Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-11 / 135. szám

W 9

Örömök és gondok

A KIEMELKEDŐ hagyomá- mökbe mindig beleszólnak a csak az — esetenkénti —

nyokkal rendelkező balassagyarmati amatőr együttesek ismét kellemes estét szereztek a közelmúltban a város zeneszerető és -értő közönségének. Nemrég nagy sikerű hangversenyt adtak a Mikszáth Kálmán . Művelődési Központ színháztermében. Fellépett a zeneiskola ifjú nögondok. Nincs állandó próbatermünk, hol ide, hol oda költöztetnek bennünket. A zeneiskola eddigi helyiségét — tatarozás miatt — el kellett

munkaidő-kiesést nézik. Így volt akkor is, amikor vendégszereplésbe utaztunk Csehszlovákiába és az egyik kórustagot a kikérő ellenére sem

hagynunk. Jelenleg a Szántó engedték el; saját szabadságát

Kovács János Szakközépiskola klubhelyiségében vagyunk, de csak augusztusig. Onnan irány „nem tudjuk hová”,

vendékeiből álló vonószenekar majd a volt megyeháza nyu- Réti Zoltán karnagy vezeté- gáti szárnyába, és később sével, a városi vegyes kar Em- vissza a zeneiskola falai köbér Csabával, valamint a vá- zé. Reméljük, hogy nemsoká- rosi fúvószenekar Veres 1st- ra vége lesz ennek a huzavoná- ván karmesterrel az élen. A nak és nyolc év múlva kiköthevette ki, hogy szerepelhessen.

— Nálunk is vannak gondok, de ezek iskolai jellegűek, mivel a vonószenekar hét gyarmati, valamint cserhát- surányi és nagylóci iskolák diákjaiból tevődik össze — mondotta Réti Zoltán, az intézmény igazgatója, majd így folytatta: — Az együttes öszműsorban szerepeltek még a tünk valahol, ha addigra be- szetartása évről évre nehezebb.

Madách Imre irodalmi szín- fejezik az új zeneiskolát. Ezek pad tagjai: Tresó Gábor, Ti- a gondok párosulnak még a bay András és Csikász István, sajátmenedzselés problémájá- akik szép versekkel tették val, ami rengeteg időt és

még hangulatosabbá a zenei energiát emészt fel, nem be- eseményt. szélve az állandó kilincselgeA hangversenyt sok próba, fősekről és a felesleges ideEnnek több oka is van: a gyerekek sokoldalúak, így az elfoglaltságuk is több; a kialakított jó viszony ellenére ütköznek az iskolai programok, ezért mindig hiányzik egykét gyerek a próbáról. Jó

kitartó munka, tanulás előzte geskedésről. Végül az utánpót- lenne, ha az anyaiskolájuk is

meg, amelyet örömök és gon- lásról: úgy gondoltuk, hogy tudna az itteni időbeosztásukdok tarkítottak Erről a mun- zenészek letelepítésével se- ról és még zökkenőmentesebbé

káról, jelenlegi helyzetükről S'fhetünk a helyzeten, de kép- válna a zenekar együttlétebeszélt a három karnagy — Talán mi vagyunk a legnehezebb helyzetben — mondja Veres István. — Balassagyarmaton nincs olyan nagy hagyománya a fúvósoknak, mint Salgótarjánban vagy

telenek vagyunk lakást és zése. Ugyanis a zenekar lémunkalehetőséget biztosítani tezésének szépsége a hangsze- számukra. Ami a profikat rés tanulmányok gyümölcse! illeti, ott siralmas a helyzet. A szólamvezető tanárok: Mó- Nincs trombitaszakos tanár. ri Péterné és Ember Péter

zeneifar8 Sa^sa* 8 ^endékíkeí;''^Perneízkiné

Nagybátonyban. Az együttes találhatók a másikJkét eg™'üt- ^Emőke^é^ KoSsné^Czíía létszáma több mint a felere ' tesnel is. csökkent és nagy probléma az — Harminc éve folyamato- utánpótlás. Voltak fiatalok.de san megújul a kórus —foly- lemorzsolódtak. Ennek a le- tatta a beszélgetést Ember morzsolódásnak több oka is Csaba, aki a városi vegyes van: a fiatalok inkább a karral lépett fel a hangverkönnyűzene felé orientálód- senyen. — Sok fiatal van,

Klára pár éve kapcsolódtak be a közös munkába. Meg kell mondanom, hogy ezek a gyerekek áldozatot hoznak, és vannak olyanok is, akik négy —hat éve tagjai a zenekarnak: Hársas Etelka, Keres

rak; megúnták a gúnyolódá- akik tudnak és szeretnek éne- kényi Ágn KisszöígyémiRÓ- sokat, hogy „trottyos banda- kelni. A társadalmi es zenei Mofnár’ Jutk yerebéíyi

elismerést mi IS mafllromnlr melynek legszebb bizonyítéka °!, kotiák' a°^atdf6Renri

az Aranykoszorús diplomáéi- uk alkotjak a magot Rend‘

ban” játszanak, vagy a munkahelyükön léptek fel különbőző problémák. Ezek a mun- « u;P.ul;laC;- szeresen koncertezünk, szerekahelyi ütközések főként ab- nyerese volt, valamint a ki- Deltünk Csehszlovákiában ból adódnak, hogy a munka- tüntetések, amelyeket a hang- { nSk veí

idő rovására járnak szerepel- versenyen osztottak ki. Kitün- dégLeTeplés« I kékkői zem. Ügy erzem, nem egyseget; tetett kórustagja.nk: Ethei La- nekart; i,975.ben pedig siker_

a szemlelet, nem támogatja josne, Igloi Mária, Zorvan , ttü k rz<,7)- „ vári nr mindenki egyformán az ama- Györgyné és Zorván György, gj^gos zenekari fesztiválon.0A tőr zenekar munkáját. A vb Zsazsa Júlia, Szlezák Mária hangversenyek az iskolában

határozat ellenére nem történt és Markó Vilmosné. Gondjaink ío[ | munkya: ’ aktív‘ zené.

semmi. Ebben a dokumen- közül a ruhaKérdés végre

tumban kijelöltek öt felelőst, megoldódott, de a kórtismun- p p

akiknek feladata lenne, hogy ka társadalmi jellegét és mű- A HANGVERSENY újra

velődéspolitikal jelentőségét bebizonyította — mint már negi értékelik egyformán. A annyiszor —, hogy a zenei városi vezetőség — mivel ama- rendezvények mindig értő íü- tőr, dolgozó kórustagokról lekre találnak, és megmozgatván szó — nagyra értékeli te- ják, vonzzák a város közön- vékenységüket, elismeri mun- ségét. A háttérben meghúzó kánkat, sikereinket. Ennek dó gondok sajnos megkeserí- bizonyítéka, hogy Vidomusz tik az együttesek munkáját. Béla, a városi tanács műve- Ha a „háttérben” szervezet- lődési osztályának vezetője tebb, összehangoltabb és át- gyi János, Kamarás József, nyitotta meg a hangversenyt, gondoltabb munka folyna, Mogyorósi János és Olicsek és ő adta át a kitüntetéseket, még több, ember örülhetne a László. Sajnos, vannak ko- Ezzel szemben a munkahelyi, zenének, moly problémáink, és azörö- közvetlen termelésirányítók — szs. —

figyelemmel kísérjék a zenekar munkáját, anyagilag, erkölcsileg támogassák tevékenységünket. Ami az erkölcsi oldalt illeti, igazán szép esemény volt az alapító zenekari tagok kitüntetése. Heten ré- . szesültek elismerésben: Benedek János, Bernáth Mihály, Csongrádi Ferenc, GaramvölÉrtessük meg azt a világot, amelyben a fiatalok napjainkban élnek

4*

Egyre erőteljesebben foglalkoztatja a pedagógusokat — tanítókat tanárokat —, szülőket napjainkban az a kérdés, hogy milyen eszményképek, példaképek élnek fiataljainkban. Kiket tartanak követésre méltónak, mi a feladata a szülői háznak, az ifjúsági szervezeteknek, a tanintézeteknek a példaképek kialakításában, társadalmi célkitűzéseink megvalósításában.

Az egyik általános iskola hetedik osztályos tanulói írásban feltett kérdésre válaszolva példaképeiket, eszményképeiket, vagy közvetlen környezetükben jelölték meg, vagy történelmi múltunk nagyjait, és irodalmi alakokat neveztek meg. Viszonylag kevés volt azoknak a száma, akik a munkásmozgalom hőseit. szocialista életünk nagy egyéniségeit említették.

Az eszményképeknek, a példaképeknek mindig megvolt, s a jelenben is fontos funkciója van a nevelés rendszerében- Hogy egy fiatal kit, vagy kiket tart követésre méltónak. a nevelés eredményét is tükrözi. Tanítókkal, tanárokkal beszélgetve kiemelik annak jelentőségét, hogy a nevelési folyamat egészében milyen erkölcsi értékek, milyen eszményképek iránt tettük fogékonnyá a fiatalokat.

Nagy a nevelési tényezők felelőssége. A szülői ház, az iskola, az ifjúsági szervezet alapvető szerepet tölt be a fiatal generáció nevelésében.

Tény, hogy a kizsákmányoló osztálytársadalmakban sohasem voltak képesek egyetemes. átfogó embereszményt állítani a társadalom egésze elé. A rabszolgatartót, a rab- szolgát, a burzsoát, a proletárt sohasem lelkesítették azonos eszményképek. Csalt a szocialista társadalom volt képes megteremteni az egységes társadalom kifejlődésének feltételeit, csak a szocializmus képes arra, hogy az egész társadalom elé azonos embereszményt állítson. Társadalmunk nagy erkölcsi fölénye éppen abban rejlik, hogy minden tagja számára biztosítja a személyiségének megfelelő fejlődést és a közösségben végzett alkotó munkát, a képesség és a munka szerinti érvényesülési lehetőséget.

A nevelés folyamatában ezért alapvető kérdés, hogy elsősorban a pedagógusok, a szülők értsék meg a társadalmi igényeket, a világot, amelyben a fiatalok élnek. A nevelőknek kell mindenekelőtt eligazodni a fiatalokat ért pozitív és negatív hatások között, hogy a helytelen erkölcsi nézetek elleni harcra alkalmassá tegyék őket.

Az iskolának alapvető feladata, hogy az élet különböző területein — a családban, az üzemi munkában — szerzett sokféle hatást, a néhányszor ellentmondó tapasztalatokat helyesen rendszerezze- Ezekben való eligazodáshoz segítenek a jól felhasznált példaképek, eszményképek, A nevelés eredményeként el kell érni, hogy a fiatalok az emberek megítélésében alapvető jellemiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiunii iiiiiiiiiHiiiiiiiniiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Bárány Tamás:

Másfél szoba összkomfort

(Regény)

26

„No és boldogság?” És megint a szememet kereste.

Fölnevettem.

„Maga már elvégezte a nyolcadik általánost, kislányom?”

„Jó néhány éve. . —

mosolygott értetlenül.

„Akkor nem tudom, miért használ ilyen szavakat?.. . . „Boldogság”?!. . . Ez egy bakfislány szókészletéből való!”

„Miért? — nézett rám ellenségesen. — Talán nincs?!”

„De biztosan! — bólogattam ironikus mosollyal. — Hisz annyit olvas róla az ember!”

„És nem is hiányzik?” — kérdezte halkan.

Nem engedem, hogy hiányozzék! — csattant fel a hangom, kisé akaratom ellenére. — Érti? Nem engede- dem!”

„Szóval erőszakot tesz magán — mondta színtelenül. — Belülről is öregfiú lett. . .

„Nem! De igazgató sem. akadémikus sem, villatulajdonos sem akarok lenni! Nincsenek álmaim, értse meg!”

„Az más. — Most már nem

nézett rám, — De ez gyávaság!”

Hirtelen fáradtság csapott föl bennem. Mit nyavalygok itt ezzel a kölyökkel? Hisz nyilvánvaló, hogy röhög rajtam. És áldottam az óvatosságom: egy szóval, egy mozdulattal, de még csak egy pillantással sem adtam ki magam! Van isten! Fizessünk hát és gyerünk!

De Jutka most váratlanul megszólalt.

„Ennyire nem bízik magában?”

Fanyarul mosolyogtam.’

„Én magukban nem bízom, Judit. A korosztályában!” — S forgatni kezdtem fejem a fizetőpincér utánHozzám hajolt; a hangja szinte elhalt.

„És ha valaki bebizonyítaná, hogy érdemes bíznia?”...

„Nem lenne könnyű dolga!” — ráztam fejem nevetve.

„És ha az illető mégis megpróbálná? Nem mindenki olyan, mint maga, aki már eleve letesz minden reményről!”

Hirtelen elmúlt a fáradtságom; az utóbbi mondat most megintcsak úgy festett, mint felhívás keringőre.

„Maga például..?” — kérNÖGRAD - 1980. június 11., szerda

deztem könnyedén, még mindig nyitva tartva a visszavonulás ajtaját.

Fejét ingatta.

„Én nem olyan vagyok! Én

például az olyan szavakat is ismerem, mint a boldogság!” Eh, mit vacakolok annyit?! Ez már csakugyan pocsék gyávaság.-. Végeredményben mi történik? Megkapja a skalpom... Erőszakoljuk csak ki a döntést! Hajoljunk hozzá, és kérdezzük meg búgó hangon:

„És megtanítaná rá engem is, Juditka?”

Egy darabig nem felelt. Aztán határozottan bólintott. „Egyedül magától függ!”

A hirtelen izgalom elszorította torkom, mély lélegzetet kellett vennem.

„Ide figyeljen, kislány! — mondtam szigorúan. — Nekem már őszül a hajam, de még nem találkoztam ezzel a fogalommal! Ne játsszék velem, hallja! Még komolyan találom venni, amit mond!” Csúfondárosan nevetett. „Nem találkozott a boldogsággal! És ezt maga mondja, aki mindent elért az életben, amit csak akart!?”

Gondosan elnyomtam egy fáradt, mélabús sóhajtást; most már alakítottam.

„Elértem.-. — mondtam halkan — De minek?”

A táskájára bökött, ott a széke mellett.

„Akkor mit szóljak én?” Fölnevettem, ezúttal őszintén, nem a fáradt nagymenő mimikréjében.

„Ne mondjon semmit! Várja meg. amíg maga is eléri, amit akar — és akkor újra leülünk beszélgetni..” Fáradtan legyintett. ..Megvénülünk, mire én elérem, amit akarok!”

,,Non»! — mondtam és biztatóan megpaskoltam a karját. — Azért az nem olyan

biztos!”

Ekkor már tudtam, hogy beszélek Étivel; csak még azt nem, hogy is kezdek majd

hozzá.

" *

A válásom után most már végképp nem találtam a helyem otthon. Visszakaptam persze a kis kückómat, azt a kétszer hárómméteres, konyhából nyíló szobácskái amelyben a gyerekségemet töltöttem, s amelyet elköltözésem után anyám mindjárt birtokba vett, s most sóhajok közt újra kiürített — és ezzel le is zárult életem legfeleslegesebb másfél éve. A válópert csak azért nem indítottam meg Mari ellen, mert nekem nem volt sürgős a válás; futkosson ő ügyvédhez, ha neki fontos vagy sürgős. Végeredményben úgyis az lesz, hogy engem mondanak ki vétkesnek, a „hűtlen elhagyásban” —, hogy azt az elköltözést mi előzte meg, ugyan nem kérdi soha senki... Mindegy, ha sor kerül rá, fizetem a fizetendőket, csak intézzék minél egyszerűbben az egészet

Anyám fejét csóválta, amikor otthon először beszámoltam a fordulatról — még el is sírta magát. Nagyon várta már az unokát, és váltig hangoztatta, ahogy Marit és engem elnéz, gyönyörű gyermekünk lesz... Míg együttéltünk . nem múlt el hónap, hogy bizalmasan meg ne kérdezte volna: van-e már valami jó hír? A könnyei most annak szóltak, hogy közeli reménye füstbe ment; ki tudja, meddig kell majd egy új menyre várnia... Apám, úgy láttam, inkább még örült is a dolgok ilyen alakulásának; sosem kedvelte igazán Marit.

(Folytatjuk)

vonásoknak tartsák a munkához, a tanuláshoz való jó viszonyt, az áldozatkészséget, az elvhűséget. Ezeket be kell építeni a fiatalok cselekedeteibe.

A nevelők, szülők közreműködésével minden fiatalnak a közösségi élet gyakorlatában kell megtanulni a társadalom javára végzett munka felelősségét, a közösségért hozott áldozat szépségét, az őszinte, elvszerű állásfoglalás szükségességét, mert csak így tudjuk alapvető társadalmi célkitűzésünket, a fejlett szocializmus felépítését megvalósítani. Ebben a munkában mindig számíthattunk a pedagógusok közreműködésére. Erről szóltak nemrég az ünneni köszöntők a pedagógusnapon is.

gy. 1.

Dajkamesék felnőtteknek

Találkozás a forgácsijósnővel

Ma egy hete találkoztam vele először. A csemegében jól ismerték. — kérnie sem kellett, már nyitották neki a Márkát.

— Aztán hozott-e valami szerencsét? — kérdezte választ sem várva az eladó.

A ráncos arc mögött mosolyra csillantak a szemek.

— Azon változtatni nem lehet, ami a sors könyvében megvagyon írva. — felelte huncutkásan az öregasszony.

A közelben állók — hallva a párbeszédet — némi tisztelettel tekintettek a cigányasszonyra, majd midőn az tisztes távolba ért, faggatni kezdték az eladót, aki némi csodálkozással vette tudomásul a lázas érdeklődést.

— Hát persze, hogy jósnő! De még mennyire, hogy az!

— válaszolt nevetve, ám a gúnyos mosoly mit sem zavarta a jelenlévőket. Ketteh- hárman nyomban a cigányasszony után eredtek, s mi tagadás, magam sem bírtam

gia késztet bennünket — felnőtteket — arra, hogy a jósnő elé tartsuk tenyerünket. Mert — mit szégyelljük —, kicsit mindnyájunknak hiányoznak a mesebeli varázslók. vasorrú bábák, jótündé- rek. — no és persze leginkább a mesebeli igazságszolgáltatás. Ne csodálkozzunk hát azon, ha tisztes honpolgárok ráállnák efféle nevetséges dolgokra! S, mert jól tudom, hogy a mesék iránt valamennyien fogékonyak vagyunk, kárpótlásul közzéteszem a forgács! cigányasszony jövendölését, amely természetesen kizárólag e sorok írójára vonatkozik. . .

„Aranyosúri Két esztendő után, a negyvenedikben úgy alakul sorsa, ahogy kegyed nem remélte volna. Két gondolata van, be fog teljesedni! Iparkodik, igyeskedik. kevés a pénz a kezibe, kevés a szerencséje. Két barátja megellenállni a kísértésnek, csak- van>egy' magos, egy köpcös egy

barna, ha lehetne, kitúrnák a hajlékábúl. Messzire vonat által utazik, de nagy boldoghogy zsebemben egy huncut vasat sem találtam. Mégis sajnáltam volna elszalajszta.

ni a ritka alkalmat. Merész ságía fog indulni. Szereti a

tréfaszót, mulatságot, hamisság, rosszaság nem fér a szívén, csak az igazság. Amire most vágyalkozik. boldogság- ja be fog teljesedni.

ötletem támadt, — hátha hitelben is hajlandó jövendőt mondani. Némi habozás után a forgácsi jósnő ráállt az alkura, s bizalmat előlegezvén feltárta előttem tenyerem titkát.

Magam sem hittem volna, de. szent igaz, a tegnapra megbeszélt találkozón pontban megjelent. És csodák csodája, szórul-szóra ugyanazt jósolta, mint egy héttel ezelőtt...!

Pénzem bánva aztán azon törtem fejem, mi az ördög vitt rá, hogy efféle dajkamesére áldoztam „vagyonom- ból”? Alighanem ugyanaz, ami másokat: a kíváncsiság. No, nem a jövendő iránti kíváncsiság, hisz’ a? űr meghódításával fémjelzett századunkban aligha veszi komolyan bárki is a 80-as évek javasasszonyainak jövendőmondását. Sokkal inkább a' mesebeli idők iránti nosztalSok gyerekenek papája nem fog lenni, csupán csak háromnak. Reménykedik, gondolkozik — aranyos —. amire pályázik boldogság ja, szerencséje de fog lenni. Eszével itt maradna Budapesten (?) mászívvel nagyon messzire menne.

Mindig kettőzik a szűr (a tenyéren lévő két vonal), mind a kettő szalma. De boldogságot, szerencsét, több boldog életet, több szerete- tet mutat. De amilyen öröme lesz, boldogsága., — amit nem sajnál oda tessék tenni!”

Ez utóbbi fél mondat természetesen az „igazmondás” fejébe járó gázsira vonatkozó finom célzás. Hja, manapság a meséknek is ára van!

Áz ágyúcár restaurálása

A közelmúltban az orosz kultúra páratlan remeke — az ágyúcár — csaknem négyszáz év óta először hagyta el a megszokott helyét a moszkvai Kremlben, hogy rcstaurátorműhelybe kerüljön.

A bonyolult díszítéssel borított ágyúcsüvet 1586-ben öntötte ki bronzból Andrej Csohov mester. A szintén gazdagon díszített ágyútal- pat csaknem j5o év múlva — 1835- ben készítették. Az ágyút eredetileg a Kreml védelmére szánták, de egyetlen lövést sem adtak le belőle.

A munka elkezdése előtt a restaurátorok kísérletképpen elvégezték a tervezett munkálatokat cgy XVI. századbeli ágyún, és csak ennek sikere után fogtak hozzá az ágyúcár felújításához.

Másfél évszázad óta először „vált el” egymástól a több mint 40 tonnás ágyúcső és az öntött vas ágyútalp, hogy ez év nyarán újjászületve ismét elfoglalhassák régi helyüket.

Az ágyúcsövet megtisztítják a számtalan festékrétegtől és így visszanyeri eredeti alakját. Nem lesz könnyű az öntött vas ágyútalp restaurálása sem. A szakemberek helyreállítják a megrongálódott rögzítő- és üsszekötőelemeket. rekonstruálják a hiányzó díszítést.

t