Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-19 / 168. szám

VIL'AG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! NOCRAD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI 81 Z OTT S A GA ES A MEGYEI TANACS'LAPJA XXXVI. ÉVF., 168. SZÁM ARA: 1.20 FORINT 1980 IÚLIUS 19., SZOMBAT KöszöntJUh a moszkvai olimpiát A z ember élete periodikusan ismétlődő ciklusokból áll. Órák, napszakok, hetek, hónapok, évek váltogatják egymást változatlan törvényszerűségek szerint; smi­óta az emberiség közös akarattal elfogadta, hogy ezeknek a szavaknak változatlan jelentésük van, megszabják életünk kereteit. A zaklatott huszadik század, tán éppen zaklatottságára szolgáló gyógyírként létrehozott egy újabb ilyen fogalmat, amelyet azóta beillesztettünk a mindennapok rendjébe. Négy- évenként történik valamj, amire legtöbbször azt szokták mondani, hogy szimbóluma a né{5ek békevágyának, a kon­tinensek testvériségének, ember és ember egyenlőségének. Ezt a fogalmat olimpiai eszmének nevezik; amiben megtes­tesül: olimpiai, mozgalomnak; amiben szabályos, négyéven­ként bekövetkező periódusokban kiteljesedik: olimpiai játé­koknak. E mozgalom történetének még csak vázlatos ismertetése sem lehet itt feladatunk, s arra is csak egyetlen mondattal szeretnénk emlékeztetni, hogy, mint annyi humanitárius esz­mének és törekvésnek, története során gyakran kellett szem­betalálnia magát, a béke- és haladásellenes erők hol bur­kolt, holt nyíltan agresszív törekvéseivel. Mégis: újra és újra magához tért, feltámadt a történelem által rá mért csapások megpróbáltatásai után. Mint maga az ember, aki két pusztító világégés után újra békében sze­retne élni és alkotni. Tudnivaló: a sport, mint az egyetemes emberi kultúra szerves és elidegeníthetetlen része, nem lehetett mentes a társadalmi, gazdasági és politikai események hatásaitól, (az olimpiák története is ezt igazolja), mégis elmondhatjuk, hogy a sportvilág kényes szuverenitására, s elidegeníthetet­len jogának érzi, hogy békében létezzen és érvényesüljön, hiszen ez lényegéből következik. Ezért nem tűri meg alap­eszméinek megsértését, s visszautasít mindenfajta provoká­ciót és kihívást, amely politikai szándékok eszközévé kíván­ja tenni. így történt ez az idén, 1980-ban is, amikor az olimpiák történetében első ízben szocialista ország fővárosa, Moszk­va látja vendégül öt világrész legjobb sportolóit. Semmiféle manipuláció nem tudta megtorpedózni a játékokat, amelyek mellett néhány kivételtől eltekintve, a tőkésvilág olimpiai bizottságai, szakszövetségei és élversenyzői is kiálltak. Ha csupán annyit monduilk, hogy ez az olimpiai eszme győzel­me, akkor voltaképpen keveset mondunk; a haladó erők kerekedtek felül a reakció erőin. S mi, a hétköznapok emberei, akik már megszoktuk, hogy életünk vissza-visszatérő ciklusokból áll, s ezek közül nem hiányozhat a négyévenként megrendezett olimpia sem, megannyi látványosságával és olykor — valljuk be —szív­szorongató izgalmával, jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy ez­úttal sem sikerült megakasztani a világ kerekét. Ennél is egyszerűbben fogalmazva: örülünk, hogy megmaradt az örö­münk; hogy a következő két hétben ismét ott izgulhatunk a képernyő előtt, hogy reggelenként várakozóan lapozhat­juk fel a lapok sportrovatát, hogy szurkolhatunk a magyar olimpiai együttesnek, hogy felajzva latolgathatjuk az esé­lyeket, hogy felszabadultan örülhetünk egy-egy győzelem­nek. Mert hiszen nem kell ízig-vérig sportembernek sem lenn: ahhoz, hogy ünnepnek tekintsük ezt a négyévenként bekö­vetkező eseményt; aligha hihető, hogy él olyan ember e ha­zában, akinek az évek során egyszer sem dobbant volna meg a szíve, amikor meghallotta, hogy — mondjuk — Papp Laci, Balczó, Földi Imre, vagy Németh Miklós áll a dobogó legfelső fokán ... Moszkva minden szempontból felkészülten várta a világ sportolóit. Mi pedig — kis töredéke a sok-sok milliós néző- és szurkolóseregnek — ezúttal is azt várjuk, hogy színvo­nalas versenyek, nemes vetélkedők, emlékezetes sportvia­dalok tanúi lehessünk, amelyek elősegítik az országok és népek kölcsönös megértését, erősítik a béke gondolatát. K öszöntjük a XXII. nyári olimpiai játékokat és sok si­kert, eredményes versenyzést kívánunk a magyar olimpiai csapatnak! G’ömöry Albert Ipari vásár Szegeden Pénteken megnyitotta ka­puit az idei szegedi ipari vá­sár a lobogódíszbe öltöztetett Marx téren. Ott volt a meg­nyitón Halász József, hazánk belgrádi nagykövete és Milan Veres, Jugoszlávia budapesti nagykövete is. Kovács Antal, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője mon­dott megnyitó beszédet. Az idei 400 kiállító között 75 fővárosi cég, több országos nagyvállalat is bemutatja ter­mékeit, száz kiállító kérte termékeinek zsűrizését, s a díjazottak többsége a nem­zetközi versenyben is meg­állja a helyét. A vásáron 160 külföldi vállalat vesz részt, közöttük Szeged szovjetunió­beli testvérterülete, Odessza megye 65 vállalata. A jugo­szláv kiállítók már hagyomá­nyos résztvevői a szegedi vá­sárnak, s részvételük elősegí­ti a határ menti kereskedelmi és kooperációs kapcsolatok bővítését. Lengyelországból lódzi, Finnországból turkui vállalatok vesznek részt a vá­sáron. A 14 000 négyzetméteres szabad, és 8000 négyzetméter­nyi zárt területen, középüle­tekben, kiállítási csarnokok­ban és pavilonokban bemuta­tott termékújdonságok közül 82 nyerte el a megyei és * a városi tanács, illetve a zsűri és a vásárigazgatóság díjait. A megyei tanács két nagydí­jának egyikét Odessza megye kapta a bemutatott élelmiszer- ipari termékekért, fogyasztá­si cikkekért és a dolgozó nők háztartási munkáját meg­könnyítő korszerű eszközö­kért. A másik nagydíjat az Ikarus 540-es városközi köz­lekedésre tervezett panoráma ablakos minibusz bemutatá­sáért ítélték oda. Á sziráki határban Aratják az eszi árpát Megtelt a kombájn tartálya. Az ürítés után, a sokadik rakomány Is útnak indulhat a szárító felé — P. E. — Ügy látszik, beköszöntött a régen várt nyár. A tűző na­pon, kavargó porban kék-fe­hér és téglavörös kombájnok forgolódnak. Körülöttük von­tatók és tehergépkocsik vár­ják, hogy átvehessék aranyló terhüket. A Mátraaljai Állami Gaz­daságban aratják az őszi ár­pát. Itt, a sziráki kerületben már napok óta reggeltől késő estig lázas munka folyik a gabonatáblákon. A termés jó­nak ígérkezik, de a kombáj­noknak és vezetőiknek kémé­nyén meg kell birkózni min­den kilóért. A korábbi esős időjárás túlságosan kedvezett a gyomosodásnaK, hiába hasz­nálták a legjobb gyomirtó szereket. Az itteniek azonban megszokták a nehézségeket, a meredek dómból dalakat, az erdők közé ékelt táblákat és az aratás egyébként sem tar­tozik a könnyebb feladatok közé. Holecz István E—516-os kombájnja az utolsó fogást falja, majd ugyanazzal a len­dülettel töri át magát a tábla menti sövény keskeny .nyílásán. Az átjáró kicsi, a túloldalon levő tábla viszont nagy és az idő is sürget. A monstrum vezetőjétől pár pil­lanat alatt megtudjuk, hogy az idén tizenhetedszer szállt a kombájn „nyergébe", a na­pokban 70 hektár árpát vágott le, de a java még hátravan- Azután irány az emeletma­gasságban levő vezetőfülke és az országút-szélességű vágó­szerkezet tovább oltja csilla­píthatatlan éhségét az árpá­val. A T—150-es vontató máso­dik pótkocsija is megtelt, s a húsztonnányi rakománnyal megindul a szárító felé. A kö­zelben várakozó IFA ifjú pi* lótája a távolban köröző kom­bájnokat figyeli, mikor akar­ják tartályaikat üríteni. Dél fele jár, aminek csal­hatatlan jele a terepjárón ér­kező ebéd. Pontosság a mun­kában. pontosság a dolgozó ember ellátásában is. A guru­ló „konyha” lassan húz az alkalmi ebédlőnek kinevezett körtefa irányába. Az árnyék — mi tagadás — jólesik a tű­ző napsütés után legalább ar­ra a felórás ebédidőre. Sok még a betakarítandó az állami gazdaságban. Mint Obreczán András növényter­mesztési főmérnök mondja, a mostani 340 hektár árpa ara­tása a jövő heti nagy munka főpróbája. A teljes betakarí­tást 16 munkanapra tervezik, ez alatt 2300 hektárról kell a több mint 900 vagon termést behordani. Nyelvet is tanulnak ! mm Napirenden az SKU-ben a hatékonyabb gazdálkodás Tegnap kibővített pártbi­zottság! ülést tartottak a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­ben. Ürmössy László vezér- igazgató előterjesztésében fon­tos gazdaságpolitikai kérdé­sek kerültek napirendre. Ne­vezetesen a Központi Bizott­ság 1979. december Gri hatá­rozatából adódó feladatok, a megyei pártbizottság határoza­ta alapján a termelési szerke­zet korszerűsítésének további tennivalói, valamint a nagy­üzemi pártbizottság cselekvé­si programjának első féléves végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok. Ez indokolta, hogy a pártbizottsági ülésre meghívják a gyár gazdasági vezetőit is. Rajtuk kívül azon­ban részt vett az ülésen Ozs- várt József, a megyei pártbi­zottság titkára, és Szalai Lász­ló, a városi pártbizottság első titkára is. A kibővített pártbizottsági ülésen felmerült, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben a gazdálkodást javító­fejlesztő munka során jelen­tős erőfeszítések történtek a kedvezőbb, versenyképesebb termékösszetétel kialakítására, az exportképesség fokozására, az önköltség csökkentésére, a jövedelmezőség javítására. Az eredményesebb munkához azonban szükség van az embe­ri tényezőkben rejlő tartalé­kok erőteljesebb hasznosítá­sára. Ennek megfelelően a politikai munka irányát is erőteljesebben az emberi té­nyezők alakítására, a tudat- formálásra keli összpontosíta­ni­(Folytatás a 2. oldalon.) Számos tanfolyam bővíti a dolgozók ismereteit Megyénk gyáraiban egyre több gondot fordítanak a dol­gozók szakmai ismereteinek gyarapítására. A mind na­gyobb minőségi és mennyiségi követelmények több és több tanulásra kényszerítik a két­kezieket és a műszakiakat egy­aránt. NÉGY SZAKMÉRNÖK Számos tanfolyamon képez­ték és képzik idén a salgó­tarjáni síküveggyár embere­it — értesültünk Takács Gyula oktatási előadótól. A Zagyva III. üzem számára síküveg­gyártókat tanítottak be. A hat dolgozó középiskolai végzett­séggel került az üveggyárba, erre a felelősségteljes és át­tekintőképességet igénylő munkára ezért jelölték ki őket. Többségükben érettségi­zettek azok a munkások is, akiket autóki ávkezelői föl­adat ellátására tettek képes­sé. ök az új földolgozóüzem­ben veszik ki részüket a fon­tos termelési teendőkből. Félszázan végezték el a gyári­ak közül az ipari gáztüzelés­kezelői — rövid — tanfolya­mot. Ennek az oktatásnak fő­ként munkavédelmi tudniva­lók nyújtása volt a célja. A középvezetők közül tíz művezető tanult egy kéthe­tes — az ÜM által Oroshá­zán rendezett — oktatáson. A jelentős termelési föladatot betöltő szakembereknek az irányítási és a szakmai jártas­ságát bővítették. A műszakiak közül négyen üvegipari szak­mérnök-képesítést szereztek nemrégiben. Idén még — többek között — síküveggyártó gépészeket képeznek ki. Ez az oktatás szakmunkás-bizonyítványt nyújt az egyelőre még bi­zonytalan számú résztvevőnek! SZOVJET MŰSZAKIAK IS A második szakma megszer­zését tették lehetővé tizenkét munkásnak tavasszal a VE- GYÉPSZER salgótarjáni gyá­rában. Miként Brunda Katalin oktatási előadótól megtudtuk: a tucatnyi szakember alapfo­kú ívhegesztői munka elvég­zésére szerzett hivatalos jogot. Huszonnégy régebbi hegesztő pedig a gyári képzésen való aktív részvételével a korábbi­nál magasabb hegesztői mi­nősítésnek lett a birtokosa. Tizenöt, atomerőművi beren­dezéseket készítő szakember végezte el a számukra min­den évben kötelező: Nukle­áris létesítmények minőségi és biztonságtechnikai tudni­valói című tanfolyamot. Szov­jet mérnököket is képeztek a VEGYÉPSZER-ben: huszon­öt, az olajmezőkön dolgozó műszakit az olajmérő állomá­sok üzembe helyezésére és kezelésére tanítottak meg két egyhónapos oktatással. Az ősszel még darukötözői, alapfokú ívhegesztői és he­gesztőminősítő tanfolyamo­kat szerveznek a gyárban dolgozó emberek részére, va­lamint továbbképzik az esz­tergályosokat és a szerkezet­lakatosokat. KAPCSOLÓTÁBLA­KEZELŐK Orosz nyelvoktatással is foglalkoznak a Salgótarjáni Ötvözetgyárban — kaptuk az információt a témakör illeté­kesétől : Szepesi Ferenctől. Tizenhárom szakember jelen­leg a már régebb óta zajló tanfolyam nyári szünetét él­vezi, ősztől folytatják az ide­gen nyelvtannal és szavak­kal való barátkozást. A ter­meléshez közvetlenebbül kap­csolódó ismereteket is okítot­tak az üzemben: huszonnyolc főt darukezelésre tanítottak be. Tizenhárom műszaki és gazdasági szakember számára értékelemző-tanfolyamot tar­tottak. , A legjelentékenyebb őszi tanfolyam nyugdíjba vonuló dolgozók pótlását szolgálja: tíz embert tanítanak meg az elektromos kemencék kap­csolótábláinak kezelésére. A most épülő törőüzem számára ötvözőanyag törésére és osztá­lyozására alkalmas embere­ket képeznek ki az őszi hó­napokban, ennek az oktatás­nak a szervezése jelenleg zaj­lik. Magyar — francia pénzügyi tárgyalások A hivatalos meghívásra Magyarországon tartózkodó 1 Maurice Papon francia költ- ; ségvetési miniszter vendéglá- , tójával, Hetényi István pénz- ; ügyminiszterrel áttekintette a i két ország gazdasági és pénz- 1 ügyi kapcsolatait, a vállala­tok közötti közvetlen együtt­működés bővítésének pénz­ügyi feltételeit, tekintettel a közelmúltban aláírt magyar— francia adóügyi megállapodás nyújtotta lehetőségekre is. A francia költségvetési mi­nisztert fogadta Faluvégi La­jos, a Minisztertanács elnök- helyettese. A találkozón jelen volt Jacques1 Lecomph a Francia Köztársaság buaapes- ti nagykövete és Hetényi István. Maurice Papon a Külkeres­kedelmi Minisztériumban megbeszélést folytatott Szalai Béla államtitkárral is. (MTI) Egymillió orvos Az év végére az orvosok száma a Szovjetunióban csak­nem eléri az - egymilliót — tájékoztatták a TASZSZ szov­jet hírügynökség tudósítóját az egészségügyi minisztérium­ban. Az orvosok száma a világ egyetlen országában sem éri el a szovjetunióbelit. A Szovjetunióban dolgozik a világ orvosainak több mint egyharmada, mindez a szov­jet egészségügy nagyarányú képzési programjainak kö* szűnhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom