Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-14 / 111. szám

Postai kísérlet Hógrádban Mi várható a központosított kézbesítéstől? A képviselő felelőssége kétszáz méterre — Három községet érint rákról történik a kihordás, Ládák legtehebb Palotásról szóló falukróni­kánk készítése közben hallot­tunk először arról, hogy az alföldi tanyavilágban már jó ideje alkalmazott, úgyne­vezett „ládacsckros” mód­szer bevezetését tervezik a postai kézbesítés eddigi mód­szerei helyett három nógrá­di községben: Egyházasdenge- legen, Kisbágyonban és Szarvasgedén. A sziráki központtal (on­nan indul majd a postakocsi minden reggel) létesülő köz­pontosított kézbesítési rend­szer tervezett bevezetéséről, a megyei szervek jóváhagyása mellett, időben értesítették a lakosságot, és a kérdésben il­letékes Budapest-vidéki Pos­taigazgatóság vezetői megfe­lelő tárgyalást folytattak a já­rás közigazgatásában illeté­kes pásztói járási hivatal tiszt­ségviselőivel is. A községek lakóinak időben történő és megfelelő tájékoztatásáért so­kat tettek a helyi pártszerve­zetek, a helyben működő ta­nácsok. A kísérleti módszer (a tanyavilágban már jól be­vált) bevezetésének némi el­húzódása azonban szükség­képpen újabb kérdőjeleket rajzolt a lakosság körében, ezért mindenképpen érdemes­nek tartottuk, hogy a posta vezetőivel a lakosság tájékoz­tatása érdekében interjút ké­szítsünk erről a fontos, és megye életét tekintve, egye­dülálló kérdésről. A Budapest-vidéki Posta- igazgatóság postaforgalmi igazgatóhelyettese, dr. Aszta­los Ferenc és a postaforgalmi osztály vezetője, Hidas Tibor adott . tájékoztatást a NÓG- RÁD-nak a közeli múltban. Első kérdésünk természetesen arra vonatkozott: nem tör­tént-e időközben olyan válto­zás, amelyről ezúton is érte­síteni kellene a lakosságot? — Szó sincs lényeges vál­tozásról ! A megyei illetéke­sekkel történt megállapodá­sunk továbbra is érvényben van. A késés oka elsősorban az, hogy a tamási szövetke­zet, amely a postaládákat és a szükséges állványokat ké­szíti, időközben a tanyavilág­ban tovább folytatódó köz­pontosított kézbesítési rend­szer bevezetéséhez szükséges mennyiséget szállítva rövid időre a nógrádi megrendelést kénytelen volt félretenni. A ládák, összesen, mintegy hét­száz, már elkészültek, ren­delkezésünkre állnak, s rövi­desen megkezdik fiataljaink az állványok kihelyezését, be­tonozását, a ládák felszerelé­sét az említett három nógrá­di község utcáin, ök egyéb­ként szabad idejüket felhasz­nálva, társadalmi munkában, kommunista műszakban vég­zik el ezt a jelentős felada­tot. — Visszaérve az eredeti kérdésre, mi indokolja a köz­pontosított kézbesítési rend­szer kísérleti bevezetését és miként választották ki éppen ezt a három nógrádi közsé­get? — Röviden: mind gyak­rabban és mind súlyosabb formában jelentkezik a pos­tánál is a munkaerőhiány, különösen a kézbesítői mun­kahelyeken. Ugyanazt a mun­kát egyre csökkenő számú munkaerővel csak úgy lehet ellátni, ha újabb módszerek bevezetését szorgalmazzuk. Nógrád nincs egyedül ezzel a kísérlettel, hiszen nagyjából egyidőben az ország más tá­jain, elsősorban Debrecen és Pécs környékén, ahol sűrűn élnek egymás mellett a ki­sebb települések — hasonló­an a szirákihoz — folyik a kí­sérlet bevezetése. Nógrád ese­tében az említett három köz­ség fekvése, egymáshoz vi­szonyított közelsége szólt a ki­választás mellett. — Mit jelent a „kísérlet”- meghatározás ebben az' eset­ben? — Közismert, hogy rendkí­vül jó tapasztalatokat szerez­tünk a központosított kézbe­sítésben a tanya világ szinte bejárhatatlan területein, ahol semmilyen komoly fennaka­dást nem okozott, sőt, példá­ul a lapok előfizetésében fej­lődést js mutatott, ez a rend­szer. A kísérlet az ottani rendszer (mellesleg külföldön nagyon széles körben jó ide­je sikerrel alkalmazott) je­lentős módosítással történő át­vitele a falusi, tehát nem ta­nyai jellegű településekre. Azokra, ahol ez úgyszólván kézenfekvő megoldásként kí­nálkozik. — Milyen eltérés van a ta­nyavilágban alkalmazott mód­szerhez képest a nógrádi kí­sérlet bevezetésében? — A cél az volt, hogy bi­zonyos lakossági szokásokat, mindenképpen szükséges moz­gásokat figyelembe véve úgy alkalmazná a rendszert ezek­ben a községekben, hogy ke­vesebb munkaerővel (két sze­mély beállításával) a szolgál­tatás lényeges csorbítása nél­kül végezzük ezt a munkát! Ennek megfelelve elmondha­tom, hogy a levélszekrénybe továbbra sem helyezünk olyan küldeményeket, amelyek kéz­hez juttatása mindenképpen indokolt. így a nyugdíjutalvá­nyokat expresszküldemé- nyeket, táviratokat, televízió' és hírlapnyugtákat továbbra is háznál kézbesítjük. A rend­szer lényegéhez tartozik az elmondottakon túl, hogy egy központi" kiinduló helyről, Szá­gépkocsival. A községekben úgynevezett blokk levélszek­rényeket telepítünk (ezt vég­zik rövidesen KISZ-eseink!) a címzettek lakásától legfeljebb kétszáz méter távolságra levő telephelyeinkre, melyeken minden család részére külön fiókot biztosítunk. A telephe­lyek mindenütt a közlekedési útvonalak mellett találhatók, tehát olyan pontokon, ame­lyeket a lakosság amúgy is érint napi mozgásában. A hír­lapok kézbesítése is ezeken a helyeken történik, és eddigi, meglehetősen széles körű ta­pasztalataink szerint nem csökkent, ellenkezőleg, növe­kedett az előfizetők száma. A lakosság hamar megszokta, hogy mindennap azonos időben érkezik a postakocsi, amelynél kimaradás, késés, egyszerűen, elképzelhetetlen. — Mi történik a községi kis postahivatalokkal? — Változtatás nélkül to­vábbra is a lakosság rendel­kezésére állnak. beleértve mindazt a szolgáltatást, pél­dául a telefont, amely eddig is jellemezte ezeket a helye­ket. — Van-e valamilyen anya­gi hatása a lakosság körében a kísérleti rendszer tárgyi megvalósításának? — Semmilyen anyagi jel­legű kéréssel nem fordulunk a lakossághoz, ellenben szá­mítunk megértésére és arra, hogy a drága telephelyek ép­ségét közös figyelemmel se­gít megóvni. — Végezetül mikortól szá­míthatnak az egyházasdenge- legiek, kisbágyoniak, szarvas- gedeiek arra, hogy küldemé­nyeiket a központi ládákból kell magukhoz venniük, és miképpen jutnak majd a le­zárt ládák tartalmához? — A munka, a telepítés rö­videsen megkezdődik, időköz­ben mindenkinek kézbesít­jük ládája kulcsát. A kísérlet, egészen pontosan, 1980. július elsején kezdődik! T. Pataki László Kérdem Szőcs Gyulát, a FÜTÖBER nagybátonyi gyá­rának igazgatóját, tart-e len­dület az idén is náluk? Hi­szen most egymás után két alkalommal nyerték el a Ki­váló címet, s termelési érté­kük — a tervezettnél egy évvel hamarabb, tavaly — már meghaladta a félmilliárd forintot. — A lendülettel most sincs baj — válaszolja. — Csak a megváltozott körülmények kö­zött az idén sokkal nehezebb lesz a lépést tartani. Eddig, évenként több mint tíz szá­zalékot meghaladó tempóban nőtt a termelésünk; mond­hatni, még mindig tartott ná­lunk az extenzivitás. Ami azonban továí>b már nem me­het. Nem élhetünk tovább a nagy számok bővül etében: az elkövetkezendő idők nagy fel­adata új gyártmányok, kor­szerű berendezések „megho­nosítása”, valamint a minő­ség, a minőség és a minőség. — Ez utóbbit szándékosan hangsúlyozza? — Igen. Hiszen fel kell ké­szülnünk az exportra, s kül­honban, ugye, nem járathat­juk le magunkat. — Ügy mondja mindezt, mintha a hazai piac mindent, akármilyen minőségben át­venne. .. — ... Szó sincs róla! Ed­dig sem volt sok reklamáció termékeinkre; garanciális ja­vítási költségeink összege az árbevétel egy ezrelékét sem haladja meg. De még tovább kell lépnünk, hiszen vásárló­ink egyre igényesebbek- Erre az évre még magasabbra kell állítani azt a jelképes mér­cét. Ezt mondja, szinte egy- szuszra az igazgató, de aztán elgondolkodva elemzi, szinte pontról pontra a további te­endők mikéntjét-miértjét. Mert tény: az új gazdasági szabályozók, amelyek újólag visszafogták a nagyberuházá­sok számának további gya­A Salgótarjáni Ruhagyárban dolgozóknak mintegy 15 szá­zaléka 30 éven aluli. A fiatal szakembergárda már több­ször bizonyította, hogy rátermett a munkára. Képünkön Földesi Zsuzsanna, aki a gyárnál volt szakmunkástanuló és munkája mellett szerezte meg az érettségi bizonyítványát, jó munkája elismeréseként a közelmúltban kapta meg a Kiváló dolgozó kitüntetést. (báb—) Rohamosan közeledik június 8-a, az új országgyűlési kép­viselők és tanácstagok megválasztásának nap­ja. Egyre-másra jelennek meg a lapokban portrék a Hazafias Népfront jelöltjeiről, a már országszerte lezárult jelölő gyűlések ál­tal is elfogadott, támogatott, megválasztásra ajánlott országgyűlési képviselőjelöltekről. Ilyenformán azt latolgatjuk már: hogyan tud­nak majd megfelelni az újonnan megválasz­tott, parlament széksoraiban ülő képviselők felelősségteljes közéleti megbízatásuknak? Kimondva vagy kimondatlanul sok jelölő gyűlés résztvevőiben felmerült a kérdés: mi­ben is áll tulajdonképpen a képviselő fele­lőssége? A választópolgárok természetesen elsősorban azt várják tőle, hogy az ő érde­keiket képviselje, ügyes-bajos dolgaik, gond­jaik megoldását segítse, sürgesse a parla­mentben. Kétségtelenül az országgyűlési kép­viselői munka egyik leglátványosabb része, ha — akár egy interpellációval is — sikerül „kiharcolnia” választókerülete valamilyen régi, jogos igényének teljesítését. De nem­csak a parlamentben, hanem kisebb, helyi ügyekben — például a tanácsoknál — is eredményes lehet indokolt esetekben a kép­viselő „közbenjárása”, legyen szó járdaépí­tésről vagy óvodai felvételről. Hiba lenne azonban, véleményünk sze­rint, ha választói csak azt várnák el parla­menti képviselőjüktől —, s ő maga is be­érné ennyivel —, hogy a helyi érdekeket képviselje, a hozzá tartozó terület jogo6 pa­naszainak orvoslásáért emeljen szót. Bármi­lyen fontos is ez — a képviselő közéleti mun­kájának csak egyik oldala. A másik, s nem kevésbé fontos, hogy a képviselő vállaljon részt az országos gondok megoldásából. Adott esetben akár azzal, hogy megértteti választóival: miért nem lehet az adott idő­pontban megvalósítani a választókerületben a már régóta óhajtott beruházást. Népsze­rűtlen feladat ez, de a politikailag az egész országért — s nemcsak szűkebb pátriájáért — felelősséget érző képviselő számára, aki ráadásul kellő közéleti tapasztalattal is ren­delkezik, semmiképpen sem megoldhatat­lan. Aztán itt van a képviselők egyik legfele- lősségteljesebb feladata, a törvényalkotás. Ez is országos kérdés a javából, aminek helyes megoldását a helyi tapasztalatok is jelen­tősen segíthetik. Az elmúlt években a tör­vénytervezetek széles körű társadalmi vitái is bizonyították: igazén jó, az élet igényei­hez igazodó törvény megalkotása csakis úgy lehetséges, ha lehetőség nyílik rá, hogy an­nak tervezetéről az emberek — szakembe­rek és „laikusok” egyaránt — minél széle­sebb körben mondhassanak véleményt. A törvénytervezet országgyűlési bizottsági vitá­jában és a parlament teljes ülésén annak megszavazásában a képviselő — ha helye­sen, felelősséggel végzi dolgát — nemcsak a saját egyéni, hanem választókerülete közös­ségi álláspontját is képviseli. Ez azonban el­képzelhetetlen anélkül, hogy a fontosabb dön­tések meghozatala előtt ne kérje ki válasz­tói kisebb-nagyobb csoportjának véleményét is. Az ilyen előzetes beszélgetések nemcsak a választópolgárok körében, hanem a parla­mentben is jelentősen növelhetik a képvise­lő szavának súlyát, tekintélyét. Arról \nem is beszélve, hogy kitűnő iskolái a választópol­gárok közéleti érdeklődésének is. Hiszen azt a tudatot erősítik a megkérdezettekben, hogy számítanak észrevételeikre, tényleges lehető­ségük van nemcsak a helyi gondok megol­dására, hanem — közvetett módon — az or­szágos döntésekbe való beleszólásra is. A képviselő természetesen nincs mindig ab­ban a helyzetben, hogy állásfoglalása meg­fogalmazása előtt konzultáljon választóinak akárcsak kisebb csoportjával is. Dehát ép­pen azért esett rá az emberek bizalma, hogy ilyenkor merjen saját belátása szerint, de a közvélemény ismeretében dönteni, cseleked­ni. A lényeg az: bátran szóljon bele az or­szágos jelentőségű kérdések eldöntésébe, le­gyen szó akár a lakásépítésről, akár az egészségügyi ellátásról, vagy a beruházások­ról. Érezze és tudja azt, hogy választói a helyi gondok orvoslásán kívül ezt is elvár­ják tőle. A képviselők őszinte véleménynyilvánítá­sát egyébként igénylik a minisztériumok, or­szágos hatáskörű szervek is. Igazolja ezt, hogy az elmúlt választási ciklusban a mi­niszterek, államtitkárok több beszámoló, tör­vénytervezet véleges szövegének elkészítésé­nél már eleve figyelembe vették a képvise­lők általában nagy élettapasztalatról, bölcs közéleti előrelátásról tanúskodó észrevételeit. A ltónviselőlc nyilt’ 6szinte v*' KcpTlsciUK leménymondasa országos kérdésekben sokszor kevésbé látvá­nyos egy parlamenti interpellációnál, hiszen ezeknek a vitáknak legfőbb színterei az or­szággyűlési bizottságok ülései. Fontosságuk­hoz azonban nem férhet kétség, mert ezek nyomán törvénytervezetek válnak korszerűb­bé, életszerűbbé, miniszteri beszámolók for­málódnak reálisabbá, őszintébb hangvételű­vé, új intézkedések szükségessége fogalmazó­dik meg. S erre a társadalmi párbeszédre a meg­választandó országgyűlésben még a korábbi­nál is nagyobb szükség lesz. Várakozás helyett — frissítés portot. Amely tavaly még alig másfél százalékát tette ki ter­melésüknek, ám az idén: Bátonyi módosulások rapodását, s hogy jelentősen csökkentek eleddig a saját erőből történő új építkezések, rekonstrukciók is, mindez ér­zékenyen érintette a FÜTÖ­BER nagybátonyi gyárát. Sőt, ebben az esztendőben termé­keik jelentős részének árát is csökkentették — ami már eddig is okozott feszültséget —, de még ez sem végleges, hiszen tudomásuk szerint 1980-ban további átárazások várhatók. További gond, hogy főleg a fentebb említettek mi­att régebbinek mondható, ha­gyományos termékeik iránt megcsappant a kereslet. — A hogyan tovább? — kérdés régóta foglalkoztat bennünket, úgy hogy — mond­ja az igazgató — nem ért fel­készületlenül az új helyzet. Hiszen, már tavaly is érzékel­tük, hogy légtechnikai gyárt­mányaink iránt csökkent a kereslet. Már 1979-ben is ke­vesebb volt az igény, mint az azok előállítására álló tech­nikai kapacitás. Tétlenül pe­dig. ugye, nem állhatnak a gépek. Éppen ezért bővítet­tük most termékszerkezetün­ket új, vagy a profilunkba beillő gyártmányokkal. Most, hogy egy, az előző­ektől merőben más helyzet állt elő a FÜTÖBER nagybá­tonyi gyárában, legfőbb cél­kitűzés versenyképesnek ma­radni a hazai és a „jelentke­ző” külföldi piacokon. Azt tartják: Magyarországon a Fővárosi Szellőzőműveken kí­vül a hasonló jellegű ter­mékeket gyártó második leg­nagyobb vállalat nem nézheti tétlenül a kínálat-keresletet... A piaci igényekhez mindig alkalmazkodni kell! — Éppen ezért — ellentét­ben a másutt dívó termék- számcsökkentéssel, nálunk az idén új gyártmányok „lépnek” be. Néhány olyan berendezést honosítottunk meg, amelyek jó ideig biztosítják kapacitá­sunk kitöltését. Ezek egy ré­sze a már nálunk gyártottak modernebb változata, vagy van, amit a testvér csongrádi gyáregységtől vettünk át, s olyan is akad, ami vadonat­új — mondja az igazgató. Ebben az esztendőben vár­hatóan — még nem biztos szám — körülbelül 63 száza­lékkal csökken a fűtőbere- sek nyeresége, Nagybá- tonyban. S ennek ellenére — és tudatában, próbálnak még nagyobb, olyan bérfejlesztést végrehajtani, amely differen­ciált és ösztönző lesz. Ettől, s más intézkedések „beérésétől” is várják, hogy még annyi baj se legyen, mint eddig volt a hegeszté­sek varratainak minősítése­kor, hogy legyen esztétikailag jobb megjelenésű bármelyik termékük, s hogy szebben cso­magolva, formatervezetten ke­rüljenek el a megrendelők­höz. Ezt taglalja meglehetős hosszúsággal, kitérve a rész­letkérdésekre is Szőcs Gyula, s megint, újólag, ki tudja há­nyadszor már, említi az ex­— ... Már megkezdtük a paksi atomerőmű üzemelteté­séhez szükséges, úgynevezett feketelemez-vezetékek gyár­tását, s ebből másüvé is szál­lítunk. Ugyancsak nagyszá­mú, a dolgozók és a környe­zet védelmét szolgáló ciklont és szűrőt gyártunk hazai és NDK-beli megrendelőknek. Előrehaladott állapotban le­vő, de szerintünk már biztos tárgyalásaink vannak a TRANSELEKTRO-val, olaj­hűtő ventillátorok gyártására, kooperációban a LEHEL Hű­tőgépgyárral, amelyből jelen­tős tételt szállítanak a Szov­jetunióba. S mindezek mel­lett — ne vegye dicsekvésnek — nagy érdeklődés mutatko­zik a svéd licenc alapján gyártott rozsdamentes hőki- cserélők iránt is, s több mint 400 tetőtéri gázkazánra van igényünk sok helyről. És ezek — nem kis pénzt jelentenek nekünk. — Akkor hát: egyfelől bi­zonytalanság volt a dolgozók­ban a megrendeléshiány vé­gett, másként új dolgok „be­jövetele” tétté őket nem uj- jongókká...?! — ... Ki merem jelenteni: felkészülten várjuk az elkö­vetkezendő feladatok megoldá­sát, viszont az is tény, hogy dolgozóink tudják teendőiket. És megértették, a Kiváló cím kötelez... Persze, nemcsak megértet­ték. A gyáregységben olyan korszerű feltételeket sikerült kialakítani a munka végzésé­re. s miként már említettük, a bérezés is olyan lesz, me­lyek mind elősegítik a bá- tonyiak eredményességét. S jól zárul majd ez az év.. 1 Karácsony György NÓGRÁD — 1980. május 14., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom