Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-17 / 166. szám

Ui-zélandi kézművesség Földünk túlsó feléről hozott üzenetet Budapestre ez a ki­állítás, Űj-Zélandbói, ame­lyet a Csendes-óceán hullámai mosnak. A tárlat nem nagy, az Új-zélandi kézművesség szerény címet viseli, a Kultu­rális Kapcsolatok Intézete, az új-zélandi II. Erzsébet művé­gyarmatositás további radiká­lis átalakulást jelentett, hi­szen az érkezők saját — első­sorban angol — kultúrájukat hozták magukkal valamely fokon, s az új haza számukra hagyomány nélküli föld volt. T. J. Bayliss, az Auckland In­tézet és múzeum iparművé­szeti tanács és a külügymi- szeti igazgatója a kiállításhoz nisztérium, valamint a kiállí­tási intézmények rendezte a Műcsarnokban, július 4_től 24- ig látható. Aki hallott már a hajdani polinéziaiakról, a maorik őse­iről, akik ma a hárommilliós ország lakosságának körülbe­lül nyolc százalékát teszik ki, s elsősorban egzotikumot vár a kiállítástól, valószínűleg ki­készült elegáns katalógus elő­szavában tömören vázolja az új-zélandi kézművesség és hátterének fejlődését, s meg­jegyzi ‘ „Bizonyos ágazatok­ban ezrekre tehető a kézmű* ágazatban érezhető az ipar- művészeti iskolák hiánya, mind több ígéretes tehetség dolgozik az országban. S többen kapcsolódnak a maori hagyományhoz is- A kiállítás színvonala ma­gas, a rendezés a tágas helyi­ségekben elegáns és szellős. A számunkra emlékezetes alko­tások közül is említünk néhá­nyat: Paul Beadle: Az ember hét korszaka (bronz), (Az új- zélandi tervhivatal érme (18 karátos arany), Margery Blackman: Bársonyszövésű vesek száma, de vannak olya- szőnyeg (gyapjú, lenvászon, nők is, ahol csak egy.két al- selyem), Bronwynne Cornish kotó dolgozik A legtöbb ága* fajanszai: Három gyufásdoboz, zatnak alig harmincéves tör- Gyufatartó, Borotvaedény ténete van és csupán egyetlen ecsettel, Geoff Fairburn: Há­csit csalódik. Annak ellené- műfaj szerepel a kiállításon rom díszített disztök, Jim re, hogy a tárlat igen sok­szövetű, s a „szálakban” a maori hagyományos kézmű­vesség, illetve annak nyomai is fölfedezhetők. A harsány egzotikum helyett a szellemi izgalmat azoknak a- hatások­nak nyomon követése jelenti, amelyek a kiállított mintegy hetven tárgyban testesülnek meg, s amelyek létrehozói kü­lönböző népcsoportokhoz tar- foglalkoznak tozva a jelenlegi új-zélandi tárgyalkotással társadalmat is reprezentálják. Továbbá más kulturális hatá­sokat is, például a japánt. Amikor az első maori, a legendás Kupé időszámítá­sunk után 950_ben ezt a föl­det. „Aotea-roa”-t, azaz. a Hosszú fehér felhő országát megpillantotta, a hagyomány szerint senkit sem talált itt. Az igazi maori honfoglalás 1350-ben zajlott le, ez az idő­szak a maori kultúra klasszi­kus szakaszához tartozik. Ter­a maori szövés és fonás —, Greig kőcserepei' Vízesés-tál, amely megszakítás nélkül lé- Tájkép-tál, Diggeres Rangi. tezett ezer esztendeje". E tuatahi Te Kanawa: Gyé- mondatok is jelzik tehát, hogy kényszoknya tánchoz, Ida Lo- a kiállítás távolról sem töreki- ugh: Hegyi házikók, Khelima szik teljességre, s csupán az (gyapjú faliszőnyeg), Helen új-zélandi iparművészet és Mason: Dísztől (kőcserép), Fa- kézművesség töredékét mu- ul Mason: Tartói (rétegelt fa, tatja be. főként hivatásos elefántcsont, nefrit). Bili mesterek munkáit. Jóllehet Mathieson nefrit függői, Ora- Üj-Zélandban ezrek és ezrek kei Marae Crafts dekoratív öntevékenyen pannói közösségi épülethez (S nincs je- (natúr fa, nád, fű), Judy Wil­len az ugyancsak híres maori fafaragás sem. Továbbá más iparágak — üve gművesség, elefántcsont-faragás, fémmű­vesség stb —• produktumai). son szőnyegei. Abban a re­ményben említettük e néhány példát, hogy a magyar közön­ség számára nem ez a kiállí­tás volt az egyetlen, amely A mai új-zélandi iparmű- ízelítőt nyújt Üj-Zéland ipar- vészet és kézművesség közvet- művészetéről és kézművessé- len előzménye —, mint már géről, amely a tárlaton látot- jeleztük — alig harmincéves, falcnál lényegesen gazdagabb Jelenleg főként két kézmű- és sokszínűbb. Bizonyára ipari terület virágzik, ezekben is érződik a népművészeti háttér hiánya —, hiszen a maori hagyományt jóformán kere lenne Budapesten egy hasonlóan gondosan válogatott képzőművészeti, vagy éppen maori népművészeti kiállítás­mészetesen, magukkal hozták századunk közepéig nem be- nak is. A jelenlegi tárlat jól hagyományos kézművességü­ket is. Ez az idők során rend­kívül sokat változott, új anya­gok és technikák kerültek be­le. A XVIII- század vége felé megkezdődött, s a múlt szá­zadban kiteljesedett európai csülték —. a fazekasság és a szövés. Előbbiben erősen érez­hető után pán iparművészeti kerámia hatása. S bár —. mint azt T. J. Bayliss is említi — számos szolgálja a két ország kulturá­lis kapcsolatait, számunkra a második világháború betekintést enged egy szá- az országba került ja- niunkra földrajzilag oly távoli ország művészeti életébe, aho­va Magyarországról kevesen jutnak el. Nyáresték — zenével Mintha a muzsika is meg- Kenicsiro vezényletével és a második helyezettje vezényel elégelte volna a zárt terme- japán Mushasino-kórus köz- majd. A jeles hazai zeneka- ket; elindult, hogy szelíd reműködésével. Hasonló vá- rokon és szólistákon kívül lombú fák alatt, romantikus rakozás előzi meg a kolozs- három városban, Keszthelyen, udvarokban találkozhasson a vári állami filharmóniai ka- Veszprémben és Székesfehér- zenekedvelőkkel. Kamaraze- marazenekar magyarországi várott ad koncertet a grazi ne a régi megyeháza udva- koncertjeit, melyeken a neves szimfonikus zenekar. Mint rán, orgonaesték a dómban, hegedűművész, Ruha István minden évben, a hangver- Beethoven-hangversenyek a is fellép. Érdekességként meg- senyműsorok összeállításánál, Brunszvik-kastály parkjában említem még, hogy a diós- bízunk abban, hogy a nyár — már e néhány, zenei estré győri várban négy alkalom- új híveket is szerez a ko- invitáló cím is jelzi, milyen mai megrendezésre kerülő moly zenét kedvelők táborá- sokszínű, sajátos hangulatú koncertek közül kettőn az nak. élményt kínálnak az idei nyá- idei karmesterverseny első és L. I. ri hangversenyek. Állami gondozottak nyara Nógrád megye gyer­mekvédelmi intézeteiben 800 állami gondozott gyer­mek él. Mintegy 60—70 százalékuk hazament a családhoz vagy más ro­konokhoz a vakáció kezd- detén. Sokan eljutottak különböző táborokba is az úttörőmozgalom szer­vezésében. De nem telik el élmények, utazás, nyá­ri örömök nélkül a töb­bieknek sem szeptembe­rig az idő. A nevelőott­honok pedagógusai nyár­ra külön munkatervet ké­szítettek (ez sokban ha­sonlít a nyári' napközik programjához) — szerepel benne sok szabadtéri fog­lalkozás, kisebb-nagyobb kirándulások és sok-sok játék. Emellett üdülésre is lesz alkalma a gyere­kek 20 százalékának. Leg­többen a kisterenyei ne­velőotthonból mennek nyaralni. A budapesti Münnich Ferenc nevelő- otthonnal cserealapon szervezték a kéthetes tur­nust 80 diáknak, kicsitől a nagyig. Az ottani inté­zet hasonló jellegű, mint a kisterenyei, szintén kin­ti iskolába járnak onnan a tanulók. Ezen a hét vé­gén indulnak Zamárdiba a horpácsiak 25 fővel. Ez szintén csere — immár tizedik éve a megyei gyer­mek- és ifjúságvédő inté­zet kapcsolatban áll aza- márdiakkal —, az ottani gyerekek a közelmúltban töltöttek Salgótarjánban két hetet (szállásuk a Furák Teréz középiskolás leánykollégiumban volt, programjukban szerepelt a város környékének ala­pos megismerése, eljutot­tak Egerbe is egy szép ki­rándulásra). A felsőpeté­nyi óvodás-gyermekott­honból 25 kisgyermek a komáromi gyermekvá­rosba, 25 a szegedi alsós gyermekotthonba utaz­hat. Szátokról július vé­gén a dunántúli Ireg- szemcse községbe indul 25 gyermek csereüdülésre. Az általában kéthetes tur­nusok mellett bővíti még a lehetőségeket egy-két helyi kezdeményezés. A Kisterenyei Általános Is­kolának például van ter­ve egy cseh—lengyel út­ra — ezen részt vesz né­hány állami gondozott ta­nuló is. Jó pihenést, sok szép emléket kívánunk mindnyájuknak! I Tábornyitás előtt A régi pásztoremberek fa- művelődési központ is segít faragó művészete a modern ajánló bibliográfiával bennün_ kor emberét is megihleti. A két. így gyűjtünk mintákat, a fa megmunkálására, alakítá- múzeumokban vázlatokat ké­sára és díszítésére ösztönzi az szítünk. a körben, a stúdiónk- ügyes kezűeket. Csak azokat? ban pedig papírterveket cse­— Nem kell különösebb ké- rélünk és közösen megvitat­pességekkel és eszközökkel juk mindenki munkáját, rendelkezni a fafaragáshoz — — Tavaly az első fafaragó­kezdte a beszélgetést Egri 1st- tábor a Palóc Múzeum nóg- ván, a balassagyarmati városi rádgárdonyi raktára köré te- fafaragó-szakkör vezetője, lepült. Szándékosan? Mindenki által gyakorolható — Igen, mert a múzeumi hobbi. Persze, ha szervezett gyűjteményt rendelkezésünk- keretek között, például szak- re bocsátották. Gazdag szem­körben hódol valaki ennek a léltetőanyaggal: a sok régi kedvtelésnek, kétségtelen, használati tárgy, munkaesz­hogy jobban jár. ' köz és népi bútor nemcsak — Miért? nagy esztétikai élményt je­— A városi embereknek a lentett a résztvevők számá- legnagyobb gondot a faanyag ra, hanem az eredeti, régi beszerzése okozza, aztán meg darabokon lehetővé tette a a barkácsolásra alkalmas mun- technikák, az arányok és q kahely és végül a technikai kompozíciók tanulmányozá- ismeretek hiánya. A szakkör- sát is. ben mindezekre lehetőség nyí- — Ezért rendezik az idén lik. A balassagyarmati Mik- júliusban is Nógrádgárdony- száth Kálmán Művelődési ban a fafSragótábort? Központ például gépekkel fel- — Részben ezért, részben, szerelt műhelyt kínál, fa- mert nagyon szép ott a kör­anyagról is gondoskodik tag- nyék. Csendes, pihentető, al­jai részére. A foglalkozásokon kotásra inspiráló a környezet, anyag- és szerszámismerete- A közeli szanatórium igazga- ket, tervezést és a kivitelezés tó főorvosától is sok segítsé- technikáját sajátíthatják el get kaptunk és reméljük most az érdeklődők szakemberek irányításával. — Nem rekednek meg szűk­körű gyakorlatiaskodásban? — A szakkörök, iá stúdió programjait gondosan meg­tervezzük az intézmény szak­is. Az étkeztetés gondjából vállaltak részt, de a tábori műhelyünket is segítették szerszámkölcsönzéssel, akár­csak Balassagyarmat üzemei, például faanyaggal a bútor­gyár és az erdészet. Minden részt vevő nagyon hasznosnak dásf^fejlesztése melkU ^szín' taIálta tóvaly ezt az önkéPzé‘ voLS dSsS £’ btík" si formát és nagyon kellemes­vonaias előadásokat is beik- nek a táborhelyet. Azt kér­ték, ezentúl mindig Nógrád- gárdonyban rendezzük meg a Mikszáth Ffözpont szín- bei k­tatunk a programunkba. Leg­főképpen néprajzi ismeret- terjesztést folytatunk, de nagy fafXr^ótábW." A szerepet játszik természete- Kálmán Művel6dési sen. a művészét szeretetem es vezetősége mindig. szívügyé_ a jo ízlésre való neveles^M.nd nek tekintette a§ fafaraggók a „kori”, mind a stúdiómon- helyzetét szakmai segftségét fvSnzó'"társSt“ kllfmző eS kíváaságát' A megyei L a onzo társaséi et a jellemző. nacs művelődésügyi osztálya — Kiállításaikon egyre több anyagi és erkölcsi támogatá- népi ihletésű, de a mai lakás- sat js élvezzük. ba illő dísztárgyakat és hasz- _ Már eddig is sok tehet- nálati eszközöket látni... séges amatőr fafaragóról hal­— Igen, az a célunk, hogy lőttünk. Gyakran találkozni hagyományos, a népi díszitő- velük, nemcsak szakköri, ba- művészet formakincséhez iga- nem országos kiállításokon is. zodó, de a mai modern kör- Különböző népművészeti pá- nyezethez is alkalmazkodó al- lyázatokon értek el rangos he- kotásokat készíteni. lyezéseket, szép méltatásokat — Hogyan szérzik be a hi- a nógrádi fafaragók. teles népi ornamenseket és — Megyénkben hagyományai technikákat? vannak a pásztorfafaragás­— A helybeni néprajzi mű- nak, és ez mindannyiunkat zeum tudományos munkatár- kötelez — fejezte be a beszél- saival nagyon jó a munkakap- getést Egri István, a fafara- csolatunk már évek óta. Rend. gótábor vezetője, maga is szeresen tartanak nálunk elő- néDművész. adásokat és mi is gyakran Reméljük, hogy a tábor megfordulunk a Palóc Múze- ezentúl jellegzetes eleme lesz umban. Az ország más mű- a Nógrád megyei népművelés- zeumaiba is rendszeresítünk nek és egyik népszerű, ked- tanulmányi kirándulásokat, vés színfoltja a szabadidős- Azonkívül mindenki rendel- programoknak, kezik szakirodalommal, a E. É. Az ország bármely pontjá­ra is tekintünk, nyáron min­denütt megtaláljuk a zene hí­vó szavára megelevenedő tör­ténelmet. A diósgyőri vár ko­mor fensége, a sárospataki templom puritán szépsége többet jelent a puszta látvá­nyosságnál; aki itt hallgat zenét, meg kell hallania va­lamit az elmúlt korok üzene­téből is. Zeke László, a filharmónia vidéki rendezőségi osztályá­nak vezetője segít a széjjel- tekintésben: • — Az Országos Filharmó­nia 1980 nyarán 133 koncer­tet szervez, 31 helyszínen. A hangversenyeknek majdnem fele — 58 — orgonakoncert. Ez két szempontból is jelen­tős. Az orgonaszó fensége azokat is megragadja, akik semmilyen kapcsolatban nin­csenek a komoly zenével, na­gyon sok embernek az első zenei élményt jelenti a vé­letlenül hallott nyári orgona­koncert. Egyúttal felhívja a figyelmet az ország értékes műemlékeire is, hisz ott, ahol orgonakoncertet lehet tartani, biztos, hogy a templomon kí­vül is akad még látnivaló. A főszezonban a Balaton körül rendszeresen minden hétfőn Keszthelyen, kedden, szerdán Tihanyban, pénteken Kőrös­hegyen hallható orgonaszó. — Milyen zenei meglepe­tést tartogat a filharmónia a nyári vidéki koncertek sorá­ban? — Minden bizonnyal nagy hangversenyesemény lesz augusztus 1. és 2-án Marton- vásáron felcsendülő Beetho­ven IX. szimfónia, Kobajasi Wv^WWMA^A^A^AAA^AWWI^/VVV\AWWWWWV'jWWWWWWWIWVVVVWWW^A^WW^VWWWWWWWWW^VWWW^ Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) igen tesz. „Köszönjük szépen!” Álltunk, néztük egymást. Az asszony aztán körülnézett, s nyilván, hogy mondjon va­lamit, megkérdezte: „És a kislány? Mond, drá­gám, vele mi lesz?” Ettől a tegezéstől most me* 57. A csöngetés — ezt téved- hetetlenül éreztem — tétova volt, bizonytalan. Nemigen le­het hivatalos ember. A szö­vetkezeti intéző bizottság ‘ meg­De ő is zavarban van, lát- álltunk a konyhaajtóban, kö- két nappal... Még meg is há­tam rajta, és ettől egy kissé rülmutattam. — Isteni érzés! jolt amit pedig máskor nem­megnyugodtam. Hisz aki bot- Végre a magaméban!” rányt csinálni jön, nem így Rám nézett, aztán bólintott, csenget... Nem ilyen halkan és nagy nyomatékkai azt köszön... És nem megy élőt- mondta: te fodrászhoz! „Igen. Az ember ragaszko­„Parancsoljon beljebb” — tik ahhoz, ami az övé!” mondtam, már tökéletes há- Azt hiszem, jól erzem, s ziasszonyi udvariassággal, fél- rrlai' akkof ereztem: a cél­__________ ■■ ■ ■ reálltam, s ő, szegény, meg- j*as felreerthetetlen volt. De i ndult befelé, de már az el- ha célozgatsz, drágám, én is gint zavarba jöttem, de akko­-------------------------------------- ső lépés után megállt, mert tüdok célozni! Most én néz- rába, hogy éreztem: fülig nem volt tovább útja. — „El- ^em a szemébe, és én nyom- pirulok, amott a cipőim, egy félig csu- nézést — mosolyogtam rá —, ^m meg minden szót: „Egyelőre még néhány hé­kott táskában. Ezt a táskát de hát ez nincs másképp „Persze. De ezt csak akkor tig az anyósoméknál marad, még félre kellett löknöm, ilyenkor!” érti meg az ember, ha neki amíg végleg elrendeződünk... És igyekeztem helyet *s van mar_ valamije! — A — dadogtam, és boldog vol­csinálni a lábának, legalább szoba ajtajához léptem, ki- tam, mert hirtelen eszembe a konyháig. nyitottam. Ákos egy létra te- jutott, mivel adhatom okát a „No persze — mondta me- te)®0 áM> és a csillárt sze- pirulásnak: — És hát a mé­reven. — Tudom, nem a r®Ke. ~ A férjem! — mutat- zeshetek-..” jöttem. De ha. tam l'á mosolyogva.- Tegnap­megengedi, valamiről infor- el°tt esküdtünk- Tízkor az hogy kinyithassam az ajtót Egy középkorú nő állt a fo­lyosón, nem ismertem. „Jó estét" — köszönt hal­bízottja akkorát csengetett kan-_ délelőtt, hogy majd a fülem „Jó estét — bólintottam. — legjobbkor hasadt meg bele — azon a Kit tetszik keresni?” — Azt hatalmi gesztuson bezzeg hittem, tévedés, hisz a név- mindjárt hallatszott, hogy hí- táblák még nincsenek kint az ajtókon vatali öntudat nyomja a gom­bot, nem az udvariasság. De kié lehet ez a tétova kéz, ki lehet ez a félénk lá­togató, aki már a csöngetés* málódni szeretnék’ A gyomromban megint be­levájt az émely; most már az „Szalók Miklósné vagyok — egész lakás, sőt az egész eme* mondta csöndesen. — Bejö- let hullámzott velem. esküvő tizenegykor a beköl­tözés...” Emberi arcon én ilyen bol­dogságot ritkán láttam, mint bontakoztam ki szemérmesen most ezén az asszonyén, a tüzes ifjú férj karjaiból, s „Persze!” — mosolygott cinkos megértéssel, míg én vad hitvesi csókkal forrtam rá a meglepett Ákos szájára. „Aztán idejön hozzánk — hetek?” „Parancsoljon!” — mond- ako§y a sok cucc közt sietve a kisszobába nyíló ajtóhoz Üristen! — ismertem rá föl- tam szertartásosan, és vártam, odabotorkált hozzám, és át- léptem. — Ez lesz az ö — sei is jelzi, hogy elnézést kér émelyedő gyomorral. Sötét is hogy rámomlik az ég. a zavarásért? Magasságos van még itt a folyosón, nem De nem; ő is kínlódott, egek! Csak nem Béla? Vagy égnek a lámpák, meg aztán küszködött magával. Vett az apósom? Esetleg mind a életemben csupán egyszer lát- ugyan egy nagy lélegzetet, ketten?! Máris kiszimatolták tam... Még arrébb taszítot- hogy belekezd a mondókájá- volna, hol lakom? Na, csak tam lábammal a cipők tás- ba, de aztán elillanhatott a ‘ölelt, megcsókolt. „Gratulálok, kedvesem!” „Köszönöm!” Ákos is észrevette végre a félhomályban a vendéget, ab­bahagyta a kopácsolást, leká­ők hiányoznak! Már egyedül káját, és szélesebbre nyitót- mersze, mert csupán annyit szálódott a létráról, odalépett két gyereké!” szo­bája !” Az én Ákosom — istenem, csak ne jártássá sokat a szá­ját, fohászkodtam magamban — elvigyorodott. „Egyelőre az övé! Aztán a NÓGRÁD — 1980. július 17., csütörtök csak ők! tam az ajtót. Kimentem, hogy ajtót nyis- „Hozta -isten minálunk!” — sak. Nem volt éppen könnyű motyogtam, és iszonyú erő­feladat: alig találtam helyet feszítéssel mosolyogni igye­a lábamnak. Csöppnyi elő- keztem. És közben hullámzott szobámban iszonyú még a az émelygés a gyomromban, felfordulás, ládák, kosarak akár a terhességem első ide- lyesebbet. — Hála önnek!” vad összevisszaságban, emltt lében... - Némán biccentett. Mit akar ez itt? Miért jött? „Öntől a lakás — folytat­Mit tud? Miklós fecsegett tam, szinte hadarva. — Sza­volna?! Én istenem, csak ez lók elvtárstól az engedély a kérdezett: hozzánk. „Simán ment minden?” „Kezét csókolom. Csató „A lehető legsimábban — Ákos vagyok”, villantottam rá megint egy „Szalókné — mondta az asz- diplomáciai mosolyt, aztán szony, még mindig boldog gyorsan egy másikat, szemé- mosollyal. — örvendek. És egy köteg ruha, papírzsákban, hiányzott! magának is szívből, szívből kívánok minden jót! Hallom, tegnapelőtt esküdtek”- ^ Ákoskám is ragyogott bol- jött?’ dogan, teli szájjal, mint az Az asszony elégedetten bó­logatott. „Azért! Mert a lakáskiuta­lás csak úgy érvényes: a gye­rekkel !” Ákos, az én észkombájnnak igazán nem mondható Áko­som meglepve nézett rá. ..A kartársnő a tanácstól kis intézeti furgonra..- — Ott ifjú férjek, esküvő után egy­(Folytatjuk) l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom