Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-18 / 141. szám
t Vendégei árak A tavalyi, júliusi áremelés után döbbenten néztük a vendéglői étlapokat; már az egyszerű menü is megfizet- hetetlennek tűnt. Az azóta eltelt tíz hónapban sűrűn változott az étlap, módosult a választék, és sok helyütt mérséklődtek az árak. Ma akad tisztességes, szerény kisvendéglő, ahol 20—30 forintért meg lehet ebédelni, míg másutt úgyszólván ugyanilyen ebédet 100—150 forintért szolgálnak fel. Bár az ármozgásokhoz lassan hozzászokunk, olyan fokú áringadozások, mint a vendéglátásban, sehol sem voltak, s nincsenek ma sem. Mert az éttermi árak napjainkban is mozognak, részben a kereslethez igyekeznek alkalmazkodni, részben szezononként változnak. RIASZTÓ ÉTLAPOK Mi az oka ennek a sok ingadozásnak? Tavaly júliusban köztudottan emelkedtek az élelmiszerárak, s ez már önmagában is magával hozta volna az éttermi árak növekedését. Csakhogy a vendéglátás irányítói úgy gondolkodtak: hamarosan drágább lesz az energia, növekszik a vállalatok sokféle költsége, ne legyen hát kétszeri áremelés, júliusban emeljék meg a haszonkulcsokat is, amely majd fedezetet nyújt a későbbi — idei januári —. költségnövekedésekre. Ugyanakkor' a II. osztályú éttermektől megvonták az állami ártámogatást, amelyet addig az étel- forgalom után kaptak. Mindennek következtében egyszeriben 80—120 százalékkal megdrágult szinte minden étel. Bár az idegenforgalmi főszezon derekán jártunk, az éttermek elnéptelenedtek, jobb esetben elvesztették vendégkörük egy részét. Ez senkinek nem 'kedvezett, legkevésbé a felszolgálóknak, akiknek mind a jutalékuk, minql a borravalójuk alaposan megcsappant. A vendéglátó-vállalatok úgy igyekeztek segíteni magukon — és a kosztjukra éhes vendégen ahogy tudtak: megjelentek az olcsóbb főzelékek, a zónaételek, a tojásból, gombából, csirkéből készült fogások. Ám a vendégek már az éttermek környékére sem merészkedtek: elriasztották őket a július végi étlapok. Mostanában a vendéglátás megpróbált még jobban alkalmazkodni az igényekhez, megtalálni azt a határt, ahol még a vállalat is jól jár, és a vendég 'sem marad távol. És lassan-lassan kezd 'visz- szatérni az éttermekbe a régi törzsközönség. HASZONKULCS és Ártámogatás Végül is milyen árakon étkezhetünk ma? A munkahelyeken, az oktatási és a gyermekintézményekben tavaly sem emelkedtek az alapanyagokénál nagyobb mértékben az árak. Az ilyen előfizetéses étkezés ugyanis szociálpolitikai támogatást élvez. Más a helyzet az úgynevezett kereskdelmi vendéglátásban, ahol a vállalatoknak el kell tartaniuk önmagukat. A III. és IV. osztályú melegkonyhás helyek ugyan ma is kapnak ártámogatást az ételforgalmuk után, de ez nem hoz többet, mint amennyit az italforgalom után be kell fizetniük az államkasszába. Mindenesetre, ezekben még viszonylag olcsón lehet étkezni. Sokan kérdezik: mi az oka annak, hogy sok helyütt igen magasak az árak a tömeg- ellátást szolgáló önkiszolgáló éttermekben is? Néhol az ilyen éttermeket is II. osztályba sorolták, így megesik, hogy az önkiszolgálóban drágább az ebéd, mint a III. osztályú kisvendéglőben, ahol pincér szolgál ki. A II., az I. osztályú és az osztályon felüli éttermekben ma lényegében szabadon állapíthatják meg az árakat. Élve ezzel a lehetőséggel, alacsonyabb haszonkulccsal számolnak például a lakótelepi éttermekben, mint a belvárosiakban. Az előbbiek ugyanis eleve kevésbé látogatottak, mint az utóbbiak; a vállalatok alkalmazkodnak a kereslethez. Legalábbis: igyekeznek alkalmazkodni. Mert a nyersanyagot, a rezsit meg kell fizettetniük a vendéggel, sőt, még a nyereségre is szert kell tenniük, hacsak nem akarják lehúzni a redőnyt. Az I. osztályú és az osztályon felüli éttermek kihasználják az Idegenforgalmi szezont: nyáron magasabb haszonkulcsokat, árakat alkalmaznak. így azután igen nagy különbségek alakulnak ki: mondjuk, egy rántott szelet a III—IV. osztályú helyeken lehet akár 20—25 forint, a szálloda éttermében elkérhetnek ugyanazért 60—80 forintot is. OLCSÓN ÉTKEZNI Hol ehet, mit ehet végül is az átlagos jövedelmű ember? Mindenekelőtt részt vehet az előfizetéses étkezésben. A helyi tanácsok kereskedelmi osztályai kijelölték azokat a vendéglátóhelyeket, amelyek kötelesek előfizetéses menüt kiszolgálni, s azt kivételesen alacsony haszonkulccsal kalkulálni. Ettől függetlenül, tartanak az éttermek úgynevezett napi menüt, amit az étlapon is szerepeltetnek. A járatlanabb vendégek úgy vélik, itt az adagok kisebbek, ezért alacsonyabbak az árak. Holott másról van szó. Az úgynevezett napi menüt a II. osztályú éttermek 15, a III. osztályúak 10 százalékkal alacsonyabb haszonkulccsal kalkulálják, mint az étlapon szereplő fogásokat. A vendéglátók tehát kereskedni kezdtek: ahol lehet, ott megfizettetik a magas árakat, ahol viszont a lanyha forgalom megköveteli, ott különféle engedményeket tesznek. Ehhez kényszerül most a vendég is alkalmazkodni: fellelni, megtalálni azokat a konyhákat, ahol jól főznek, s ahol ilyen vagy olyan okból elfogadható áron lehet étkezni. Persze, ne feledjük, az árak az adagok nagyságától is függnek, és nem mindenütt azonos mennyiségű húsból készítenek egy adag pörköltet vagy sültet. Mit tehetünk? Leleményesnek kell lennünk. Bár a tisztességes vendéglősi magatartáshoz talán az is hozzátartozna, hogy az ételek ára mellett az egy adagra jutó hús súlyét is feltüntessék. Egyébként akad már ilyen étlap is. És ha a vendéglátó- ipar ‘számára ez a nyár sem hoz fellendülést, akkor talán rákényszerül arra, hogy a magas árért legalább magas színvohalú szolgáltatást nyújtson. Esztendők óta sikerrel folyik Rétságon, a művelődési központban a gyors- és gépírás oktatása. Leányok és asszonyok munkájuk mellett vállalják a korszerű adminisztrációhoz szükséges ismeretek elsajátítását. Nemcsak Kétségről, hanem a környező községekből is sokan járnak a hasznos tanfolyamra. — kj — A nép szolgálata felelősséggel jár... A TÖRTÉNELEM IDÉZÉSÉVEL kezdjük a beszélgetést. Nem is lehet ez .másként, hiszen az 58 éves Csá- nyi István tanácstagsága tulajdonképpen egyidős a tanácsok létével. Balassagyarmat társadalmi DISZ-tit- kára éppen kéthónapos iskolán volt Salgótarjánban, amikor behívatták a városházára és közölték vele: beválasztották tanácstagnak. HARMINC ÉVE TÖRTÉNT. Megságult, gondosan bekötött jegyzőkönyveket nézegetünk, 1950. október 26-án a többi között ezeket rögzítették Balassagyarmat város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának ülésén: „Bakacsy László vb-tit- kár jelenti, hogy a tanácsválasztással kapcsolatban a város lakossága részéről osztatlan érdeklődés, a népi demokráciánk iránti közvetlenség tükröződött vissza az október 22-i választás alkalmával ”. A jegyzőkönyv kusza nyelvezete derűlátásról árulkodik, bár egy bekezdéssel lentebb a gondokról is szó esik. Eszerint: a megtárgyalt ütemterv értelmében 5700 pár lábbeli beszerzésével kell megszüntetni a városban a „komoly hiányosságokat”. — Harcos időszak volt, ■»- néz fel a kortörténeti érdekes- ségű dokumentumokból Csá- nyi István. — Ügy értem, hogy a tanácson belül is voltak olyanok, akik akadályozták a munkát. A kétkedőkre is gondolok. Azokra, akik váltig hangoztatták: a feladatok megoldására képtelenek lesznek a tanácsok. Hogy nem lett igazuk? A feleletet megadta maga a város, csak körül kell nézni! „Társadalmi munkában, DISZ-titkárként, az ifjúsággal foglalkoztam; az volt a legfontosabb feladatom, hogy a munkás-paraszt fiatalokat a mi oldalunkra állítsam” — emlékezik Csányi István. Aztán váratlanul — persze, abban a korban korántsem szokatlan körülmények között — új feladatot kapott. — Hivatalsegéd voltam a törvényszéken, egyszer csak kezembe nyomtak egy csomó kulcsot. „Na, Csányi elvtárs, mától te vagy a városi tanács személyzeti osztályvezetője!” Végeztem a munkám több-kevesebb eredménnyel, meg a tájékozatlanságból, a tudatlanságból eredő hibákkal. A hat elemimmel. De hát akkor, kérem osztályhű káderek kellettek, csak azután jött a tudás . . . Csányi István magáról szól, ugyanakkor a korról, a városról vall. A sivár múltról, a fényesebb jelenről és a még ígéretesebb holnapról. — Ott álltak az* emberek az ajtóban, munkát kértek. Nem számít, hogy milyen, csak kenyérkereset, megélhetés' legyen. Ma pedig? Méltán lehetünk büszkék azokra az ipari létesítményekre, amelyeknek termékei messze földön is elismerést szereznek Balassagyarmatnak, az itt dolgozó embereknek. A GYORS LÉPTÉKŰ KORBAN még tsz-elnök is volt Csányi István, majd visszatért a hivatalsegédeskedés- hez. Harag és sértődés nélkül — jószántából. „Változott a kor. nagyobb tudás kellett. Én meg a körülményeim, betegségem miatt ném tanulhattam”. Csak egy valami nem változott: a közösség szolgálata, a közéleti érzékenység. így maradhatott meg három évtizeden keresztül tanácstagnak, s ezért, szavaztak rá legutóbb a város 13_as választókörze- ténék lakosai. Most jut eszembe, nincs is azon semmi csodálkoznivaló, hogy a telefonbeszélgetés után Csányi István indítványozta: találkozzunk a tanácson! harminc év a közügyek szolgalatéban nagy idő, a „veterán” tanácstag otthonosan mozog az államhatalom helyi székházéban. Van-e étiből — mármint a 30 évből — valami előnye a tanácstagnak? — Hogyne, kérem, a tájékozottság. Kitanul az ember, nem gond, hogy egy-egy ügygyei hová forduljak. Mert felelősséggel kell szólni, ezzel jár a nép szolgálata. A hasamra pedig nem üthetek, ha egy javaslatra, vagy kérésre választ kell adnom, akkor előtte mindig tájékozódom az illetékes osztályon. Ennyi év után ez nem is nehéz. Igaz, ebben az épületben mindig nyitott ajtó vár, bármikor mehetek bárkihez a város, vagy választóim ügyével. Egy fél mondat azt is elárulja, Csányi István a mások munkáját is figyeli, s az ..ügykezelés” alapelvéről való vélekedése talán nem is véletlen. — Akkor érzem jól magam, ha azt látom: az emberek elégedetten mennek ki a tanácsról. Kezd kialakulni, hogy nemcsak a paragrafushoz kell ragaszkodni; az emberséges és széles körű tájékoztatáson alapuló ügyintézés pedig megnyugvást jelenthet annak is, akinek éppen nincs igaza. Örömmel és elégedetten szól erről az „apró” változásról. Mint, ahogy a lelkesedés is érződik hangjából, valahányszor a város sikereit említi. „Negyven-ötven év alatt sem fejlődött annyit Balassagyarmat, mint az utóbbi tíz esztendőben. — Ügy mondja ezt a mondatot, mint ahogyan csakis az teheti, aki maga is részese volt a változásoknak És, aki az elkötelezettek hevületével részt kér a holnapból is. — Hét éve élek a Lenin-la- kótelepen. most ott lettem tanácstag. Előny ez, hiszen még élőbb, közvetlenebb kapcsolat lehet választóimmal. Természetesen azon is gondolkodtam már, mi lesz ott a teendő? Jobban kell vigyáznunk a parkokra, mert előfordul a rongálás ... szóval, a nevelő munka . . . aztán egy pihenőparkot is kialakíthatnánk . . . CSÁNYI ISTVÁNNAK, mint az afféle sokkezű embereknek, a tanácstagság csak az egyik munkája. Reggel azt mondta a városi tanács vb- titkára: keressem a Balassagyarmati Sport Egyesületnél, bizonyára megtalálom. — *Itt élek, a BSE-ben —, mondja később. — Kilencedik éve vagyok a serdülő- és ifjúsági csapatok intézője, szeretek a gyerekek között lenni. Jó tanulók, élenjáró sportolók legyenek, állják meg helyüket a munkában — ezért fáradozunk, nemcsak a „helyezésért”. A serdülő — I. futballcsapat az országos bajnokság budapesti csoportiában harmadik lett most. Öröm ez nekem, hiszen az én munkám is ..benne van”. Éppen az jár a fejemben, hogy van valami sokat sejtető a „veterán” közéleti munkás és' a legifjabbak közös tevékenységében, amikor a fenti eredmény kommentálásához Csányi István még hozzátesz egy mondatot. — Végső soron, ezzel is a várost szolgálja az ember . . . Igaz is, mindvégig erről vallott: a város, Balassagyarmat, szolgálatáról. Kelemen Gábor ég * múlt év nyarán kezdődött a történet. A piros-kék-sárga színektől tarkálló burgonyaföldön tízegynéhány éves kisdiákok hajlongtak néha a föld felé, a gép által otthagyott krumplit gyűjtötték kupacokba. Némelyek a tűző napsugarak elől a hűsítő akácfát lombok alá húzódtak, s míg az ügyeletes tanár, "vagy a termelőszövetkezeti brigádve. zető rájuk nem rivallt, vígan heverésztek a zöld fűvön, hallgatták a magnózenét. Megvallom, nem volt szívem őket olyanféle kérdésekkel zaklatni, mit jelent számukra a munka, mennyire veszik komolyan, milyen elképzeléseik, terveik vannak ezt illetően stb. Egy másik csoporttal hazafelé menet találkoztam, ők egy alkalmas pillanatban kereket oldo,ttak —, makacs tekintetű, morcos nebulók, minden teketória nélkül kijelentik, „rühellik” a krumpliszedést. Azt is tudják, ha kiderül a „dobbantás”, osztályfőnökit kapnak, s ezért szüleik netán meg is verik őket. Ezeket a gyerekeket aztán végképp fölösleges lett volna holmi pedagógiai célzatú kérdésekkel zavarni. Végül is elmaradt a riport. Nemrégiben összefutottam az iskolában egv tanár ismerőssel. érdeklődtem, mi a helyzet a munkára neveléssel, s elmeséltem a műit nyári benyomásokat. — Hidd el nekem, kényszerítés az egész — mondta teljes meggyőződéssel —, józan ésszel senkinek nem jut eszébe tizenéves gyerekeket dolBácsi kérem, hogy lehet itt dolgozni? szó arról (gyermek-szülő viszonylatban), mi történt a munkahelyen ? Mit érzékel tehát Jánoska a munkából? A gyümölcsét, az eredményét, a szép lakást, a goztatni, szegény Marx, ha természetesen a gyermekhez televíziót, a pihenést. Ami ezt ezt látná... Egyébként is az a méretezett és nem kényszer, meghatározza — a munka véleményem, hogy a gyerek hanem öröm számára, s er- végzése —, arról a gyereknek tanulmányi produktuma meg- kölcsi kielégülést eredményez, édeskevés tapasztalata van, felel a munkavégzésnek, lé- Nem könnyű ezeknek a félté- hiszen nem látja szüleit dőlvén, hogy társadalmilag hasz- teleknek eleget tenni,, > mond- gozni a munkahelyen, nem nos tevékenységet folytat, ják bizonyára többen —, de értékeli-érzékeli fáradozásai- Másrészt pedig a mai kórtér- korántsem lehetetlen! Sokan kát, nehézségeiket, nem isme- melési fejlettsége olyan ma- próbálkoznak vele, megyei ri annak bonyolultságát, vagy. gas fokú, hogy a fölkészítet- példánál maradva elegendő minderről csak áttételes főien, szakmai gyakorlattal és megemlíteni a salgótarjáni galmai vannak. Legkevésbé tudással nem rendelkező gye- Budapesti úti Általános Isko- ° tehet erről. Viszont a körekek az üzemekben csak bá- la és a síküveggyár közötti yetkezményei őt sújtják legkapcsolat kedvező tapasztala- jobban. tait. Bp -V másik buktató, amiAzonban az okok. fürkésző- kor a gyetek kap műn. múlnának, mint borjú az új kapura. És kérdés, megérné-e a csalódás, a kudarc élménye, hogy netán egy életre elve- sénél —. vagyis, amiért még gyük a kedvüket a fizikai munkától. Mellesleg, a 28 fős kát, de nem érzi annak fontosságát, s elmarad az meglehetősen ingoványos a munkára nevelés útja — kis- erkölcsi-anyagi ösztönzés is. osztályomból mindössze két- sé mélyebbre kell ásnunk. Néhány hónappal ezelőtt beten adták be jelentkezésüket Egészen a családfa friss haj- szélgettem a síküveggyárban a intézetek, tásaihoz, a fölcseperedő gye- Budapesti úti általános isko- rekek világához. lásokkal, s mindegyikük váPéldánk alanyát nevezzük laszából erősen kiérződött az szakmunkásképző hez. Logikusnak látszanak az érvek, hiszen a tanulás valóban Jánoskának, kinek szülei.3 büszkeség, ami azt fejeztársadalmilag hasznos tevékenység és mindenképpen kimeríti a munka fogalmát, mint ahogy az is igaz, hogy mindketten az üzemben dől- te ki, hogy *az általuk végzett goznak. Munkából hazatérve munka hasznot hoz, s nem- —, tételezzük fel, hogy átlag- csak a gyár, hanem maguk szülőkről van szó. — a család számára is. Többen említették a korszerű, automatizált üze- nekilát a házi teendőknek, az szövődő terveiket, mire gyűj. mekben nem sok keresniva- apa esetleg valami mellékes- tenek majd az első fizetésből, lója van a technikával még sei is foglalkozik, egyszóval. Mások természetes belenyugcsak könyvekből ismerkedő fiatalnak. De, ha már Marxot említette ismerősöm, hadd hivatkozzam magam is rá, kinek tanítása szerint: a gyerekek, kilencéves koruktól kezdve meg kell, hogy tanuljanak ne csak valami többé-kevésbé érdé- Legeslegjobb esetben esik kés dologgal, hanem termelő- azaz 1 társadalmilag hasznos munkával foglalkozni, mely a munka utáni négy-öt óra vással a családi kasszát gya* lázas házi teendőkkel telik rapították. A pénz és a műnél. Aztán megkezdi műsorát a ka kellemes harmóniáját ta- televízió, át kell böngészni a pasztaltam esetükben, napi sajtót, s jobb esetben És ezzel a harmóniával, bisorra kerül a gyerek is: mi z°ny nem ártana másutt és újság az iskolában, hányast máskor is méltó módon bánkaptál,- miért nem jobbat stb., ni. Tanka László NÓGRÁD - 1980. június 18., szerda \ •
