Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
Szociálpolitikánk időszerű kérdései (6.) 0 Felemelik-e ci korhatárt? Nyugdíjasok és a nyugdíjrendszer A nyugdíjasok létszáma — a nyugdíjra jogosító jogszabályok kedvező változása, valamint az átlagos életkor fokozatos kitolódása következtében — állandóan emelkedik. Míg 1975- évben a nyugdíjasok, és járadékosok átlagos száma nem érte el az 1,8 milliót, jelenleg megközelíti a 2,1 milliót. A nyugdíjaslétszám növekedésével párhuzamosán jelentősen növekedett a nyugdijköltség is: 1975. évben 27 milliárd forintról 1980. évben 56 milliárd forintra. Az időskorúakról történő gondoskodásnak sokféle formája alakult ki hazánkban, melyek két nagy csoportra oszthatók: pénzben: és természetbeni formákra. A pénzbe- ni ellátás legjelentősebb tétele maga a nyugdíj, illetve a járadék. Hazánkban 1975. évtől egységes társadalombiztosítási tőrvény lépett életbe, ezen belül szabályozták a nyugdíjrendszert is. E törvény legjelentősebb célja az volt, hogy 5 éven belül (azaz 1980. évre) a parasztság nyugdíjkorhatára legyen azonos a munkások- és alkalmazottakéval. Anyug- oijkorhatár fokozatosan évenként 1 évvel csökkent. Ezen túlmenően nyugdíjrendszerünk sok tekintetben nemzetközileg is élenjárónak tekinthető. kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Az utóbbi években kutatók és. szakemberek behatóan elemezték a nyugdíjrendszer összefüggéseit, keresték azokat a módszereket, amelyekkel a nyugdíjak között kialakult túlzott differenciáltság fokozatosan mérsékelhető- Ezzel egyidejűleg a lakosság körében elterjedtek bizonyos hiedelmek a nyugdíjrendszer lehetséges változtatásairól. Az alábbiakban szeretnék kitérni arra, hogy hol nem változik és hol változik majd a nyugdíjrendszer. A lakosság széles körét érinti a nyugdíjkorhatár problémája. Nálunk a korhatár férfiaknál 60, nőknél 55 év és a Minisztertanács által meghatározott konkrét munkakörökben (ún. korkedvezményes munkakörökben) ennél is alacsonyabb. Meg kell említeni, hogy a fejlett országok többségében a nyugdíjkorhatár ennél 5 évvel magasabb, sőt az országok mintegy felében a férfiak és nők nyugdíjkorhatára azonos. A jelenlegi és várható gazdasági és társadalmi körülmények figyelembevételével a következő évtizedben mégsem célszerű hazánkban a nyugdíjkorhatár felemelése és ez a kérdés ilyen formában nincs is napirenden. Ha esetleg sor kerülne a korhatár felemelésére, ismerve az érintett korosztályok egészségi állapotát, jelentősen növekedne a táppénzes-arány- szám, valamint a rokkantsági nyugdíjazások iránti igény. Jelenleg az is előfordul, hogy amennyiben a dolgozó néhány évvel van a nyugdíjkorhatár előtt és munkakörét' már nem tudja kifogástalanul ellátni, a vállalat nem kezdeményezi az áthelyezést, vagy a munkaviszony megszüntetését. Kivárják a nyugdíjkorhatár elérését, amely tény önmagában igazolható felmondási indok. Figyelembe véve) a munkaerőgazdálkodásban jelentkező követelményeket, a valóságos és a vélt munkaerőhiány problémáját — erről az oldalról sem indokolt a korhatár általános felemelése. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a jelenlegi nyugdíjkorhatár megváltozhatatlan; any- nyi bizonyos, hogy a következő évtizedben nem látszik indokoltmik és célszerűnek ezen változtatni. Ma Is sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló munkabér átlagszámításának szabályai változnak-e? Közelebbről: beszámít-e továbbra is a jutalom, prémium és a részesedés? Az 1980- január 1-től érvényes bér- és keresetszabályozási rendszer egésze feltételezhetően szigorúbb követelményeket támaszt a bérnövelés lehetőségét tekintve. így a munkahelyek egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy a munkabér egy részét szociális célokra használják és pl. nyugdíjazás előtt a végzett munkával nem arányos jutalmakat fizessenek. Ha ez így lesz, nem lesz szükség a nyugdíj alapjául szolgáló keresetszámítás változtatására. Jelenleg nyugdíjra jogosult az az állampolgár, aki a korhatárt elérte és legalább 10 év biztosított szolgálati idővel rendelkezik. Talán furcsán hangzik, de ezekben az években is több ezren mennek nyugdíjba úgy, hogy csak a minimális szolgálati éveket szerezték meg életük során. A nyugdíj mértéke függ a keresettől és a szolgálata időtől. Az alacsony szolgálati idő érthetően viszonylag alacsony nyugdíjhoz vezet. Ezért és más megfontolásokból is indokolt, hogy az említett 10 év szolgálati időt fokozatosan 20—25 évre emeljék. Erről a lakosságot időben tájékoztatják, és bizonyos átmeneti szabályok könnyíteni fognak azok sorsán, akiktől nem lehet elvárni a további munkába maradást, a magasabb minimális szolgálati Idő megszerzésért A nyugdíjasok jelentős része munkát vállal. Jelenleg a dolgozó nyugdíjasok száma mintegy 400 ezer. Mimikájukra a népgazdaságnak feltétlenül szüksége van- Ezzel egyidejűleg a szociális indítékkal létesített nyugdíjas-foglalkoztatást a munkahelyeken Miül kell vizsgálni ée hatékony valóé foglalkoztatássá kell átalakítani. (Folytatjuk) Rózsa József a MÜ.M szociálpolitikai főosztályának vezetője Esélyesek? ...Nem is lakatos, aki nem tud hegeszteni... O lyan nagy - a zaj szint, kénytelenek vagyunk az üzemrész kijáratához menni, hoigy megértsük egymás szavát Czel- leng Zoltánnal, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat X. pártkangresszuS nevét viselő, aranykoszorús címmel kitüntetett 16 tagú brigádjának vezetőjével. — Nem mindig ilyen hangos a műhelyünk. Mindig attól függ, milyen terméket gyártunk. Most sok a nyújtás és a köszörülés, emiatt van ez az éktelen zaj — indokolja az előbbit, majd így folytatja — Húsipari rakodólapokat állítunk elő. Három nap múlva a jelenlegi típus kifut. Utána ugyanezt a terméket készítjük csak más típusban. Ügy tudom, ötszáz darabra jött megrendelés. A ránkeső részt most is, akárcsak az előző időkben, a kért határidőre elkészítjük. Egyébként egyszerre több termék gyártásával foglalkozunk • . . Ennek tulajdonítható, hogy a kollektíva tagjai a műhely különböző részeiben, szerteszét dolgoznak. Zömük itt volt tanulóba segédlevél megszerzése után itt is maradtak. Akárcsak a brigádvezetőjük, aki immár 12. éve vallja magát a gyár dolgozójának. — A brigád munkája ellen eddig kifogás nem volt. — Amit ránk bíznak, azt elvégezzük, a kiadott technológiai utasítás alapján — veszi vissza a szót a brigádvezető. — Mindig? — Igen. Ha úgy látjuk, valami nem stimmel, akkor szólunk a művezetőnknek. Csak, amikor tisztáztuk a számunkra gondot okozó problémát, akkor kezdünk az új munkához, vagy folytatjuk azt, amelyiknél aggályaink voltak. De gyakori látogatóink a meósok is. Jóformán egész nap jelen vannak. A legyártott termékeket mindig alaposan felülvizsgálják, ellenőrzik. Egyetlen kis hibát sem néznek cl, mondván: a megrendelő csali a kifogástalan termékért fizet— Erre kötelezi a kollektívát a vállalat hírneve is. — Meg a miénk, az eddigi munkánk és megbecsülésünk. Az’ idén szeretnénk elnyerni a Kiváló brigád címet. — Van rá esélyük? — A termelésnél nincs gond, igyekszünk úgy gazdálkodni az anyaggal, hogy minél kevesebb legyen a hulladék. Igaz, konkrét vállalásunk erre nincs, mert gyakran változnak a termékek, ennek megfelelően a mi lehetőségeink is. Tavaly például ezer kilogramm alumínium alapanyagot takarítottunk meg. Az idén sem adjuk alább. Teljesítményünk pedig 100—110 százalék között váltakozik. Nem tetszik, de be kell vallanunk: a társadalmi munkánál viszont az időarányos teljesítéssel adósak vagyunk. Az elmaradást azonban pótolni tudjuk. Nehogy bárki is azt higgye: gondok nélkül telik a brigád napi élete, munkája, nincs, ami bosszantsa őket — Időnként előfordul, hogy nincs elég védőgáz a hegesztéshez. Emiatt akadozik a munkánk- Nemcsak nálunk jelent ez gondot, hanem más gyárakban is, mert úgy tudom, hqgy országos probléma. Ilyenkor sem esünk kétségbe. A hegesztők lakatosmunkát végeznek. Nálunk az járja: nem lakatos az, aki nem tud hegesztőn! és fordítva. Eddig négyen végeztük el a hegesz- tőtanfolyamot. öt fő pedig most ismerkedik második szakmájának, a hegesztésnek alapvető fortélyaival. A másik dolog, ami időnként vitát kavar — az anyagi ösztönzés. — Csoportelszámolás van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki egyformán is részesül a keresetből. Korábban nálunk is egyenlősdi volt. Mióta differenciálunk, azt tapasztalom, hogy ez a helyzet jobban ösztönöz a munkára. Igen, akik valamilyen oknál fogva kevesebb pénzt kapnak, egy-két hétig neheztelnek. Időközben önmagukat is meggyőzik arról, nem érdemeltek többet- í! vök igazA pásztói 2. számú napközi otthonos óvodát négy évvel ezelőtt adták át rendeltetésének a Nógrádi Sándor-lakótelepen. öt óvodai csoportban 120—150 gyermek foglalkoztatását, nevelését és önfeledt játékát biztosítják. Képünkön a kiscsoportosok uralják az udvar ötletes és kedves játékait. Tanácstagnak jelölték Hegy mindenkinek jó legyen AMIKOR először kerestem a munkahelyén, a váci pálya- fenntartási főnökségen, akkor éppen Balassagyarmaton járt- Másodszor Látkére kellett volna utána mennem. így aortán a lakásán zavarom, szabad szombat délelőttjén. A nógrádi vár aljában, az új telepen van a háza Sleng Jánosnak, aki már 1966 óta tanácstagja ennek a körzetnek. Amikor ajtót nyit, Mcsit bosszankodom magamban, merj a fiának gondolom a fürge mozgású férfit — Slang Jáaoa tanácstagot keresem — nézek tanácstalanul a szemébe. — Én vagyok, kerüljön beljebb — mondja mosolyogva. A jegyzeteimben az áll: született 1919-ben, Próbálom hatvanévesnek látni, de sehogy sem jutok tovább negyság, hogy nehéz mindenki szája íze szerint dönteni. — De nem is kell! Ha a jókat ugyanúgy bírálnák el, jutalmaznák meg, mint a kevésbé szorgalmasakat, vagy a resteket, az ellenkezne a dolgozók igazságérzetével — tetem közbe. A brigádvezető néhány pillanatig hallgat, aztán így szól. . — Sem a bér, sem a jutalom odaítélésénél nem egy, hanem több ember véleménye a döntő. A miértekre mindenkinek azonnal érvekkel és tényekkel válaszolunk. Azt tartjuk: akkor tisztázzunk minden problémát, amikor felvetődik- így volt ez a legutóbbi bérfejlesztésnél. A hegesztőknek adtak többet, mert nehezebb a munkájuk, mert a brigádban vannak még néhányan, akik nem szívesen vállalkoznak érré a munkára. A központi intézkedések megértetésében, a brigád-állásfoglalások kialakításában és elfogadtatásában jó segítőtársai vannak a brigádvezetőnek. Közéjük tartozik Jakus Jenő, Kékkői István, Báli József. Kosik István és Pásztor Zoltán. V égezetül kikívánkozik ismét a kérdés. Van-e realitása a Kiváló brigád cím elnyelésének? — Ha csak arra gondolok, hogy a gyár első számú vezetői a jók között is az elsők közé sorolták őket, akkor csak igennel válaszolhatok- A végső szót azonban továbbra is a brigád mondja ki. Kifogástalan munkájával, példás közéleti tevékenységével. (vencsz) vennél. Ahogy hellyel kínál, ahogy sebesen átcseréli a kerti ruhát kényelmesebb otthonira, ahogy vendégnekvaló után szalad —, hát senki nem mondaná rá a hat ikszet. Hogyan is mondta Foltén László főmérnök, János bácsi közvetlen főnöke? — „Húsz éve ismerem, azóta figyelem a munkáját, de soha panaszt nem* emelhetett senki rá. Azt mondják, nem is igazi vasutas az, akinek nincs fegyelmije. Az ő személyi anyagát hiába lapozgatjuk, abban fegyelmi nincsen- Hogy tán nem igazi vasutas? Nézze ezt a hosszú Ustátl Ezek a kitüntetései. Van közötte érdemes vasutas, aztán Kiváló vasutas, többször volt Kiváló dolgozó . . . Folytathatnám. Ha megnézem ezt a papírlapot, amin a munkatervét látom, nyugodtan fölvehetem a telefont és hívhatom. Ha ide az van írva, hogy ma hét óra harminctól tizenegyig itt és itt tartózkodik, akkor arra mérget vehetek. Precíz, pontos, megbízható. Nem igazi vasutas? Negyvenegy évvel ezelőtt jelentkezett munkára. Azóta is itt van”. János bácsi az emlékei között kutat. — Tizenkét éves koromban kezdődött a munka. Akkor a jenői uradalomban voltam sarlós- öt testvérem közül én, a legidősebb hogyan tanulhattam volna? Pedig Bényi tanár úr de mondogatta, - de hajtogatta: tanulj fiam! Később, amikor mégis leérettségiztem Vácott, a Sztáron gimnáziumban, bizony abból éltem, amit tőle tanultam. — Hát a vasút? — MÄR harmichatBAN kacérkodtam velük, mert itt, helyben akkoriban sem akadt biztos munka. Végül aztán harminckilencben pályamunkás lettem, az is maradtam tíz évig. Aztán tanfolyamokra küldtek, így lett belőlem oktatótiszt. Ez való nekem, mert szívesen vagyok az emberek között. Jó látni évek múltán, hogy; na, ebből a legényből lett valami és közben az is eszembe jut: az alapokra én tanítottam. Bolond üzem ez a miénk, mindig bizonyítani kell a megszerzett tudást, mert egyetlen apró tévedés már halottakat jelenthet. — Eddig a vasutas beszélt. Mit mond a tanácstag? Legyint, nevet — Bn egy ember vagyok. De, ahogy a vasút fejlődött negyven év alatt, úgy fejlődött szülőfalum Is. Aiki rég látta Nógrádot, mondjuk három évtizede, az csak a várról ismerne rá. Nagyon megszépültünk. Sorra épülnek a kényelme« családi házak. Kinek jut már eszébe a FAKSZ- lakások ideje? Igaz. a Falusi Kislakásépítő Szövetkezeit vagy ötvein évvel ezelőtt adta a kölcsönöket házépítésre. Apámék la abból az ezeiröt- száz pengőből építettek. Hanem az nem sokat változott, az évek során, hogy a falubeliek Itthon alig találnak munkát Ma Is vagy négyszázan Ingáznak.1 Mondogatom la gyakran • tanácsüMMimn, hogy valami kte Ipari Pasin, nekünk Is Jói jönne. Akkor talán nem fogynánk, hanem szaporodnánk. — Már régóta tanácstag? — Helyben tizennégy éve igyekszem intézni kinek-kinek a maga gondját, de valahogy úgy, hogy az min'dánnyiunk- nak jó legyen- Aztán hatvanhétben megyei tanácstaggá is megválasztottak. Hét évein át a számvizsgáló bizottságban dolgoztam. — Sok a gond? — Sok? — kérdez vissza tűnődve. — Építettünk óvodát, szinte a semmiből, a magunk erejével. Ez egyszerre két gondot is megoldott, mert memcsakhogy minden óvodáskorút fel tudunk venni, hanem a korszerű konyha segítségével a gyermekélelmezést Is eligazitobtuk. Temérdek sokat dolgozott a falu. Ez hát rendben volna. Nincs viszont rendben annak a kétszázötven üdülőteleknek a sorsa, amit lámértünk, a ktiz- ség határában. A víztelensé- get még csak elfogadják, mert a falu sorsa sem jobb, de villanyuk ezért már lehetne. Nem beszélve az útról, hiszen, ha esni kezd, még az ' ökrös szekér is csődöt mond. Pénzünk viszont nincs. Így aztán a telektulajdonosok szidnak bennünket, tehetetlen tanácsiakat. Pedig hát mi is üdülőkörzet volnánk, akárcsak Rótság, Bánk, vagy Di- ósjenő • . . No, de nem akarok én panaszkodni. Hiba mindenütt van, ha minden simán menne, akkor senkinek sem kéne dolgoznia, igaz? — Üjrajelölték megyei és községi tanácstagnak is. Vasút, társadalmi munka, aztán itt a kert . . . Nem sok? — NÉHA TÁLÁN IGEN. A tanácstag is, a vasutas is sokat utazik. Vállaltam, mert szeretem csinálni. Ha a nehezen mozduló, de az embereknek oly fontos dolgokon csak egy picit is mozdítani tudok, akkor megérte. És nekem már sokszor megérte. — hortobágyi —• NÓGRÁD - 1980. június 1., vasárnap 3
