Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

Ármunka —

1980-as

stílusban

Nincs ma könnyű dolguk a vállalati árszakembereknek. A korábban hagyományos, ma- nuális árvetés helyett most valami egészen mást vár tőlük a vállalati politika: kitekintést a világpiacra, többféle szempontnak is megfelelő árak kialakítását. Egyszóval: a vállalati és a népgazdasági érdekek összehangolásával politizálni kell az árakkal is.

S ez az eddigiektől merőben más vállalati magatartást, új munkastílust feltételez. Erről folyik a szó a Salgótarjáni Kohászati Üzemek közgazdasági és tervfőosztály-vezető- jének, Lukács Györgynének a szobájában.

A kohászati termékek még tavaly is a maximált árkategóriába tartoztak. Ebben a helyzetben az árpolitika lényegében az engedménypolitikában jutott kifejezésre.

— Mi változott ebben az idén?

— Az új elv szerint a kohászati termékek árát a külkereskedelmi árakhoz igazodva képezzük — válaszol a főosztályvezető. — Mi úgy mondjuk, hogy a kohászati cikkek a kompetitiv szférába tartoznak. A vállalat árbevételének 80 százalékát hozzák a kohászati gyártmányok, a többi 20 százalék a gépipari termékekre jut, melyek árképzése és -mozgatása eltérő az előbbitől. A gépipari termékek árának meghatározásakor az alapanyag- és energiaárak változását gyűrűztetjük be, továbbá beépítünk egy normatív nyereségrátát.

— Mit jelentenek ezek az árak nagyságánál?

— A kohászati termékek esetében húszszázalékos áremelési kérelmet nyújtottunk be a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz, ennyivel volt magasabb a termékek tőkés eladási ára a belföldinél. 15 százalékot hagytak jóvá. A hozzájuk felhasznált alap- anyagáraknál természetesen nem kaptunk semmiféle engedményt azok tőkésárszínlékos anyaghányaddal dolgozik. Az év elejétől alapanyagának ára 47 százalékkal drágult, késztermékét viszont csak 24 százalékkal magasabb áron adhatja. Ezzel veszteségessé vált az egész huzal- gyártás, valamint a huzalból továbbfeldolgozott termékek előállítása. Az előbb említett két tényező mintegy 30 millió forinttal apasztotta volna nyereségünket, s ezt már nem birtuk volna elviselni. A szabályozóváltozások valamelyest kompenzálták ezt, így a tavalyi 250 millió forintos nyereség helyett idén 100 millióra számíthatunk.

— Mindez tehát január elsejével történt. Mi következett ez után?

— Szigorú árstopp, mely az egész első negyedévet jellemezte. Ez idő alatt legalább volt módunk áttekinteni az új árelvből következő vállalati teendőket, s felkészülni az áprilisban induló ármechanizmusra.

— Kívülálló számára is természetesként hat, hogy- mindez szervezési feladatok megoldását is magával hozza.

— Így is történt. Az a tény, hogy januártól a kohászati termékek szabad árformába kerültek, az ármunkának is megváltozott tartalmat kölcsönzött. Fel kellett készülnünk az alapanyagárak nyilvántartására és figyelésére — ez a jövőben létkérdés. E célból árnyilvántartást vezettünk be, a rendszer vállalati élet- rehívására szakigazgatói utasítás jelent meg. Eszerint szinte naprakészen figyeljük a késztermékek, az alap-, segéd- és rezsianyagok, valamint a göngyölegek, s a karbantartáshoz szükséges tartalék alkatrészek árát. Kidolgoztuk továbbá a vállalati árképzési szabályzatot.

— Önrevízió is volt az SKÜ- nél. Ez is a felkészüléshez tartozott?

— Természetesen. Az induló árakat vizsgáltuk meg ezzel. Az önrevízió során ki is buten jelennek meg nálunk. Így kott néhány probléma. A

már az induló áraknál feszültség keletkezett a központi árelv nem teljes körű érvényesítése miatt. A nem kohászati termékek esetében csaknem 15 százalékkal mérsékeltük az átlagos árszínvonalat, mely 100 millió forinttal csappantotta a vállalati nyereséget, E két tényező következtében az anyagárváltozás mértéke lényegesen meghaladta a • késztermék kibocsátási árváltozását. Hadd mondjak erre egy példát. Huzalmű gyárrészlegünk igen magas, 90 százaCOa-es hegesztőhuzalt például belföldön a tőkésexportártól drágábban értékesítettük, igaz, még így is olcsóbban, mint az importált huzal. A szabályok szerint azonban a belföldi ár nem haladhatja meg az exportárat. A belföldi igények hatalmasak e termékre, shogy gyártása ne legyen számunkra ráfizetés, tárgyalást kezdeményeztünk alapanyag-szállítónkkal az alapanyag- és késztermékár egyidejű rendezésére. A gépipari termékeknél pedig az önrevízió során látnivaló

volt, hogy DEXION—Salgó nevű termékünknél a festékanyag korábban nem ismeretes árcsökkenése miatt ármérséklést kell végrehajtani. Vevőkörünket visszamenőleg is kártalanítottuk.

— És jöttek az április 1-i árváltozások...

— Melyek után tovább romlottak vállalatunk pozíciói. Iparági szintű, gyártmánycsoportonként meghatározott, átlagos indexek alapján hajtották végre az árváltozásokat — az érdekelt felek és a külkereskedelmi partner bevonásával. Vállalatunkat sújtja az a közgazdaságilag, nehezen indokolható jelenség is;' hogy a világpiacon a továbbfeldolgo- zott termékek ára alig valamivel magasabb az alap- és féltermékek áránál. A SKÜ javarészt továbbfeldolgozott termékeket bocsát ki, ez a jövőbeli fejlesztések iránya is, rendkívül kedvezőtlen számunkra a nyomott tőkéspiaci árszint. A kohászati alapanyagok ára, ha mérsékelten is, de tovább emelkedik, a késztermékek világpiaci ára az indokoltnál csekélyebb, ugyanakkor belföldi áraink is alacsonyabbak valamelyest az exportáltakénál — mindez együtt nem túl rózsás helyzetbe hozott bennünket.

— Ha nem is a vállalat szekerét tolják ezek a körülmények, egy sor következtetés levonását azonban sürgetik.

— Mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy az idei esztendő a tőkésexport-politi- kában hozta a legdöntőbb változásokat. Karöltve a külkereskedelmi vállalatokkal óriási erőfeszítéseket kell tennünk termékeink legelőnyösebb elhelyezéséért, mindenkor figyelemmel arra, hogy külhoni üzletkötéseink belföldi árainkat is módosíthatják. Hatalmas hát a piaci ármunka jelentősége: erősítenünk kell az árinformációkat, szinte naprakészen, ismerni a tőkésüzletkötések árait. A vállalati nyereség beszűkülése egyben a költségérzékenység fokozódásával is járt. Ameny- nyire reflektorfénybe került az ármunka, legalább annyira hangsúlyos a költséggazdálkodás, Valamint a termékstruktúra okos alakítása.

Fele ok is elég lenne az új vállalati magatartás, más munkastílus kialakítására. Így kétszeresen indokolt a rugalmas alkalmazkodókészség meghonosítása. Ez a jövőben nemcsak dicséretre érdemes erénye, hanem létérdeke lesz a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek. Szendi Márta

kapcsolatoknak kölcsönösen hasznát látjuk

Beszélgetés Vaszilij Ignatyevics Kaimnál

Egy hétig tartózkodott megyénkben az a Kemerovóból érkezett mezőgazdasági küldöttség, amelyet Vaszilij Ignatyevics Kalin, a promiszle- ni járás Zarja szovhozának igazgatója vezetett. Elutazásuk előtt beszélgettünk a ke- merovói mezőgazdasági nagyüzem tevékenységéről és azok. ról a tapasztalatokról, amelyeket a küldöttség tagjai a nógrádi termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban gyűjtöttek.

— Kérem, mutassa be a lap olvasóinak azt a mezőgazdasági nagyüzemet, ahonnan ön és a küldöttség tagjai érkeztek.

— Néhány év múlva, 1983- ban 60 éves lesz a szovho- zunk. Egyik legrégebbi mező- gazdasági nagyüzem Kemerovo megyében. Mintegy 14 és fél ezer hektár földön gazdálkodunk, öt nagy termelési egységünk van. A föld gondos művelése, a jószágok gyarapo. dása 850 embernek ad munkát, biztos megélhetést. A IX. ötéves tervben elért eredményeinkkel elnyertük a Munka Vörös Zászló Érdemrendet —, kezdte a beszélgetést Vaszilij Ignatyevics Kalin.

Gazdaságunk sertéshús termelésére specializálódott. E munkának nagy — fél évszázados — hagyományai vannak nálunk. Évente mintegy 3000 tonna húst adunk a népgazdaságnak. Nemrégiben elkezdtük az új sertéstenyésztő kombinátkomplexum építését. Ha elkészül, újabb 6000 tonnával növekszik az értékesített húsmennyiség.

A közös, valamint a háztájiból származó jövedelemből jó színvonalon élnek. dolgozóink. Talán mond valamit, hogy a szovhózban dolgozók közül nyolcvannak van személygépkocsija és százan igényeltek újat. Épül, gyarapodik szovhozunk központja is. Iskolánkban mintegy 650 gyermek tanul. A két gye;*- mekkombinát mellé most épít. jük a harmadikat. Van kul- túrközpontunk, öntevékeny együtteseink alakultak, klubjaink, szakköreink működnek. Legfeljebb az a gond, hová menjenek szabad idejük' ben az emberek.

— Melyek azok a legfontosabb tapasztalatok, amelyeket Magyarországon, s szű- kebb hazánkban, a megye gazdaságaiban gyűjtöttek?

— Első alkalommal járunk Magyarországon. A látogatással elégedettek vagyunk. Mindenütt szívesen, igaz barátként fogadtak bennünket. Megmutatták, milyen körülv^/V'\/\X\A^V/V^VVAA^\/'-A/VA/VA/V\/\*\/V'V\^V\X\/VV\X\/>yv/\y,UVrv/VA/XX\A^VV*\/\*\/V'\/\^V/\X\/V\/\X\A^\/W\/VA/\X\A^V^^

Tanácstagnak jelölték

Bizalom negyedszer

Az orvoshoz nemcsak a Talán ennek köszönhetem, rendelőben vagy a betegágy hogy most negyedszer jelöltek mellett őszinték az emberek, tanácstagnak. A körzetem a Ha valóban szívvel-lélekkel Malinovszkij út mindkét ol- vállal közéleti szereplést, dala az iskoláig. Hozzá a mindezt tapasztalhatja. A ma- csöppet sem könnyű terület, gam példáját idézném. Lehet, ahol .mindig sok a gond. pa- hogy tipikus, lehet hogy nem, nasz — hisz elavult, régi há— Amikor valaki elhatározza, a gyógyításnak szenteli az életét és fehér köpenyt húz, akarva akaratlanul vállalja a közéleti ember szerepét is. Kénytelen vele. Meggyőződésem, nem jó orvos az, aki nem érdeklődik a faluja, varosa, megyéje továbblépése iránt. Akit nem érdekelnek a körülötte zajló események, a gondok és örömök. Magamban az ilyen embereket „csőlátónak” hívom.

Mindig vallottam és hittem, hogy nem elég csak

az én számotnra mégis élő valóság.

A Viharsarokból, Orosházáról jöttem Nógrádba. Valamikor régen, erőnek erejével pedagógus szerettem volna lenni. Arról álmodoztam, hogy a katedrára állok, magyarázok, feleltetek, figyelem,

miként fejlődnek a diákjaim mondják; „Doktornő, beszél- Ahogy az az eletben lenni

szokott, az álmok ritkán esnek össze a valósággal. Volt egy barátnőm, aki egyre csak azt mondogatta, menjünk az orvosi egyetemre, mert az a legszebb hivatás. Addig-addig mondta, amíg meggyőzött. Legalábbis engem. Mert ő végül is jogász lett.

Akkoriban olyan világ volt, hogy az egyetemre öt tojásért

Igyekszem segíteni. Sokszor az is számít, ha az ember türelmesen végighallgatja a panaszokat, türelemre int. Tanácstagi minőségemben eljárok a tanács illetékes osztályainál, vagy ott, ahol éppen szükség van rám. A tanácsüléseken is mindig jelen vagyok, ha csak valamilyen halaszthatatlan tevékenység el nem szólít. Nemcsak tanácstagi kötelességből, hanem azért is, hogy figyelemmel kivannak sérjem a város fejlődését, az éppen aktuális tennivalókat.

Szabad időmben igyekszem kikapcsolódni. Szívesen járok kirándulni, szalonnát sütni, nagyokat gyalogolni. Sokat olvasok. Ha tehetem és módom van rá, nyaranként a szabad- Egyszerűen azt ságom idején külföldre utazom világot látni. Hajókáz- tam a Fekete-tengeren, láttam Málta-szigetét, Olaszország, Görögország műemlékeit, fürödtem az Adriai-tengerben. Hiszem, soha nem magányos az, aki benne él a körülötte zajló világban.

zak, kolóniaépületek itt — a zagyvái rakodó.

Már említettem, hogy a választóim közül jóformán majdnem mindenkit ismerek. Előfordul, hogy megállítanak az utcán. Nem is azért, hogy kérjenek valamit, netán panaszkodjanak.

gessünk egy kicsit, olyan regen találkoztunk. Azóta ez meg az történt velem.” A gyerek felnőtt, már középiskolás, netán egyetemre került. Elújságolják, ha új lakásba költöztek, bútort vettek, külföldön voltak, változott, alakult az életük.

Természetesen a tanácstagot másért, is megállítják. Sokiratkoztam be Szegeden. Ami- szór várnak segítséget, meg- orvos, kor megkaptam az orvosi dip- értést, támogatást a választói, lomát, a férjemmel együtt Van olyan család, ahol aböl

Kitüntetést már sokat kapott jó munkájáért. Érdemes a

megvizsgálni valakit, megái- jöttünk Nógrádba. Vonzottak csődéi vagy az óvodai felvélapítani a baját, aztán receptet írni, elrendelni a gyógy- kúrát. Ügy igazi, ha az orvos megismeri a betege életkörülményeit, tudja, hol és miként lakik, milyen gondok koztatják.

a hegyek, a változó város. Ma tel a legfontosabb. Előfordul, már csak látogatóba járok az hogy penészedik a fal,

itt

Alföldre. Élni, lakni csak tudok, Salgótarjánban. Bőrgyógyász szakorvosként foglal- nagyon sok embert ismertem meg, megismertek engem is.

nem

hordják el a szemetet, hangoskodik a szomszéd.. Kis ügyeknek tetsző dolgok, ' annak, akit érintenek, mégis fontosak.

Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa. Egy hónappal ezelőtt szakszervezeti munkáért kapott magas elismerést. Választói a jelölő gyűlésen egyhangúan jelölték tanácstagnak.

Elmondta: dr. Lukács Ida főorvos

Lejegyezte; Csatai Erzsébet

mények között dolgoznak, s őszintén szó esett a gondokról, közös gondjainkról is. Első utunk Pásztora, a Mátraaljai Állami Gazdaságba vezetett. A gazdaság termelési kultúrája a gépesítés foka, az emberek munkához való viszonya irigylésreméltó. Tetszett az a tervszerűség, ahogy a mezőgazdasági szakemberek szervezik, irányítják a munkát az állami gazdaságban, Palotáson és Pásztón a termelőszövetkezetben. Magyarországi tartózkodásunk során jártunk Bábolnán is. Azt hiszem, annál okosabbat, hasznosabbat kitalálni sem lehet. Nyilvánvaló, a szakemberek szóltak erről, ott is vannak még tartalékok a termelés fejlesztésére. A? idén nálunk öt új üzemet építenek á bábolnaiak.

A falusi települések fejlesztése ugyancsak felkeltette érdeklődésünket. Az emberek általában kulturáltan, jó körülmények között élnek. Igen sokat tesznek környezetük építéséért, szépítéséért. Véleményem szerint mindezek az erőfeszítések azt jelzik, hogy jól érzik magukat lakóhelyükön és a következő években is ott akarnak élni, dolgozni. Sok olyan emberrel találkoztunk, akik a hét végét saját kis telkükön töltötték, munkával. Egészséges, hasznos életmód ez. Ügy gondolom e tekintetben nekünk még van tanulnivalónk bőven.

— Kemerovo és Nógrád kapcsolata több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Az utóbbi évékben mindinkább gyakorlattá válik, hogy termelőüzemek vezetői, szakemberei, munkásai látogatnak egymáshoz. Véleménye szerint milyen haszonnal járhat a kapcsolatok ilyen szélesítése?

— Az a véleményem, hogy a termelőüzemek, a szakemberek, a dolgozók közvetlen tapasztalatcseréje mindany. nyiunknak hasznára válik. Annak ellenére, hogy sok ezer kilométer válási el bennünket egymástól és az időjárási viszonyok is mások Nógrád- ban, mint Kemerovóban, munkánk mégis sok közös vonással bír. Ügy gondolom, sok mindent tanulhatunk kölcsönösen egymástól. Számunkra mindenképpen hasznos lesz átgondolni azokat a talajmegmunkálási módszereket, amelyeket például Pásztón, az állami gazdaságban láttunk. Az állattenyésztés, a sertés- tartás technológiáját ugyancsak fejleszteni szeretnénk. A most épülő komplexumban már azt a zárt rendszerű technológiát alkalmazzuk, amelyet a Mátraaljai Állami Gazdaságban láttunk. A különbség csupán az lesz majd, hogy itt 5000, mi pedig 37 ezer sertést nevelünk, hizlalunk. Ugyancsak végig kell gondolnunk, hogy a mezőgazdasági üzemek irányítási rendszeréből mit hasznosíthatunk Kemerovóban. A háztáji gazdaságok fejlesztéséhez ugyancsak sok jó tapasztalatot szereztünk.

Ügy gondolom, a kapcsolatok további erősítésének a ké. sőbbiekben is járható útja a termelőüzemek, a szakemberek, az ipari és mezőgazdasági dolgozók közvetlen tapasztalatcseréje. őszinte örömünkre szolgálna, ha a Mátraaljai Állami Gazdaság vezetőit, dolgozóit már a közeli jövőben Kemerovo megyében, a Zarja szovhozban üdvözölhetnénk. Bizonyára nálunk is van olyan eredmény, akad olyan módszer, amelyet itt, Nógrádiban eredményesen hasznosíthatnak — fejezte be a beszélgetést Vaszilij Ignatyevics Kalin.

V. G.

Tavaly alakult, s munkája alapján a kiváló munkabrigád címet érte el a Május 1 nevet viselő kollektíva a salgótarjáni síküveggyárban. A brigád tagjai vállalásukat 100 százalék fölött teljesítették és kivették részüket a társadalmi munkából is. A képen Pál Éva, a brigád vezetője és Varga Gyuláné, a belföldi kereskedelembe kerülő üvegtáblákat csomagolja. (báb-)

NÓ0RÁD - 1980. június 5., csütörtök