Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-25 / 147. szám
/ Kemerovói űt'na^ó (2.) Ify eséssé csáf, s néhány ifié* Kortörténeti dokumentum: 1968-ban járt először KISZ-delegáció Kálovits Géza vezetőiével Kemerovóban, immáron tehát 12 évre nyúlik vissza a testvérkapcsolat Második napi programunk első részében „fakultatív” városnézésen vettünk részt. Né- hányan ekkor kerítettek sort rubeljeik számának alapos csökkentésére, s hogy mindenki kellőképpen vásárolhasson, a város egyik legnagyobb áruháza nyitás előtt egy órával már a magyar csoport rendelkezésére állt. Egyesek a játékpultnál, mások a souvenirnél, s voltaik, akik a technikai-szerszám részlegnél böngészgettek, mígnem ízlésüknek és tárcájuknak megfe_ lelő „kemerovói ajándékkal” távoztak. Azf hiszem, a legszebb (és legdrágább) ajándékot Madarász Lászilóné vette: egy gyermeknagyságú , Misa mackót — ha emlékezetem nem csal 600—700 forint értékben. A Kuzbassz szálló felé bandukolván jutott időnk és alkalmunk „belecsöppenni” a város hétköznapi életébe, megnézhettük a kirakatokat, az épületeket, sőt még a kiváló orosz teát is megkóstoltuk. Ami a város utcáiban, legalábbis számunkra megragadó volt: a széles, parkokkal, fákkal szegélyezett, . hangulatos utak, a két-három-négy emeletes, masszív, erőt sugalló házak, s. a hagyományos épületeket imitt-amatt fölváltó, vagy éppen hozzájuk harmonikusan illeszkedő modern vonalú létesítmények. Az egyik legkorszerűbb ilyen épület az 1978 tavaszán átadott filharmónia (erről később még szó lesz.) • És milyen az orosz tea? Nem hiszem, hogy szavakkal egyáltalán megközelítőleg is ecsetelni lehet az illatát, ízét, zamatét — teljes mértékben igazuk van az itthoni reklám- szövegeknek, amelyek azt hangoztatják, hogy a Szovjetuniót vétek megjárni tea- kóstolás nélkül. Nos, mivel ez oldottabb hangvételű beszámoló, elmesélhető az .első .csajka” csaj (tea) története. Amikor is néhány komszomolista vendégeként egy népies hangulatú, faborítású teázóba tértünk be, ahol az első csésze csáj íze meglehetősen hódító volt és hasonlítóit valamiféle italhoz... de ezt még akikor nem tartottuk ildomosnak „nyíltan” megkérdezni szovjet barátainktól, hátha kiderül, hogy az igazi orosz tea íze valóban hasonlít a konyakéhoz... „Indi_ rekte” érdeklődtünk hát milyenféle teát tisztelhetünk poharunkban, hol lehet ezt vásárolni, s netán mennyit lehet ebből Magyarországra bevinni és így tovább... Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott ránk, amikor a legnagyobb komolysággal „bevallották” a kegyes csalást: jóvoltukból fél deci brandy- ízesftőt is tartalmaz a teánk. S ha már erről esett szó, valamit az orosz ételekről is. Szállásadóink udvariasságát Hzonyítja, hogy á nemzeti eledelek elkészítésénél figyelembe vették, hogy azt közép-európai gyomor fogja emészteni, s ennek megfelelően ízesítették. Sokunknak kedvenc étele lett a scsi (káposztaleves), a borsos (a cék- lás káposztaleves), a kotletit (fasírtféleség), a pelmenyi (a szibériai húsos derelye), a különféle ribák (halételek), s osztatlan sikert aratott a morozsenoje, vagyis az orosz fagylalt. Minden étkezést valamilyen előétellel kezdtünk és teával fejeztünk be, S még egy apróbb észrevétel: az éttermekben, vendéglőkben, teázókban, presszókban, tilos volt a dohányzás. ☆ ifir ☆ A délutáni program során a területi Komszomol épületébe látogattunk el. Előbb rövid tájékoztatót hallhattunk a mozgalom múltjáról, jelenéről, teendőiből, majd kérdésfelelet formában társalogtunk. A kétszeres Lenin-renddel kitüntetett területi Komszo- mól tábora 368 000 fiatalt tömörít a 3600 szervezetbe. Az alsó korhatár 14, a felső pedig 28 év, ríjint mondották, ez idő alatt a fiatalok jó része a mozgalomban bizonyig s fölveszik az SZKP-ba. — A legfőbb kincs ,az ember — mondották többen és többször Ls, s ez nemcsak a szavakból érződött ki, hanem azon tényekből is, melyekkel bizonyították a komszomolis- ták erejüket, például azzal, hogy a munkahelyi kollektívák . többsége már most teljesítette a X. ötéves tervét.ifi ii¥*m Később, beszélgetve a magyar csoport néhány résztvevőjével, általános véleményként1* fogalmazták még, hogy a kemerovói komszomolisták talán legnagyobb erénye az a saenvedélyesség, mozgalmi elkötelezettség, ami nemcsak mindennapi munkájukat hatja át, hanem jelen van a közvetlen beszélgetéseken, a baráti 1 fogadásokon, egyszóval emberi tulajdonságuk alapeleme. Meglehet, furcsán hangzanak az elmondottak, de hová is akarok kilyukadni? Tulajdonképpen. ahhoz a konzekvenciához, ami a kemerovói kornszomolistákkal töltött néhány nap után egyértelmű lett, nevezetesen,'hogy ifjúsági mozgalmuk sikerének mozgatórugója: a meggyőződés. Ez a kútfője és egyben feltétele prbgramjuknak — az elképzeléseik, terveik, akcióik ebből a szándékból táplálkoznak, s ezért is kap. zöldutat minden kezdeményezésük. Mert hiszen a lelkesedés, a hit, ahogy mondani szokás már fél siker. Az egyik leghasznosabb találkozó volt ez, amelyen igaz röpködtek számok, adatok is, de a lényege az volt, hogy ki-ki átgondolva az itthoni ifjúsági mozgalomban betöltött szerepét és lehetőségét némiképp frissült erővel, lendülettel lásson munkához: azt a néhány ötletet, tapasztalatot, amelyet ott megfigyelt — módus vivendi — itthon alkalmazza. Következik: Múltidéző találkozások. Tanka László Az együttműködés útjai Interjú Kúrák Vladóval, a SZiSZ besztercebányai területi bizottságának első titkárával Mint hírül adttik a napokban megyénkben tartózkodik a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség besztercebányai területének delegációja. Háromnapos ittlétük során — a KISZ Nógrád megyei bizöttságának vendégeként — a megye ifjúságpolitikai munkájával, annak időszerű kérdéseivel, a mozgalom helyzetével és feladataival, valamint néhány nagyüzem tevékenységével ismerkednek meg. A zsúfolt program ellenére Kúrák Vladó, ä besztercebányai területi SZISZ-bizottság első titkára, a delegáció vezetője szívesen vállalkozott arra, hogy lapunk munkatársának kérdéseire válaszoljon. — A nógrádi fiatalok közül bizonyára sokakat érdekel, hogy jelenleg milyen létszámmal. szervezett, séggel dolgoznak a szlovák SZISZ-esek. Arra kérem, röviden mutassa be a besztercebányai terület ifjúságntozgaltni mun. káját. — A tizenhárom területi egység közül b mienk a legnagyobb. Sorainkban összesen 165 ezer fiatalt számlálhatunk, míg a pienirok tábora jelenleg 180 ezer kisdiákból, áll. A SZISZ szervezettségi aránya eléri a 45 százalékot, ám annak ellenére, hogy ez a nemzetközi összehasonlításokban is' tekintélyes szám, további teendőink között szerepel a bővítés. Egyébként évente mintegy 10—12 ezer fiatal lép be szervezetünkbe. Jelenleg a tagság 53 százaléka tartozik a munkásosztályhoz, s a jövőben is ezt az arányt kívánjuk megtartani. Fiataljaink munkáját bizonyára hitelesen minősíti, ha megemlítem, hogy szorgalmuk eredményeképpen a SZISZ besztercebányai területi bizottsága az elmúlt Időszakban két jelentős kitüntetést is kapott: a Vörös Zászlórendet, valamint a „Legjobb területi szervezet” címet. De alapszervezeteink, bizottságaink, szocialista közösségeink is számos elismerést mondhatnak magukénak. , . I — Milyen helyet foglal el a SZISZ, programban a gazdasági munka? Hogyan segítik a tervek telje, sítését? — Akárcsak a KlSZ-nél, nálunk is első helyen jelöljük meg a gazdasági feladatainkat. Országunk Is jó néhány gazdasági nehézséggel küzd, a hatékonyság, a termelékenység növelése ugyancsak sürgős teendő. Ettől függ életszínvonalunk alakulása és az ifjúság boldogulása. Nos, azt hiszem, akikor teszünk a legtöbbet, ha sajátos lehetőségeinkkel és eszközeinkkel a kedvezőbb termelési eredmények és a magasabb életszínvonal elérésén munkálkodunk. Ügy érzem, minden lehetőséget megragadunk a segítség- nyújtásra a szocialista ifjúsági brigádoktól kezdve a mezőgazdasági munkálatokig. ' — A besztercebányai terület 65 százaléka hegyes vidék, mely enyhén szólva nem a legalkalma. I sabb a földművelésre. Hasonló gond van Nógrádban is, kérdésem az: a Szlovák fiatalok mit tehetnek a föld hasznosításáért? — Valóban sok fejtörést okoz nekünk ez a természeti adottság, amelyet, ha megszüntetni nem is, de enyhíteni lehet. Mit értek ez alatt? Mivel a hegyes-dombos helyeken gépekkel nem lehet boldogulni, így főként kézi és alig „kapható” nehéz fizikai munkára van szükség a szálas takarmányok begyűjtéséhez, melyek termelésében egyébként országos viszonylatban is az élen állunk. A SZISZ e munkálatok lebonyolításához a mezőgazdasági dolgozókon kívül üzemekből, gyárakból, . tanintézetekből szervez fiatalokat, akik hét végeken, szombaton és vasárnap végzik á begyűjtést. — Pénzért vagy társadalmi munkában? — Részint pénzért, de az esetek többségében ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak. Ezt továbbfejlesztendő, kialakítjuk az úgynevezett patroná- lásí rendszert, egy-egy üzem, iskola rendszeresen ugyanazt a területet, gazdaságot segíti. Tervünk, a hektáronkénti 6Q mázsa takarmánytermés elérése. — A gazdasági épi- tőmunka után ejt. sünk szót a szabad időről. Nálunk, úgymond’ krónikus gond a munka Utáni néhány óra tartalmas, hasznos eltöltése, Mi a helyzet Szlovákiában? — Sajnos, minden igyekezetünk ellenére nálunk sem rózsásabb a helyzet. Kevés az ifjúsági klub, s némelyütt gyakran kihasználatlanok a meglevő lehetőségek is, a fiatalok egy része pedig nem tud élni az adottságokkal. — Ismeretes-e a „csövesjelenség”? (Kúrák Vladó nem érti pontosan a kérdést, a tolmács szinonimákat használ, végül is a „hippi” értelmezésben maradunk, -ami ugyan mást jelent, de a válasz voltaképpen a csövesekről, a perifériára került fiatalokról szól.) — Akadnak fiatalok, akik több oknál fogva, erre most nem térek ki, az élet dolgairól meglehetősen szélsőségesen vélekednek, s magatartásuk is gyakran megbotránkoztató. De hangsúlyozandó, hogy számuk csaknem elenyésző, s a fiatalok többsége becsülettel, tisztességgel végzi munkáját. A törpe kisebbségű „csövesek” ellenére kötelességünknek tartjuk, hogy átnevelve, megnyerjük őket a mózga- lom ügyének. Egyetlen- meg- tévedt fiatalról sem mondhatunk lé! — Gondolom, az utánpótlás biztosításának egyik forrása a politikai képzés. Mennyien vesznek részt ezen? — A SZISZ-tagság 95 százaléka rendszeres oktatásban részesül. De az elmúlt évben például hét és fél ezer mozgalmon kívüli fiatal oktatásat is megszerveztük, s ez a szám az idén eléri a tizenkétezret. Ügy tűnik, ez az oktatást forma mintegy előiskolának is kiváló, a résztvevők többsége majd SZISZ-tag lesz. — Térjünk most ót Besztercebánya és Nógrád kapcsolatára. Hogyan ítéli meg az együttműködést? — Nagyon, örülünk; hogy a baráti szocialista országokkal gyümölcsözőek kapcsolataink. Éppen e hónap végén utazik egy delegáció az NDK- ba, nem sokkal később hozzánk jön egy lengyel és egy bolgár küldöttség, most pedig mi vagyunk itt Nógrádban, hogy a több éves együttműködésünket tovább gazdagítsuk. Ezeket a tapasztalat, cseréket arra használjuk föl, hogy egymás helyzetével, teendőivel behatóbban megismerkedjünk, ‘ adjuk át a tapasztalatokat, s a két nemzet kultúráját kölcsönösen népszerűsítsük. Múlt év végén járt Besztercebányán Füssy József, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első tit. kára, s akkor írtuk' alá az újabb együttműködési megállapodást. Ebben szerepelnek, egyebek között táborozási - csereakciók, művészeti csoportok látogatásai, propagandisták tapasztalatcseréi, ifjúsági találkozók rendezése. I — Végezetül: most jár másodízben Salgótarjánban. Milyenek a benyomások, s mi a véleménye a programról, a vendéglátásról? — Két évvel ezelőtt voltam itt először, őszintén megvallva, nagyon kellemesen meglepett az a sokszínű fejlődés, amit látogatásom során tapasztalok. Különösen tetszik azépülő-szépülő Beszter- ce-lakótelep. Programunkkal nagyon elégedett vagyok, sok érdekességet ígér, s úgy érezzük, vendéglátóink mindent megtettek azért, hogy kellemes élményekkel, hasznos tapasztalatokkal térhessünk haza. — Köszönjük a beszélgetést. T. L. beszélgetés békéről, munkáról... Van Lettországban egy emlékmű, ahova nem virágot, hanem gyermekjátékokat visznek az emberek. Megszámlálhatatlan babát, képeskönyvet, autót, játék kutyát,. mackót, homokozólapétot... Ezen a helyen valamikor a második világháború éveiben gyermekkoncentrációs tábor volt. Kétévestől tizennégy évesig ide gyűjtötték össze Európa sok-sok országából a náci birodalom legifjabb „ellenségeit”. Azzal a céllal, hogy vérüket adják a német katonáknak. Ha már annyira legyengültek, hogy járni sem tudtak, megölték őket. Emlékművet állítottak az egykori tábor helyén. Az emlékmű Is különleges, gyermekszívdobogás hallatszik. Egyetlen idegenvezető sem tudna ennél többet mondani a háború borzalmairól... Dr. László Mária főorvosasszony hozzáfűzi az elmondottakhoz, hogy ezt a történetet már sokszor és sok helyütt elmesélte. Mindenkor, ha békéről, békemunkáról, összefogásról esett szó. A balassagyarmati főorvosnő tágja az Országos Béketanácsnak. Nemrégiben kapta meg közéleti tevékenységéért a békeemléklapot. Immár harmadik alkalommal. A szobájában, ahol beszélünk, mikroszkóp, metszetek, jegyzőkönyvek, írógép. A főorvosnő nem áll közvetlenül a betegágy mellett, mégis kapcsolatba kerül a kórházban fekvőkkel. A kórszövetan- és a kórbonctani osztályt vezeti. Valamikor gyermekorvos akart lenni. Amikor végzett az egyetemen, piég az volt a divat, hogy irányították a hallgatókat. Így került Balas-* sagyarmatra. — Azzal a szilárd elhatározással, csak addig leszek itt, amíg szakvizsgát szerzek. A gyermekosztályon éppen nem volt hely, így lettem kórboncnok és a kórszövettan orvosa. Ennek éppen harminc esztendeje. Ma már mosolygok akkori önmagámon. Hihetetlenül szép és érdekes, amit csinálok. Mikroszkóppal szolgálom a gyógyítás munkáját. Közel tizenöt esztendeje, hogy tagja a béketanácsnak. Amikor felszólal — legyen az, bármilyen összejövetel, értekezlet, tanácskozás — mindig szívesen'hallgatják, mert' érdekesen beszél. A „mondó- káját” fűszerezi egyérji élményekkel. Például, amikor az elmúlt nyáron Svédországban járt, látott egy békefelvonulást. Abban az országban, ahol két évszázada nem volt háború, nem is ismerik annak közvetlen szörnyűségeit, legalább húszezer ember vonult fel zászlók alatt, népviseletben. Hogy kifejezzék békevágyukat. — Hiszem és vallom, hogy minden becsületes ember csakis és kizárólag békét akar. Csöndesen, boldogságban, szépen élni, nevelni gyerekeket, nagyokat kirándulni, élvezni az élet szépségét. Májusban a béke és barátság hónapjának idején, mindig többet beszélünk a békéről, idézzük a győzelem napját, emlékezünk. Ez jó dolog, mert a fiatalokkal, azzal a nemzedékkel, akik már békében születtek, ugyanúgy meg kell ismertetni a háború keservét és -szörnyűségeit, mint ahogy azok ismerik, akik átélték. Tudják és érezzék, hogy fel kell emelniük a szavukat, ha ezt a békét veszély fenyegeti. Mond egy példát. Ma már sehol a világon nem kell oltani himlő ellen, mert az or. vostudomány gyakorlatilag legyőzte ezt a súlyos betegséget-. A kutatóorvosok tíz esztendő alatt annyit költöttek mindenre, mint amennyi a Világ egyetlen napi fegyverkezésének összege... A munkája mellett a legnagyobb örömöt és boldogságot a két kis unoka jelenti. Háromévesek, ikrek. Annyira egyformák, hogy amikor az útlevelét intézte, hogy vele is utazhassanak a gyerekek, csodálkozva kérdezte a tisztviselőnő, miért hozott ugyanarról a gyerekről két fénykép pet?... Kórház, család, otthonj nyaranta a nagy utazások, tulajdonképpen ez tölti ki az életét. A mikroszkóp pedig,1 amely mellett naponta soksok órát eltölt, gyógyító eszköze. — cse — NÓGRÁD — 1930. június 25., szerda a
