Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-27 / 149. szám
Kemerovói útinapló (4.) Színházi beszélgetések — kiskoncert a munkahelyen A delegáció vezetőinek jóvóltából, va_ lamint a keme- rovói vendéglátók kedvességének köszönhetően a csoport néhány tagja „exkluzív” programokon is részt vehetett. Pontosabban saját érdeklődésének és kíváncsiságának megfelelő helyeket is fölkereshetett. Így került sor a Kemerovói Drámai Színház vezetőivel és színészeivel való találkozásra, ahol a nógrádiakat Molnár Ernő, Lipták Mária, Buda László, a tolmácsunk, Danes idősebb színész is alig lép- Katalin, s jómagam alkotta te túl az ötödik ikszet. A kemerovói pártbizottság épülete csoport képviselte. Éjfélbe nyúlóan. Nemrégiben egy űgyneve- mintegy zett színházi seregszemlén öt órán át folyt a beszélgetés vettek részt Moszkvában, ahol (ézt megelőzően Molnár Er- 128 színház közül hatot minő egy egész napos próbát nisztériumi oklevéllel tüntet- nézett meg), a tapasztalatcse- tek ki. Közöttük volt a Kernére, a barátkozás. A különös rovói Drámai Színház is. D. apropót éppen az adta, hogy a Arkagyin pedig a Bánk bán színház egyik állandó re- alakításáért a magyar Kul- pertoárszáma a Bánk bán. turális Minisztériumtól ka- így számunkra különösen ér- pott elismerést, készültek dekes volt, hogyan a bemutatókra, „milyen érzés” sorsdrámát játszani. — Először játszottuk orosz Molnár Ernő, a salgótarjáni s egyáltalán Tempress színpad rendezője egy magyar az amatőr színjátszó mozgalom és a színház kapcsolatáról kérdezett, s bizony kicsit nyelven. . éppen .né« el.pee fölkészülésre volt szükség — mondta D. Arkagyin, a társu— A legszorosabb az együtt, működés — mondták —, péllat vezető' színésze, Bánk bán dául « rendezők kijárnak” az alakítója. -A szövegkönyv ^ a Ä sínVdra természetesen nem elegendő öltenek: a darab színpadra al egy számunkra idegen ország Utasában, tanácsokat adnak, darabjának az „adaptálására”. « élj* ?yfran saját maguk a s arra is kell vigyáznunk, nehogy túlságosan a ml világunk- portoknak tanfolyamokatszer— ................... vezúnk, bejárnák a próbákra, s kisebb-nagyobb szerepeket ba „ültessük át”. Vagyis: a közös vonásokat kerestük, megtartva a magyar sajátosságokat! Sokat olvastam a szereptanulás közben Mais kapnak, később aztán közülük kerül ki az utánpótlás. A barátias hangvételű tagyarországról, a történeimé- lálkozó végül is konkrét eredről, úgy érzem teljes mérték- ménnyel is járt: a kemerovói ben sikerült azonosulnom a színház által javasolt és he- feladattal. lyi szerző által írt darabot tűz Leonyid Ulanov, a főren- műsorára a salgótarjáni Temp- dező veszi át a szót: ress! — A közönség nagy sikerrel fogadta az előadást, sok ezren ☆ ☆ ☆ nézték meg. A kritikusok is egyöntetűen jónak ítélték a A másik „saját szervezésű” rendezést, s a színészek játé- kirándulás az alig kéteszten- kát. Egyébként nagyrészt mai dós filharmónia épületébe darabokat tartunk műsoron... vezetett, csoportunk muzikális de a Bánk bánnak biztos he- lelke irányításával, a balassalye van! gyarmati zeneiskola igazgató Ezután a színház múltjáról, helyettese, Ember Csaba közjelenéről érdeklődtünk. Szí- reműködésével. nészek, rendezők egymásnak A 920 férőhelyes, modern adták a szót, így kerekedett vonalú és csodálatosan szép ki az összkén. E szerint a belső építészeti munkálaté negyvenhatodik évadját játssza létesítmény az egyik legnép- a társulat, s 19 éve a mostani szerűbb hely Kemerovóban. színházépületben, amely mind Itt működik a híres Kuzbassz ■nagyságra, mind pedig a fölszereltséget nézve bizton állegyüttes, amely a környék folklorisztikáját tűzi műsorája a „magyar színvonalt”. Je- ra. Száztagú szimfonikus ze- íenleg 47 színész van alkal- nekar, s nyolcvanfős kórus mazásban, közülük nyolc ér- gondoskodik a komoly zenét demes művész. Meghökkentő kedvelők igényeinek kielégí- az átlagéletkor: 32 év, s a leg. téséről. Két dolog lepett meg bennünket, miközben a koncert- és próbatermeket jártuk be, s a filharmónia munkájáról, hatásáról beszélgettünk. Az egyik az volt, hogy az itt dolgozó művészek gyakran „hakniznak”, ami egészen más tartalmú, mint nálunk. Azt jelenti,- hogy például reggel hatkor, munkakezdés előtt, vagy éppen délben, az ebédszünetben zenészek egy csoportja 20 —25 perces kiskoncertet ad — a munkahelyen! Tehát a munkások nemcsak akkor hallhatnak zenét, ha hét végeken éppen elmennek egy-egy koncertre, hanem maguk a zenészek „szállítják”, mintegy munkakedvcsinálóként is a muzsikát. A másik dologra akkor figyeltünk föl, mikor az épület falain több rockegyüttes plakátját láttuk. Számunkra kissé furának tűnt, egy komoly zenei létesítményben mit keresnek a popzenekarokat népszerűsítő plakátok. — Miért ne? — kérdeztek vissza. — Hiszen a jó gitárzene, a színvonalas műsor, a show igen népszerű a fiatalok körében. Márpedig ha így van, akkor föltétlenül helyet kell nekik nyújtanunk! Egyébként ezek a koncertek nagyon fegyelmezetten, rendben zajla. nak lé. ☆ ☆ ☆ Átgondolva, mennyi mindenről nem esett m^g szó és mennyi mindenről magunk sem szerezhettünk élményeket, úgy tűnik, ez az út, amelynek most néhány mozzanatát megpróbáltam sorokba önteni és az élményekből egy keveset ezzel „megörökíteni”, te. hát az a? út legfőképpen arra szolgált, I hogy 'megismerve a kemerovói embereket, azok életét, munkáját itthoni boldogulásunkban segítségül legyen. És ez elsősorban csak azokon múlik, akik részesei lehettek. Tanka László Primőr-krimi Szaporodnak az újságcikkek zöldség-ügyben. Naponta napvilágot lát egy-egy nyilatkozat, miszerint ,,kevesebb a felhozatal”, késik a szabadföldi termék. Azaz, a piacok standjain é^ az üzletekben kínált mostani portéka drága. Igaz is, a bevásárolni induló háziasszony hátán feláll a szőr, ha az ártáblára néz, s ennek állítólag egyedül az időjárás az oka. Vagy mégsem? A DOKUMENTUMOK A 11091-es számú ..Felvásárlási jegy” megfelelő rovatában feltüntetett 32 forintos termelői árat az 52 forintos eladási árból „számították” ki. Azaz: minden kilogramm paradicsomból kereken 20 forint fedezi” a közvetítő áfész költségeit, a vásárló tehát 38,4 százalékot a kereskedelemnek acL A 11090-es Felvásárlási jegyen megvásárolt uborka árából 33,3 százalék a közvetítőé, a 24 forinttal kifizetett árút 36-ért értékesíti! De volt ez még szebb is! 018050-es jegy: 20 forint a 36 forintos uborkáért, az árrés 44,4 százalék! A képlet világos — csak éppen a borsos áron okkal berzenkedő vevő nincs vele tisztában —: a termelő és a kereskedő majdnem risztek Fifti-fifti? MILYEN ALAPON? Világosabban: ki mit adott ezért? A termelő megvette a palántát drága pénzen. Fűtött jnem olcsón, s egyáltalán viselte az oly sokat emlegetett .,megemelkedett termelési költségeket”. S hogy dolgozott szakadásig? Ezt ne is emlegessük, akár csak az átvirrasztott éjszakákra is jobb nem emlékezni. S a szövetkezet? Állítólag ő a termeltető és a szakmai irányító. De. ahogy Farkas Berci nem látta a fóliasátrakat, úgy az áfész szakembere sem volt kíváncsi rá, hogy egyáltalán el van-e palántázva; nincs-e baj, betegség-károkozó; hogyan boldogul a laikus, vállalkozó kedvű termelő. Az áfész csak „teríti” a készet. Az* egész gyakran a Felvásárlási jegy kiállításából áll, helyben pedig eladják az árut — 30—40 százalékért! Szóval, „szervezik” az értékesítést. ZSÁKBAMACSKA Megintették a felvásárlót, szabálytalanul jár el. A leadott tételeket ugyanis azonnal ki kell fizetni, csak éppen árközlés nélkül erre aligha képes. Az áfész-központ mulasztásáért a .,helyi” embert molesztálják tehát, de az ellenőröket ez aligha érdekli. Igaz, más osztályhoz-fő- osztályhoz-csoporthoz; más főnökhöz, főnökhelyetteshez, a főnökhelyettes helyetteséhez tartoznak. Az egyik dolgozó írja az ellenőrzési könyvet, a másik pedig nem közöl árat. Mit számít a rendelet: az átvétel előtt tudatni-közölni-kiírni kell a felvásárlási árat. Majd jön napokkal később egy kézzel írott fenci, amikor a kistermelő megtudja: „mi van a zsákban.” A .,HATALOM HANGJA” A helyi felvásárlót megint kioktatták. Kernén yen-ráme- nősen, ellentmondást nem tűrő hangon utasította a központ: a 30—40 százalékkal csökkentett árból vonjon le további 3 százalékot a szakcsoport közös alapjába. Ö, szegény, hiába érvelt, hogy éz divatjamúlt, szabály- ellenes. A központban egyetlen „szakembernek” sem jut eszébe’ hogy elővegyen egy szerződést, amelyen ez is áll: ,,A 3 százalékot a közös alapba az áfész fedezi.” Világos magatartás: nyúzzuk le a termelőnek még a bőrét is. Az jrott szó smafu, az áfész csak arra emlékszik a szerződésből, ami neki kedvező. S a rend? Moso- lvognivaló, hogy a termeltető apparátus arra sem emlékszik fél év múltán, mi van a szerződésben. Persze, ők fogalmazták! KÖZJÁTÉK Községi vezetővel beszélgetünk az utcán. A cseresznyét, majd a fóliásokat hozza szóba. Elhülve hallgatja a százalékokat, az árrést. — Nem igaz! — ez az első reagálása. Mondom: felvásárlási jegyek bizonyítanak, cáfolhatatlanul. — Akkor sem igaz. Sok volt ezen a területen már eddig is a zűr. Többször tárgyaltunk az áfész vezetőivel. A minap éppen az áfész- elnök jelentette ki többek előtt: .,az árrés a mindenkori értékesítési ár 20 százaléka”. Tanulság? Van két árrés. Az egyik szóban, a másik papíron. KÖVETKEZMÉNYEK A. kistermelő a n-i üzemben értékesíti az áruját. Nem nehéz, előre csomagolja kívánság szerint, a szerződéses buszjárat meg elviszi, amikor a kistermelő munkába megy. B. is a munkahelyén értékesít. Kosárból. Lehetne sorolni C.-t. D.-t és így tovább. Természetesen megszegik a szerződést és természetesen nem írok neveket. De bizonyíték van! Ezt tudná maga az áfész is, ha embere valaha látta volna a sátrakat. A paradicsom ériiá, szedhető az uborka — csak éppen még nem adtak le belőle az áfész-nek. — Egy kilót se. Ezután sem,- amíg ilyen erkölcstelenül nagy az árrés. Eladom mind az üzemben, néhány forinttal olcsóbban, mint a kiskereskedelmi ár — így A. A NAGY BULI X. az utcán von félre, úgy beszél, mintha az akácfának is füle lenne. — Kár dühöngeni, vannak boltok, ahol szívesen fogadják a paradicsomot. Be- viszerh a hölgyekhez és eladják a napi árban, nincs árrés. — Van toll a hátamon? A két szép szemedért teszik? — Na, nemi Mondjuk... 10 százalék az övék... Szóval, csütörtökön mehetek a te paradicsomodért is? Szívesen továbbítom. Hja, kérem, sok mindenről mesél gz a tény. hogy az egyik kistermelő sátrából elmegy az áfészhez 10 mázsa paradicsom, a másikéból pedig három... négy. S a többi? Bizonyára megeszik otthon. Jó étvágyuk van. „TANULSÁGOK” Az elsőhöz nem is kell idézőjel. E szerint: a vásárlásra kényszerült vevő a fentiek ismeretében ..nemcsak” a termelőt szidhatja a magas ár miatt. S, hogy mindez kinek a zsebére megy — az nézőpont kérdése. Először: „megvágják a termelőt”. Másodszor: ..kilopják a vevők — a nagy többség — zsebéből a pénzt”. Aligha lenne azonban indulat a termelőkben, ha azt látnák, hogy a — történetesen — 32 forintért felvásárolt paradicsomot 40-ért értékesítik. ötvenkettő helyett. S a leglényegesebb: e kedélyborzoló, s aligha magyarázható árréssel susmusra, szerződésszegésre. tisztességtelen utakra kényszeríti a termeltető áfész a termelőt. Igaz, a vevő ebből mit sem yesz észre. A buli árát is ők állják. A piaci árat a kényszerű ügyeskedés befolyásolja a legkevésbé. Mármint lefelé, természetesen. A bizonyítékokat szolgáltatta a pásztói áfész. S az illetékesek figyelmébe ajánlja : Kelemen Gábor />^VVA/\^VV<\A»OAXVVO/>X\/VOfV'V'»0/VO/VO/VO/VO/VO/VA/\XVVO/V'\/'»/VV'W/\/\XV/V'W'\/,vn/VO/vA/VO/X^VVOA^VVO/'c'VX.'VVO/V'VVO/V'VV'V/V'VV'V/v. Tanácsok jubileuma Az életben az ember egyik legkitartóbb társa — a tanács. Való igaz: amikor egy kisgyermek megszületik, itt jegyzik be az őseinket is a lajstromba vett anyakönyvbe. Felcseperedvén, innen egyengetik, s kísérik figyelemmel az útját az óvodától az iskolai végzésig, majd a felnőtté váláskor a helyi tanácsnál kerül fel — egyebek között — a választói joggal rendelkezők listájára. Mit több, itt áll majd ifjú feleség-, vagy férjként a nemzetiszínű vállszalagot viselő anyakönyvvezető elé. hogy kimondja élete párjának a boldogító igent. Aztán az első, majd második gyermek megszületésekor kezdődik élőiről — vagy inkább folytatódik tovább — az egész kör, amíg csak az ember él... A mai tanácsok — hivatalosan fogalmazva: a helyi ön- kormányzati és népképviseleti szervek — elődeit három évTACSKÖ Mozgalmas volt az elmúlt hét. Hétfőn reggel ismerősöm telefonál. Nyoma sincs hangjában a felháborodásnak a tapasztaltak miatt, nem először találkozik ilyen jelenséggel. Egy kerékpártartozék borzolta némiképpen idegeit, amelyek köztudott kötélből vannak. A jármű fékberendezése hibásodott meg, filléres apróságra lett volna szüksége. Elballagott hát a megyeszékhelyen a szakboltba, ahol közölték vele: a Tacskó nevű, 1900 forintért vásárolt bicikli meghibásodott alkatrészét ne keresse. Ajánlanak helyette egy komplett fékberendezést, amelyben az a mütyür is benne foglaltatik — hatvanhárom forintért. Pénztárcája még ki is bírta volna, csak a logikája nem. Ha valami apróságra van szüksége, miért tartalékoljon olyat, amit talán másnap újabb kerékpár-tulajdonod keres■ Cseppecskék IDŐMÉRÉS Nem járnak mindig együtt az órákMegnyugtattam, újszerű kezdeményezésről van szó. Mert. ha azonnal két Tacskót szerez be, gyermekjáték megreparálni a hibát. Azon nyomban megszüntethető bármiféle cikk alkatrészellátása, mihelyst egyazon időben azonos típusú és üzemképes hűtőszekrényt, színestelevíziót, Trabantot vagy Tacskót vásárol. Ha meg nem tetszik, járjon gyalog. BESZÉD Három fontos tanácskozás zaj. lőtt egymást követő napokon. Komoly témák, felkészült előadók és nem kevésbé felkészült hozzászólók követték egymást. Hosszúra nyúlt megbeszélések voltak. Fegyeimezet'er zajlott le minden, az összes kellék bizto_ sítva volt, egy dolog kivételével — az élőbeszéd hiányzott. A hallgató jóindulattal, két kezén meg. számlálhatta volna a tucatnyi szereplő, felszólaló közül kik vették a „bátorságot”, s adták elő mondókájukat mellőzve a felolvasást. legfeljebb jegyzeteikbe pillantottak bele néha Az utolsó sorban valaki halkan megjegyezte: „Ha kötelezően előírnák, hogy ezeken a tanácskozásokon mindenki szabadon beszéljen, rengeteg papírt takaríthatna meg a népgazdaság, s az értekezletek, gyűlések is jóval rövidebbek, alkalmasint talán érdekesebbek lennének.” Mintha némelyek azt hinnék, különb hozzászólást várnak tőle, a vitaindítót tartónál, holott a vastag közhelyburokba öltöztetett szövegben el-eltűnik a lényeg. Mindegyik ülésen választottak is: tisztségviselőket, bizottságokat. Hihető, liogy jogszabályok írják elő a formaságokat, de az is hihető, hogy azok a résztvevők, akik maguk is választottak kivétel nélkül az elmúlt fél évben — nem is egy alkalommal — ne lennének még tisztában a szavazás módjával. Ha n ■meg kell kérdezni, klvániák-e ismertetni a szavazás módiát. Az idézett tanácskozásokon a válasz előre tudott lehetett volna: nem! A fiúk első osztályosok, pontosabban, amint ők már mondják, másodikosok, hiszen elkezdődött a vakáció. Nyaruk javát a napközis táborban töltik el. A szülők vigyázzák, amíg a buszra várakoznak a város szivében. Többször is megkérdezik, mikor i érnek vissza a tóstrand mellől. Mondják, pégy húszra. A pöttöm legény már előtte negyedórával ijedten ácsorog a buszmegállóban, letették. Még senki nem várja. Másnap a szülő már négy órára ütemezi, hogy elébe siet a csemetének, de megint elkésett. A srác már háromnegyedkor otthon! Csenget. Szülő! Ha bátortalankodsz korai önállóságra szoktatni csemetédet, bízd a napközire! Az órákat azért nem árt pontosítani! M, Sz, Gy. tizeddel ezelőtt hívták életre. Szocialista közigazgatásunk: az eltelt .30 év alatt felnőttkorba lépett. Joggal és okkal állíthatjuk, hogy ez a fejlődési periódus nem volt mentes az átmeneti ellentmondásoktól, a néha szélsőségesnek tűnő felfogásoktól. A szenvedélyes vitákkal, a sok-sok átszervezéssel járó, s a bürokratizmus elleni harc jellemezte útkeresés — úgy tűnik — napjainkra eredménnyel járt: a helyi tanácsok önállóságot kaptak, olyan kezdeményezési és végrehajtási lehetőségét, amely a jövőben a központi irányítással összhangban, azt kiegészítve, s arra alapozódva fejlődhet tovább. A fejlődésnek biztos alappillérei vannak. Egyike ezeknek a közelmúltban létesített, Államigazgatási Főiskola, ahol a ma és a holnap tanácsi, közigazgatási szakembereit képezik, a szó szoros értelmében — felső fokon. A másik fontos alappillér a megyei, illetve a helyi tanácsok összefogása, együttműködése. A kölcsönös segítségre, támogatásra. a tanasztalatcserékre, a jó módszerek elterjesztésére nagy szükség van a községek és a városok között. Mert együtt könnyebb a közért, a község lakóiért, az állampolgárok ügyének gyors és korszerű intézéséért tenni — a tanácsoknak is. i S ha holnap, vagy a jövőben belépünk a tanács épületébe, higgyük el — még ha itt-ott akadozik is a gépezet — az ügyintézők, a szakemberek zöme együttérzően, segítőkészen áll rendelkezésünkre. Hiszen nem kevesebb, mint harminc esztendő tapasztalata sarkallja őket Nógrádban is erre... Sz. I. NÓGRÁD — 1980. június 27., péntek 5
