Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-18 / 167. szám
Hacie’écsöktrentési tárgyalások Becsben Vita a létszámcsökkentésről ' Kepecs Ferenc, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Csütörtökön a bécsi Hof- burgban megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folytatott tárgyalások 244. plenáris ülését. Az ülés elnöke Jonathan Dean. ez amerikai, felszólalói: De Vos. a holland és Andre Wieland, az NDK küldöttség vezetője volt. i Felszólalásában a holland delegátus megismételte a NATO-országoknak az úgynevezett földrajzi tényező figyelembevételére vonatkozó kívánságait. E tényező azt jelenti, hogy, a Varsói Szerződés „előnyben van”, mivel a Szovjetunió csapatai — még akkor is, ha a kérdéses területről kivonják őket — jóval közelebb maradnak, mint a kivont amerikai tgységek. Mint ismeretes, a Varsói Szerződés részéről már visz- szautasították ezt az érvelést, amely eleve a megkötendő szerződés megsértésének fel- tételezéséből indul ki. Andre Wielandnak, az NDK küldöttség vezetőjének a felszólalásában a szocialista országok legutóbbi, július 10-i javaslatai kerültek megvilágításra. Ezek a javaslatok — mondotta a küldöttségvezető —. jó lehetőséget nyújtanak arra. hogy a tárgyalások túljussanak a holtponton. Ugyam akkor jól tanúsítják a Varsói Szerződés országainak megegyezési készségét, hiszen ezek az országok összesen negyvenezer fővel — tehát a másik félnél lényegesen nagyobb mértékben — csökkentenék a kérdéses területen állomásozó haderőik létszámát. Wieland nagykövet ezután arról az adatcseréről beszélt, amelynek során a Varsói Szerződés országai és a NATO- tagállamok kölcsönösen megadták egymásnak Közép-Eu- rópa területén állomásozó egységeik létszámát. Ez, a szocialista országok javaslatára lefolytatott adatcsere megmutatta, hogy a két szemben álló katonai szövetség megközelítően azonos számú katonát állomásoztat Közép-Európá- ban. Elmondhatjuk tehát, hogy e tekintetben továbbra is fennáll az egyensúly — mondotta az NDK delegátusa. Wieland nagykövet aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a NATO az utóbbi időben jelentősen emelte közép-európai csapatainak létszámát és felszólította a nyugati tárgyalófelet: fogadja el a Varsói Szerződés 1978. november 30-i javaslatát, amelynek értelmében a két katonai szövetség — a tárgyalások idejére — befagyasztaná a kérdéses területen állomásozó katonáinak létszámát. A Szovjetunió és a tárgyalások által közvetlenül, érintett másik három szocialista ország, azaz Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK egyoldalúan máris tartják magukat ehhez — „zögezte le az NDK küldöttségvezetője, majd utalt arra, hogy befejezés előtt áll húszezer szovjet katona és ezer harckocsi kivonása az NDK területéről. Ezt a lépést a Szovjetunió és a többi szocialista ország ugyancsak egyoldalúan teszi, megegyezési készségének bizonyítására — fejezte be felszólalását az NDK nagykövete. Összeesküvések hete Ford A mohamedánok böjti hónapjának, a ramadánnak első hetét Iránban az idén akár az „összeesküvések heteként” is feljegyezhetik a krónikások. A múlt csütörtökön leleplezett katonai államcsínykísérletet követően két kisebb összeesküvésről is hírt adtak Teheránban. Árulás vádjával már több száz személyt vettek őrizetbe, de a tisztogatások folytatódnak és gyűlnek a feljelentések az iszlám forradalmi bíróságoknál. Az események hátteréről elég sok részlet látott napvilágot, de ezek ellentmondásos volta miatt még mindig nem világos és teljes a kép. Több változat van forgalomban. A leglogikusabb ezek közül az, amely szerint magas rangú katonatisztek a franciaországi száműzetésben élő Sapur Baktiarral, a megbuktatott sah utolsó miniszterelnökével szövetkeztek avégett, hogy felszámolják az iszlám forradalmat és — az USA tevékeny támogatásával — Washington érdekeinek megfelelő bábkormányt hozzanak létre. Az Iránban eluralkodó általános gyanakvás légköre, mint erre a napokban Baniszadr köztársasági elnök is fel-, hívta a figyelmet, azzal fenyeget, hogy aláássa a még mindig erjedőben levő forradalom alapjait. Különösen, hogy közben folytatódik a hatalmi vetélkedés egyrészt Baniszadr, másrészt- pedig a síita egyház „radikális” — Behesti és Khalkaii ajalollahok vezette — szárnya között. A liberális burzsoáziát képviselő elnök a hatalmat saját kezébe szeretné összpontosítani és bizonyos feltételek mellett hajlana az USA-val való kompromisszumra is. A főpapok azonban hajthatatlanok, és egyházi államot szorgalmaznak. A mérleg nyelvét ebben a harcban Khomeini képviseli ő azonban „kileng”. A mostani összeesküvés-sorozatot mindkét vetélkedő csoport igyekszik politikailag a maga javára kiaknázni. Baniszadr fennen hangoztatja, hogy „személyesen leplezte le” az összeesküvést, a papok pedig arra célozgatnak, hogy az államcsínykísérlet abból a hadseregből indult ki, amelynek az elnök a főparancsnoka. Végeredményben azonban az egység hiánya és az említett hatalmi viszály legalább olyan mértékben veszélyezteti az iszlám forradalmat, mint a különböző, homályos előjelű összeesküvések. Pálfi Viktor t visszalépett Ronald Reagan nagy erőfeszítéseket tett, hogy megnyerje alelnökjelöltjének Gerald Fordot, s csak Ford végleges visszalépése után kényszerűit rá, hogy George Busht kérje fel. Ez világlott ki Reagan és Bush csütörtöki detroiti sajtó- értekezletén. Henry Kissinger volt külügyminiszter ugyanakkor nyilatkozatában azt állította, hogy csak az idő rövidsége miatt hiúsult meg a Reagan—Ford alku. Reagan, aki még a késő éjjeli óiákban személyesen volt kénytelen bejelenteni, hogy Ford helyett végül is Bus.cht kért? fel alelnöknek, azt motidattá: nem ő, hanem Ford döntött úgy,' hogy „nem volna helyes”, ha egy volt elnök alelnökként indulna a választáson. Detroitban senki sem kétli, hogy a páratlan alku Fordék feltételein bukott meg: a mérsékeltnek számító volt elnök olyan bel- és külpolitikai hatáskört igényelt, amelyet Reagan — tekintettel a párt mögötte álló jobboldali hangadóira — nem fogadhatott el. Szuzuki megalakította az ú\ japán kormányt Kádár János fogadta a Dán Kommunista Párt elnökét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta Jörgen Jensent, a Dán Kommunista Párt elnökét, aki pihenés céljából tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozó során kölcsönös tájékoztatásra került sor a két párt tevékenységéről, s véleménycserét folytattak a nemzetközi élet, továbbá a nemzetközi kommunista mozgalom néhány időszerű kérdéséről, a megbeszélésen részt vett Gyenes András, az MSZMP KB titkára. Tiltakozás Csütörtökön « déli órákban több száz ember tüntetett az Elysée-palota előtt, tiltakozásul az ellen, hogy a kormány Montreuil-Sous-Bois-ban be akarja záratni a Dufour Művek egy ráfizetéses szerszám- gépüzemét. A tüntetőknek útját állta a rendőrség a Champs-Élysées és a Marigny sugárút kereszteződésénél, összetűzés nem történt. (MTI) A japán törvényhozás alsóháza csütörtök délután a várakozásnak megfelelően nagy többséggel választotta meg kormányfőnek Szuzuki Zenkót, a liberális demokrata párt elnökét, a konzervatívok miniszterelnök-jelölt- jét. A szigetországi közvélemény számára is viszonylag ismeretlen politikus, akinek előtérbe állítását az LDP-n belüli kompromisszumnak tekintik, röviddel később megalakította kormányát. A diplomáciai folyamatosság jegyében külügyminiszternek Ito Maszajosi volt ideiglenes miniszterelnököt nevezte ki, aki Ohira halála előtt a kabinetfőnöki teendőket látta el. ltot több mint négy évtizedes személyes barátság fűzte az elhunyt kormányfőhöz. Amerikai • és kínai körökben hírek szerint megelégedéssel fogadták Szuzuki megválasztását. Washington és Peking fegyaránt a kapcsolatok további elmélyítését várja az új kormányfőtől és kabinetjétől. A Japán Kommunista Párt nyilatkozatában emlékezter tett, hogy Szuzuki megválasztásában a színfalak mögött jelentős szerepet játszott Tanaka Kakuei, s a miniszterelnököt szoros szálak fűzik az amerikai—japán szövetség erősítésében érdekelt nagytőkés csoportokhoz. Szuzuki Zenko 1911-ben született az észak-japáni Iva- te megye Jamada községében. Apja egy kisebb halászati vállalkozást vezetett. Az új kormányfő tanulmányait a mezőgazdasági minisztérium halászati főiskoláján fejezte be, haltenyésztési szakképesítést szerzett. A japán halászati szövetség tisztviselőiéként a halászati szövetkezeti mozgalom fellendítésén fáradozott. 1947-ben szocialista jelöltként választották meg először törvényhozónak, később azonban hátat fordított a szocialista pártnak,, s az LDP elődjéhez, az akkori liberális párthoz csatlakozott. 1949-ben már konzervatív listán indult. 1960 és 1964 között Ikeda Hajato kormányában postaügyi és távközlési miniszteri, majd kabinetfőnöki megbízást kapott. Szato Eiszaku 1965- ben megalakult kormányában népjóléti és egészségügyi miniszterként, Fukuda Takeo 1976-os kabinetjében pedig halászati és mezőgazdasági miniszterként dolgozott. Japán részről ő vezette a Szovjetunióval folytatott halászati tárgyalásokat Moszkvában, összesen tíz alkalommal volt az LDP végrehajtó tanácsának elnöke. Ohira halálát kö- . vetően ő vette át az elhunyt miniszterelnök pártbeli frakciójának vezetését, amely íav Szuzuki-csoporttá alakult át. Magyar olimpikonok egy csoportja Magyar olimpikonok búcsúztak csütörtökön a Ferihegyi repülőtéren Rakétaremén yek „Űj szovjet trükköt“ gyanít a nyugati sajtó a moszkvai tárgyalási kezdeményezés mögött. „Afganisztánról akarják elterelni a figyelmet” — írja egy londoni lap. Persze vannak, s nem kevesen a nyugati országokban, akik úgy vélik: itt az alkalom arra, hogy megfordítsák az elmúlt hónapok fenyegető folyamatát, s megmentsék az enyhülés eredményeit. A Szovjetunió kezdeményezése ezt szolgálja, remélhetőleg megértik ezt az óceánon túl is. VAN LEHETŐSÉG A TÁRGYALÁSRA Csupán két napig tartózkodott a szovjet fővárosban Helmut Schmidt, külügyminisztere társaságában. Ennyi idő áligha volt elegendő minden probléma megvitatására, még kevésbé megoldására. A nyugatnémet kormányfő azonban megbizonyosodhatott a szovjet vezeték őszinte megegyezési készségéről, az elhatározott szándékukról, hogy az enyhülés vonalát akarják védelmezni. A jó szándék határozott bizonyítéka, hogy a Szovjetunió kinyilvánította: hajlandó tárgyalást kezdeni az európai közép-hatósugarú nukleáris eszközökről, akár azonnal. Vagyis, Moszkva kész fenntartani a tárgyalási folyamatot annak ellenére, hogy Washingtonban még nem ratifikálták az egy évvel ezelőtt aláírt SALT—II szerződést, a a NATO nem függesztette fel tavaly decemberi rakétatelepítési határozatát. A tárgyaláson elérhető megállapodás természetesen csak akkor „emelkedhet törvényerőre”, ha a hadászati fegyverkorlátozásról kötött egyezményt az amerikai szenátus is becikke- lyezi. Ugyanígy nyilvánvaló, hogy a brüsszeli rakétahatározat továbbra is akadálya az európai katonai enyhülésnek. MIRŐL KELL TÁRGYALNI? A NATO döntése, amelyet decemberben amerikai nyomásra hoztak, előirányozza, hogy a nyugat-európai atlanti államok területén helyezzenek el 572 nukleáris robbanófejjel felszerelt amerikai, közép-hatótávolságú rakétát, illetve robotrepülőgépet. A döntést arra hivatkozva erőszakolta ki Washington, hogy a Szovjetunió korszerűsítette húszéves rakétaarzenálját, amelyet annak idején a brit és francia atomerő, illetve az Európában állomásozó előretolt amerikai harcászati nukleáris erő ellensúlyozására hozott létre. A szovjet középhatótávolságú rakéták — az újak és a régiek egyaránt — ezek ellen a katonai célpontok ellen irányulnak. A Pershing—2 rakéták és a Cruise „szárnyasrakéták” tehát új összetevőt jelentenének a földrészen létrejött katonai erőegyensúlyban, sőt, mivel amerikai kézben lennének, s szovjet célpontok ellen irányulnának, a két világhatalom közötti hadászati. egyensúlyt veszélyeztetnék. Pedig végeredményben ez az egyensúly tette lehetővé a SALT-tárgya- lásokat, s a többi csapatcsökkentési és leszerelési tárgyalást. A Szovjetunió éppen ezért még a brüsszeli NATO-hatá- rozat előtt figyelmeztetett e döntés várható következményeire. Brezsnyev elnök 1979. október 6-án, berlini beszédében. azonnali tárgyalást indítványozott a kérdésről. Azt is felajánlotta, hogy ha az atlanti tömb lemond a rakéta- telepítésről, akkor a Szovjetunió kész egyoldalúan csökkenteni hasonló fegyvereit. A válasz közismert. A nyugati katonai tömb országainak lépései miatt, tehát nagy jelentőségű a szovjet döntés, hogy van lehetőség a tárgyalásra. E megbeszélések természetesen nem lehetnek egyoldalúak. Elképzelhetetlen, hogy Moszkva olyan „önleszerelést” hajtson végre, amely csökkenti a szocialista közösség biztonságát. Ezért nem csak a szovjet rakétákról, de az amerikai bombázókról és harcászati nukleáris rakétákról is tárgyalni kell. A BECSI KEZDEMÉNYEZÉS A kancellár Moszkvából hazatérve már sejtetni engedte, 2 NOGRAD — 1980. július 18., pentek hogy szovjet tárgyalópartnerei újabb kezdeményezést tesznek a bécsi közép-európai csapatcsökkentési tárgyaláson. Valóban, az elmúlt héten Ta- raszov nagykövet országa, valamint Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK nevében felajánlotta: a Szovjetunió kész húszezer fővel csökkenteni Közép-Európában állomásozó erőinek létszámát, ha az Egyesült Államok tizenháromezer főt kivon az NSZK, illetve a Benelux országok te_ rületéről. Ez végső soron negyvenezer szovjet katona és hadfelszerelésük kivonását jelentené, hiszen húszezer katona egyoldalú kivonása az idén befejeződik. Ez az ajánlat tükrözi a Szovjetunió és a szocialista or. szágok készségét arra, hogy végre eredmény szülessék a bécsi Hofburgban, ahol a nyugatiak időhúzó taktikázása miatt eddig nem sikerült megállapodásra jutni, noha a szocialista országok korábban is több alkalommal „elébe mentek” kompromisszumos indítványaikkal a NATO-or- szágokkal való megegyezésnek. A katonai enyhülés tehát továbbra is a szocialista diplomácia figyelmének középpontjában áll. Ez az a terület, ahol elsősorban kell eredményt elérni, mivel a fegyverkezési hajsza megfékezésével, a feszültség csökkentésével lehet a további tárgyalásokhoz, megegyezésekhez szükséges légkört megteremteni. Miklós Gábor Kínai provokációk Peking folytatja a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni sorozatos provokációkat és ezzel tovább élezi a feszültséget a vietnami—kínai határon — hangzik a kínai háborús bűnök kivizsgálására alakult vietnami bizottság Hanoiban nyilvánosságra hozott közleménye. Az elmúlt hat hónap során a kínai egységek több mint 1100 alkalommal hajtottak végre provokációkat a határvidéken és csaknem 500 esetben hatoltak be vietnami területre. A kínai légierő gépei sorozatos felderítő repüléseket végeznek a határ mentén, sűrűn megsértve az ország légterét. Kínai hadihajók pedig szüntelenül behatolnak a vietnami felségvizekre. A sorozatos kínai provokációk következtében számos békés vietnami lakos vesztette életét, vagy sebesült meg, és jelentős a vietnami népgazdaságnak okozott anyagi kár is. A pekingi vezetők a provokációk fokozásával egyidő- ben, a határ menti területeken jelentősen növelik fegyveres erőik számát, nagymennyiségű fegyvert és hadfelszerelést halmoznak fel a térségben és nagyszabású hadgyakorlatokat hajtanak végre. (MTI) India —Pakisztán Folytatódik a párbeszéd Agha Sahi pakisztáni külügyminiszter csütörtökön befejezte háromnapos indiai látogatását. A tárgyalásokon —, mint megfigyelők rámutatnak — alapvetően nem történt közeledés a térség kulcs- fontosságú problémáinak megítélésében. A látogatás végén kiadott sajtóközlemény mindazonáltal „nagyon hasznosnak” nevezte a megbeszéléseket. Afganisztán kérdésében — hírügynökségi jelentések szerint — Agha Sahi és indiai tárgyalópartnerei kizárólag abban jutottak közös nevezőre, hogy politikai megoldást kell találni a helyzet rendezésére. A kétoldalú kapcsolatokat illetően a felek aláhúzták az indiai—pakisztáni párbeszéd folytatásának szükségességét. Űj-Delhiben közölték, hogy a két ország külügyi államtitkárai későbbi időpontban találkoznak az indiai fővárosban. (MTI)
