Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-21 / 144. szám

Mi kell a jó turistának? Először is egy nyűhetetlen ba­kancs, könnyű hátizsák, pon­tos térkép és természetesen a lankadatlan kíváncsiság, amely végesvégig viszi az ismeret­len 'tájakon. megismerteti a természet csodáival, a külön­féle emberekkel, azok alko­tásaival. Nos, az ilyenféle természetjárókból pontosan 21 »00 diák gyűlt össze e hét keddjén hazánk egyik leg­szebb vidékén, a Velencei-tó partján, hogy hat napot együtt töltsenek, jóban-rosszban és játékban megismérkedjenek egymással. Nógrád megyéből ötven­ketten érdemelték ki az or­szágos találkozó részvételét, két iskola kivételével minden középfokú tanintézet diák­sága képviseltette magát. Szerdai látogatásunkkor tö­megsportnapot rendeztek, melynek egyik legizgalmasabb eseménye a kispályás labda­rúgás volt. A nógrádi lányok az első mérkőzésen .,erőnyerők” vol­tak — Békés nem állt ki —,. majd Győr-Sopron gárdájá­val birkóztak, mondhatni a szó igazi értelmében. Aztán megtört a jég, Zsingor Kati egy látványos cselsorozat után a hálóba gurított, majd Csákvári Gabriella kapáslö­vése kötött ki a jobb felső sarokban és hogy biztos le­gyen a győzelem, még a -fél­idő előtt Köröm Klári kotor­ta Kartal Katalin kapuvári ’ kapus hálójába a nógrádiak harmadik gólját. Mivel a má­sodik félidő már a langyos unalom jegyében telt el, s több gól nem esett, ez azt jelentette, csoportgyőztes: Nógrád megye. Ezután került sor a Budapest elleni mérkő­zésre, amely 2—0 arányú győ­zelmet hozott, s ezzel a szom­bati országos döntőbe került csapatunk. A sportversenyek más hely­színein sem okoztak csaló­dást a nógrádiak. Igaz, ki­magasló siker sem született, legalább is szerdán. Ámbár önmagában, véve az, hogy sze­rény létszámú csoportunk szinte minden versenyszám­ban indult — dicséretes tény. — Igazán nem lehet pa­nasz a lelkesedésre — jegyez­te meg Pálkovács Margit tá­borvezető —:, éppen most kaptuk a hírt, hogy estére kulturális program lesz, s en­nek keretében a megyék rö­vid, tréfás bemutatkozó mű­sort adhatnak. Említettem a gyerekeknek a lehetőséget, s rögtön igent mondtak. Csak úgy mellesleg, tizenkét me­gye nem vállalta a föllépést... Lázas készülődés vette kez­detét, Tamkó Sirató Károly egyik versére építették fői a bő negyedórás műsort a fő mókamester, a salgótarjáni szakmunkástanulók Krista Károly irányításával. Poéno­kat gyűjtögettek, strófákat ír­tak, mondókákaty költöttek, feliratokat, rajzokat készítet­tek, egyszóval nagy volt a lelkesedés. A nógrádiak összesen 11 sá­torban laknak, egy-egy ilyen rikítóan narancsszínű Grabo- plast-sátor ára: 26 ezer forint. Belül tágas, kényelmes, a vi­zet egyáltalán nem ereszti át, s szellőztethető — a lakók szerint minden igénynek meg­felel. Farkas Péter, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium ODK túratáborozási felelőse sokféle táborban-sátorban aludt már: A nógrádiak bevonulása a velencei táborba, „Bakancsfaivára” „lm, halljátok szavaimat— a megnyitó pillanata. XIV. országjáró diákok országos találkozója, Velence 80 Bckancsfalví barangolás —. A felszerelést tekintve ‘igazán nem lehet panaszunk —, mondta —. s a programkí­nálat is kitűnő. Ma például, a mi csoportunk fakultative szervez egy kirándulást a kör­nyékre. Tizenketten elme­gyünk megnézni a Vörösmar- ty-kilátót, a „szintezési ősje­gyet” Nadapon, s a gránit­tömböt. Ha visszaérkeztünk, akkor pedig a sportversenyek, be „széliünk be”. — A Bolyai természetjá­róknak jó hírük van, gyakran hallani kirándulásaidról, tú­ráikról. Személy szerint té­ged. mi vonz a természetjá­ráshoz? Kissé meglepődik a kérdé­sen Péter, töpreng egy keve­set, aztán válaszol. — Nem tudom elképzelni magam, hogy hétvégeken ott­hon, a televízió előtt gör­nyedve töltsem a szabad órá­kat. Alig várom ilyenkor, hogy a haverokkal elindul­hassunk valamerre, amiről aztán később írhatunk. be­szélhetünk. Aztán sokat je­lent, hogy iskolánkban az ODK-vezető. tanár, Szabó Ist­ván maga is lelkes természet- járó. ez a személyes példa- mutatás is fokozza a népsze­rűséget, a megszerettetést. — Sokkal többen szeretik a turisztikát, mint amennyien valójában „művelik” is — veszi át a szót Bertók Béla, a megyei , természetbarát-szö­vetség elnökhelyettese, aki éz ideig tizenhárom ODOT-on vett részt. — Ennek az az oka, hogy kevés a propagan­da, nem jut el az érdekeltek­hez, pedig az ODK-sok ma már tisztelétdíjat is kapnak ezért a munkájukért. Nógrád megyében 32 természetjáró­szakosztály működik közel 90.0 taggal, azonban az iskolákban sem sikerült még elérnünk, hogy mindenütt működjön szakkör. Még egy figyelmez­tető adat: a természetjárók 20 százaléka diák, nyolcvan százaléka pedig az idősebb korosztályhoz sorolandó, va­gyis kimaradnak a „középko­rúak”, a húszon-, harminc-, negyvenévesek... őket na­gyon-nagyon kevéssé érdek­li a szervezett természetjárás. Pengő Julianna, Fifri Ágnes kisterenyei, Domonkős Zita és Kékesi Erzsébet salgótar­jáni diákokkal beszélgetünk sen is részt vesznek a ren­dezvényeken. Az iskoláknak van egy előnyük, nevezetesen, hogy könnyebben mozgósít­hatók a diákok, egyszerűb­ben megszervezhetők az utak, ugyanakkor elsikkadhat az lányok —, nagyon jő ötlet volt. hogy az idei ODOT-ot a Velencei-tó partján rendezik meg. Körbejárva a tábort, majd bebarangolva Bakancsfalvát, így hívják ugyanis a rendez­rendezési jogát — mondta Füssy József, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első tit­kára, aki szintén meglátogat­ta a nógrádi táborozókat —, hanem a diákifjúság által kü­lönösen jól ismert történelmi r Tábori csendélet, avágy a sátorverés utáni pihenés arról, mi a helyzet az isko­lákban zajló természetjárás­sal? — Nekünk is az a vélemé­nyünk —, fűzik egymás sza­vait —, hogy valójában töb­ben szeretik a turisztikát, mint amennyien rendszere­•önálló kezdeményezés, az öt- ' letek „feldolgozása”... Ezért is figyeljük érdeklődéssel az ODOT-ot, mi az, amit odaha­za mi is hasznosíthatnánk, kirándulásaink, túráink al­kalmával kipróbálhatnánk. Egyébként — jegyzik meg a vény ideje alatt a helyszínt, nekünk is az a tapasztalatunk, hogy remekül sikerült a hely­szín kiválasztása. — Nemcsak a páratlan szép­ségű környék, a víz, a stran­dolási/ lehetőség jutatta Fe­jér megyének a XIV. ODOT Esti szürkületkor a tóparton A táborerdő múlt egykori helyszínel i#l Ittlétük során például egy tel­jes napot Székesfehérvárott töltenek a diákok, s felkere­sik a város történelmi emlék­helyeit is, s megismerkednek a megye nagy szülötteivel, il­letve azok életművével is: Gárdonyi Géza, Vörösmarty Mihály,, és Vajda János je­lentőségével. Az ODOT, amely ma az egyik legrangosabb if­júsági rendezvény, céljául tűzte ki, hogy a diákokkal megszerettesse az ország tör­ténelmi nevezetességeinek és természeti szépségeinek fel­fedezési „ízét”, izgalmát, a mind több embert mozgósít­son az ifjúság testi és szelle­mi nevelésére. Azt szeretnénk, ha a velencei tapasztalatokat a diákok iskoláikban és a mozgalomban kamatoztatnák. Egy kis ízelítő a program-, ból: autóbuszos kirándulások a környékre, Székesfehérvá­rott látogatások és városis­mereti verseny, Pákozdon haditechnikai bemutató, ví­ziversenyek a tavon, diák­színpadi bemutatók, termé­szetjáró akadályverseny, tá­jékozódási futás, olimpiai sportnap, valamint számta­lan filmvetítés, diszkó. A bú­csúra vasárnap a délelőtti , órákban kerül sor, és persze ez- csak az itthoni munka kezdete.,. Tanka László * t V

Next

/
Oldalképek
Tartalom