Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-25 / 173. szám
A Budapesti Finomkötöttárugyár Balassagyarmati Gyáregysége sikeresen teljesítette az első téléves tervét. A készáru-kibocsátás végig egyenletes volt, a gazdaságtalan termékek részarányának csökkentése eredményeként javult az export jövedelmezősége. A képen Hegedűs Eszter varrónő a hazai üzletekbe kerülő sportmezeket varrja. (báb-) Rajtra készen a GMY Á Nógrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat talán az egyetlen olyan partner, amelynek a megye minden mezőgazdasági üzemével szoros kapcsolata van. Fő feladatai közé tartozik, a felvásárlás, az őrlés, a keveréktakarmányok gyártása, ezenkívül kereskedelmi és forgalmazási tevékenységük is jelentős. Az idei aratásra való felkészülésről érdeklődtünk dr. Eszes Józsefnél, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesénél. — Elmúlt július közepe és még nem sok felvásárolniva- lójuk akadt- Hogyan használták ki a rendelkezésükre álló, hosszabb felkészülési időt? — Nem számolhattunk ebben a munkában az időjárás szeszélyeire, a gabona betakarításának elhúzódására, ezért a korábbi hagyományokhoz híven, július elejére felkészültünk a termény fogadására. Fokozott feladatot ró ránk az a tény, hogy a tavalyinál lényegesen nagyobb mennyiségű gabona átvételére van kilátás. Időben elvégeztük a javítási és karbantartási munkálatokat, új gépeket, berendezéseket vásároltunk, hogy ezzel is gyorsítsuk a mezőgazdasági üzemek és természetesen a saját munkánkat is. — A termelésben, a betakarítás során, nem elhanyagolható költségként jelentkezik a szállítás. A költségen túlmenően a szállítási távolság is befolyásolja az aratás ütemét. — Ennek érdekében, növeljük az átvevőhelyek számát. Jelenleg 31 helységben 41 átvevőhely áll a gazdaságok rendelkezésére, az átvételi kapacitásunk is nőtt, 4600 tonna 12 óra alatt. Így minden lehetőség megvan arra, hogy részünkről semmi ne hátráltassa a gyors és biztonságos betakarítást. Amennyiben szükséges, biztosítjuk az éjszakai átvételt is, ennek feltétele csak annyi, hogy előre bejelentsék az üzemek. — Tekintettel a nyárinak aligha mondható időjárásra, valószínűleg sok terményt kell szárítaniuk. Mi a helyzet ezen a téren? — Felkészültünk szárítóink 24 órás tartós üzemeltetésére- Kapacitásunk azonban előreláthatólag nem fedezi az igényeket, így a gazdaságoknak is használniuk kell a sajátjaikat. Jó lenne ezt már a kezdetben figyelembe venni. — A mezőgazdasági szervezési bizottság . legutóbbi ülésén elhangzott, hogy 5400 tonna gabona elhelyezése megoldatlan, esetleg szabad téren kell tárolni, ami távolról sem mondható ideális megoldásnak. Történt azóta valamilyen változás ebben a kérdésben? — Igen. Méghozzá kedvező. Részben meglevő készleteink exportjával, részben bértárolással sikerült megfelelő tárolót biztosítani a szemes terményeknek. Így szabad területen történő tárolásra nem kerül sor. — Egy — a mezőgazdasági üzemeket nagyban érintő — kérdés: az idén országszerte bevezetik a búza minőség szerinti átvételét. A megyében is megkötötték már a szerződéseket. Eszerint, a gazdaságok az összes étkezési búzának több mint háromnegyedét javító hatásúként szeretnék értékesíteni- Mi erről a véleménye? a június 30-i mérleghelyzet is sokkalta jobb a reméltnél és a tervezettnél, a passzívum mértéke, összege rendkívül alacsony. Van azonban ennek a kedvező mérleghelyzetnek, a külgazdasági egyensúly javításában elért eredménynek egy olyan negatív vonása is, amelyet más körülmények között — A minőség kérdése a népgazdaság valamennyi ágazatában előtérbe került. Hogy a mezőgazdasági üzemek a jobb minőségért magasabb árat várnak, érthető törekvés. Kérdés, mennyiben felel meg az átadásra szánt termény a szigorú követelményeknek. A szabványok rendelkezésre állnak, a kritériumok ismertek, a műszeres mérések biztosítják az objektivitást. A múlt hónapban minden gazdaságot tájékoz-, tattunk a külön tárolással, elhelyezéssel, elszámolással kapcsolatos teendőkről. A műszeres vizsgálatok a TE- SZÖV képviselőjének jelenlétében folynak majd. — Ha nincs egyetértés ...? — Vitás esetben, a Nógrád megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet dönt- Döntése ellen fellebbezésnek helye nincs — fejezte be a beszélgetést dr. Eszes József. Zilahy Tamás mításba vette, előirányozta. Az ipari termelés csökkenése viszont a tervvel ellentétes jelenség, mert a tavalyinál valamivel alacsonyabb belső felhasználás közepette a külgazdasági egyensúly javítása mindenképpen megkívánja az ipari termelés növelését. Az objektív szemléletű értékelés alig-alig talál olyan Gazdaságunk az év derekán Sok évtizedes, a gyakorlatban igazolódott tapasztalat, hogy a gazdálkodás első félévi adatai, kiegészítve egyéb információkkal — például az ipar rendelésállományával, a pénzügyi helyzet jellemzőivel, a mezőgazdasági termésprognózisokkal — a gazdasági folyamatok második félévi alakulását is előrevetítik, lehetővé teszik, hogy a népgazdasági terv megvalósulására, a teljesítés mértékére következtessünk. Az első félévi gazdálkodást két tendencia érvényesülése jellemezte. A pozitív irányú abban nyilvánult meg, hogy a terv első számú gazdaság- politikai célja, a külgazdasági egyensúly javítása hónapról hónapra, s a fél év egészében a tervezettnél is kedvezőbben alakult. Megtörtént az, amire rég volt példa: egy rövid időszakon belül — az I. negyedévben — szerény mértékű, inkább csak jelképes, aktívum is létrejött a nem rubelelszámolású kereskedelem egyenlegében. Ez ugyan a késnhhielr során eltűnt. de hajlandók lennénk „szépséghibának” tekinteni, jelen esetben azonban nem, mert a belgazdasági folyamatokhoz kapcsolódik. Az idei népgazdasági terv a külgazdasági egyensúly javítását arra építi, hogy a nem rubelelszámolású import néhány százalékkal csökken, a kivitelé pedig igen erőteljesen, legalább 10—11 százalékkal növekszik. Az első félévi egyenleghelyzetre ezek az összetevők a tervezettől eltérően hatottak, a kivitel kisebb mértékben emelkedett, míg a behozatal nagyobb mértékben csökkent. Márpedig nyilvánvaló, hogy az egyensúlyi helyzet biztonságosan és folyamatosan csak az export dinamikus növelésével javítható. ‘ Az első félévi gazdálkodás negatív jellegű tendenciája, a belgazdasági folyamatokban, a termelésben mutatkozott. Az építőipari termelés kisebb mértékű csökkenése még összhangban van a tervvel, amely ezt a beruházások mérséklésével párhuzamosan száEgyütt a csaknem felles vérérkor Továbbra is kritikus a helysei az R—lll-ban Lehet és kell is A nemrég megyénkben járt dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter előtt beszámolt többi között az első félévi tevékenységükről a romhányi építési és kerámiagyár fiatal igazgatója, Fábri István is. A közöltek, enyhén szólva, nem váltottak ki hurráhangulatot a miniszterből. De már akkor is szóba került, hogy júliusban és augusztusban megszületnek azok az intézkedések, amelyek az első félévi több mint tízmilliós veszteséget az év végére jelentős összegű nyereséggé változtatják. * A csaknem teljes létszámú vállalati vezérkar tanácskozásába úgy csöppentem bele, mint Pilátus a Crédóba. Jólesett hallani, ahogy az R—I gyáregység vezetője, Szűcs Imre válaszolt a megnövekedett mennyiségi, minőségi' és nyereségrészesedési követelmények teljesítésével kapcsolatban. Hasonlóképpen a legjobb megoldások és módszerek keresésének jegyében alakult ki Kiss Sándorral, az R—II gyáregység vezetőjével együtt az ő gyártási programjuk, ami ugyancsak jól tükrözi a mindenoldalú megnövekedett követelményeket. A pro és kontra elhangzott vélemények után két termék ügyében úgy döntöttek, hogy az értekezlet után a helyszínen határoznak majd gyártásával kapcsolatban. Egyébként minden gyáregységben, amennyiben teljesítik az augusztusi programot, s ha lesz szabad kapacitásuk a túlteljesítésre, akkor olyan termékeket gyárthatnak, ami számukra a legelőnyösebb és a piac is igényli. Az R—III gyáregység programjának kialakítása sajnos, nem ment ilyen simán, mert hiányzott a nagyfokú tenni akarás. Pedig az első fél évben létrejött több mint tízmilliós veszteség innen származik. Ezért először itt kell a legtöbbet tenni. Itt van szükség újabb, az eddiginél jóval nagyobb erőfeszítésekre. De a nagyobb lépésre itt vannak meg a technikai lehetőségek is. Arra a kérdésre, hogy a korábbi havi 37 milliós tervvel szemben augusztusban 47 milliót kell elérni, s ezért mit kíván tenni a gyár vezetése — a válasz dermesztőleg hatámpontokat, tényeket, amelyek segítségével a hazai gazdasági életben eddig nem tapasztalt jelenséget elfogadhatóan értelmezhetné. Az ipar évkezdeti rendelésállománya ugyan már problémákat és gondokat jelzett, egyebek között azt, hogy a rendelésállomány nem elegendő a termelés tervezett növeléséhez. Az első fél évben leginkább az tűnt szembe, hogy az ipar átlagánál mindig erőteljesebben fejlődő ágazatok — például építőanyag-ipar, ipar — termelése is visszaesett, míg az e tekintetben kevésbé „élenjáró” ágazatok — például építőanyagipar, textilruházati ipar, élelmiszeripar — állóképesebbeknek bizonyultak. Bár az ipari termelés stagnálását a tervezettnél alacsonyabb exportnövekedési dinamika is magyarázhatja — tehát az, hogy a szabad kapacitásokat nem sikerült exportra konvertálni, felhasználni —, úgy tűnik, hogy a termelésben tükröződő ipari magatartásnak mélyebben rejlő okai is lehetnek. Gondoljunk csak arra, mennyi mindent tételeztünk fel, ..vártunk el” egyrészt a szabályozóváltozásoktól. másrészt az új árrendszertől, a külkereskedelmi árakhoz igazodó árképzéstől. A szabályozóváltozásokhoz való alkalmazkodásban már van némi gyakorlata az iparnak, a gazdaságirányításnak pedig abban, hogy a várható hatásokat felmérje, kiszámítsa. A január elsejei módosításokhoz ezúttal a termelői árrendszer gyökeres változása, új alapokra való tott a jelenlevőkre. Balogh Gyula, az általam is nagyrabe- csült, jó képességű, széles látókörű, problémaérzékeny gyáregységvezető azt mondta, hogy a megnövekedett követelményeknek nem tudnak eleget tenni. Nestor Béla, a kereskedelmi osztály vezetője próbált valamilyen feloldó javaslatot tenni, de ezt a gyár igazgatója nem tartotta célravezető megoldásnak, mert a problémák elodázását szolgálja. Kimondta: az R—III augusztusi programját a következő nap beszélik meg, mivel semmiféle életrevaló elképzelés, javaslat nem született. Akaratlanul is az egyik gyár műszaki vezetőjének szavai jutnak eszembe: „Az olyan vezető, aki a nagyobb feladatok láttán csak annyit képes mondani, hogy nem, az nem is gondolkodott annak megoldásán, vagy nem akarja. Akkor miért...?” — nem folytatom a befejező gondolatot. Mi szükséges ahhoz, hogy az R—I kijusson a jelenlegi hullámvölgyből, hogy elmaradásával — mennyiségi, minőségi, nyereség — ne hozza még nehezebb helyzetbe az egész kollektívát, hogy ne veszélyeztesse a jövő évi bérfejlesztést, a dolgozók zsebeit közvetlenül érintő kérdések megoldását. Egyértelmű, hogy a gondok zömét ott kell rendezni, ahol az keletkezik, a termelés különböző folyamatában. Az előkészítéstől kezdve a végtermékig. Erre képes a R—III vezetése és a kollektíva még akkor is, ha a munkássá válás folyamata is most zajlik le. Szó sincs lehetetlen dolgokról. De a mostani szemlélettel, felfogással, és ennek megfelelő gyakorlattal előbbre lépni valóban nem lehetséges. Ezt tanúsítják az üzemszervezők által végzett felmérések is. A tények szerint a fő folyamatokban a munkaidő-kihasználás, a hét és nyolcas mázszalagoknál 65, a hármas, négyes, ötös, hatosoknál pedig csupán 60 százalék. Szerintük az eddig elért eredményeket nyolc szalag helyett 5,6 szalaggal is meg tudták volna oldani, ha... Ha az előbbiekhez hozzávesszük még az előkészítéssel és a személyi szükséglettel járó időket, akkor is a munkaidő-kihasználás 6,5 szalagra tehető. Ez azt jelenti, ameny- nyiben havonta mind a nyolc szalag a kívánt leterheléssé! dolgozik, akkor újabb 25—30 helyezése és új ármechanizmus társult. Feltételezhető, de még nem bizonyítható, hogy az ipar termelési és értékesítési magatartását, gazdálkodását részben már az „elvárt” hatások alakították. (Az a tény, hogy az alapanyag-termelő iparokban javult a jövedelmezőség, a feldolgozó iparokban pedig az élelmiszeripar kivételével csökkent, a legnagyobb mértékben éppen a gépiparban és a vegyiparban. Nincs viszont ma még adat arra vonatkozóan, hogy az azonos ágazaton belüli jövedelem- különbségek az egyes vállalatok magatartását, termelését miképpen befolyásolják.) Az elmondottakból kiolvasható, hogy az ipari termelés alakulását s főként annak okait nem tudjuk tényekre, bizonyítékokra támaszkodva megítélni, minősíteni. Ami bizonyos, az viszont nem megnyugtató: az ipari termelés előreláthatóan éves szinten sem követi, közelíti meg a tervelőirányzatot, következésképpen az előirányzott idei gazdaságnövekedés sem valósul meg. E tekintetben csak a mezőgazdaság teljesítménye javíthatja a kilátásokat, de semmiképpen nem ellensúlyozhatja, pótolhatja az ipar tervtől való elmaradását. Az is valószínűsíthető, hogy a mezőgazdaság jó terméseredménye az év derekán a kedvező külgazdasági egyenleghelyzet fenntartásához, javításához is tevőlegesen hozzájárulhat. ezer négyzetméter jó minőségű csempével lehet és kell is növelni a termelést. Egyet kell érteni a pártalapszervezet vezetőségének azon véleményével is, mely szerint nem új válogatószalagok beállítására hanem a harmadik műszak esetenkénti, illetve rendszeresebb megszervezésére van szükség. Emellett nélkülözhetetlen, hogy minden dolgozó konkrétan, naprakészen, szinte óráról órára tudja, ismerje feladatát. Tudja, kitől milyen mértékben függ a folyamatos munkája és kerésete A jutalmakat nem utólag kell kifizetni, mert az nem ösztönöz, hanem konkrét, mindig a követelményekhez igazodó célokat megjelölve az elérhető összeggel együtt. Kicsit furcsa a megfogalmazás, de azért ide kívánkozik: ha kell. „szájbarágóssal” kell tudatosítani a feladatokat a dolgozókkal. Az előbbieket nem én találtam ki, hanem az ezzel foglalkozó szakemberek állítják, mondják, javasolják. Az elmondottakkal azonban nem zárul le a lehetőségek tárháza. * Mive] az R—Ill-ban a legkritikusabb a helyzet, ezért a gyári pártvezetőség is munkájának középpontjába az R— III termelésének felfuttatását, a minőség javítását, a nyereség elérését állította. Abból indult ki, hogy az éves tervet és a gazdálkodással kapcsolatos előírásokat nem csak lehet, hanem teljesíteni is kell. Ezért, ha szükséges, akkor napról napra megnyerik a dolgozókat a közös ügy sikerének. Ugyanakkor a soron következő beszámoltatáskor megmondják a gyár igazgatójának, mennyiben tartják elégségesnek az eddig tett intézkedéseket, milyen területen kívánnak újabb intézkedéseket, egészen a személyi konzekvenciák levonásáig. Amikor az utolsó mondatot is leírtam,, a következő telexüzenetet kaptam a gyár igazgatójától: „Végleges döntéssel kialakult az augusztusi program. A Romhány II-ben 10 500 négyzetméter padlólapot gyártunk három új mintában. A Romhány Ill-ban a terv 250 ezer négyzetméter. Az eredeti programban szerepelt 37 millió termelési értékterv helyett 47 milliót terveztünk. Megvalósítására megfelelő javaslatok — szervezési, anyag- ellátási — érkeztek. Hát ilyen gyorsan változik az élet. Méghozzá jó irányba. (venesz) Könyvek milliárd jói Hárommilliárd könyvet nyomtattak az NDK-ban 1949 óta. Ez a termés mintegy 150 ezer könyveimet — köztük 25 ezer fordítást — foglal magában. A nagy példányszámú könyvkiadásban helyet kapnak a politikai és ismeret- terjesztő irodalom alkotásai között a szépirodalom jeles alkotói. Közülük AnnaSeghers könyvei egy összkiadás keretében 2,8 millió példányban jelentek meg. Bruno Apitz „Farkasok közt védtelen” című műve ■ 1,7 millió példányban került kiadásra, és 29 nyelvre fordítottak le. Meghaladja az 1,5 millió példányszámot sok más német író életműve is. így többek között Bertolt Brecht művei 1,5 milliós, Arnold Zweig írásai 1,3 milliós példányszámot értek meg. E nagy számok nem csupán a kiadók gondos munkáját, hanem az olvasók igényét is tükrözik. Ezeket a műveket ugyanis keresik, olvassák szerte az egész országban. A könyvek rendkívül alacsony áron, 2—12 márka között kaphatók, valamint az ország könyvtáraiban is minden polgár számára költségmentesen hozzáférhetők. NÓGRÁD 1980. július 25., péntek 3 h ✓
