Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

Arccal az atomenergia felé Néhány anyag atommagja, ha nagy sebességű részecskék­kel — például neutronokkal — bombázzák, két csaknem azonos tömegű részre hasad szét. A folyamat során óriási energia szabadul fel, s min­den atommag hasadásából két-három neutron is keletke­zik, amelyek újabb magokat hasítanak szét. Végül is egy lavinaszerű, önfenntartó ha­sadási folyamat alakul ki. Á hasadás bekövetkezésének valószínűsége függ a neut­ron energiájától (sebességé­től), de valójában csak ak­kor indul meg a láncreakció, ha az ún. hasznos — hasadást előidéző — neutronok száma nagyobb, mint a kezdetben jelenlevőké. A hasadás fo­lyamatának kézben tartását ez teszi lehetővé, hogy a re­aktortérbe neutronelnyelő anyagból készült szabályozó, rudakat süllyesztve vagy belőle kiemelve csökkenthe­tik, illetve növelhetik a hasz- lios neutronok számát. Em­lítettük, hogy a maghasadás bekövetkezésének valószínű­sége függ a neutron sebes­ségétől; e tekintetben kedve­ző, ha a neutron sebessége körülbelül akkora, mint a hőmozgást, végző molekuláé' vagyis néhány ezer méter, másodpercenként. Igen ám, de a maghasadáskor kelet­kező neutronok sebessége másodpercenként százezer ki­lométer nagyságrendű. A neutronokat tehát lassítani kell, olyan anyaggal ütköz­tetni, amely viszonylag kevés neutront nyel el, tehát amely­nek felületéről többségük visszapattan. Lassító anyag­ként, más néven moderátor­ként a viszonylag kis atom­súlyú vizet, a nehézvizet és a grafitot használják. A lassí­tott neutronokkal működő reaktorokat termikus reak­toroknak nevezik. Ä paksi atomerőmű reaktorai víz­zel hűtött és moderált típusú (úgynevezett könnyűvizes) reaktorok lesznek. Képünkön: egy, a termikus reaktorok családjához tarto­zó, ugyancsak természetes vízzel hűtött, de grafittal moderált reaktortípus sze­relési munkáit láthajtuk. Programozott famegmunkálás A lakás-, Iroda-, és szállo­daépítkezések fellendülése világjelenség, ami a bútor- gyártásban is tartós konjunk­túrát eredményezett, s egy­ben az élesedő versenyen keresztül visszahatott nem­csak az egész iparág műsza­ki fejlődésére, hanem a bú­torgyárak részére gépi be­rendezéseket szállít vala­mint az alap- és segédanyag- gyártó iparokra is. Korsze­rű gépek, technológiai be­rendezések nélkül ma már bútorokat sem lehet előállíta­ni, feltételezve, hogy azokat a lehető legjobban ki is hasz­nálják. Végeredményben az kell legyen a cél, hogy ma­gas színvonalú mechanizá- lással, automatizálással egy­re olcsóbbakká váljanak a bútoripari termékek. Jóllehet a bútoriparra már jó ideje a műanyagok al­kalmazásának nagyfokú elő­retörése jellemző, a bútorok tartószerkezete továbbra is a fa marad (a fémek jobbára csak az irodai és iskolabú­torok gyártásában jutnak szerephez.) A bútortervezők általában kerülik az alakos tartószerkezet-fosmákat, de vannak esetek, amikor nem tekinthetnek el az alkalmaz­kodásuktól. Persze' amióta „mindentudó” famegmunkáló gépek is rendelkezésükre áll­nak a technológusoknak, könnyebb helyzetben vannak a konstruktőrök is. Képünkön: egy ilyen „min­dentudó” gépi berendezést láthatunk, az angol gyártmá­nyú R—80—SM „Speed­max” típust. A gép 610—2030 mm átmérőjű, illetve maxi­málisan 1420 mm élhosszúsá­gú négyszög-keresztmetszetű darabok megmunkálására al­kalmas. Míg az ehhez hason­ló berendezések rendszerint két sebességfokozatom szok­tak dolgozni, addig a „Speed, max” asztalának forgási se­bessége 0,3—3,0 ford/perc között folyamatosan változ­tatható. a vágófej, pedig — előre- és hátramenetben egyaránt — 9000 ford/perc se­bességgel forog. A gép alkal­mazása kisebb szériák esetén is gazdaságos. Mediterrán vidék környezetvédelmi terve Á Földközi-tenger menti államok elfogadták azt a kör­nyezetvédelmi tervet, amely­nek végrehajtása igen nagy összeget, 10 milliárd dollárt igényel. A helyzetfelmérés és a tervezés szempontjai, a vi­dék jelenlegi 100 milliót szám­láló lakossága az ezredforduló táján a duplájára emelke­dik. A Földközi-tenger szeny- nyezettségi foka már ma is aggasztó mértékű. A szennye­ződés 90 százaléka mintegy 120 tengerparti városból szár­mazik. Ezen a tengeren a ton­hal higanytartalma három­szorosa, mint az atlanti-óce­áni halaké. A víz oiajszeny- nyezése 108 mg/m2-t tesz ki évente. A parti vizeken 200 mikrogramm/liter a cink- tartalom. Ez igen magas ér­ték, ha összehasonlítjuk az óceánok 5—15 mg/liter érté­kével. =Tudomány-technika= Autózás olajszegény keverékke A keverék-üzemanyag eset. leges hibájától minden wart- burgos, trabantos autózó resz­ket (és persze a motorkerék­párosok is), különösen akkor, ha rendszeresen úgynevezett keverőfejeS kutaknál tankol­nak (ilyenekből egyébként egyre több van az országban.) Pedig — a tapasztalatok ta­núsága szerint — ezek műsza. ki hibája csak elvét ■> okoz arányeltérést a keveréknél, vagy netán teljes olajhiányt. Az előforduló hibákért sok­kal gyakrabban a figyelmet­len kútkezelő a felelős, aki nem megfelelő arányú keveré. két tölt be az autó tankjába. Igaz, ugyan, hogy a kutaknál egy figyelmeztető tábla fel­hívja a vásárlók fegyelmét a helyes keverési arány ellen­őrzésére, de a bemondott ösz- szetételű hajtóanyag kiszol­gálásáért tulajdonképpen min­dig a benzinkutas felelős. Ha bebizonyosodott a műszaki be­rendezések hibája, vagy a kútkezelő tévedése, az olajhi­ány miatt tönkrement motor nagyjavítását, a károk meg­térítését minden további nél­kül vállalja is az ÁFOR. 'A panaszbejelentést követően a kocsiból és a kútból vett min­ta elemzése alapján, valamint a motor megbontásánál az al­katrészek állapotának tüzetes megvizsgálása révén alakítják ki az esettel, kapcsolatos ál­láspontjukat a szakemberek. Fontos szabály, hogy ha olyan meghibásodás történik, amely a motor olajszegény keverék, kel való működtetésére enged következtetni, háborítatlanul, megbontatlanul félre kell állí­tani vagy szakműhelybe kell szállíttatni az autót, és meg kell várni a három napon be­lüli szakértői vizsgálatot. Ti. los tehát a gyertyanyílásokon át olajat önteni a megszorult motorba, szétszerelni a motort, és lemosni annak alkatrészeit A kétütemű üzemmódú au. tók vezetői elsősorban a mo­tor megszorulásakor kezde-. nek gyanakodni a keverék olajszegénységére. Kevesen gondolnak azonban arra, hogy ez a jelenség nemcsak kenési elégtelenség miatt következhet be, hanem például a tűgör­gős csapágyak meghibásodása következtében is (az anyagfá- radástól kitöredezett koszo- rújú csapágyból ugyanis a ' görgők kihullhatnak, egy­másra futhatnak.) Tanulságul' ide kívánkozik annak a kísérletnek az ered­ménye, amelyet egy kutatóla­boratóriumban végeztek el egy kétütemű motorral. A fék­padon terhelt körülmények közt vizsgált Trabant-motor üzemanyag-keverékét fokoza­tosan „vékonyították”, fi­gyelvén, hogy .elégtelen kenés következtében mikor szorul meg. A szakemberek legna­gyobb megdöbbenésére a mo. tor még 1:150 arányú olaj­benzin keverékkel Is műkö­dött, s rendellenes melegedést, majd megszorulást csak ez­után észleltek. A gyakorlat­ban ez azt jelenti, hogy egy olajszegény vagy olajhiányos tankolás után — hacsak nem volt teljesen üres a tartály — a következő üzemanyag-fel­vételig talán el tud menni az autó a megszorul ás veszélye nélkül. Ez persze jelentős mér­tékben függ az illető motor műszaki állapotától is. A keverőfejes kutak adago. lását egyébként helyszíni vizsgálatokkal rendszeresen ellenőrzik, hogy még tovább csökkentsék a műszaki hibák lehetőségét. A kútvezetők mu­lasztását viszont egyelőre csak a tankoló gépjárművezetők „ébersége” előzheti meg. B. I. Érdekességek a tejről Ä jól ismert és sokat emle­getett • jelmondatunk — mi­szerint „a tej élet, erő, egész­ség” — felülvizsgálatra, illet­ve némi módosításra szorul. A legújabb tudományos vizsgá­latok szerint ugyanis csak bi­zonyos mértékig, pontosabban főként csak az európai em­berek számára tekinthető „jó­tékony” italnak. Igen sok nép­csoport — afrikaiak, ázsiaiak, indiánok stb. — számára sok­sok kellemetlenséggel jár a tej fogyasztása, gyomorbántal- makat, haspuffadást és has­menést okoz. Ügy tűnik, a tudósoknak sikerült is megfej­teniük a rejtély titkát. A TEJCUKOR SZEREPE A tejnek az emberi szervezet által való felhasználásában döntő szerepet játszik a tej­cukor. Ez a tej egyetlen szén­hidrátja, s a zsír és a fehérje mellett a tej legértékesebb összetevője. A tehéntejben 4,5 százaléknyi tejcukor van, az anyatejben viszont lényege­sen több, 7,5 százaléknyi ta­lálható belőle. Ugyanakkor egyes állatok — például a medve — teje jóval kevesebb tejcukrot tartalmaz, sőt némely emlősállat tejében egyálta­lán nincs is tejcukor, s ezért, ha ezek kicsinyeit tehéntejjel táplálják, megbetegszenek. A kisgyermekeknek nagy hasznukra válik az anyatej­ben levő tejcukor. Csakhogy a csecsemőkor után egyes Európán kívüli népek ember- palántái gyonsan elvesztik azt a képességüket, hogy a tejcuk. rőt szervezetük feldolgozza. Ennek az az oka, hogy gyor­san hiány kezd mutatkozni az ún. laktációs enzimekben, amelyek megemészthetőbbé teszik a tejcukor molekuláit. Néhány évvel' ezelőtt világ­szerte megvizsgálták az egyes népcsoportokat ábból a szem­pontból, hogy mennyire képe­sek megemészteni a tejcukrot. Meglepetéssel állapították meg, hogy míg az európaiak, nak mintegy 90 százaléka és az észak-amerikaiaknak kb. 80 százaléka jól megemészti a csecsemőkor után is a tej­cukrot, addig a fekete, sárga és barna bőrű népek körében az arány szinte fordított. Ki­vételt csak azok a népcsopor­tok jelentenek, amelyek pász- torkodással és állattenyésztés­sel foglalkoznak, s rendsze­resen isznak friss tejet. Na­gyon- érdekes megfigyelés, hogy ugyanakkor joghurtot, aludttejet és sajtokat nyugod­tan ehetnek a tejre allergiás személyek is, mivel e tejtermé­kekben a tejcukor már meg- eménrthető tejsavvá alakultát. A kutatók egyik csoportja úgy véli, hogy a felnövekvő szervezet megszokja a tejcu­kor feldolgozását, ha az em­ber a csecsemőkor után is gyakran'és rends^r^sejvJszik friss tejet. Mások szerint a pásztorkodással foglalkozó népcsoportokban azok az egye. dek bizonyultak a legéletre­valóbbaknak, akiknek szer­vezete a felnőttkorban is termelt laktációs enzimeket, s így friss tejjel is táplálkoz­hattak. Ezt a képességüket az­után évezredeken át utódaik­ra örökítették, míg végül egé­szen természetessé vált — pél­dául az európaiak esetében — a tej jó megemészthetősége. Itt kell megemlítenünk, hogy a tejfogyasztás „világrekord­ját” is egy európai ország la­kói tartják: Finnországban minden lakos évi átlagban 280 liter tejet iszik meg! GYÖGYSZER-E A TEJ? Némelyik emlősállat tejé­nek különleges gyógyhatást tulajdonítanak, ám ebben nyil­ván csak azok részesülhet­nek, akik meg tudják emész­teni a tejet. Már időszámítá­sunk előtt 400 körül megírta Hérodotosz, a történetírás atyja, hogy a kancatej „táplál, erősít és frisáít”. Kétezer év­vel később, 1860 körül orosz orvosok fedezték fel gyógyító hatását a modem orvostudo­mány számára. Ma természe. tes erősítő gyógyitalként ajánlják különösen vérsze­génység, emésztési zavarok, máj-, gyomor- és bélmegbe­tegedések esetén, mert -a ta­pasztalatok szerint megköny- nyítí az emésztést, az anyag­cserét és a vese munkáját. Mivel a kancatej vegyi össze, tételében főleg fehérje-"' és tejcukortartalmában közel áll az anyatejhez, némely or. vos a csecsemők táplálására is alkalmasnak tartja. Ugyan­csak az ókor óta ismerik a kancatej bőrtápláló hatását is. Hasonlóképp«! sokirányú jótékony hatást tulajdoníta­nak a tevetejnek is, amelyben másfélszer annyi fehérje van, mint a tehéntejben. Kondíció­javító szerként és tüdőbetegek gyógyítására alkalmazzák az ázsiai népek. Amerikai tudósoknak sike­rült akként befolyásolniuk a tehenek tejtermelését, hogy az nagyobb részben ún. telítetlen zsírokat tartalmazzon. Az állatok tápláléka az a külön­legesen fermentált gabona, amely aat emésztőnedvekkel szemben nagyon ellenálló, és csak az állatok tápcsatorná­jának alsó szakaszán emész­tődik meg. Az állat húsa szo­katlanul sovány lesz, és a tej­hez hasonlóan az is főként te­lítetlen zsírokat tartalmaz. Ilyen táplálékot fogyasztva — gyógyszerek nélkül is — csökkenteni lehet az emberi szervezet koleszterinszintjét, ami a szívinfarktus kialakulá­sa szempontjából igen fontos dolog. i NÖVÉNYI ÉS MESTERSÉGES TEJEK Sokan azt gondolják, hogy a tej csak állattenyésztési tér. mék, márpedig távolról sem így áll a dolog. Az emberiség, nek csaknem a fele növények, bői készült tejet iszik,, ami eléggé tápláló, és nem kevés­bé ízletes, mint a tehéntej. A forró éghajlatú és trópusi országokban tej nyerése cél­jából rendszerint pálma- és kőkusznedvet, vagy pedig óla. jós magvakat használnak. Kí­nában a tej és a tejtermékek készítéséhez széles körben, al­kalmazzák a szójakultúrákat. A növényi fehérje általában biológiailag nem teljesen egyenértékű az állati fehérjé. vei. A fehérjemolekulák fel­építésében körülbelül hu­szonöt aminosav működik közre. Ezeknek nagyobb ré­sze az emberi testben más aminósavakból átalakítható, tízet azonban a tápláléknak kell tartalmaznia. A táplálék­kal a szervezetbe kerülő fe­hérjék biológiai értékét az határozza meg, hogy mennyit tartalmaznak ezekből az ami- nósavakból. A legtöbb nö­vényből hiányzik az egyik vagy a másik aminósav. Az egyetlen kivétel a szójabab, amely az összes aminósavakat megfelelő mennyiségben és arányban tartalmazza. Dél-Amerikában a tenger­parti országokban nagy meny- nyiségben rendelkezésre álló halhús feldolgozása révén ál. lítanak elő a tehéntejhez na­gyon hasonló összetételű és tápértékű folyadékot. A „hal. tejpor”, amelyet később víz­zel hígítanak fel, 65—80 száza, léknyi fehérjét tartalmaz, a legkedvezőbb aminósav-össze. tételben. Ennek is nagy szere­pe lehet abban a világméretű harcban, amelyet a fejlődő or. szágokban folytatnak az éhe­zés, a rosszultápláltság felszá­molására. T. M. Harc az epilepszia ellen Az orvostudomány már igen régen ismeri az epilepsziabe­tegséget. Talán kevés , olyan kór létezik, amely az idők fo­lyamán annyi ámulattal vegyes rémületet keltett volna, mintáz epilepszia. A betegségnek ugyanis két fő ismertetőjegye van: a görcsroham és az esz­méletvesztés vagy tudatzavar. A roham nem tart sokáig, de többnyire váratlanul jelent­kezik. A tudománynak máig sincs egységes elmélete az epi­lepszia létrejöttének magya­rázatára. Ennek ellenére ma. már elég jól „uralják” az or­vosok ezt a betegséget, állan. dó és helyes gyógyszeres ke­zeléssel szinte panaszmentes­sé tudják tenni az epilepsziá­ban szenvedő életét. Mivel az epilepsziások egész életükön át gyógyszert szed­nek, mégpedig nem is veszély, teleneket, fontos, hogy az ada­gokat helyesen állapítsák meg számukra. A hatóanyagok le­bomlását, kiürülését és ennek* ütemét eddig csak rendszeres, sokszori vérvétellel és sereg­nyi laboratóriumi vizsgálat, tál tudták ellenőrizni. Angol kutatók felfedezték, hogy a beteg nyálának elemzése alapján is sok értékes, hasz­nálható adathoz^ lehet jutni, s így kevesebb 'alkalommal kell vért venni. Az anyagcse­retermékek ugyanis — kisebb- nagyobb mennyiségben — minden testnedvben megje­lennek. Az Egyesült Államokban viszont olyan cigarettadoboz nagyságú, elemmel működő kis készüléket szabadalmaztattak, amely a benne levő elektroni­kus szerkezet segítségével villámgyorsan elemzi az agy. áramok hullámformáit, és ha epilepsziás roham várható, fény- és hangjelzést ad. A be­teg ekkor még Idejében beve­heti a röhamot megelőző gyógyszereket, lefekhet stb. A kis készülék a működéshez szükséges adatokat a fejbőrbe egyszerű sebészi beavatkozás révén beültetett miniatűr elektródáktól kapja. Szeren­csére a tudósok már . jé ideje tisztában, vannak . vele, hogy milyen típusú agyhullámokból lehet következtetni az epilep­sziás roham közeledtére. Kanadai kutatók arra az érdekes felfedezésre jutot­tak, hogy valamiféle össze­függésnek kell fennállnia a vér mangántartalma és az epi. lepsziás megbetegedés között. Erre véletlenül jöttek rá, amikor egy tizenkét éves epi- leosriás fiúnál vizsgálat alá vették a vérében levő nyom-" elemeknek a töménységét. Kiderült, hogy a mangán mennyisége a rendes értéknek még a felét sem érte el. Ez­után más epilepsziás gyereke­ket, majd felnőtteket is meg­vizsgáltak, s mindegyikük vé_ rében szintén nagyon kevés mangánt találtak. Arra nézve még nem tudtak választ adni a tudások, hogy mangánban gazdagabb táplálékkal sike- rül-e majd gyógyítani, sőt esetleg megelőzni is ezt a veszélyes betegséget. Folytatódik a kutatás „A déli-sarki komplex nem­zetközi kutatótevékenység kitűnő példája a különböző országok haté­kony tudományos együttműködésé­nek” — jelentette ki A. Tresnyikov professzor, az arktikai és an- tarktikai kutatóintézet igazgató­ja, közismert sarkkutató egy ün­nepi ülésen. BeszédébeVi hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió a „fe­hér kontinensen” végzett tudo­mányos tevékenysége folyamatos bővítésével nem követ sem poli­tikai, sem gazdasági célokat. A Szovjetunió szigorúan betartja az Antarktiszra vonatkozó nemzet­közi egyezmény valamennyi pont­ját, publikálja a tudományos ex­pedíciók eredményeit, széles körű lehetőségeket biztosít állomásain a külföldi szakemberek munká­jához, illetve átteleléséhez. Az elmúlt két évtized folyamán a szovjet tudósok igen sok terü­leten végeztek vizsgálatokat az Antarktiszon — a jég alatt fekvő rétegektől a magas légköri réte­gekig és a kozmikus sugárzásig. Hét állandó szovjet állomás és obszervatórium működik ma a kontinensen. A tudósok a leg­modernebb műszerekkel és be­rendezésekkel dolgoznak: alkal­mazzák a rakétás légköri szon­dázást. a jégsapka alsó rétegeit is elérő fúrógépeket, lokációs be­rendezéseket és számítógéneket. . Gyökeresen megváltoztak e húsz év alatt a sarkköri kutatók életkörülményei is. A faházikó­kat kétemeletes, összkomfortos, hőszigetelt épületek váltották fel. NÓGRÁD - 1980. június 29., vasárnap 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom