Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

A MOLDOVA-LEGENDA

Moldova György a legszínesebb életű magyar írók közé tartozik. 1934-ben született Budapesten, Kőbányán. A Színművészeti Főiskola dramaturgia szakáit végezte el; közben és tanulmányai befejezése után is sokfelé járt és dolgozott az országban. Szedett gyapotot, volt rakodó- munkás, kazánkezelő, dramaturg, építőmunkás, konzervgyári segédmunkás és az író- szövetség hajdani futballcsapatának jobbhátvédje (a csapat neve is tőle származik: „Szocreál”).

Munkásságáért kétszer kapta meg a József Atitila-díjat, és elnyerte a SZOT-díjat.

A nagy múltú Hungária kávéházban beszélgettünk.

— Bolyongásai az országban és sokféle munkahelye azt sejtetik, nehezen talált rá írói útjára.

— Az, hogy valaki tehetséges, önmagában nem jelent semmit. Az életnek s a történelemnek vannak fordulói, buktatói, amik eltéríthetik az embert erre vagy arra. Az én nemzedékem olyan korszakban élt, amikor ez a veszély fokozottan fennálit. Ennek a nemzedéknek több halottja van, mint ahányan élünk: Kamondy László, Szabó István, Gerelyes Endre már nincs köztünk. Nem voltak tehetségtelenebbek, mint én, csak hát kevésbé voltak szerencsések. Az én szerencsém egyebek közt az volt, hogy mindig családban, édesanyámmal, a testvéreimmel,^, a saját családommal éltem. Szoros kötelékben! És mindig akadtak emberek, akik nehéz időkben mellettem álltak, segítettek. Utólag azt is mondhatom, szerencsés alkatú vagyok. 1957 tavaszán, a főiskola befejezése előtt egy évvel otthagytam csapok.papot, elmentem kazánt szerelni. Nem volt muszáj. A kazán- szerelő-élet biztonságot adott.'

— bár addig sem fújt el a szél! —, hogy nem kell életem végéig írónak lenni, másból is megélhetek. Huszonhárom éves voltam, s bár n-m éppen névtelen, úgy éleztem, nem szabad kizárólag ésm.ti- denáron értelmiségi életformát élni. Jó döntés volt, mert biztos életanyaghoz jutottam.

— Témagazdagsága azonban nemcsak ennek, hanem a történelmi változásoknak is köszönhető.

— Mint minden negyvenöt— negyvenhat éves emberre, rám is a háború, a felszabadulás és az ötvenes évek hatottak legjobban. Két rendszert, a kapitalizmust és a szocializmust átélni embernek nehéz, írónak szerencsés dolog. A század legfontosabb és legérdekesebb korszaka volt az a tizenöt év, amiben az én korosztályom felnőtt, formálódott. Az ilyen korszakok persze nem túlságosan kedveznek a vállalkozásnak. Aki nagyra vállalkozik, a bukás lehetőségét is magában hordja. Azt a típust szeretem, azokhoz vonzódom, akik megpróbálkoznak újra és újra... ahogy Gorkij mondja: ,,A bátrak esztelenségéről zengtem énekemet!” Nem állhatom viszont, mikor elkenjük a problémákat, s mikor az árulók mennybe mennek. Nem keresek mentséget Görgey árulására, mint sokan, én mindig Kossuthot fogom tisztelni.

— Népszerűsége szinte páratlan, hallottam, hogy szocialista brigádok vették fel a nevét, talán még keresztapá- naíc is felkérik, mint a hírneves politikusokat hajdanában. Vajon miért e siker?

— Igen tényleg van Mol do* va-brigád, és keresztapának is felkértek, de a legnagyobb dolognak én azt tartom, hogy megveszik a könyveimet, pénzt adnak éri*. Miért? Aa

Ojra felfedezték a vízkárát?- James Oooknak vízkárja, tzélhüdéss és reumája volt és makacs hátfájások gyötörték. De miután háromszor megmerült a medencében, elmúlt a hátfájás, leapadt dar* u. Es a

medencében

Tevő folyadék nyomásának kö- azönhette, hogy «sután több

folyadékot adott le, mint amennyit felvett.” Alexander Sutherland brit orvos 1744- ből származó megfigyelései, •amelyeket a vízkárának a ve- sefunkcióra gyakorolt gyógyító hatásával kapcsolatban tett, messzemenő feledésbe merültek. Csak az űrhajósoknak a világűrben, • súlytalanság állapotában tett orvosi megfigyelései adták vittra a vízkúra tekintélyét A 34,0 CJDokos hőmérsékletű medencében Teld több órás álló tartóricodás különösen a májzsugor késői következményeinek gyógyításában, a hatüregben való vízfelgyülemlés és a nátriumkiválasztás képtelenségének megszüntetésében vált be. A kúra után a nátriumkiválasztás gyakran a 25-szörösére nőtt, és a felgyülemlett folyadék is távozott a veséken és a hólyagon keresztül.

egyik ok valószínűleg az, hogy sokat írok, A magyar olvasóközönség a százhúsz- kötetes írókra van berendezkedve. E körül írt Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, de az élők közül Hegedűs Géza is. Ha három könyv után azt mondja a könyvtáros:

......csak eny.

n

yit írt”, az olvasó csalódott. A másik ok, úgy gondolom, hogy az emberek Magyarországon is egyre zártabb életformát élnek, munkahely, óvoda, szomszéd, hobbikért, mióta autóval járnak, vonaton sem utaznak, megszűntek a családias kiskocsmák, vagyis nincsenek meg az emberi kapcsolatok hagyományos színhelyei. Az érdeklődésük azonban nem csökkent, kíváncsiak, hogyan él a vasutas, s kertész, az asztalos a szövőgyári munkáslány, és én az írásaimmal sokszor és sokféleképpen hoztam jelentést erről nekik. A harmadik ok, hogy humoros történeteket is írok. Éppen mert tudom, hogy fáradtan, napi nyolc-tíz-tizen- hat óra munka után veszik kezükbe könyveimet az emberek. Ezért tudatosan mindig a kalandosabb megoldást választom a szürkébb helyett. Itt keresem a magyarázatát, hogy A magyar atom című szatírakötetem sok százezer példányban kelt el.

— S a Moldova-legenda?

— A legendám, azt hiszem, abból táplálkozik, hogy egyetlen sort sem írtam le, amit szégyellnem kellene. írhattam rosszat, de tisztességtelent nem. A legendabeli Moldova- vagány, noha talán nem vagyok az. De ami nem tetszik, abba nem megyek bele sem pénzért, sem sikerért

— Azt mondja, nem vagány? Hogyan él?

— Ideális „hadifogoly” vagyok. Korán fekszem, korán kelek, futok, focizom a Sajtó SK futballcsapatában, reggeóvodáb8u*aBm * gy*P*at 61 Valaki ut maacW», •* egyetlen igazán forradalmi élet. forma egy fró száméra a teljes kispolgáriig. A* hogy művés« vagyok, nem ment fel a felelősség alól, amire az köteles; hogy Hű, apa és férj vagyok. Ismernek az or> okozhatok csa*

1 ódáét a magánéi etemmel sem azoknak, akik szeretnek.

i— Ml vonna annyira M szociográfiáhozT

— -A jövó a riporté" — mondta Mikszáth Kálmán. A riport a Jelen történetírása. Boldoggá tesz, ha riportot írhatok, mert rengeteget tanulok közben. Ha nem tanulok általa, nem is nyújt élvezetet. Kőbányán harminc évig

Moldova György

éltem, mibe kerülne egy riportkönyvet írnom róla. De készből élni nem szeretek. Ha nekem nem megdöbbenés, megtisztulás az anyaggyűjtés és a munka, az olvasónak sem lesz az az írásom. Nem mentem el soha olyan dolgokat keresni, amiket én dugtam el, előre! Keresni mentem és nem megtalálni valamit. Nem az illetékes miniszter mellett vagy ellen indulok el egy-egy területet feltérképezni, hanem azt nézem, az országnak, a nemzetnek kell vagy nem kell a valóságról a jelentésem. Ügy tapasztalom, kell.

— A magyar nem világnyelv. A hallatlan hazai népszerűség felkeltette-e munkái iránt a nemzetközi érdeklődést?

— Biztosan nagy szerencse angol írónak lenni, Krúdy, Tersánszky is többre vitték volna akkor a világban. Én nem keresem az utat a világ télé, ha jó az Írás, megvan a maga útja. Eddig összesen körülbelül harminc Idegen nyelvű Moldova-kötetem van otthon.

•— Tervei?

— Várom, hogy megjelenjen „A szent tehén” című a textUmunkásokról szóló szociográfiám. Százezer példányban. Százhaitvanezerre tervezték, de papirezük« miatt csökkenteni kellett a példányváróm, hogy a Magvető Kiadó megjelentesse életműsoroza- tom első kötetét A magyar, atom címmel. Büszke vagyok;

hogy negyvenöt éves koromra itt tartok. Jelenleg a „Szent Imre induló” folytatását írom.

Gnlay István

JPOLNER ZOLTÁN

Fergeteges

Piros udvara van a szerelemnek s a tánc lobogó jegykendőjét fújja a szél. Virág-agancsosák a kertek, lángoló tulipánokkal tele mind.

Ez volt itt mindig gyönyörű, ez az alföldi nyár, ez a tündérkedő évszak': szomszédoló szavainkban parázsló föld, csillagokig elszolgáló puszták.

Vér rügyezik a hóval bugyolált cimbalomverőkön és arcunk körül nagykendős éjek, bámészkodó hajnalok. Te mintha menyegzőről gyertyákkal ékesítve, én mintha ünneplőben mindhalálig. Jajjal szeretkező sikoly, tűzzel virágzó rozmaring, de végenincs fergeteges és sárba taposott szivárvány.

Cifra bubát, szikrázó tükrös szivet viszünk majd harmadnapra haza innen, mert piros udvara van a szerelemnek s a tánc lobogó jegykendőjét fújja a szél.

Francia rokokó festő olajvázlata Potsdamban

A rokokó festészet vezető restaurálásának a munkáját mesterének, Antoine Pesné- is. Antoine Pesne pályája kéznek (1683-1757) egyik olaj- detén főleg port.réfestéssel vázlatára bukkantak Pots- foglalkozott. Amikor II. Fri- damban. A Rheinsberg-kas- gyes porosz király meghívá- tély mennyezetfestményének sára Berlinben, mint udvari alapjául szolgáló olajvázlatot festő, megkezdte működését, most restaurálják. Elkészülte lehetőséget kapott fali és után a Sanssouci-kastélyba mennyezetfestmények készítőkéről. Az érdekes felfedezés sőre is a porosz várkastélyok- segíti a Rhednsberg-kastély ban.

Az öreg

A hegy«« Krabah nemcsak

arról nevezetes, hogy ott nagyon sok a magas életkort elért ember. Krásssnij Bazar és Szhtanasen települések között a Ken gy elan csaja hegy- izoros keleti lejtőjén, ott, ahol véget ér a Kis-Kaukázus fő vízválasztó gerince, a forrásnál, egy öreg szederfaerdő- ben egy még öregebb platánfaóriás emelkedik — 2000

éves. Nehéz megérteni, hogyan élhet még mindig, hiszen legalább két évszázada törzsének belseje a földtől

platánfa

«ámítva T méter magassá1 gig üres. Ennek ellenére a platánfa egészséges és minden évben termést hoz. A fatörzs belsejében levő „szoba”, amelyet villám égietett Id, 49 négyzetméter alapterületű, a törzs kerülete pedig a földtől számított 1 méteres magasságban 31,S méter, a fa egész magassága 45 méter. A legenda szerint a polgárháborúban ebben a „szobában” keresett menedéket egy alkalommal a rossz időjárás elől a Vörös Hadsereg 100 főből álló egysége! \

A

z országút vékony ss*s

faltsávja úgy szelt# ketté a kopár vidéket, mint kenyeret a kés. Nyílegyenesen futott a zsombékok, ördögszekerek, ürgék és gyíkok világában, aztán búzaföldek, tar dombok, foghíjas erdők következtek.

— Rettentően unalmas ez a vidék — szólalt meg a gépkocsi hátsó ülésén terpeszkedő Emma. — És ez a hőség!

— Könyörögtem, hogy Induljunk korábban — jegyezte meg Kisházi, ? megnyomta a gázpedált. A sebességmérő mutatója túibillent a százon, — Egyébként, egyáltalán nem unalmas az Alföld. Persze, emlékszem, régebben magam sem figyeltem föl afféle apróságokra, mint a délibáb játéka, az erdő zenéje..., vagy a csicsó- kás akácosok...

— Hagyd már abba, kérlek! — Miért hagyjam abba?!

— Mert már a könyökömön jön ki a délibáb játéka, a madarak éneke, az akácosok. — De nekem ez...

— Fenébe a líráddal! — vágta rá dühösen az asszony, s szemlátomást egyre ingerültebb lett, ahogy közeledtek Kisházi szülővárosához.

— Édesem, kihalt belőled már minden romantika, érzelem — mondta Kisházi szelíd iróniával, s tekintetével meg- gimogatta feleségét.

— É-de-sem, ér-ze-lem — ismételgette Emma — már akaratodon kívül is rémesen- rímesen beszélsz. — Aztán na- ;|yot nevetett, hosszan játsza- tőzva hangskáláján, akár egy operaénekesnő.

Mentsük meg az öregeket!

Abban Igaza volt, hogy Kisházi néha csordultig telt az érzelgősséggel, s ilyenkor az elviselhetetlenségig szentimentális volt. Ifjúkori maradványnak tudta ezt be, amikor is költői vágyak feszítették és ezt ő ma, negyvenöt évesen sem akarta megtagadni. Néhány verse irodai, mi lapokban is megjelent, többen biztatták, vegye komolyan.

Komolyan vette, ontotta a verseket, s az alföldi poros kisvároskából az ígéret földjére, Budapestre költözött, Ekkortájt ismerkedett össze Emmával: éjszakai randevúk, szócsaták, bősz haragok, jámbor békülések, szakítás, s utána természetszerűen következett az eljegyzés, és az esküvő.

Ettől kezdve alábbhagyott a versírói lendület. Egy kulturális intézetben kapott ál. lást, a munkásművelődéssel foglalkozott.

„Nincs valós értéke a kultúrának a munkahelyeken — írja a naplójában ezekről az időkről —, mindent elárasztanak a gazdasági számok, a terveredmények. A kulturális életet átszövi a formalizmus. Itt is terveket készítünk, számokat szajkózunk, bizottságokat alakítunk, jelentéseket gyártunk, beszámolunk és újra tervet készítünk... ám, ha arról esik sző, mire való a

műveltség, esek nagyokat hallgatunk. Legföljebb újra soroljuk, ki, hányszor volt moziban és hány könyvet vásárolt Annuska nénitől, a helyi könyvterjesztőtől”.

Kisházi elhatározta, nekivág ennek a dzsungelnek. Fölszállt hát a fellegekbe, elméleteket csiholt, majd visz- szaereszkedett és alkatához híven szembesítette azt a valósággal. Mindebből persze kudarcok sorozata követke-' zett.

Emma eleinte bölcs szánalommal nézi férje próbálkozásait, később erre sem jut ideje, mindinkább saját előmenetele foglalkoztatja. Alig harmincévesen egy exportra termelő gyár termelési osztályvezetője lesz, majd miután elvégzi az angol nyelvtanfolyamot több alkalommal nyugati országokba utazik. Sikeres ívelését jelzi, hogy öt év múlva már a gazdasági igazgató szobájában rendezgetheti babérjait. Sorsa ajándéka, hogy szép marad és nőies bájában valamiféle megfoghatatlan erotika uralkodik, s ezzel gyakran visszaél. Flörtök, szeretők, hazugságok sora követik egymást, végül is rádöbben: menekülnie kell Kisházitól.

Erre azonban nem képes. A lassú bomlasztást választja, a szakadék szélére akarja vinni a házasságot, hogy egyszerűbb

legyen a ceremónia. Kisházi

Anyám nagyrabecsüli a

látszani, minit ami vagy? — változtatta meg taktikáját. — Miért akarsz maskarát húzni?

— Nem én akarok, téged kérlek erre— Belőlem nem csinálsz

megérzi ezt és foggal-köröm- gasztronómiai tudásodat — bohócot- • • torkig vagyok veled és az egész famíliáddal . az öregekkel- • • a bolondémel ragaszkodik ahhoz, ami mondta meglehetősen bizonyvoltaképpen már nincs. tálán hangsúllyal.

Tíz kilométerre lehettek a “ kérdezte náikkal- Elegem van az egészvárostól, Kisházit már erősen kétk6p™ ra b6A’ tor^\ ä!1 N,em akadühítette, hogy az évenkmti * valbk 1telalk°z"!!A1.

egyszeri látogatáskor is árad 8 _ csak’*3 ’ lt; akarsz te" Ml vagy

belőlük az indulat, a gyűlő- ,' , . . , V

let. Igazából most érezte, , ~ Nézd hadd kérjek egy A varos nevét jelző tab a- mennyire tehetetlen és idét- loIf‘ tol,ed’ ( kl™: meg hoz érték Kisházi valamifélén arra nem kénes ho>v 6ket a jeleneteinktől, a dur- le kejes vigyorral a gazpelS*Sgy "«w* • • “« ** *«“!>*J • . . egyszer jövünk évente talmasat ugrott, s néhány

haza- . . másodpercen belül őrült se— Azt hiszed ők nem vi- bességgel száguldoztak a váamelTeTv újThb^esTendőig átkoznak? Az öregasszony ros utcáin. Belülről egymásemlékké^ maradhaf tÍ- mondta> nincsen kanál csőr- ba folytak a házak, ijedt em.

emieKKép maradhat. . la gés nélkiu. berarcok villantak néha, meXaAfy’u»^‘l — Nem erről van szó! Ha- lyeket egy-egy jajgató fékmegta!al'a<- g- nem arról, hogy mi már ne- csikorgás követettkiáltott Emma: kurva jól néz kik semm’it adhatunk a -Állj meg, kérlek, állj

kl' • temp 0nl,Da boldogságon kívül! meg, nagyon kérlek! — siszenthitű kisoreg csak nézett — Hagyd a lírát Tamás! költözött az asszony- Kisházi egymásra. . . Mi az, maguk _ Ez most nem jjra Ez a szája habzott az izgalomtól, meg nem ejtették ki a sza- kegyetlen valóság- végtelen hatalmat érzett a

kormányt rángató kezeiben,

adjon az öregeknek. . . egyetlen napot, amelyről aztán beszélhetnek, írhatnak majd

jukon azt a szót, hogy kui- _ Eht valósáé”

va?! — kérdezd Emma . - ' b,

A hatalmas csattanásra M pillanatokon belül

Yfy kérdezte Emma... — Emma egyetlen gesztus- s mérhetetlen büszkeség töl- Csunyaszaju lett ez az asz- r(5i- egyetlen napról van szó- lőtte el, amint a síró-zokogószony súgta masnap anyam Amíg nem hülyézzük egy- jajongó asszony megalázott

kinn a konyhában- • • Nem, mást, nem átkozódunk. Hadd hangját hallottanem a családi drámát nem higgyék azt hogy mi jó]

szabad otthon bemutatni- Ez- éIünk. Ezt kérem töled.

zel az icipici jóindulattal tar- Emma hirtelen nem tudta, összeszaladt a tömeg- Segítementeni .Un! Tkel.t mit väIaszolion- Egyre idege- ni már nem tudtak? amenmpnlnirríó U k sebb lett ettől a mérhetet- tő is dolgavégezetlenül távomeuen.segtöi. len jóindulattól, a számára zott- Darut hívtak, az szedKisházi följebb emelte a Iá- érthető, de nem elfogadott te szét a betonoszlopok közé bát a gázpedálon. Ujjhegyé- kéréstől. csavarodott karosszériátvei letörölte az ablaküvegre — Miért akarsz másnak Tanka László

tapadt piszokfoltot, s hátranézett az ülésen heverő fele- | T " — -------r—•

ségére- [ NOGRAD - 1980, május 11., vasárnap 9