Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-25 / 173. szám
Az első lépések a folyosón. Ferencz Gyuláné gyógytornász szakértő segítségével még a fájdalom is elviselhetőbb. A csontokat helyrerakták, irány a betegszoba. Teljes a figyelem, Szőke főorvos operál •úiyos kutyaharapást lát el Pálmai doktor. A reggeli vizit. Ilyenkor dől el, milyen gyógyszerekre, kezelésre van szükség a továbbiakban. Egy nap a baleseti sebészeten Amikor perceken múlik az élet. Baleseti sebészet. A kórház életében is külön világ. Ez az az osztály, ahol mindig történik valami, ahol állandó a készenlét. Éjjel és nappal. Mert egyáltalán nem furcsa eset, hogy éjfél után egy órakor szirénázva rohan a mentő és a beteg rövid vizsgálat után a baleseti sebészeten köt ki. Nappal pedig? A fej-,' kéz-, és lábtöréstől kezdve a súlyos és kevésbé súlyos vágásokig tulajdonképpen mindent itt gyógyítanak. Ebből következik, hogy az orvos számára ez a legnehezebb ügyelet. Ezen az osztályon nem csodálkoznak semmilyen sérülésen, baleseten, egy a cél: gyógyítani kell! A tra- umatológusok a „szürke közkatonák”. Azért is különleges ez az osztály, mert aki idekerül, általában váratlanul zuhan a bajba. Ép, egészséges embernek tudta magát, aztán valami történik, és hirtelen a betegágyon köt ki. Ez lelkileg is megrázza az embert. Ha valahol, hát akikor itt százszorosán szükség van a kedves, ségre, figyelmességre, törődésre. Mert nem ritka, hogy hét végeken, hatvan-nyolcvan embert is ellátnak. Miért nem vigyáznak jobban az emberek?... * A salgótarjáni , Madzsar József Megyei Kórház baleseti * sebészetének osztályvezető főorvosa dr. Szőke Szabolcs . Amikor megalakult az osztály, tizenöt esztendővel ezelőtt, azóta igazgatja, gyógyítja, istápolja a betegeit. Harminc esztendeje orvos, most kapta meg az ennek megfelelő törzsgárda- fokozatot. — Harminc esztendő, rengeteg... — Talán frázisként hangzik, de igaz, mindig az volta vágyam, hogy sebész legyek. És lettem. A „szomszédból” Miskolcról jöttem gyógyítani. Meggyőződésem, hogy a sebészet nagyon szép. Ennél már csak egy „izgalmasabb” orvosi terület van, ez pedig a baleseti sebészet. Az állandó helytállás... — Miért? — A baleseti sebésznek. nincs ideje hosszan tűnődni, azonnal döntenie kell, mert ez a döntés nemegyszer életmentő lehet. Ez az első lépés. A második, amikor először kerül elénk a vérző, balesetet szenvedett ember, úgy ellátni, hogy az elősegítse a teljes gyógyulást. A főorvos ugyan nem számolta, de tízezernél már bizonyára több műtétet végzett. Ma is hittel vallja: — Minden műtét egyformán izgalmas, változatos. Aki hozzánk kerül, nincs a műtétre előkészítve, kicsiknek és nagyoknak lelki támaszt is kell adnunk. A főorvos egyben állandó „készenlétes”- is. Bármikor, éjjel és nappal hívhatják telefonon, ha valami súlyos eset történik. — Előfordul? Mosolyog a naivnak tűnő kérdésen. — Tegnap is éjjel fél tizenegykor szóltak, jöjjek konzultációra. A fáradtság fogalma ezen az osztályon ismeretlen. Egyáltalán nem ritka, ha egy sérültet több óráin keresztül műtenek. És az sem meglepő, ha a főorvost az utcán megszólítják: „Tetszik emlékezni? A főorvos .úr adott vissza az életnek...” Ilyenkor rábólint. Bizonyára így van, de annyi a műtét, a bal- esetes, nehéz megjegyezni a neveket, ar cokat. * Baleseti sebészet. A nővérek, az ápolók, az orvosok mindent megtesznek, hogy éppé és egészségessé varázsolják a törött csontokat, zúzott koponyákat, elvágott végtagokat. Ez az első lépés. A másik — és ez már tágabbkört érint —, segíteni visszatérést az életbe, á családba, a társadalomba, a gyógyultakat. Ne érezzék magukat feleslegesnek, nyomoréknak. Mert ez talán még rosszabb, mint maga a baleset. * Egy napot töltöttünk «baleseti sebészeten. Sréter Ist- vánné, Piroska főnővér gondoskodásától kísérve. Harminc esztendeje „egészségügyes”. Megért már nemegy hajmeresztő dolgot. Ennek ellenére mosolygós, kedves. Ugyanilyen gondossággal igazgat.jp az osztály tizennégy nővérét, mikor, melyikük ügyeletes, lát el szolgálatot. — A- fiatalokat is mindig arra tanítom: nem az a fontos, mennyit, mutat az óra, letelt-e a munkaidő, hanem az, hogy szenvedő emberen kell segítenünk. Mindegy, hogy éjjel vagy nappal,' de egyforma törődéssel, szeretettel... * A baleseti sebész országosan „hiánycikknek” számít. Már csak azért is, mert a'hat év egyetem után három évet a „rendes” sebészeten, majd ezt követően újabb gyakorlat a balesetin. Ezt kevesen vállalják. Ahogy csöndes iróniával megjegyzik az itteni orvosok : „Kevésbé elegáns, mint a sebészet.. Dr. Pálmai Kálmán és dr. Sándor Tibor vállalta mindezt. Pálmai doktor Nóg- rádmegyerben volt körzeti orvos, most eltökélt szándéka, hogy szakvizsgát tesz. Sándor doktor a maga csöndes, ám határozott módján megerősíti: — Két esztendeje vagyok a balesetin, egyetem után rögvest idejöttem. Az én számomra ez a legszebb. Igaz, hogy perceken múlhat néha az élet, de a tennivalók leegyszerűsödnek a legsúlyosabb esetekben is. Hiába van valakinek akár öt-hat törése is, a legfontosabb az élet fenntartása. * A délelőtt folyamán négy műtétet terveztek a baleseti osztályon. Ám az élet közbeszólt. Fél tizenegykor felszóltak a felvételiről: a mentők jelezték, rövidesen két szúrott és egy súlyos agysérült várható. A soronlevő műtétet — egy tizenéves kislány törött könyökét tették rendbe — befejezték. Aztán hozzáláttak az újabb „jövevények” ellátásához. Gyors konzíliumra meghívták dr. Szentesi Péter ideggyógyászt, közösen döntöttek a továbbiakról... * így megy ez napról napra. Közben szép számmal fordulnak meg kisebb-nagyobb sérüléssel betegek a rendelőintézet baleseti sebészetén is. Azon a napon, amikor ott voltunk. Baranyi Györgyné asszisztensnő a nyolcvanhatodik beteget jegyezte be az orvosi naplóba. * Elszaladt a nap, délután négy órakor újabb vizit, injekciók, kötözések, gyógyszerek, tétova, újra a járást gyakorló próbálkozások jegyé-' ben telnek az órák. Esteledik, de a baleseti sebészeten nem mondják, nem is mondhatják, „mára végeztünk .. Miért nem vigyáznak magukra jobban az emberek?... Irta: Csata! Erzsébet Fényképezte: Bábel László A főnővér infúziót készít elő. NÓGRÁD - 1980. július 25., péntek *
