Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-13 / 137. szám

Hindiig jó valamire

Ahogy a főmérnök íátja

Tükör lesz

vagy istálló ablaka ?

Csupán a veszteség megszüntetésére irányul

Elég kinéznünk az ablakon, hogy valamiféle véleményünk alakuljon ki a síküveg minőségéről. A bel- és külföldi megrendelők a ránézésnél jóval .alaposabb vizsgálatnak vetik alá a salgótarjáni síküveggyár termékeit, így hát jelentékeny felelősség hárul az üzem minőségi ellenőreire. Kiváltképp idén, amikor is — szakmai formulával élve — a jóáru-kihozatali mutatót a tavalyi ötvenkilenc százalékról hatvankét százalékra kívánják növelni az illetékesek.

— Mikor rossz az áru az

üveggyárban ? — kérdeztük

Seben András meóvezetőtől.

— Soha — lepett meg válaszával, — Meós létemre nem ismerem ezt a szót. Csak: vannak olyan igények, amelyeknek nem felel mgg egy- egy fajta üveg. Mert egy tehénistálló ablakánál mi a lényeg? A fényáteresztés. A hullámos,/hólyagos D minőségű üveg átengedi-e a fényt? At. És sokkal olcsóbb, mint az A minőségű üveg. Jóval kisebbre csökkenti a beruházási költséget.

— És mi van akkor, ha a megrendelések többsége A vagy B minőségű üvegre szól?

— Nézze, én úgy látom, hogy idővel egyre inkább a D üvegre lesz szükség. Mind többen gondolkodnak azon, hogy csupán a célnak megfelelő eszközöket vásároljanak, s ne jobbat, mint kell. Látja itt az ablakokat? Koszosak. Mert úgy vannak felszerelve, hogy nem lehet takarítani őket. Ilyen helyekre butaság volna tükörüveget tenni.

' — Tehát az itt gyártott üveg mindig jó?

— Mindig jó valamire.

— Ezek szerint nem is cél, hogy csupa tükörüveget gyártsanak?

— Elérhetetlen cél volna. Ahhoz mindennek ideálisan kéne működni, ez pedig lehetetlen. Nekünk persze jó lenne, ha csupa A üveg sora. kozna az állványainkon, hiszen a B, a C vagy a D minőség ugyanakkora költséggel jár mint a legjobb. De az A minőség megdobja az árat. Fényűzés volna minden célra azt használni.

— Japánt járt kollégái azt mondják, odaát régi masinákon jobb üveget hoznak össze.

— Ennek több oka van. Egyfelől ők más alapanyagokból dolgoznak. Nem azt mondom, hogy mi rossz anyaLegutóbb a felszabadulási munkaversenyben értek el első helyezést a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi telepén a Fü- löp Istvánná vezette szocialista brigád tagjai. A 13 fős kollektíva rendszeresen eléri és túlteljesíti terveit, 100 százalékon túl adják teljesítményüket. Varrónőkből, vasalókból szervezték a Lovász József nevet viselő brigádot, melynek ösz- szetartásában jelentős szerepe van Fülöp Istvánnénak — képünkön —, aki tanácsaival, szakértelmével mindig ott segít, ahol szükség van rá.- kj A szibériai fafeldolgozó ipar fejlesztése

A kelet-szibériai irkutszki területen elkezdték egy nagy kapacitású fafeldolgozó komplexum építését. Ez a létesítmény a Bajkál—Amúr vasútvonal közelében épül,' ennek révén jelentősen fokozható a fakitermelés és -feldolgozás ezen a vidéken. Eddig az óriási szibériai fakészletek hasznosítását nagymértékben gátolták a szállítási nehézségek.

Csak az irkutszki területen az erdők több mint 70 millió hektárnyi területet foglalnak e’ A közeli években itt még k" 'el 20 jelentős fakitermelő és -feldolgozó vállalat létesül. t A kitermelt faanyag egy

részét exportálják a Szovjetunió csendes-óceáni kikötőin keresztül. Más részét pedig, az ország európai részén levő cellulózüzemekbe szállítják. A nyersanyag jelentősebb hányadát azonban ott dolgozzák majd fel, ahol kitermelik: Szibériában már üzemel né- "hány nagy teljesítményű

cellulózgyár. és befejezéshez közeledik a KGSTországok közreműködésével épülő uszty-ilimszki cellulózkombinát.

Szibériában a fakitermelés növelésével egyidejűleg fokozott figyelmet fordítanak új erdőültetvények létesítésére is.

gokat kapunk. Mi változó alapanyagokkal termelünk Másfelől a minőség fontos té nyezője a keverés. Nálunk a keverőházat most alapozzák. Náluk: működik. Harmadfe- lől mi csak tanuljuk az Asahi technológiát. Ök pedig kidolgozták, s már rég túljutottak a buktatókon. Soroljam tovább?

. — Tehát az itteni minőséggel elégedett.

— Soha. A minőségen mindig lehet és mindig kell javítani. Objektív körülmények, re hivatkozni túl kényelmes. Elromlik az automatika például. Szódat nem adagol, dolomitból dupla mennyiséget ad. Ilyenre lehetne hivatkozni, de fölmerül a kérdés: mit csinált az, akinek résen kellett volna lenni?

— Biztosan vannak olyan időszakok, amikor a meós kevésbé elégedetlen a minőséggel, és olyan, amikor csapnivalónak tartja.

— Persze.

— Most milyen a helyzet?

— Nem jó. Sok olyan árunk halmozódik, amire nincs megrendelés, ugyanakkor vannak igények, amiket nem tudunk kielégíteni. Ez utóbbi igények A és B üvegre szólnak.

— Bajos lehet ilyenkor a minősítés.

— Előfordul, hogy a meóst mindenki ellenfélnek tartja. Az üzem azért, mert hibásnak ítéljük a hibás árut. A dolgozó ugyanezért. A vásárló meg azért, mert hibás árut engedünk az üzletekbe.

— Van-e rangja a minőség- ellenőrzésnek?

— Harmincnyolcán vagyunk, köztük hárman mérnökök. Jártam egy csehszlovák üveggyárban. Ott az öt. venfős meónak több mint a fele mérnök. Modern míjsze. rekkel, alkalmas helyen dolgoznak. S nézzen itt körül... Azt sem tudjuk elérni, hogy cipőt kapjanak az embereink a munkához.

— Űj keletű közhely, hogy a meósnak nemcsak regisztrálni kell a hibát, hanem tanácsot is kell adni a javításhoz. Tudnak-e igazából hasz. nos tanácsot adni a termelőknek?

— Tudunk is és adunk is. Ez egyébként benne van a munkaköri leírásban. Az üvegminőségből következtetni lehet a kemencében ■ lejátszódó folyamatokra, s mi javasoljuk, mit kell módosítani. Ez fontos része a munkánknak.

Molnár Pál

Elöljáróban beszéljenek önmagukért a tények. A ZIM Salgótarjáni Gyára ez évi terve I milliárd 137 millió forint. Ha- ezt teljesítik, a gazdálkodás követelményeivel együtt, akkor 9 millió 300 ezer forint nyereségük lesz. Időközben az ár- hivatal 15 százalékos árnövekedést engedélyezett az öntvények után. Ez automatikusan 1 milliárd 151 millióra növelte a termelési értéktervet. Az első negyedéves tervüket csupán .66,2 százalékra teljesítették és ami ezzel jár, a nyereség helyett 24 millió forint veszteséget gyűjtöttek össze. Az alkatrészeket, alapanyagokat szabadáron kapják, termékeiket viszont maximált árakon értékesítik. Az idén, akárcsak az előző években, 5 millió dollár értékben exportálnak, ugyanakkor a város 10 jelentős üzeme kqzül bérszínvonalban az utolsó előtti helyen vannak. Sajnos, áprilisban sem változott az első negyedévet jellemző helyzet. Tovább nőtt a veszteség.

Miért?

☆

Plachy Györgyöt, a gyár főmérnökét arra kérem, hogy a beszélgetés során kettős szereposztásba képzelje magát. Először: kívülállóként, kritikus szemmel vizsgálja eddigi tevékenységüket. Másodszor: mint az apró részletek ismerője, mondja el, miként látja a kivezető utat a jelenlegi helyzetből, kerülve mindenfajta hivatalból díjátalányozott kötelező optimizmust.

— Határozottan állítom, hogy a gyár kollektívája nem lett rosszabb 1980. január elsejével, mint az előbbi esztendőben volt. Gondolatban mindenki tudomásul vette, hogy megváltozott körülmények között kell dolgoznia. Igaz, hogy a cselekedetekben ez eddig még nem tükröződött. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az ide tartozók nem szeretik gyárukat, munkájukat és nem tudják, miért veszik fel a fizetésüket — vélekedik a főmérnök.— A tények viszont az ellenkezőjét bizonyítják.

— Az első negyedévben 140—150 millió forint értékű nagyobb eszközállománnyal kezdtük a termelést. A próbaüzem alatt az ilyenkor szokásos gondokkal, de termeltünk és termelünk. A fejlesztéssel azonban a megoldásra váró feladatok közül csak egyet tudtunk hosszabb távra megoldani. A nálunk honos öt alapvető technológia közül az egyiket jelentős mértékben korszerűsítettük. Ennek következtében csökkent az egy termékre jutó előállítási idő. Ez azonban kevés volt a szükséges eredmény elérésére, mert a többinél minden maradt a régiben.

— Hová kerültek az új technológia következtében „feleslegessé” vált dolgozók?

— Nem váltak „feleslegessé”, mert döntő többségüket átcsoportosítottuk. Sajnos, ez a tevékenységünk sem hozta meg a kívánt eredményt. Az átcsoportosítás 150 dolgozót érintett, ugyanakkor 70 dolgozó leszámolt. Közülük 15 fő volt alkalmazott, 55 pedig fizikai dolgozó. Az utóbbinak nem nagyon örülünk, bár pillanatnyilag ez nem jelent gondot. A távozók között vannak viszont olyanok is, akik 30—35 évet töltöttek le a gyárban. Magam is megpróbáltam őket maradásra bírni. Nem vállalták az új technológiával járó új beosztást.

— Úgy érzem, hogy az előbb közöltek csak egy-egy részterületet fognak át. Olyan átfogó véleménnyel is találkoztam, hogy azért ilyen nagyarányú az első negyedévi lemaradás, mert az új beruházások üzembe állításával többet foglalkoztak a gyár vezetői, mint a termelés irányításával, megszervezésével, ellenőrzésével, a mfulasztók felelősségre vonásával, a kellő meny- nyiségű és minőségű alkatrészek előállításával, a célravezető üzem- és munkaszerve-, zéssel.

— Bizonyos határig az első negyedévi rossz eredményünket ki tudjuk védeni, meg tudjuk magyarázni. Az utóbbi két hónapban igazgatónk napi munkaidejének egy .részét a termeléssel kapcsolatos konkrét feladatok köti le. Azóta javulás következett be. Ez azonban kevés ahhoz, hogy év végére .teljesítsük éves termelési értéktervünket.

Valóban, a javulás még nem tükröződik az áprilisi eredményekben. Ugyanis tovább nőtt a veszteség.1

— Ebben az esetben minőségi változásokról van szó?

— A termékeknél?

— Ott és másutt is.

Korai volna az elmondottakból messzemenő következtetéseket levonni. No, de lássuk csak, mi várható az első fél év végéig, milyen elképzelések vonatkoznak a második fél évre.

— Az első fél év végéig teljesíteni akarjuk az éves export döntő többségét. Ér,re

azért kényszerülünk, mert a belföldi termékekhez nem kaptuk meg idejében a szükséges alkatrészeket. A veszteséget jelentősen mérsékelni nem tudjuk, mert a tőkésexportnál elért 5 százalékos áremelkedés ellenére is veszteséggel gyártjuk a tőkéspiacra szánt termékeket. Már most látjuk, hogy a belföldre szóló feladatainknak sem tudunk eleget tenni, annak ellenére, hogy ár szempontjából kedvezőbbek a lehetőségek, mint a tőkéspiacon. A második fél» évben tőkéspiacra csak az időarányosnak megfelelő meny- nyiséget gyártjuk le. A termelés döntő többségét belföldön értékesítjük. Ezáltal gazdaságosabbá, hatékonyabbá válik munkánk. Ennek meglesznek a feltételei is. A második fél évben jelentkezik majd importkiyáltó intézkedéseink kedvező hatása. Olyan gyártmányfejlesztést valósítunk meg, amelyek gazdaságosabbá teszik a termelést. Élni fogunk az áremelkedés lehetőségeivel is. Felülvizsgáljuk a fix költségek alakulását, szigorúan ellenőrizzük annak betártását. Leállítjuk felesleges szállítóeszközeinket, sorolja a jelentősebbnek számító intézkedéseket a főmérnök, majd kisvártatva így folytatja. — Intézkedéseink csupán a veszteség megszüntetésére irányulnak. Ezt mutatják jelenlegi számításaink.

☆

Az első negyedév, valamint április erősen kedvezőtlen eredménye alapján sem volna célszerű egyértelműen „ítélkezni”. Másutt is előfordult, hogy az alap- és energiaáremelkedés máról holnapra nyereséges termékeket változtatott veszteségessé. Leszámolva a próbaüzemmel járó gondokat, az újjal járó fogadókészség részleges hiányát, az új pályára való nehézkesebb átr adást, továbbra is vannak nyitott kérdések. Az egyik: mi indokolja a veszteséges tőkés- export-tsrmelés fenntartását, miként lehet nyereségessé tenni. A másik: az az ellentmondás, amely az alapanyagok és alkatrészek szabadára és a gyár által készített termékek fix ára között fennáll.

Illúzió volna azt hinni, hogy az előbb említett két probléma megoldása véglegesén és egycsapásra tisztába teszi a gyárat. Olyan újabb intézkedések várhatók, amelyek a jövőben még szervezettebb munkára kényszerítik a gyár dolgozóit, vezetőit. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek a maga területén minden vonatkozásban nagyobb sebességre kell kapcsolni.

(venesz)

Várakozni

, /

vagy vállalkozni?

„Nem hallok mást újabban, csak azt, hogy vállalkozzak, kockáztassak, merjek1 újítani, kezdeményezni. Meg kell mondanom, ez akkor mozgósítana igazán, ha társulna hozzá néhány kézzelfogható dolog” — említette legutóbb a nagyvállalat igazgatója. Aztán hosszasan fejtegetni kezdte gondjait, amely összefüggésben áll a nehéz határón túli eladási lehetőségekkel, az itthoni anyagvásárlási problémákkal, a sokszor átszámolt vállalati termelői árakkal. „Ilyen helyzetben • az ember inkább töpreng és azon jártatja az eszét, hogyan lehetne szép csendesen átevickélni a nehéz hónapokon” — jegyezte meg őszintén.

Könnyű lenne most elverni a port az igazgatón, s nemcsak szkeptikus hangsúlyaiért, hanem nyütan megvallott taktikázásáért. Jóllehet, nincs is okunk elhallgatni: az efféle visszahúzódás aligha vezet eredméhyre, azért azt is kár lenne tagadni — érthető az igazgató közérzete. Érthető, mért a gazdálkodás feltételei olyan ' fontos pontokon nehezültek meg, mint a vállalati gazdálkodást oly annyira befolyásoló árrendszer, a termelői árak alkalmazása. Nem vitatható, még egyéb problémák is terhelik a vezetőt a döntéshozatalban.

De mint annyiszor, most is igaz: a puszta moralizálás, a nehézségek, bonyolult összefüggések emlegetése nemigen lendíthet ki a holtpontról. Sőt. az efféle hangulat általában sem kedvez az értékalkotó munkának. Így hát ismét csak azt tanácsolhatjuk az igazgatónak, nézzen szembe a problémákkal és — vállalkozzon, hiszen a vállalati gazdálkodás meghatározásában is benne van e fogalom.

A gondolatkört azonban itt nem zárhatjuk le- A dolognak ez csak az egyik oldala. Nekünk a másik oldal is legalább ennyire fontos. Vagyis az, hogy ne csak szavakkal, hanem kézzelfogható tényekkel realitásokkal is szorgalmazzuk a vállalkozókat. Miben állhat ez? — Abban, hogy a vállalatok feltételeit minden olyan ponton, ahol erre mód van, e kívánalom szerint igazítjuk. Hogy a sokat emlegetett vállalati önállóság kereteit nemcsak elméletben tartjuk szükségesnek, hanem a gyakorlatban, a különféle intézkedések ezt elő is segítik. S, hogy ne legyen ködös e megfogalmazás, néhány példát is hadd írjunk le: ha a felettes szerv, betartva az erre vonatkozó rendeleteket, csak az ésszerűség igényeinek alávetve szervezi meg az adatkérő akciókat. Ha a'belső irányításban megszülető rendelkezések figyelembe veszik azt a szempontot, hogy már meglehetősen sok rendelet van hatályban, amelyh’ez igazodni kell... Ha — de nincs is tovább szükség a példák felsorolására, mert világos, hogy miben segíthető a vállalati gazdálkodás, s a vállalati gazdálkodást irányító vállalkozókédv.

Van persze még érzékenyebb feltétel mindehhez. Nem tagadható, hegy a mai bonyolult világpiaci helyzetben nehezebb meghatározni a népgazdasági ágak legideálisabb működési feltételeit, s ez szükségszerűen kihat a vállalati helyzetmeghatározásokra is. Márpedig, ha a vállalat nem képes magát pontosan beilleszteni ‘a jövő képébe, nem is tud pontos terveket készíteni. Arra van szükség, hogy a lehetőségek határain belül minél hamarabb kialakuljanak azok a támpontok, amelyek a vállalatoknak is igazodásul szolgálnának. Ha ez megtörténik, egyrészt megalapozottabban szorgalmazható a vállalkozás, rrtásrészt létre is jön az - a kiindulópont, amely elindítja a bátor kezdeményezést.

Gazdaságunkban az elmúlt időszak nem mondható könnyűnek. Az V. ötéves terv évei telve voltak olyan külpiaci hatásokkal, amelyek rácáfoltak néhány várakozásunkra, és nemegyszer állították a vállalati gazdálkodást fogas kérdés elé. Mit tapasztaltunk? Témánkhoz igazodva most csak a vállalkozás, oldaláról közelítjük meg mondani- , valónkat. Nos, azt,, tapasztaltuk, hogy a nehézségeken azok tudtak úrrá lenni, akik a bizonytalan elemeket tudatos, koncepciózus szándékokon, számításokon alapuló bátor kockáztatással áthidalták. Akik nem megriadtak és visszahúzódtak hanem az új kihívásra, új lépésekkel • válaszoltak, nemegyszer gyorsan váltva terméket és vállalati tervet, piacot. -Szükségtelen felsorolni a vállalkozók szerencsére szaporodó táborát- Bábolnától a Medicorig, hiszen vannak mellettük jó néhányan. akik saját tapasztalataink alapján is tanúsíthatják: egyedül a kezdeményezés lehet az ellensúlya a váratlan- vagy nem váratlan ballasztoknak. Erre még az is figyelmeztet, hogy az átevickélésre, a taktikázás!« sok idő elmegy, és az elveszett nem pótolható.

NÓGRÁD - 1980, június 13., péntek 3