Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

Ércbe vert történelem Egy kiállítás margójára jenek. Az 1848-as szabadság- harc váltópénzei igénytelensé­gükkel tűnnek ki. És végezetül a forint. A ma Is használatban levő bankók közvetlen elődei, s a külön­féle ünnepi alkalmakra ki­adott nagycímletű fémpénzek mellett teljes sorozatban je­lenlegi fizetőeszközeink. A , századfordulótól a kiál­lításon a fémpénzeket bank­jegyek követik. A korona, a pengő, a háborús bankók, a hírhedt kék és fehér pénzek, melyek üzérkedők kezén csa­ládokat tettek földönfutóvá, helybéli szükségpénzek, apró­pénz híján használt pénzpótló jegyek, s végül egy megszűnő világrend utolsó gazdasági vo- naglásainak dokumentumai a mill- és bilipengők. Ezek már ismerősek a nézők előtt. „Ilyen van apukámnak” — bök dicsekedve a Mátyás ki­rály portréjával ékeskedő li­la bankóra az egyik kisfiú. „Nekünk meg ebből a zöldből volt egy csomó, kiskoromban azzal játszottunk boltost” — mondja egy fekete hajú kun arcú kislány. A „zöld”, a tíz- pengős István király lovas- szobrával, ezüstös glóriával, az a bankjegy, melyet gonosz­kodva lobogtattak a kupiét énekelve: „Holdvilágos éjsza­kán, miről álmodik a lány”... Az autóbusz elég messze parkol a bejárattól. A gyere­kek tülekedve, zsibongva özönlenek ki a jármű szűk ajtaján, s a vaskapun keresz­tül futnak a fedelet nyújtó boltívekig. A Hajdúságból jöttek. Baglyasalján táboroz­nak, s megyei kőrútjuk során érkeztek a szécsényi múze­umhoz. Az egykori kastély sok érdekességgel fogadja őket, a legelső azonban a földszinti folyosó kiállítása. Az üveggel fedett tárlók fölé szőke és barna gyermek? fejek hajolnak. A tárlók tar­talma az első pillanatra unal­masnak tűnik. Feketedett ezüst- és bámult rézpénzek fogadják a nézőket. Sok kö­zülük olyan apró, hogy nem ártott volna föléje egy áll­ványos nagyító, melynek se­gítségével elgyönyörködhet­nénk a veret aprólékos kidol­gozásában. Árpád-házi kirá­lyaink ezüstdénárjai, nagy­urak közötti viszályokra, ki­rályokra és ellenkirályokra, ta­tár elől való menekülésre em­lékeztetnek. A pénzérmék egyike-másika megcsorbült a történelem viharai során. Ta­lán évszázadokig lapult kor­sóban elásva — a mesterem­Tanulnak Évről évre sok százan ta­nulnak valamilyen szak­mai tanfolyamon a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek­ben, A vállalat vezetése nagy gondot fordít arra, hogy a dolgozók tudása lépést tart­son a technikai fejlődéssel, a termékszerkezet dinamikus változásával. Ámde képzés­re, továbbképzésre kénysze­ríti a dolgozókat a munka­erő mozgása is. Mind gya­koribb. hogy szakmával ren­delkező dolgozók egy-egy tanfolyam elvégzésével gya­rapítják tudásukat, illetve át- képzik magukat más mun­kára. Ezekben a napokban feje­ződött be a vállalatnál két fontos tanfolyam. A híd­daruvezetői tanfolyamon 17, a targoncavezetőin 21 dol­gozó vizsgázott eredménye­sen. A jogosítványhoz kö­tött tanfolyamok elvégzői kö­zött 14 dolgozónak már volt valamilyen szakmája, őket tehát több 'munkahelyen is lehet alkalmazni. bér vagy szerzetes, aki elrej­tette, meghalt mielőtt érte mehetett volna — ásó vagy csákány fordította ki a föld­ből. .. Ahogy a csoport vonul to­vább, úgy közeledik korunk­hoz. Mátyás és az Anjouk pénzei, a török kor osztrák és lengyel származású érméi, erdélyi fejedelmek garasai idézik századok nép- és nem­zetpusztító viharait. Az oszt­rák császári uralom korát szép kerek tallérok, koronázási emlékveretek, szép kidolgozá­sú érmék elevenítik fel. A felvidéki, erdélyi ércbe is a kétfejű sast ütötték a vere- tőn. Az ezüsttailérok sorát igénytelenebb anyagból, réz­ből készült, de ugyancsak szép érmék váltják fel. Nem ne­vezték dénárnak, koronának, aranynak, az értékjelző szá­mon kívül annyi volt rajta olvasható — latinul, mert több nyelvű hadsereg zsoldját fizették vele — „A szabad­ságáért”. A Rákóczi-szabadság- harc emlékei, hosszú eszten­dők után újra magyar pénzek. Érvényüket vesztve megint az osztrák fizetőeszköz lett a tör­vényes. Több mint száz év kellett, hogy Rákóczi „libertásai” után Ismét magyar pénzt ver­Nemcsak iskolásokat érde­kelhet. Felnőtteket is vonz a kiállítás, mely — egy kis fan­táziával kiegészítve a meg­lehetősen szűkszavú ismertető szövegeket — annak, aki nem ismeri a történelmet, tanulás, annak aki ismeri, gyönyörkö­dés élményét tartogatja. Két­szeresen ts helyén van a szé­csényi múzeumban. Egyrészt — mivel a szécsényi ország- gyűlés évfordulójára állították össze — kötődik a Rákóczi- hagyományokhoz más,részt a múzeum névadójához, Kubi- nyi Ferenchez, akiben a mu­zeológus szenvedélyét nem kis mértékben édesapja egykori gazdag éremgyűjteménye éb­resztette fel. A kiállítás anya­ga magánkézben van. Salgó­tarjáni érmegyűjtők kollek­cióiból válogatták össze. A kiállítók között nyugdíjas és munkás, fiatalember és ötven fölötti nő egyaránt megtalál­ható. Bizonyítják, korra, nem­re. foglalkozásra való tekin­tet nélkül választhat magá­nak nemes szenvedélyt, akit megérint annak varázsa. Egy tárlót megérdemelt volna a kiállítók bemutatása. Jelenlé­tük — hacsak képek, életraj­zok formájában is — talán kedvet csinálna a tárlatot lá­togató szocialista brigádok, helybeli és idegenből jött ki- réndulócsoportok tagjai kö­zül egyiknek-másiknak, hogy megalapozza saját gyűjtemé- gyét. ................................................................................................................... A z olasz rendezősztár új filmjével, melyben 800 nőt szerepeltet, félni akarja meg­tanítani a férfiakat. A 60 éves rendező a világ minden tájá­ról szerződtetett színésznővel és statisztával forgatta új filmjét, az „Asszonyok váro­sát”. Alig kezdődött meg a forga­tás, néhány harcias nő máris nagy patáliát csapott. A „Don­na” című nők számára kiadott újságban azt nyilatkozták, hogy a szexuális extrém szi­tuációk ábrázolása miatt „ki­használva, megsértve és meg­alázva” érzik magukat. A film bojkottálását követelték. Ä jól megrendezett felhívás következmények nélkül ma­radt," Az ..Asszonyok városa” kö­zéppontjában egy férfi áll: Marcello Mastroianni. A „Nyolc és fél" óta először for­gat ismét Fellinivel. Akkor. 1962-ben egy művészt testesí­tett meg. aki hirtelen arra kényszerítve érezte magát, hogy életének minden értékét újra átgondolja. Az „Asszo­nyok városában” egy még fon­tosabb krízist él át a férfi: az asszonyokhoz való viszonyá­nak a krízisét. A „nő álma és ezzel maga a nő is megváltozott”, mondja Fellini. Ez súlyosan érinti a mai férfit: álmai asszonya a valóságban már nem létezik. Tehát a férfinek is meg kell változnia. Ha a „történetről” ma még keveset is lehet megtudni, vannak már azonban leforga­tott jelenetek. Álom formá­jában meséli el Mastroianni utazását egy olyan országban, mely alig különbözik a való­ságostól, s melynek társadal­ma a mai társadalmunkéhoz hasonlít. A vonaton Mastroianni a toilette-re követi a nőt. (Ber­nice Stegers), aki kecsegtető pillantásokat vet felé. Ott csó­kolja meg. De tovább nem jut el, mert a vonat hirtelen megáll egy szabad területen, és a nő eltűnik egy bokorban. A nő keresése közben eljut egy furcsa szállodába, ahol éppen feminista gyűlést tar­tanak. Szobáról szobára téved, és különös szituációkba kerül: az egyik nő arra kényszeríti, hogy húzzon fel egy görkor­csolyát, a föld alatti konyhá­ban pedig erőszakkal felülte­tik egy motorra. Az egyik te­remben egy nő büszkén veze­ti elő nyolc férjét vélemé­nyeztetésre. Mások kisjelene- teket rendeznek, melyek a nők rabszolgaságát demonst­rálják a tűzhely, a vasaló­deszka, a bölcső mellett és az ágyban. Mastroianni menekül- és eközben egy öregedő Don Ju­an kertjébe jut. Az éppen ün­nepet ül 10 000 szeretőjével együtt. Az orgiát a női rend­őrség veri szét. Mastroianni az ágy alá me­nekül, és egy nyíláson keresz­tül egy toronyrnagas 'csúsz­dához ér, melyen lecsúszik. A száguldó zuhanás közben fia­talságának különböző asszo­nyai tűnnek fel a pálya szé­lén. Az biztos, hogy mindent, amit eddig elmondott Fellini az asszonyokról, ezzel a film­mel kérdésessé akarja tenni. Bár itt is feltűnik az összes, ismert Fellini-típus — a kö­vér cirkuszi lovarnő, vagy a buja zongoristanő —. melyek megfelelnek a férfiak hagyo­mányos elképzeléseinek. De ebben a filmben ezek csak üres klisék. Zsörtölődő feministák, mi- tológikus walkürök és frissen áldozatul esett szüzek között tanácstalanul bolyong Mast­roianni —, mint rendezőjének „alteregója”. ;,A biztonságunk”, mondja Fellinj, „minden síkon kérdé­sessé vált. Korábban hihetet­len magabiztossággal találtuk ki a világunkat. Ügy adtuk a szerepeket másoknak, mint a moziban. A nőket klasszifi- kálták: háziasszonyok, hetéra, szemérmes nővér, amazon. Ha a nő elég erős volt, elvetette a szerepét. Mégis egy új fér­fit kellett keresnie, aki új sze­repet talál ki a számára. Vagy egyidejűleg: különböző szere­peket élt meg”. „Azt, hogy a nő Is ki tudja ránk, férfiakra osztani a sze­repeket, soha nem ismertük el. Mert hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig a férfi az, aki egy viszonyban az első lépése­ket megteszi. Milyen gyakran vezetett viszályra az, ha a má­sik olyan ..szemtelen” volt, és kivonta magát a szerep alól, amit neki adományoztunk. Ho­gyan merészel nem az lenni, amit én elképzeltem?” Valóban Fellini sem hiszi azt, hogy az emberi kapcsola­tokról „csak- egyszerűen ki lehet találni” egy új elméle­tet . . .” „Az én filmem végén sen­kinek sincs igaza. A ml mai világunkról, úgy vélem, nem mondhat végérvényeset a rrtűvész. Már az is sok, ha si­kerül neki a vészharangot megkonditani”. (b—a) Valutás „fülesek" A felvásárlási árak emelkedésével a háztáji nyűltartás jö­vedelmezőbbé vált. Mind többen foglalkoznak a „fülesek” gondozásával. A kisállatoknak jó piaca van a nyugati or­szágokban. * A napokban Klsterenyéről szállították el a fejlett háziálla­tokat. Sok tenyésztő harmincasával, ötvenesével vitte az átvevőhelyre a nyulakat. A házinyulak azonnal ketrecekbe kerülnek, s kamionba rakásuk után az élő szállítmány azonnal indul Olaszor­szágba. _ kj _ NÓGRAD — 1980. július 2., szerda 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom