Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-24 / 172. szám

Művészek Salgótarjánban A felpödrött bajuszú művész (II) Salgótarján ezekben a he­tekben már-már a „művészek városává" vált. Hírt adtunk korábban a nemzetközi gra­fikai művésztelep ünnepélyes megnyitásáról, amelynek résztvevői — mind a külföldi­ek, mind pedig a hazaiak — egy hónapon át dolgoznak a nógrádi megyeszékhelyen, is­merkednek Nógrád tájaival, embereivel, s végül majd ki­állításon adnak számot tevé­kenységükről. Ez már hagyo­mány Salgótarjánban. Az is megtisztelő a város­nak. hogy egyidőben e telepen kívijl is' tartózkodnak képző­művészek falai között, ök a Magyar Képzőművészek Szö­vetsége szervezésében jöttek egy időre hozzánk, július 14- től 30-ig lesznek itt. Két cso­portjukban két lengyel, három bolgár, illetve összesen hat magyar művész tartozik hoz­zájuk. Elképzelés — és előze. tes terv szerint — a nemzet­közi grafikai művésztelep résztvevői valamint a szóban forgó két művészcsoport tag­jai együttműködnek egymás­sal, utóbbiak például hasz­nálják a nemzetközi grafikai telep műhelyeit stb. A való­ságban azonban úgy látszik, akadozik az együttműködés, ennek oka pedig valószínűleg az. hogy a szövetség részéről némi előkészítetlenség lát­szik a Salgótarjánban álta­luk küldött — számunkra ter­mészetesen — kedves vendé­gek munkájának megszerve­zésével kapcsolatban. Minden­esetre, zökkenőmentesebb szervezéssel még kedvezőbb feltételek között tölthetnék itt idejüket a művészek, akik per. sze jelen körülmények között sem elégedetlenkednek. hi­szen a munkára, az ország­résszel való ismerkedésre így is lehetőségük van, amit ki is használnak. Itt-tartózko- dásuk tehát eredményes, de a két telep közötti szerves mun­kakapcsolatról nem lehet be­szélni. S kívánatos lenne, ha az illetékesek a jövőben erre némiképpen több gondot for­dítanának. Egyébként, e telep részt­vevői, a lengyel Jan Lis és Andrzej Lapinski, a bolgár Ognemir Kirov, Jordan Ma- rinov, Jordan Kisjov, vala­mint a magyarok, Kovács Jo­hanna, Varga Bencsik József, Bihari Sándor, Aranyi Sándor, Mészáros Géza. Kaubek Pé­ter a hónap első felében Ba- latonszemesen, illetve Buda­pesten tevékenykedtek, mi­előtt Salgótarjánba érkeztek. — Cseretelepről van szó — tudjuk meg egyik magyar résztvevőtől, Varga Bencsik Józseftől. — Múlt évben ma­gyar művészek egy hónapot töltöttek Lengyelországban, illetve Bulgáriában, idén pe­dig a két országból érkeztek barátaink magyarországi Iá­Vasutas képzőművészeti kiállítás A harmincadik vasutasnap alkalmából országos vasutas képzőművészeti kiállítás nyílt Budapesten, a Népszínház utca 29. szám alatti kiállítóhelyiségben. A beküldött 600 képből, szoborból, grafikából és népművészeti alkotásból a zsűri 162 művet választott ki bemutatásra. A vasutas dolgo­zók közül 300 amatőr képzőművész jelentkezik évente leg­újabb alkotásával. Közülük másfél év alatt hatan hivatá­sos művészek lettek, 2—3 tehetséges fiatal pedig a művé­szeti főiskolák valamelyikén folytathatja tanulmányait. B. J. Csorba Katalin: Tersánszky Józsi Jenő róth Gyula: Mosónő (automata) Csongjang templom Kangvon tartomány Kuni- gang megyéjének egyedül­állóan szép egyházi műemlé­ke a Naegangri mellett épült Csongjang templom. Maga a táji környezet is rendkívül vonzó: a Kumgangszan hegy­vonulatai követik a kis tisz­tást. ahol az időszámításunk előtti 600. évben épült temp­lomnak a Li-dinasztia korá­ban újjáépített és ma is ál­ló Panja és Jaksa csarnoka látható. A Pamja-csarnok a temp­lom főépülete; jellegezetesen homorú a tetőszerkezete, ket­tős, gazdagon díszített ere­sze van, kívül ötszörös és benn' hétszeres párkányza- tú, a mennyezete kazettás. A vastag tartóoszlopok fes­tettek, aranyozott rajzo­lattal, felső részük véko­nyabb. az alsó vastagabb. A Jaksa-csamok szabá­lyos hatszögletű. Nincs ke­resztgerendája, egyetlen sze­get sem használtak hozzá. Háromszögletű tetejét grá­nitból faragott lótuszvirág díszíti. Belsejében a Szila-ki­rályság idejéből való Buddha- kőképmások találhatók. 4 NÖGRAD — 1980. július 24., csütörtök Salvadoré Dali Megtévesztés vagy becsületesség toga'ásra. Az eddigi program gazdag és hasznos volt, mind a balatonszemesi, mind a bu­dapesti, Salgótarjánban szin­tén kellemesen érezzük ma­gunkat, de még jobb lett volna, ha az itteni grafikai művészteleppel a kontaktus fokozottan létrejön. Termé­szetesen dolgozunk, ismer­kedünk a várossal, a palóc vidékkel. benyomásaink jók. Reméljük, alkotó tevékenysé­günkben is nyoma marad majd az itteni napoknak. Varga Bencsik József szá­mára különben sem egészen idegen a salgótarjáni légkör, hiszen szintén ipari városból, bányászvidékről jött, Tata­bányáról. Kovács Johannának és neki a mostani szegedi nyári tárlaton is láthatók mű­vei. A fiatal grafikus — 1944- ben született Mezőkövesden — Derkovits-ösztöndíjas. ott­honra találtjKomárom megyé­ben, Tatabanyán. Tanúskod­nak erről művei, sikeres ki­állításai, díjai. Köztük, többi között, a sújtólégrobbanás tragédiájából született gra­fikai sorozata. Reméljük, mind ő, mind valamennyi művészvendé­günk számára Salgótarján újabb alkotások létrejöttéhez nyújt adalékot, mind a táj, mind az itt élő emberek és munkásságuk megismerése ál­tal. T. E. Wittenberg — Luther városa A berlini Union Kiadó gon­dozásában érdekes kötet jelent meg a közelmúltban a nagy német reformátor, Martin Luther (1483—1546) életé­nek jelentős szakaszáról. A mű szerzője a neves Luther- kutató, Helmar Junghans, aki „Wittenberg — Luther váro­sa” című kötetében először ad átfogó képet Wittenberg vá­rosának történetéről, a lutheri A kortársak megítélésében Matisse-t „Moszat-mesternek” az önmagát zseninek nevező ember nem finnyás. Henri nevezi és Wassily Kandinsz- ky „pompás inggombokat ké­szített volna” szerinte. Dali bizonyos abban,, hogy „csak a spanyoloknak, az itáliaiaknak és a hollandoknak van nagy művészi tehetségük”. A honfitársához, Pablo Pi- cassohoz való viszonya is agyafúrt volt. A két spanyol 1927-ben ismerkedett meg Pá­rizsban. A lázadó képzőmű­vészeti tanulót éppen illetlen viselkedése miatt rúgták ki a madridi művészeti akadémiá­ról, a francia fővárosba való megérkezése után először a bordélyba ment, majd mi­előtt elzarándokolt volna a Louvre-ba, meglátogatta Pi- cassot, a „kubizmus atyját”. Az két órán át mutatta neki a képeit. Akkor csodálta Dali a 23 évvel idősebb és már akkor híres kollégát. Elragadtatták a kubista képek. Később azonban cinikusan ítélte meg a honfitársát: „Túl sokat fes­tett. Akárhová mégy az em­ber, mindenhol Picassot lát.” A sors iróniája: Dali nagy életmű-kiállítását a George Pompidou Centrumban meg­előzte Picasso párizsi kiállí­tásának a megnyitása, amely minden rekordot megdöntött. 7000 látogató érkezett egy nap, hét végeken még több. Bosszantó konkurrencia Da­linak. Megjegyezte: „Picasso emberi. Én az isteni Dali va­gyok.” Az, hogy milyen emberi volt honfitársa, az megmu­tatkozott 1934-ben. Picasso akkor kifizette a vagyontalan fiatal kollégájának az Ame­rikába való átutazást. A ha­jójegy szerencsét hozott Dali­nak, a hálátlannak. A kor­látlan lehetőségek hazájában ugyanis híres let* mint szür­realista. A szürrealizmus, mely ere­detileg tisztán irodalmi irány­zat volt, az első világhábo­rú után fejlődött ki Párizs­ban. A vezető propagandistá­ja André Breton és Louis Aragon francia költő volt, majd később összeseregléttek a többiek is: Max Ernst fes­tő, Giorgio Chirico. Man Ray, Marcel Duchamp és — 1929 óta — Salvadoré Dali. Rafi- náltan kötötte össze álomké­peit a tárgyi-naturalista dol­gokkal — sima hidegséggel festett, mely megérint, mert megborzongat. Egyedül a festéssel termé­szetesen nem érte be a mű­vész. Majdnem gyakrabban ragadott tollat. Madridi ba­rátjával, Luis Bunuellel kö­zösen írta az „Andalúziái ku­tya” és az „Aranykor” for­gatókönyvét. Mindkettő szür­realista film. Dali amerikai életrajzírója, Fleur Cowles ,*a valóság át­változása az interpretáció szisztematikus megtéveszté­sével” írja lg. Dali az 1964- ben megjelent „Egy zseni naplójában” a következőket mondja: „Ezt a módszert több, mint harminc évvel ez­előtt találtam ki, és gyakor­lom azóta teljes sikerrel, bár a mai napig nem tudom, hogy miből áll.” Megtévesztés vagy becsületesség ezt A szürrealisták a közönsé­get mindig megzavarták és provokálták, amikor csak tud­ták. A Bunuel—Dali film 1930- as párizsi ősbemutatójánál, az „Aranykornál” botrány tört ki. Az előcsarnokban ki­állított képek közül néhá­nyat, közöttük Max Ernst, Man Ray, Joan Miro és Sal­vadoré Dali képeit megron­gálták. A csoporton belül is újra meg újra veszekedések, bot­rányok, dramatikus ki- és be­lépések történtek. Dali maga is olyan gyakran és szívesen provokálta a kollégáit, hogy 1934-ben kizárták. Alkalmat erre az Adolf Hitler iránti lelkesedése adott és az, hogy nem szívlelte azt a kommu­nista irányt, amelyeket a szürrealista csoport kemény magja követett. Annak, hogy miért tetszett a bajüszos fes­tőnek a bajuszos diktátor, inkább személyes, mint poli­tikai okai voltak. Dali a kö­vetkezőket írja a naplójában: „Hitlert valódi mazochistának látom, akinek az a fixa ideá­ja, hogy ok nélkül kirobbant­son egy háborút, hogy azután heroikusán elveszítse. El vol­tam ragadtatva lágy, húsos hátától, amely oly feszesen be volt fűzve az egyenruhá­jába.” A szürrealistákkal való sza­kításnál egy igazi szürrealista tapasztalatokkal rendelkező asszony állt a művész olda­lán : az orosz származású Ele­na Diaronova. Mielőtt Gala Dali lett, a német festőnek, Max Ernstnek volt a múzsá­ja és a francia költőnek, Paul Eluardnak volt a felesége. 1929-ben ismerkedtek meg a Costa Braván Cadaquésben. Azóta elválaszthatatlanok. Gala az egocentrikus festő ideális felesége: metressz és anya, modell és manager. Él és kritizál, vigasztal és ösz­tönöz, szervez és kasszíroz. A művészet szupersztárja, , aki egyébként más istent nem tűr meg maga mellett, a negy­venes évek óta két néven ír­ja alá a képeit: Gala Salva­doré Dali vagy röviden Gáli. (—B—) indulok, mit csináljak ? reformációval kapcsolatos ottani eseményekről. A szerző kutatásainak új adatait is közreadja. Luther mint prédikátor és teológiai professzor jelentős szerepet játszott a városban. Híres 95 tézisét a wittenbergi vár- temp'om falára tűzette ki. A könyv amellett, hogy bemu­tatja a nagy vallásreformá­tort. jelentős teret szentel a vele kapcsolatos kultúrtörté­neti vonatkozásoknak is. Többek között elemzi Luther hatását az idősebb Lucas Cranachra, a festőre. A tartalmat még közelebb hozzák az olvasóhoz a kitűnő illusztrációk. Több mint száz egészoldalas kép mutatja be azokat a helyeket, ahol Luther élt és alkotott, és a reformá­ció korának művészi alkotá­sait, többek között Cranach és Dürer festményeinek a mását. Csendes a ludányhalászi kultúrotthon és környéke. Az udvaron a parkban Pusz­ta József né takarítónő és családtagjai kapálgatnak. — A fiatalok nem segíte­nek a kultúrház környékének rendben tartásában? — Kí­váncsi kérdésem érzékenyen érintette az asszonykát, mert nem éppen dicsérő jelzők sokaságával illette a szó­ban forgó nemzedéket. — Még hogy kapáljanak?! A rendre sem tudnak vigyáz­ni. Azt is tönkreteszik, ami van — pörölte az ifjúságot. Először arra gondoltam, hogy a nemzedékek közötti feszültség és egy kicsit a cél­zó kérdésem paprikázta fel így az asszonyt. De csakha­mar meggyőződtem saját iga­záról­— Ne sajnálja, jöjjön be az épületbe. A határozott invitálásnak nem tudtam ellenállni. Táborba Nagyon sokszor kérdezed ezt, ha táborba indulsz. S kü­lönösen akkor, ha először.' Pedig nincs ebben semmi rendkívüli, csak egy kicsit készülnöd kell. Segítek ne­ked a felkészülésben, ami tetszik , azt te is valósítsd meg! Jól tudom, hogy te is kí­váncsi vagy, mint általában a gyerekek, ezt a tulajdonsá­godat most jól felhasználha­tod. Már tudod, hová men­tek táborozni, kicsit nézz utána, milyenek a földrajzi adottságok, milyen érdekes­ségek találhatók, láthatók? Meglátod, ez a kis előtanul­mány még sokszor jól jön majd neked, már csaik a töb­bi srác előtti tekintély mi­att. Nem árt, ha a tábor előtt tartasz egy kis edzést, pór kilométer séta, utána fo­— Nézze meg a falakat. Lerugdosva. összefirkálva. Csúnyábbnál-csúnyább áb­rákkal televésve. Mit gondol, kik csinálták? — Nem kell megmondani, kitalálom. — Ez az ő művük. Ami igaz. az igaz, lehan­goló a látvány, nem kultu­rált viselkedés terméke. — Na látja! Azok akik ilyent tesznek. magukénak tekintik ezt a kultúrházat? Virágot ültetnek és eljönnek azt kapálni? Soha. Az asszonyka végigmér. majd megkérdezi. — Maga honnan jött? Mikor felfedem személye­met és érkezésem célját, ösz- szecsapja a kezét­— Akkor jónak mondtam el. Nem akarok panaszkodni. ci, a mozgás nem engedi be­rozsdásodni az izmaidat Mit vigyek magammal? — kérdezed újra, mikor az in­dulás előtti napon hat-hét szatyor, bőrönd, kosár áll a szoba közepén. Keveset és csak azt, ami szükséges! Elő­ször is hátizsákba csoma­golj. így könnyebb a terhet vinni. Fontos: a tábori egyen­ruha, úttörődgazolvány, me­legítő, pulóver, fürdőruha, fehérnemű. Jó, ha anyaga nedvszívó pamut. Kényelmes cipő, tisztító- és evőeszkö­zök és esőkabát. Hasznát veszed a jegyzetfüzetnek, tolinak, varróeszköznek, mo­sószernek. Beszéljünk még a zsebpénz­ről. Kár sokat vinni, egy 100-as elég, a 10—12 napra. Ha mégis többet kaptál, kér­tél, kunyeráltál, vigyázz rá, de ha már itt van, nézze meg a bejárat melletti részt. Óvatosan lépkedjen, mert egy sereg libát nemrég haj­tottam ki a kultúrház kert­jéből. Be van kerítve, kapu is van és mégis idejárnak legelni. A környék lakói ki­nyitják a kaput, beterelik a libákat, itt nem kell rájuk vigyázni. Meggyőződésem, hogy Lu- dányhalásziban szép szám­mal akadnak fiatalok, akik elitélik a .renitenskedőket. Nekik kell léfogni a társak rongáló kezét; figyelmeztetni őket a kulturált viselkedés­re; felvilágosítani a libatu­lajdonosokat: a kultúrház kertje nem legelő; példát mutatni a közvagyon gyara­pításában, megóvásában, hogy a kultúrháznak való­ban kulturált ki nézése le­gyen. SZ. F. oszd be, csak fontos dolgok­ra költs. Végre elindulsz és ott vagy a táborban. Lehet, hogy már első nap fognak hiányozni a szüleid, esetleg a testvéred, akivel este lehetett bunyóz­ni. A táborban önállóságot ta­nulhatsz! Magadról kell gon­doskodnod, sőt sokszor a ki­sebbeknek is segítened kell! Megtanulhatod az erdők há­zirendjét, a csöndet, a tiszta­ságot; értékelni. Ha egyedül vagy az őrssel kóborolsz, vi­gyázz a tájékozódásra! Ha van fényképezőgéped, örökítsd meg a tájat,, élményeidet! Szüleidnek, testvéreidnek ké­szíts emléket (faragást, gyüj* test stb.), ennek jobban fog­nak örülni, mintha bármit veszel is. Ha vándortáborban vagy, gyalogolni is kell és este fáradtan elkészíteni az ennivalót. De majd tapasztal­ni fogod, nincs finomabb a saját készítésű kajánál. Ha továbbmentek, gondoskodj azokról, akik utánatok érkez­nek (fa, víz, ivóvíz, tea, tisztaság), mert ezt kívánja a turisták becsülete. Érdekes kalandok is várnak majd rád!, gondolj csak az éjszakai őr­ségre. Ez az egyik legszebb megbízatás, vigyázni a többi­ekre. Talán félni fogsz, a szá­radó fuhákat, a mozgó bok­rokat, félelmetes alakoknak, vonuló vadállatoknak hiszed. Dé ne szégyelld, a félelmet le lehet győzni. .Állj háttal, a fához, figyelj alaposan és egyeztesd a tárgyak nappali és éjszakai képét. Így lassan felismered, szó sincs semmi­féle veszélyről. Hangulatosak az esti tábor­tüzek. tréfával, dallal, vers­sel, te is vegyél részt a mű­sorban. Az éjszakai akadály­verseny, a hajnali madárles, a napfelkelte, csupa új él­ménnyel fog gazdagítani. Csak ennyit kell tenned. Erezd magad jól, majd meg­látod, a rövid táborozásom történtekről évekig lesz mit mesélni és tudsz majd taná­csot adni azoknak, akik tő­led kérdezik meg: Táborba indulok, mii csináljak? Horváth Mihály kultúrálatlan viselkedés

Next

/
Oldalképek
Tartalom