Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
Összefonódó feladatok Húsz éve a poszton Beszélgetés egy pedagógusszakszervezeti titkárral Érdekképviselet, lelkiismeretesen végzett szakszervezeti munka — ez a termelővállalatoknál, gazdasági munkát yégző üzemekben egyszerre jelenti a dolgozók képviseletét, élet- és munkakörülményeinek javítását és a minőségi munka feltételeinek megteremtését. Napjainkban nagyobb igényeket támaszt, egyre több felelősségei jár a szakszervezeti funkciók ellátása. Nem csupán a produktív szférában van ez így: az oktatásügy területén is megnőtt a jelentősége a szakszervezeti munkának. A tavaszi „tisztújítás”. a nemrégiben lezajlott megyei igazgatói értekezlet után, (ahol az egyik délutáni szekcióban a szakszervezeti tisztségviselők, titkárok körében ismertették a feladatokat, az új tanév során várható tennivalókat) — és a pedagógusok szakszervezete Nógrád megyei bizottságának küldöttközgyűlése előtt beszélgettünk Széky Miklósnéval, az ismét (másodszorra is) megválasztott pedagógus-szakszervezeti titkárok egyikével. — 1953 óta tanítok, 55-től Salgótarjánban. Mostani munkahelyemen, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában 1968-tól vagyok, a Malinovsz- kij úti (pár hónapja Petőfi Sándor) iskolából jöttem ide. Foglalkoztam már a korábbi években is különféle társadalmi munkákkal, de a szakszervezeti területtel jóformán csak az első megválasztásom előtt ismerkedtem meg, úgy csöppentem bele. De sok segítséget kaptam a felkészülésben, igyekeztem a kiadványokat, közlönyöket, pedagógiai lapokat folyamatosan figyelemmel kísérni. Szerencsés volt az is, hogy a bizottság tagjaival és az iskolavezetéssel nagyjából egyidőben kezdtük a munkát, egyeztettük mindig a tennivalókat. — Milyen tagságot képvisel? — 64 fő tartozik az alapszervezethez — a salgótarjáni dolgozók általános iskolájának testületével együtt — közülük 54 fő aktív dolgozó, hét nyugdíjas, három jogfenntartó (gyermekgondozási szabadságát tölti). — Hogy a gazdasái munka segítésében milyen részt vállal a szakszervezet, arról viszonylag bővebb információ, val rendelkezik mindenki. Mit jelent ez egy iskolában? — Az öttagú szakszervezeti bizottság vezetőjeként tagja vagyok az iskolai vezetésnek (az igazgató két helyettese, a pártcsoportbizalmi, az úttörőcsapat-vezető mellett). Nincs mereven meghatározva, hogy mondjuk minden hétfőn ösz- szeülünk — néha hetente kétszer is. máskor ritkábban. Az új nevelők felvételekor, a munkatervek összeállítása idején, a jutalmazások, januári béremelések eldöntésekor — a tartalmi munka, az oktatásnevelés fontosabb megbeszélésein és a dolgozókkal kapcsolatos döntések megvitatásán egyaránt számítanak ránk. A pedagógus-szakszervezet megyei testületé sok pedagógiai témában igyekszik segítséget nyújtani — a hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalkozáshoz, (ami iskolánkban igen nagy súlyt kap), egy szakkört szerveztek korábban, ahová fizikai dolgozók gyermekei jártak; a tavaszi nevelési értekezlet anyagának feldolgozásához egy teljes híradószámot szerkesztettek. Amit mi itt helyben az oktatómunka színvonalának emeléséért teszünk, az szinte teljességgel elválaszthatatlan a mindennapos pedagógiai munkánktól. (Megtudom, hogy amíg a gyerekek kicsik voltak, Szé- kyné napközisként dolgozott, egyébként biológia—földrajz szakos, és lányoknak gyakorlatit tanít — mindez sok kapcsolatot, ismeretet ad számára). — Említette, hogy részt vesz az iskolai vezetőség megbeszélésein. Javaslatait, véleményét — esetleg az ellenvéleményét, kritikáját — mennyire fogadják el? . . . — Egyéniségen is múlik, ki' mennyire szól hozzá a dolgokhoz — én úgy vagyok vele, hogy ha azt érzem, szólnom kell — tolmácsolni a kollégák véleményét, eljárni ügyeikben, akkor nem szabad hallgatagon ülnöm . . . Meg aztán az egész iskolát, testületét érintő problémák megoldása elképzelhetetlen a vélemények időnkénti ütköztetése nélkül. Konkrétan a munkaterv kialakítása, *a jutalmazások eldöntése* a pályakezdők segítése, a politikai vitakörök szervezésé (pártcsoporttal együtt), az órarendek elkészítése — mindegyikben sok egyéni nézet, érdek egyeztetésére van szükség! — A munkák elosztása. o hasonló terhelés gyakran okoz gondokat. Hogyan sikerül ezt kiküszöbölni? — Száz százalékban szerintem sehol nem tudják — mindenütt vannak olyanok akik egyéniségükből, temperamentumukból fakadóan jobban szeretnek nyüzsögni, több feladatot vállalnak, míg mások a minimumnál nem mennek tovább. Mégis, törekvés van az egyenletesebb munka- megosztásra — a tizenegy napos ciklus beosztásánál erre is tekintettel voltunk. — 1977-ben a pedagógusoknál általános bérrendezés volt. Ez mennyiben befolyásolja az éves béremelési keret, a jutalmak elosztását? — A 77-es őszi fizetésrendezés után 1979. márciusára kellett elérni minden . dolgozónál a minimumot — ezt már 79 elején megvalósítottuk, így már akkor differenciáltan tudtunk emelni. A technikai állományunk „bér- szintbeállása” 60—70 százalékos. A pedagógusoknál a soros előrelépések számának csökkenése adott lehetőséget a nagyobb differenciálásra. — Milyen sajátosságai vannak a pedagógus-szakszervezeti titkári munkának? — A legfontosabbat, hogy elválaszthatatlan az iskola életének egészétől, már említettem. Amiről még szólni kell: a pályán sok a nő, gyermekgondozásira mennek, az ő szakmai fejlődésükkel komolyan kell foglalkozni. És nagy szükségünk van a régi, már nyugdíjukat élvező kollégák jó tanácsaira, tapasztalataira — velük is kapcsolatot tartunk. Az ősszel kezdődő tanévben, amikor az iskola vezetésében változás lesz, továbbra is a bizottságot képviselve szeretnék olyan együttműködést kialakítani, ami segít abban, hogy Időben felszínre kerüljenek és megoldódjanak azok a gondok, melyek akadályozhatják a minél magasabb szintű oktató-nevelő munkát. G. Kiss Magdolna Á törvény igazával — Spagina Béláné vagyok — mutatkozik be, de azonnal helyesbíti — özvegy Spagina Béláné. Tél végén temette el a férjét, 46 évi házasság után. Még viseli érte a gyászt. Nem fiatal asszony, 66 esztendős, nem is szégyenli korát. Nyugdíjba a Lampart ZIM salgótarjáni gyárából ment, ott dolgozott a férje is, ott dolgozik a fia és a menye, ő egy évtizede vonult nyugállományba, de az üzemmel nem szakadt meg a kapcsolata, pártmunkát ma is végez. , — Nagyon sok mindent megértünk mi a férjemmel, aki már házasságkötésünk idején is mozgalmi ember volt. Emlékszem, az esküvőnk előtt is elvitték... Sok mindenen keresztülmentünk. - Az tanított meg rá, hogy ha másnak jót tenni nem tudunk, legalább rosszat ne tegyünk. Meg arra is, hogy a legfontosabb a becsület. Nem is mondhattak ránk soha semmi rosszat. Húsz esztendővel ezelőtt az üzem javaslatára népi .ülnöknek választották. — Meglepődtem, elgondolkodtatott a felelősség, de készségesen vállaltam. Igyekeztem becsülettel helytállni, úgy érzem, sikerült, hisz’ azóta egyfolytában töltöttem be ezt a posztot és ezért a munkáért tüntettek ki az idén a Kiváló társadalmi munkás címmel. A kitüntetést a miniszter elvtárs adta át Budapesten. A két évtized alatt ezrek- ,re rúg az ügyek száma, melyeken, mint ülnök részt vett. — Akár bűnügyi tárgyalás, akár polgári, én mindenüvé szívesen megyek és igyekszem a legjobb tudomásom szerint dönteni. Nagyon sokat segít a tapasztalat, az a sok minden, amin átmentem. Megpróbálok igazságosan dönteni, a törvény igazsága, meg az emberség igazsága szerint is. Ügy érzem, ha az ember eléri a célját, az azt jelenti, hogy nyugodt lelkiismerettel teszi, amit kell. Ami a polgári pereket, a válásokat illeti, örülök neki, ha sikerül kibékíteni a feleket, különösen, ha gyermekeik vannak. Volt már rá eset, hogy utólag megköszönték. Ha azonban nem hajlandók kibékülni, akkor annak a házasságnak úgy sincs értelme, csak a gyerekek innák meg a levét... A büntetőügyekben megrázó élmények is akadtak. — Emlékszem, volt egy fogoly fiatalember, már nem tudom mit követett el, de épp az ügyét tárgyaltuk, amikor bejött a terembe a nővére és azt mondta „épp most haldoklik az anyánk”. A fiút ott vitték el a házuk előtt, de nem volt rá lehetőség, hogy bemehessen... Ez már régen volt. Spagina nénivel mindenki szívesen dolgozik együtt, nem csoda hát, hogy az esedékes ülnökválasztásra újra jelölték. Nyugdíjas, rá is ér. s mivel Salgótarjánban lakik, a Schuyer Ferenc utcában, eléggé könnyen el is érik. Amikor nem a bírói pulpitus oldalán ül, olyan, mint a többi kortársa. — Subákat szeretek csinálni, nézem a tévét, rádiót hallgatok, az újságok az esti olvasmányaim és van két kis- unokám. ök mindenért kárpótolnak, ami régen rossz volt. Remélem, ugyanolyan becsületes ember lesz belőlük, mint nagyapjuk, apjuk. — g. — A TELEVÍZIÓBÓL jelentjük Hogyan csináljunk karriert ? „Nem gúnyolni kell az ostobákat, hanem kihasználni gyengéiket” —, ezzel a szavakkal vág neki Glumov a tehetséges orosz szélhámos a karrier útjának, A. Ny. Oszt- rovszkij darabjában, amelynek tv-változatát most kezdték el forgatni a Magyar Televízió stúdiójában. — Rendkívül hálás feladat Osztrovszkij művét képernyőre vinni —, vallja Lengyel György vendégrendező. — Nekem különben is szenvedélyem az orosz klasszikusok világának feldolgozása. Ez már a harmadik ilyen jellegű, szatirikus darab, amely kikerül a kezem alól. Az egyiket már bemutatták, a másik még dobozban van, s máris tervezgetem egy negyedik remekmű feldolgozását. Számomra a komédia világa rendkívül vonzó. Osztrovszkij. nak ez a színműve erősen kritikai éllel íródott és nagyon sok aktuális vonást találok még ma is benne. — Osztrovszkij a karrierizmus természetrajztát mutatja be. — Igen. A mű eredeti címe lefordíthatatlan. Mi „Hogyan csináljunk • karriert” címmel mutatjuk majd be. Az angolok „Egy csirkefogó naplója” címmel játsszák... Az a társadalom, amelyben Glumov a darab hőse él, maga termeli ki az ilyen karakterű, tehetséges szélhámosokat, azokat, akik mindenáron érvényesülni akarnak. Ennek érdekében igyekeznek mindenkit felhasználni és semmilyen módszertől, eszköztől nem riadnak vissza, ö a modern Tartuffe, aki mindenkit magába szédít. Édéstestvére lehetne az általunk Is jól ismert Csicsikovnak, a Holt lel. kék szélhámos figurájának. Érdekes irodalomtörténeti adalék, hogy Szaltikov Scsed- rin a maga korában ezt tartotta a legjobb Osztrovszkij- darabnak és átvette egyik művébe Glumov alakját. — Mennyire ragaszkodtak az eredeti műhöz? — Természetesen tömörf- tenünk kellett... Ami pedig a stílust illeti, éles, szatirikus, halálosan komolyan vett játékstílust követünk. Ugyanazt az utat járom végig, amelyet már korábbi rendezéseimben is megtettem. Nem is komédia ez, inkább éles groteszk, ironikus hangvételű játék. — A szereplők? — Remek szereplehetőségeket kínál a darab, éppen ezért a lehető legkitűnőbb színészekkel forgatunk: Gobbi Hildával, Tolnay Klárival, Al- mássy Évával, Márkus Lászlóval, Sulyok Máriával, Fele- ky Kamillái és másokkal. Ä főszerepet a fiatal debreceni színész, Cseke Péter alakítja élete első nagy szerepében. — Mi az, amit Osztrovszkij szatírája mondhat a mának? — Ügy érzem a karrierizmus ma is meglevő heveny betegség és a Glumovok még mindig közöttünk járnak. Számaim Béla iiiiiiiuiiiu<""niiHiiiiiiiiiiiiiiniiHniiiiiiiiiiiiriMiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaMiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiHiiiiiiiiniiiiiiiiiiriiiiiiiiiiniiiiiiiniiiiiiiiiiuiiHiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiimiiiil Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 36 Volt egy pillanat, amikor már-már azt hittem, megteszi az első lépést. Odakint a laborban odamentem hozzá, és halkan azt" mondtam: vál- jék el minél sürgősebben, azt üzeni a feleségem. Mélyen a szemembe nézett, és megkérdezte: nem kéllene-e ezt inkább megint egy presszóban megbeszélnünk? Zavartan bólintottam, s csak annyit mondtam, jó, akkor fél ötkor, a múltkori helyen. Fél ötig nem ér oda, dünnyögte, csak ha megint a kocsimon viszem; ha autóbusszal és villamossal kell bumlizni a csúcsforgalomban, öt -óra is lesz, mire beér a Keletiig. Jó, mondtam bosszúsan,. akkor most is megvárom lent. a főkapunál. De kissé arrább keressen, semmi kedvem a portás orrára kötni ezt a fuvart. Némán biccentett, hogy jól van s hajolt vissza a górcsöve fölé, mintha csak egy semleges szakmai utasítást vett volna tudomásul. A ppresszóban, ahol a múltkor ültünk, ezúttal nem kaptunk helyet Várjon csak, mondom, van itt a közelben egy eldugott kis söröző, talán ott inkább leülhetünk. Bólintott, és szó nélkül indult a kocsim felé. Nem érdemes, szóltam sietve, a Baross tér forgalmába beleőrülök. Gyerünk inkább gyalog, a söröző itt van nem messze, talán ötpercnyi séta. „Merre?” — kérdezte engedelmesen. „Egyenesen, aztán jobbra. A harmadik keresztutca.” „Értem főnök!” — mondta katonásan, és lépteimhez igazította szép, hosszú lábának lépéseit. „Erre?” — kérdezte, amikor az első mellékutca sarkához értünk. „Erre.” Bekanyarodtunk. Néhány lépéssel odább óvatosan hátra pillantott, majd egy tétova. rebbenő ‘ mozdulattal be- lémkarolt. Az a nap úgy ért, mint derült égből a villám; de legalább megkönnyítette a döntést. Illetve: döntött helyettem. Egyik délelőtt strandon voltam Bélával, és Ákos meglesett bennünket. Kiderült: akkor már hetek óta figyelt, és most elhatározta, lecsap ránk. Hanem hát rosszul számított szegénykém. Nyilván nagy jelenetet akart, zokogó tagadást, és vad fogadkozásokat, hogy sosem látom többé Bélát. Csakhogy késett néhány napot. Ha három négygyei előbb tör ránk, talán úgy is történik, ahogy remélte; Bélát a kocsijával együtt elküldöm a csudába, és bűnbánó arccal slattyogok vele haza a Rómairól... De nagyon szerettem volna nyaralni, nagyon beleéltem magam az érettségi utáni jutalomüdülésbe, ő meg éppeh három napja jelentette be a lovasiskolát... Béla viszont — szegény Ákosom vesztére — aznap reggél adta elő, bátortalan dadogások közt, hogy mit szólnék, ha az alatt a két hét alatt, amíg szülei Jugoszláviában vannak, mi felruccannánk néhány napra a Tátrába. A meghívást ne értsem félre, a szándékai tisztességesek, a világon semmit nem vár érte tőlem. De az érettségi nagyon kivette az erőmet — csak ő tudja igazán, menynyit tanultam! — és egyszerűen nem tud belenyugodni abba, hogy komolyabb pihenés nélkül vágjak neki őszszel a munkának... Van ezer forintom; higgyem el, abból kijön a költség. Hiszen kocsin megyünk s kettőnknek ugyanannyi benzin kell. mintha egyedül menne, a szoba ára is majdnem egyforma egy vagy két személynek — marad a koszt, arra pedig elég az anyámtól kapott ezres.... 4 NÓGRÁD — 1980. június 22., vasárnap Nem mondtam neki azon* nal igent; tűnődtem. Mit mondok otthon? Mit mondok Ákosnak? Ez volt a súlyosabb gond, hiszen anyámék- nak előbb-utóbb kitalálhatok valamit, osztálytársnői meghívást, elkésett iskolai tábort, amit nem mondhatok le, mert a KISZ-nek ígértem — egyszóval akadt volna szöveg, amit anyámék megesznek. De mit mondok Ákosnak?! És akkor megjelenik 6, nagy dérrel-dúrral leül mellénk a homokba, és felelősségre von..., Az elején még ösztönösen tagadtam, de aztán arra gondoltam: ezt hallgassam egész nyáron? Ahelyett, hogy a Tátrában furikáznék? öcsi. öcsi: sokkal több spenótot kellett volna enned gyerekkorodban, hogy az ilyen áldozatot megérd! És főleg: nem a lovakon kellene törnöd a fejed, hanem a lánykérésen! Hirtelen fáradtság futott végig bennem; ahhoz alig volt erőm, hogy feléje forduljak. Kinek van kedve másnak fájdalmat okozni? De most már legyünk túl az egészen, ez dörömbölt bennem. Elég volt a bújkálásból, hogy ennyi a mosógép, any- nyi a beugró... Menj csak nyugodtan Nagyvázsonyba, Mákoskám, én meg' megyek a Tátrába! Nagy lélegzetet vettem hát, és elmondtam neki mindent. Jól vette, meg kell adni. Nem dühöngött, nem szajházott le, még Bélára sem szólt egy rossz szót. Fölállt, elköszönt, aztán hat évig nem láttam. A következő év őszén hallottam csak, hogy /katonának ment; három évre rá meg mesélték a telepen, hogy megnősült. Én éppen akkor voltam viselős Krisztikével; sok minden izgatott, csak éppen az nem, hogy a hajdani fiúm házasságra adta a fejét... A Tátrába, bevallom, főve utaztam. Otthon végül is a KISZ-tábor meséjét adtam el, ennek lehetett legkevésbé ellentmondani, hiszen egy ilyen tábor jó pontnak számít — magyaráztam apámnak —, s nem mindegy, milyen káderjellemzéssel kezdem pályafutásomat ősszel a munkahelyemen . . Az érvek, s főképp az a körülmény, hogy nem kértem mellé pénzt, a tábor ügye mellé hangolták az öreget, nagy kegyesen bólintott hát- hogy rendben van, mehetek. Nem, egyszerűen nem volt boldogabb ember a földön Bélánál, amikor a jó hírt megvittem neki! ölelt, csókolt, és esküdözött, hogy nem bánom meg a döntésemet; készüljek föl rá, hogy életem legszebb hete vár rám. . Egyáltalán: ezekben a napokban alig lehetett ráismerni a jó fiúra; nincs jobb szó rá: tombolt a boldogságtól. Bevallom, eléggé nyomottan figyeltem, vajon hogyan viselkedik mostantól, hogy egyedül maradt a porondon? Hálás lesz-e érte, hogy szakítottam a kedvéért —. vagy ve- télytárs hiányában elpima- szodik. Az útra készülődés izgalmait még ez a várakozás is tetézte: végre is ez lesz az első külföldi utam, és tulajdonképp itt derül ki: jól tettem-e, hogy Ákost szélnek eresztettem? De nem, nem kellett csalódnom, nem kellett semmit megbánnom. Már maga az utazás gyönyörű volt: át a Börzsönyön, át a határon, aztán fel, Besztercebánya felé, a kéklő hegyek közt. Béla egy Tale nevű elegáns üdülőhelyen foglalt szobát az Alá- csony-Tátrában, ahonnét remek kirándulásokat lehetett tenni fürge kis Trabcsinkkal a környező hegyekbeBéla aranyos volt, leste a kívánságaimat. Az első délután nagyot pihentünk, este meg, vacsora után nagyot táncoltunk a szálló kis bárjában. Béla cseppet felöntött a garatra, s amikor fölmentünk a szobánkba lefeküdni, bizony féltem, hogy erőszakoskodni talál ... De nem — még spiccesen is úr volt, állta az ígéretét. Megvárta, amíg végzek a fürdőszobában, csak akkor ment be maga is. És mielőtt pizsamában kijött, halkan kiszólt, hogy oltsam el a villanyit. így ment három napig; csak a kezem szorongatta, dédelgette, amikor mellém he- veredett az ágyba —, de semmi többet! Az első este még megkérdeztem: No, mi az, meg se csókolsz? — de oly riadtan tiltakozott, hogy abbahagytam az évődést. Ne mondhassa aztán, hogy én provokáltam ki, ha végül is nem bír magávalDe állta, mondom, a szüzességi fogadalmát, állta három napig, s talán állja mindvégig, ha meg nem szánom. De a negyedik este úgy ítéltem: beváltotta szavát, s most már megérdemel némi jutalmat. • Meg aztán az idő is veszedelmesen rohant, alig öt napunk volt csak hátra, s a sok zene- tánc, a napfény, a gyönyörű környezet engem is felhangolt, hiába. (Folytatjuk)
