Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

Kádár János, kedden hivatalában fogadta Veszelin Gyuranovicsot, a Jugoszláv Szövet­ségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnökét. Lajos, a Minisztertanács el- gyár tagozatának elnöke és nökhelyettese, az Országos állami éietünk több más ve- Tervhivatal elnöke. Hetenyi zető képviselője. (Folytatás az 1. oldalról.) A jugoszláv kormányfő bú­csúztatására a fellobogózott István pénzügyminiszter. a Keleti pályaudvaron megje- magyar—jugoszláv gazdasági Veszelin Gyuranovics eluta" lent Lázár György, Faluvégi együttműködési bizottság ma- zása előtt nyilatkozatot adott. Közös közlemény Veszelin Gyuranovics magyarországi látogatásáról Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnökének meghívására Veszelin Gyuranovics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke 1980. július 14—15-én, hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon. Veszelin Gyuranovicsot fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke. A találkozók szívélyes, baráti légkörben zajlot­tak le. Veszelin Gyuranovics és a kíséretében levő személyisé­gek Budapesten ellátogattak a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Va­gon- és Gépgyárba. Lázár György és Veszelin miszeriparban. A felek intéz- Gyuranovics megbeszélést kedéseket tesznek a termelési folytatott a Magyar Népköz- kooperáció és szakosodás elő- társaság és a Jugoszláv Szó- mozdítására, cialista Szövetségi Köztársa- A gazdálkodóegységek köz­ség sokoldalú együttműködé- vetlen kapcsolatai a határ- sének . helyzetétől, íejles^é- .ments gazdasági együttműkó* si lehétSifeéálral.-^xfitlffiHiiít az 'ctSdben további' lehetőségeket időszerű nezmetközi kérdé- teremtenek az árucsere-forgá­sokról. Tájékoztatták egy- lom bővítéséhez, mást országaik szocialista épí- Megállapították, hogy a két tőmunkájának eredményei- lél további erőfeszítéseire van ről. szükség harmadik piacon tör­A kormányelnökök megelé- ténö közös £ell^s ^en­gedéssel állapították meg, hogy se^e' á legutóbbi kormányfői ta. lálkozó óta közös erőfeszítés­A kormányelnökök hangsú­lyozták: a két ország szom­sel új jelentős eredményeket , iakad° egy üttmű­érték el a kétoldalú politi- kodff‘ !el?et,ftgt,ket kateko' kai, gazdasági, műszaki-tudó- közlekedésien ^Uítasba^ mányos, kulturális, oktatási és egyéb kapcsolataik bőví- es az A kormányelnökök jónak ítélték a magyar—jugoszláv szág együttműködése eredmé- rívpspn aiaVni zotiaag munKajai. tésében. Kiemelték, hogy a két szomszédos szocialista or­Kedvezően értékelték a Ma­nyesen alakul az egyenjogú­rpm »vattás -8 gyár Népköztársaság és a Ju­nem avatkozás kölcsönösénél- Dri„Iáv * s^.aiutf goszláv Szocialista Sző­5L‘SüSftf-re előkészítéséért, és sikeres le­bonyolításáért. A két fél nagyra értékelte az el nem kötelezett országok Havannában megtartott VI. csúcskonferenciájának jelen­tőségét és hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett mozga­lom a nemzetközi kapcsolatok jelentős tényezője. A kormányelnökök véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi válsággócok békés úton történő megoldásáról, az ENSZ-nek a nemzetközi kap­csolatokban játszott szerepé­ről és más nemzetközi kérdér sekről. A kormányfők megelégedés­sel állapították meg, hogy a két ország együttműködéséről és a nemzetközi kérdésekről folytatott széles körű és fele­lősségteljes eszmecsere jól szolgálta egymás álláspontjá­nak jobb megismerését’ a Ma­gyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság barátságá­nak, együttműködésének, ifi- szomszédi viszonyának erősí­tését. Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke jugoszláviai látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsénak elnökét, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. (MTI) Nicaragua egy éve Egy esztendeje új korszak kezdődött Nicaragua népé­nek életében. Anastasio So­moza diktátor lemondott min­den tisztségéről és elmenekült a kis, hazánknál nem sokkal nagyobb, 2.4 millió lakosú „banánköztársaságból”. Tör­tént ugyan még egy kísérlet arra, hogy a kegyetlen dikta­túrát Somoza nélkül életben tartsák, az „utódelnök”, Ur- cuyo azonban mindössze 36 óráig volt képes ellenállni a hazafias erők rohamának. A Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front 1979. július 17- én kivívta a végső győzelmet. A kubai forradalom győzel­me, két évtized óta először diadalmaskodott a nyugati fél­tekén fegyveres diktatúrael­lenes küzdelem, azóta első íz­ben sikerült felkeléssel meg­döntőm egy elnyomó rend­szert. ÉVTIZEDEKIG — „CSALÁDI VÁLLALKOZÁS” Nicaragua az Észak- és Dél- Amerikát összekötő „száraz­földi híd” szívében fekszik, s 128 340 négyzetkilométernyi területével a legnagyobb ki­terjedésű Közép-Amerika ál­lamai közül, amelyeket ba­nánköztársaságoknak is ne­veznek. A forradalom győzel­méig, több mint négy évtize­den át, a Somoza' família va­lóságos családi vállalkozásként kezelte Nicaraguát. Tulajdo­nában volt az ország öntözhe­tő földterületének mintegy egyharmad része, a 350 na­gyobb ipari vállalkozás 33szá. zaléka. Nicaragua gazdaságá­ban oly döntő szerepet játszó bányászat nyolcvan százalé­kát az Egyesült Államok cé­gei ellenőrizték, s a mezőgaz­daságban igen komoly érde­keltségei voltak az észak- amerikai gyümölcsmonopóliu­moknak is. A nép hihetetlen nyomorban élt. Az egy főre eső nemzeti jövedelem csu­pán 158 dollár volt, a pa­rasztcsaládok évi jövedelme a diktatúra esztendeiben alig haladta meg a 120 dollárt. A lakosság mintegy hetven szá­zaléka .volt írástudatlan. So­moza kegyetlenül torolta meg*, ha a dolgozó tömegek' elkeseredésükben sztrájkok­kal próbáltak tiltakozni e ret­tenetes állapotok ellen, azon­ban azt már nem akadályoz­hatta meg, hogy fegyveres szabadságharc bontakozzon ki az országban. E harcból a lakosság min­den rétege kivette a részét. Csatlakozták a küzdelemhez mindazok a polgári erők, ame­lyeket más szempontból ugyan, de szintén sújtott az észak­amerikai nagyvállalatokkal szövetkező Somoza család el­nyomása. Maga a sandinista mozgalom is, amely nevét a harmincas évek mártírhalált halt szabadságharcosától köl. csönözte, s vezetője volt a fegyveres küzdelemnek, a legkülönbözőbb színárnyalatú diktatúraellenes erőket egye­sítette soraiban. A követke­zetesen forradalmár erők mellett ott találhattuk közöt­tük a városi polgárság radi­kális elemeit, s azokat is, akiknek anarchista nézeteik voltak a jövő Nicaraguájáról. A győzelem másnapján meg­alakult öttagú kormányzó ta­nács és az új kormány össze­tétele híven tükrözte azt, hogy milyen széles volt a Somoza- ellenes front Nicaraguában. SEBEK ÉS EREDMÉNYEK Az új demokratikus kor­mányzat legfontosabb felada­ta az első időkben a sebek minél gyorsabb begyógyítása volt. A polgárháború és a diktatúra mintegy negyven­ezer áldozatot követelt. A bu­kott rezsim barbár légitáma­dásai és tüzérségi össztüze a felszabadított területekre leg­alább ötmilliárd dolláros kárt okoztak. Az iparvállalatok, az üzletek és áruházak kilenc­ven százaléka semmisült meg, vagy- szenvedett súlyos kárt. A kormányzat párhuzamosan az újjáépítéssel, kisajátította és a nincstelen parasztok bir­tokába adta a Somoza család latifundiumait. Több mintegy-, millió hektár öntözött föld. került így új birtokosok ke­zébe, s további négymillió hek­tár, amely a csendes-óceáni partvidék környékén fekszik, szintén az agrárreform hatá­lya alá került. Államosították a bankokat, biztosítóintéze­teket és a Somoza család tu­lajdonában volt iparvállala­tokat. Átfogó program vég­rehajtásába kezdtek az anal­fabétizmus felszámolására. Küzdelmet folytatnak a mun­kanélküliség ellen: egy esz­tendő alatt kilencvenezer új munkahelyet létesítettek.1 A HARC NEM ÉRT VÉGET Eközben erőteljes polarizá­lódás indult meg Nicaraguá­ban. A burzsoáziának az a ré­sze. amely csak a *omoza család uralmának megszün­tetése miatt csatlakozott a diktatúraellenes harchoz, szembekerült a népi érdekeket képviselő sandinistákkal. Megélénkült a Hondurasból beszivárgott somozisták el­lenforradalmi tevékenysége is. E bandák terrorakciókat hajtottak végre az analfabé­tizmus megszüntetéséért küz­dő aktivisták ellen, s a gyil­kosságoktól sem riadtak visz- sza. Látványos politikai vál­ságot is próbáltak szítani: Chamorro asszony és Robelo gyáros kivált a kormányzó ta­nácsból. A sandinista veze­tés azonban rugalmas maga­tartást tanúsított. Sikerült e két polgári1 vezetőt olyan gyárossal és polgári politikus­sal helyettesíteni, akik haj­landók arra, hogy profitszer­zési törekvéseket a „tisztesség határain belül” tartsák és részt vegyenek az újjáépítésben. A sandinista mozgalom vezetői ugyanis hangsúlyozzák, hogy változatlanul széles teret biz­tosítanak a magánkezdemé­nyezésnek. feltéve, ha az kész az ország felvirágoztatásán munkálkodni. Washington, amely csak igen nehezen törődött bele, a nicaraguai változásokba '—, ha egyáltalán beletörődött? —, végül is hosszas huzavona után megszavazott egy 75 millió dolláros segélyt az or­szágnak. Annak ellenére tör­tént ez, hogy Nicaragua új vezetői az el nem kötelezet­tek táborához csatlakoztak, baráti kapcsolatokat létesítet­tek a Szovjetunióval és a szocialista közösség más or­szágaival. Az eltelt egy esztendő Ni­caragua történetében a gyors, demokratikus fejlődés idő­szaka volt. S bár kívülről to­vábbra is terveket szőnek a diktatúra visszaállítására, az egy esztendő alatt elért ered­mények olyan népi támoga­tást biztosítanak a managuai kormányzatnak, hogy maga­biztosan szállhat szembe min­den kalandortervvel a győze­lem első évfordulóján. Árkus István Titkos atomrobbantás Az amerikai hadügymi­nisztérium hírszerző szolgála­tának véleménye szerint még­is titkos atomrobbantási kí­sérlet okozta a tavaly szep­temberben az Atlanti-óceán déli térségében észlelt fény­villanást —< közölték hétfőn minisztériumi források a fel­derítés jelentésére hivatkoz­A titokzato4 villanást a Ve­la elnevezésű amerikai felde­rítő műhold észlelte az elmúlt év szeptember 22-én.' Akkor az amerikai hírszerzés azt gondolta, hogy a Dél-afrikai Köztársáság hajtott végre lég­köri atombomba-kísérletet a jelzett térségben. Később Iz­rael is szóba került. Majd a Fehér Ház egy szakértőcso­portot bízott meg az ügy ki­vizsgálásával, és a testület ar­ra a következtetésre jutott, hogy a fénylobbanást termé­szeti jelenség okozta. (MTI) fogadott és mindkét fél ál­elvei alapján. A felek kölcsö­nösen tiszteletben tartják a két ország belső fejlődésében és nemzetközi helyzetében meglevő különbségeket. tartományainak együttműkö­dését. A felek megállapították, hogy a magyar—jugoszláv kulturá­lis tudományos és oktatási A két kormányelnök alá- együttműködés eredményesen húzta Kádár János és Jo- tejlődik. Pozitívan szóltak a szip Broz Tito találkozóinak két évvel ezelőtt alakult kul- nagy jelentőségét, amelyek turális vegyes bizottság mun- fontos hozzájárulást jelen- kájáról. Egyetértettek abban, 'tettek a magyar—jugoszláv hogy célszerű megvizsgálni kapcsolatok kiszélesítéséhez egy új kulturális, oktatási és és a két ország baráti együtt- tudományos együttműködési működésének állandó fejlő- egyezmény aláírásának lehe- déséhez. tőségét­A kormányelnökök meg- A kormányelnökök nagyra különböztetett figyelmet szén- értékelték a magyarországi teltek a gazdasági együttmű- horvát, szerb, szlovén, vala- ködésnek, különösen a terme- a jugoszláviai magyar lési és ipari kooperációnak, nemzetiség szerepét és a két Megállapították, hogy az 1976— ország barátságának és jó- 80. évi árucsere-forgalom elő- szomszédi együttműködésének irányzatát túlteljesítették erősítésében. Politika, kultúra ga; Méltatták az Adria kőolajve­zeték és az országaikat ösz- szekötő gázvezeték üzembe helyezésének jelentőségét a két ország gazdasági életé­ben. A két fél elégedetten mél­tatta az 1981—85-re szóló ke­Lázár György és Veszelin Gyuranovics széles körű esz­mecserét folytatott a nemzet­közi élet időszerű kérdéseiről. Mély aggodalmukat fejezték ki a világhelyzet rosszabbo­dása miatt. A két fél nagy figyelmet szentelt a leszerelés kérdései­rettervet, amely tehetőséget nek Egyetértettek a fegyver- nyit a kiegyensúlyozott áru- kezési hajsza megfékez|sének csere-forgalom es az ipari sziiirsóoe««éeéhen kooperáció további jelentős A két kormányelnök meg- novelesehez. különböztetett figyelmet íoi­Rámutattak arra, hogy a dított az európai helyzetre és termelési kooperáció és sza- annak az általános" nemzet­kosodás fejlesztésére nagyok közi helyzettel való szoros a tartalékok a "as- és színes- összefüggésére. Rámutattak fémkohászatban, a vegyipar- arra, hogy további erőfeszíté- ban, a gépiparban, különösen seket kell tenni a helsinki zá- a járműiparban, továbbá a róokmánv valóra váltásáért, mezőgazdaságban és az élei- a madridi találkozó megfelelő R angos politikai ese­mények, fontos dön. tések időszakát él­jük. A pártkongresz- szust előkészítő — társadalmi méretű­vé szélesedett — eszmecsere szellemisége tovább hagyo- mányozódott a képviselő, és tanácsválasztások idején, s élénk érdeklődés kíséri a szakszervezeti küldöttértekez­leteket, a tömegszervezetek, társadalmi szervek rendezvé­nyeit is. / A kongresszus határozatá­ból a politikai munka számá­ra alapvetően kettős feladat következik szükségszerűen: a dokumentumok alapos, igé­nyes tanulmányozása és a döntések gyakorlati megvaló­sítása. Nagyon fontos, hogy a helyzetelemzés és a tenniva­lók megfogalmazása során tapasztalt aktivitás jellemez­ze a végrehajtás' konkrét mó­dozatainak kimunkálását, az eredményes cselekvés tudati feltételeinek megteremtését is. Ez azt igényli, hogy a tö­megpolitikai munka térjen vissza azokra a kérdésekre, amelyek az irányelvek vitáin, a kongresszus jellemzőit tár­gyaló, határozatát értelmező fórumokon felvetődtek, s mindmáig a közvélemény ér­deklődésére tarthatnak szá­mot, vagy éppen politikai ér­dek, hogy újra napirendre ke­rüljenek. A társadalomépítés bármely konkrét kérdésének helyes megközelítése, vizsgálata min­denekelőtt abban követel egyetértést, hogy a szocializ­mus egész korszakában a gaz­daságszervezés, valamint az ideológiai, kulturális nevelés képezi a két legfontosabb fel­adatot, s ezek viszonyát a köl­csönös feltételezettség jellem, zl. Azért is szükséges ezt hangsúlyozni, mert legáltalá­nosabban ezzel magyarázható a kongresszus munkájának, határozatának komplex szem. lélete, amely éppen úgy ke­zelte rangjához méltón a tu­datformálás, a művelődés ügyét, hogy a politikával, a gazdasággal szoros összefüg­gésben jelölte meg fejleszté­sének követelményeit. A szocialista építőmunka in­tenzív szakaszában — a fej­lődés természetes velejárója­ként — egyre bonyolultabbak, összetettebbek a feladatok. Ez idő tájt fokozzák a gondokat a nem várt nehézségek, a tervezettnél gyorsabban és kedvezőtlenebbül változó kül­ső körülmények. Mégis jogos. — realitásokon alapul — az optimista jövőkép tudata, hisz’ adottak a továbblépés legfontosabb feltételei: a párt következetes — a tömegek bi­zalmát, támogatását érdemlő — politikája, a szocialista nemzeti összefogás ereje, az eddigi eredményeket méltá­nyoló, nagyra értékelő köz­hangulat, a kiegyensúlyozott társadalmi atmoszféra. E helyzetben azonban megsok­szorozódik a szubjektív ténye­zők, az emberi képességek je­lentősége, tovább növekszik a szeltem tartalékenergiáinak szerepe, az értetem által ve­zérelt cselekvés, magatartás értéke is. Erősödik az igény arra, hogy a kultúra eszkö­zei hatékonyabban segítsék a társadalom szocialista voná­sainak fejlesztését. Mindez indokolttá teszi, hogy a mű­velődéspolitikában kitűzött célokról a nehezebb körülmé­nyek között sem tehet le­mondani, nem szabad az el­múlt évtizedben járt útról le­térni. Túl azon a természetszerű — könnyen belátható és iga­zolható — összefüggésen, hogy a szaktudás, a hozzáértés el­engedhetetlen a termelési fo­lyamatokban, hogy a teljesí­tett normák, százalékok —, s egyéb mutatók hátterében — kiemelkedő szakmai teljesít­ményeket találni, napjaink­ban az általános műveltség is egyre inkább a hatékony gaz­dasági munka lényegi etemé­vé válik. A szélesebb látókö­rű, a megalapozottabb isme­retekkel rendelkező ember ugyanis reálisabban képes megítélni a társadalom, a gaz. daság helyzetét, érdekviszo­nyait, mozgatórugóit és nem utolsósorban saját helyét, te­vékenységének jelentőségét, az általa is formált tehetősé­gek szerepét a döntések konk­rét végrehajtásában. Ez pe­dig alapfeltétele annak, hogy megértse és elfogadja az új követelményrendszert, felké­szüljön — akár továbbkép­zés, átképzés formájában is — a változásokra, s egy tá­volabbi cél érdekében tudato­san vállalja az erőfeszítéseket. A társadalom és az egyén egy­aránt érdekelt abban, hogy a jövő útját egyengető felisme­rések minél gyorsabban for­málják át — az általában ne­hezen változó, az ösztönök, a megszokás, a rutin, a kénye­lem parancsait túl sokáig kö­vető — közgondolkodást és a tehető legrövidebb időn be­lül váljanak anyagi erővé. Ez ma a progresszió, ebben a folyamaiban értékesül iga­\ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom