácsolják szét erőiket, jobban koncentrálhatnak egy- egy munkára; megteremtődhet az igények és a kapacitás rég óhajtott egyensúlya, s talán az építési idő is lerövidül. Ez kedvez a korszerű technológiáknak. Igaz, a tanácskozáson „csak” mintegy 370—390 ezer új lakás megépítéséről esett szó. De a programban szerepel 100—110 ezer, többszintes épületben levő, városi lakás felújítása (közülük 85—90 ezer tanácsi kezelésben van). S nemcsak a szanálást követően lehet új lakást tető alá hozni: hiszen új lakás lesz az a 15 ezer is, amelyet 30 ezer állami tulajdonban levő, komfort nélküli hajlékból alakítanak ki: összevonással, a falak áthelyezésével, az előzőnél nagyobb alapterületen, a ma komfortigényeinek megfelelő színvonalon. Folytatva a sorolást: 22—25 ezer félkomfortos és komfortnélküli otthon válik komfortossá, az építmények fenntartási munkáit öt év alatt mintegy 20 százalékkal, a mélyépítési fenntartást pedig 7 százalékkal kell növelni. Elsősorban a lakóépületek, a művelődési, az oktatási, a jóléti, a szociális és az egészségügyi intézmények fenntartására, felújítására kell majd az erőket összpontosítani. A házgyárral, panelgyártó üzemmel rendelkező vállalatok megkérdezhetik: ők hogyan vállaljanak részt a felújításból, hiszen az öreg házba nem emelhet be a daru betonfalat. Ez igaz, de — talán új fogalom ez a házgyáriak számára — megfelelő piackutatással találhatnak vevőt termékeikre. Például azokat a társasházépítőket, akik eleddig meglehetős ki voltak szolgáltatva az építőknek, nem ritkán pereskedve számolták az éveket, amíg tető került leendő otthonuk fölé. Gond persze, hogy egyelőre — mégha paradoxonnak hat is — a korszerű építés többe kerül a hagyományosnál. Az ÉVM által is megfogalmazott feladat: a költségek csökkentésével el kel érni a korszerű technológiák versenyképességét. Az alkalmazkodásnak része az is, hogy az igényeknek megfelelően gyorssá és rugalmassá váljanak a kivitelezők. Feltehetőleg másként dolgoznak majd a hatodik ötéves terv idején a tervezők is. Anyagilag-erkölcsileg egyaránt érdekeltek abban, hogy elképzeléseik megvalósuljanak: már a tervezéskor érvényesülnie kell tehát az átfogó takarékossági szemléletnek. Alternatívákkal könnyíthetik meg a beruházók döntését, s számolniuk kell azzal, hogy a döntés-előkészítési, illetve a döntési szakaszban meghatványozódik. r., tennivalójuk. (Említést kíván: az egy tervezőre jutó feladat már csak azért is fokozódik, mert kormányhatározat írja elő a tervező szervezeteknél — akárcsak a kutatóknál és a beruházóknál — a létszámcsökkenést.) Az építők háztáji gondjai ismeretesek: akként kell a sorokat rendezni, hogy újabb — az építőiparban mintegy húszezres, az építőanyag-iparban három-négyezres — létszám- csökkenéssel számolnak. Üj vonás: lesznek, akik nem önként mondanak búcsút munkahelyüknek — vállalaton belül, és vállalatok között is sor kerülhet átcsoportosításra. Ennek negatív hatását nagyobb figyelmességgel, emberséggel, a szervezés javításával ellensúlyozhatják. Az előkészületek már megtörténtek; a folytatás — a végrehajtás — döntően a hatodik ötéves terv időszakában lesz, de akár már holnap is elkezdődhet. Földes Tamás Létszámstop — átszervezés — átcsoportosítás A MAI KORSZERŰ gazdálkodásban rendkívül fontos szerepe van a helyes munkaerő-gazdálkodásnak, általában a gazdálkodásra ható minden személyi tényezőnek. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben fontos alapelvként tartják számon, hogy az eddiginél jobban és hatékonyabban kell feltárni a létszámtartalékokat, javítani a munkafegyelmet, ésszerűbben kell hasznosítani a rendelkezésre álló munkaerőt, s az igényekhez igazodva oda kell átcsoportosítani az embereket, ahol jobb gazdasági eredményeket tudnak produkálni. A nyár derekán egy átlagos munkanapon különböző címen mintegy 800 dolgozó van távol a munkahelyétől. Nevezetesen, fizetett szabadságon 510, táppénzen 230, fizetés nélküli szabadságon 11 dolgozó, 33 főnél igazolt, 12- nél pedig igazolatlan kimaradást jegyeznek. A rentábilis és nyereséges gazdálkodás igénye arra készteti a vállalatot, hogy minden lehetséges embert a termelés szolgálatába állítson, éspedig olyan területen, ahol a leghatékonyabb és leggazdaságosabb munkát tudja kifejteni a megkívánt eredmények biztosításához. Ez évben ennek szellemében létszámstoppot rendeltek el, és minden üzemben felmérték az igényeket, hogy olyan létszámarányokat tudjanak kialakítani, ami megfelel a korszerű gazdálkodás igényeinek. Az elmúlt fél év során az alkalmazotti létszámot 32 fővel csökkentették, de az észszerűség keretei között a fizikai létszám is 23 fővel lett kisebb. Kétségtelenül fontos lépésnek könyvelhető el a munkaerőhelyzetnek ez a kezdeti rendeződése. A gyár veA MEZÖGAZDASAGI területek NÖVELÉSE Ukrajnában komoly erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdasági területek növelésére. Ennek igen nagy a jelentősége, mivel a köztársaság területének nagy része a rendkívül termékeny feketeföld- övezetben fekszik. A mezőgazdasági területek védelmét és növelését előirányzó program megvalósításával az elmúlt tíz év alatt újabb luO ezer hektárral növelték a szántóföldek területét szakadatlan ipari fejlesztés mellett. Csak az elmúlt négy évben Ukrajnában 160« új ipari létesítményt helyeztek üzembe! A mezőgazdaság részint a kiaknázott külszíni fejtések betemetésével, a meddőhányók elszállításával és a talaj termékenységének helyreállításával gyarapodott termőterülettel. 1979-ben ily módon több mint 17 ezer hektár szántóföldet nyertek vissza. Bozótirtással és a mocsarak le- csapolásával évente további 10 ezer hektár a növekmény. Az iparilag fejlett Ukrajna a2 ország egyik legjelentősebb éléstárának szaruit. A köztársaságban a szántóföldek területe meghaladja a 33,5 millió hektárt, ezeken évente átlagosan 50 millió tonna gabonát takarítanak be. Az idei tervek 53 millió tonnás gabona- termést irányoznak elő. zetői azonban szükségesnek tartják, hogy további finomításokat hajtsanak végre, a meglevő munkaerővel való, eredményesebb gazdálkodás érdekében. Jelenleg helyenként a termelés folyamatában munkaerőhiány mutatkozik, míg máshol rendelésellátottság. vagy szervezetlenség hiányában nem tudják gazdaságosan foglalkoztatni a? embereket. A létszámhiányok feloldására tehát belső átszervezésre lenne szükség. Egyik problémának tartják, hogy a gyárrészlegek önmaguk sem kezdeményezik kellő mértékben a szükséges és legésszerűbb mértékű átcsoportosításokat. A munkaügyi szakemberek vizsgálatai alapján intenzívebbé kell tenni az átcsoportosításokat a kovácsoló gyárrészlegnél, a huzalműben, a hengerműben és a kis- terenyei gyáregységnél is. A létszámgazdálkodást elfogadhatónak tartják az üzemfenntartásnál, a szerszámkészítőknél, az anyagellátásnál, valamint a szállításnál. Általában azonban mindenütt szükségesnek tartanának olyan további javaslatokat, amelyek ésszerű szervezési intézkedésekkel lehetővé tennék munkahelyek összevonását vagy megszüntetését. AKADNAK bizonyos részlegek és műszaki, szellemi területek, ahol még a jelenlegi létszámkeret növelésének gondolatával foglalkoznak, de a gyár vezetői egyértelműen állást foglaltak, hogy erre nem adnak lehetőséget. Azt viszont fontosnak és természetesnek találnák, hogy helyenként szakmai erősítéssel, nagyobb tudású, kvalifikáltabb dolgozók beállításával, eredményesebb munkára -kell törekedni. Ügy ítélik meg, hogy a munkaerő-gazdálkodásban fontos erjedés indult meg, de még mindig nem az igényesebb követelményrendszer volt a mértékadó a munkaerő-gazdálkodás felmérésénél. Nem vizsgálták elég körültekintően a gyárrészlegek és főosztályok saját leterheltségi szintjüket és a szervezési módosításokkal elérhető korszerűbb és kedvezőbb állapotokat. Néhány indítvány született áthelyezésekre, hogy ezáltal bizonyos gazdálkodási területeket megerősítsenek, de a cél érdekében további tennivalókra van szükség, hogy a gazdálkodás igényei szerint alakuljon a gyár munkaerő- helyzete. Az elkövetkezendő idő feladatai között említik, hogy a korszerűbb munkaerő-gazdálkodás megteremtése érdekében normaórák alapján kell ellenőrizni minden gazdálkodórészleg létszámigényeit, s a tervszámhoz viszonyítva kell kialakítani a szükséges létszámkereteket. A elbocsátásra felajánlottak ügyét ismételten és többoldalúan felül kell vizsgálni. Akikre a vállalati vagy a szűkebb kollektíva elsősorban fegyelmezetlen magatartása, vagy megbízhatatlansága révén nem tart igényt, azokat el kell bocsátani. Azokat pedig, akiknek szakmai tudását, szorgalmát és helytállását más munkahelyen hasznosítani lehet, megfelelő nevelő és előkészítő munkával a gyári kollektíva hasznos tagjaivá lehet tenni, azok részére áthelyezéssel új munkalehetőséget biztosítanak. • A GAZDÁLKODÁS egységes rendszerében megkeresik a helyét az emberi tényezőnek, de a munkaerő helyes és ésszerű felhasználása mellett fontos helyre kerül a gyárban a készletgazdálkodás, a költséggazdálkodás. az anyaggal és energiával való takarékos bánásmód. Orosz Béla A mátramindszenti termelőszövetkezetben megbecsültek a takarmánynövények. A termőhelyi adottságok kedvezővé teszik termesztésüket, a közös gazdaság állatállománya pedig bőven igényli felhasználásukat. A takarmánynövényekkel, közöttük a lucernával való foglalkozás igényes gazdálkodást követel, betakarításuk veszteség nélkül történik.-kj Vadhajtások Ki az illetékes? A városi tanácsra levelet küldött egy nagyközségi lakos. A település, ahonnan a levél érkezett a szomszédos járásban van. Vajon, a tanácsot kérő nem tudta, ezt? Bizonyára tudta, de korábbi tapasztalat alapján ehhez a hivatalhoz volt bizalma. Csak hát az nem illetékes, ezért egy-két heti körforgás után a levelet postára adták az illetékes járási hivatal címére. Onnan újabb hetek múltán egy harmadikhoz küldték. A nagyközségi tanács vb- titkára — ő volt a harmadik címzett — csóválta a fejét: Sem én, sem az előbbiek nem vagyunk illetékesek — bosszankodott. —, a levélben feltett kérdésre az S-i Városi és Járási Földhivatalnak kellene válaszolnia — Mégis — a nagyközségi tanács vb-títkárát elfogta a kíváncsiág — mit kellene válaszolnom, ha területileg én lennék az illetékes? Leemelte hát a polcról a hatályos jogszabályok gyűjteményének negyedik kötetét és a 462. oldalon megtalálta a jog szabály-előírást: „Mezőgazdasági rendeltetésű, illetőleg mezőgazdaságilag hasznosítható föld, további az erdő magánszemély tulajdonosa földjét és erdejét az államnak tulajdonul felajánlhatja. A földajánlás elfogadása a járási földhivatal hatáskörébe tartozik." Lásd: az 1976. évi 23. számú törvényerejű rendelet 7. paragrafus (1. és 3. bekezdése). „A földfelajánlás elfogadására irányuló kérelmet a föld fekvése szerint illetékes járási földhivatalhoz írásban kell benyújtani”. Lásd: a fenti törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 29/1976. (IX. 2.) MÉM számú rendelet 14. paragrafus (1. bekezdésej. Mindezt a nagyközségi tanács vb-titkára kimásolta és megfogalmazott egy tömör, közérthető levelet arról, hogy az eredeti címzettnek, sem az illetékesnek vélt másik hivatalhoz, sem annak hozzá —, a harmadikhoz — nem kellett volna elküldenie a kérdést tartalmazó levelet, hanem a területi hovatartozástól, függetlenül: segítenie kellett volna a tanácsot kérő ügyfélen. Sok munkát, sok időt takaríthattak volna meg ily módon. A kérdező, idős beteg ember, aki minthogy földjét már képtelen megmunkálni és gondozni, fel akarja azt ajánlani az államnak. Már rég megkapta volna a választ, ha a levél első címzettje nyúl oda a polcra, s leemeli a hatályos jogszabályok gyűjteményének negyedik kötetét, majd azzal a felismeréssel, hogy helyes válaszadásra bárki illetékesnek érezheti magát — kétszer segít, aki gyorsan segít —, eligazítja a levélírót. Ezt most ö tette meg, a beadványt pedig, sürgős intézkedést kérve, egyenesen a döntésre jogosult S.-i Városi és Járási Földhivatalhoz továbbította. Vadász Ferenc NÓGRAD - 1980. július 26., szombat
